2014. december 29., hétfő

Bizalom az Úr segítségében



"Én azonban örülök az Úrban, ujjongok üdvözítő Istenemben. Az én erőm az Úr, az Isten. A szarvaséhoz teszi hasonlóvá a lábam, felvisz a magasságokba." 

Habakuk 3, 18-19

2014. december 22., hétfő

Jézus és Nikodémus

"Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, egy zsidó tanácsos. Ez éjnek idején fölkereste Jézust, s így szólt hozzá: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan jeleket, amilyeneket te végbeviszel, ha nincs vele az Isten.” Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.” Nikodémus megkérdezte: „Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újraszülessék?” Erre Jézus azt mondta: „Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába. Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.” „Hogyan lehetséges ez?” – kérdezte Nikodémus. Jézus így válaszolt: „Izrael tanítója vagy, és nem érted? Bizony, bizony, mondom neked: arról beszélünk, amit tudunk, s arról tanúskodunk, amit láttunk, mégsem fogadjátok el tanúságtételünket. Ha földi dolgokról beszélek, s azt sem hiszitek, hogy fogjátok hinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek? Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia (aki a mennyben van). Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában. Ez az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei. Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe.” János 3, 1-21


Krisztusra várva a Szentlélekkel

A csepeli Szűz Mária Szeplőtelen Szíve templomban (2014 decemberében) elhangzott első adventi előadás szövege. Hogyan várjuk mi keresztények karácsony előtt Krisztust, és valójában miért is várjuk őt, hiszen már eljött és itt maradt közöttünk az Oltáriszentségben? Miért hívjuk: „Jöjj el Uram Jézus”?

Drága Testvérek, itt van az advent! Várjad a Jézus Krisztust! Érdemes elgondolkodni rajta, mi keresztények mennyire várjuk őt? Valóban várjuk-e, teljes szívünkből és lelkünkből? Advent egy nagy felkiáltás lenne Krisztushoz: „Jöjj el Uram!” Persze, mondjuk is..., de vizsgáljuk meg a lelkünket, valóban, mindenkinél jobban szeretem és várom Krisztust?

Ha most eljönne, és azt mondaná: Fiam vége az életednek, jössz hozzám - örömmel vennéd?

Azt gondolom, hogy amikor egészségesek vagyunk és fiatalok, könnyen mondjuk, hogy nem érdekes a halál. De minél közelebb vagyunk hozzá betegségből, korunkból kifolyólag, annál kevésbé szeretnénk itthagyni ezt a világot.

A szentek annyira sóvárognak Krisztus után, hogy vágyták a halált, mert tudták, az nem más, mint egyesülés az élő Istennel. Nem úgy vágyták, ahogy mi vágyunk rá időnként: elegem van az életből, nincs munkám, nincs pénzem, beteg vagyok, elmennék már! Valóban annyira vágyódom Krisztus után, hogy azt mondom: „Uram bárcsak már most elvinnél, mert semmi nem köt engem ehhez a világhoz, jobban szeretlek Téged, mint a családtagjaimat, jobban, mint a munkámat. Vigyél el, mert epedve sóvárgok utánad, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld, mikor mehetek majd be a Te hajlékodba?”  - Talán nincs meg bennünk ez a vágyakozás. Ha valaki érezte, akár csak pillanatokra is, legyen nagyon hálás Istennek és ápolja magában ezt a lelkületet.

A másik lehetőség, hogy azért vágyom Krisztus eljövetelét, mert ennek a világnak olyan problémái vannak, amelyeket egyedül Isten tud megoldani. Az Ószövetségben Isten csak addig engedi a választott népre a csapásokat a bűneik miatt, amíg fel nem kiáltanak: Uram, jöjj el, mert nincs más megoldás! Szörnyű ez a világ, annyira háborús, annyira gonosz, annyira lesújtó, nincs íze az életnek, rossz itt lenni a földön, ha nem jössz el, nincs értelme élni!

Azt gondolom, a legtöbben ezt sem így éljük meg, mert van szépség és jóság az életben. Lehetséges, hogy a szíriai keresztények, akiket üldöznek és lefejeznek, buzgóbban kiáltanak az Úrhoz: Jöjj el Jézus, látod, halál-veszedelemben vagyunk, és nincs más megoldás, jöjj el!

Lehet, hogy a mi életünkben most nincs így. Szabad szeretni a világot, szabad szeretni a gyerekemet, szabad rá vágyni, hogy még láthassam az unokáimat. A világ nyomorúságos, Magyarország helyzete is nyomorúságos, de még mindig bízunk a politikusainkban, bízom a vállalkozásomban, ha munkanélküli vagyok, bízom abban, hogy előbb-utóbb lesz munka, vagy legalább állnak mellettem rokonok vagy barátok, akik segítenek engem.

Miért mondjuk mi azt, hogy jöjj el Jézus, amikor itt van?

Jézus itt van az Oltáriszentségben, itt van az imáink által, itt van a Szentlélek által. Miért kiabálunk mégis, hogy „Jöjj el Uram Jézus”?

Képzeljétek el, hogy a vasárnapi szentmise előtt kimennénk az emberek közé és elkezdenénk kiabálni: „Drága Testvérek! Gyertek be, itt van a templomban Jézus! Gyertek, ezt nézzétek meg!” - Az emberek ezt meghallva bejönnének, erre monda-nánk: „Akkor kezdődik a szentmise!” - Milyen csalódás lenne a sok embernek. Pedig hát nem ugyanaz a Jézus van jelen az Oltáriszentségben? Dehogynem!

Csak a mi szívünkben nincs eléggé jelen, az életünkben nincs eléggé jelen. Ez talán azért van, mert nem vágyunk eléggé Isten után. Nem vágyunk szerelmesen utána, úgy mint Krisztus, aki azt mondja keresztre-feszítése előtt: „ezért az óráért jöttem” - az Atyához megyek, örüljetek! Most sírtok, de a sírásotok örömmé válik!

Miért nincs ez bennünk? Valószínüleg azért, mert szűkölködünk a Szentlélekben. Márpedig Jézus azt mondta, hogy „elküldöm nektek a Szentlelket, az elvezet benneteket a teljes igazságra és mindent megmutat nektek.” A mi adventi vágyakozásunkat a Szentlélek tudja betölteni.

Vágyakozom. Ha arra nem is tudok vágyakozni, hogy már most elmenjek, mert mindenkinél jobban szeretem Jézust - de legalább arra vágyjak, hogy elevenebben jelen legyen bennem a Szentlélek és megelevenítse Krisztus valóságát.

Mondhatnánk: tessék, megint visszatértünk. Bennünk van a Szentlélek. - Hát nem? Dehogynem! Meg vagyunk keresztelve és bérmálkozva, magunkhoz vesszük Jézust, mi kell még a Szentléleknek?

Természetesen, aki meg van keresztelve, meg van bérmálva, aki imádkozik, próbál Krisztusi életet élni, abban benne él a Szentlélek, Isten valósága.

Csak ez egy picit olyan, mint amikor a gázkályhában ég a gyújtóláng. Igaz hogy ég - de nem melegít. Odamehetünk a kályhához, ölelgethetjük, nem fog felmelegíteni. De ha ráadjuk a gázt, belobban! Olyan forró lesz, hogy nem is tudunk a közelében maradni. Arra van szükségünk, hogy ne csak gyújtólángon legyen bennünk a Szentlélek, hanem ráadja a gázt a jó Isten.

Uram, add meg azt a kirobbanó erőt! - A Szentlélek egyik jelzője a Dünamisz, a kirobbanó erő - amiből a dinamit is származik. Uram, add meg azt a kirobbanó erőt, áttüzesítő erőt, amely annyira felforrósít, hogy Krisztusnak akarjak egészen élni! - Ez időnként még akár fizikailag is lehetséges, Pio atyánál lehet olvasni, hogy időnként olyan meleg volt a testhőmérséklete, hogy szétrobbantak a hőmérők. Néri Szent Fülöpöt annyira átjárta a forróság, hogy végül felkiáltott: „Uram ne többet, mert nem bírom tovább!”

Lehetséges, hogy olyan a szívünk, amiben csak egy kis gyújtóláng ég. Olyan, mint egy köves forrás, amiben csorog ugyan a víz, de el van tömődve, és arra van szükség, hogy megtisztítsuk a hordaléktól, hogy szabadon áramolhasson a víz belőle. Olyan, mint amikor valaki kávét iszik, beleteszi a cukrot, de nem keveri fel. A kávé egészen addig keserű marad, míg fel nem keveri a cukrot az aljáról. Így van Isten jelen az életünkben, ha nincs felkeveredve, nem járja át egészen. Így lehet, hogy az életet is keserűbbnek találjuk, mint amilyen valójában.

Akkor viszont, ha Isten nem tud átjárni, nem tud megvigasztalni, nem tud megerősíteni minket, nem tudja megmutatni a helyes és jó megoldást.

Ezért kérni kell a Szentlelket: Uram, elevenítsd föl Jézus Krisztus életét bennem! Jöhet a Szentlélek ajándékaival, sőt, jöhet a karizmáival, hogy élet legyen bennem a te életed!

Gondoljátok meg: magának Jézusnak is milyen szüksége volt a Szentlélekre, pedig ő a Szentlélektől fogantatott, Isten fia volt.

A Teremtés könyvének az elején olvassuk, hogy „Isten Lelke lebegett a vizek fölött” - ahogy a tyúkanyó költögeti a tojást, úgy költögette ezt az élettelen földet, hogy élővé tegye. Ugyanaz a Szentlélek lebegett a Szűzanya fölött is, leszállt a szívébe, leszállt a méhébe. A Szűzanya testéből formálódott Krisztusnak a valósága, és ez nem volt elég. Jézus 12 éves korában a templomban felolvas - megbérmálják, ez a férfivá avatási szertartás - és utána ott ragad. Édesanyja és nevelőapja harmadnapra találják meg és mondják: „Fiam, atyád és én aggódva kerestünk!” Erre Jézusnak az a válasza: ”Hát nem tudtátok, hogy Atyám dolgában kell lennem?” A Szűzanya nem értette ezt, a szívében forgatta, mit mondott a fia. Miért? Mert az, hogy nekem atyám dolgában kell lennem, Józsefre vonatkozott. A kis Jézus tökéletesen emberi életet élt, ugyanúgy szoptatni kellett, pelenkázni, ugyanúgy növekedett és neki József volt az apukája, Mária volt az anyukája, Isten pedig a Seregek Ura, az a Valaki, akihez imádkozni kell. De aki jelen van. Akkor leszáll rá a Szentlélek a templomban, egy nagy Istenélménye során és rádöbben, hogy neki ilyen szoros kapcsolata van vele, ő az Atyja. Mi történt ezután?

„Követte a szüleit és növekedett kedvességben és bölcsességben Isten és az emberek előtt”. A Szentlélek két ajándéka munkálkodik benne, az Értelem, Tudomány, Bölcsesség, Jótanács, Jámborság, Istenfélelem, Erősség Lelke.

A krisztusi, a tökéletes, szép emberség, a bűn nélkül való emberség formálódik benne.

Milyen nagy szükségünk van nekünk is a Szentlélekre!

Szabad kérni: Uram jöjj el a te hét ajándékoddal! Az Értelem, Tudomány, Bölcsesség, Jótanács, Jámborság, Isten-félelem, Erősség Lelkével, hogy átlás-sam, hogy értsem, mi történik körülöt-tem! Ha döntéshelyzetbe kerülök, akkor helyes döntést tudjak hozni!

Ha nehézségek érnek, a te erőd legyen bennem!

Olyan könnyen ellankadunk. A Szentírás azt mondja, még a legerősebbek, a legnagyobbak is ellankadnak „de akik az Úrban bíznak, szárnyra kelnek, mint a sasmadarak.” Milyen fontos lenne, hogy Isten tudjon terelgetni. Milyen jó, ha Isten meg tud világosítani minket, mit csinál-junk, merre menjünk. Milyen jó, ha az Isten ihletni tud minket a munkánkban.

Amikor Jézus lement a Jordánhoz, hogy megkeresztelkedjen, akkor kente fel az Úr Szentlélekkel a nyilvános szolgálatra. Ezt olvassuk: „Mindnyájan hallottátok, mint kente fel Isten a Názáreti Jézus Krisztust Szentlélekkel és erővel és ez körüljárva mindenkivel jót tett.”

Csodálatos dolog, milyen jó lenne, ha Isten így felkenne minket! Hogy így tudjunk körüljárni a világban! Mész a sötét utcán és világosság van körülötted, a gonosz lélek pánikba esik: jönnek a keresztények, meneküljünk! Képzeljétek el! Próbálnak valami gonoszságot tenni, viszályt szítani és te, a békesség embere bemész abba a szituációba és megszűnik a viszály. Jönnek a betegségekkel, imádkozol, és az emberek meggyógyulnak. Milyen nagy szükségünk van rá!

Azt mondta Jézus: „Ti még nagyobb dolgokat fogtok tenni, mert én az Atyához megyek, elküldöm nektek a Szentlelket.” Nyilvánvaló, hogy minőségében nem tud nagyobb dolgot tenni, mert a megváltásnál nagyobb dolog nincsen - de mennyiségében éppenséggel lehetséges. Jézus két halottat támasztott föl, de vannak olyan szentek, akik sokkal többet támasztottak fel, ez Krisztusból lehetséges, a Szentlélek által.

Szabad vágynunk rá: Uram, itt van az advent, ezt a négy hetet úgy szeretném végigimádkozni, úgy szeretném végigélni, hogy a te Szentlelkedből minél többet megkapjak, hogy Krisztus élete bennem, a családomban, és minél elevenebb legyen! Oszd szét a te ajándékaidat, karizmáidat a közösségünkben, hogy egymást építve lehessünk egy testté! Hogyha valami problémám van, a mellettem ülő - nem is tudja miért -, megmondja a helyes választ, mert te ihleted őt. Amikor nehézségbe esem, már valaki hozza is a segítséget. Ha másnak van szüksége segítségre, tudjak nagylelkű lenni és az időmből, a pénzemből, a tehetségemből adni neki.

Kedves Testvérek, arra szeretnélek biztatni benneteket, hogy vágyjuk a Szentlelket! Kérjük a Szentlelket! Nincs is ennél nagyobb dolog. Kérjük Isten kegyelmét, hogy jöjjön el az ő Szentlelkével, áradjon ki ránk!

Jöjj drága Szentlélek, egészen járj át minket! Jöjj, drága Szentlélek, oldozz el minket minden rossz szokásunktól, tulajdonságunktól! Jöjj, drága Szentlélek, Bűnbánat lelke, hogy egészen le tudjuk tenni a bűneinket és életünket eléd. Jöjj, drága Szentlélek, megelevenítő Lélek, elevenítsd meg bennünk Jézus Krisztus életét, hogy egyénenként és közösségben egészen krisztusivá váljunk! Jöjj, drága Szentlélek, dicsőítsd meg bennünk Krisztust egészen!

Drága Mennyei Atyánk, hálát adok neked, Jézus Krisztis nevében! Köszönöm Uram, hogy te kiárasztod ránk Szentlelkedet. Köszönöm neked azt, hogy egyek lehetünk tebenned. Köszönöm neked Istenem, hogy összetartozhatunk tebenned! Kérünk téged most a mindenkor Segítő Szűzanya közbenjárására, add, hogy ez az adventi időszak, ez a négy hét közelebb vigyen hozzád, hogy napról-napra, lépésről-lépésre, kegyelemről-kegyelemre haladjunk előre, egyre közelebb haladjunk előre, hogy Krisztusivá lehessünk. Jöjj, dicsőítsd meg magad közöttünk mert szeretünk téged. Köszönöm Istenem, hogy Te valóban Atyánk vagy és meghallgatod imáinkat! Amen.

