A szabadulás és gyógyulás lépései

A gyógyító lelkigyakorlatoknak és a szabadító szolgálatnak nagy szerepe van a gyógyulás/szabadulás folyamatában. A sérülések esetén szükséges a gyógyító ima, de ha a sérülés mentén megkötözöttség is fennáll, akkor a gyógyulásért mondott imákhoz a szabadító imák is szükségesek a személyes szabadulás érdekében a közösségi testvérek és szabadító karizmával rendelkező testvérek, vagy az ezzel a szolgálattal megbízott papok közbenjáró imái által. Mindez a családfa és életszakaszokat gyógyító hosszabb távú személyes és közösségi imák által egészül ki. 

Három kapu van a gonosz lelkek számára életünk során. Az első a lelki sérülés, amely lehet a személyes életben szerzett vagy családi megkötöttségként korábbi generációktól is „megörökölt”. A második kapu a New Age területéhez tartozó ezoteria vagy okkultizmus minden formájának gyakorlása vagy azzal való bármilyen kapcsolatba kerülés, melyet meg kell gyónni és szabadító ima kell ezt követően. A harmadik kapu az életünk során elkövetett személyes bűnök, ezeket meg kell gyónni.

Az első a lelki sérülés a felnövekedés során a környezet hatásai miatt alakul ki illetve egy szerzett „örökség” az előző generációk a család által. A két utóbbi bűn, gyónás által lehet elindulni, de a hajlam nagyobb ezeknek a bűnöknek az elkövetésére a sérülés révén. 

A személyes sérülések gyógyulásához fontos az életszakaszok átimádkozása a fogantatástól kezdve minden időszakot (magzati kor, kisgyermekkor, gyermekkor, ifjúkor, felnőttkor minden életszakasz a jelen ideig). 

A családfa gyógyításához fontos a családfa gyógyító lelkigyakorlaton való részvétel vagy a könyv illetve hanganyag megismerése. Ezt követően a családfa korábbi generációs bűneinek felkutatása a felmenőkkel való beszélgetések alapján, szabadító/gyógyító karizmájú testvér imájának kérése mellett a generációs bűnök személyes átimádkozása. Ez lehet szentmise felajánlása mellett a rózsafüzér, a családfa gyógyító lelkigyakorlat táblázata és az öt lépés végén a kötött imája alapján minél több generációt átimádkozva. 

Ezekről nem tehet senki, de mindenkinek van személyes felelőssége abban, hogy mennyire nyitott a szíve Isten iránt, mennyire aktívan éli meg a hitét és hogy a rendelkezésre álló kegyelmi forrásokat és szakmai vagy testvéri segítségeket igénybe veszi-e, ráül-e a „háromlábú székre”, melyből bármelyik láb hiányzik, nem jut előre a lélek és „billegni” fog a szék. 

Az első lába a széknek, hogy egy lélek az életszentségre vezető lépésekkel él-e, az „öt építőkő” igénybe vétele, amelyet a Szűzanya Medjugorje-ban kér tőlünk (Szentírás, havi szentgyónás, szentmise és szentáldozás minél gyakrabban, szentségimádás/dicsőítés - adoratio, Rózsafüzér) és ennek során a szentgyónásban a papi segítség a szentség szabadító ereje és a lelki kísérés jelen van-e az életében. 

A második láb, hogy igénybe vesz-e valaki kellő esetben szakmai segítséget (mentálhigiéniai szakember és lelki gondozás). A pszichológiai és pszichiátriai kezelés is átmenetileg számításba jöhet pszichoterápia, klinikai szakpszichológus vagy gyógyszeres orvosi felügyelet alatti kezelés során, de amennyiben bebizonyosodik, hogy nincs örökletes betegség a háttérben csak lelki sérülésből fakadó pszichés tünet van jelen, kérni kell a gyógyulást és/vagy szabadulást az Úrtól a következő láb használatával.

