2014. november 23., vasárnap

2014. november 18., kedd

A karizmatikus lelkiségi mozgalom

...keletkezése

A Szentlélek állandóan működött és működik az emberi történelmen keresztül, az adott időkhöz mérten, a maga nyelvén. Így például, Krisztus születése előtt az Úr egyes kiválasztott emberei és prófétái által szólt a néphez. Később, Jézus Krisztus mennybemenetele után minden évszázadnak voltak nagy szentjei, akiket az Úr Szentlélekével eltöltött és rendkívüli karizmákkal (lelki ajándékokkal) ruházott fel. Az első pünkösd óta, vagyis az Egyház születésével  a Szentlélek kiáradásáról beszélünk.


A karizmatikus megújulás születését  az Egyházban  az 1967-es év február 17-19.  közötti idők eseményeire vezethetjük vissza, amikor a Duquensne (Pittsburgh,USA)  egyetem hallgatói hétvégi  lelkigyakorlatokat tartottak, imádkoztak, böjtöltek és a Szentlélek segítségét kérték hazájuk, a világ és az Egyház arculatának a megújulására. A jelenlevők tanúságtételeiből tudjuk, hogy megdöbbentő lelki átalakulásokon mentek keresztül. A fiatalok olyan jeleket tapasztaltak, amelyekről addig csak a szentek életében olvastak. Eddig ismeretlen erő és vágy fogta el őket, hogy Istent imádják, dicsőítsék és áldják, hogy hálát adjanak mindenért az életben, a jóért és a rosszért. Ugyanakkor mély békeség töltötte el őket, buzgóbban olvasták a Szentírást és bensőleg mélyebben élték azt meg. Spontán imák jöttek az ajkukra és mindenért magasztalták az Istent. Mások „nyelveken” imádták az Urat és prófétáltak. Szavakkal le nem irható öröm járta át lényüket, és voltak olyanok is, akik örömükben sírtak. Belső indítatásra vágyat éreztek, hogy tanúságot tegyenek a feltámadott Krisztusról, arról, hogy Jézus él és ma is ugyan úgy tanít, gyógyít és szabadit. A bűnbánatot és a szentgyónást úgy élték meg mint a lelki gyógyulás szentségét. Kézrátétellel imádkoztak egymásért és a Szentlélek betöltötte őket, amit a karizmatikus megújulásban  úgy mondunk „megkeresztelkedtek a Szentlélekben”,vagyis „újjászületek”, belsőleg megtértek. Az  újjászületés azt is jelenti , hogy engedjük a Léleknek a bennünk való működését és kibontakozását és annak a belülről fakadó, a Lélek ajándékainak a kiáradását  (azért mondjuk, hogy belülről fakadó mert keresztségünk és bérmálkozásunk által a Szentlélek már bennünk lakik). Az Írás azt mondja: „bensejéből az élő vizek forrása fakad”, továbbá János evangélista megjegyzi:  „Ezt arról a Lélekről mondta ,amelyet a benne hivők kapnak meg”  (Jn.7,38, 39). Isten működésének a nagy misztériumáról van szó, vagyis a Szentlélekben való megújulásról beszélünk!

....és elterjedése

A Szentlélek, ott  fuj ahol és ahogyan akar, és ez az „akar”  átfujt az egész földkerekségen, és hihetetlen gyorsasággal terjedt a világ különféle tájaira, ahol azonos vagy rokon élmények történtek. Isten jelenlétének újfajta megérzése, egyformán megérintette a hivőket, a szerzeteseket, a nővéreket és a papokat, a nőket és a férfiakat, a fiatalokat és az időseket. Az egy hallgatókból álló kis „imacsoportból” a mai napig már egy nagyra nőt, világméretű karizmatikus megújulási közösség lett a katolikus egyházon belül. Közel 80 millió katolikus szívét érintette meg és 140 országban terjedt el. A karizmatikus megújulás kegyelmei Isten egész népére akar kiáradni felekezeti hova tartozás nélkül, és nagyon is ökumenikus.
Magyarországon 1976 körül indultak el a karizmatikus imacsoportok,  Pécsett és  Kiskunfélegyházán, és abban az időben csak titokban, házaknál jöttek össze dicsőítő imára. A megújulás ma már az egész Magyarországon elterjedt.  Minden évben egy kijelölt napon országos találkozóra jövünk össze, hogy együtt ünnepeljük az Urat.

Lelkisége

A mozgalom lelkisége Krisztus-központú.  Jézus, aki a „Lélekben” és tűzzel keresztel, mindenek a központja, Ő a HÍD, Isten és ember között, Istentől született Isten, övé minden hatalom a földön és a mennyben, aki örökségül adja nekünk az Ő Szentlelkét. Dicsőség az Ő nagyságának és hatalmának!

A karizmatikus megújulásban a Szentlélek által lelki szomjúság jelentkezik a Szentháromság titka iránt. A spontán imádság hol csendbe és elmélyülve, hol suttogva, hol énekkel ékesítve dicsőíti az Urat. Szent Pál az efezusiakhoz írt levelében (5,18-20) így buzdít: „Teljetek el Szentlélekkel. Egymás közt énekeljetek zsoltárokat, himnuszt és szent énekeket. Énekeljetek és ujjongjatok szívből az Úrnak.” Igazából ennek a felhívásának tesznek eleget a megújulás tagjai, amikor kitárt karokkal és teljes felszabadulással és örömmel énekelnek.

A karizmatikus ima erőt merít és táplálkozik a Szentírás állandó olvasásából egyénileg is és a közösségi életben is, amikor nagyon fontos az Ige értelmezésének a kapcsolatba hozatala a konkrét helyzettel a mindennapi életben.

A karizmatikus megújulásban sokan „nyelveken” imádkoznak - imádság szavakon és minden értelmi tevékenységen túl, a pszichológiai nyelven azt mondanánk, hogy a tudatalatti hangja emelkedik Isten felé. Szent Pált idézve: „maga a Lélek jár közben értünk kimondhatatlan sóhajtozásokkal” (Róm 8,26).

A karizmatikus megújulásra jellemző a nyitottság, vagyis a Lélek ajándékainak, a karizmáknak a befogadása, hiszen Isten minden kincsét nekünk szeretné adni. Nekünk csak annyi dolgunk van, hogy hittel és bizalommal fogadjuk be a szívünkbe.

Hogy valaki ehhez a közösséghez csatlakozzon, csak annyi szükséges, hogy vágyat érezzen a bensejében és akaratot Isten imádására.

Pápai megerősítés

A II. Vatikáni Zsinat formális összehívásakor - 1961 dec. 25-én  XXIII. János pápa egy imát mondott a Zsinatért, melyben így imádkozik:  „Jöjj, Szentlélek!.....Újítsd meg csodáidat a mi időnkben, mint egy új pünkösdöt .”

II. János Pál pápától számos idézetet lehetne említeni, amelyben bátorítja a megújulást. Különösen jelentősek a pápa 1992 március 14-én mondott szavai: „Most, hogy a Katolikus Karizmatikus Megújulás 25. évfordulóját ünneplitek, szívesen csatlakozom hozzátok, hogy együtt dicsérjük Istent mindazokért a gyümölcsökért, amelyeket a megújulás az egyház életében hozott. A II. Vatikáni Zsinat után hamarosan megjelenő megújulás a Szentlélek egy igen különleges ajándéka volt az egyház számára”.

XVI. Benedek pápa is (2007. februárjában is) arról beszélt, hogy  a lelkiségi mozgalmak sokféleségében a Szentélek működését ismerhetjük fel. „A mozgalmak és a hozzájuk közel álló püspökök új impulzusokat, új lendületet adhatnak  az Egyháznak, amellyel a világ minden részérén hirdetheti a szeretet és a remény evangéliumát"

Felhasznált irodalom:

Patti Gallagher Mansfield: Az új Pünkösd kezdete
Raniero Cantalamessa:Megújulás a Szentlélekben
L.J. Surcens: Új Pünkösd?
Benedict M. Heron OSB. A Katolikus karizmatikus Megújulás 

Forrás: Vecsési Plébánia


2014. november 17., hétfő

Gyógyító imaest az Emmánuel Közösséggel


A Szentlélek ajándékaiért


Szentlélek Úristen, ki a bérmálás szentségében hét ajándékoddal reám szálltál, áraszd el, könyörgök, ma újra szívemben bőséges kegyelmedet; töltsd el égi adományaiddal, gyullaszd föl benne isteni szereteted tüzét, ki egykor égő nyelvek alakjában szálltál az apostolokra és hívekre.

Jöjj el, Szentlélek Úristen, a bölcsesség lelke, taníts, buzengem arra, hogy mindenekelőtt mindenben és mindenkor előbb az Isten országát és az igazságát keressem aztán rendületlen bizalommal várjam az Istentől, hogy a többit is, amire szükségem van, meg fogja nekem adni.

Jöjj el, Szentlélek Úristen, az értelem lelke, taníts és buzdíts engem arra, hogy jól megértsem, mily kevésbé kell venni mindazt, ami emberi, földi és mulandó mily nagyra kell becsülnöm mindazt, ami isteni, mennyei és örökkévaló. Jöjj el, Szentlélek Úristen, a tanács lelke, taníts és buzdíts engem arra, hogy minden dolgomat úgy végezzem, hogy a veszedelmeit kikerüljem, és Isten és emberek előtt kedvességben növekedjem.

Jöjj el, Szentlélek Úristen, az erősség lelke, taníts és buzdíts engem arra, hogy egész világéletemben a végső leheletemig állhatatosan megmaradjak a jóban, és hogy az igazság útján elém gördülő akadályokat elszánt bátorsággal legyőzzem. Jöjj el, Szentlélek Úristen, a tudomány lelke, taníts és buzdíts engem arra, hogy a szentek nyomdokait kövessem és a lelki tökéletességhez segítő ismeretekre szert tegyek és azokat egész életemben gyakoroljam is.

Jöjj el, Szentlélek Úristen, a jámborság lelke, taníts és buzdíts engem arra, hogy szerető gyermeki szívvel folyamodjam Istenhez és az szentjeihez, kivált Jézus szentséges szívéhez és boldogságos Anyámhoz, Máriához, és hogy szívem, lelkem oda vonzódjék, ahol az igaz boldogság vár reám. Jöjj el, Szentlélek Úristen, az Ur félelmének lelke, taníts és buzdíts arra, hogy éltem fogytáig, ahol állok, ahol járok, bármit teszek, bárhol vagyok, mindenütt, mindenben Isten szent akaratán legyen szemem és szívem, és megemlékezve szent fölsége jelenlétéről, óvakodva elkerüljem mindazt, ami neki visszatetszik és szíves örömmel végrehajtsam, ami Neki kedvére van. Ámen.

Nagy Szent Gertrúd


2014. november 16., vasárnap

A gondviselés


"Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja." Máté 6, 25-34



2014. november 15., szombat

A Lélek jóságával


Uram, Jézus Krisztus, add meg nekünk a szentségnek, világosságnak, vigasztalásnak és egységnek Lelkét a tisztátalanság, a tudatlanság, a nyomorúság és az egyenetlenség ellen, melyeket ősszülőink bűne ránk idézett, tisztítson meg, világosítson meg, óvjon és egyesítsen minket tüzével, hogy Téged szeressen a mi akaratunk és a te igédet kövessék tetteink, nem a világéit, a testéit vagy az ördögéit; és hogy te, ó Bölcsesség, hozzánk jöjj, az Atya hatalmával és a Lélek jóságával.

Készítsen lakást magának a mi lelkünkben a Szentháromság: az Atyaisten a frigy sátorát, a Fiú a bocsánat házát, a Szentlélek az áldozat és imádság templomát. Küldd el nekünk, Atyaisten, a Vigasztalót Fiadnak nevében, hogy fogadott fiakká tegyen bennünket és mindazt, amit nekünk Fiad által szóval és gondolattal mondottál vagy cselekedtél, megerősítse és sikerrel koronázza. Add meg nekünk az örökkévalóság és lelkiismeret nyugalmát, hogy ne zavarja meg szívünket az ideig valók megszerzésének gondja vagy elvesztésének fájdalma és meg ne háborítson a bajoktól való félelem. Ámen.

Nagy Szent Albert

Forrás: Új Ember füzetek

2014. november 11., kedd

Szentlélek keresztség

„Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket" (Mt. 3,11).

Ezt a karizmatikus lelki tapasztalatot az angol nyelvben egyaránt nevezik Szentlélekben való megkeresztelkedésnek, vagy a Szentlélek felszabadításának.

Ha Szentlélekben való megkeresztelésként említjük, akkor fontos arra emlékezni, hogy nem szentségről van szó és hogy a katolikusoknál ez általában nem az első alkalom a Szentlélek jövetelére. A katolikusok hite szerint a Szentlélek a keresztség szentségében, majd újból a bérmálás szentségében jön el az emberekhez. Jóllehet bárki megkaphatja a Szentlelket a beavatási szentségekben, ide értve az eukarisztiát is, de tudatlanságunk, világiasságunk, langyosságunk és bűneink miatt meg lehet kötözve, nem szabad ahhoz, hogy irányítsa az életünket. Tehát a Szentlélekben való megkeresztelkedés tapasztalatát a Szentlélek felszabadításaként tekinthetjük, amelyet a beavatási szentségekben már megkaptunk, hogy a Lélek uralma alá vonja életünket. 

Vannak katolikusok, akik a Szentlélek felszabadítása (kiáradása) kifejezést jobban szeretik alkalmazni, hogy a keresztség szentségével kapcsolatban bármilyen félreértés elkerülhető legyen. (A franciában a l’effusion de l’Esprit, az olaszban a l’effusione dello Spirito kifejezéseket használják.) Ha arra gondolunk, hogy hány katolikust kereszteltek meg már csecsemőkorukban, akik később szinte minden kapcsolatukat elveszítették az egyházzal, továbbá, hogy hányan járnak alkalomszerűen, vagy akár rendszeresen vasárnap templomba, s mégis csak langyos keresztény életet élnek, nem nehéz megérteni, hogy milyen óriási szükség van a Szentlélek kiáradására. Valójában valamennyiünknek szükségünk van rá bizonyos mértékben' Ez a karizmatikus lelki tapasztalás a Szentlélek jellegzetes kiáradásaként is szemlélhető. A Szentlélek kiáradása nincs a szentségekre korlátozva.

