A legnagyobb mítosz, hogy a Karizmatikus Megújulás egy mozgalom.
Addig míg a kívülállók sorolták be ebbe a kategóriába, addig nyugodt
voltam. Elvégre jó szándékból tették, ha nem is ismerték elég jól azt,
amiről beszélnek. De egyre úgy látom, hogy a magyarországi karizmatikus
vezetők sorolják be ebbe a kategóriába: karizmatikus közösségeket
akarnak, karizmatikus közösségek regionális és országos találkozóját.
Pedig a jogosan karizmatikusnak csúfolt Szentlélekben való megújulás
küldetése nem az, hogy mozgalommá váljon. Sőt, kifejezetten ellentétes
vele. Miért?
A megújulás küldetése, hogy újra felfedeztesse az Egyházzal a Pünkösdöd:
- a személyes megtérést Jézus Krisztushoz,
- a Szentlélekkel való betöltekezést (!=bérmálás), aktív személyes kapcsolatot
- a pünkösdi evangelizációt.
Nem az a cél, hogy mindenki belépjen egy karizmatikus mozgalomba, és
minden katolikus olyan dolgokban vegyen részt, amire a „karizmatikus”
címke ki van ragasztva, hanem ezt a hármas szempontú Pünkösd
tapasztalatot átadjuk minden katolikus személynek, közösségnek.
Ha megcsináltuk a karizmatikus mozgalmat, akkor elvesztettük az
isteni küldetésünket. Akkor Isten küldő keze már nincs mögöttünk. Akkor
akadályoztuk meg Isten tervét a mi tervünkkel.
Ezért a magam részéről leszögezem: Nem tartozom a Katolikus
Karizmatikus Mozgalomhoz. Nincs benne tisztségem és nem is vagyok annak
tagja. Mozgalomhoz nincs közöm. Az általam vezetett Isten Gyermekei
Közösség sem tagja ennek a mozgalomnak.
Közöttük tértem meg és ezért szívből hálás vagyok azoknak, akik
közreműködtek benne. Ugyanakkor a Pünkösd kultúrájának továbbadásában
részt veszek, küldetésemnek is tartom. Ha tetszik, olyan katolikus
vagyok, akiben a Szentlélekben való megújulás cél ért: Szentlélekben
megújult katolikus vagyok, nem karizmatikus mozgalom tagja.
A Szent Adalbert Központ lakói Esztergomban - kacagó gerlék (Streptopelia risoria) Fotó: Luscinia |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése