Dunai hajókirándulásom során baráti körben megcsodáltam, milyen gyönyörű életközösségek alakultak ki a folyó partjain: vízimadarak, ártéri ligeterdők. Legszívesebben eltöltenék hosszabb időt a parton és szívnám magamba a természet hangjait, illatait.
„Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely gyökereit egészen a folyóig ereszti. Ha jön a hőség, nem kell félnie, lombja mindig zöldellni fog. Szárazság idején sem kell aggódnia, akkor sem szűnik meg gyümölcsöt teremni.” Jer 17,8
„Vizek növelték naggyá, az árvíz tette magassá. A folyók elárasztották a vidéket, ahová ültették, a patakok eljutottak a vidék minden fájához.” Ez 31,4
Számomra ezek az igék felhívást jelentenek az imádságra, hogy a folyóvíz eljuthasson a fához és annak gyökeréhez. Isten kegyelme éltetni és táplálni tudja életünk fáját, amely így kivirul, és bőséges gyümölcsöt tud teremni. Bármilyen veszély érkezik, a kísértés, megkérgesedés szárazsága, nincs mit félnie annak, aki a folyóvíz partjához települt és annak vizéből táplálkozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése