2014. július 31., csütörtök

A gondviselés hatalma



"Miért mondod ezt, Jákob, miért beszélsz így, Izrael: „Sorsom el van rejtve az Úr elől, és igazságom elkerüli Istenem figyelmét”? Hát nem tudod és nem hallottad még, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő teremtette a föld határait. Nem lankad el és nem fárad el, s bölcsessége kifürkészhetetlen. Erőt ad a fáradtaknak, és gyámolítja a kimerültet. Még a fiatalok is elfáradhatnak, ellankadhatnak, az ifjak is összeeshetnek erőtlenül. De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el." Izajás 40, 27-31

Mi csak vándorok vagyunk itt a Földön


Egy kedves közösségi Testvérem emlékére

Fogadd, el Uram


2014. július 27., vasárnap

Miért vagyok a katolikus karizmatikus megújulás tagja?

Ezt az interjút a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás hírlevelének szerkesztősége készítette velem.

Elsőként gyermekkorodról, hitéleted kezdeteiről mondj pár szót! Szüleid, családod hogyan alakították hivatásodat?

Gyerekkoromban eleven, rossz kölök voltam. Egyik évben három osztályfőnöki figyelmeztetést vittem haza. Sokat verekedtem. Ennek ellenére jó tanuló voltam. Szerettem a kihívásokat, mindig mindenben első akartam lenni. Tízéves koromtól húszéves koromig az volt minden vágyam, hogy én legyek a világ legnagyobb focistája. Reggel-este így imádkoztam: „Istenem, add, hogy nagy focista legyek.” Tehát húszéves koromig eszembe se jutott, hogy pap legyek. Ez nem azt jelenti, hogy tékozló fiúként távol jártam volna Istentől, hiszen gimnazistaként is rendszeres templombajáró voltam, tele filozófikus gondolatokkal, komoly imádságos időszakokkal. Bátyámmal együtt kerestük az igazságot, sokat köszönhetek a vele való beszélgetéseknek, amelyek, hála Istennek, mind a mai napig elkísérnek.

Mikor és milyen hatásra ébredt benned a vágy, hogy pap legyél?

Az igazi fordulatot a szegedi, magyar szakos egyetemi éveim alatt éltem át, amikor belecsöppentem a katolikus Egyetemi Lelkészség közösségébe. Mélyen hívő, igaz barátokra leltem ott. Kiemelem közülük név szerint Móré Danit, aki hihetetlen erős tanúságtételével rávezetett a szentségimádás felfedezésére. Rendkívüli éhséggel vetettem bele magam a tudatos istenkeresésbe. Sok-sok mély imaélmény hatására radikálisan átadtam az életemet Jézusnak. A legfontosabb az a tapasztalat volt, amit szinte teljesen váratlanul éltem át 2002. augusztus 7-én, Pécsen, egy imaesten. A Szentlélek keresztségben részesültem egy szentségimádáson, dicsőítésen, amit Hegyháti Tibor atya és Flach Ferenc vezettek. Én csak néztem az Oltáriszentséget… Itt gyökerezik minden, ami teljesen meghatározza ma is az életemet… Egyszer csak térdre estem a padban, leszállt rám a Szentlélek, betöltött jelenlétével, alig lehet szavakba önteni… Majd ezután fél évvel egy szilveszteri lelkigyakorlaton, az Országos Megtérési Imanapokon, Orfűn kaptam a papságra hívó szót egy közbenjáró ima alkalmával Kuti Szilárd barátom által. Ezt az Úr később sok szép jellel tovább erősítette bennem. Tehát a karizmatikus lelkiség és a papi hivatásom teljesen egyszerre indult el bennem.

Milyen volt az út a meghívástól a felszentelésig?

Nehéz, nagyon nehéz. A pécsi papnevelő intézet volt az első, amit a rendszerváltás után a magyar katolikus Egyház saját döntésével zárt be, nem pedig állami nyomásra, mint a kommunizmus kezdetén. Ez nagyon tanulságos… Én még éppen a végére értem a tanulmányaimnak, de az alsóbb évfolyamok már más szemináriumokban folytatták. A papi hivatások létszámának csökkenése miatt ez érthető döntés volt, de szomorú volt látni, hogy évről évre hogyan fogytunk el. A hitemet persze igyekeztem növelni, hogy van értelme kitartani, de sajnos, az emberek iránti szeretetem sokkal nehezebben bújt ki belőlem kispapi éveim alatt. Sokszor a kritizálás bűnébe estünk, mi kispapok, amit biztos, hogy le kell vetnie mindenkinek, aki üdvözülni akar. De azért nyilván nemcsak erről szólt ez az út, hanem arról is, hogy nagyon megszerettem a teológiát, szinte szerelmese lettem az Igazságnak.

Mi ragadott meg a Katolikus Karizmatikus Megújulás lelkiségében? Milyen küldetést látsz a Megújulásban?

A Szentlélek olyan tűzzel töltött be engem, ami nem aludt ki a Szentlélek-keresztségem óta, és azóta is egyre csak növekszik, hála Istennek. Egyszer a teológián, Dr. Kajtár Edvárd atya azt mondta a spiritualitás előadása közben: „Péter, magának megvan a kérdezés karizmája!”A jó kérdés jó választ szülhet. Aki mer kérdezni, az megváltoztatja a világot. Az interneten is aktívan evangelizálok például a „Péter atya kérdez” blogommal, de van weboldalam is: csepeticsapata.hu címen. Az első magyar katolikus televízió, a Bónum csapatával készítjük az Evangélium ábécéje videósorozatomat. Nézzétek és ajánljátok mindenkinek! Nem akarok egyszemélyes hadsereg lenni, ezért kisebb csapatokat igyekszek felépíteni, vagy már mások szolgálataiban alkalmanként részt veszek, amelyekben hiszem, hogy én is Jézus sok testvére között az egyik lehetek.
Meglátásom szerint a Karizmatikus Megújulás küldetése egészen pontosan az, amit a Szentlélek adott neki Ferenc pápa legutóbbi üzenete által: „Azt várom mindannyiótoktól, hogy mindenkivel az Egyházban, osszátok meg a Szentlélekben való keresztség kegyelmét. Azt várom tőletek, hogy evangelizáljatok Isten Igéjével, és hirdessétek, hogy Jézus él, és minden embert szeret.” (Róma, Olimpiai Stadion, Karizmatikus találkozó, 2014. június 1.)

Hogy érzed, mit keresve érdemes a karizmatikus lelkiséghez fordulni, mivel gazdagít, mi a lényege, hová mutat,  mire nevel, és mire tesz alkalmassá? 

Bölcs emberek mindig azt hangsúlyozzák, hogy a karizmatikus lelkiség nem is egy lelkiség, hanem a Szentlélek ajándéka mindenki számára. Jézus mindenkit mennyei tűzgolyóval akar megdobálni. Remélem, jól céloz az én kezemmel is! Szerintem azok forduljanak a karizmatikus lelkiséghez, akik egyszerűen többre vágynak, akik „intenzíven akarnak katolikusok lenni” Damian Stayne szavai szerint. Szenvedélyes tűzzel gazdagít a Szentlélek keresztség tapasztalata, és a Szentháromság örvénylő szeretetébe sodor, amiből nincs menekülés! Ez a tűz tesz alkalmassá arra, hogy Jézus feltámadásának élő tanúi legyünk.

Szólj pár szót jelenlegi életedről, és terveidről!

