2016. november 16., szerda

Adventi imaest a Nyolc Boldogság Közösséggel


Megtérés

A lelki megújulás fokozatai, amelyek a megtérés előfeltételei:


I. Kiengesztelődés



1. Bocsáss meg mindenkinek, aki valaha is megbántott eddigi életed folyamán. Isten szeretetét nem tudod szívedbe fogadni, ha bárki iránt haragot érzel. A harag forrása sokféle lehet. Valaki megalázott, csalódtál, nem kaptad meg azt a szeretetet, amit vártál, munkahelyeden nem kapsz megfelelő elismerést, gyermekkorodban visszaéltek bizalmaddal, stb… Mindezekért bocsáss meg. Jézus azt mondta: „Ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket” (Mt 6,15).
2. Bocsáss meg Istennek, hogy olyannak teremtett, amilyen vagy és olyan körülményekbe helyezett, amelyekben élsz. Sokan egy életen át tartó elégedetlenséget hordoznak szívükben, mert nem elég okosak, szépek, erősek, gazdagok, vagy valami testi fogyatékosságban szenvednek. Mindezekért Istent vádolják. Ha nem győzik le elégedetlenségüket, és nem bocsátanak meg Istennek, képtelenek befogadni a hitet, nem tudják felismerni, hogy Isten jó és még a rosszból is jót hoz elő. Teremts magadban pozitív istenképet, egy jóságos apa képét, aki mindenben gondoskodni szeretne rólad. Határozd el, hogy ezután semmi rosszért nem hibáztatod.
3. Bocsáss meg önmagadnak. A szülők vagy más emberek elutasítása sok esetben önmegvetést eredményez. Ebből fakadhat kicsinyhitűség, félelem, rosszindulat, ellenszenv, irigység, féltékenység. Fogadd el önmagadat úgy, ahogy vagy, olyannak, amilyen vagy, és hidd el, hogy Isten értékeket helyezett el benned. Az Ő szemében értékes vagy. Bocsáss meg magadnak! Isten ilyennek szeret téged, amilyen vagy!


II. Belső sérelmek gyógyulása


4. A szeretet gyógyít. Engedd meg Jézusnak, hogy meggyógyítson szeretetével. Vannak olyan mély sérelmek, amelyek nem gyógyulnak meg egyszerű megbocsátással. Hosszabb ideig kell kérni Jézust és a testvérek imáját, hogy a Szentlélek által létrejöjjön egy teljes gyógyulás. De nagyon fontos, hogy ne ragaszkodj sérelmeidhez, régi fájdalmaidhoz, szomorú körülményeidhez. Kérd a Szentlelket, hogy nyilatkoztassa ki szívedben Isten atyai szeretetét (Róm 5,5). Jézus hív! (Mt 11,28) Ha megérzed az Ő szeretetét, ennek jele az önátadás vágya. Próbáld átadni neki sérelmeidet. Azt, ami a legjobban fáj. Hidd el, hogy Ő elveszi.
5. A gyógyulás egyik gyümölcse a hála. Ha Jézust befogadtad a szívedbe, egyre gyakrabban fedezed fel az Ő jelenlétét és közelségét. Hálás tudsz lenni egy baráti szóért, a Szentírás egy mondatáért, a napsugárért, mert mindenben felismered az Úr hozzád szóló üzenetét. Tanulj meg egyszerű megfogalmazással hálát adni Istennek. A zsoltárok szellemében tanuld meg dicsőíteni az Ő nagyságát, szépségét, bölcsességét, jóságát. Ebben nagy segítőd lesz a Szentlélek!


