Karácsony 2016

Az áztató ima

Mikor kell sokáig imádkozni?

Felismertem, hogy a gyógyító szolgálaton nem imádkozunk elég kitartóan krónikus betegségekben szenvedő betegekért. Ha valóban van egyfajta életadó erőközlés, Isten életének kisugárzása, időre van szüksége, hogy behatoljon és legyőzze a betegséget és pusztulást, mely máris folyamatban van, hogy megölje a test egészséges szöveteit.

Ha sokáig imádkozunk, hamar kifogyunk a szavakból. Ilyenkor puszta jelenlétünk az illető személy érintésével - talán nyelveken imádkozva - nagyobb segítségnek tűnik: önmagában hathatós ima.

Mikor először kezdtem gyógyulásért imádkozni és arra koncentráltam, hogy mit is mondjak abban az imában, az ima elmondása nem tartott sokáig - néhány perc, nem több -, tehát nem volt szükség az ilyen ima meghosszabbítására. Ha az ember imát mond, az olyan mintha Istent hívná segítségül valamilyen dolognak a megtételére. A mi szerepünk a kérés. Bármely bekövetkező gyógyulásért Istené a felelősség. Különösen az imát kérő távhívások esetén, mikor a betegért telefonon keresztül imádkozunk, akkor jutunk annak tudatára, hogy valóban semmire sem vagyunk képesek: Istenen múlik, hogy történik-e valami a vonal túlsó végén.

De az érintés által történő gyógyítás esetében, úgy látszik, a gyógyító személynek közvetlenebb a szerepe. Az ember gyakran valamiféle meleget érez a kezében, vagy azéban, akiért imádkozik.

Máskor finom áramerőt érzünk, ami átjárja testünket. Régóta tudunk ilyen jelenségről és előző könyvemben, a „Gyógyítás"-ban futólag említettem is. Azonban,amit most kezdek megérteni az az, hogy ezeknek a jelenségeknek némelyike talán megtanít jobban imádkozni. Nem mintha valaha is sokat tudhatnánk Isten hatalmának misztériumáról. Mégis, mikor mi úgy, amint Jézus, valami olyasmit tapasztalunk, hogy erő megy ki belőlünk, talán tanulhatunk belőle valamit.

Én úgy értem (és ez csak feltevés), hogy a keresztény ember osztozik magának Istennek az életében - ez a keresztény hit egy tétele. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek bennünk él. Valahogyan (és itt van az én feltevésem) Isten bennünk való élete kiáradhat, közvetíthető, átáradhat egyik személyről a másikra, a másik személy érintésével. Mindenkiben vannak olyan területek, amelyben szellemi, lelki vagy testi vonatkozásban a gyengeség, a betegség és a halál uralkodik. Ha azonban egy másik keresztény vagy közösség összegyűlik körüJötte imára, Jézus élete, szeretete és gyógyító ereje közvetíthető a betegre.

Ha súlyos betegségben szenvedek, például nagyméretű rákdaganat, időt vehet igénybe, míg Jézus sugárzó ereje azt a rákot fel tudja oszlatni.

Ez olyan, mint Isten sugárkezelése. Amint tudjuk, egy rákbeteg egyszeri kobaltsugár-kezelése valószínűleg nem képes valamennyi ráksejt elpusztítására. Ne lepődjünk meg azon se, ha egyetlen imaösszejövetel esetleg nem gyógyítja meg a krónikus betegséget. Keresztények részéről annyi szomorú eredményt láttam olyanoknál, akiket egyetlen ima után arra szólítottak fel, hogy gyógyulásukat befejezett tényként fogadják el. Néha ezeknek a betegeknek „követelniük kellene gyógyulásukat", ha Isten feltárja nekik, hogy velük ez meg fog történni. Azonban, ha protestáns lelkészek elvi kérdésként így járnak el mindenkivel, akiért imádkoznak, azt hiszem sokat ártanak, sőt egyeseket megakadályoznak abban, hogy elnyerjék teljes gyógyulásukat. Ha beismernék, hogy még mindig betegek, megkérhetnék barátaikat, hogy töltsenek több időt az értük való imádsággal. Ami az imádsággal töltött időt illeti, ezt úgy értem: (a.) hónapokig tartó, illetve évekre szóló megszakított ima, vagy (b.) egy időben akár nyolc óra hosszat tartó összpontosított ima. Ezt nevezem „áztató imának" - ezt a kifejezést először barátomtól, Tommy Tyson lelkésztől hallottam.

Áztató ima

Az „áztató ima" az idő fogalmát juttatja eszünkbe, hogy valami lassan beszivárog valami száraz anyag belsejébe, aminek felfrissítésre van szüksége. Így van a kézrátétellel,amikor úgy érezzük, hogy Isten arra kér, engedjünk időt a betegségre ható sugárzó erejének és szeretetének. Ez nagyon gyengéd ima.

Ezt az időtényezőt néhány évvel ezelőtt fedeztem fel először, amikor ízületi gyulladásban szenvedő betegek mellett imádkoztam. Tegyük fel, hogy olyan valakiért imádkozunk, akinek a keze nyomorék. Úgy találom, hogy ilyenek alkalomadtán meggyógyulnak, hirtelen drámai módom - rendszerint nagy imaösszejöveteleknél. De többnyire, mikor egyénileg imádkoztam ilyenekért, kis javulás állt be: az ujjak kissé kiegyenesedtek, a csukló és az ujjak hajlékonyabbá váltak, gyakran csökkent vagy eltűnt a fájdalom. Röviden: észrevehető változás következett be, de távolról sem volt teljes a gyógyulás.

Tehát föltehetjük a kérdést, mi a további teendő? Annyi bizonyos, hogy megköszönhetjük Istennek a fájdalom csökkenését, de mégsem mondhatjuk, hogy a beteg meggyógyult. Miért ilyen vegyes az eredmény?

Meglehetősen világos volt a jelzés, hogy több időre van szükség, ami az imát illeti. Emlékszem Jézus tanítására, figyelmeztetésére, miszerint az imánál időre és kitartásra van szükségünk.

Nagyon fontos megfigyelni, hogy a híres szentírási rész: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek" (Lk. 11,9) közvetlenül egy másik kérésről és zörgetésről szóló rész után következik, ahol egy ember erőszakosan zörget barátja ajtaján az éj közepén és azt a magától értetődő választ kapj a: „Ne zaklass! ", de az ember továbbra is kiabál és zörget az ajtón, míg barátja föl nem kel. És Jézus megjegyzi, ha a barátság nem volt elegendő, hogy kiugrassza az ágyból, az ember „kitartása" elég lesz, hogy felkelésre késztesse és odaadja barátjának, ami kell (Lk 9,8). Sok szentbeszéd hangzott már el a „kérjetek és kaptok" szentírási idézetről, de az arra indítja az embereket, hogy azonnali választ kapjanak. („Mondj egy imát és az elég, ha annál többet imádkozol, az a hit hiányát mutatja.") Pedig Jézus világosan arra biztat bennünket, hogy olyan kitartóak legyünk, mint az az ember, aki éjszaka közepén zörget barátja ajtaján.

Azután ott van az özvegy története, aki folyton nyomon követi az igazságtalan bírót, hogy kedvező ítéletet hozzon. A bíró végül beadja a derekát a béke kedvéért. A tanítás, melyet ezzel adni akart, valóban meghökkentő: „Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Talán sokáig fogja tűrni? Mondom nektek: Hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, gondoljátok, talál hitet a földön?" (Lk 18,7-8) Még az Úr is beszél arról, hogy Isten is késlekedik az ima meghallgatásával és biztat, hogy éjjel és nappal kiáltsunk Hozzá. És amit ehhez hozzáfűz; mutatja szomorúságát, úgy látja eszerint, hogy az időtényező, a késlekedés, alkalom arra, hogy gyengüljön a hitünk Isten erejében.

Ezekben a példabeszédekben Jézus is a kitartó imára buzdít. Néha egyetlen ima vagy alkalom nem elég. A hagyományos katolicizmusban nevelt emberek ennek tudatában vannak - talán túlságosan is hiányzik a hitük abban, hogy valóban történni fog valami. Másrészről olyan emberek, akik a pünkösdistáktól tanultak az imáról, az imára azonnali választ követelnek és mást kezdenek okolni a hit hiánya miatt, ha a beteg gyógyulása nem azonnali és teljes. Ha a beteg ily módon gyógyul meg, két csodáról van szó: az egyik a teljes gyógyulás, a másik, hogy a gyógyulás azonnali és pillanatok alatt következik be.

Hogy visszatérjünk az ízületi beteghez, helyesnek látszik több időt tölteni imában, hogy lássuk, történik-e több is. Elég gyakran úgy találtam, ha némi gyógyulás már elkezdődött, akkor a további ima rendszerint további gyógyuláshoz vezetett. Mint egyszerű példa álljon itt: ha a gyógyulás 10%-a következett be az első ima által, akkor még 40 percnyi ima után, mintegy 50%-os javulás állhat be.

Nekem ez teljesen új felfedezés volt, amiről eddig még semmit sem olvastam. Ahogy általában előfordul az új felfedezéseknél, ez új problémát vetett fel: egyszerűen nem tudtunk egyszerre annyi időt áldozni az embereknek - különösen nagy imaösszejöveteleken. Minél többet tanultam az időtényezővel kapcsolatban, annál kényelmetlenebbül éreztem magam, amikor láttam az embereket felsorakozni az imához késő este 10 órakor az összejövetel után. Látva némelyek betegségének komolyságát, úgy éreztem, mintha becsapnánk őket azáltal, hogy nem adom meg nekik azt az időt, amire valóban szükségük volt. Kezdtem felismerni, hogy lesznek, akik nem gyógyulnak meg még ma este, de valószínűleg meggyógyíthatók lennének, ha valakinek lenne hozzá ideje, hogy áztató imában részesítse őket. Sőt, az én imám talán vonakodóvá tenné őket és aztán más valakit keresnének, aki hosszan imádkozna felettük, miután én már imádkoztam. Azt érezhetnék, hogy részükről a hit hiányát jelenti, ha imát imára halmoznak. Hogy jobban segítsem őket, most azt mondom az embereknek: ne tétovázzanak mást keresni hosszabb imára, ha úgy érzik, hogy állapotuk javult, de nem teljesen gyógyultak meg. Talán az én imám elkezdi gyógyulásukat és valaki másnak az imája fejezi be.

Így azóta arra tanítom az embereket, hogy imádkozzák az áztató imát. A szülők imádkozzanak gyermekeikért, a férjek feleségeikért, imádkozzanak egymásért mindazoknál a hosszantartó, mélyreható betegségeknél, melyek nem reagáltak rövidebb imákra. Olyan betegségeknél, mint például a szellemi visszamaradottság, mely ritkán gyógyul pillanatok alatt, most már tapasztalunk gyógyulást alkalomadtán, a szülők hónapokon vagy éveken át tartó áztató imája következtében.

Hogyan imádkozzuk az áztató imát?

Miután ez a fajtaima időigényes, nagyon egyszerű módját fejlesztettük ki. Először jön egy ima, amelyben kérjük Istent a szokásos módon, hogy gyógyítsa meg a beteget. Aztán, mivel nincs sok értelme az ismétlésnek, egyszerűen rajta tartjuk a kezünket továbbra is a betegen, oly módon, hogy kényelemben érezze magát mindenki.

Az áztató imát úgy végezhetjük többé-kevésbé, mint egy imaösszejövetelt. A gyógyulásért való kezdő ima után folytathatjuk énekkel és csenddel; imádkozhatunk magyarul vagy imádkozhatunk nyelveken csendben. Ahogy én látom, egy fajta élet vagy erő áramlik finoman, lassan a betegségtől megtámadott részre egész idő alatt, míg imádkozunk.

Ha egy team imádkozik, akkor könnyű helyet cserélni, ha valaki elfárad. Nincs ok arra, hogy ne imádkozhatnánk egy óráig és azután 10 perces kávészünetet tartunk, mielőtt visszatérnénk folytatni az imát. Ez a folytatólagos ima addig tarthat, míg jónak látjuk. Néha, amikor például hat ember van, akikért imádkoznunk kellene, egy-egynél körülbelül 10-10 percig tartózkodhatunk. Más alkalommal, amikor csak egy személlyel van találkozásunk, akkor 10 perctől akár órákig is imádkozhatunk, attól függően, hogy a Lélek hogyan vezet és hogy mennyire van erejük, kitartásuk a résztvevőknek.

Azt látom, úgy kell valamiképpen gondolni erre az áztató imára, mint besugárzásra vagy röntgen kezelésre. Minél tovább tartjuk a beteg testrészt Isten gyógyító erejének sugárzása alatt, annál több beteg sejt rombolódik. Némely esetben látni lehet egy daganatot, ahogy fokozatosan eltűnik ima közben. A probléma a kobald sugárzásnál (amikor a rákbetegséget kezelik) abból adódik, hogy az egészséges sejtek is pusztulnak, tehát a kezelési folyamatnak rövidnek kell lennie, hogy a test egészséges szövetei ne sérüljenek túlságosan. Az imában azonban az a csodálatos, hogy egyáltalán nincsenek ártalmas mellékhatásai. Olyan hosszan imádkozhat az ember, ameddig akar. Az egyetlen határ saját erőnk, miután erősen igénybe veszi az ima energiáinkat. Tehát bizonyos határokat fel kell állítani és pihenni.

Ez azt jelenti, hogy az áztató ima olyasmi lehet, amit rendszeres időközökben végezhetünk: szülők napi 5 percig imádkozhatnak szellemileg visszamaradott gyermekükért, vagy megpróbálhatunk imádkozni heti 15 percig egy ízületi betegségben szenvedő barátunkkal. Határozhatunk úgy is, hogy hosszú időt veszünk igénybe egyhuzamban. Egy csoport dönthet úgy, hogy egy egész délutánt, vagy egy egész napot tölt imában egy barátjukért, aki sokízületi gyulladásban szenved.

Ha hosszabb időt szándékozunk tölteni egy személlyel, rendszerint valami jelzést kapunk - a tudás adományán, vagy más jelen keresztül -, hogy mennyi időt töltsünk el. Ha túl sokáig imádkozunk egy személlyel, és nem sok történik, természetesen arra lesz hajlamos az illető, hogy hibásnak érezze magát, mintha nem tett volna eleget a várakozásnak. Így rendszerint hosszabb ideig imádkozom, mikor valami valóban kezd történni egy gyógyulásért való rövid ima után; ez a javulás jelzi, hogy több időt kell igénybe venni a gyógyulás befejezéséhez.

Néha, ami megkezdődött egy rövid ima alatt (például egy daganat kezd kisebbedni), lehet hogy több órán át folytatódik, miután már az imát befejeztük és az illető hazament. Máskor úgy látszik, a javulás csak addig tart, amíg imádkozunk. Nem értem mindezt, én csak azt közlöm, amit tapasztaltam. Az ember nem szabhat határt annak a módnak, ahogyan Isten dolgozik, de nyitott marad a Szentlélek felé, és ezt elvárjuk minden egyes embertől is, akivel imádkozunk.

Például 1975 júniusában az Oregon Camp Farthest Out-nál (egy lelkigyakorlaton) elkezdtünk imádkozni csoportban Bunni Determanért, egy kedves tinédzserért, aki nyaktámaszban, gerincegyenesítőben volt, súlyos S-alakú hátgerincferdülés (scoliosis) miatt. Bunni anyja ápolónő, tagja volt a csoportnak, meg tudta állapítani 10 perces imádkozás után, hogy változás történt. Ezután még további két óráig imádkoztunk, ennek az időnek a végére a hátgerinc felső íve kiegyenesedett. A következő két napon a csoport, beleértve Bunni tinédzser barátait, tovább imádkoztak még naponta egy órát - a lelkigyakorlat végére úgy látszott, Bunni háta 80%-ban megjavult. Édesanyja és barátai imájával kikerült a gerincegyenesítőből és most már úton van (körülbelül 90%-ban) , hogy egyenes háta legyen. (A scoliosis olyan betegség, amely normális körülmények között rosszabbodik és nem javul, az orvos munkája arra szorítkozik, hogy megakadályozza a további rosszabbodást, nehogy testének súlya túlságosan megterhelje a ferde gerincet.)

Valaki mindig van, aki megkérdezi, miért kell annyi időt tölteni az emberekkel való imádkozással. Kimutatják, hogy Jézus rendszerint egy szóval, vagy rövid mondattal gyógyított. Azt felelhetnénk erre, hogy Jézusnak is kétszer kellett imádkoznia egy vak emberrel (Mk 8,22-26), és hogy bátorított bennünket, tartsunk ki a kérésben éjjel és nappal. Rájöttem a magam részéről, hogy időt kell adni az imának, ha alkalom nyílik rá. Ez lényeges dolog, és hat! Ha valaki másnak erősebb gyógyítási képessége van és meg tud gyógyítani súlyos krónikus betegséget egyetlen szóval, ezt elfogadom. Lehetséges, hogy a gyógyítások fokozatosan hatnak némelyikünkön keresztül, mert Jézus élete kell, hogy erősebbé váljon bennünk. Lehet, hogy egyszer majd a gyógyulás talán gyorsabban fog történni. Bátorítani szeretném tehát azokat közületek, akik még kezdők vagytok és bátorításra van szükségetek: töltsetek több időt gyógyító imában!

Én csak annyit tudok, hogy nem túl sok súlyos betegség gyógyul meg azonnal-még azoknak a szolgálata által sem, akiknek megalapozott gyógyító karizmájuk van. (Én itt a súlyos betegségek azonnali gyógyulásának százalékára gondolok, összehasonlítva a személyek számával, akikért imádkozunk.) Bár sok kisebb betegséget látok gyorsan gyógyulni ima által, a hosszúlejáratú szervi problémák, úgy mint törött csont, kitapintható daganat, több időt igényel. Összehasonlítva a kórházban töltött hetekkel és hónapokkal, hogy ott gyógyíttassuk magunkat, a nyolc órai ima valóban nagyon rövidnek tűnik. És ha valaki eltöltött 20 évet a fájdalmas, krónikus reumatikul ízületi gyulladásban, érezni fogja, hogy 6 hónapon át tartó heti egyszeri áztató imádság valóban rövid idő.

És mindez fájdalom nélkül, az orvosnak nyújtott honorárium, a kórházi gondozásra költött pénz nélkül történik. Én csak megköszönöm Istennek, mikor gyógyultnak látom barátomat, nem számít, mennyi időt és energiát használtunk fel a fölötte elmondott imában.

Francis McNutt

Forrás: Erő a gyógyításhoz, Marana Tha kiadó

További cikk a témában egy Seattle-ben működő karizmatikus közösség honlapján: 

https://wwccr.org/encountering-god-through-soaking-prayer/

XXV. Országos Katolikus Karizmatikus Találkozó

Adventi imaest a Nyolc Boldogság Közösséggel

Megtérés

A lelki megújulás fokozatai, amelyek a megtérés előfeltételei:


I. Kiengesztelődés


1. Bocsáss meg mindenkinek, aki valaha is megbántott eddigi életed folyamán. Isten szeretetét nem tudod szívedbe fogadni, ha bárki iránt haragot érzel. A harag forrása sokféle lehet. Valaki megalázott, csalódtál, nem kaptad meg azt a szeretetet, amit vártál, munkahelyeden nem kapsz megfelelő elismerést, gyermekkorodban visszaéltek bizalmaddal, stb… Mindezekért bocsáss meg. Jézus azt mondta: „Ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket” (Mt 6,15).
2. Bocsáss meg Istennek, hogy olyannak teremtett, amilyen vagy és olyan körülményekbe helyezett, amelyekben élsz. Sokan egy életen át tartó elégedetlenséget hordoznak szívükben, mert nem elég okosak, szépek, erősek, gazdagok, vagy valami testi fogyatékosságban szenvednek. Mindezekért Istent vádolják. Ha nem győzik le elégedetlenségüket, és nem bocsátanak meg Istennek, képtelenek befogadni a hitet, nem tudják felismerni, hogy Isten jó és még a rosszból is jót hoz elő. Teremts magadban pozitív istenképet, egy jóságos apa képét, aki mindenben gondoskodni szeretne rólad. Határozd el, hogy ezután semmi rosszért nem hibáztatod.
3. Bocsáss meg önmagadnak. A szülők vagy más emberek elutasítása sok esetben önmegvetést eredményez. Ebből fakadhat kicsinyhitűség, félelem, rosszindulat, ellenszenv, irigység, féltékenység. Fogadd el önmagadat úgy, ahogy vagy, olyannak, amilyen vagy, és hidd el, hogy Isten értékeket helyezett el benned. Az Ő szemében értékes vagy. Bocsáss meg magadnak! Isten ilyennek szeret téged, amilyen vagy!


II. Belső sérelmek gyógyulása


4. A szeretet gyógyít. Engedd meg Jézusnak, hogy meggyógyítson szeretetével. Vannak olyan mély sérelmek, amelyek nem gyógyulnak meg egyszerű megbocsátással. Hosszabb ideig kell kérni Jézust és a testvérek imáját, hogy a Szentlélek által létrejöjjön egy teljes gyógyulás. De nagyon fontos, hogy ne ragaszkodj sérelmeidhez, régi fájdalmaidhoz, szomorú körülményeidhez. Kérd a Szentlelket, hogy nyilatkoztassa ki szívedben Isten atyai szeretetét (Róm 5,5). Jézus hív! (Mt 11,28) Ha megérzed az Ő szeretetét, ennek jele az önátadás vágya. Próbáld átadni neki sérelmeidet. Azt, ami a legjobban fáj. Hidd el, hogy Ő elveszi.
5. A gyógyulás egyik gyümölcse a hála. Ha Jézust befogadtad a szívedbe, egyre gyakrabban fedezed fel az Ő jelenlétét és közelségét. Hálás tudsz lenni egy baráti szóért, a Szentírás egy mondatáért, a napsugárért, mert mindenben felismered az Úr hozzád szóló üzenetét. Tanulj meg egyszerű megfogalmazással hálát adni Istennek. A zsoltárok szellemében tanuld meg dicsőíteni az Ő nagyságát, szépségét, bölcsességét, jóságát. Ebben nagy segítőd lesz a Szentlélek!


III. Szabadítás


6. Ha jól megfigyeled, bizonyos indulatok, neheztelések, szomorúságok nemcsak visszatérnek, mint a belső sérülésnél, hanem gátolják, szinte megkötözik szeretet-képességedet. Nem tudod igazán szeretni Istent, és az embereket. Ezek a megkötözöttségek különösen alkalmasak arra, hogy a gonosz lélek uralmát, illetve befolyását állandósítsák lelkedben. Ebben az esetben szabadulásért kell könyörögni, egyedül vagy másokkal együtt, és tudatosan ellene mondani a bosszú, a harag és az ellenszenv lelkének. A megkötözöttség abból is fakadhat, hogy valami szenvedély, bűn vagy tevékenység egészen lefoglalja a személyiségedet. A szex, az ital, a kábítószer megkötöz, de ugyanilyen erővel lefoglalhat a sportszenvedély, a pénz szenvedélyes szeretete vagy az autómánia. Szinte a bálványimádás lelkületével veszed körül ezeket a dolgokat. Nekik adod gondolataidat, érzelmeidet, energiádat annyira, hogy elfelejted Isten és a körülötted élő emberek szeretetét. Ez előbb-utóbb katasztrófához vezet: kiüresít, és boldogtalanná tesz. Itt is imádkozni kell a szabadulásért, mert ezekben a kötődésekben is a gonosz lélek működik. Kérd a Szentlelket, szabadítson meg a bálványaidtól, és adjon erőt a helyes értékrend kialakítására.

IV. Aktív keresztény élet

7. A meggyógyult, megszabadult keresztény nem bír tétlen lenni. Vágyakozik arra, hogy szolgálja az Urat és embertársait. Mindenét meg akarja osztani másokkal. Nemcsak idejét, hanem anyagi javait is. A megosztás vágya a szeretet gyümölcse. Az egészséges szeretet mindig adni akar. A lehetőség sokféle. Egy vigasztaló szótól a Jézushoz elvezetésig, egy kisebb szívességtől a rendszeres betegápolásig sokféle alkalom kínálkozik, csak észre kell venni. Isten lelke erőt ad a bátor tevékeny szeretethez. „Aki szeretetben él, Istenben él és isten őbenne” (Jn 4,16). A szolgálatnál felmerül az idő kérdése. Nagyon szükséges, hogy fontossági sorrend szerint mindennek meghatározd a maga idejét. Jelöld ki az ima, a Szentírás-olvasás, a szentmise és a szolgálat idejét.
8. Vállad a lelki harcot. Hogy szíved tiszta maradjon, és telve legyen Isten szeretetével, ez gyakran nehéz küzdelembe kerül. Pál apostol írja: „A jó harcot megharcoltam” (2Tim 4,7). Vállad a „ jó harcot” rossz szokásaid, visszatérő bűneid, a sátán kísértése és a világ támadásai ellen. Soha semmilyen bűnre ne mondd, hogy ne tudod legyőzni. Az Úr veled van. Ha elestél, kelj fel, és kezd újra a harcot. Ne engedj a kevélység démonának, amely el akarja hitetni, hogy a rossznak van igaza, nem érdemes harcolni, a tökéletességet úgysem lehet elérni. Legyen benned alázat és akkor Isten nagyot tud benned alkotni. Jézussal ma is lehet tiszta lelkiismerettel, tiszta gondolkodással és tiszta érzéssel élni. A Szentlélek vezetni fog és átformál, hogy hasonlóvá válj Jézushoz (Róm 8,29).
9. Hogy épülésed és szolgálatod harmonikusan alakuljon, keress egy közösséget, ahol komolyan veszik a szentségeket, az imát, a Szentírást és a Szentlélek szerepét. Amikor Jézus meghívta az apostolokat (Jn 1), ez nemcsak a Vele való közösséget jelentette, hanem az egymással való közösséget is. Az Egyház személyes átéléséhez szükséges a kisközösség. A szentmise és a testvéri közösség egymást építik.
10. Fontos, hogy legyen lelki vezetőd. Egyrészt, hogy gyakorold az Úrnak való engedelmességet, másrészt Istennek az a terve, hogy másokon keresztül mutassa meg akaratát (ApCsel 9,10-19). Lehetőleg pap legyen, de ha nem tudja vállalni a havi lelki beszélgetést, kérj meg rá egy érettebb keresztényt, aki iránt bizalmat érzel. Tárd fel neki problémáidat, kérd ki tanácsát a lelki élet alapvető kérdéseiben. Jézus boldog és győzelmes életet akar adni neked (Jn 10,10).