A pécsi egyházmegye papja vagyok. Nagyon szép ritmusban telik az életem. Hittanórák, bibliaórák, szentségimádások, imaestek, sportolás, és rengeteg, fontos, apró, emberi találkozás, Jézussal töltött minőségi idő. Gyertek el, és meglátjátok! Maximális teljesítményt akarok kihozni magamból és azokból, akikkel találkozok. Persze, a maximális teljesítmény nem azt jelenti ma már nekem, hogy én száz gólt rúgok, szó szerint vagy képletes értelemben. Inkább azt, hogy álompasszokat akarok adni a többieknek. Remélem, sikerül. Ki kéri a lasztit?
Folytatom az evangelizációt azáltal is, hogy stoppolok, és aki felvesz, azzal igyekszek úgy beszélgetni, magamban imádkozva őérte, együtt kilyukadjunk Istenhez. Legfontosabb célom az, hogy mindenki befogadja a Szentlelket, akivel valaha találkozok. A magam számára pedig az, hogy előbb tanítvány, majd apostol legyek a Szent András Evangelizációs Iskola alaptanítása szerint, hogy a Szentlélek bárhol, bármikor, bármit megtehessen általam, akár még halottfeltámasztásokat is, vagy éppen csak annyit, hogy közbevágás nélkül, szeretettel végighallgassam a másikat, mint Jézus engem a szentségimádáson.
De azért két nagyon fontos konkrétum is a terveimből. Szeretnék belépni a Pierre Goursat alapította Emmanuel közösségbe, és nagyon vágyok arra is, hogy az augsburgi mintára induló, de magyarországi, 24 órás dicsőítést folytató Imádás Háza tagja lehessek sok-sok testvéremmel együtt!

Megosztanál valamit velünk arról, mit cselekedett Isten a te életedben?

Egyszer a vásárosdombói iskolaudvaron több kis cigánykölök odajött hozzám, ezt mondva: „Péter atya! Emlékszünk ám arra, amit a hittanórán tanultunk: Jézus meghalt értünk, mert szeret minket!” Egy másik frissebb élmény, amikor Pécsen a pálos templomban egy idős néni sírva jött oda hozzám egy szentmise után, amelyen a szentáldozás utáni csöndben Jézus nevének erejével parancsoltam a betegségeknek, hogy távozzanak az emberek testéből. Mutatta a meggyógyult, kinyújtott kezét, ami a mise előtt még béna volt, mert az ujjai össze voltak gémberedve! Dicsőség az Úrnak!

Mi az, amire ma, itt Magyarországon fontosnak tartod felhívni a figyelmünket? 

A radikális hitre! Persze, ehhez a naivitás sok-sok szintjén kell átvergődnünk. Isten egyszerű és csodálatosan szép. Ezért vágyakozom rá, hogy Őt dicsérjem. Teljes szívből imádjuk az irgalmas Istent, a többire majd ezáltal, úgyis meg tud már tanítani minket a Szentlélek! Amikor stoppolok, bizalmat szavazok annak is, aki felvesz, annak is, aki nem vesz fel. Mindenki felé kinyújtom a kezemet papi életigémhez hűen: „Nyújtsd ki a kezedet!” (Mk 3,5)

Forrás: Facebook - Cseh Péter Mihály atya oldala

Képek: Facebook, Pécsi Egyházmegye


2014. július 26., szombat

Gyógyító lelkigyakorlat Máriabesnyőn

2014. augusztus 4-6. 

(hétfő ebédtől - szerda ebédig)



Josip Loncar 

gyógyító imára épülő lelkigyakorlata lesz

Máriabesnyőn a

MATER SALVATORIS LELKIGYAKORLATOS HÁZBAN

Elérhetőségek:
2100 Gödöllő-Máriabesnyő, Kapucinusok tere 3.
Telefon: 28/420-176, fax: 28/510-742,
E-mail: matersal@invitel.hu
mater.salvatoris@vaciegyhazmegye.hu


Tanúságtételek családfa gyógyító imaalkalmakról

1. Ott volt előttem Jézus

Hallottam, hogy lesz egy ilyen gyógyító ima. Előtte nem sokkal kiújultak a műtét utáni derékfájdalmaim, ezért úgy gondoltam, elmegyek, veszteni valóm nincs. Talán titokban abban reménykedtem, hogy varázsütésre elmúlik a betegségem, és mehetek haza gyógyultan.
Amikor odaértem, a dicsőítő énekek alatt lecsendesedtem, lenyugodtam, sikerült megszabadulni az aktuális hétköznapi gondoktól, de amikor láttam, hogy milyen sokan várnak gyógyulásra, megijedtem, hogy nem biztos, hogy sorra kerülök. Azért beálltam a sorba, és vártam. Közben folyt tovább az ének, és én is énekeltem. Sokat kellett várni, ezért volt időm elgondolkodni, és jól kinevettem magam, hogy milyen buta, önző voltam, hogy azt hittem, hogy idejövök Isten elé, mint egy háziorvoshoz, Ő felírja a gyógyszert, beveszem, és meggyógyulok. Mire elfogyott a sor, arra jutottam, hogy elhagytam a saját elképzelésemet, és azt mondtam, hogy nyitott vagyok arra, amit Jézus szeretne nekem adni. És nem csak ezt gondoltam, hanem őszintén így is éreztem.
Ahhoz a párhoz kerültem, akik az oltár mellett voltak közvetlenül. Én voltam az utolsó, akiért aznap imádkoztak. Alighogy befejezték, megszólaltak a csengők, és ott állt Laci atya az oltárnál, a Szentséget magasba emelve. Ez volt az első kép, amit láttam, mert amíg imádkoztak értem, be volt hunyva a szemem, és észre se vettem, hogy valaki odajött. Ott volt előttem Jézus. Olyan erővel hatott rám, hogy földbe gyökerezett a lábam, jobban mondva a térdem, mert térdre hulltam, és békesség és szeretet öntött el. Aztán visszaültem a helyemre, és csak békességet, szeretetet, hálát éreztem és annak a bizonyosságát, hogy Isten meggyógyított. Azt még nem tudtam pontosan, hogy miből is gyógyított meg, de biztos voltam benne, hogy meggyógyított, sőt megszabadított. Azt is éreztem, hogy el kell mondanom másoknak is, hogy milyen gyógyító és felszabadító hatalma van Istennek, ha az ember hozzá fordul.
Egyébként azóta nem fáj a derekam se, bár úgy vagyok vele, hogy nem is ez a legfontosabb, hanem a lelki egészség, amit kaptam Istentől.

Miklós

2. Megígérte a gyógyulást

Jó pár hónapig lelki sötétségben voltam, ami valószínűleg abból adódott, hogy nem jól végeztem a szentgyónásomat. Sokat aggodalmaskodtam és vádoltam magam. Eléggé én-központú voltam.Ugyanakkor felléptek nálam súlyos dolgokra való késztetések, amik ellen harcoltam, de felmerült bennem, hogy mi van, ha ez a sok gonoszság belőlem jön, vagy ha valamelyest elfogadtam. Tehát a bűneim miatti aggodalmaskodás kibővült a vélhetően kísértések miatti aggodalmaskodással is. Május 8-án a gyógyító imaalkalmon közbenjáró imát kértem, az Úr megígérte a gyógyulást. Ekkor reményt kaptam, mert tudtam, hogy Ő megtartja a szavát. Lelki állapotom nem sokat változott az ima után, egy idő után megkeményedett a szívem. Embereket, szentmiséket kerültem. Pár hónap kihagyás után rávettem magam a gyónásra, ami sokat segített.
Rá nem sokkal később jött Laci atya lelkigyakorlata, ahol dicsőítések közben az Úr kijelentéseket adott. Egy gyermekén keresztül azt üzente, hogy van itt valaki, aki kislány korában lelki sebeket kapott, őt szeretné gyógyítani az Úr. És még azt üzeni, hogy a múlt eseményeinek is Ura.
Gyermek illetve serdülő koromban tényleg sok sebet kaptam illetve szereztem magamnak. Az Úr szépen, fokozatosan gyógyította be a sebeimet. Mostanában gyermek- ill. iskolás koromból jó néhány nosztalgikus dolog előkerült, és megfogalmazódott bennem, hogy de jó lenne visszamenni az időben. Gyógyításával megtapasztaltam nagy irgalmát, hogy lehajol a bűnös emberhez is és átöleli szeretetével, ami végtelen. Dicsőség Neki mindenért!