„A szél ott fúj, ahol akar, hallod a hangját, de nem tudod honnan jön és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki lélekből született. " (Jn 3,8)

A Szentlélek oly módon és akkor lép be az életünkbe, ahogyan és amikor akar. Magányban töltött idő, lelkigyakorlat, imaest, virrasztás, vagy bármilyen más idő alkalom lehet arra, hogy a Szentlélek újból kiáradjon az életünkben. Azt írtam: „a Szentlélek jellegzetes kiáradása." A kereszténység történetében világosan megfigyelhető több ilyen jellegzetes kiáradás - a kegyelem és a lelkiség különös mozgalmai ezek, amelyek nagyszámú keresztényt érintenek. Ilyen volt például a negyedik században a sivatagi atyák (és anyák) életével kapcsolatos kiáradás; az olyan lelkiségi mozgalmak, amelyek a bencés, a ferences és a jezsuita rendek alapításához vezettek; a tizennegyedik században a devotio moderna (modern áhítat), melynek jól ismert könyve a Krisztus követése. 

A nem-katolikus keresztények között, John Wesley követőinél figyelhetünk meg igen jellegzetes Szentlélek kiáradásokat a tizennyolcadik században, és a Welsh Revival-nál e század kezdetén. Kilenc országban látogattam meg karizmatikus imaösszejöveteleket és találkoztam olyan katolikusokkal, akik bekapcsolódtak a karizmatikus megújulásba. Jól látható, hogy a Szentlélek majdnem az egész világon hasonlóképpen működik az imacsoportokban. Alapvetően nem azért, mert ezek emberi szervezések, hanem azért, mert a Szentlélek mindenütt azonos módon akar kiáradni. Ezért a Szentlélek-keresztségben - Angliában éppen úgy, mint Braziliában, Afrikában vagy az Egyesült Államokban – többnyire ugyanolyan módon kapjuk meg a nyelveken szólás vagy a gyógyítás adományát. Az e kis könyv elején szereplő tanúságtételek eseményei hasonlóképpen mennek végbe a Katolikus Karizmatikus Megújulásban szerte a világon. Könnyen észrevehető, ha valakit megérintett a lelki életnek ez a karizmatikus megújulásban meglévő áramlata. 

Mindenkit másképpen érint a Szentlélek, mert valamennyien egyedülálló személyiségek vagyunk és Isten mindenkivel egyedi módon bánik, de közös jellemzők és közös megtapasztalások felismerhetők. Vajon ahhoz, hogy valakit valóban mélyen megérintsen a Szentlélek, a karizmatikus megújuláshoz kell-e tartoznia? Egyáltalában nem. Vannak szentéletű keresztények, akik soha sem voltak karizmatikus imaösszejöveteleken és mindazt, amit keresnek, megtalálják, mondjuk a karmelita vagy a szent-ignáci lelkiségben. Nagyon fontos dolog leszögezni, hogy a karizmatikus megújulásban résztvevő katolikusok nem követelhetik a maguk számára a „lelki elit" kategóriát - hiszen sokan közülünk igen távol vagyunk attól, hogy szentek legyünk, s ugyanakkor vannak mindenütt szent katolikusok és keresztények. Csak annyit állíthatunk, hogy közülünk sokan növekedtek a szentségben -vagy most már kevésbé nem-szentek- azáltal, hogy bekapcsolódtak a karizmatikus megújulásba. Biztos, hogy Isten minden keresztényt meghív arra, hogy lélekben megújuljon, hogy megtapasztalja a Szentlélek bizonyos fokú alapvető kiáradását az életében, hiszen a Szentlélek minden keresztény életében fújni akar. 

Nem gondolom azonban, hogy Isten minden keresztényt a karizmatikus megújulásba hív. Másfajta hiteles lelki utak és lelkiségi lehetőségek is vannak. Gondolok például a Fokolaré mozgalomra. Azt hiszem azonban, hogy Isten arra akarja használni a karizmatikus megújulást, hogy sok embernek segítsen növekedni a Szentlélek életében. 