A megtérés lényege: a szív odaadása

A megtérésnek az a lényege, hogy szívünket, egész bensőnket odaajándékozzuk Istennek.
Az evangélium szerint a szív a személyiség a központja, a cselekvés és az Istennel való kapcsolat helye, a döntések csomópontja, ahol egyformán érdekelve van a szellem és az akarat, a szabadság és a hűség. Jelenti egyben a lelkiismeretet is, mint Isten szólítását és ítéletét. Röviden annyit ér az ember Isten és önmaga előtt, amennyit a szíve ér. Jézus szavaiban felismerjük nagy felelősségünket, hogy szívünket megnyitjuk-e előtte vagy nem. Mert ettől függ üdvösségünk, vagy kárhozatunk. „Ahol a kincsed, ott a szíved is” (Mt 6,21). Amikor az Isten jön, vagy amikor szólít, az emberi szívnek ki kell nyilvánítania készenlétét. Az Újszövetség szerint az emberi szív ilyenkor nyitott, megvilágosított, elhatározott, égő, engedelmes, őszinte, szép és jó, tágas, tiszta, áttetsző, és hívő. Vagy pedig éppen ellenkezőleg vak, megkeményedett, eltompult, homályba burkolt, tétovázó, gonosz, hitetlen.
Az a megtérés, ami csupán az eszmékre vonatkozik, csak értelmi változás, nem evangéliumi megtérés. De az sem, ami kizárólag az érzelmi szférában, a vallásos érzelmek területén megy végbe. Végül az sem, amikor csak önmagunkhoz való viszonyunkban áll be változás erkölcsi magatartásunk szintjén. A valódi megtérés esetén legmélyebb lényünkkel, mindazzal, ami felnőtt személyiségünket alkotja – szívünkkel – kell állást foglalnunk a bennünket szólító isteni Igével szemben. Az a szív, amely befogadja az Igét és fönntartás nélkül igazat is ad neki, Isten, Krisztus és a Lélek lakásává válik. Így tehát a metanoia-megtérés egész folyamata a szív nívóján játszódik le. A szív az, amely tevőlegesen fogadja a megvilágosító kegyelmet. Ugyancsak a szív az, amely csatlakozik az Evangéliumhoz és elismeri Istent. (Liege: Krisztusi élet, 47.old.)
A megtérés egész gondolkodásunk megváltozását jelenti. Ebben a folyamatban lemondunk a bűnről, önző akaratunkról, a pénzimádatról, a hatalom és az érzéki élvezetek iránti törekvésről, és rálépünk a hit útjára. A megtérés után is lesznek megpróbáltatások, szenvedések, de ezek átértékelődnek. A hitben, Jézus világosságánál, az Atya szerető közelségében a fájdalmak megszelídülnek. A hitben járva, Isten szeretetét megtapasztalva képesek leszünk nehézségeink közepette is Isten békéjében és Jézus örömében élni.

A megtérés hármas lépést jelent: elszakadás a bűntől, a hit útjára lépés, Isten királyi hatalmának (vezetésének) elfogadása.


1. A bűntől való elszakadás – nemcsak bánatot foglal magában, hanem mindannak elutasítását, amiből a bűn táplálkozik. Ez azt jelenti, hogy le kell mondani saját akaratunk erőszakos érvényesítéséről, a hatalom- és sikervágy hajszolásáról, az érzéki élvezetek középpontba helyezéséről (1Jn 2,15.17). Mindez csak akkor sikerülhet, ha a Szentlélek világosságában felismerte az ember Isten szeretetét, irgalmát, és erőt kért a Lélektől az Úr akaratának megvalósítására, és a bűntől való elszakadásra.
A keresztény ember számára azzal kezdődik a megtérés, hogy világosságot kap saját életére vonatkozóan. Bármilyen volt is a lélek előző kapcsolata Istennel, a megtérésben megnyílik az új életnek az igényére, elkezdi élni azt az életet, amely az Istennel kötött szövetségből fakad. Rálép arra az útra, amelyen a Lélek vezeti Isten felé. Isten világosságában tudja, hogy bűnös volt, és felismeri jelenlegi törékenységét is. (Róm 7,22) Ha valaki be akar lépni Krisztus üdvösségébe, ennek éppen ez a feltétele: el kell ismernie Isten iránti hűtlenségét, és fel kell ismernie, hogy ebből az állapotból saját erejéből nem tud szabadulni.
A bűn felismerésének önmagában semmi értelme nem lenne, ha nem vezetne változáshoz. Cselekvésre kell, hogy ösztönözzön. A bűnbánat abban áll, hogy elítéljük előző életünket, és lelki erőfeszítéssel igyekszünk korábbi önmagunkat felülmúlni. Ebben segít az a felismerés, hogy Isten akarata szerinti új életet kezdünk, és az az elhatározás, hogy ez elé semmi akadályt nem gördítünk, mert tudjuk, hogy ezen az úton üdvösségünk felé haladunk. Ez inkább tisztulás, mintsem önsanyargatás. Hiszen törekvésünk arra irányul, hogy a bűn által elzárt szívünket megnyissuk, engedjük, hogy a kegyelem behatoljon, és átalakítsa bensőnket Isten akarata szerint. Így nyer a bűnbánat értelmet, kiindulópontot teremtve az Evangélium szerinti hit felé.
A megtérés azt jelenti, hogy elfogadjuk Jézus Krisztus gondolatainak és értékeinek világát, a boldogság általa adott fogalmát, és elkötelezzük magunkat Neki. Ez a hit cselekvése. Mert a keresztény hit nem más, mint Isten Igéjének elfogadása. Ez az odaadásnak olyan megvallása, amely a hívő egész személyiségét kötelezi. A hit: Isten kegyelmének és az ember döntésének együttléte. A hívő ezzel az önátadással elveszti egész egzisztenciájának önközéppontúságát, s ettől kezdve Isten hívásának engedelmeskedik. A hit felelet a meghirdetett Isten-országra és belépés a szövetség világába.
Az Evangélium (örömhír) emeli ki az embert hamis nyugalmából, és hívja bűnbánatra. Az Evangélium nemcsak kimozdít a tespedtségből, a lelki halálból, hanem utat mutat a bűnbánat folyamatának beteljesedéséhez, bevezet a hit világába, az üdvösségbe. Az evangéliumi megtérés mindig úgy jelentkezik, mint a szív megújulása. Ez a bűneit bánó bűnös megvilágosodásával kezdődik, és az Úr Jézushoz való személyes és teljes csatlakozással végződik.