A harmadik láb, hogy szabadító és/vagy gyógyító imát kér-e az egyházmegyei püspöki engedéllyel rendelkező szabadító szolgálatot végző paptestvérek és a karizmatikus megújulás szolgáló testvéreinek segítségével.

A kiindulópont a belső hozzáállásunkban, hogy ne legyen a szívünkben semmi rossz ragaszkodás, a keresztségi fogadalmamnak megfelelő módon a jelenben is ellene kell, hogy mondjak mindennek, ami a gonoszság hatalmában tart, oda visszahúz, ami nem Istentől jön, és nem Őhozzá vezet. Ellene kell mondani a bűnnek, a függőségeknek, kérni kell hozzá a kegyelmet, hogy az égiek közbenjárása által védelmet kaphassunk és a jó irányba haladhassunk.

A belső hozzáállás második alapvető eleme, hogy törekedni kell a megbocsátásra minden ellenem vétő iránt, aki életem során bármilyen módon akarva vagy akaratlanul megbántott, az ő lelki vaksága, tudatlansága vagy megkötöttségei miatt. 

Ezt főleg a „mérgező családtagok”, szülők, testvérek, rokonok esetében nehéz megtenni, akik irreális elvárásokat neveltek belénk illetve támasztanak felénk, amelyeknek, ha meg akarunk felelni, mi magunk sérülünk vagy betegedhetünk meg. Ilyen esetekben jobb a lelki és akár a fizikai elhatárolódás is a tudatos megbocsátás mellett. Más bűnéhez való asszisztálás ugyanis szintén bűn, amely a saját életem ellen való, ezt az Úr sem kívánja tőlünk. Ennek pszichológiai hátterét „Eric Berne: Sorskönyv” című könyve fogalmazza meg. Mindennek szentírási alapja is van, amikor a bibliai történetek szereplői kiengesztelődtek egy krízishelyzetet követően, de más lakóhelyet kerestek.

A harmadik megfelelő belső hozzáállás, a nyitott szív, Isten gyógyításának hittel való kérése, a seb megmutatása is alapvetően szükséges. A kegyelmek Istentől jönnek, nem a mi erőnkből lehetséges a gyógyulás a szabadulás, és az életszentség elérése. A megváltás misztériuma Isten ingyenes kegyelme, amelyet minden léleknek felkínál, megadja mindenkinek a megtérés lehetőségét és az ahhoz szükséges kegyelmi forrásokat.

A sérülések feldolgozása a „háromlábú szék” és a megfelelő belső hozzáállás által valósulhat meg az közösségi és egyéni imákat követően maradandó módon, de úgy, hogy a sérülések ellenére Istenre ki kell mondani az „IGEN”-t. Ez három fő területen fontos a gyógyuláshoz: a fájdalmak ellenére, az önsajnálat ellen és az elzárkózás ellen mégis tudatosan Istent választani és mellette dönteni. 

Ezt követően a Szentháromságos életben való előrelépés segít, hogy megmaradjon a gyógyult állapot. Ennek elemei első sorban a hit beaktiválása, nem elégedve meg a hittel önmagában, hanem aktívan fel is használva azt. Az Istengyermekség megélése során minden gyógyulatlanságunkat a Mennyei Atya kezébe és szívébe helyezve az Ő Atyai ölén tartózkodva elfogadjuk az Ő végtelen szeretetét és irgalmát nap, mint nap, testi és lelki életünk minden pillanatában. Keresztény életünk során fontos, hogy Jézus, a Fiúisten, a második Isteni Személy életpéldájának követése által azt tegyük kizárólag, amit a Mennyei Atya kíván tőlünk, imádságban kérve a segítségét és vezetését és a „vízen járva” a viharos tengerben hajózva. A Szentlélekben való megújult élet segít az életvezetés további részén. Minden törekvésünk alapja az alázat és az engedelmesség legyen, életünket engesztelésül felajánlva Istennek minden nehézségünkkel együtt.

