A szabadulás és gyógyulás lépései

A gyógyító lelkigyakorlatoknak és a szabadító szolgálatnak nagy szerepe van a gyógyulás/szabadulás folyamatában. A sérülések esetén szükséges a gyógyító ima, de ha a sérülés mentén megkötözöttség is fennáll, akkor a gyógyulásért mondott imákhoz a szabadító imák is szükségesek a személyes szabadulás érdekében a közösségi testvérek és szabadító karizmával rendelkező testvérek, vagy az ezzel a szolgálattal megbízott papok közbenjáró imái által. Mindez a családfa és életszakaszokat gyógyító hosszabb távú személyes és közösségi imák által egészül ki. 

Három kapu van a gonosz lelkek számára életünk során. Az első a lelki sérülés, amely lehet a személyes életben szerzett vagy családi megkötöttségként korábbi generációktól is „megörökölt”. A második kapu a New Age területéhez tartozó ezoteria vagy okkultizmus minden formájának gyakorlása vagy azzal való bármilyen kapcsolatba kerülés, melyet meg kell gyónni és szabadító ima kell ezt követően. A harmadik kapu az életünk során elkövetett személyes bűnök, ezeket meg kell gyónni.

Az első a lelki sérülés a felnövekedés során a környezet hatásai miatt alakul ki illetve egy szerzett „örökség” az előző generációk a család által. A két utóbbi bűn, gyónás által lehet elindulni, de a hajlam nagyobb ezeknek a bűnöknek az elkövetésére a sérülés révén. 

A személyes sérülések gyógyulásához fontos az életszakaszok átimádkozása a fogantatástól kezdve minden időszakot (magzati kor, kisgyermekkor, gyermekkor, ifjúkor, felnőttkor minden életszakasz a jelen ideig). 

A családfa gyógyításához fontos a családfa gyógyító lelkigyakorlaton való részvétel vagy a könyv illetve hanganyag megismerése. Ezt követően a családfa korábbi generációs bűneinek felkutatása a felmenőkkel való beszélgetések alapján, szabadító/gyógyító karizmájú testvér imájának kérése mellett a generációs bűnök személyes átimádkozása. Ez lehet szentmise felajánlása mellett a rózsafüzér, a családfa gyógyító lelkigyakorlat táblázata és az öt lépés végén a kötött imája alapján minél több generációt átimádkozva. 

Ezekről nem tehet senki, de mindenkinek van személyes felelőssége abban, hogy mennyire nyitott a szíve Isten iránt, mennyire aktívan éli meg a hitét és hogy a rendelkezésre álló kegyelmi forrásokat és szakmai vagy testvéri segítségeket igénybe veszi-e, ráül-e a „háromlábú székre”, melyből bármelyik láb hiányzik, nem jut előre a lélek és „billegni” fog a szék. 

Az első lába a széknek, hogy egy lélek az életszentségre vezető lépésekkel él-e, az „öt építőkő” igénybe vétele, amelyet a Szűzanya Medjugorje-ban kér tőlünk (Szentírás, havi szentgyónás, szentmise és szentáldozás minél gyakrabban, szentségimádás/dicsőítés - adoratio, Rózsafüzér) és ennek során a szentgyónásban a papi segítség a szentség szabadító ereje és a lelki kísérés jelen van-e az életében. 

A második láb, hogy igénybe vesz-e valaki kellő esetben szakmai segítséget (mentálhigiéniai szakember és lelki gondozás). A pszichológiai és pszichiátriai kezelés is átmenetileg számításba jöhet pszichoterápia, klinikai szakpszichológus vagy gyógyszeres orvosi felügyelet alatti kezelés során, de amennyiben bebizonyosodik, hogy nincs örökletes betegség a háttérben csak lelki sérülésből fakadó pszichés tünet van jelen, kérni kell a gyógyulást és/vagy szabadulást az Úrtól a következő láb használatával.

A harmadik láb, hogy szabadító és/vagy gyógyító imát kér-e az egyházmegyei püspöki engedéllyel rendelkező szabadító szolgálatot végző paptestvérek és a karizmatikus megújulás szolgáló testvéreinek segítségével.

A kiindulópont a belső hozzáállásunkban, hogy ne legyen a szívünkben semmi rossz ragaszkodás, a keresztségi fogadalmamnak megfelelő módon a jelenben is ellene kell, hogy mondjak mindennek, ami a gonoszság hatalmában tart, oda visszahúz, ami nem Istentől jön, és nem Őhozzá vezet. Ellene kell mondani a bűnnek, a függőségeknek, kérni kell hozzá a kegyelmet, hogy az égiek közbenjárása által védelmet kaphassunk és a jó irányba haladhassunk.