N. Tímea

3. Konkrét válasz az Úrtól

A nagyon apró részletek összeadódnak, és aktualizálódik az ige az életedben, ahogy Laci atya mondta aznap az evangéliumi részlettel kapcsolatban. Ezt éltem meg, amit már nagyon sokszor átélhettem az Úr kegyelméből, de ezt most meg szeretném osztani Veletek.
Az Érints meg engem! imaalkalmon háttér imaszolgálatot végeztem. Nagy szükség van rá, ezt nagyon éreztem, az ima tényleg a védelmet is jelenti, mert támadás van bőven. A háttérima alatt próbáltam nem a saját magam élethelyzete felé fordulni, hanem a közbenjárására koncentráltam. Végig azt éreztem, hogy álljak a sorba, és kérjek választ a kérdéseimre én is, még ha most nem is ezt szeretném. A másik oldal azonban mindent elkövetett, hogy ezt ne tegyem meg. Amikor végül mégis beálltam a sorba, eszembe jutott az, amit a dicsőítés alatt hallottam egy testvér szájából: úgy érezte, valakinek a combja, lába beteg, és az Úr azt üzeni neki, hogy Ő képes meggyógyítani. Amíg álltam ott, megláttam egy asszonyt, akinek nem régen volt csípőprotézis-műtétje, az jutott az eszembe, milyen jó neki, hogy ennyire konkrét jelet kapott, mert szerintem neki szólt. Azt is éreztem folyamatosan, hogy kihez fogok kerülni, de nem tudtam semmire sem figyelni normálisan, mert már nagyon kevés idő maradt. Egy gyors imára mégis belefértem.
Nagyon konkrét élethelyzetben konkrét döntésben kértem az Urat, a közbenjáróknak azt mondtam, azért imázzanak, hogy lássam meg, értsem meg az Úr akaratát, igaz, hogy nekem kell döntenem, de az Ő akarata szerint szeretnék. Őszintén szólva, szégyenkeztem az Úr előtt, mert nagyon konkrét jelet szerettem volna kérni (azt, hogy egyértelműen megértsem, és ne kombináljam agyon), de annyira kicsinyes kérésnek tartottam, hogy ilyeneket kérek. Nem tudom, konkrétan, hogy és mit imáztak értem. Az egyik testvér egy mondata hasított belém, ami segített abban, hogy újra érzékeljem a külvilágot, ekkor kezdte mondani a másik imádkozó azt a képet, amit kapott. Éreztem a hangján, hogy egy kicsit érthetetlennek tartja a képet, de próbálta leírni. Abban a pillanatban az Úr előtt megsemmisültem, és Ő felemelt. Amíg azt gondoltam, hogy nem kérhetek kicsinységeket, és miért „élek vissza a türelmével”, addig Ő a nagyon pitiánernek tűnő kérésemre, konkrét, egyértelmű választ adott. Csak azt kérdeztem a testvérektől aztán, létezik-e ilyen, hogy ilyen hamar, ilyen konkrétan válaszol, mire egyikőjük azt mondta: "mert ennyire szeret".
Igen, ahogy Laci atya mondta, úgy szeret bennünket, hogy „minden idegszálával ránk figyel”, és ha úgy látja, a lelkünknek éppen az kell, hogy a legkisebb, a világ megváltásához képest kicsinyes kéréseinkre azonnali, konkrét választ adjon, megteszi. Minden azon múlik, képes vagyok-e befogadni és elfogadni, hogy tényleg „minden idegszálával rám figyel”, úgy, ahogy nem vagyok soha képes figyelni másra, mert emberkorlátaim végesek. És akkor tényleg azt érzem, amilyen igét kaptam: „Az igaz reménye örömbe torkollik.”, és amit mondott Laci atya, hogy az Úr az Ő igéjét kifejti az adott élethelyzetünkben. Ez tényleg a csoda, és így valóban átélhetjük „az ugye lángolt a szívünk” csodáját.
A közbenjárással kapcsolatban ezen a napon arra is tanított az Úr, hogy bármennyire is legyen képtelen, tűnjön furcsának mindaz, amit kapok, látok, érzek a szívemben a közbenjárás alatt, mondjam ki, mert az eszköz nem mérlegel, hanem továbbít. Mindenkit bátorítok arra, hogy legyen eszköz valóban, a háttér ima pedig távol tart minden gonosz szándékot. Mert az a legnagyobb kísértése a Gonosznak, hogy megpróbálja elhitetni velünk, nem biztos, hogy jó eszközök vagyunk. Az Úr eszköze nyitott szívvel pedig csakis jó lehet.

Szilvia

4. Szabadulás a büntető Istenképtől

Már egy hete imában hordoztam a Családfa- gyógyító alkalmat. De mi egy hét ahhoz képest, hogy saját életemben felkutassam őseimet. Évszázadok. Mire eljött a nap, megöregedtem és meggörnyedtem az elfelejtett, könnyek és szabadulás nélkül maradt bűnök alatt. A "Ki is vagyok én valójában" kérdés súlyt kapott, Isteni nehezéket. Nagy út visszanézni, de még nagyobb bátorság egy kis lépést megtenni a templomig. Délután elmentem mise előtt a dicsőítésre.
Szorongó, görcsös ember vagyok, hova máshova menekülhetnék? Támaszra vágytam, a templom illatára, a falak biztonságára, az Isteni jelenlétre. Súlyos láncokat húztam végig a padban, a végük már kopott volt, rozsdás, de mindegyik mérge elevenen hatott. Bőrömön, kezemen, arcomon, lelkemen hordozom őseim képét, számot kellett hát adnom magamban a negatív lelki- és szellemi örökségeimmel. Ének közben Isten hatalmas szeretete rámutatott arra a kiindulási pontomra, ami összeroppantani látszott engem: "Előtted azonban semmi sem marad büntetlen, mert megtorlod az apák gonoszságát gyermekeiken, unokáikon, harmadik és negyedik nemzedékükön!" (Kiv. 34,7) - ez a büntető Istenkép és negatív énkép élt bennem rokonaim életén át bennem. Mindezek következtében sokszor feleslegesen hordozott bűntudat- és elégedetlenségérzés bélyegét sütötte rám. Szüleim, nagyszüleim istenképére irányulva Isten leleplezte a generációkon keresztül továbbadódott büntető, megbetegítő istenképet. Ez volt ott konkrétan az a csodálatos megtapasztalás, aminek fényében ezt írom: a kegyelem nem az ember fáradozásához társul (természetesen szükséges a fáradozás), hanem képessé teszi az embert az üdvösség felé vezető első lépésre, és ez minden további lépés feltétele, sőt a kegyelem maga az üdvösség. Megmutatta számomra, hogy ne csupán önmagam elítélése, az önmegvetés legyen jelen a bűnbánattartásban, a rokonok megbánatlan bűneinek sokaságában, hanem Isten jóságának fényében lássam magam reálisan, mégis elfogadottan. Valaki egy képet látott imában, és szíven talált. A láncait hordozó ember, aki így érkezett a templomba. Erre kaptam választ az ige folytatásában: "Ha kegyelmet találtam színed előtt, Uram, kérlek, járj velünk! Bár keménynyakú ez a nép, bocsásd meg gonoszságainkat és bűneinket, és fogadj tulajdonoddá minket!" (Kiv. 34,9)
Megkönnyebbülés volt hallani az imákban a bűnök, félelmek, vétkek sorát, amiket Isten a megigazulásnál elenged, és amit valóban meg is szüntet elszakító hatalmánál fogva.
A papírra vetett lelki sebeket Isten elé vihettem, s cserébe egy igét kaptam, reményt: "Napnyugta után hozzátartozóik elvitték hozzá a különféle bajokban szenvedő betegeket. egyenként rájuk tette kezét, s meggyógyította őket." (Lk 4, 40). Mise végén az Ámen százak szájából szólt. Istenem, köszönöm, hogy nem vagyok egyedül.

E.

5. Jézus állt velem szemben

Mikor beléptem a templomba, már akkor éreztem valamit, ami más volt, mint eddig.
A kezem általában hideg, most szinte egész idő alatt meleg volt. Így utólag belegondolva, nagyon nagy szeretet volt jelen, nagy szeretetet lehetett érezni.
Mikor sorban álltunk, ahogy álltam, egyszer csak elkezdett bizseregni a kezem (tenyerem).
Ott és akkor nem tudtam mire vélni a dolgot, de itthon rájöttem, hogy Jézus állt velem szemben. Ezután napokig, ha becsuktam a szemem, mindig Őt láttam. Így aludtam el és így keltem fel. Azóta nagy szeretetet és örömöt érzek Jézus iránt. Nagyon mélyen hatott ez rám, főleg mert eddig ezt nem tudtam átérezni, és most ez nagyon jó. Eddig, ha imádkoztam, mindig az Atyához vagy Máriához.
Mindezt csak elmélyítette a Szentlélek szeminárium.
A családfa-gyógyítás után megszűntek az alapvető félelmeim, amik előtte a napjaimat uralták.
Köszönöm mindezt, Jézus!