Az itt leírtak a személyes lelki tapasztalatok tanúságtétele, mely a következő lelkigyakorlatok anyagának megismerésén alapul: Mijo Barada ágostonos harmadrendi misszionárius „Nemzedékek/családfa gyógyító” és az „Életszakaszok gyógyítása” lelkigyakorlatai, Katona István gyógyító szemináriuma Matthew és Dennis Lynn SJ, Sheila Fabricant: „Imaszeminárium az élet sebeinek gyógyítására” alapján, Mary Usha SND nővér gyógyító lelkigyakorlata a „Gyógyulás rejtett forrásai” címmel, Szent Ferenc Kisnővérei és Szabó József egri spirituális atya gyógyító lelkigyakorlata „Legyen neked a Te hited szerint.” címmel és a Verbum Dei közösség prédikált lelkigyakorlata.

Mennyei franchise: mit akarnak a katolikus karizmatikusok?

A kereszténységnek ma az ősegyházhoz hasonlóan egy kulturálisan idegen környezetben kell helyt állnia – mondja Kunszabó Zoltán, a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás vezetője a Mandinernek. Kunszabót a mozgalom ötvenedik évfordulója kapcsán kérdeztük a karizmatikusok és egyáltalán, a katolikus egyház előtt álló mai kihívásokról. A mozgalom november 11-én, szombaton tartotta háromezres ünnepi összejövetelét az újpesti Jégcsarnokban. Interjúnk.

Azt hihetnénk, hogy ha egy katolikus közösség vezetőjével ülünk le beszélgetni, pappal kávézunk majd. De ön világi.

Nem vagyok világi, mivel diakónus vagyok, ami már klerikusnak számít, az egyházi rend legalsó fokozata. Viszont ötgyermekes apuka is vagyok. A diakónus az egyetlen  az egyházban, aki mind a hét szentséget felveheti, ezt csak a diakónus tudja megtenni, hiszen házas férfiakat is felszentelnek. Ezt még a pápa sem tudja utánunk csinálni…

Mit ünnepelt a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás szombaton?

Most a megújulás világszinten való indulásának kezdetét ünnepeljük. Ez a mozgalom teljesen spontán jött létre, és igazából nincsenek alapítói. De volt egy csoport, aminek a Szentlélek-tapasztalatához kötjük az indulást. 1967. február 18-án este egy amerikai lelkigyakorlatos házban katolikus egyetemisták, a Notre Dame Egyetem hallgatói és oktatói együtt töltöttek egy hétvégét, és azon tűnődtek, hogy a mai egyház miért nem olyan, mint amilyen az Apostolok Cselekedeteinek egyháza. Szóval hogy mi hiányzik ahhoz, hogy azt a dinamizmust, szellemi pezsgést, azt az erőt megtapasztalják és átadják. Miért nem olyan az evangelizáció, az igehirdetés, és miért nincsenek csodák, ami az ősegyházban mindennapos volt. Az egyik esti imában pedig spontán módon „áttört” a Szentlélek, és ugyanazokat a dolgokat kezdték el tapasztalni, amit az első pünkösd leírásánál olvasunk a Szentírásban. Mély istentapasztalat, Isten szeretetének mély átélése. Fellépett a nyelvek adománya és kézrátétellel imádkoztak egymásért, felhangoztak próféciák.
Az ebből indult mozgalom aztán emberről emberre, futótűzként terjedt a világon.

Egyes teológiai irányzatok szerint az ilyen csodák az apostolok korával eltűntek.

A karizmatikus megújulás központi értéke a Szentlélek megismerése, akiről azt mondták, hogy ő volt az elfeledett isteni személy szinte a huszadik századig. És pont az előző század elején protestáns körökben kitört  pünkösdi karizmatikus ébredés váltotta ki azt a teológiai reflexiót, ami miatt megelevenedett a Szentlélekről szóló tanítás. A II. Vatikáni Zsinat kimondottan elhozta a Szentlélek teológiájának reneszánszát, és a Lumen Gentium című dokumentumban leszögezte, hogy a Szentlélek ma is szabadon osztogatja ajándékait. Az evangélium hirdetése, a tanúságtétel minden keresztény hívő feladata, nem csak a papoké. II. János Pál a Redemptoris Missio című missziós enciklikájában felfesti az Aposotolok Cselekedetei egyházképét, mondván, nekünk is úgy kell élni és cselekedni, a misszió alapfeltétele pedig a pünkösd. A katolikus egyház hivatalos tanítása szerint tehát teljesen rendben van, amit csinálunk.  A karizmatikus mozgalom egyébként egyszerre mélyen katolikus és mélyen ökumenikus.