Melyek ennek a jellemző lelki megtapasztalásnak a jelei, amit egyaránt hívunk Szentlélek-keresztségnek vagy a Szentlélek felszabadításának? Többnyire számos jel fordul elő, változó mértékben:

1. Új és mélyebb közvetlenség jön létre a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatban. Olyan keresztények leszünk, akik nem csak tudnak Jézusról, hanem a Bibliát is olvassák. A személyes tapasztalat sok keresztény életében hiányzik és Isten felhasználja a karizmatikus megújulást, hogy Jézust új és személyes módon ismertesse meg igen sok emberrel.
2. Amikor a keresztények megtapasztalják a Lélekben való keresztséget, akkor a dicsőítés új adományát kapják meg - a dicsőítés szót itt szélesebb értelemben használom, beleértve a hálaadást és az imádást is. A karizmatikus imaösszejövetelek elsődleges eleme általában a dicsőítés, melynek megkülönböztetett helye van a megújulásban résztvevő keresztények imaéletében is.
3. Sok keresztény azt tapasztalja, hogy sokkal könnyebben imádkozik a Szentlélek-keresztség után. Egyre több időt tudnak eltölteni az imában és új szomjúságot éreznek az ima után. Sok keresztény életének nagy gyengesége az imára fordított kevés idő, és ez az állapot általában megváltozik a Szentlélek-keresztség után. Valóban, néha kielégíthetetlen vágyat érzek az imádságra!
4. A katolikusok rendszerint felfedezik, hogy a szentmise sokkal többet jelent a számukra, mint addig és igyekeznek többször is misére menni a hét folyamán. Egyre többször járulnak a bűnbocsánat szentségéhez. A katolikus karizmatikus összejövetelek alkalmából rendszerint sok gyóntató papra van szükség.
5. Jézus válik a karizmatikus imaösszejövetelek középpontjává, de növekszik a Szűzanya iránti tisztelet is a Szentlélek-keresztség felvétele után. A karizmatikus megújulásban résztvevő katolikusok jó része naponta elimádkozza a rózsafüzért.
6. Azok a keresztények, akik megkeresztelkednek a Szentlélekben, azt fedezik fel, hogy a Biblia sokkal többet jelent a számukra, mint eddig és a Biblia iránt új szeretet alakul ki bennük. Sokkal több időt töltenek a Biblia olvasásával és igen gyakran előfordul, hogy bizonyos versek vagy fejezetek élővé válnak bennük. Ez a Bibliaolvasás elsősorban nem akadémikus jellegű tanulmány-jóllehet az ilyen tanulásnak is megvan a helye és nem szabad elhagyni -, hanem inkább a hagyományos szerzetesi lectio- divinához vagy lelki olvasmányhoz áll közel.
7. A szentlélekben való megkeresztelkedés nem kevés esetben segít az embereknek csökkenteni a bűn által elfoglalt helyet az életükben; segíti őket abban, hogy felülkerekedjenek bűnös szokásokon és kapcsolatokon, például azáltal, hogy legyenek meg-bocsátók mások irányában.
8. Sok keresztény a Szentlélekben való megkeresztelkedés után felfedezi, hogy jobban tanúságot tud tenni keresztény hitéről. Általában a katolikusok - mások előtt - nemigen tudnak jól beszélni Jézusba vetett hitükről. A Szentlélek-keresztség gyakran ezt is megváltoztatja, valószínűleg azért, mert könnyebb egy személyes ismerősről beszélni, akit jól ismerünk, mint egy olyan valakiről, akiről csak intellektuális tudásunk van: Azt lehet mondani, hogy most már a szívükkel is ismerik Jézust, nem csupán az értelmükkel.
9. A Szentlélekben való megkeresztelkedés gyakran magával hozza a meglévő Szentlélek-adományok megerősödését és hozzájárul új adományok elnyeréséhez. Például megerősödhet a tanítás és az adminisztráció adománya és új adományként megjöhet a gyógyítás vagy prófétálás adománya, vagy a nyelveken szólásé. Mindenekfelett azonban megnövekszik a szeretet, amely természetesen a legfontosabb Isten kegyelmi adományai közül.

„Szóljak bár emberek, vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. " (1Kor 13,1)