Andi

6. Szétszakítja a láncokat az Úr

A már több hete meghirdetett családfa-gyógyító alkalomra sokan készültünk a megadott szempontok szerint. Nagy várakozással tekintettünk erre a délutánra. Beléptem a templomba, viszonylag kevesen voltak, aztán csak jöttek-jöttek a kiengesztelődni vágyók, a bűneiket, megkötözöttségeiket az Úrnak átadni akarók. A templom megtelt, félhomály volt, csak az Úr ragyogott az Oltáriszentségben és várta, hogy megtört szíveinket gyógyítani tudja. Hosszan dicsőítettünk. Egyszer föltekintettem, s a szent Istvánt ábrázoló ablak mellett egy oszlop-darab árnyképe volt látható, melyen két láncszem helyezkedett el… Dicsőítés közben az egyik imádkozó társunk lelki szemei előtt egy kép jelent meg, s mondta: „valaki nehéz súlyt vonszol magával, az Úr megszabadítja…”. Ez a két kép összefonódott előttem.
A bűneink láncától, súlyától, megkötözöttségtől akar megszabadítani az Úr és átvágni az összekapcsolódó fonalukat.
Imáinkban átadtuk az Úrnak minden testi-lelki gondjainkat, bűneinket, őseink-rokonaink életén keresztül, bízva az Ő gyógyító kegyelmében.
A gyógyító szentmise kezdetekor a templom fények felerősödtek, az általam többször figyelt láncszemek elhalványodtak, az atya imái alatt eltűntek.
Még soha nem érintett meg ennyire a szentmisében a meg nem születettekért szóló ima. Az ő ártatlan, földi életük milyen rövid volt és méltatlanul végződött. Ha megszülettek volna, most keblünkre ölelhetnénk őket s mennyi fényt és örömet adhatnának nekünk.
Hálásan köszönjük az isteni kegyelem által adott gyógyító alkalmat! Isten áldását kérjük mindazoknak, akik hű szolgaként fáradoztak az Úr gyógyító kegyelméért.

Magdi

Forrás: Szent Imre Plébánia, Kaposvár


"Érints meg engem!"


Nyári lelkigyakorlat a kaposvári Szent Imre Plébánián




2014. július 24., csütörtök

Bolyongás a sötétben



"Csüggedten, éhesen bolyong majd az ilyen, és éhségében úgy haragra gerjed, hogy megátkozza magát és Istenét. Akár fölfelé néz, akár a földre szegezi szemét, mindenütt csak nyomorúságot, sötétséget talál, félelmetes homályt s aggasztó éjszakát. Hát nem csupa homály ott minden, ahol aggodalom uralkodik?" Izajás 8,21-23a

2014. július 19., szombat

Az Emmausz Közösség programjai

Legközelebbi lelkigyakorlatok és szolgálat 2014. folyamán

A következő gyógyítószolgálat szeptember második szombatján lesz.



Isten gyógyító szeretetére segít megnyitni a szívünket a bűnbánat (ha lehetséges, akkor szentgyónás), az ima és a böjt. Ez a három a legjobb előkészület a gyógyító szolgálat fogadására.

Jelentkezés

a Közösségi Házunkban

irodai időben.

1145 Budapest, Thököly út 120.
Telefon: +36-1-222-5306
Iroda nyitva: H-Cs 10-16 óráig.

Szemináriumaink legközelebb

október hónapban indulnak

Közösségi Házunkban.





Hétfőn Szentlélek szeminárium.

Szerdán  Gyógyító Szeminárium.

Mindkét szeminárium este 6-kor kezdődik
és 8-9 óra között ér véget.



2014. július 15., kedd

A Szentlélek által kinyilatkoztatott misztikus bölcsesség

Krisztus az út és az ajtó. Krisztus a lépcső és a segítség az Istenhez jutásban, mivel ő a szövetség ládájára helyezett kiengesztelési tábla (Kiv 26, 34), és ő a kezdettől elrejtett titok (Ef 3, 6). Aki erre az engesztelő táblára teljesen odafordított arccal néz, nézi a keresztre feszített Krisztust hittel, reménnyel, szeretettel, áhítattal, csodálattal, örvendezéssel, megbecsüléssel, dicsérettel és ujjongással, az ilyen ember pászkát, azaz átvonulást vállal vele, hogy a kereszt vesszejével átmenjen a Vörös-tengeren, Egyiptomból kivonul a pusztába, ahol titokzatos mannát ízlel, és Krisztussal együtt nyugszik a sírban, külsőleg mintegy meghalva, de lélekben megérezve mégis azt — már amennyire e földi életben lehetséges —, amit a hozzá forduló gonosztevőnek mondott Krisztus a kereszten: Még ma velem leszel a paradicsomban (Lk 23, 43). 
Ebben az átvonulásban, ha ez tökéletes, minden értelmi tevékenységet el kell hagyni, és a szeretet minden hevének Isten felé és Istenbe kell átfordulnia. Ez azonban misztikus és titokzatos dolog, amit senki más nem ismer, csak aki megkapja; senki más nem kapja meg, csak aki vágyódik utána; de vágyódni sem tud utána senki más, csak akinek szívét a Szentlélek felgyújtotta, az a Szentlélek, akit Krisztus küldött a földre. Ezért is mondja az Apostol, hogy ezt a misztikus bölcsességet a Szentlélek nyilatkoztatta ki. 
Ha azt kutatod, hogyan történik mindez, a kegyelmet kérdezd, ne a tanítást; a vágyat kérdezd, ne az értelmet; az imádság sóhajtásait, ne a tanulmányokat; a jegyest, ne a tanítót; Istent, ne az embert; a felhőt, ne a ragyogást; ne a fényt, hanem a mindenestől lángra gyújtó tüzet, amely elragadó illatával és lángoló szeretetével visz Istenhez. Ez a tűz pedig az Isten, ez a tüzes kemence Jeruzsálemben van, és Krisztus gyújtotta meg izzó szenvedésének lobogásában, amit egyedül csak az fog fel igazán, aki ezt mondja: A megfulladást áhította a lelkem, s csontjaim a halált (vö. Jób 7, 15). Aki a halált szereti, az megláthatja Istent, mert kétségtelenül igaz: Nem láthat meg engem élő ember (Kiv 33, 20). Haljunk meg tehát, és lépjünk be a felhőbe, parancsoljunk csendet gondjainknak, vágyainknak és képzeletünknek; vonuljunk át a megfeszített Krisztussal ebből a világból az Atyához, hogy miután megmutatta nekünk az Atyát, mondhassuk Fülöppel: Ez elég nekünk (Jn 14, 8), és hallhassuk Pállal: Elég neked az én kegyelmem (2 Kor 12, 9), és Dáviddal is ujjongva mondhassuk: Érje bár testemet és szívemet enyészet, szívem Istene és örökrésze mindig az Isten (vö. Zsolt 72, 26). Áldott legyen az Úr öröktől fogva mindörökké. Az egész nép mondja: Úgy legyen! Úgy legyen! (Zsolt 105, 48).

Forrás: Szent Bonaventura püspöknek „A lélek útikönyve Istenhez” című könyvecskéjéből (Cap. 7, 1. 2. 4. 6; Opera omnia, 5, 312-313)

2014. július 9., szerda

A szentmiséről

Húsz évvel ezelőtt tapasztaltam meg személyesen a Szentlélek kiáradását. Ez a tapasztalat megújította a szentmiséhez való hozzáállásomat és papi életemet. Ezután mélyebben éltem át a szentmise alatt Jézus jelenlétét és közelségét. De valahogy most az elmúlt hetekben kezdett bennem összeállni az egész! Vagyis az, hogy a katolikus karizmatikus megújulás célja nem más, mint hogy a lehető legteljesebb legyen a Jézussal való szentségi találkozás. Ez a találkozás az ember számára döntő jelentőségű. Amikor Zakeus találkozott Jézussal (Lk 19,1-10), minden megváltozott benne. A bűnös vámos szentté lett. Amikor a bűnös asszony találkozik Jézussal a farizeus házában (Lk 7,36), ott is tanúi lehetünk egy új ember születésének. Ezekből levonhatjuk azt a következtetést, hogy aki Jézussal találkozik, az megváltozik.
Suenens bíboros azt mondta egyszer, hogy a karizmatikus megújulásnak az „egyház szívébe" kell hatolnia. Ez egy belső figyelmet jelent. Ahogyan a lelkipásztorok előkészítik a keresztelendő gyermek szüleit a keresztségre, ha kell több alkalommal is tanítják a hit alapjaira - ugyanolyan gondossággal kellene azt is megkérdezniük: szívükbe fogadták-e már személyesen a Szentlelket, van-e élő kapcsolatuk Istennel? Mert ezen dől el, hogy keresztény életet élnek-e!
De ezen kívül mást is jelent az „egyház szíve". Mi van az egyház szívében? Jézus Krisztus áldozata: a szentmise! A karizmatikus megújulásnak be kell hatolnia a szentmisébe, hogy minden, ami ott történik, a Szentlélek fényében és a Szentlélek erejében történjen! Az a karizmatikus megújulás, amely nem vezet el a szentmiséhez és a szentségekhez, nem katolikus karizmatikus megújulás! Lehetnek csodálatos jelek, nagy élményeket adó dicsőítő énekek - de mégse katolikus.
A katolikus karizmatikus megújulás értékei a szentmisére irányulnak, vagyis a Jézussal való szentségi találkozásra. „Amint az Atya Krisztust küldötte, úgy küldte Krisztus is a Szentlélekkel eltelt apostolokat. Nemcsak azért, hogy az Evangéliumot minden embernek hirdetve tanítsák: Istennek szent Fia halálával és feltámadásával megszabadított minket a sátán hatalmából és a halálból, és átvitt az Atya országába, hanem azért is, hogy a meghirdetett üdvösséget megvalósítsák az egész liturgikus élet központját jelentő áldozat és szentségek útján. " (II.. Vatikáni Zsinat: A Szent Liturgiáról 6.) A mozaik kockáknak csak úgy van értelmük, ha az egész kép viszonylatában a helyükre kerülnek. Nagyon fontos a megtérés, de itt nem szabad megállni - ez valamire irányul! Fontos a Szentlélek szívünkbe fogadása és a karizmák elfogadása, de itt nem szabad megállni. Ezek mind a Jézussal való szentségi találkozásra irányulnak. Ha nem jön létre ez a találkozás, az ember nem képes „új teremtmény" (2Kor 5,17) lenni! Ahogy egy katedrális boltívei egy középpontba futnak össze - ezek mind úgy találkoznak a szentmisében.
A Szent Liturgiáról szóló dokumentumban (9) azt mondja a II. Vatikáni Zsinat: „Mielőtt az emberek a liturgiában részt tudnának venni, szükséges, hogy a hitre és megtérésre meghívást nyerjenek. Mert »hogyan hívhatják segítségül, amíg nem hisznek benne? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse? S hogyan hirdesse az, akit nem küldtek? (Róm 10,14-18) " Ez azt jelenti, ha nincs megtérés és mély hit, a szentmisén való részvétel külsőségessé válik: lehet, hogy minden imát pontosan mond, és énekel az ember-de a szíve alig változik. Úgy megy haza, ahogy jött. Az élő Istennel való találkozás nem hozott létre benne nagy változást - mert igazán nem is találkozott vele. A karizmatikus megújulás hét ajándékra hívja fel a figyelmet, amely a szentmisében rejtőzik. Ezek az ajándékok ugyanakkor kihívások is: kihívja az embert zárkózottságából és közömbösségéből, és döntő változásokat hoznak létre benne.

1. AZ ELSŐ AJÁNDÉK A SZENTMISE KEZDETÉNÉL TALÁLHATÓ: A BŰNBÁNAT

A bűnbánathoz, illetve a megtéréshez szükséges a Szentlélek világossága. „A Lélekmindent átlát, még lsten mélységeit is" (1Kor 2,10). Csak Isten Lelke tudja az embernek bemutatni, hogy ki is ő valójában. A Lélek megmutatja a benned lévő rosszat és megmutatja Isten irgalmát. Felelősségre von, és ugyanakkor megvigasztal. Sőt, erőt ad a rossz legyőzéséhez. Nem elég csak úgy elmondani a bűnbánati imát, hanem a benned lévő rosszat el kell vetni magadtól (Róm 8,13; 5,21), mert hiszen a bűn „halált hozó"! Ezt a lépést követi, hogy elismered Jézust, mint Uradat és Megváltódat, akinek abszolút joga van életed minden területe fölött. A függetlenségre törekvő ( modern) ember könnyen kimondja a sátáni szavakat: „én a magam ura vagyok", „nekem nem parancsol senki". Egyedül a Szentlélek fényében ismeri fel az ember, hogy a Jézusnak való engedelmesség érték. Sőt az egyetlen út ahhoz, hogy kiszabaduljon börtönéből, és hogy a sötétségből a fényre jusson. Egyedül a Szentlélektől származik az az örömteli fölismerés, hogy Isten gyermeke vagyok! Szívesen megteszem mindazt, amit az én szerető Atyám mond nekem! Nem az én vágyaim a fontosak, hanem az Ő szent akarata! Mert egyedül ezáltal érek célba! Szent Ferencben egy szentmise indította el a megtérést. Erre a döntő lépésre és felismerésre hív az Úr minden szentmise kezdetén! Ez az a kapu, amelyen át beléphetsz a szentmise misztériumába. Ezért tanácsos néhány perccel korábban érkezni a templomba, hogy a szívedet föl tudd készíteni erre a lépésre. Ha ez sikerül, akkor lelked mélyéből bele tudsz kapcsolódni a dicsőítésbe.

2. AZ ÚR MÁSODIK AJÁNDÉKA A DICSŐÍTÉS.

A Szent Liturgiáról szóló zsinati dokumentum azt írja: „A liturgia az a csúcs, amelyre az Egyház tevékenysége irányul; ugyanakkor az a forrás is, amelyből fakad minden ereje. Az apostoli munka ugyanis azt célozza, hogy mindazok, akik a hit és a keresztség által Isten gyermekei lettek, egybegyűljenek, az Egyház közösségében Istent dicsérjék, résztvegyenek az áldozatban és az Úr vacsoráját vegyék... Az eukarisztiából, mint forrásból árad belénk a kegyelem; és általa valósul meg Krisztusban a leghatásosabb módon az emberek megszentelése és Isten dicsőítése. Az egyház minden más munkájának erre a célra kell irányulnia. " (II. Vatikáni Zsinat: A Szent Liturgiáról 10.)
Miért kell dicsőíteni? Mert ez szeretetből fakad és értelmes dolog! Amikor az ember találkozik a végtelen bölcsességgel, jósággal, szépséggel, igazsággal. dicsőíteni kezd. Ezt nem Isten követeli meg, hanem ez értelmes mivoltunkból fakad. Mert ezt megelőzi az a fölismerés, hogy ki az Isten! Bármi jót; igazat, szépet megtapasztalsz, azért dicsőítheted Istent. Ez a legszellemibb folyamat, amit a Szentlélek irányít bennünk, hiszen azért küldte Őt Jézus, hogy „megdicsőítse" Istent (Jn 16,14). A karizmatikus megújulás kezdettől fogva felismerte ennek fontosságát, és bátorított a dicsőítésre. Ugyanakkor ez azt is igényli, hogy az ember merjen kilépni a birtoklás, hatalom és élvezetvágy körforgásából és belépjen Isten szemléletébe. A Szentlélek segít, hogy ezt a lépést megtegyed, és szívedet eltöltse az imádat. Erre tanít a „dicsőség" kezdetű imádság. Már a dicsőítő szavak halmozásából is látjuk, hogy itt a szív tele van Isten szemléletével: „dicsőítünk... áldunk... imádunk... magasztalunk... hálát adunk..." Ezt az imaformát otthon is lehet gyakorolni, hogy az ember szíve minél gyakrabban fölemelkedjen a természetfölötti világ szépségeihez. De azért is jó megtanulni, mert az örökkévalóságban ez lesz a „főfoglalkozásunk" (Jel 7,12). Szüntelenül áramlik majd felénk Isten szépsége, jósága, bölcsessége és mi erre a dicsőítés szavaival fogunk reagálni.

3. AZ ÚR HARMADIK AJÁNDÉKA AZ IGE

A Szentlélek által ismerheted fel az Igében Isten neked szóló üzenetét. Amikor Szent Ferenc egy szentmisén azt hallotta: „add el mindenedet", ez meggyökereződött benne. Úgy érezte, ezt személyesen neki mondja Jézus.
Ettől fogva elkezdte életét rendezni, és Istennek alárendelni.
Jó, ha valaki már otthon átelmélkedi a szentmise olvasmányait. Jó, ha minden szentmisén kéri a Szentlelket, mutassa meg, hogy neki személyesen mit üzen most az Úr. Akinek a szíve kész az engedelmességre, egészen biztosan meghallja azt a szót, ami számára világosságot hoz, és kinyilvánítja Isten akaratát. Ugyanakkor arra is jó gondolni, hogy Isten Igéje teremtő erejű. Ahogy a világot megteremtette, ugyanúgy képes arra, hogy benned is új világot teremtsen. A karizmatikus megújulás a világ minden részén új lelkesedést hozott Isten igéje iránt. A hetenként összejövő közösségek az Igére épülnek, és amikor az Igéből megismerik az Isten akaratát - ez dicsőítést vált ki bennük. A Szentlélek az Igén keresztül Isten jelenlétét, hatalmát és szándékait ismerteti meg az emberrel.

4. AZ ÚR NEGYEDIK AJÁNDÉKA A SZENTMISÉN, AZ ÉLŐ HIT.

Hit abban, hogy Isten nincs távol, hanem közel van. Hit abban, hogy Isten „itt és most" cselekedni fog. Hit abban, hogy minden rosszaságod ellenére elfogad téged és szeret. Úgy mondd el a „Hiszekegy"-et, hogy a Szentlélek közölhesse veled a hit erejét. Azt az erőt, amivel kapcsolatban Jézus azt mondta: „Ha azt mondjátok ennek az eperfának, szakadj ki tövestül és verj gyökeret a tengerben - engedelmeskedik nektek" (Lk 17,6).
Ha ezt a hitet szívedbe engeded, ez felszabadít.
A betegség, a rosszindulatú emberek támadásai, sorsod problémái nem uralkodnak többé fölötted, mert Isten jelenlétébe lépsz, ahol a rossznak nincs hatalma. Jézus azt mondta: „Aki bennem hisz, nem marad sötétségben" (Jn 14,46). Ezzel a hittel szinte azt lehet mondani, izgalmassá válik a szentmise. A embert eltölti a várakozás, hogy vajon mit fog cselekedni Isten a következő percekben. Ez a hittel teljes várakozás tapasztalható meg Tardif atya miséin, mivel az emberek hiszik, hogy ott Isten gyógyítani fog. De ez a hit minden szentmisén fölébreszthető, mert Isten az, aki gyógyít! A karizmatikus megújulás mindig fölhívta a keresztények figyelmét a várakozó hit fontosságára, amely megnyitja a szívet Isten működése előtt!

5. AZ ÚR ÖTÖDIK AJÁNDÉKA A FELAJÁNLÁS

A miséző pap fölajánlja Istennek a kenyeret és a bort, mint az „emberi munka gyümölcsét". Isten azt tudja átváltoztatni saját testévé és vérévé, amit fölajánl a miséző pap. Az előkészületi asztalon lévő bor, vagy kenyér nem változik át.
A felajánlás gesztusa a mi életünkre is vonatkozik. A szentek írásaiban gyakran találunk felajánló imákat: nem csak az általánosan ismert Szent Ignác-i imára gondolok: „Fogadd el Uram teljes szabadságom, emlékezetem, értelmem és egész akaratom, mindenem, amint van, és amivel rendelkezem. Te adtad nekem mindezt, Neked Uram visszaadom. Minden a Tiéd, rendelkezzél vele, egészen akaratod szerint. Add nekem szereteted és kegyelmed, mert az elég nekem "-hanem Foucauld atya, vagy Thomas Merton imáira is. Itt is érvényes az, amit az előbb megfogalmaztunk: Isten azt tudja átváltoztatni, amit odaadunk. A karizmatikus megújulás mindig nagy súlyt helyezett az élet fölajánlására. Ez azt jelenti, hogy nem birtokosai vagyunk saját életünknek, hanem intézői (Mt 25,14-30; Lk 16,2).
Ami pedig azt jelenti, hogy egyszer az Úr tőlünk is megkérdezi: mit tettél a neked adott talentumokkal„,adj számot vagyonkezelésedről" (Lk 16,2). Tudomásul kell venni, hogy a te életed nem a tiéd, hanem Istené (1Pét 2,9). Nem csak a teremtés miatt, hanem a megváltás miatt is. „Nagy volt a ti váltságdíjatok" - írja Pál apostol (1Kor 6,20). Jézus tulajdon vére ontásával váltott meg bennünket.
A bűn én-központúvá tette az embert. Tudatlanságában azt gondolja, hogy minden tőle való. De ez nem igaz! Minden testi és lelki képességünket, létünket, minden eredményünket és sikereinket ajándékba kaptuk. „Mid van, amit nem kaptál?"- kérdezi Pál apostol (1Kor 4,7). A felajánlás által tudatosul benned, hogy Istentől jöttél és hozzá mész. Tudatosul az is, hogy életedet és minden adományodat úgy kell kezelned, hogy az megfeleljen Isten szándékainak. Hogy ne a Te önző, bűnös akaratod győzzön, hanem Isten akarata. A felajánlással kiszakítod magad a rossz bilincseiből és lehetővé teszed, hogy Isten hatalmas dolgokat műveljen veled, ahogy a Szűzanya mondta a Magnificatban. A Szentlélek segíteni fog, hogy életátadásod következetes legyen. „Eszedbe juttatja" (Jn 14,26) a hétköznapok forgatagában, hogy Istené vagy és úgy kell cselekedned, ahogy Ő akarja.

6. AZ ÚR HATODIK AJÁNDÉKA AZ ÁTVÁLTOZTATÁS ÉS AZ ÁLDOZÁS

A kenyér és a bor Jézus testévé és vérévé válik. A világtörténelem legnagyobb csodája megy végbe a szemed előtt. Életed legnagyobb lehetősége előtt állsz: Isten a szívedbe akar költözni. Jézus van előtted, aki azért jött el, hogy feláldozza magát éretted. Nem foglalható szavakba az az isteni szeretet, ami itt megnyilvánul. Milyen titokzatos az az isteni vágy, amely minden lehetőt megragad, hogy egyesüljön teremtményével. Emberré lett, kenyérré lett, hogy eljöhessen hozzád és hogy soha ne érezd magad egyedül. Hogy amikor elhagynak, elutasítanak, megaláznak és megcsalnak, akkor is melléd tudjon állni és' azt mondani: „Ne félj, én szeretlek téged, az életemnél is jobban."
Ugyanakkor az átváltoztatás azt is jelenti, hogy a Szentlélek téged is át akar változtatni. Lehetővé akarja tenni, hogy rajtad keresztül megnyilvánuljon Isten hatalma és jósága. Ezen a ponton nyílik rá a szemünk a karizmák fontosságára. Általad akar Jézus gyógyítani, prófétálni, szomorúakat vigasztalni, rászorulókat segíteni.
Ahogy ezeket a sorokat írtam, egy ápolónővér (Gyarmati Jánosné) meglátogatott. Örömmel számolt be arról, hogy az elsőszombati szentmisén meggyógyult a keze. Egy 5 x 5 centiméteres égési seb volt rajta, ami hetek óta nem gyógyult. Az orvos már a bőrátültetésen gondolkodott. A nővér a szentmise után vette észre, hogy nem fáj a keze. Amikor hétfőn elment az orvoshoz és az kibontotta a kötést - teljesen sima volt a bőre, nyoma is alig volt az égési sebnek!
A szentáldozás a gyógyulás forrása! Jézus köztünk jár és megérinti sebeinket és eggyé forrasztja szívünket. A katolikus karizmatikus összejövetelek mindig a szentmisével egybekapcsolva jönnek létre. Mert ez minden egyházi tevékenység „csúcsa" - ahogy a II. Vatikáni Zsinat írja a Szent Liturgiáról (10):„Ugyanakkor forrás is, amelyből fakad minden ereje. "