Mi különböztet meg egy karizmatikus katolikust egy normál hívőtől?

Minden „normál” katolikus hívő párbeszédre törekszik Istennel, így nem sok különbözteti meg egy karizmatikustól. Nem gettóba zárva képzeljük el magunkat. Én karizmatikusnak tartom Barsi Balázst is, aki persze ezt valószínűleg kikérné magának. Odavagyok Balázs atyáért, akkor is, ha éppen kritizál minket. Minden katolikus valahol per definitionem karizmatikus is. Én inkább azt mondanám, hogy mi ebben pusztán csak tudatosabbak vagyunk, és belehelyezzük ebbe a bibliai perspektívába, ami nagyon megnyitja a hit világát.

Hogy kell elképzelni, amikor valaki nyelveken beszél? Halandzsa tör fel belőle, vagy egy ókori nyelv, esetleg konkrétan egy mai nyelv, amit korábban nem tanult?

Az adományokat, tehát a karizmákat, amelyekre rákérdezett, a klasszikus teológia is felosztja rendes és rendkívüli adományokra. Szerintem ugyanakkor találóbb lenne megszokott és szokatlan karizmákról beszélni. Ugyanakkor az Újszövetség karizmalistái is keverve hozzák ezeket. Mi a megszokott? Vendégszeretet, diakónia, vezetői képesség, ilyenek. Szerintem a karizmatikus mozgalmat rá kell nyitni a megszokott karizmákra, hogy az egyházzal is megéljük az egységet, ugyanakkor a nem karizmatikus világot megnyitnám a rendkívüli karizmák felé. Egyébként betegeket, hajléktalanokat gondozni sokkal nehezebb, mint nyelveken szólni, számomra a karitatív tevékenység sokkal rendkívülibb. A nyelvek adománya játékos karizma, ami szellemi dimenziókat nyit meg. Ezt úgy kell elképzelni, hogy valaki olyan nyelven kezd el szólni imádság, dicsőítés közben, amit ő maga sem ért. De nem extázisról beszélünk, hanem egy belső indíttatásról.

És mire jó ez?

Szent Pál azt mondja, hogy aki nyelveken szól, önmagát építi, tehát az istenkapcsolatát építi.

És a prófécia?

Amikor a közösséggel már jobban benne vagyunk a dicsőítésben, eljutottunk abba az állapotba, hogy szemléljük Krisztust, ilyenkor szokott előfordulni, hogy valaki úgy érzi, régóta van benne egy-egy visszatérő gondolat, ami talán nem őtőle származik. És akkor ő ezt kimondja, mint Jézus aktuális üzenetét. A többieknek pedig meg kell ítélniük, hogy ez hiteles vagy nem. De ez sem extázisban történik, szeretném erről is lehámozni a túlzottan misztikus körítést. Isteni inspirációi minden hívőnek vannak időnként, maximum nem ilyen nyilvánvaló és nem mondja ki.