Benedict M. Heron, OSB

Forrás: karizmatikus.hu   


2014. november 9., vasárnap

A Szentlélek templomai vagyunk

A Lateráni Bazilika felszentelésének ünnepe

A legtöbb vallásban létezik egy a világtól elkülönített szent vagy felszentelt hely, ahol a túlvilági erőkkel, az égiekkel kapcsolatot létesíthetnek az evilágiak, a földiek. Ezt a többnyire megszentelt és elkülönített helyet hívjuk templomnak, ahol megtapasztaljuk Isten létét és jóságát nemcsak szellemi, spirituális értelemben, hanem kézzelfogható módon, hiszen Krisztus értünk adott valódi testét vesszük ott magunkhoz. Ezért számunkra igen fontos kell legyen a templom, melyet őseink nagy buzgalommal építettek. Gondolhatjuk, hogy Jézus számára mennyit jelentett a Jeruzsálemi Templom, hogy mennyire bántotta az, hogy zsibvásárt tartottak körülötte, jelentéktelenné téve szentségét és méltóságát. Pedig az Úr már régen megmondta: „egészen elégő áldozatott és véres áldozatott akar-e az Úr, s nem inkább azt, hogy engedelmeskedjenek szavának?” (1Sám 15,22) Ezzel azt kívánja Isten hangsúlyozni, hogy amíg az áldozatbemutatás az imádság helye és ideje volt, láthatjuk ezt Ábrahám áldozata esetében, addig az megfelelt szándékának és üdvös volt, ám mikor formalitássá, megszokássá, netalán hagyománnyá vált, akkor ha látszatra nem is, de lélekben eltávolodtunk tőle. Hogy szentáldozásunk valóban Jézussal való igaz találkozás legyen, ne pedig csak megszokás. Miért is lényeges ez? Mert mi is Isten temploma vagyunk! Mi módon lehetséges ez? A világban minden Isten teremtménye, melynek célja a Teremtő dicsőítése, az ő teremtő akaratának visszatükrözése, így mi emberek nagyon is hasonlatosak vagyunk a kövekhez, téglákhoz, melyből a templom épült. Ám Jézus emberi testben megjelent, halálával és feltámadásával pedig ezt a testet is megdicsőítette, felmagasztalta. Így minket arra tett méltóvá, hogy Isten hajléka legyünk, vagy ahogy Pál hangsúlyozza: a Szentlélek temploma. (ld. 1Kor 3, 16) Így többre vagyunk hivatottak a kőből épült szentélyeknél, feltéve, ha Isten kegyelmét nem utasítjuk vissza, melyet a keresztségben, mint az Isten gyermekévé válásban megkaptunk, mint alapot, melyre építhetünk, úgy, ahogy egy templomot vagy házat is előbb megalapoznak, és csak ha az már biztos, akkor húzzák fel a falakat, raknak tetőt, állítanak tornyot. Lelkünk templomát így kell építenünk mind addig a napig, míg a mennyei Tervező által szabott idő, melyet e munkára szánt, le nem telik. A mennyei jutalmat pedig annak mértéke szerint adja meg, hogy mennyire kész, mennyire szép és csinos e templom, hogy az már elérte az Isteni teljességet és a mennyországra hivatott, vagy még rászorul egy kis renoválásra, a tisztító tűzre, hogy teljessé legyen.
Törekedjünk arra, hogy buzgón építsük lelkünk templomát imádságainkkal, jó cselekedeteinkkel, szenvedéseink felajánlásával, hogy a többi ember ezt látva dicsőítsék Atyánkat, (vö. Mt 5, 16) hiszen ahogy Jézus maga is buzdít minket „aki megvall engem az emberek előtt, azt én is megvallom Atyám előtt.” (Mt 10, 32) Így haladhatunk Isten útján, amely az üdvösséghez vezet el minket.

Kormányos Zoltán atya

Forrás: Keresztény Értelmiségi Kör


2014. november 1., szombat

A Pápa beszéde a Karizmatikus Közösségek Testvériségéhez

"Az üldözők szemében, nem vagyunk megosztottak, nem luteránusok, ortodoxok, szabadegyházasok, katolikusok, hanem egyek vagyunk. Az üldözők szemében keresztények vagyunk, semmi egyéb. Ez a vér ökumenizmusa, amit ma élünk."


Így beszélt a Pápa a Karizmatikus Közösségek Szövetségének Testvériségéhez, akik 16. nemzetközi konferenciájukat tartották. A konferencia témája: „A karizmatikus dicsőítés és imádás egy új evangelizációért.” (2014. október 30-november 2., Róma).

Kedves Testvérek, Isten hozott! 

Köszönöm a szerető fogadtatást, és szeretettel köszöntök én is mindenkit. Tudom, hogy a Katolikus Testvériség már találkozott a Tanáccsal és Bizottsággal, s ma délután megkezdődik a 16. Nemzetközi Konferencia a kedves Ft. Ranieroval.

Kedves, hogy elküldtétek nekem a programot, és így láthattam, hogy minden találkozásotok azzal kezdődik, ahogyan én megszólítottam júniusban a Karizmatikus Megújulást az Olimpiai Stadionban. 

Elsősorban is gratulálok nektek, mert azt kezdtétek el, ami akkor a vágyam volt. Körülbelül két hónapja, hogy a Katolikus Testvériség és az ICCRS elkezdett ezen dolgozni, a Noé Bárkájában, a San Calisto Palace- szal közös irodában. Tisztában vagyok azzal, hogy ez nem volt könnyű döntés, és szívből köszönöm, hogy ilyen módon tanúságot tettetek az egységről, arról az aktuális kegyelemről, melyet most az egész világ számára továbbadtok. 

