Mindannyian nagyon jól ismerjük a kérő és hálaadó ima lényegét, de keveset tudunk kezdeni a dicsőítő ima mibenlétével. Miért kell Istent dicsérni? Leginkább az a kép él a fejekben, hogy ha dicsőítjük Istent, quasi hízelgünk Neki, akkor utána esetleg jóindulatát elnyerve kérhetünk Tőle.
Ez egy nagyon fals elképzelés, nagyon emberi.
A dicsőítő ima lényege, hogy Istent Önmagáért dicséri. Ahogy a Katekizmus írja: A dicséret az az imaforma, mely egész közvetlenül Istennek ismeri el Istent. Önmaga miatt énekel Neki, dicsőíti Őt, nem azért, amit tesz, hanem, mert Ő VAN.
Mi történik tehát, ha Istent dicsőítjük?
Nézzünk talán először egy pár példát a Bibilából:
1. Jerikó bevétele: mi történik? (Józs.6.)
A városfalakat körbejárva dicsőítik Istent és a falak leomlanak.
2. A 3 ifjú esete, akiket Istenhitük miatt tüzes kemencébe vetnek, mi történik? (Dán.3.)
Aztán megparancsolta serege legerősebb vitézeinek, hogy kötözzék meg Sadrakot, Mesakot és Abednegót, és vessék őket a tüzes kemencébe. 21 Azon nyomban meg is kötözték a férfiakat nadrágostul, köpenyestül és süvegestül, és bevetették a tüzes kemencébe. 22 Mivel a király szigorú parancsára a kemencét a szokásosnál is jobban befűtötték, a lobogó tűz megölte azokat a férfiakat is, akik Sadrakot, Mesakot és Abednegót bevetették. 23 A három férfiú, Sadrak, Mesak és Abednegó, megkötözve a tüzes kemence közepére esett. 23 Ott jártak-keltek a lángok között, dicsőítették az Istent és áldották az Urat…
26 Ekkor Nebukadnezár odament a tüzes kemence ajtajához és bekiáltott: „Sadrak, Mesak és Abednegó, a fölséges Isten szolgái, gyertek ki és jöjjetek ide!” Erre Sadrak, Mesak és Abednegó kijöttek a lángok közül. 27 A satrapák, helytartók, kormányzók és királyi tanácsosok összefutottak. Látták e férfiakon, hogy testükön semmi hatalma nem volt a tűznek, fejüknek egyetlen hajaszála sem perzselődött meg, ruhájuk sem sérült meg, sőt még a tűz szaga sem járta át őket.
3. Pál és Szilás a börtönben:mi történik? (ApCsel 16.)
A szétvert Pál és Szilás „éjfélkor imádkoztak és zsoltárt énekelve dicsőítették az Istent, a foglyok meg hallgatták őket. 26 Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy a börtön alapjai megremegtek. Az ajtók mind kinyíltak, és mindenkiről lehullott a bilincs”
Mi történik tehát, ha Istent dicsérik, dicsőítik? Falak omlanak le, bilincsek esnek le, ajtók nyílnak meg és a tűz sem éget. Valami természetfeletti történik.
Miért?
Forduljunk megint az Íráshoz segítségért:
Ezt írja a Szentírás:
Pedig te szent vagy és Izrael dicsérete között laksz. (Zs 22,4)
és
Uram, szeretem házadat, ahol laksz, dicsőséged lakóhelyét. (Zs. 26,8)
tehát Isten a dicséretben lakozik. Ahogy a Jelenések 4. is írja, a Mennyben folyamatos a dicsőítés:
Éjjel-nappal folyvást ezt zengték: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van és aki eljő!” 9 Míg az élőlények dicsőséget, áldást és hálát zengtek a trónon ülőnek, az örökkön-örökké élőnek, 10a huszonnégy vén leborult a trónon ülő előtt, és imádta az örökkön-örökké élőt. Koszorújukat a trón elé tették és zengték: 11 „Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtetted a mindenséget, akaratod hívott létre és teremtett mindent.”
Így tehát amikor Istent dicsőítjük belépünk az Ő lakhelyére, megnyílik a Menny, ahol folyamatos a dicsőítés.
Igen ám, de a gonosz nem akarja ezt, folyamatosan azon igyekszik, hogy eltorzítsa az Isten arcképét a szívünkben, hogy ne lássuk az Őszépségét és jóságát, ne tudjuk Őt dicsőíteni. Mindenfélét hazudik Róla, hogy Ő nem jó, nem irgalmas, nem igazságos, hogy könyörtelen stb.
Valahányszor elhisszük a hazugságait, HATALMAT adunk neki. Ugyanúgy, mint az Édenben, hiszen az Édenben az Isten az embernek adott minden hatalmat. Nem a gonosznak. Az embernek.
„férfinak és nőnek teremtette őket. 28Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.” 29 Azután ezt mondta Isten: „Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel „ (Ter.1.)
Miénk volt tehát a teremtő szó, a hatalom a Földön. (emlékezzünk vissza, hogy Jézus, aki az ECCE HOMO vagyis AZ ember, amilyennek Isten megálmodta az embert és amely tervet egyedül Jézus töltött be maradéktalanul, Ő az Ő hatalommal rendelkező szavával lecsendesítette, uralkodott a hullámokon, vagy a fügefán, ő rendelkezett ezzel a hatalommal).
Tehát a gonosz nem kapott hatalmat. A hatalmat mi adtuk neki, mi ruháztuk át, amikor hittünk a hazugságainak. És ma is így van, valahányszor elhiszed a hazugságait (pláne aszerint cselekszel) HATALMAT adsz neki magad fölött, az életed fölött a körülményeid felett.
Tehát elvesztettük a hatalmat. Jézus, amikor meghalt, nem csak az Atyához való visszajutásunkat segítette, de VISSZASZEREZTE ezt a hatalmat. Ahogy a korintusi levél (1. Kor.15.), vagy akár a zsoltár mondja ádventben: Amit az első Ádám elvesztett, azt Krisztus, a 2. Ádám visszaszerezte. Szavainknak tehát ismét teremtő ereje lehet.
A gonosz azonban még mindig hazugságokat sugdos a fülünkbe. Kedvenc hazugsága továbbra is az, hogy Isten nem jó, nem szeret téged, alig várja, hogy megbüntethessen, Isten igazságtalan, Isten irgalmatlan stb., hogy ne dicsérd a te Istened.
Amikor a dicsőítésben újra és újra kimondjuk, vagy énekeljük, hogy Isten szent, Isten jó, Isten irgalmas, Isten szeret, AKKOR AZ IGAZSÁGOT mondjuk ki Istenről. És AZ IGAZSÁG SZABADDÁ TESZ. Szabaddá a gonosz hazugságaitól. A kimondott szavainknak ereje van!
Mert Isten jó. Hinni Istenben nem csak azt jelenti, hogy hisszük, hogy Ő VAN, hanem azt is, hogy olyannak hisszük, ami az Ő VALÓDI karaktere, ahogy a magyar nyelv is mondja, hogy Isten JÓ! Jóisten. ISTEN JÓ. EZ AZ IGAZSÁG. Minden, ami ezzel ellentétest állít, az hazugság. És amikor ezeket a hazugságokat elhisszük, teret és hatalmat adunk a gonosznak. Ezért most arra bíztatlak, hogy a dicsőítés alatt ismételgesd az igazságot Istenről, valld meg hangosan. Ha hangosan szokták Istent szidni és káromolni, mennyivel inkább ki kell hangosan mondanunk az igazságot róla. És ez az igazság elűzi a hazugságot. Mert ahol Isten lelke, ott a szabadság és fordítva, ahol az igazság kimondatik, ott Isten lelke, a szabadság lelke, és ahol Isten lelke, onnan a gonosz fut. Mondd ki azokat az igazságokat Istenről, ahol a legtöbbet hazudja neked a gonosz. Mondd ki hangosan. Mondd ki annyiszor, ahányszor a gonosz az ellenkezőjét hazudta. Emlékezz, Péternek is 3x kellett kimondani, hogy szereti az Urat, miután 3x megtagadta. Ha százszor hazudta neked a gonosz, hogy Isten nem jó, Isten nem igazságos, akkor mondd ki 101xszer, hogy Isten jó, Isten hűséges, Isten szeret!
Meg kell azt is érteni, hogy az igazság kimondása NEM érzelmek kérdése. Nem csak akkor mondom ki, hogy esik az eső, vagy süt a nap, ha jó, vagy rossz kedvem van. Nem csak akkor mondom ki, hogy piros a lámpa, nem lehet átmenni az úton, ha éppen jó napom van. A piros lámpa akkor is piros, ha én bal lábbal keltem fel.
Tehát miért mondd ki a dicséret, dicsőítés szavait?
Amikor Istent dicsőíted, akkor kimondod, hogy KI az Isten. Kimondod az Ő tulajdonságait, kimondod Őt magát. Kimondod Róla AZ IGAZSÁGOT. Ahol pedig Isten megjelenik onnan fut a gonosz. Az igazság szabaddá tesz. Ahol Isten megjelenik, ott megjelenik az Ő országa, hiszen Ő a dicséretben lakozik. Az Ő országát pedig gyógyulás, szabadulás, öröm, béke jellemzi, a természetfeletti válik természetessé. Ezért van az, hogy a dicsőítő alkalmakon anélkül, hogy külön imádkoznánk gyógyulásért, vagy szabadulásért, ezek megtörténnek. Mert megjelenik köztünk az Isten országa. És akkor leszakadnak a bilincsek, nem csak testről, lélekről is, leomlanak a falak, nem csak fizikailag de lelkileg is, és kimenekülsz a veszélyből, nem csak fizikailag, de lelkileg is.
Forrás: Hagiosz