A keresztény karizmatikus mozgalom a hatvanas években indult amerikai protestáns közegből, s eleinte hasonlatos volt a pünkösdista egyházhoz. A mozgalom az ősegyházat tekinti mintának és azt vallja, mivel pünkösdkor megkapták az apostolok a Szentlélek ajándékait és a csodák, valamint a karizmák jelenléte az ősegyházi korban nyilvánvaló volt, ezért ez ma sem lehet másképp. A mozgalomba a katolikusok 1967-ben csatlakoztak be, éppen két évvel a II. Vatikáni Zsinat lezárása után. A katolikus karizmatikus mozgalom nem hirdet új tanokat, tanítása megegyezik a katolikus egyház tanításával. Fő tevékenységei között szerepel a dicsőítés, az engesztelés, a szolgálatvállalás, az evangelizáció és a tanúságtétel. A közösségek összefogására jött létre a vatikáni Nemzetközi Katolikus Karizmatikus Megújulás Központja (International Catholic Charismatic Renewal Services - ICCRS).  Magyarországon egy évtizeddel később, a hetvenes évek közepén indultak az első csoportok. A közösségek összefogásával és az ICCRS támogatásával jött létre a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Országos Tanácsa 1989-ben. Tagjai (kb. 45 fő) az ország nagyobb közösségeinek, imacsoportjainak, illetve régióinak küldöttei. Ők választják a 12 tagú Szolgáló Bizottságot. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a helyi megyés püspökök irányelvei alapján működő Országos Tanács és a Szolgáló Bizottság feladata az ország területén működő karizmatikus imacsoportok, közösségek összefogása, koordinálása, tájékoztatása, vezetése. 1992 óta évente megrendezik Budapesten az  Országos Karizmatikus Találkozót. Ezen több ezer katolikus gyűlik össze dicsőítésre, imádkozásra, Oltáriszentség-imádásra, tanítások hallgatására és szentmisén való részvételre. Karizmatikus közösség Magyarországon például a Chemin Neuf, a Családok Jézusban, az Emmausz, az Emmánuel, az Élet Kenyere közösség, a Hét Láng, az Irgalmas Szamaritánus közösség, a Nyolc Boldogság katolikus közösség, a Regina Pacis és az Új Jeruzsálem – ez utóbbinak alapítója és vezetőségi tagja Kunszabó Zoltán is. A mozgalomnak ma világszerte 160 millió tagja van.

Intézmény és karizma viszonya örök téma a katolikus egyházban. Hogyan passzolnak bele a katolikus egységbe?

A nyugati egyház különösen is szakértője ennek a feszültségnek, mert itt mindig hemzsegtek az Istentől inspirált alakok, akik aztán többnyire szent rendalapítókként vonultak be a történelembe. A maguk idejében viszont nagyon nehéz volt őket elhelyezni az egyházban. Hasonló a helyzet a karizmatikus megújulással is, csak itt nem egy-egy kiemelkedő személyről van szó, hanem inkább hívők csoportjairól. Ráadásul mi ugyan próbáljuk kicsit összefogni a karizmatikusokat, de az új csoportok a mi struktúránkon kívül jönnek létre.
Nem mi hozzuk létre őket, ez „mennyei franchise”.

A mozgalom részéről ugyanakkor megvan a törekvés az egységre, és az egyház részéről is megvan a törekvés arra, hogy integrálja ezeket a csoportokat. VI. Pál pápa azt mondta, hogy a karizmatikus megújulás esély az egyház és a világ számára is. A pápák vele kezdve mind üdvözölték és bátorították a mozgalmat. Nemrég készítettük el a statútumunkat, és a szövetség tiszteletbeli elnökségét elvállalta Varga László kaposvári püspök. Mi hiszünk abban, hogy aki megtér és elfogadja Jézus Krisztust, annak tényleg megváltozik az élete. Nem ugyanaz hívőnek és nem hívőnek lenni.

Ma divat az ősegyházra hivatkozni, mint ideális időszakra. De miért kell kihagyni az azóta eltelt 1500 évet? Mi van a középkorral például? Mennyire lehet visszatérni az ősegyházhoz?