Sipos Gyula

Forrás: Szeretet földje


2014. december 21., vasárnap

Vatikáni figyelmeztetés a holisztikus gyógyítással kapcsolatban

Különböző típusú eljárásokat végeznek a holisztikus egészségiparban. Néhány ezek közül jó, míg mások nem. A vitaminterápia például néha hasznos. Vannak azonban olyan, a holisztikus gyógyítást alkalmazó orvosok által használt praktikák vagy eljárások, melyek az úgynevezett univerzális energiaerőn alapulnak. Az ebből fakadó hit a keleti vallásokból vagy ősi pogány hiedelmekből származik. Ezt az energiaerőt hiszik istenként, és úgy vélik, hogy bárki megcsapolhatja ezt az energiát, hogy felfedezzük isteni voltunkat, hogy ezt az erőt gyógyításra használjuk. A holisztikus gyógyításban az energiapályákat úgy ismertetik, mint amelyek megtalálhatók a szervezetben. Az orvostudomány viszont nem ismeri el az energiapályák létezését a szervezeten belül.

Ez egy New Age hiedelem, valójában "spirituális energia" vagy okkult energia az, amiben hisznek a New Age követői. Ezt az energiát hívják még qui, qi (chi), vagy prána néven is.A hinduizmusban és a New Age-ben elmerült katolikusok problémájának megoldása érdekében a Vatikán készített egy dokumentumot a New Age hiedelmek és gyakorlatok bemutatására. Ennek címe: Jézus Krisztus, az élő víz hordozója: keresztény reflexió a “New Age”-ről (http://www.karizmatikus.hu/images/stories/docs/elo_viz.rtf.pdf). Ez a dokumentum ismerteti a főbb New Age hiedelmeket, és felsorolja a legismertebb New Age praktikákat, melyek népszerűek katolikus körökben, de a szekuláris világban is. A vatikáni dokumentumban ezek a holisztikus gyógyászati gyakorlatok is megtalálhatók:

Akupunktúra
Biofeedback
Kineziológia (alkalmazott kineziológia)
Homeopátia
Íriszdiagnosztika
Bizonyos típusú masszázsok
Rebirth (újjászületés)
Orgonómia
Feldenkrais
Reflexológia
Rolfing
Polaritás Masszázs
Terápiás érintés

Különféle gyógynövény alapú gyógyszerek (egyes orvosok "spirituálisan potenciált" gyógynövényeket használnak, melyeket pszichés módszerekkel készítenek, szájon át történő bevitelre). Miért tekintjük ezeket New Age praktikának? Mindezek mögött a New Age filozófia áll, a meggyőződés az univerzális energia erejéről, amelyről feltételezik, hogy keresztülfolyik minden emberen és minden dolgon. A New Age hívők szerint ha ezeket az energiacsatornákat blokkolják, betegség lesz ennek az eredménye. Ezért úgy gondolják, hogy az ember egészségének helyreállításához fel kell oldani a meridiánokat vagy az úgynevezett energiacsatornákat a testben.Különböző technikákat használnak erre. Ezek az eljárások megtalálhatók a fenti listában. 



Forrás: karizmatikus.hu

2014. december 20., szombat

Az Emmausz Közösség programjai

Szemináriumok legközelebb 2015. március hónapban kezdődnek Közösségi Házukban este 6 órakor:

hétfőn Szentlélek Szeminárium

szerdán Gyógyító Szeminárium 



A következő gyógyítószolgálat január második szombatján lesz.

Jelentkezni lehet a közösségi házukban irodai időben.

Isten gyógyító szeretetére segít megnyitni a szívünket a bűnbánat (ha lehetséges, akkor szentgyónás), az ima és a böjt. Ez a három a legjobb előkészület a gyógyító szolgálat fogadására.

A közösségi ház elérhetősége:

1145 Budapest 
Thököly út 120.
Telefon: +36-1-222-5306
Iroda nyitva:
H-Cs 10-16 óráig.



Forrás: Emmausz Közösség

Könyv a Szentlélekről és ajándékairól

Könyvajánló

Josip Loncar: Erő a magasból (álmok, látomások és próféciák)

Ez a könyv a Szentlélekről szól! Álmokról, látomásokról és próféciákról, amelyeket a Szentlélek azért ad, hogy átalakítsa szívünket és ezzel együtt a világot is körülöttünk. Minden keresztény kaphat látomást, szent álmot, és próféciát. A Bibliában sok helyen találkozhatunk álmokkal, látomásokkal és próféciákkal. Ez a mai korban is érvényesülhet.

Josip Lončar 1964. január 8-án született a horvátországi Repaš-ban. A Kristofori Alapítvány igazgatója és a Kristofori Evangelizációs Intézet vezetője. A Book című evangelizációs folyóirat főszerkesztője és a Rhema című folyóirat kiadója. Az ICCRES hivatalos képviselője. Eddig három könyvet írt, ezek: A hit karizmája, A nagymama rózsafüzére, és a most magyarul is megjelent: Erő a magasból.

„Húsz éve rendszeresen tart evangelizációs szemináriumokat Horvátországban és számos más országban, így Magyarországon is. Miközben igehirdető, gyógyító és szabadító karizmájával végez szolgálatot, arról a meggyőződésről tesz tanúságot, hogy az ember számára Jézus Krisztus az egyetlen hiteles választási lehetőség.” (A horvát kiadó)

Ajánlom mindazoknak, akik szeretnének elmélyíteni ismereteiket a Szentlélekről és ajándékairól. 

Katona István atya

Forrás: Martinus


2014. december 16., kedd

Tiéd vagyok!

A hívőket gyakran éri a vád, hogy csak tartják a markukat az ég felé. Hiszen Isten jó. Ajándékba adja az örök életet, s csak azt kéri, hogy fogadjuk el tőle. Megígérte, hogy gondviselőnk lesz, hogy minden kérésünkkel és kérdésünkkel hozzá fordulhatunk, mint jóságos és mindenható édesapánkhoz. Imádkozunk mindennapi kenyerünkért, kérhetünk egészséget, megfelelő házastársat, jobb munkahelyet, megoldást egy családi konfliktusban vagysegítséget egy nehéz vizsga előtt.

A felületesen gondolkodó ember úgy gondolhatja, hogy Isten azért van, hogy kiszolgálja őt, és méltatlankodik, ha valamit nem kap meg. De a mély imádság pillanatai tovább vezetnek minket. Isten személyes szeretetét tapasztalva megértjük, hogy egy kapcsolat részesei lettünk. Egy olyan kapcsolatba léptünk be, amelyben a másik fél nem csak ajándékokat ad, hanem önmagát adta és adja szüntelenül. Érzem, hogy erre a szeretetre csak egyféleképpen válaszolhatok: ha én is egészen és feltétel nélkül adom át neki önmagam! Ebben a pillanatban megszűnik az önközpontú hit, amely Istent csak felhasználni akarja sajátkülönbejáratú boldogsága érdekében. Nem kapni akarok már, hanem adni.Rájövök, hogy boldogságom nem abban áll, amit kapok tőle, hanem hogy ő maga a boldogságom. Az ajándékozó fontosabb, mint minden ajándéka…És akkor leszek egészen boldog, ha egészen közel kerülök őhozzá.

A szeretetnek ebből a forrásából fakadnak a nagy elhatározások: mindenben követni fogom tanítását, mert nem akarom, hogy bármi is közénk álljon. A hívő, aki kezdetben csak azt figyelte, mit kap majd Istentől, hogy a saját maga által elképzelt kényelmes életét kialakíthassa, a szeretettől vezérelve rálép a lemondás és az engedelmesség útjára. Már nem csak egyfajta erkölcsi minimumot akar betartani, minduntalan azt méricskélve, hogy „mi fér még bele”. A szeretet nem méricskél. Életem minden területét, vágyaimat és egész valómat annak akarom adni, aki szeret, és akit szeretek. Amikor kérek, egyre inkább olyan dolgokat szeretnék megkapni, amik abban segítenek, hogy közelebb kerüljek hozzá: erősebb hitet, mélyebb bűnbánatot és megtérést, rossz szokásaimtól való szabadulást, bölcsességet és erőt, hogy mindenben felismerjem akaratát és engedelmeskedjek neki.