A belső hozzáállás második alapvető eleme, hogy törekedni kell a megbocsátásra minden ellenem vétő iránt, aki életem során bármilyen módon akarva vagy akaratlanul megbántott, az ő lelki vaksága, tudatlansága vagy megkötöttségei miatt. 

Ezt főleg a „mérgező családtagok”, szülők, testvérek, rokonok esetében nehéz megtenni, akik irreális elvárásokat neveltek belénk illetve támasztanak felénk, amelyeknek, ha meg akarunk felelni, mi magunk sérülünk vagy betegedhetünk meg. Ilyen esetekben jobb a lelki és akár a fizikai elhatárolódás is a tudatos megbocsátás mellett. Más bűnéhez való asszisztálás ugyanis szintén bűn, amely a saját életem ellen való, ezt az Úr sem kívánja tőlünk. Ennek pszichológiai hátterét „Eric Berne: Sorskönyv” című könyve fogalmazza meg. Mindennek szentírási alapja is van, amikor a bibliai történetek szereplői kiengesztelődtek egy krízishelyzetet követően, de más lakóhelyet kerestek.

A harmadik megfelelő belső hozzáállás, a nyitott szív, Isten gyógyításának hittel való kérése, a seb megmutatása is alapvetően szükséges. A kegyelmek Istentől jönnek, nem a mi erőnkből lehetséges a gyógyulás a szabadulás, és az életszentség elérése. A megváltás misztériuma Isten ingyenes kegyelme, amelyet minden léleknek felkínál, megadja mindenkinek a megtérés lehetőségét és az ahhoz szükséges kegyelmi forrásokat.

A sérülések feldolgozása a „háromlábú szék” és a megfelelő belső hozzáállás által valósulhat meg az közösségi és egyéni imákat követően maradandó módon, de úgy, hogy a sérülések ellenére Istenre ki kell mondani az „IGEN”-t. Ez három fő területen fontos a gyógyuláshoz: a fájdalmak ellenére, az önsajnálat ellen és az elzárkózás ellen mégis tudatosan Istent választani és mellette dönteni. 

Ezt követően a Szentháromságos életben való előrelépés segít, hogy megmaradjon a gyógyult állapot. Ennek elemei első sorban a hit beaktiválása, nem elégedve meg a hittel önmagában, hanem aktívan fel is használva azt. Az Istengyermekség megélése során minden gyógyulatlanságunkat a Mennyei Atya kezébe és szívébe helyezve az Ő Atyai ölén tartózkodva elfogadjuk az Ő végtelen szeretetét és irgalmát nap, mint nap, testi és lelki életünk minden pillanatában. Keresztény életünk során fontos, hogy Jézus, a Fiúisten, a második Isteni Személy életpéldájának követése által azt tegyük kizárólag, amit a Mennyei Atya kíván tőlünk, imádságban kérve a segítségét és vezetését és a „vízen járva” a viharos tengerben hajózva. A Szentlélekben való megújult élet segít az életvezetés további részén. Minden törekvésünk alapja az alázat és az engedelmesség legyen, életünket engesztelésül felajánlva Istennek minden nehézségünkkel együtt.

Az itt leírtak a személyes lelki tapasztalatok tanúságtétele, mely a következő lelkigyakorlatok anyagának megismerésén alapul: Mijo Barada ágostonos harmadrendi misszionárius „Nemzedékek/családfa gyógyító” és az „Életszakaszok gyógyítása” lelkigyakorlatai, Katona István gyógyító szemináriuma Matthew és Dennis Lynn SJ, Sheila Fabricant: „Imaszeminárium az élet sebeinek gyógyítására” alapján, Mary Usha SND nővér gyógyító lelkigyakorlata a „Gyógyulás rejtett forrásai” címmel, Szent Ferenc Kisnővérei és Szabó József egri spirituális atya gyógyító lelkigyakorlata „Legyen neked a Te hited szerint.” címmel és a Verbum Dei közösség prédikált lelkigyakorlata.

Evangelizáció és befolyásolás: egy misszió margójára

A minap nagyon óvatosan és rejtetten, de evangelizálni próbáltam egy kolléganőmet, aki mostanában nagyon nyitottan fordult felém és szívből összebarátkoztunk, legalábbis úgy éreztem. Most azonban megtorpantam, mert egy eddig nem ismert fallal ütköztem össze, egy olyan hozzáállással, amely biztos nem új nálam tapasztaltabb evangelizátorok számára, de ilyen formában még nem szembesítettek engem a kérdéssel. Arról van szó, hogy a beszélgetésünkben hitről Istenről nem esett szó, de mivel tudtam, hogy párkapcsolata van és házasságra készül, egy nagyon tartalmas fiataloknak hasonló témában - szándékosan keresztény katolikus - honlapot javasoltam neki a nélkül hogy ezt kiemeltem volna, pusztán a párkapcsolati nívós tartalmat hangsúlyozva. Erre a törekvésemre meglepetésemre nem a természetes köszönöm majd megnézem választ kaptam, hanem azt, hogy ne akarjam őt „befolyásolni”…