A mai történelmi szituáció itt, Európában nagyon hasonló ahhoz, ami az ősegyház idejében volt. Rokon a két helyzet, mert mindkét korban, akkor és most a kereszténységnek egy kulturálisan idegen környezetben kell helyt állnia. A középkori egyházhoz sajnos nincs módunk visszatérni, bármennyire szeretnénk, mert az az egész társadalmat átható népegyház volt. Akkor a keresztény közösség egyenlő volt a faluközösséggel. Nagyon szeretném, ha ez így lenne ma is, de nincs így. Egy falusi imádkozó csoport ma pici sziget a falujában. Sőt,ma a kereszténység a kezdetekhez hasonlóan egyre inkább újra városi jelenség, ha a rengeteg városi keresztény közösséget nézzük. Nincs is más lehetőségünk, mint a személyes kapcsolatokra alapozó, informális közösségi modellt megélni. A vagyonközösség persze nehézkes ügy ma, szóval nem mindenben könnyű visszahozni az ősegyházi modelleket sem, de inspirálódunk az ősegyházból. Az egyház még mindig sokszor szerepzavarban van, még mindig nem tudjuk, mit kezdjünk a modernnel, és már a posztmodernben vagyunk!

Ferenc pápával mintha újra felerősödött volna az a taktikai vita az egyházon belül, hogy a modernitással való szembenállás a gyümölcsöző, vagy a modernitás felé való nyitás. Hogyan látják önök az egyház és a modernitás viszonyát?

Hadd mondjam azt, hogy mi megtaláltuk a megoldást! A két álláspontot nem szabad kijátszani egymás ellen. Tragikusnak tartom, hogy szinte már minden kérdésben elfelejtettük azt, hogy a széttartó álláspontokat együtt kell tartani. Pedig ez régen a katolikus gondolkodás fő jellemzője volt. Volt, hogy kétszáz évig sem tudták valamire a választ, például ott az ariánus válság, ami ha rosszul dől el, ma nincs egyház. Krisztus Isten vagy ember volt? Aztán kilyukadtak annál az álláspontnál, amit addig is hittek, hogy istenember. Miért kellene mindenre azonnal tudnunk a választ?

Az európai kultúra válságjele, hogy föladta azt, hogy széttartó tendenciákat együtt tartsunk. Ebből egyoldalúság lesz, és sem a valóságot nem fogjuk megismerni, sem az igazságot, sem a kettőt együtt.

A karizmatikus megújulás mindkét szempontot fontosnak tartja, és a kettő termékeny viszonyát hangsúlyozzuk. Nyitottak vagyunk bárkire, például sok roma és hajléktalan tagunk van. Azt tapasztaljuk, hogy az emberek nem veszik rossz néven, ha megtérésről, bűnről, új életről beszélünk nekik. Sokan sokáig a közösség perifériáján maradnak, amíg döntenek. Szerintem mesterkélt ellentét a nyitás és az ortodoxia szembeállítása. Szerintem vonzó a szeretetteli ortodoxia! A karizmatikusok azt szokták mondani, azért vagyunk, hogy megszűnjünk:hogy az egyház visszatérjen abba az állapotba, amikor minden hívő apostol.

A karizmatikus mozgalom egyik ismert sajátossága a gitáros mise, amivel az ifjúsághoz szeretnének közelíteni. Viszont a hatvanas évek gitáros zenéje, amiből a gitáros misezene táplálkozik, már évtizedek óta nem az aktuális ifjúság zenéje. A hatvanas évek zenéje a nagyapám és esetleg a szüleim korosztályának a zenéje. Ha kortárs könnyűzenével szeretnék megfogni a fiatalokat, akkor már rég mindenféle metál-, techno- és r'n'b-miséknek kellene komponálódniuk.

Egyrészt van fejlődés. A klasszikus gitáros mise valóban Beatles-hangzás, de a mai keresztény gitáros zene inkább már U2-hangzású, mennek a torzított gitárok. Ez a dicsőítő fesztiválokra is áll. Technós-szintis zenéket is hallottam már misén, de heavy metal-misét nehezen tudnék elképzelni. Az egyház mindig követte a kor zenei ízlését valamennyire. Már a gregorián is egy felújító törekvés volt a maga idején. Nálunk a népénekek taroltak, ami mindennek nevezhető, csak liturgikus alapúnak és klasszikusnak nem… Az igaz, hogy ma már a beatgeneráció hetven felett van. De én nem látok ellentétet a beatmise és a gregorián között sem, senkit nem akadályozunk abban, hogy tovább lépjen és elmerüljön az utóbbi szépségeiben. Én otthon amúgy főképp Bachot és ortodox férfikórusokat hallgatok.