III. Szabadítás


6. Ha jól megfigyeled, bizonyos indulatok, neheztelések, szomorúságok nemcsak visszatérnek, mint a belső sérülésnél, hanem gátolják, szinte megkötözik szeretet-képességedet. Nem tudod igazán szeretni Istent, és az embereket. Ezek a megkötözöttségek különösen alkalmasak arra, hogy a gonosz lélek uralmát, illetve befolyását állandósítsák lelkedben. Ebben az esetben szabadulásért kell könyörögni, egyedül vagy másokkal együtt, és tudatosan ellene mondani a bosszú, a harag és az ellenszenv lelkének. A megkötözöttség abból is fakadhat, hogy valami szenvedély, bűn vagy tevékenység egészen lefoglalja a személyiségedet. A szex, az ital, a kábítószer megkötöz, de ugyanilyen erővel lefoglalhat a sportszenvedély, a pénz szenvedélyes szeretete vagy az autómánia. Szinte a bálványimádás lelkületével veszed körül ezeket a dolgokat. Nekik adod gondolataidat, érzelmeidet, energiádat annyira, hogy elfelejted Isten és a körülötted élő emberek szeretetét. Ez előbb-utóbb katasztrófához vezet: kiüresít, és boldogtalanná tesz. Itt is imádkozni kell a szabadulásért, mert ezekben a kötődésekben is a gonosz lélek működik. Kérd a Szentlelket, szabadítson meg a bálványaidtól, és adjon erőt a helyes értékrend kialakítására.


IV. Aktív keresztény élet


7. A meggyógyult, megszabadult keresztény nem bír tétlen lenni. Vágyakozik arra, hogy szolgálja az Urat és embertársait. Mindenét meg akarja osztani másokkal. Nemcsak idejét, hanem anyagi javait is. A megosztás vágya a szeretet gyümölcse. Az egészséges szeretet mindig adni akar. A lehetőség sokféle. Egy vigasztaló szótól a Jézushoz elvezetésig, egy kisebb szívességtől a rendszeres betegápolásig sokféle alkalom kínálkozik, csak észre kell venni. Isten lelke erőt ad a bátor tevékeny szeretethez. „Aki szeretetben él, Istenben él és isten őbenne” (Jn 4,16). A szolgálatnál felmerül az idő kérdése. Nagyon szükséges, hogy fontossági sorrend szerint mindennek meghatározd a maga idejét. Jelöld ki az ima, a Szentírás-olvasás, a szentmise és a szolgálat idejét.
8. Vállad a lelki harcot. Hogy szíved tiszta maradjon, és telve legyen Isten szeretetével, ez gyakran nehéz küzdelembe kerül. Pál apostol írja: „A jó harcot megharcoltam” (2Tim 4,7). Vállad a „ jó harcot” rossz szokásaid, visszatérő bűneid, a sátán kísértése és a világ támadásai ellen. Soha semmilyen bűnre ne mondd, hogy ne tudod legyőzni. Az Úr veled van. Ha elestél, kelj fel, és kezd újra a harcot. Ne engedj a kevélység démonának, amely el akarja hitetni, hogy a rossznak van igaza, nem érdemes harcolni, a tökéletességet úgysem lehet elérni. Legyen benned alázat és akkor Isten nagyot tud benned alkotni. Jézussal ma is lehet tiszta lelkiismerettel, tiszta gondolkodással és tiszta érzéssel élni. A Szentlélek vezetni fog és átformál, hogy hasonlóvá válj Jézushoz (Róm 8,29).
9. Hogy épülésed és szolgálatod harmonikusan alakuljon, keress egy közösséget, ahol komolyan veszik a szentségeket, az imát, a Szentírást és a Szentlélek szerepét. Amikor Jézus meghívta az apostolokat (Jn 1), ez nemcsak a Vele való közösséget jelentette, hanem az egymással való közösséget is. Az Egyház személyes átéléséhez szükséges a kisközösség. A szentmise és a testvéri közösség egymást építik.
10. Fontos, hogy legyen lelki vezetőd. Egyrészt, hogy gyakorold az Úrnak való engedelmességet, másrészt Istennek az a terve, hogy másokon keresztül mutassa meg akaratát (ApCsel 9,10-19). Lehetőleg pap legyen, de ha nem tudja vállalni a havi lelki beszélgetést, kérj meg rá egy érettebb keresztényt, aki iránt bizalmat érzel. Tárd fel neki problémáidat, kérd ki tanácsát a lelki élet alapvető kérdéseiben. Jézus boldog és győzelmes életet akar adni neked (Jn 10,10).