Néhány fontos szempontra szeretném felhívni a figyelmeteket. 

Egység a sokféleségben. Az egyformaság nem katolikus, nem keresztény. A katolikus egység a sokféleség ellenére egység. Sajátos! Ugyanaz a sokféleségnek az oka, mint az egységnek, mégpedig a Szentlélek! Az ő műve mindkettő: egység a sokféleségben. De az egység nem egyformaság, nem arra kötelez, hogy mindent közösen tegyünk, egyformán gondolkodjunk, vagy elveszítsük a saját identitásunkat. Az ’egység a sokféleségben’ éppen ennek ellenkezője, azt jelenti, hogy elismerjük és örömmel elfogadjuk, hogy a Szentlélek különböző ajándékokat ad minden egyesünknek, az egész Egyház szolgálatára. 

A mai evangéliumban, amit a szentmisében olvastunk, az egyformasághoz. a betűhöz ragaszkodtak azok, akik azt mondták:’ Nem lett volna szabad így tennie!’ Annyira, hogy az Úr meg kellett, hogy kérdezze: „Hát mondjátok meg akkor, szabad-e szombaton jót tenni vagy nem?” Ez az egyformaság veszélye. Az egység képessé tesz arra, hogy meghalljuk mit mond a másik, hogy elfogadjuk a különbözőséget, hogy legyen szabadságunk valamit másként gondolni és azt szabadon kifejezni! - tisztelettel a másik iránt, aki a testvérem. Ne féljetek a különbözőségektől! Amint az Evangelii Gaudium exhortációban mondtam: „236. A modell nem a gömb, amely nem több a részeknél, amelyben minden pont egyenlő távolságban van a középponttól és nincs különbség az egyes pontok között. A modell a poliéder, amely visszatükrözi minden részlegességének az összetalálkozását, amelyek megőrzik benne eredetiségüket. – de ez teremti az egységet. 

Láttam, hogy a brossurát, mely felsorolja a bejelentkezett közösségek nevét, azzal célkitűzéssel kezdtétek, hogy kimondtátok: “… hogy az egész Egyházzal megosszuk a Szentlélek keresztséget, amiben részesedtünk!” Valóban, az Egyháznak szüksége van a Szentlélekre, semmik vagyunk nélküle. Minden keresztény számára életfontosságú, hogy megnyissa a szívét a Szentlélek megszentelő tevékenysége előtt. A Szentlélek, akit megígért az Atyám az, aki kinyilatkoztatja nekünk, aki képessé tesz bennünket arra, hogy kimondjuk: Jézus! Nem tudjuk ezt a Lélek nélkül kimondani! Ő kinyilatkoztatja nekünk Jézus Krisztust, személyes kapcsolatot tesz lehetővé Vele, és ez változtatja meg az életünket. A kérdés: Átéltétek már ezt? Akkor osszátok meg! S ahhoz, hogy megosszátok, arra van szükségetek, hogy éljétek meg, hogy így tanúkká legyetek! 

A kongresszus témájául választottátok : „A dicsőítés és az imádás az új evangelizációért”-t. Ft. Raniero, az imádság tanítója erről fog nektek beszélni. A dicsőítés az élet inspirálója, mert bensőséges kapcsolatot jelent Istennel, melyet napról napra növel a dicsőítés. Valamikor hallottam egy hasonlatot, mely igen kifejező számomra: az ember lélegzése. A lélegzésnek két fázisa van, a belégzés, azaz a levegő befogadása, és a kilégzés, tehát annak kiengedése. A lelkiéletet az ima táplálja, és a misszióban nyilvánul meg: belégzés az ima, kilégzés a misszió. Amikor belélegzünk, az imában, a Lélek új levegőjét kapjuk, é és a kilélegzéskor ugyanazon Lélek inspirációja szerint hirdetjük Jézus Krisztust. 

Senki sem élhet lélegzés nélkül. S ez igaz a keresztényekre is: dicsőítés és misszió nélkül nem élhet keresztényként, - dicsőítés és imádás. Keveset beszélünk az imádásról. Hogyan imádkozunk? Kérünk dolgokat Istentől, megköszönjük, közbenjárunk… “ Az imádás – Isten imádása, ez a lélegzés része, összetartozik a dicsőítés és az imádás.

A Karizmatikus Megújulás emlékeztette az Egyházat a dicsőítő ima fontosságára, szükségességére. Amikor az Egyházban szó esik a dicsőítő imáról, rögtön a karizmatikusok jutnak az eszünkbe. Amikor a Szent Márta házban egy szentmisén a dicsőítő imáról beszéltem, mondtam, hogy ez nem a karizmatikusok, hanem az egész Egyház imája! Ez annak elismerése, hogy Isten az Úr felettünk és az egész teremtés felett, ez fejeződik ki a táncban, a dalokban, a zenében. 