Mindent odaadni azonban még a legnagyobb szeretet vonzásában sem könnyű. Az ember egyfajta agóniaként éli meg, hogy féltett dolgai, bejáratott örömforrásai, emberi kapcsolatai fölött is kimondja: „Legyen meg a Te akaratod!” Egész életünket igénybe veszi, hogy Isten mérhetetlen szeretetére a magunk önátadásával válaszoljunk. Görcsösen ragaszkodunk megszokott, önpusztító szokásainkhoz is, mert ismeretlen, s ezért félelmetes számunkra a kegyelemben felkínált új életforma. Mi lesz, ha régi „örömeink” helyébe nem kapunk majd semmit?! Csodálatos, hogy Isten nem erőszakkal vagy fenyegetéssel vezet el bennünket arra, hogy önző kívánságainknak egészen meghalva már csak neki éljünk – hanem szeretettel. Hiszen megtestesülve ő már meghalt értünk.

A hit útján járva óriási távolságot teszünk meg a minket kiszolgáló „automata-isten” képétől addig az Istenig, akinek egészen át akarjuk adni az életünket. Továbbra is minden az ő ajándékozó szeretete által jut el hozzám: a pohár víz, amit megiszom, a levegő, amit belélegzek. Tőle van az erő és a tehetség, amellyel munkámat végzem. Ingyenes a kegyelem is, amely szüntelenül az örök élet felé vonz. De ahhoz, hogy a legnagyobb ajándékot, Isten szeretet-személyét befogadhassam, nekem is egészen át kell adnom önmagam. Most már érthető, hogy miért mondja Jézus az első hallásra kegyetlennek tűnő szavakat arról, hogy aki jobban szereti nála apját, anyját, feleségét és gyermekeit, vagy saját magát, nem lehet a tanítványa. Majd később: „Aki közületek nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom” (vö. Lk 14,25-26.33). Ahhoz, hogy befogadhassuk a legnagyobb jót, egészen ki kell üresítenünk magunkat. Nem kifosztani akar bennünket, éppen ellenkezőleg: csak alkalmassá tenni arra, hogy birtokba vehessen minket a legnagyobb boldogság.

Kunszabó Zoltán

Forrás: Új Jeruzsálem Közösség


2014. december 9., kedd

"Come to me!" - "Jöjjetek hozzám!" ima-projekt


Karizma és szolgálat

• Különféle kegyelmi adományokkal, ajándékokkal vagyunk megáldva. Azon kegyelmi adományok, amelyek nem tesznek készségessé a szolgálatra, olyanok, mint a földbe ásott talentum.


• A karizma és a szolgálat összetartozik. Mert a szolgálat adja meg a karizma lelkét és célját.

• A karizmákról szóló tanítás a Szentírásban teljesen a szolgálatra irányul: A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy szolgáljon vele (1Kor 12,7). Alkalmassá teszi a szenteket a szolgálatuk betöltésére (vö. Ef 4,12). Aszerint, hogy ki-ki milyen lelki ajándékot kapott, legyetek egymásnak szolgálatára. (1Pt 4,10)

• A mi krisztusi, keresztény viselkedésünk legfőbb normája az, hogy ugyanazt a lelkületet ápoljuk magunkban, mint amely Krisztus Jézusban volt (vö. Fil 2,5). Az Úr Jézus példát hagyott nekünk, sőt, meghagyta, hogy mi is úgy cselekedjünk, ahogyan ő tett.

• Jézus nagyon jól tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy Istentől jött, és hogy Istenhez tér vissza. Mégis az utolsó vacsora előtt levetette felsőruháját, vászonkendőt kötött maga elé – akárcsak a szolgák – és elkezdte mosni tanítványainak a lábát.

• Ki nagyobb, aki az asztalnál ül, vagy aki felszolgál? Nyilván az, aki az asztalnál ül. Én mégis úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok volnék. (Lk 22,27)

• Mire adott az Úr Jézus nekünk példát? Talán a lábmosásra? Nem! A lábmosás jelenetében összesűrítve a szolgálat alaptörvényét akarta emlékezetünkbe vésni.

• Mi, az egyháznak, Krisztus testének tagjai nem viselkedhetünk másként – szégyenszemre, karizmáinkkal kérkedve –, mint ahogy az Úr tett vagy tenne a mi helyünkben.



P. Gurzó György Anaklét OFM

Forrás: Vasárnap Katolikus Hetilap

2014. december 8., hétfő

Egy katolikus pap halálközeli élménye

Rövid háttérinformáció Jose atyáról

1949. július 16-án születtem Keralában, Indiában. Tizennégy éves koromban léptem be a St. Mary minor szemináriumba Thiruvalla-ba, hogy a papságra felkészítő tanulmányaimat megkezdjem. Négy évvel később a Szent József Pápai Major Szemináriumba Alwayeba, Keralaba mentem, hogy folytassam a papi tanulmányaimat. A hét éves filozófia és teológia képzés elvégzése után 1975 január 1-jén szenteltek pappá, hogy misszionáriusként szolgáljak Thiruvalla egyházmegyében.1978-ban, amikor a St. Tamás minor szemináriumban Bathery-ben tanítottam, aktív tagja lettem a Karizmatikus Megújulás mozgalomnak és karizmatikus lelkigyakorlatok és konferenciák vezetését kezdtem meg Kerala-ban.


Angyal jelenik meg a halál pillanatában

1985 április 14.-én vasárnap,az Isteni Irgalmasság ünnepén, szentmisét akartam cerebrálni egy missziós templomban Kerala északi részén, de halálos balesetet szenvedtem. Motoroztam, amikor frontálisan nekem hajtott egy dzsip, melynek vezetője ittas volt, mert egy hindu fesztiválon italozott. Sietve a kórházba szállítottak, ami körülbelül 35 mérföldre volt. Útközben a lelkem kijött a testemből, és azt tapasztaltam, hogy meghaltam. Azonnal találkoztam az őrangyalommal. Láttam a testemet, és az embereket, akik a kórházba vittek. Hallottam őket sírni, és értem imádkozni. Ekkor az angyalom azt mondta: "El foglak vinni a mennybe, az Úr találkozni és beszélni akar veled";. Azt is mondta, hogy útközben meg akarja nekem mutatni a poklot és a tisztítótüzet is.

Látogatás a pokolban

Először az angyal a pokolba kísért. Rettenetes látvány volt. Láttam a sátánt és az ördögöket, egy kb. 2000 Fahrenheit olthatatlan tűzben. Mindenütt férgek kúsztak, az emberek sikoltoztak és küzdöttek, mert a démonok kínozták őket. Az angyal azt mondta nekem, hogy mindezek a szenvedések a meg nem bánt halálos bűnöknek voltak köszönhetőek. Aztán megértettem, hogy hét szenvedési fok vagy szint van, a földi életben elkövetett halálos bűnök számától és fajtájától függően. A lelkek iszonyatosan néztek ki, kegyetlenek és borzalmasak voltak. Félelmetes élmény volt. Láttam olyan embereket, akiket ismertem a földi életemből, de nem szabad felfednem a személyazonosságukat. A bűnök, melyek elítélték őket elsősorban az abortusz, a homoszexualitás, eutanázia, gyűlölködés, és szentségtörés volt. 

Az angyal azt mondta nekem, hogy ha megbánták volna, elkerülték volna a pokolot, és helyette a purgatóriumba kerültek volna. Azt is megértettem, hogy néhányan az olyan emberek közül, akik bűnbánatot tartanak ezen bűnök felett, megtisztulhatnak a földön is szenvedéseiken keresztül. Ily módon képesek elkerülni purgatóriumot és egyenesen a mennybe jutnak.