Az emberi természet: gyökerek és bűnbe esés

Mindezek alapján elindultak bennem a gondolatok, hogy egyrészt, most hogyan tovább, egyelőre visszavonulót fújtam misszióm ezen a vonalon való folytatásához, másrész elkezdtem kutatni, hogy honnan van valakiben ilyen akadály, mi az alapja mindennek. Az alakult ki bennem, hogy az emberi öntudat mélyén az él, hogy elég vagyok én magamnak, és hogy majd én tudom, mi a jó nekem, majd én ki tudom válogatni, hogy milyen honlapokat nézek meg, ami alapján majd saját magam kialakítom a nézetemet és úgy élek, ahogy az nekem tetszik. Ez az egész már az első emberpár óta bennünk él, az eredeti bűn óta, mely minden ember alapvető belső mozgatórugója, és ez irányítja, ha nincs egy tudatos döntés a jó mellett és Isten oldalán, ha az első nagy megtérés és életátadás után a sok kisebb megtérés nyomán el nem indul az üdvösség felé. Az ősbűn óta átvettük életünk felett az uralmat, ne akarja nekünk senki megmondani mi a jó és követendő, majd én tudom nekem mi a jó és én úgy teszek mindent, ahogy kedvem tartja. Ennek mondanom sem kell, hogy az eredménye a mai napig rányomja a bélyegét az életünkre és a társadalomra, ebből csak a megváltás hozott menekülést számunkra, de Jézus befogadása nélkül és az igazság felkutatása megismerése és valóra váltása nélkül az eredeti bűn miatt rosszra hajló természetünk rabságában élünk.

Tudomány és fejlődés

A második vonulata gondolatoknak bennem az volt, hogy miért akar a mai világban egy ember mindent jobban tudni a környezeténél, miért nem nyitott mások jó tanácsára ajánlására? Hol tartana az emberiség, ha mindenki magára hagyatkozva élt volna és maga akarta volna feltérképezni mindazt a jót, ami minket körülvett. Ha mindezt nem a vallásos hit felől közelítem meg, pusztán anyagi és tudományos szempontból, hol tartanánk ma a kultúra, technika és minden modern vívmány szempontjából, ha nem épített volna mindenki a társadalom részeként mindenki a környezete illetve az előtte élők tapasztalataira és eredményeire? A vallásos hit mellett van olyan hit, amelynek az egész oktatáson végigvezet bennünket, melynek során olyan információkat tudást nyerünk, amelyeket anélkül, hogy megtapasztalnánk, úgy mond elhiszünk és beépítünk életünkbe. Kell hogy nyitottan és hittel, befogadóan álljunk hozzá a világhoz és életünk és társadalmunk számára így alakul ki bennünk és általunk érték, amely családunk barátaink egész jövőnk értelmét és célját adják.

 
Megosztás, nem kényszer

Megtorpanásomat azzal zártam le végül, mintegy megmagyarázva ajánlásomat, hogy mindezt vegye úgy, hogy megosztottam egy általam megismert jót, egy értékes információkat tartalmazó honlapot,annak érdekében, hogy átadjam az értéket.Mindezt ne vegy ráerőltetésnek és kényszernek, hanem a gazdagodás lehetőségének.Az egész beszélgetés egyáltalán nem vallási és az én burkolt evangelizációs szándékom síkján mozgott, mégis annak a csírásja volt, melyet én ebben a pillanatban veszélyben érzek és keresem, kutatom a továbblépés lehetőségét és imádkozom világosságért, hogy ezért a lélekért mit tudnék még tenni olyan módon, ahogy az az ő üdvösségét szolgálná. Az egészet érezze úgy, hogy az, amire ő érzékeny, az öntudata a befolyásolástól való félelmében visszakozik a jó tanácstól, mégis átalakuljon egy együttműködés és párbeszéd irányába. Mindezek után a teológiai tartalmak már csak egy távolabbi jövőnek érzem, amelynek teljesítése rövid munkahelyi kapcsolataim határain valószínűleg túl fog nőni. Az én feladatom a mag elvetése, de hogy ki fogja learatni, azt ebben a helyzetben egyelőre nekem nem kell tudnom.

Megtérés és evangélium

Amennyiben ez az alapvető ellenállás és öntudat fokozatosan átalakul egy alázattá és szerető elfogadó párbeszédre hajlandó hittel történő befogadássá, abban az esetben van lehetőség a megtérésben való elindulásra és az evangélium befogadására. Az evangelizáció folyamata kezdetben nehéz és göröngyös a nem hívőknél a mai modern világban, de Isten kegyelmével minden lehetséges. Mindez nem zárja ki az egyéni felelősséget, azaz a hit kegyelem, de kérni lehet és kell illetve a lélek egyéni része a termőföld, azaz a szívének előkészítése. Amennyiben ezt érzékeljük, hogy termékeny talajra hull evangelizációs tevékenységünk magja, akkor van remény arra, hogy kihajtson és szárba szökkenve majdan termést is hozzon a különböző szolgálatok és testvérek munkája nyomán.

A zsidó nép hitetlensége

Végül egy igerész, amely ennek az evangelizációs tapasztalatnak a nyomán a szívemben van: a hit hallásból van. Tehát az én feladatom, hogy elmondjam mindenkinek az örömhírt, és reméljem, hogy nem ellenszegülésre, hanem hitre találnak szavaim és az aki engem hallgat, nem lesz olyan mint a zsidó nép sok tagja Jézus iránt, a farizeusok közül sokan, akik elutasították az igazságot. Én buzgón végezzem az evangélista feladatát az égi hivatás jutalmául ez a legtöbb, amit én megtehetek.
"Testvérek! Szívből óhajtom üdvösségüket, s imádkozom érte az Istenhez. Tanúságot teszek mellettük, hogy van bennük buzgóság Istenért, de hiányzik a kellő megértés. Mert félreismerik az Istentől eredő megigazulást, és a magukéval próbálják behelyettesíteni, nem vetik alá magukat az Istentől származó megigazulásnak. Márpedig a törvény végső célja Krisztus, minden hívő megigazulására. Mózes azt írja a törvényből eredő megigazulásról, hogy aki megtartja, élni fog általa. Ugyanakkor a hitből származó megigazulásról így szól: Ne kérdezd bensődben: „Ki megy föl az égbe?” Azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza. Vagy: „Ki száll le az alvilágba?” Azért tudniillik, hogy Krisztust a holtak országából felhozza. Hanem hogyan mondja? Közel van hozzád a tanítás, ajkadon és szívedben, tudniillik a hit tanítása, amit hirdetünk. Ha tehát száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta a halálból, üdvözülsz. A szívbeli hit ugyanis megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál. Az Írás ugyanis azt mondja: Senki nem vall szégyent, aki benne hisz. Nincs különbség zsidó meg pogány között, mert mindnyájunknak egy az Ura, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják. Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. De hogyan hívhatják segítségül, amíg nem hisznek benne? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse? S hogyan hirdesse az, akit nem küldtek? Ezért meg van írva: „Milyen kedves a jövetele annak, aki jó hírt hoz.” De nem mindnyájan engedelmeskednek az evangéliumnak. Ezért kérdi Izajás is: „Uram, ki fogadja hittel a szavunkat?” A hit tehát hallásból fakad, a hallás pedig Krisztus tanításából. De kérdezem, vajon nem hallották? Hiszen: Végig a földön szárnyal a szavuk, a világ végéig elhat szózatuk. Tovább kérdem: Vajon Izrael nem értette meg? Már Mózes megfelelt rá: Féltékenységre ingerellek azok ellen, akik nem népem, haragra gerjesztelek az értelmetlen nép ellen. Izajás meg nyíltan mondja: Aki nem keresett, rám talált, fölismert, aki utánam nem járt. Izraelhez azonban így szólt: „Naphosszat a hitetlen és ellenszegülő nép felé tárom karomat.” Római levél 10,1-21

A karizmatikus mozgalom a katolikus egyházban

Egy szent maradék

"Azon a napon Izrael maradéka és Jákob házának menekültjei többé nem arra támaszkodnak, aki veri őket, hanem hűségesen az Úrra támaszkodnak, Izrael Szentjére. A maradék megtér!Jákob maradéka az erős Istenhez." Izajás 10, 20-21