A megtérés lényege: a szív odaadása

A megtérésnek az a lényege, hogy szívünket, egész bensőnket odaajándékozzuk Istennek.
Az evangélium szerint a szív a személyiség a központja, a cselekvés és az Istennel való kapcsolat helye, a döntések csomópontja, ahol egyformán érdekelve van a szellem és az akarat, a szabadság és a hűség. Jelenti egyben a lelkiismeretet is, mint Isten szólítását és ítéletét. Röviden annyit ér az ember Isten és önmaga előtt, amennyit a szíve ér. Jézus szavaiban felismerjük nagy felelősségünket, hogy szívünket megnyitjuk-e előtte vagy nem. Mert ettől függ üdvösségünk, vagy kárhozatunk. „Ahol a kincsed, ott a szíved is” (Mt 6,21). Amikor az Isten jön, vagy amikor szólít, az emberi szívnek ki kell nyilvánítania készenlétét. Az Újszövetség szerint az emberi szív ilyenkor nyitott, megvilágosított, elhatározott, égő, engedelmes, őszinte, szép és jó, tágas, tiszta, áttetsző, és hívő. Vagy pedig éppen ellenkezőleg vak, megkeményedett, eltompult, homályba burkolt, tétovázó, gonosz, hitetlen.
Az a megtérés, ami csupán az eszmékre vonatkozik, csak értelmi változás, nem evangéliumi megtérés. De az sem, ami kizárólag az érzelmi szférában, a vallásos érzelmek területén megy végbe. Végül az sem, amikor csak önmagunkhoz való viszonyunkban áll be változás erkölcsi magatartásunk szintjén. A valódi megtérés esetén legmélyebb lényünkkel, mindazzal, ami felnőtt személyiségünket alkotja – szívünkkel – kell állást foglalnunk a bennünket szólító isteni Igével szemben. Az a szív, amely befogadja az Igét és fönntartás nélkül igazat is ad neki, Isten, Krisztus és a Lélek lakásává válik. Így tehát a metanoia-megtérés egész folyamata a szív nívóján játszódik le. A szív az, amely tevőlegesen fogadja a megvilágosító kegyelmet. Ugyancsak a szív az, amely csatlakozik az Evangéliumhoz és elismeri Istent. (Liege: Krisztusi élet, 47.old.)
A megtérés egész gondolkodásunk megváltozását jelenti. Ebben a folyamatban lemondunk a bűnről, önző akaratunkról, a pénzimádatról, a hatalom és az érzéki élvezetek iránti törekvésről, és rálépünk a hit útjára. A megtérés után is lesznek megpróbáltatások, szenvedések, de ezek átértékelődnek. A hitben, Jézus világosságánál, az Atya szerető közelségében a fájdalmak megszelídülnek. A hitben járva, Isten szeretetét megtapasztalva képesek leszünk nehézségeink közepette is Isten békéjében és Jézus örömében élni.


A megtérés hármas lépést jelent: elszakadás a bűntől, a hit útjára lépés, Isten királyi hatalmának (vezetésének) elfogadása.


