Az öltözékünk jel

- Kedves élményem, amikor egy fülkéből telefonáltam, s benyitott egy hölgy: a kezembe adott egy szál fehér rózsát és szó nélkül ment tovább… - meséli Czopf Éva Klára, Szent Ferenc egyik miskolci ,,kisnővére”. Fiatal rendjüknek csak megyénkben vannak házai, itt azonban négy helyen is: Szomolyán, Arlón, Bükkszentkereszten és Miskolcon.

 

- Az alakuláskor másfél évig Budapesten éltünk, de úgy gondoltuk, eljövünk inkább errefelé, ahol még kevesebb a szerzetes. Terjeszkedhetnénk, hívtak több helyre, de ahhoz, hogy egy közösség igazán összeforrjon, kell a közelség, a rendszeres találkozás lehetősége.

- Önöket gyakorta lehet Miskolc utcáin látni szerzetesi ruhájukban. Talán jellemző lehet a mai társadalom tagjaira, hogyan viselkednek, ha szembetalálkoznak Önökkel. 

- Ez változó. Úgy 5 éve, hogy Bükkszentkeresztről beköltöztem Miskolcra, s jó érzés volt, hogy a nagyvárosban is megjelenik az, ami a falvakban: tudunk egymásnak köszönni. Sokan rám mosolyogtak, ismeretlenek köszöntek. A ,,nagy család” élményét tapasztalhattam meg…  A legtöbben örülnek, de akadnak, akikből agressziót váltunk ki. Pesten például megtörtént, hogy mikor a nővérekkel leszálltunk a buszról, egy férfi ránk tekintve hirtelen belevágott a buszmegálló üvegébe, betörve azt... Mi azt mondjuk, hogy az öltözékünk jel. A reakció attól függ, kinek milyen az Istenképe, az egyházképe... Jó volt, mikor Arlón cigány fiatalok jöttek szembe, és köszönés helyett kedvesen megkérdezték: hogyan kell köszönni. Mondtuk, ahogy szívből jön…

- Gondolom, a kamaszok, fiatalok között akadnak, akik olykor akár ,,cikizve” is odaszólnak…

- Azzal a ,,poénnal” sokszor találkozunk, hogy énekelni kezdik, hogy ,,nem vagyok én apáca”. Előfordult már, hogy nővérem visszaszólt: ,,de én igen”, aztán szóba elegyedtek. Ha azt látják, hogy nem sikerült  provokálniuk minket, s visszaköszönünk, vagy visszamosolygunk, akkor nincs semmi kellemetlen folytatás…

- Hol lehet ma a szerzetesség helye, mi lehet a szerepük? 

- A szerzetesi karizma az egyházban és a világban is elsősorban arra mutat rá, hogy ez a földi élet csak átmenet. Nagyon fontos, de nem ez a végállomás. Az Istennek szentelt élet megerősíti, hogy van értelme minden józan áldozatnak. Amikor lemondok a házasságról, azt egy sokkal nagyobb értékért teszem, ha nem így lenne, az emberellenes, természetellenes volna. De ha ez hivatásból és szoros Istenkapcsolatból jön, s a mennyek országáért történik, akkor mindenképpen rávilágít, hogy van, akiért mindent érdemes otthagyni. És a ,,minden” az nem selejt, nem szemét, nem rossz, nem azért hagyjuk ott, mert az nem érték! Ez nem kritika az emberek általános hivatásával, a házassággal szemben, hanem annak komoly megtámogatása, amennyiben valljuk, hogy egyenrangú hivatás a házassággal, és azt is valljuk, hogy a házasság sem élhető Isten ereje és áldása nélkül.

- Tehát a ,,világ” felé is hangsúlyozzák ezt…

- Igen. És az a tapasztalatom, hogy sokan jól is értik. Ökumenikusan is, a nem katolikusok is nagy tisztelettel fogadják. Hívnak reformátusokhoz, evangélikusokhoz iskolákba, gyerekekhez beszélgetni a szerzetesi életről. A személyes tanúságtétel, a tapasztalat érdekel mindenkit.

(Szent Ferenc Kisnővéreinek közösségéhez tartozó Klára nővér tanúságtétele 2009. februárjában jelent meg a Borsod Megyei Önkormányzat online kiadványában.)