2. A hit útját járó ember nem elvont igazságok megismerésére törekszik, hanem figyelme Isten jelenlegi működésére irányul. Ez a hit fölforgatja a szív világias nyugalmát. Olyan, mint egy szellemi forradalom. A hit útjára lépő ember felismeri az isteni erőt, amely kimozdította korábbi fásultságából, és megrendülten veszi tudomásul, hogy Isten hatalma, amely meghívta, kenyeret szaporít (Mt15), halottat támaszt föl (Jn 11,44), az eperfának parancsolhat, hogy szakadjon ki és menjen a tengerbe (Lk 17,6). Ez a hit a hatalmas Isten működése előtt kitárja az ember szívét, aki már tudja, hogy a régen megtörtént események folyamatosan ismétlődnek, szabadulást, gyógyulást hozva a megtérés útján járó embernek. A világot nem lezártnak és megváltoztathatatlannak tekinti, hanem hiszi, és ajkával megvallja, hogy az Úr hatalma előtt a „hegyek is szétolvadnak” (Zs 96).
Ez a hit állandó kihívást jelent minden korban a keresztényeknek: elhagyni a kiszámíthatót, a foghatót, az anyagi világot, és belépni Isten jelenlétébe, ahol minden megtörténhet, minden megújulhat.


3. A megtérés – belépés Isten országába. Isten országa az eredeti görög kifejezés szerint (basileia) Isten királyi uralmát jelenti.
Ha valaki belép Isten országába, ez nem passzivitást, hanem szoros együttműködést jelent az isteni aktivitással. Amikor valaki megtér, befogadja Isten uralmát a szívébe. Nemcsak legyőzi fenntartását, lázadását, elégedetlenségét Istennel szemben, hanem elfogadja Isten akaratát élete minden területe fölött. Kiszolgáltatja magát Neki. „Fogadd el egészen akaratomat” – imádkozta Szent Ignác a megtérésekor. Az ember engedelmességet fogad Istennek, amit örömmel gyakorol, hiszen szeretetből fakad.
A királyi uralom azonban kifele is hat. Ez a szellemi hatalom olyan erő, amellyel le lehet győzni a sátánt, a bűnöket, és a világ gonoszságát. Ebben ismeri fel az ember, hogy hogyan uralkodhat bűnre hajló természete felett.
Volt, aki arról számolt be, hogy a megtérés-élmény után egy pillanat alatt el tudta hagyni a dohányzást, az alkoholt, vagy a szexuális bűnöket. Ezért a megtérés-élmények egyben szabadulás-élmények is. Az ember úgy érzi, hogy nagy tehertől szabadult meg… a régi bűnös, vagy közömbös élete semmivé vált, és új élet született benne. Isten királyi uralmából értjük meg a lelki adományok (karizmák) születését is. Teljesen ésszerűnek mondható, hogyha valaki egy király szolgálatában áll, hogy építse országát, eszközöket kap, amelyekkel elvégezheti feladatát.
Az Egyház tanítja, hogy a sokféle kegyelmi ajándék között van segítő kegyelem is. A kegyelem feltételezi az ember együttműködését. Isten segítséget nyújt, de az embernek energiát kell befektetni, hogy legyőzze indulatait, lustaságát, rossz szokásait, rossz hangulatait, és átalakítsa önző gondolkodását.
A megtérés a Szentlélek műve. „Ez a kezdő kegyelem azonban nem ellenállhatatlanul hat a szabad akaratú emberre, hanem csak akkor, ha közreműködik vele… Ez a kegyelem nem pillanatnyi segítséget akar adni, hanem az a rendeltetése, hogy felkészítsen az Istennel való tartós, sőt végleges békére, barátságra, szeretet-dialógusra, amelyet a megigazultságnak, vagy megszentelő kegyelem állapotának nevezünk” (Dr. Előd István: Katolikus dogmatika, 384. old.).

Forrás: Emmausz Közösség

Tüzes lélekkel a jégpalotában

25. országos találkozójukat tartották a magyar karizmatikusok

Budapest legnagyobb templomává alakult át a káposztásmegyeri jégpalota november 12-én. A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás 25. országos találkozóján, amelyet „Hirdessétek csodatetteit” mottóval rendeztek meg, Erdő Péter bíboros mutatott be szentmisét.

  A mintegy háromezer anyaországi és határon túli magyar részvételével zajló találkozó ezúttal nem egy kiemelt előadó gondolatai köré épült fel, hanem a negyvenéves magyar karizmatikus mozgalom meghatározó alakjai tartottak tanúságtételt három blokkban. A színpadra lépők igyekeztek elkerülni az öncélú múltba révedést, arról is beszéltek, miként kell magának az egyik legfiatalabb lelkiségi mozgalomnak és annak tagjainak is megújulnia.

Az Emmausz Közöséget vezető Katona István atya, aki a karizmatikus mozgalom hazai megteremtőjének tekinthető, nagy szerénységgel szólt arról, hogy az Úr erejéből miként szervezett imacsoportokat, szentmiséket, gyógyító és szabadító szemináriumokat még az előző rendszerben. Az első, 1992-es margitszigeti találkozón tízezer ember magasztalta együtt az Urat. Katona atya szerint fontos, hogy a kezdeti tűz ne haljon ki, és a hívők minél teljesebb szívvel tudják szeretni Istent és minél teljesebb szívet tudjanak adni az embereknek. Jézus Krisztus elénk élte a szabadságot: szabadon adta magát a kereszten és a mindennapi életben – mondta, hozzátéve: ezt az igazi szabadságot, a lélek szabadságát kell megcéloznunk. A szabadság nem luxus, hanem a boldogság forrása.