1. A bűntől való elszakadás – nemcsak bánatot foglal magában, hanem mindannak elutasítását, amiből a bűn táplálkozik. Ez azt jelenti, hogy le kell mondani saját akaratunk erőszakos érvényesítéséről, a hatalom- és sikervágy hajszolásáról, az érzéki élvezetek középpontba helyezéséről (1Jn 2,15.17). Mindez csak akkor sikerülhet, ha a Szentlélek világosságában felismerte az ember Isten szeretetét, irgalmát, és erőt kért a Lélektől az Úr akaratának megvalósítására, és a bűntől való elszakadásra.
A keresztény ember számára azzal kezdődik a megtérés, hogy világosságot kap saját életére vonatkozóan. Bármilyen volt is a lélek előző kapcsolata Istennel, a megtérésben megnyílik az új életnek az igényére, elkezdi élni azt az életet, amely az Istennel kötött szövetségből fakad. Rálép arra az útra, amelyen a Lélek vezeti Isten felé. Isten világosságában tudja, hogy bűnös volt, és felismeri jelenlegi törékenységét is. (Róm 7,22) Ha valaki be akar lépni Krisztus üdvösségébe, ennek éppen ez a feltétele: el kell ismernie Isten iránti hűtlenségét, és fel kell ismernie, hogy ebből az állapotból saját erejéből nem tud szabadulni.
A bűn felismerésének önmagában semmi értelme nem lenne, ha nem vezetne változáshoz. Cselekvésre kell, hogy ösztönözzön. A bűnbánat abban áll, hogy elítéljük előző életünket, és lelki erőfeszítéssel igyekszünk korábbi önmagunkat felülmúlni. Ebben segít az a felismerés, hogy Isten akarata szerinti új életet kezdünk, és az az elhatározás, hogy ez elé semmi akadályt nem gördítünk, mert tudjuk, hogy ezen az úton üdvösségünk felé haladunk. Ez inkább tisztulás, mintsem önsanyargatás. Hiszen törekvésünk arra irányul, hogy a bűn által elzárt szívünket megnyissuk, engedjük, hogy a kegyelem behatoljon, és átalakítsa bensőnket Isten akarata szerint. Így nyer a bűnbánat értelmet, kiindulópontot teremtve az Evangélium szerinti hit felé.
A megtérés azt jelenti, hogy elfogadjuk Jézus Krisztus gondolatainak és értékeinek világát, a boldogság általa adott fogalmát, és elkötelezzük magunkat Neki. Ez a hit cselekvése. Mert a keresztény hit nem más, mint Isten Igéjének elfogadása. Ez az odaadásnak olyan megvallása, amely a hívő egész személyiségét kötelezi. A hit: Isten kegyelmének és az ember döntésének együttléte. A hívő ezzel az önátadással elveszti egész egzisztenciájának önközéppontúságát, s ettől kezdve Isten hívásának engedelmeskedik. A hit felelet a meghirdetett Isten-országra és belépés a szövetség világába.
Az Evangélium (örömhír) emeli ki az embert hamis nyugalmából, és hívja bűnbánatra. Az Evangélium nemcsak kimozdít a tespedtségből, a lelki halálból, hanem utat mutat a bűnbánat folyamatának beteljesedéséhez, bevezet a hit világába, az üdvösségbe. Az evangéliumi megtérés mindig úgy jelentkezik, mint a szív megújulása. Ez a bűneit bánó bűnös megvilágosodásával kezdődik, és az Úr Jézushoz való személyes és teljes csatlakozással végződik.


2. A hit útját járó ember nem elvont igazságok megismerésére törekszik, hanem figyelme Isten jelenlegi működésére irányul. Ez a hit fölforgatja a szív világias nyugalmát. Olyan, mint egy szellemi forradalom. A hit útjára lépő ember felismeri az isteni erőt, amely kimozdította korábbi fásultságából, és megrendülten veszi tudomásul, hogy Isten hatalma, amely meghívta, kenyeret szaporít (Mt15), halottat támaszt föl (Jn 11,44), az eperfának parancsolhat, hogy szakadjon ki és menjen a tengerbe (Lk 17,6). Ez a hit a hatalmas Isten működése előtt kitárja az ember szívét, aki már tudja, hogy a régen megtörtént események folyamatosan ismétlődnek, szabadulást, gyógyulást hozva a megtérés útján járó embernek. A világot nem lezártnak és megváltoztathatatlannak tekinti, hanem hiszi, és ajkával megvallja, hogy az Úr hatalma előtt a „hegyek is szétolvadnak” (Zs 96).
Ez a hit állandó kihívást jelent minden korban a keresztényeknek: elhagyni a kiszámíthatót, a foghatót, az anyagi világot, és belépni Isten jelenlétébe, ahol minden megtörténhet, minden megújulhat.