Megtérésem rövid története

Az én megtérésem – mint sokunk életében is - nem egyik napról a másikra zajlott le hirtelen, felismerésszerűen, hanem egy hosszabb folyamat eredményeként történt. Több ilyen megtérési hullám is volt az életemben, de a legutóbbi (2008 ősze) volt a legnagyobb, az Úr kegyelméből. 
Vallásos családban nőttem fel egy vidéki nagyvárosban, hitüket gyakorló nagymamákkal, akik már kisgyerek-koromban sokat vittek magukkal a templomba, ahol igen szívesen időztem már akkor is; ez is azt mutatja, hogy az Úr már gyermekkoromban is jelen volt az életemben, szerető kegyelme akkor is elkísért. 
Azután iskolába kerültem, jöttek a hittanórák, majd az ifjúsági hittanok, ahol sokat tanultam a Mennyei Atyáról, Jézusról és a Szentlélekről. Az Úr egyre többet nyilatkoztatott ki magából nekem is, és nagyon jól éreztem magam az Ő közelében, de sajnos a gondok, problémák, amik jelen voltak családunkban (alkoholista édesapám révén) szétzilálták a jó Istenről alkotott képet bennem – serdülőként nem értettem, miért kell annyit szenvedni, miért engedi meg Isten a rosszat. Ehhez még az is hozzájárult, hogy nem volt jó példa előttem, a szüleim folyton veszekedtek, a meg nem értés, a szeretetlenség és durvaság sajnos mindennapos jelenség volt, és a közös ima is csak illúzió maradt. 
Én közben tini-lány lettem és elkezdtem igen élénken érdeklődni a fiúk iránt. Mivel a fiúk szép lánynak tartottak – mindig akadtak rajongóim – náluk találtam meg azt a vigasztalást, bátorítást, amire akkor úgy gondoltam, szükségem volt. Nagyon jól esett megfürödni nap, mint nap az ő tetszésükben (ez hízelgett hiúságomnak). Ez volt az a terület a tanulás mellett, ahol sikerélményeim voltak, így hát ebbe menekültem. 
Közben nagyon sok jó dolog is történt velem: jól tanultam, s a Gondviselésnek hála nemsokára főiskolai bölcsész diplomát szereztem, majd munka mellett elkezdtem egyetemi tanulmányaim is. Közben elmentem egy-egy keresztény ifjúsági táborba, ahol különös módon többször is megérintett az Úr a csendben és a természet szépségén keresztül. Ekkor egy rövid időre megértettem, hogy Ő létünk forrása és Ő a végső cél is, de amikor visszakerültem a világ forgatagába, ismét elragadott a hiúság, a divatos ruhák, az anyagi világ szépségei. 
Szerelmi kapcsolataimon is érezni lehetett, hogy nem igazán volt rajtuk Isten áldása: a barátaim nem élték a keresztény értékrendet, és így mindig visszahúztak engem, nem tudtam a lelki életben előrejutni, fejlődni – erre sajnos csak később jöttem rá. Mindig a teremtményeknek akartam megfelelni és nem a Teremtőnek, sajnos nem az Urat tettem az első helyre az életemben. Így lassan kialakultak rendetlen ragaszkodásaim, a kötődések, amelyek persze számtalan lelki sebet ejtettek rajtam, és egy-egy csalódás után úgy éreztem bizony, hogy a világ omlott össze. Akkor még nem tudtam, hogy ezek a sebek az én bűneim következményei voltak; azt hittem ártatlanul szenvedek. Mivel az Úr zárt ajtókra talált a szívemben, továbbra is vak maradtam. De az egyre szaporodó csalódások arra késztettek, hogy mindinkább csendesedjek el; éreztem a szívem mélyén, csak Isten lehet a megoldás.
Éppen egy ilyen nehéz életszakasz lezárása után Budapesten kezdtem új életet, és itt találkoztam gyerekkori ismerősömmel, Ibolyával, akivel egy városból származunk, és aki éppen 1 hónappal korábban költözött a fővárosba, mint én. A lelki sebek, a közös sors közel hoztak bennünket egymáshoz, többször találkozgattunk, beszélgettünk, és az Úr Ibolyán keresztül ismét megszólított:
 „Gyere, mert nálam vigaszra lelsz, és begyógyítom minden sebedet!”
Ibolya mély lelki életet élő lány volt korábban is, és tudtam, hogy ez nem véletlen, hogy mi most éppen találkoztunk. Már nem volt kérdés, hogy ez az Úr kegyelme. Szépen lassan visszataláltam Hozzá, és éreztem, a szeretetkapcsolatom az Úrral egyre mélyül. 
Feltettem magamnak a kérdést: „Hogyan is szerethetek valakit, ha alig ismerem?” Tudtam, nemcsak teológiai téren hiányosak az ismereteim, de sokat kell egyedül lennem a csendben, hogy Ő is szólhasson hozzám. Ezt sajnos az utóbbi években csak nagyon ritkán tettem meg. Ekkor kezembe vettem néhány könyvet – többek között Szent Ágoston Vallomásait és Ignacio Larranaga-tól a Názáreti Szegényt – mert kimondhatatlanul vágyódtam az Úr Jézus után. Elismertem Őt személyes Megváltómnak, és tudtam, hogy Ő bűneim ellenére sem taszít el, éppen ellenkezőleg: minél több a bűnöm, annál gyengédebb szeretettel közeledik felém és emel föl engem. Ugyanaz a felismerés fogalmazódott meg bennem is, mint Ágostonban: „Istenem, Te végtelen Szépség, én mindig kívül kerestelek Téged, és Te belül voltál....itt voltál bennem....”. 
Szárnyalni tudtam volna a boldogságtól, ezt a környezetemben sokan észre is vették, látványosan mindig jó kedvem volt, azt mondták, sugárzom!! Nagy lelkesedéssel kezdtem el október 6-án a Szentlélek Szemináriumot, melynek az előadásait István atya tartotta. Ez a szeminárium nagyon sok kegyelmet tartogatott számomra, és a kis csoportunk számára is. Most először az életemben éreztem úgy, hogy feltétel nélkül rá tudom bízni magam az Úrra, és életem azon területeit is át tudom adni Neki, melyeket eddig még sohasem. „Most már nem számít senki és semmi, csak az Úr”- gondoltam. Őt kell valamennyiünknek az első helyre tennünk életünkben, mert ha hagyjuk Őt működni, akkor fogjuk csak megtapasztalni, hogy sohasem csalatkozunk! Ha csak a magunk feje után megyünk, annak mindig hasra esés lesz a következménye. Higgyétek el, ez biztosan így van!!!
Szeretnék hálát adni az Úrnak István atyáért, Ibolya testvéremért és a Szentlélek Szemináriumon részt vevő csoporttársaimért, mert tudom, hogy valamennyien a Gondviselés eszközei voltak, akiken keresztül áradt felém Isten kegyelme. 
Továbbá hálát adok Varró István testvérért is és az Elizeus Közösségért (akik a Tömő utcai kápolnában tartanak nyílt evangélizációt minden szerdán 19 órai kezdettel), a közös dicsőítésekért, a tanításokért, a közbenjáró imákért, mert ezeken az alkalmakon is gazdagon ajándékozott meg az Úr. Most, közel 30 évesen értettem meg, hogy Krisztus a mi boldogságunk, a mi életünk egyetlen célja, és hogy nélküle nincs jövőnk. 
Kedves Testvérek, merjük átadni Neki életünket, és tapasztaljuk meg a Szeretet számtalan csodáját! Dicsőség legyen az Úrnak! :-)