Meglepődtem, amikor a pokolban még papokat és püspököket is láttam, akik közül néhányat soha nem gondoltam volna ott látni. Sokan közülük azért voltak ott, mert az embereket hamis tanítással és rossz példával vezették félre.

Látogatás a Purgatóriumban

A pokol látogatása után, az örzőangyalom elkísért a Purgatóriumba. Itt is hét fokozatú szenvedés van és olthatatlan tűz. De ez jóval kevésbé intenzív, mint a pokol tüze, és itt nem volt sem veszekedés, sem küszködés, sem harc. A fő szenvedése ezeknek a lelkeknek az volt, hogy Istentől el vannak szakítva. Néhányan azok közül, akik a Purgatóriumban vannak, számos halálos bűnt követtek el, de Istennel haláluk előtt kibékültek. Annak ellenére, hogy ezek a lelkek szenvednek, ők élvezik a békét és azt a tudást, hogy egy napon majd megláthatják az Istent szemtől szembe.

Beszélgetés a lelkekkel a Purgatóriumban

Volt lehetőségem, hogy beszéljek a tisztítótűzben levő lelkekkel. Megkértek, hogy imádkozzak értük, és mondjam meg az embereknek, hogy imádkozzanak ők is értük, hogy így gyorsan a mennybe juthassanak. Amikor imádkozunk ezekért a lelkekért, meg fogjuk hálájukat kapni az imáikon keresztül, és mikor belépnek a mennyországba, az imáik még érdemdúsabbak lesznek.Nehéz leírnom hogy milyen szép az én őrangyalom. Ragyogó és fényes. Ő az én állandó társam, és segít nekem minden szolgálatomban, főként a gyógyító szolgálatban. Az ő jelenlétét érzékelem mindenütt, ahova megyek, és hálás vagyok neki a mindennapi életemben való védelméért.

Látogatás a mennyben

Ezután az angyalom a mennybe kísért, nagy vakító fehér alagúton haladva át. Soha a földi életemben nem tapasztaltam még ilyen nagy békét és örömöt! Ekkor az ég megnyílt , és meghallottam a legszebb zenét, melyet soha nem hallottam korábban. Angyalok énekeltek, és magasztalták az Istent. Láttam az összes szentet, különösen a Boldogságos Szűzanyát és Szent Józsefet, és sok elkötelezett szent püspököt és papot, akik úgy ragyogtak, mint a csillagok. Amikor megjelentem az Úr előtt, Jézus azt mondta: "Azt akarom, hogy menj vissza a világba. Második életedben a béke és gyógyulás eszköze leszel népem számára. Idegen országban fogsz járni, és idegen nyelven fogsz beszélni. Minden lehetséges neked az én kegyelmemmel."; E szavak után a Boldogságos Szűz szólt hozzám: "Tedd, amit Ő mond neked. Én segítelek majd szolgálatodban";.Szavakkal lehetetlen kifejezni a mennyország szépségét. Ott annyi békét és boldogságot fogunk ízlelni, amelyek milliószor meghaladják a képzelőerőnket. A mi Urunk sokkal szebb, mint ahogy a képek azt közvetíteni tudják. Arca ragyogó és fényes és szebb mint ezer felkelő nap. A képek, melyeket a világban látni róla, csak árnyékuk az ő fenségességének. A Boldogságos Szűz Jézus mellett volt, és kimondhatatlan szép és ragyogó volt. A világban róla látható egyik kép sem hasonlítható az igazi szépségéhez. A mennyország a mi igazi otthonunk, mindannyian arra vagyunk teremtve, hogy elérjük a mennyországot és Isten jelenlétét élvezzük örökre. Aztán visszajöttem a földre az angyalommal.

Visszaérkezve a Földre

Míg a testem a kórházban volt, az orvos elvégezte az összes vizsgálatot, és halottnak nyilvánítottak. A halál oka elvérzés volt. A családomat értesítették, de mivel nagyon távol voltak, a kórházi személyzet úgy döntött, hogy a holttestemet átviszik a hullaházba. Mivel a kórháznak nem volt légkondicionálója, attól tartottak, hogy a testem gyorsan elkezd majd lebomlani. Ahogy vitték a holttestemet a hullaházba, a lelkem visszatért testembe. Hirtelen kínzó fájdalmat éreztem a sok seb és törött csontjaim miatt. Elkezdtem kiabálni, mire az emberek megijedtek és sikoltozva elszaladtak.. Egyikük odament az orvoshoz, és azt mondta: "a halott test sikoltozik";. Az orvos odajött hozzám, hogy megvizsgálja a testem, és megállapította, hogy élek. Mire azt mondta:"Az atya él, ez csoda, vigyék vissza őt a kórházba";.Mikor, visszavittek a kórházba, vérátömlesztést kaptam, és megműtöttek, hogy helyrehozzák a törött csontokat. Az alsó állkapocsomon, bordáimon, csípőcsonton, csuklón, és a jobb lábamon dolgoztak. Két hónap után engedtek el a kórházból, de az ortopéd orvos azt mondta, hogy soha nem fogok újra járni. Mire azt mondtam neki: "Az Úr, aki visszaadta az életemet, és visszaküldött engem a világba, meg fog gyógyítani";. Mikor már otthon voltam, mindannyian a gyógyulás csodájáért imádkoztunk. Egy hónap múlva, a gipszkötés eltávolítása után, még mindig nem tudtam mozogni. De egy nap imádkozás közben, rendkívüli fájdalmat éreztem a medencecsonti területen. Rövid idő múlva a fájdalom teljesen eltűnt, és egy hangot hallottam: "Meggyógyultál. Kelj fel és járj";. Békét és gyógyító erőt éreztem a testemen. Rögtön felálltam, és elindultam. Dicsértem az Istent és megköszöntem neki ezt a csodát.

Az orvos megtérése

Elmondtam az orvosomnak a hírt, hogy meggyógyultam és járok, amire ő igen meglepődött. Azt mondta: "A te Istened az igaz Isten. A ti Isteneteket kell követnem";. Az orvos hindu volt és megkért, hogy tanítsam őt a katolikus hitről. A hit tanulmányozása után megkereszteltem és katolikus lett.Az őrangyalom üzenetét követve az Egyesült Államokba jöttem 1986 november 10-én, mint missziós pap. Eleinte a Boise Egyházmegyében dolgoztam, Idahoban 1987-1989-ig, majd igazgatója lettem a börtön szolgálatnak az Orlando Egyházmegyei Floridában 1989-1992-ig.

A Jézus által rendelt misszió

1992-ben kerültem a Szent Ágoston Egyházmegyébe, ahol kezdetben a Szent Máté plébániára Jacksonvillebe voltam rendelve két évig. Majd kineveztek a Nagyboldogasszony templom egyházi helytartójának 1994-1999-ig. 1997-ben az egyházmegye állandó tagjává rendeltek. 1999 júniusa óta a Macclenny-i Szt. Mária, az Irgalom Édesanyja Katolikus templom lelkipásztora vagyok Floridában. Szolgálok továbbá még a Starke-i Florida Állami Börtönben mint katolikus pap, a Raiford Uniós-Végrehajtási Intézetben és az északkeleti Floridai Állami Kórházban Macclenny-ben. A Mária Légió egyházmegyei lelki vezetője is vagyok.Minden hónap első szombatján eucharisztikus és karizmatikus gyógyító-szolgálatot vezetek a plébániámon, a Szűz Mária, az Irgalom Anyja templomban.  De jártam távoli országokban is tanúságot tenni, így : Írországban, Spanyolországban, Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Franciaországban, Portugáliában, Jugoszláviában, Olaszországban, Kanadában, Mexikóban, Cayman Szigeteken, és Ontarioban.

Az Eucharisztikus gyógyulás szolgálata

Az Eucharisztikus gyógyító szolgálatban sok embert láttam meggyógyulni testileg, lelkileg, szellemileg és érzelmileg. Az emberek különböző betegségekből, mint például: rák, AIDS, ízületi gyulladás, szívbetegségek, szem problémák, tüdőtágulat, asztma, hátfájás, rossz hallás és még sok más betegségből teljesen és tökéletesen meggyógyultak.Az orvosok és a gyógyszerek nem segítenek bizonyos betegségek gyógyításában, melyeknél a családfa az ok.A Gyógyító szolgálat alatt, sokan elnyugszanak lélekben az Oltáriszentség előtt, és néhányan a lélek megújulását és a test gyógyulását tapasztalják meg.