3. A megtérés – belépés Isten országába. Isten országa az eredeti görög kifejezés szerint (basileia) Isten királyi uralmát jelenti.
Ha valaki belép Isten országába, ez nem passzivitást, hanem szoros együttműködést jelent az isteni aktivitással. Amikor valaki megtér, befogadja Isten uralmát a szívébe. Nemcsak legyőzi fenntartását, lázadását, elégedetlenségét Istennel szemben, hanem elfogadja Isten akaratát élete minden területe fölött. Kiszolgáltatja magát Neki. „Fogadd el egészen akaratomat” – imádkozta Szent Ignác a megtérésekor. Az ember engedelmességet fogad Istennek, amit örömmel gyakorol, hiszen szeretetből fakad.
A királyi uralom azonban kifele is hat. Ez a szellemi hatalom olyan erő, amellyel le lehet győzni a sátánt, a bűnöket, és a világ gonoszságát. Ebben ismeri fel az ember, hogy hogyan uralkodhat bűnre hajló természete felett.
Volt, aki arról számolt be, hogy a megtérés-élmény után egy pillanat alatt el tudta hagyni a dohányzást, az alkoholt, vagy a szexuális bűnöket. Ezért a megtérés-élmények egyben szabadulás-élmények is. Az ember úgy érzi, hogy nagy tehertől szabadult meg… a régi bűnös, vagy közömbös élete semmivé vált, és új élet született benne. Isten királyi uralmából értjük meg a lelki adományok (karizmák) születését is. Teljesen ésszerűnek mondható, hogyha valaki egy király szolgálatában áll, hogy építse országát, eszközöket kap, amelyekkel elvégezheti feladatát.
Az Egyház tanítja, hogy a sokféle kegyelmi ajándék között van segítő kegyelem is. A kegyelem feltételezi az ember együttműködését. Isten segítséget nyújt, de az embernek energiát kell befektetni, hogy legyőzze indulatait, lustaságát, rossz szokásait, rossz hangulatait, és átalakítsa önző gondolkodását.
A megtérés a Szentlélek műve. „Ez a kezdő kegyelem azonban nem ellenállhatatlanul hat a szabad akaratú emberre, hanem csak akkor, ha közreműködik vele… Ez a kegyelem nem pillanatnyi segítséget akar adni, hanem az a rendeltetése, hogy felkészítsen az Istennel való tartós, sőt végleges békére, barátságra, szeretet-dialógusra, amelyet a megigazultságnak, vagy megszentelő kegyelem állapotának nevezünk” (Dr. Előd István: Katolikus dogmatika, 384. old.).

Forrás: Emmausz Közösség


Tüzes lélekkel a jégpalotában



25. országos találkozójukat tartották a magyar karizmatikusok


Budapest legnagyobb templomává alakult át a káposztásmegyeri jégpalota november 12-én. A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás 25. országos találkozóján, amelyet „Hirdessétek csodatetteit” mottóval rendeztek meg, Erdő Péter bíboros mutatott be szentmisét.


  A mintegy háromezer anyaországi és határon túli magyar részvételével zajló találkozó ezúttal nem egy kiemelt előadó gondolatai köré épült fel, hanem a negyvenéves magyar karizmatikus mozgalom meghatározó alakjai tartottak tanúságtételt három blokkban. A színpadra lépők igyekeztek elkerülni az öncélú múltba révedést, arról is beszéltek, miként kell magának az egyik legfiatalabb lelkiségi mozgalomnak és annak tagjainak is megújulnia.

Az Emmausz Közöséget vezető Katona István atya, aki a karizmatikus mozgalom hazai megteremtőjének tekinthető, nagy szerénységgel szólt arról, hogy az Úr erejéből miként szervezett imacsoportokat, szentmiséket, gyógyító és szabadító szemináriumokat még az előző rendszerben. Az első, 1992-es margitszigeti találkozón tízezer ember magasztalta együtt az Urat. Katona atya szerint fontos, hogy a kezdeti tűz ne haljon ki, és a hívők minél teljesebb szívvel tudják szeretni Istent és minél teljesebb szívet tudjanak adni az embereknek. Jézus Krisztus elénk élte a szabadságot: szabadon adta magát a kereszten és a mindennapi életben – mondta, hozzátéve: ezt az igazi szabadságot, a lélek szabadságát kell megcéloznunk. A szabadság nem luxus, hanem a boldogság forrása.

A kezdeti idők legfontosabb háttérmunkása, Pintér Ilona a már ágyhoz kötött és a keresztre feszített Jézust órákon át szemlélő Zselepszki Fábián atya üzenetét tolmácsolta: egy egész élet sem elég, hogy megismerjük Krisztus életének létgazdagságát. Szeressétek egymást, legyetek közbenjárók! – üzente még Zselep atya. Ilcsi maga többek között az országunkért végzett imádság fontosságára hívta fel a figyelmet. Hiszem, hogy Isten Mária országában maga akar csodás dolgokat cselekedni rajtunk keresztül – mondta.

Az Emmanuel közösséget alapító Marik házaspár 35–40 éves koruk körül, már négygyermekes szülőkként érezték azt, hogy rendben, hogy hívő életet élnek, de ennél többet is lehetne adni Istennek. Kemenes Gábor nagykovácsi plébános is amiatt lett „szentlelkes” pap, mert egyre inkább érezte, hogy sokkal nagyobb tűzzel kellene tudnia élni. Az első blokk utolsó megszólalói arról is beszéltek, mennyit számít a lakóhelyünkért, közvetlen környezetünkért végzett imádság. Marik József szerint a levegő is megváltozott Budapesten a 2007-es városmisszió után, amelynek egyik gyümölcseként azóta is évről évre megtartják az Élő rózsafüzér zarándoklatot – most már nemcsak a fővárosban. Másik jelentős ilyen ima a Pünkösd Európa felett, amelynek keretében a Gellért-hegyen kiterjesztett karral könyörögnek a városért.