Most ebből a homíliából idézek fel néhány gondolatot: ”A dicsőítés mindannyiunk számára keresztény ima. Minden szentmisében ismételve énekeljük: Szent, Szent, Szent…” Ez dicsőítő ima, dicsőítjük Istent a nagyságáért, egyszerűen azért mert Ő nagy. És kedves dolgokat mondunk neki, mert jólesik ezt tennünk. A dicsőítő ima termékennyé tesz bennünket. Sára 90 éves korában termékenységének örömében táncolt. A termékenység megdicsőíti Istent. A férfi és a nő Isten dicsősége, akik dicsőítve imádkoznak, s amikor így tesznek, boldogok, és amikor a szentmisében a Sanctus-t énekelik termékeny férfiakként és nőként ujjonganak. Arra gondolok, mennyire jó dolog elmerülni a dicsőítő imában! Legyen tehát ez a mi imánk, és amikor az Úr felé fordulunk, mondjuk azt a szívünknek: ‘Ébredj fel szívem, mert a dicsőség Királya előtt állsz! „ ( Saint Martha’-ház szentmise, 2014.január 28,).

A dicsőítő ima, az üldözött és meggyilkolt keresztényekért és ennek a megzavarodott világnak a békéjéért való közbenjárás, ma közös kiáltás az Atyához. 

Dicsőítsd mindenkor az Urat, ne szünj meg dicsőíteni őt, egyre inkább, dicsőítsd. Beszéltek nekem olyan imacsoportokról a karizmatikus Megújulásban, ahol a rózsafűzért imádkozták együtt. Soha ne hiányozzák a Miasszonyunkhoz való ima, soha! De ha összejöttök, dicsőítsétek az Urat! 

Látom közöttetek a kedves régi barátomat, akit nem is olyan régen meglátogattam: Pastor Giovanni Traettino-t. Karizmatikus Megújulás, ne feledd el a kezdetedet, mely mivoltánál fogva ökumenikus. Erről, Boldog VI. Pál pápa beszélt nagyszerűen és korszerűen az evangelizálással kapcsolatban: „ Az evangelizáció hatása nem lesz nagy, ha az evangélium hirdetői egymás közt nincsenek egységben, ha ellentétek vannak közöttük. Talán éppen itt van korunk evangelizációjának legnagyobb gyöngéje. … Az Úr Jézus szellemi végrendelete szerint követőinek egysége nemcsak azt bizonyítja, hogy valamennyien az övéi, de azt is igazolja, hogy őt az Atya küldte. Az egység tehát a kereszténység és Krisztus szavahihetőségének bizonyítéka. … Kétségtelen: az evangelizáció sorsa nagymértékben függ az egyház egységének tanúságtételétől. „ (Evangelii Nuntiandi, 77). 

Spirituális ökumenizmus: közösen imádkozni, hirdetni, hogy Jézus az Úr, és közösen segítségére sietni a szegényeknek, mindenféle ínségükben. Ezt meg kell tenni, s ne szabad elfeledkeznünk arról, hogy ma Jézus vére, melyet a világ sok részén kiontanak a keresztény vértanuk, szólít és ösztönöz bennünket az egységre. Az üldözők számára, nem különbözünk egymástól, nem lutheránusok, ortodoxok, szabadegyházasok, katolikusok vagyunk, Nem! Egy vagyunk! Az üldözők szemében,mi keresztények vagyunk!- semi egyéb nem számít. S ez a vér ökumenizmusa, ahogyan ma meg kell élnünk! 

Fontoljátok meg ezt, keressétek az egységet, mely a Szentlélek műve és ne féljetek a sokféleségtől. A keresztények lélegzése az, ami utat nyit a Szentléleknek és beleheli Őt a világba! Dicsőítés és misszió! Osszátok meg mindenkivel az Egyházban a Szentlélekben való keresztséget. Spirituális ökumenizmus és a Vér ökumenizmusa. Ez Krisztus Testének egysége. Készüljetek a Vőlegény elé, aki érkezik! Egy a Vőlegény. Ő a Minden. (Jel.22:17).

Végül, had fejezzem ki köszönetemet ezeknek a fiatal zenészeknek, aki Brazília északi részéről jöttek, és a találkozásunk elején játszottak. Remélem még zenélnek nekünk. Sokat jelentett számomra az énekük: „The Lord Jesus Lives.” (Jézus él) Tudom, hogy más dalokkal is készültek, kérlek, hallgassuk még őket, mielőtt egymást köszöntenétek. Köszönöm. 


Forrás: Zenit / Apor Vilmos Karizmatikus Közösség

Kép: Reuters, Dunaújváros Online