Jose Maniyangat atya

Forrás: Marana Tha / Rákoscsaba Ó-Plébánia


2014. december 6., szombat

Imaestek az Emmánuel Közösséggel

Imaestek minden hónap első csütörtökén 

(az iskolaév során) 

a Lehel téri Szent Margit templomban 

este 7-től 9 óráig.

Az imaestre mindenkit szeretettel várunk! 

A program: 
dicsőítés, gondolatébresztő előadás, szentségimádás, közbenjáró ima



2014. novemberétől 

minden hónap harmadik csütörtökén is 

tartunk imaesteket 

a Városmajori Jézus szíve plébániatemplom kistemplom részében. 

Az imaest 19.00-kor kezdődik.


Forrás: Emmánuel Közösség


2014. december 4., csütörtök

Gyermek születik nekünk


"A nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál országának árnyékában laknak, azoknak világosság támad. Nagy ujjongással töltöd el őket, kitörő örömet adsz nekik. Úgy örülnek majd színed előtt, ahogy aratáskor szoktak örülni, s ahogy akkor örülnek, amikor a zsákmányt osztják. Mert terhes igáját, a vállára nehezedő rudat, sanyargatója botját összetöröd, mint Midián idejében. Mert minden harcban viselt sarut, minden vérben forgatott ruhát elégetnek, s tűznek lesz martaléka. Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme. Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában, amelyet megerősít és megszilárdít a jog és az igazság által. Mostantól mindörökké ezt teszi a Seregek Urának féltő szeretete." Izajás 9, 1-6

2014. december 1., hétfő

Mária Magdolna belső gyógyító szolgálat

Belső sebeink gyógyulását kérjük Istentől, 
hogy megtapasztalhassuk ezáltal szeretetét és hirdethessük feltámadását.



Előfeltétel: légy kíváncsi a fentiekre. (nem kell elé más kurzus)
Vezeti: Beke Tünde-Lidia OSB obl
Költsége:
bentlakásos, 10.000 Ft (szállás + étkezés + technikai ktg), bejáróknak 7.000 Ft.

Helyszín: Árpádházi Szt Margit Evangelizációs Központ, 9012 Győr-Ménfőcsanak, Horgas u 4.
Telefon: 30/613 5918
E-mail: tunde.lidia kukac t-online.hu

Jelentkezés kizárólag írásban, a szokásos jelentkezési lapon, e-mailben vagy postán elküldve, vagy 
on-line a http://szentignac.ujevangelizacio.hu/ honlapon keresztül.



A karizmáról és a karizmatikus megújulásról

Mi a karizma?
A karizma Istennek kegyelmi ajándéka, melyet az ember Jézus Krisztusban kap meg! A Szentírásban így olvassuk: „Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” (Róm 6,23). „Őbenne nyertük el a megváltást a vére árán, és bűneink bocsánatát bőséges kegyelme folytán, amelyet végtelen bölcsességében és megértésében gazdagon árasztott ránk.” (Ef 1,7-8).

Isten tehát elhalmoz kegyelemmel, és minden adományt gazdagon áraszt ránk. Ebben az ajándék áradásban a Szentlélek a legfőbb ajándék. Ő szívünkbe árad és eltölti az embert szeretettel (vö. Róm 5,5;8,15).

Ahol felismerjük ezeket az adományokat és a szeretet szellemét, ott van Istennek a Szentlelke és az embereket, akik ezt a jelenlétet számunkra felismerhetővé teszik: karizmatikus embereknek nevezzük. Ebben a közösségben tehát magától értődően felismerhetjük Isten bőkezű adományait! A liturgiában, az amboni imában valljuk ugyanezt: „…minden jó adomány és tökéletes ajándék onnan felülről van, leszállván tőled, a világosság Atyjától…”

Aki nem „oltja ki a Lelket” e karizma által képes tenni azt, amit tennie kell! Az a közösség pedig, amely ezt megtapasztalja, felismeri, hogy Istennek Szentlelke működik és jóságos és áldozatos tettekre ihlet mindenkit.[A Kolostorboldogság c. filmet idézem. Ez a film emberközelbe hoz egy természetfeletti adományt, melyet a Szentlélek ajándékának nevezünk. Általában ezt az adományt karizma néven emlegetjük. Ebben a filmben élethivatásra, papi szolgálatra készülő fiatalemberek életébe, lelki küzdelmeibe, mindennapjaiba tekinthetünk be. De nemcsak az ő küzdelmeiket értékelhetjük, hanem az elöljáróik, nevelőik szellemiségét is képesek vagyunk értékelni. Világosan megfigyelhetjük: hogyan erősödik a hivatás; az emberi indulatok és szenvedélyek miképpen terelődnek mederbe; látjuk az elöljárók felelős magatartását. Nagyon földies minden, az élet természetes síkján játszódik. Hétköznapias a szigor, az élet realitásai. Hétköznapias, vagy mindennapi maga a szeretet is amit felismerünk ebben a közösségben. Mindez együtt mégis eltéveszthetetlenül a természetfölöttit mutatja meg nekünk. Felismerhető a Szentlélek jelenléte és ennek a jelenlétnek emberekre való hatása. Egy karizmatikus közösséget ismerhetünk meg ennek a filmnek a segítségével.]

A Lélek adománya
Amikor a Szentírás karizmatikus embereket mutat be, azt hangsúlyozza, hogy fedezzük fel az ő cselekedeteik segítségével a Lélek adományait.

Elsők közt hangsúlyozza a prófétai éleslátás adományát![Egy kevésbé ismert történetet idézek fel. Achab király nagyon szerette volna sikeres háború által terjeszteni ki hatalmát. Megkérdezte tehát a prófétákat, hogy mit tegyen! Azok azonban nem mertek ellent mondani neki és bíztatták: Győzni fogsz! Egy próféta mondta csak, hogy nem! Jelképesen elmondta, hogy a hazugság lelke az, ami a többi próféta ajkával szól! De milyen az emberi rövidlátás! „Izrael királya erre megparancsolta: Fogjátok el Michajehut, vigyétek a város parancsnokához, Amonhoz és Joáshoz, a király fiához, aztán jelentsétek: Ezt parancsolja a király: Vessétek ezt az embert börtönbe, s csak kenyéren és vízen tartsátok, míg szerencsésen haza nem térek! Michajehu azonban így szólt: Ha szerencsésen hazatérsz, akkor nem az Úr szólt általam.” (1Kir 22,26-28). A király a csatában meghalt! Egy véletlenül kilőtt nyíl sebezte meg és egész nap a kocsiján kellett harcolnia, estére elvérzett és meghalt! Csúfos vereséget szenvedett és életét is elveszítette!]

Az Újszövetségben a legismertebb esemény az első Pünkösd története. (Csel 2,1-13). Itt a Lélek kiáradásával felismerhető a nyelvek adománya! Az apostolok különféle nyelveken hirdetik Isten csodálatos tetteit és mindenki a maga nyelvén hallja és megérti! (Itt az érthető nyelv ajándékán van a hangsúly!)

Ezek a pünkösdi jelek az apostoli igehirdetés nyomán ismétlődnek!

Keresztség, kézrátétel alkalmával: „Amikor a Jeruzsálemben maradt apostolok meghallották, hogy Szamaria elfogadta az Isten szavát, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Amikor megérkeztek, imádkoztak értük, hogy megkapják a Szentlelket. Mert még egyikükre sem szállt le, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Rájuk tették hát kezüket, s erre megkapták a Szentlelket.” (Csel 8,14-17).