Ki kell lépnünk a komfortzónánkból, hogy evangelizálni tudjuk a szegényeket – mutatott rá Varga László kaposvári plébános. Imában kell nyitni a testvérek felé, de nem elég csak imádkozni, tenni is kell értük – fogalmazott. Varga László arról is beszélt, hogy szellemi harcra, kihívásra lettünk felkérve, és életünket oda kell adni Krisztusnak, vagy akár Krisztusért. A plébános nevéhez fűződik a csendes szentségimádás megvalósítása, amely abból a megfontolásból született, hogy nem az a fontos, mit mondunk Jézusnak, hanem hogy ő mit mond nekünk.

Gorove László, a Családok Jézusban közösség alapítója videós üzenetet küldött, amelyben az egyházzal való egységre helyezte a hangsúlyt. Arról beszélt, Ferenc pápát követve – aki felvette a zászlót és elöl megy – menjünk ki az utcára akkor is, ha bepiszkolódunk.

Bartha Angéla szociális testvér azt mesélte el, hogyan lett szinte zöldfülűként Gorove László után a karizmatikus megújulást irányító Nemzeti Szolgálóbizottság elnöke. „Én nem voltam erre felkészülve, de a Szentlélek igen. Isten benned is tehet nagy dolgokat, ha bízol benne” – mondta. A karizmatikus mozgalmat 2014-ig elnöklő szociális testvér öt ujjával szemléltette, mit üzen a lélek a Megújulásnak: a szentlélekkeresztséget, vagyis az Istennel való személyes kapcsolat megújítását; az imádságot, a dicsőítést; közösséget a testvérekkel és a papokkal; a karizmák használatát és az evangelizációt.

A harmadik blokk első megszólalója, Végh Zoltán, az ifjúságot megcélzó Lelkes Napok főszervezője elmondta: jelenleg 15-20 karizmatikus ifjúsági közösség van Magyarországon, ahol fiatalok szolgálnak fiatalokat, egyszerre gyökeret és szárnyakat adva. Nagyon sok alulról jövő kezdeményezés született meg az utóbbi időben, például az iskolai evangelizáció vagy a 777 keresztény blog.

A karizmatikus körökben Ifa atyaként ismert Hodász András bátyja révén került közel a mozgalomhoz, amikor kamaszként kellően távol tudott kerülni az egyháztól. A városmajori kistemplomban imádkoztak érte egy pitiáner témában, amikor húsz perc múlva arra ébredt: a földön fekszik, és egy ősz néni mosolyogva mondja neki: „Ugye, hogy van Isten?” Hodász András úgy tartja: „Félre minden dumával, jöjjön a Szentlélek!”, vagyis először is imádkozni kell a fiatalokért, akkor lélekben megnyugszanak, és jelen lesz az életükben Jézus Krisztus.

Legvégül a mindössze 22 éves, születésétől fogva karizmatikus Kunszabó Anna tett tanúságot, aki elmondta: nemcsak neki, mindenkinek anyanyelve a dicsőítés. Anna már kiskorában csodás gyógyuláson esett át: olyan szervi problémával született, amit csak egy kockázatos műtéttel lehetett volna orvosolni, de miután szülei közössége kilencedet mondott érte, csodálatosan meggyógyult, és nem volt szükség a műtétre.

Az eseményen Hugyecz János gödöllői plébános, a Nemzeti Szolgálóbizottság papi tagja mondott összegzést, azt hangsúlyozva, hogy az első szeretetkapcsolat valóságához kell visszatérni. Három lépés megtételére invitálta a jelenlevőket: megújult imára, új pünkösdre (azaz a Szentlélek hét ajándékának gyakorlására) és új evangelizációra. Kiemelte, hogy senki nem tudja helyettük megvalósítani az élő istenkapcsolatot, mindenki csak maga képes arra.