A kezdeti idők legfontosabb háttérmunkása, Pintér Ilona a már ágyhoz kötött és a keresztre feszített Jézust órákon át szemlélő Zselepszki Fábián atya üzenetét tolmácsolta: egy egész élet sem elég, hogy megismerjük Krisztus életének létgazdagságát. Szeressétek egymást, legyetek közbenjárók! – üzente még Zselep atya. Ilcsi maga többek között az országunkért végzett imádság fontosságára hívta fel a figyelmet. Hiszem, hogy Isten Mária országában maga akar csodás dolgokat cselekedni rajtunk keresztül – mondta.

Az Emmanuel közösséget alapító Marik házaspár 35–40 éves koruk körül, már négygyermekes szülőkként érezték azt, hogy rendben, hogy hívő életet élnek, de ennél többet is lehetne adni Istennek. Kemenes Gábor nagykovácsi plébános is amiatt lett „szentlelkes” pap, mert egyre inkább érezte, hogy sokkal nagyobb tűzzel kellene tudnia élni. Az első blokk utolsó megszólalói arról is beszéltek, mennyit számít a lakóhelyünkért, közvetlen környezetünkért végzett imádság. Marik József szerint a levegő is megváltozott Budapesten a 2007-es városmisszió után, amelynek egyik gyümölcseként azóta is évről évre megtartják az Élő rózsafüzér zarándoklatot – most már nemcsak a fővárosban. Másik jelentős ilyen ima a Pünkösd Európa felett, amelynek keretében a Gellért-hegyen kiterjesztett karral könyörögnek a városért.

Ki kell lépnünk a komfortzónánkból, hogy evangelizálni tudjuk a szegényeket – mutatott rá Varga László kaposvári plébános. Imában kell nyitni a testvérek felé, de nem elég csak imádkozni, tenni is kell értük – fogalmazott. Varga László arról is beszélt, hogy szellemi harcra, kihívásra lettünk felkérve, és életünket oda kell adni Krisztusnak, vagy akár Krisztusért. A plébános nevéhez fűződik a csendes szentségimádás megvalósítása, amely abból a megfontolásból született, hogy nem az a fontos, mit mondunk Jézusnak, hanem hogy ő mit mond nekünk.

Gorove László, a Családok Jézusban közösség alapítója videós üzenetet küldött, amelyben az egyházzal való egységre helyezte a hangsúlyt. Arról beszélt, Ferenc pápát követve – aki felvette a zászlót és elöl megy – menjünk ki az utcára akkor is, ha bepiszkolódunk.

Bartha Angéla szociális testvér azt mesélte el, hogyan lett szinte zöldfülűként Gorove László után a karizmatikus megújulást irányító Nemzeti Szolgálóbizottság elnöke. „Én nem voltam erre felkészülve, de a Szentlélek igen. Isten benned is tehet nagy dolgokat, ha bízol benne” – mondta. A karizmatikus mozgalmat 2014-ig elnöklő szociális testvér öt ujjával szemléltette, mit üzen a lélek a Megújulásnak: a szentlélekkeresztséget, vagyis az Istennel való személyes kapcsolat megújítását; az imádságot, a dicsőítést; közösséget a testvérekkel és a papokkal; a karizmák használatát és az evangelizációt.

A harmadik blokk első megszólalója, Végh Zoltán, az ifjúságot megcélzó Lelkes Napok főszervezője elmondta: jelenleg 15-20 karizmatikus ifjúsági közösség van Magyarországon, ahol fiatalok szolgálnak fiatalokat, egyszerre gyökeret és szárnyakat adva. Nagyon sok alulról jövő kezdeményezés született meg az utóbbi időben, például az iskolai evangelizáció vagy a 777 keresztény blog.

A karizmatikus körökben Ifa atyaként ismert Hodász András bátyja révén került közel a mozgalomhoz, amikor kamaszként kellően távol tudott kerülni az egyháztól. A városmajori kistemplomban imádkoztak érte egy pitiáner témában, amikor húsz perc múlva arra ébredt: a földön fekszik, és egy ősz néni mosolyogva mondja neki: „Ugye, hogy van Isten?” Hodász András úgy tartja: „Félre minden dumával, jöjjön a Szentlélek!”, vagyis először is imádkozni kell a fiatalokért, akkor lélekben megnyugszanak, és jelen lesz az életükben Jézus Krisztus.

Legvégül a mindössze 22 éves, születésétől fogva karizmatikus Kunszabó Anna tett tanúságot, aki elmondta: nemcsak neki, mindenkinek anyanyelve a dicsőítés. Anna már kiskorában csodás gyógyuláson esett át: olyan szervi problémával született, amit csak egy kockázatos műtéttel lehetett volna orvosolni, de miután szülei közössége kilencedet mondott érte, csodálatosan meggyógyult, és nem volt szükség a műtétre.

Az eseményen Hugyecz János gödöllői plébános, a Nemzeti Szolgálóbizottság papi tagja mondott összegzést, azt hangsúlyozva, hogy az első szeretetkapcsolat valóságához kell visszatérni. Három lépés megtételére invitálta a jelenlevőket: megújult imára, új pünkösdre (azaz a Szentlélek hét ajándékának gyakorlására) és új evangelizációra. Kiemelte, hogy senki nem tudja helyettük megvalósítani az élő istenkapcsolatot, mindenki csak maga képes arra.

A jubileumi találkozón Erdő Péter bíboros mutatott be szentmisét, akivel a találkozón gyóntató számtalan pap mellett Székely János esztergom-budapesti segédpüspök is koncelebrált.

A főpásztor szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban Kedves Testvérek!

Jézus szavai az evangéliumban a sátoros ünnep utolsó, nagy napján hangzanak el. Nem az ünneplés kezdetén, hanem amikor már az emberek hazafelé készülnek. Mintha Jézus útravalót akarna adni. Kinek is? A jeruzsálemi zarándokoknak, ott, a saját korában. A tanítványoknak a későbbi időkre, amikor már nem lesz köztük. Az Egyháznak, vagyis nekünk, akik a történelem útját járjuk az idők végezetéig.