7. AZ ÚR HETEDIK AJÁNDÉKA A KÜLDETÉS

Gondolj bele, mi ment végbe benned. Jézus van a szívedben, megújultál és kilépsz a világba. Jézus általad akar szólni (ez történik az evangelizációban), általad akar szeretni (ez valósul meg a karizmák által), és rajtad keresztül akarja az egyházat építeni (közösséget vállalni másokkal). Ez történt az első pünkösd alkalmával is. Amikor az apostolok megtapasztalták a Szentlélek kiáradását, háromezer embert megtérítettek (evangelizáltak), segítettek a rászorulókon (béna gyógyítása), és megszervezték az első egyházi közösséget (hét diakónus megválasztása, együtt imádkozás, kenyértörés - ApCsel 2,42-47).
Az Úr téged is küld a világba. A Szentlélek megmutatja, hogy kinek, mikor és hogyan kell szólni, vagy segíteni. A világ ma tele van sebekkel. A gyűlölet sebeivel és a bűnök sebeivel, a kábítószerek és abortuszok sebeivel. A reménytelenség és a félelem sebeivel. Jézus küld, hogy gyógyítsd meg a világ sebeit. Nem bújhatsz ki a küldetés alól. A karizmatikus megújulás minden országban nagy súlyt helyez az evangelizációra. Nem csak az „Élet a Lélekben" szeminárium és a különféle kurzusok által, hanem az ember személyes találkozásai által is. Felébresztette a katolikusokban a küldetésnek azt a szellemét, hogy felelősök a környezetükért. Szóval és közbenjáró imádsággal lehetőleg mindenkit vigyenek oda Jézushoz.
Ne engedd, hogy bárki is meghaljon melletted a reménytelenségtől! Segíts rajta! Szeresd! Így válik a szentmise életforrássá!
Szeretném megismételni újra, amit az elején írtam: az a karizmatikus megújulás, amely nem vezet el a szentmisékhez és a szentségekhez, nem katolikus karizmatikus megújulás. Lehet érdekes, megragadó, történhet csodás gyógyulás is, de nem katolikus. Nekünk katolikusoknak nem szabad az eukarisztiát elhanyagolni, vagy pláne semmibe venni. „Ezért gyöngék és betegek közületek sokan, többen pedig holtak" (1Kor 11,30). A világ legnagyobb kincse nálunk van! Rajtunk múlik, hogy a kincs a Szentlélek által életté válik-e bennünk!

Katona István atya

Forrás: karizmatikus.hu


2014. július 7., hétfő

Jézus él!

Könyvajánlat

Emiliano Tardif, José H. Prado Flores: Jézus él!

Alig merem leírni…

…nehogy valakit vakmerő bizakodásra indítsak, de mégis le kell írnom, hogy az Úr dicsőségét szolgáljam: ketten (M. Eszter és K. Nelli) meggyógyultak, amikor a könyv magyar fordításának a kéziratát olvasták. A gyógyulás mellett a szívük megtelt örömmel. Örültek Isten közelségének, szeretete megtapasztalásának. Örültek hitük megelevenedésének: Jézus él! Jézus itt van! 
Ezt hangsúlyozza Tardif atya az egész könyvön keresztül. Azért imádkozik, hogy minden olvasója megtapasztalja az élő Jézust. erre a megtapasztalásra, sőt Jézussal való találkozásra hív ez a könyv. A Szentlélekben megújult imacsoportok és közösségek munkakönyvként is használhatják. 
Elég csak a főcímekre pillantani: testi gyógyítás, belső gyógyítás, kiengesztelődés, szabadítás a démonoktól, evangelizáció… Mindezekből láthatjuk, hogy a legizgalmasabb kérdésekről van szó, melyekben az élő Jézus hatalma nyilvánul meg. Olvasás közben megelevenedik előttünk az evangélium: „Vakok látnak, sánták járnak,… süketek hallanak…” (Lk 7,22) 
Ez a könyv prófétai… Amit leír, arra szüksége van minden kereszténynek, aki arra vágyakozik, hogy hite megteljen örömmel, erővel, élettel és szeretettel. 
Aki elolvassa megérti, mit jelent a modern keresztény élet: egész szívvel hinni, egész életünket Istennek adni és a teljes evangéliumot megvalósítani!

Forrás: Antikvárium.hu















2014. július 4., péntek

Istenkép

Istenképünket megterhelik azok a fogalmak, amelyek a médiákon, szüleinken vagy ismerőseinken keresztül jutnak el hozzánk. Az emberek megnyilvánulásaiból belénk ivódnak a rosszindulatú szavak, amelyek Istent közömbösnek, kegyetlennek, szigorúnak, büntetőnek állítják be azért, mert az ártatlanok szenvednek, mert betegség és halál van, mert csalódások és fájdalmak érik az embert. Ezek alapján sokakban megérlelődik a gondolat, hogy jobb távol lenni Istentől. Mivel rosszat gondolnak Istenről, kialakul bennünk az ellenszenv, elutasítás, szeretetlenség, távolságtartás. Nem gondolnak arra, hogy a rossz a sátántól ered, és az általa irányított emberektől. 

Hitbeli fejlődésünk érdekében fontos felfedezni Isten igazi arcát. Jézus azt mondta: „Aki engem lát, az látja az Atyát is.” (Jn 14,9) Jézusra figyelve felismerhetjük, hogy Isten jó, elmegy a századik elveszett bárány után is, kenyeret szaporít az éhezőknek, feltámasztja az édesanya halott fiát, végül nagy szenvedések között képes életét is odaadni a mi üdvösségünkért. Isten szeret minket mindennél és mindenkinél jobban! Isten vágyakozik arra, hogy szeretet-életét nekünk adja, és ezáltal boldoggá tegyen minket. Ezért elutasítunk minden hamis fogalmat Istenről, és az igazat valljuk: „Isten maga a szeretet”! (1Jn 4,8)

Ugyanakkor Isten igazságos is. Számon kéri tőlünk, hogy mit tettünk földi életünk folyamán. A Mt 25,31-ben leírt utolsó ítélet felelősséget ébreszt az emberben, hogy tettei valóban megfelelnek-e a szeretet követelményének. Ha megfelelnek, bejuthat Isten szeretet-országába. Ha nem szeretett, ha Jézust egészen a haláláig elutasította, az örök szenvedés helyére kerül. Tetteinkért való felelősségre figyelmeztet bennünket Pál apostol is amikor azt írja: „Amit az ember vet, azt le is aratja.” (Gal 6,8) Isten mindent megtesz azért, hogy ne kerüljünk az örök kárhozatba. Egészen halálunkig küzd szívünk megtéréséért. Jézus ezért halt meg a kereszten: „Úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki Benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,16)

A világban élünk. Életünk a napi elfoglaltságok, feladatok, az emberek bántásai, elutasításai és szeretetlenségei között zajlik. Félelmek és aggodalmak lehetnek a szívünkben. De mindezek ellenére el lehet jutni egy mélyebb istenkapcsolatra, amely által le tudjuk győzni a kapott sérelmek fájdalmát. Ebből a kapcsolatból öröm fakad, és lelki erő. Ez nem terhes kötelességekből áll, hanem a szeretet megtapasztalásából, ami által minden feladat, és minden szenvedés átalakul, és ragyogóvá válik.

„A teremtő Isten mindenkit meghívott a Vele való életközösség boldogságára, mindannyiunkat részesíteni akar isteni természetéből, mindnyájunkat egyesíteni akar önmagával a szeretetben. Ez nem egyesek kiváltsága, hanem minden embernek szóló személyes meghívás.” (Puskely Mária: Ezer év misztikája)

Jézus arra hívott, hogy Vele legyünk! Egy magasabb rendű életet akar nekünk ajándékozni. Azt, hogy Vele együtt éljünk a világban, az Ő szemével szemléljük életünket és mindennapi gondjainkat. Vele együtt alakítsuk ki kapcsolatainkat az emberekkel, barátokkal, rokonokkal és ismerősökkel.