A jubileumi találkozón Erdő Péter bíboros mutatott be szentmisét, akivel a találkozón gyóntató számtalan pap mellett Székely János esztergom-budapesti segédpüspök is koncelebrált.

A főpásztor szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban Kedves Testvérek!

Jézus szavai az evangéliumban a sátoros ünnep utolsó, nagy napján hangzanak el. Nem az ünneplés kezdetén, hanem amikor már az emberek hazafelé készülnek. Mintha Jézus útravalót akarna adni. Kinek is? A jeruzsálemi zarándokoknak, ott, a saját korában. A tanítványoknak a későbbi időkre, amikor már nem lesz köztük. Az Egyháznak, vagyis nekünk, akik a történelem útját járjuk az idők végezetéig.

Jézus nem osztogatja a Szentlelket kéretlenül, hanem azt mondja, hogy aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék. Nem kényszerít senkit, hogy tőle kérje a megvilágosítást, az erőt, a kegyelmet, magát a Szentlelket élete problémáinak megoldásához. Hanem annak adja meg ezt az ajándékot, aki ég a vágytól. Ugyanazt érezzük tehát a János-evangélium sorainak mélyén, amit Jézus más és más formában, példabeszédekben többször is tanított: hogy nem az egészségeseknek van szükségük az orvosra, hanem a betegeknek. Hogy nem az önelégült farizeus kapja meg a megigazulás ajándékát, hanem a bűnét beismerő vámos, aki könyörög Isten irgalmáért. És ezért mondja Jézus, hogy nagyobb öröm van a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akik úgy érzik, hogy nincs szükségük megtérésre. Gondoljuk hát át az életünket! Döbbenjünk rá, hogy szükségünk van Isten irgalmára! Ha pedig elindultunk Krisztus követésének az útján, ha Isten országának szolgálatába állítottuk az életünket, ha hivatásként elfogadtuk a papságot, a szerzetességet, a családi életet, a rászoruló emberek szolgálatát, vagy akár a kultúra és a tudomány előmozdítását az egész emberiség javára, akkor fedezzük fel, hogy ehhez a saját erőnk nem elég! Kiáltsunk Istenhez és kérjük a Szentlelket, hogy valósítsa meg rajtunk keresztül csodáit az emberek boldogsága érdekében.

De nem elég szomjazni a Szentlelket, hanem hinni is kell Krisztusban: „Aki hisz bennem, abban az élő víz forrásai fakadnak” (Jn 7,38) – mondja Jézus. Ő maga hivatkozik ebben a prófétai jövendölésre, hiszen így fogalmazza meg ígéretét: „Amint az Írás mondja, az élő víz patakjai fakadnak belőle”. Ez az ígéret pedig Izaiás próféta könyvében olvasható. A messiási kor és a fogságból való szabadulás képe egyesül a prófétai vízióban: örömmel merítetek majd vizet az üdvösség forrásaiból (Iz 12,3). Tehát Jézusban kell felismernünk az Üdvözítőt, hozzá kell fordulnunk, tőle kell kérnünk a Szentlélek ajándékát, általa kell könyörögnünk az Atyához. Élő víznek nevezi Jézus a Szentlelket, mert a Szentlélek kegyelme mindig működik, munkálkodik bennünk, ha egyszer lakást vesz a szívünkben. „Minden forrásnál bővebben árad, és se meg nem szűnik, se meg nem állapodik, se el nem apad” . Ha tehát néha úgy érezzük, hogy egyházunkon, közösségünkön a fáradtság jelei mutatkoznak, hogy unalmasnak, nehéznek érezzük a hitben való kitartást, akkor kérjük a Szentlelket, a bennünk lakó Szentlelket, akinek a keresztség óta a templomai vagyunk, aki a bérmálásban eltörölhetetlen pecsétet hagyott a lelkünkben, aki várja, hogy hozzá kiáltsunk. És akkor nem a puszta emberi érzelmek szintjén, nem a közösségi hangulatok hullámzásában, hanem az ő működésének problémákat megoldó és a körülményekben meg a szívünkben diszkréten jelentkező hatalmával, vagy éppen szélvész módjára a nagy nyilvánosság előtt elsöprően megmutatkozó erejével új életre kelt minket és megújítja körülöttünk a világot. „Áraszd ki Lelkedet és minden éltre kel, és megújítod a föld színét” – imádkozza az egyház a zsoltáros dicsőítése nyomán (vö. Zsolt 104,30).