Csodák, látomások: Szent István első vértanú, aki nagy csodákat vitt végbe (Csel 6,8), Ananiás és Szafira esetében, amikor a hazugság nyomán szörnyethaltak (Csel 5,8), Újra Szent István vértanú esete: Aki „a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. Felkiáltott: Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján.” (Csel 7,55).

Mindezek a jelek arra voltak jók, hogy a résztvevők felismerjék, hogy megkapták a Lelket! Ezért kísérték hatalmas csodák az apostoli igehirdetést. Később azonban éppen e karizmatikus megnyilatkozások miatt adódtak lelkipásztori problémák is!

Két ilyen problémát szeretnék felidézni, mert ezek a jelen kor egyházi életében is felismerhetőek: a nyelvek adománya és az elragadtatás! Amíg azonban az első pünkösd alkalmával a nyelvek adománya abban mutatkozott meg, hogy ki-ki saját nyelvén hallotta hirdetni és meg is értette Isten csodálatos tetteit, addig a későbbi nyelvek adományai megnyilatkozásaiban az érthetetlenség volt a jellemző! A liturgiában ezt hangoztatjuk a pünkösdi nyelvek adományáról: „Midőn a Magasságbeli összezavarta a nyelveket, szétszórta a nemzeteket. Midőn a tüzes nyelveket osztotta szét, mindenkit egyesülésre hívott, hogy összhangzólag dicsőítsük a legszentebb Lelket!” (Konták). Tehát a Lélek adománya az érthető nyelv. Az érthetetlen nyelv Bábel nyelve! [Élményem: Egy plébános barátom otthont adott egy-egy összejövetelre a karizmatikus mozgalomhoz tartozó közösségnek. Kiszorultunk a konyhába, amíg bent a szobában imádkoztak a közösség tagjai. Nyelveken kezdtek beszélni! De ez a nyelv nem érthető és nem is artikulált beszédnyelv volt! Eszembe jut szent Pál figyelmeztetése: „Lám, milyen sokféle nyelv van a világon, de egy sem érthetetlen. De ha nem ismerem a szó jelentését, idegen maradok a beszélőnek, és a beszélő is idegen nekem.” „Hálát adok Istenemnek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok az elragadtatás nyelvén szólni, az egyházban azonban inkább szólok öt érthető szót azért, hogy másokat tanítsak, mint tízezer szót az elragadtatás nyelvén.” 1Kor 14,14-20.]

Ugyanez vonatkozik az elragadtatásra (extázis) is.  Az első Pünkösd napján úgy vélték, hogy a részegek voltak az apostolok. Péter mondja is: „Nem részegek ezek, amint vélitek…” (Csel 2,15). Ugyanis a ma is sokszor tapasztalható elragadtatás összetéveszthető a pogány istentiszteleti orgiákkal, de legkevesebb, hogy különcködésnek hat. És ha nem teszünk ajánlott különbséget a megnyilvánulások között, óhatatlanul a szakadásnak adunk esélyt a közösségen belül. Megszívlelendő tehát szent Pál apostol intése:

„Ne oltsátok ki a Lelket, s a prófétai beszédet ne vessétek meg. Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg. Mindenféle rossztól óvakodjatok. A békesség Istene szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek. Őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig.” (1Tessz 5,19-23).

A Lélek ajándékainak mibenléte
A Szentírásban szent Péter apostol tanításában ez áll: „Aszerint, hogy ki-ki milyen lelki ajándékot kapott, legyetek egymásnak szolgálatára, hogy az Isten sokféle kegyelmének jó letéteményesei legyetek.” (1Pét 4,10).

Ezek az ajándékok sokfélék, mégis az egység jellemzi azokat. Azért különbözőek, mert az emberek sem egyformák és mindenki a saját egyénisége és tehetsége szerint használja ezeket az adományokat. - Azonban egy adományról van szó, hiszen a forrás, ahonnét kapja minden ember: az Egy Lélek!

Jobban megértjük, ha szent Pál apostolnak a hasonlatát olvassuk! Ő arról beszél, hogy az egyház olyan mint egy emberi test! Ennek analógiájára nevezzük Krisztus Misztikus Testének. Az emberi testet is egynek ismerjük el, bár vannak különböző tagjai, mint a kéz, a láb, a fül, az orr, a száj stb. Egyik tag sem mondhatja, hogy fontosabb a másiknál, hiszen minden testrésznek megvan a sajátos szerepe és feladata. Nélkülük az emberi test nem birtokolja maradéktalanul az életfunkciókat (vö. 1Kor 12,7 skk).

A Szentlélek ajándékait az egy Istentől kapjuk, de ezt az egy adományt a felhasználás során a sokszínűség jellemzi, de mégis egy marad, hiszen az egy közösség javára, az Egyház javára (Krisztus Misztikus Teste javára) használjuk

A karizma tehát nem kivételes jelenség! A hétköznapi dolgokban van jelen. Az Egyházat Isten Lelke a karizmák (karizmatikus emberek) által kormányozza. Mindenki megkapja a kegyelmet, hogy a maga élethivatása területén, vagy a különböző szituációkban, élethelyzetekben hasznára legyen a közösségnek!

Ez az alapja az egyház szentségeinek is és ezért fontos a szentségek használata![Külön hangsúlyozni szoktuk a házassági előkészítőkön, annak megértetésére, hogy a szentségi házasság egyben a Lélek adományainak is különleges közvetítője…] Így épül Krisztus teste!

A karizmatikus mozgalmakról [Országos Lelkipásztori Intézet: Ismertebb lelkiségek a Magyar Egyházban.]

A katolikus karizmatikus megújulás
A jelenkori katolikus karizmatikus megújulás 1967-ben indult el Amerikából. Azóta az egész világon elterjedt és minden országban beilleszkedett az egyház keretébe. A püspöki karok és a Szentatya több alkalommal is pozitívan nyilatkozott róla. A karizmatikus megújulás a Szentlélek indítására spontán módon keletkezett, terjedő mozgalom, amelyet három vonás jellemez:

a tudatos megtérés, amely személyes hívő elkötelezettséget jelent Jézus Krisztusnak, mint Megváltónknak és életünk Urának;

a Szentlélek megtapasztalása egy személyes pünkösdben, amelyet az Csel 1,5 alapján „Szentlélekben való megkeresztelkedésnek” is szoktunk nevezni;

a Szentlélek adományainak, karizmáinak jelentkezése, köztük azoké is, amelyek az egyház általános gyakorlatában jelenleg szokatlanok (nyelvek adománya, prófétálás, gyógyítás).

Gyakorlati megnyilvánulása és koordinációja
A megújulás résztvevői számára minden országban bevezető és elmélyítő szemináriumokat szerveznek, amelyeken hét egyhetes formában elsajátítják a hit alapigazságait. A szemináriumok a keresztény felnőttképzés eszközei is. A megújulás résztvevői hetenkénti ima-összejövetelen Istent dicsőítik, egymásért imádkoznak és a Szentírást olvasva, egymás közt megosztják Isten üzenetének személyes megtapasztalását. Nem mondható egységes mozgalomnak, nincs szervezete, csupán koordinációs irodája van Rómában és a legtöbb országban. A legkülönbözőbb közösségeket fogja össze, amelyek lelkiség szempontjából nem feltétlenül azonosak.

Célja és tevékenysége
A hitélet elmélyítése és a felebaráti szeretet gyakorlása. Nagyobb összejöveteleken felemelt karokkal imádkozó fiatalokat láthatunk, nyelveken beszélnek. Magyarországon 1975-től indult meg a karizmatikus megújulás. Külső és belső problémák (beilleszkedési gondok és számunkra életidegen és szokatlan) miatt csak nagyon lassan tudott kibontakozni. Ma kb. 80-100 imacsoportja van és néhány életközössége (együttlakással és vagyonközösséggel). ...

Jó lenne egy olyan kibontakozás, amely a különböző irányzatokat egységbe fogná és így elejét venné a hibás magatartásnak.