Ahhoz, hogy ennek a meghívásnak eleget tudjunk tenni, minden kegyelmi segítséget megad számunkra. Végső ajándékként pedig elküldte a Szentlelket, hogy tanítson, vezessen, vigasztaljon minket különböző élethelyzeteinkben. Akkor tudunk ezen az úton előrehaladni, ha mindennap megújítjuk döntésünket Jézus követésére.

Ennek a határozott lelki magatartásnak a megélésére használnunk kell a keresztény élet eszközeit. A rendszeres imaélet, a Szentírás olvasása, a szentmisén való részvétel, a szentáldozás, és a szentgyónás által erőt kapunk hitünk megvallásához.

Jézus úgy nyilatkozott, hogy Ő az ember barátja. (Jn15,15) Ő minden jót és szépet át akar adni, ami Benne van. De ezt csak olyan mértékben tudjuk befogadni, amilyen mértékben megnyílunk Őelőtte a hit és a szeretet által. A barát azonban nemcsak jóságot és segítőkészséget ad, hanem mindazt az ismeretet is, amivel teljessé teheti életünket: „Mindent tudtul adtam nektek, amit Atyámtól hallottam.” (Jn 15,15) Ez pedig nem más, mint a megbocsátás, a szeretet, az elfogadás üzenete, valamint annak az örömhíre, hogy feltámadása után Vele lehetünk az örökké tartó boldogságban. Ez egy mindenki számára felkínált lehetőség!

Ugyanakkor a jézusi élet összefüggéseit figyelembe kell venni. Ha Jézus szeretete mellett döntünk, akkor dönteni kell az Ő parancsainak elfogadása mellett is. Ha elfogadjuk parancsait, ez azt jelenti, hogy szívünk a Szentháromság lakóhelye lesz. Jézus parancsai nem emberellenes törvények, hanem éppen ellenkezőleg, az ember legszebb kibontakozásának ajánlatai az igazi élet felé: a megbocsátás, a szeretet, az alázat, a jóindulat, a kedvesség felé (Gal 5,22). Aki megtartja parancsait, ahhoz Jézus elmegy az Atyával és a Szentlélekkel együtt. Így akar Isten a hit és a szeretet által bennünk élni.

Ez azt is jelenti, hogy a hit által már most átlépünk az örökkévalóságba. Beléphetünk Isten boldogító jelenlétébe, és lélekben fölé emelkedhetünk mindannak, ami fájdalmat jelent. Az örökkévalóság nem más, mint Isten szeretet-ölelésének állandó megtapasztalása.

A Jézussal való élet forrása a Szentlélek. A Szentlélek által ismerjük fel Isten közelségét, általa válunk képessé az igazi örömre. A Szentlélektől kapott erő segít nekünk Jézus tanításának a megvalósításában, és természetünk rossz szokásainak legyőzésében.

A keresztény élet csúcspontja az élő Krisztussal való találkozás az Oltáriszentségben. „Az Eucharisztia lelki gyümölcs, a Jézusra való folyamatos emlékezés” (Raniero Cantalamessa). Ezen az emlékezésen keresztül vesz Isten szállást a lélekben, és alakítja azt át saját templomává. A Krisztus irántunk való szeretete feletti szemlélődés lángra gyújtja szívünkben a szeretet tüzét.

A Jézussal való bensőséges kapcsolat nem jelenti azt, hogy nem lesznek szenvedéseink. A betegség továbbra is fájdalmat fog okozni, a rosszindulatú megjegyzések továbbra is el fognak szomorítani, feladataink elvégzése küzdelmet jelent számunkra. De van egy nagy különbség: Jézus velünk van ezekben a fájdalmakban. Jézus nélkül a kereszt földre nyom, Jézussal együtt hordozva fölemel, azaz közelebb visz az üdvösséghez! Mindez pedig örömöt ad

A hívő ember vallja, hogy ő Isten gyermeke. Bármilyen foglalkozást választunk, a családos élet vagy a szerzetei élet mellet döntünk Isten gyermekeként keresztény életet kell élnünk.

A keresztény élet misztikus élet. Jézus szeretne bennünk lakni, és ennek a kívánságnak csak úgy tudunk eleget tenni, ha a személyes kapcsolatnak olyan mélységét éljük át, amit nem fogalmazhatunk másként, csak úgy, hogy eggyé-válás Istennel. Ha pedig vállaljuk ezt az életet, akkor tudnunk kell, hogy a keresztet nem kerülhetjük meg. Jézussal együtt nap mint nap alázattal fel kell vennünk keresztjeinket. Küzdenünk kell saját rossz hajlamainkkal, bűnös természetünkkel, hordoznunk kell testi-lelki fájdalmainkat.

A kereszt tudatos vállalása életünk fokozatos megtisztulásához vezet. Évről évre jobban megtapasztaljuk, hogy a világ által kínált örömök múlékonyak, az Isten nélkül megszerzett boldogság csalódásokat hoz. Ezekben a csalódásokban ismerjük fel az Isten által felkínált élet szépségét. Ha kitartunk ezekben a próbatételekben, és elfogadjuk Isten szeretetét, lassan felszabadulunk megkötözöttségeinkből, és fájdalmaink ebben a mélyebb Isten-kapcsolatban feloldódnak.

Ennek az életnek a megélése belső figyelmet és csendet igényel. Ahhoz, hogy Isten halk szavát meghalljuk, el kell csendesíteni környezetünk és önmagunk zajait is. Nem elég, ha elzárjuk a TV-t, kerüljük a veszekedéseket. Ha sikerült egyedül maradnunk, még van egy nehéz feladatunk. Le kell lassítani rohanó gondolatainkat, és önmagunkról az Úrra kell irányítani figyelmünket. Mindez nem lesz olyan nehéz, ha a hit bizalmával gondolunk arra, hogy Isten vár minket. Ő az, aki erre az életre meghívott, és szeretettel várja válaszunkat. Az Istenben elrejtett misztikus élet örömteli élet! Ennek végső oka az, hogy erre az állapotra eljutva Isten szeretetét a legközvetlenebb módon tapasztaljuk meg. Ez nem az érzelmektől függ, mert ez Isten ajándéka számunkra.

Ennek az életnek a forrása a Szentlélek. A Szentlélek mindig részt vesz a teremtés művében. A teremtés hajnalán ott lebegett a vizek felett. A Szűzanya fogantatása a Szentlélek erejével történt. És Ő indítja el bennünk is a természetfeletti életet, és Ő adja a növekedést is. Ő a segítője az Atyával és a Fiúval való kapcsolatunk bensőségességének. Csak azt kéri tőlünk, hogy ne álljunk ellen Neki, ne tegyük lehetetlenné bennünk való működését.

Az ellenállás nemcsak a bűnök miatt jöhet létre, hanem amiatt a közömbösség miatt is, amellyel semmibe vesszük indításait, vezetését, buzdításait. A hanyagság, a szétszórtság, a közömbösség, a figyelmetlenség mind ellenállás a Szentlélekkel szemben. Pedig Ő az egyetlen forrás, aki által „kiárad szívünkbe az Isten szeretete” (Róm 5,5). Isten szeretetére pedig csak egyetlen helyes válasz lehet: a minél nagyobb viszontszeretet.

A misztikus életet állandóan átszövi az Isten utáni vágy. Ez nem egy-egy imádságos pillanatra korlátozódik, hanem állandóan működik. Erőt ad, hogy életünk tennivalói között mindig találjunk időt az imára. Az Isten jelenlétében megélt élet fokozatosan felszabadít megkötözöttségeinkből, eloszlatja félelmeinket, és aggodalmainkat. A szorongás helyébe béke költözik, és felismerjük életünk (Istenben megtalált) célját és értelmét. Ez a megtapasztalás kelti életre azt a hálát, mely minden hívő embert eltölt, amikor megtapasztalja Isten végtelen szeretetének szabadító erejét.

Forrás: Emmausz Közösség