Mindenható Isten a Szentlélek. Kérjük őt bátran, kérjük ma is! Ha úgy érezzük, hogy nem találjuk a hangot a szeretteinkkel, a családunk tagjaival, kérjük a Szentlelket!

Ha úgy érezzük, hogy elöregszik, elfárad, érdektelenné válik körülöttünk a világ, kérjük a Szentlelket! És ő ad fiatalságot és ő önt erőt a szívünkbe! Ha úgy érezzük, hogy anyanyelvünket már egyre kevesebben beszélik, hogy gondolataink, szavaink haszontalanul porladnak szét a tompaság és a feledés kozmikus ürességében, kérjük a Szentlelket! Ő ura a jelennek, a múltnak és a jövőnek. Ha úgy érezzük, hogy a világ változása, a környezet pusztulása és a népek hullámzása között nem találjuk a biztos pontot és erőt vesz rajtunk a félelem, kérjük a Szentlelket! Mert Jézus a Szentlelket adja nekünk, hogy menjünk el az egész világra és hirdessük az evangéliumot minden népnek az idők végezetéig. Ehhez adja kiapadhatatlan erőforrásként a Szentlelket. És ehhez adja eucharisztikus jelenlétét: testét és vérét, mely számunkra az örök élet kenyere és az örök üdvösség kelyhe. Az Eucharisztiáról pedig azt tanítja a II. vatikáni zsinat, hogy életünk és keresztény küldetésünk csúcsa és forrása. Szentlélek és Eucharisztia: Isten jelenléte és működése bennünk. Élet és szeretet forrása.

Hálát adunk a mai szentmisében a Katolikus Karizmatikus Megújulás magyarországi működéséért. Köszönjük, hogy már 25. alkalommal találkozhatunk! Kérjük, hogy ez a megújulási mozgalom a Szentlélek eszköze legyen egyházunk, népünk és a világ számára! Ámen.

Az eseményen Mohos Gábor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára, a Karizmatikus Személyi Plébánia plébánosa és Fábry Kornél, a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus főszervezője vezettek szentségimádást. Evangelizációt Kunszabó Zoltán, a Nemzeti Szolgáló Bizottság elnöke tartott, melynek végén – az állandó diakónus felhívására – mintegy százan döntöttek úgy, hogy életükben először átadják Istennek az életüket. Ennek jeleként a színpad előtt felemelt kereszt elé vonultak, ahol a nap folyamán másokért is közbenjáró imát végző testvérek köréjük álltak és imádkoztak értük. Magányos keresztény nincsen, ezért mindenki keressen magának közösséget – mondta Kunszabó Zoltán.

Az eseményen nem maradhatott el a dicsőítés: azzal kezdődött és azzal is zárult a találkozó.

A következő országos találkozót 2017. november 11-én fogják megrendezni, szintén Budapesten.

Fotó: Lambert Attila

Agonás Szonja

Forrás: Magyar Kurír















Tanítványság szeminárium - Nyílt estek az Emmánuel Közösség szervezésében




2016. november 7., hétfő

Lelkinap az Isteni Szeretet Közössége szervezésében



Szeretettel várunk mindenkit november 19-én a lelki napunkra!




Program:

10:00 órától kezdődik, napközben lesz

– dicsőítés

– szentségimádás

–  Regina nővér a csodákról, gyógyulásokról beszél.

13:00 órától ebédidő.

Aki kér ebédet legyen szíves legkésőbb

nov. 18-án pénteken reggel 9 óráig jelezze. (!!)

14:00 órától Szakály Laciék dicsőítenek.

– Szentmise kb. 17:00 órától kezdődik.

Helyszín: Törökbálint, az Isteni Szeretet Közösség Mária kápolnája

(Törökbálint, Baross G. u.2. bejárat a kápolnába a Kazinczy utca felől)

Megközelíthető: Kelenföld vasútállomás felől (Őrmező) 172-173-as buszokkal

– hétvégén ugyanis csak ezek a buszok járnak.

Az alkalmon való részvételért díjat nem kérünk,

de szívesen fogadunk el adományt a felmerülő költségekhez való hozzájárulásként.

Az Isteni Szeretet Hírnökei nevében: Zsuzsa


Forrás: Isteni Szeretet Közösség