Forrás: Véghseö Dániel: Katekézisek


2014. november 23., vasárnap

2014. november 18., kedd

A karizmatikus lelkiségi mozgalom

...keletkezése

A Szentlélek állandóan működött és működik az emberi történelmen keresztül, az adott időkhöz mérten, a maga nyelvén. Így például, Krisztus születése előtt az Úr egyes kiválasztott emberei és prófétái által szólt a néphez. Később, Jézus Krisztus mennybemenetele után minden évszázadnak voltak nagy szentjei, akiket az Úr Szentlélekével eltöltött és rendkívüli karizmákkal (lelki ajándékokkal) ruházott fel. Az első pünkösd óta, vagyis az Egyház születésével  a Szentlélek kiáradásáról beszélünk.


A karizmatikus megújulás születését  az Egyházban  az 1967-es év február 17-19.  közötti idők eseményeire vezethetjük vissza, amikor a Duquensne (Pittsburgh,USA)  egyetem hallgatói hétvégi  lelkigyakorlatokat tartottak, imádkoztak, böjtöltek és a Szentlélek segítségét kérték hazájuk, a világ és az Egyház arculatának a megújulására. A jelenlevők tanúságtételeiből tudjuk, hogy megdöbbentő lelki átalakulásokon mentek keresztül. A fiatalok olyan jeleket tapasztaltak, amelyekről addig csak a szentek életében olvastak. Eddig ismeretlen erő és vágy fogta el őket, hogy Istent imádják, dicsőítsék és áldják, hogy hálát adjanak mindenért az életben, a jóért és a rosszért. Ugyanakkor mély békeség töltötte el őket, buzgóbban olvasták a Szentírást és bensőleg mélyebben élték azt meg. Spontán imák jöttek az ajkukra és mindenért magasztalták az Istent. Mások „nyelveken” imádták az Urat és prófétáltak. Szavakkal le nem irható öröm járta át lényüket, és voltak olyanok is, akik örömükben sírtak. Belső indítatásra vágyat éreztek, hogy tanúságot tegyenek a feltámadott Krisztusról, arról, hogy Jézus él és ma is ugyan úgy tanít, gyógyít és szabadit. A bűnbánatot és a szentgyónást úgy élték meg mint a lelki gyógyulás szentségét. Kézrátétellel imádkoztak egymásért és a Szentlélek betöltötte őket, amit a karizmatikus megújulásban  úgy mondunk „megkeresztelkedtek a Szentlélekben”,vagyis „újjászületek”, belsőleg megtértek. Az  újjászületés azt is jelenti , hogy engedjük a Léleknek a bennünk való működését és kibontakozását és annak a belülről fakadó, a Lélek ajándékainak a kiáradását  (azért mondjuk, hogy belülről fakadó mert keresztségünk és bérmálkozásunk által a Szentlélek már bennünk lakik). Az Írás azt mondja: „bensejéből az élő vizek forrása fakad”, továbbá János evangélista megjegyzi:  „Ezt arról a Lélekről mondta ,amelyet a benne hivők kapnak meg”  (Jn.7,38, 39). Isten működésének a nagy misztériumáról van szó, vagyis a Szentlélekben való megújulásról beszélünk!

....és elterjedése

A Szentlélek, ott  fuj ahol és ahogyan akar, és ez az „akar”  átfujt az egész földkerekségen, és hihetetlen gyorsasággal terjedt a világ különféle tájaira, ahol azonos vagy rokon élmények történtek. Isten jelenlétének újfajta megérzése, egyformán megérintette a hivőket, a szerzeteseket, a nővéreket és a papokat, a nőket és a férfiakat, a fiatalokat és az időseket. Az egy hallgatókból álló kis „imacsoportból” a mai napig már egy nagyra nőt, világméretű karizmatikus megújulási közösség lett a katolikus egyházon belül. Közel 80 millió katolikus szívét érintette meg és 140 országban terjedt el. A karizmatikus megújulás kegyelmei Isten egész népére akar kiáradni felekezeti hova tartozás nélkül, és nagyon is ökumenikus.
Magyarországon 1976 körül indultak el a karizmatikus imacsoportok,  Pécsett és  Kiskunfélegyházán, és abban az időben csak titokban, házaknál jöttek össze dicsőítő imára. A megújulás ma már az egész Magyarországon elterjedt.  Minden évben egy kijelölt napon országos találkozóra jövünk össze, hogy együtt ünnepeljük az Urat.

Lelkisége

A mozgalom lelkisége Krisztus-központú.  Jézus, aki a „Lélekben” és tűzzel keresztel, mindenek a központja, Ő a HÍD, Isten és ember között, Istentől született Isten, övé minden hatalom a földön és a mennyben, aki örökségül adja nekünk az Ő Szentlelkét. Dicsőség az Ő nagyságának és hatalmának!

A karizmatikus megújulásban a Szentlélek által lelki szomjúság jelentkezik a Szentháromság titka iránt. A spontán imádság hol csendbe és elmélyülve, hol suttogva, hol énekkel ékesítve dicsőíti az Urat. Szent Pál az efezusiakhoz írt levelében (5,18-20) így buzdít: „Teljetek el Szentlélekkel. Egymás közt énekeljetek zsoltárokat, himnuszt és szent énekeket. Énekeljetek és ujjongjatok szívből az Úrnak.” Igazából ennek a felhívásának tesznek eleget a megújulás tagjai, amikor kitárt karokkal és teljes felszabadulással és örömmel énekelnek.

A karizmatikus ima erőt merít és táplálkozik a Szentírás állandó olvasásából egyénileg is és a közösségi életben is, amikor nagyon fontos az Ige értelmezésének a kapcsolatba hozatala a konkrét helyzettel a mindennapi életben.

A karizmatikus megújulásban sokan „nyelveken” imádkoznak - imádság szavakon és minden értelmi tevékenységen túl, a pszichológiai nyelven azt mondanánk, hogy a tudatalatti hangja emelkedik Isten felé. Szent Pált idézve: „maga a Lélek jár közben értünk kimondhatatlan sóhajtozásokkal” (Róm 8,26).

A karizmatikus megújulásra jellemző a nyitottság, vagyis a Lélek ajándékainak, a karizmáknak a befogadása, hiszen Isten minden kincsét nekünk szeretné adni. Nekünk csak annyi dolgunk van, hogy hittel és bizalommal fogadjuk be a szívünkbe.

Hogy valaki ehhez a közösséghez csatlakozzon, csak annyi szükséges, hogy vágyat érezzen a bensejében és akaratot Isten imádására.

Pápai megerősítés

A II. Vatikáni Zsinat formális összehívásakor - 1961 dec. 25-én  XXIII. János pápa egy imát mondott a Zsinatért, melyben így imádkozik:  „Jöjj, Szentlélek!.....Újítsd meg csodáidat a mi időnkben, mint egy új pünkösdöt .”

II. János Pál pápától számos idézetet lehetne említeni, amelyben bátorítja a megújulást. Különösen jelentősek a pápa 1992 március 14-én mondott szavai: „Most, hogy a Katolikus Karizmatikus Megújulás 25. évfordulóját ünneplitek, szívesen csatlakozom hozzátok, hogy együtt dicsérjük Istent mindazokért a gyümölcsökért, amelyeket a megújulás az egyház életében hozott. A II. Vatikáni Zsinat után hamarosan megjelenő megújulás a Szentlélek egy igen különleges ajándéka volt az egyház számára”.

XVI. Benedek pápa is (2007. februárjában is) arról beszélt, hogy  a lelkiségi mozgalmak sokféleségében a Szentélek működését ismerhetjük fel. „A mozgalmak és a hozzájuk közel álló püspökök új impulzusokat, új lendületet adhatnak  az Egyháznak, amellyel a világ minden részérén hirdetheti a szeretet és a remény evangéliumát"

Felhasznált irodalom:

Patti Gallagher Mansfield: Az új Pünkösd kezdete
Raniero Cantalamessa:Megújulás a Szentlélekben
L.J. Surcens: Új Pünkösd?
Benedict M. Heron OSB. A Katolikus karizmatikus Megújulás 

Forrás: Vecsési Plébánia