Budapest, 2009. február 24.

Czuczor Aliz
tanárnő

Forrás: Emmausz Közösség

Heliodor bűnhődése és megtérése

„Már ott állt testőreivel a kincstár előtt. Ám a lelkeknek és minden hatalomnak az Ura megmutatta erejét, úgyhogy akik merészeltek behatolni, az Isten hatalmától érintve mind elájultak és összeestek rémületükben. Megjelent ugyanis nekik egy paripa, rajta félelmetes lovas és díszes szerszám. Heliodornak rontott, és mellső lábaival lesújtott rá. Maga a lovas aranypáncélt viselt. Aztán két nagyon erős, ragyogóan szép ifjú is megjelent, pompás öltözékben. Két oldalról mellé léptek, szüntelenül korbácsolták, sok ütést mértek rá. Heliodor hirtelen lezuhant a földre és nagy sötétség vette körül. Fogták, hordágyra fektették, s aki előbb még nagyszámú kísérettel és az egész testőrséggel behatolt a kincstárba, azt magatehetetlenül kivitték. Egészen nyilvánvaló módon föl kellett ismerni a dologban Isten hatalmát. Így feküdt ott isteni erőtől sújtva, megfosztva a beszéd képességétől és a megmenekülés minden reményétől, ők pedig dicsőítették az Urat, aki minden várakozásuk ellenére is megdicsőítette lakóhelyét. A templomot, amelyben előbb még félelem és rettenet uralkodott, a mindenható Isten megjelenésére öröm és ujjongás töltötte be. Heliodor néhány barátja sietve arra kérte Oniászt, járjon közbe a Magasságbelinél, adjon életet az utolsókat lélegzőnek. A főpap nagy gondban volt, hogy a király arra fog gyanakodni, hogy a zsidók ártottak Heliodornak. Ezért áldozatot mutatott be a férfi életben maradásáért. Amikor a főpap bemutatta az engesztelő áldozatot, újra megjelentek ugyanazok az ifjak Heliodornak, ugyanabban az öltözékben. Odaléptek hozzá és így szóltak: „Légy nagyon hálás Oniász főpapnak. Mert az ő kedvéért adja vissza az Úr életedet. Ami téged illet, az ég fenyített meg, hirdesd hát mindeneknek az Isten hatalmát.” E szavakkal eltűntek.