Jézus nem osztogatja a Szentlelket kéretlenül, hanem azt mondja, hogy aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék. Nem kényszerít senkit, hogy tőle kérje a megvilágosítást, az erőt, a kegyelmet, magát a Szentlelket élete problémáinak megoldásához. Hanem annak adja meg ezt az ajándékot, aki ég a vágytól. Ugyanazt érezzük tehát a János-evangélium sorainak mélyén, amit Jézus más és más formában, példabeszédekben többször is tanított: hogy nem az egészségeseknek van szükségük az orvosra, hanem a betegeknek. Hogy nem az önelégült farizeus kapja meg a megigazulás ajándékát, hanem a bűnét beismerő vámos, aki könyörög Isten irgalmáért. És ezért mondja Jézus, hogy nagyobb öröm van a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akik úgy érzik, hogy nincs szükségük megtérésre. Gondoljuk hát át az életünket! Döbbenjünk rá, hogy szükségünk van Isten irgalmára! Ha pedig elindultunk Krisztus követésének az útján, ha Isten országának szolgálatába állítottuk az életünket, ha hivatásként elfogadtuk a papságot, a szerzetességet, a családi életet, a rászoruló emberek szolgálatát, vagy akár a kultúra és a tudomány előmozdítását az egész emberiség javára, akkor fedezzük fel, hogy ehhez a saját erőnk nem elég! Kiáltsunk Istenhez és kérjük a Szentlelket, hogy valósítsa meg rajtunk keresztül csodáit az emberek boldogsága érdekében.

De nem elég szomjazni a Szentlelket, hanem hinni is kell Krisztusban: „Aki hisz bennem, abban az élő víz forrásai fakadnak” (Jn 7,38) – mondja Jézus. Ő maga hivatkozik ebben a prófétai jövendölésre, hiszen így fogalmazza meg ígéretét: „Amint az Írás mondja, az élő víz patakjai fakadnak belőle”. Ez az ígéret pedig Izaiás próféta könyvében olvasható. A messiási kor és a fogságból való szabadulás képe egyesül a prófétai vízióban: örömmel merítetek majd vizet az üdvösség forrásaiból (Iz 12,3). Tehát Jézusban kell felismernünk az Üdvözítőt, hozzá kell fordulnunk, tőle kell kérnünk a Szentlélek ajándékát, általa kell könyörögnünk az Atyához. Élő víznek nevezi Jézus a Szentlelket, mert a Szentlélek kegyelme mindig működik, munkálkodik bennünk, ha egyszer lakást vesz a szívünkben. „Minden forrásnál bővebben árad, és se meg nem szűnik, se meg nem állapodik, se el nem apad” . Ha tehát néha úgy érezzük, hogy egyházunkon, közösségünkön a fáradtság jelei mutatkoznak, hogy unalmasnak, nehéznek érezzük a hitben való kitartást, akkor kérjük a Szentlelket, a bennünk lakó Szentlelket, akinek a keresztség óta a templomai vagyunk, aki a bérmálásban eltörölhetetlen pecsétet hagyott a lelkünkben, aki várja, hogy hozzá kiáltsunk. És akkor nem a puszta emberi érzelmek szintjén, nem a közösségi hangulatok hullámzásában, hanem az ő működésének problémákat megoldó és a körülményekben meg a szívünkben diszkréten jelentkező hatalmával, vagy éppen szélvész módjára a nagy nyilvánosság előtt elsöprően megmutatkozó erejével új életre kelt minket és megújítja körülöttünk a világot. „Áraszd ki Lelkedet és minden éltre kel, és megújítod a föld színét” – imádkozza az egyház a zsoltáros dicsőítése nyomán (vö. Zsolt 104,30).

Mindenható Isten a Szentlélek. Kérjük őt bátran, kérjük ma is! Ha úgy érezzük, hogy nem találjuk a hangot a szeretteinkkel, a családunk tagjaival, kérjük a Szentlelket!

Ha úgy érezzük, hogy elöregszik, elfárad, érdektelenné válik körülöttünk a világ, kérjük a Szentlelket! És ő ad fiatalságot és ő önt erőt a szívünkbe! Ha úgy érezzük, hogy anyanyelvünket már egyre kevesebben beszélik, hogy gondolataink, szavaink haszontalanul porladnak szét a tompaság és a feledés kozmikus ürességében, kérjük a Szentlelket! Ő ura a jelennek, a múltnak és a jövőnek. Ha úgy érezzük, hogy a világ változása, a környezet pusztulása és a népek hullámzása között nem találjuk a biztos pontot és erőt vesz rajtunk a félelem, kérjük a Szentlelket! Mert Jézus a Szentlelket adja nekünk, hogy menjünk el az egész világra és hirdessük az evangéliumot minden népnek az idők végezetéig. Ehhez adja kiapadhatatlan erőforrásként a Szentlelket. És ehhez adja eucharisztikus jelenlétét: testét és vérét, mely számunkra az örök élet kenyere és az örök üdvösség kelyhe. Az Eucharisztiáról pedig azt tanítja a II. vatikáni zsinat, hogy életünk és keresztény küldetésünk csúcsa és forrása. Szentlélek és Eucharisztia: Isten jelenléte és működése bennünk. Élet és szeretet forrása.

Hálát adunk a mai szentmisében a Katolikus Karizmatikus Megújulás magyarországi működéséért. Köszönjük, hogy már 25. alkalommal találkozhatunk! Kérjük, hogy ez a megújulási mozgalom a Szentlélek eszköze legyen egyházunk, népünk és a világ számára! Ámen.

Az eseményen Mohos Gábor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára, a Karizmatikus Személyi Plébánia plébánosa és Fábry Kornél, a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus főszervezője vezettek szentségimádást. Evangelizációt Kunszabó Zoltán, a Nemzeti Szolgáló Bizottság elnöke tartott, melynek végén – az állandó diakónus felhívására – mintegy százan döntöttek úgy, hogy életükben először átadják Istennek az életüket. Ennek jeleként a színpad előtt felemelt kereszt elé vonultak, ahol a nap folyamán másokért is közbenjáró imát végző testvérek köréjük álltak és imádkoztak értük. Magányos keresztény nincsen, ezért mindenki keressen magának közösséget – mondta Kunszabó Zoltán.

Az eseményen nem maradhatott el a dicsőítés: azzal kezdődött és azzal is zárult a találkozó.

A következő országos találkozót 2017. november 11-én fogják megrendezni, szintén Budapesten.

Fotó: Lambert Attila

Agonás Szonja

Forrás: Magyar Kurír

Tanítványság szeminárium - Nyílt estek az Emmánuel Közösség szervezésében

"A Mester hív!" imaestek az Őrtüzek Imádság Háza szervezésében