 Heliodor áldozatot mutatott be az Úrnak, és nagy fogadalmat tett neki, amiért megőrizte életét. Nagyon barátságos volt Oniászhoz, és visszatért a királyhoz, seregével együtt. Minden adandó alkalommal tanúságot tett a mindenható Isten tetteiről, amelyeket a saját szemével látott. Amikor a király megkérdezte, ki volna alkalmas arra, hogy Jeruzsálembe küldje újabb követségben, azt felelte: "Ha valaki ellenséged vagy ellenlábasod, azt küldd oda. Megkorbácsolva látod viszont, ha egyáltalán kikerül élve onnét. Mert azon a helyen isteni hatalom működik. Az annak a helynek az őre és oltalmazója, akinek az ég a lakóhelye. Akik gonosz szándékkal mennek oda, azokat megveri és megsemmisíti.” Így zajlottak le a Heliodorral és a templom kincsének megoltalmazásával összefüggő események.” II. Makk 3,24-40

Aki komolyan törekszik…

„Aki komolyan törekszik az igazságra és jóságra, életet szerez és dicsőséget.”  Péld 21,21

,,Irgalmad többet ér, mint az élet''

Boldog II. János Pál pápa három évtizedes munkája révén világszerte egyre szélesebb körben ismerik meg és fogadják el Szent Faustyna Kowalska nővér Naplójának tartalmát. A Napló elmondja ,,az Isteni Irgalmasság üzenetét, és azt, miként születik a szent fájdalmak, szenvedések és megalázódások közepette.''

Ez a kiadvány (Antalóczi Lajos szerk.) - rövid összefoglalását kívánja nyújtani egyrészt az Isteni Irgalmasságról szóló szentírási és pápai tanításnak, másrészt a Naplóban található üzenetnek s a belőle fakadó evangelizációs lehetőségnek.

http://www.ppek.hu/k96.htm

A kereszt bölcsessége

„A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje. Hiszen az Írás így szól:

Lerontom a bölcsek bölcsességét, s az okosak okosságát meghiúsítom. 

Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol az e világi tudás szószólója? Nem megmutatta Isten, hogy a világ bölcsessége balgaság? Mivel a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy balgaságnak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket. A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek, mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége. Hiszen Istennek a "balgasága" bölcsebb az embereknél, és Istennek a "gyöngesége" erősebb az embereknél. Gondoljatok csak meghívástokra, testvérek! Nem sokan vannak köztetek olyanok, akik a világ szerint bölcsek, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő. Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak. Így senki sem dicsekedhet Isten előtt. Általa van nektek életetek Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett. Így teljesül az Írás: "Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék." 1 Kor 1, 18-31

Az imádság házában

„Ezt mondja az Úr: Tartsátok meg a törvényt: szabjátok tetteitek az igazsághoz, mert nemsokára eljön szabadításom és megnyilvánul igazságom. Boldog az az ember, aki így tesz, és az emberfia, aki ehhez ragaszkodik; aki megtartja a szombatot, s vigyáz, nehogy megszentségtelenítse, és aki minden gonoszságtól óvakodik. Az idegenek közül, akik az Úrhoz csatlakoznak, senki se mondja ezt: "Bizony, az Úr kizár népéből." Még a herélt se mondja: "Jaj, én csak kiszáradt fa vagyok." Mert az Úr ezt mondja: A herélteknek, akik megtartják a szombatot, azt választják, ami tetszésemre van, és hűségesen ragaszkodnak szövetségemhez, helyet adok házamban és falaimon belül, és olyan nevet, amely több, mint a fiak és a lányok, örök nevet adok nekik, amely nem hal ki soha. Az idegenek fiait meg, akik az Úrhoz csatlakoznak, hogy szolgáljanak neki, szeressék a nevét és a szolgái legyenek, aki megtartja közülük a szombatot s vigyáz, nehogy megszentségtelenítse, és ragaszkodik szövetségemhez, azt mind elvezetem szent hegyemre, és örömmel töltöm el őket házamban, az imádság helyén. Elfogadom égő- és véres áldozataikat oltáromon, mert házam minden nép számára az imádság háza lesz. Ezt mondja Isten, az Úr, aki összegyűjti azokat, akik Izraelből szétszóródtak. Mások is vannak, akiket összegyűjtök azokhoz, akiket már összegyűjtöttem.” Iz 56, 1-8

Bűnbánatra és imára való felhívás

„Papok, öltsetek gyászt és sírjatok, oltár szolgái, jajgassatok! Gyertek, s virrasszatok, zsákruhában, Istenemnek szolgái! Mert eltűnt Istenetek házából az étel- és italáldozat. Rendeljetek el böjtöt, hirdessetek ünnepet; vének, gyűjtsétek egybe az ország minden lakóját az Úrnak, a ti Isteneteknek házába! Kiáltsátok az Úrhoz: "Ó jaj! Micsoda nap! Mily közel van az Úr napja! És mint a pusztulás jön a Mindenhatótól!" Ugye, szemünk láttára ragadták el Istenünk házából az ételt, a vigasságot és az örömet? Elpusztultak a búzaszemek a göröngyök alatt, beomlottak a csűrök, összedőltek a magtárak, mert odalett a termés. Miért nyugtalanok az állatok, miért bőg az ökörcsorda? Azért, mert nincsen legelője. Lám, a birkanyáj is bűnhődik! Uram, hozzád kiáltok, mert megemésztette a tűz a puszta legelőit, fölperzselte a láng a mező minden fáját. Hozzád kiáltanak a mező vadjai is, mert kiszáradtak a víz forrásai, és megemésztette a tűz a puszta legelőit.” Joel 1, 13-20

A lélek/szív körülmetéltsége

„A körülmetélés hasznodra válik, ha megtartod a törvényt, de ha áthágod a törvényt, körülmetéltből körülmetéletlenné válsz. Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a törvény rendelkezéseit, körülmetéletlenül is nemde körülmetéltnek számít? Ilyenkor a származása szerint körülmetéletlen, aki megtartja a törvényt, ítélkezik fölötted, mert a törvény betűje és a körülmetélés ellenére törvényszegő vagy. Nem az a zsidó, aki látszatra az, s nem az a körülmetélés, ami a testen látható, az a zsidó, aki bensőleg az, s aki nem betű szerint, hanem lélek szerint körülmetélt. Az ilyen nem embertől, hanem Istentől kapja a dicséretet.” Róm 2,25-29

A körülmetélés szertartása a szövetség jelképe lett, és figyelmeztette a zsidót a hitre, hűségre és az Isten iránti engedelmességre. Ha a lelki magatartás hiányzott, a külsőségeknek nem maradt vallási értéke. A lélek szerinti körülmetélés a bűnös hajlamok fékezését jelenti, és azt a készségét, hogy az ember hajlandó teljesíteni Isten akaratát.

^„Ő tett arra alkalmassá, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a léleké. Hiszen a betű öl, a lélek pedig éltet.” 2 Kor 3,6

Ez a szentírási szakasz utalás Jeremiás szövegére (31,31-34), hogy Isten az Újszövetségben a hívők szívébe írja parancsait.

„Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek azok a napok - mondja az Úr: Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek.” Jer 31,33

Az egyes szentírási szakaszokat több szinten lehet értelmezni. Az első a leírt történetre vonatkozó idő, a második a leírás ideje.  A harmadik szinten való értelmezéskor a fenti igék és szentírási magyarázatok a saját életünkre, közvetlen környezetünk de az egész Egyház életére több tekintetben is alkalmazhatók.

1.      Nem az az igazi pásztor, aki fel van szentelve, hanem aki „Jézus Szíve szerint való pap”, azaz Isten akarata szerint végzi szolgálatát. Aki tévtanító, és szétzavarja a juhokat, az meg fogja kapni érte méltó „jutalmát”. Emellett az igaz, hogy a papi rend szentsége miatt még akár a súlyos bűnben élő pap is érvényesen szolgáltatja ki a szentségeket és változtatja át a kenyeret Krisztus Testévé a szentmisében. Avilai Nagy Szent Teréz egyik látomásában a miséző pap mellett ellenséges lelkeket látott, akik fojtogatták, mert a pap nem volt a megszentelő kegyelem állapotában, de kezében ugyanúgy az Úr Teste volt jelen.

2.      Nem az a jó szerzetes testvér, vagy nővér, aki fogadalmat tett, hanem aki a fogadalmaihoz és Istennel kötött szövetségéhez hűségesen él. A teológia, a kánonjog útvesztőjében sokszor a leírt paragrafusokhoz ragaszkodva lekicsinyelnek és elfelejtenek, esetleg elítélnek és üldöznek olyanokat, aki szívükben megélik fogadalom nélkül, vagy jogilag nem teljesen tisztázott fogadalommal az Istentől nekik rendelt hivatást (pl. magánfogadalom közösségi elkötelezettség nélkül). Fontos a fogadalom, de nem önmagában ez által szentelődik meg az ember, hanem a szívének „beállítódása” következtében, állandó Istennek adottsága révén. Ez az igazi konszekráció: Istentől indul és a lélek készsége által válik valósággá.

3.      Nem az az igazi jó keresztény, aki meg van keresztelkedve, volt elsőáldozó és bérmálkozó, akár még szentségi házasságot is kötött, hanem aki napról napra Isten törvényéhez szabja életét és tetteit, ezáltal egyre inkább halad Isten felé a tökéletesedés útján. Fontosak a szentségek, de önmagában nem elegendőek, mert a belső feltételeknek is eleget kell tenni a külső formai beavatáson túl. Jó példa erre a vágykeresztség, amely önmagában elég ahhoz, hogy tiszta szívvel, szentség kiszolgáltatás lehetőségétől távol valaki üdvösségére szolgáljon. Míg az, aki formailag keresztény, de nem teszi meg az ezzel járó tetteket és nem él hitelesen, és nem is fordul vissza erről az útról, annak meglesz a méltó jutalma. Ha ezt tudatosan hanyagolja el, akkor még súlyosabb ítélet alá esik, mintha nem lépett volna erre az útra és úgy követné el ugyanazokat a helytelen cselekedeteket, mulasztásokat.