Hogyan fogadtatta el magát a karizmatikus mozgalom az egyházzal?

A hierarchia néhány éles szemű tagja már a kezdet kezdetén szimpatizált a karizmatikusokkal. Látták, hogy ez egy olyan irány, amivel az egyház megint tömegekhez tud szólni és tömegbázist tud alkotni. VI. Pál pápa sietett már a Vatikánba összehívni a karizmatikus vezetők első világtalákozóit, amelyekre rendszeresen elment. De hogy itthoni példát mondjak, főpásztorunk, Erdő Péter sem félt sok felelős feladattal megbízni karizmatikusokat a 2007-es budapesti Városmisszió során, mert amikor körülnézett, hogy mely közösségek azok, amelyek valóban foglalkoznak misszióval és értenek ehhez, akkor minket nagyon gyorsan megtalált. Az intézmény és a karizmatikus oldal nem csak együttműködhet, hanem egymásra van utalva. Ezek az irreguláris haderők nagyon is lojálisak az egyházzal és igénylik a püspöki tekintélyt.

Önnek egyébként kik a kedvenc teológusai?

A karizmatikus megújulás nagyon bibliás, nagyon Írás-központú, és nagyon sok benne a felnőttkori megtérő. Emiatt a teológiája is kicsit a konvertiták teológiája. Közel áll hozzánk például Szent Pál, mert nála egyértelmű és a végsőkig élezett, hogy az ember a sötétségből a világosságba kerül át, a halálból az életbe. Persze ez a jánosi írásokra is jellemző. Ezt mi magunk is így éltük át. Közel áll hozzám Szent Ágoston. A teológiailag műveltebbek látják a Szent Ágoston és Szent Tamás közti kapcsolatot is, így a klasszikus tomizmus is közel áll hozzánk. A II. Vatikáni Zsinat utáni szerzők közül Suenens bíborost sokan kedveljük, hiszen ő támogatta is a karizmatikus mozgalmat. Az én személyes mesterem, aki ma is él, Dr. Ralph Martin. Ő az egyik első karizmatikus közösség, a Word of God alapítója, ma a detroiti nagyszemináriumban vezeti az új evangelizáció tanszékét. Ott kétszáz kispap tanul, főleg karizmatikus családok gyermekei. Az ő jó barátja volt az az Avery Dulles bíboros, aki egyfajta dinamikus ortodoxiát képviselt a Zsinat utáni zűrzavarban. Nagyon szeretem a könyveit

Mi az, hogy konvertiták teológiája?

Az, hogy semmiképp nem hirdetünk olyan univerzalista teológiát, ami el akarná mosni a Krisztusban hívő és a nem hívő, a megtért és a nem megtért emberek állapota közti különbségeket. Legyen már világos, hogy miért vagyunk keresztények! Mi osztjuk a klasszikus teológia azon álláspontját, hogy a hit és a keresztség által kerülünk kegyelmi állapotba és valóságos közösségbe Istennel. Nekem egyébként a fő teológiai táplálékom a Katolikus Egyház Katekizmusa. Az embereket persze elsősorban nem megkülönböztetni akarjuk, hanem meghívni. Én magam is átmentem egy megtérési folyamaton egy karizmatikus közösség segítségével, és a feleségem is. Mindketten bonyolult családi körülmények közül érkeztünk, minket elhagyott az édesapám, még anyukám várandóssága alatt. Én nem tudom, ha nem térünk meg és nem részesülünk a Szentlélek elképesztő biztatásában, a hit, remény, szeretet erejében, akkor milyen családunk lett volna. Mertünk volna-e nagycsaládba belevágni? Sokakat evangelizáltam közösségvezetőként és diakónusként mindenfelé, de azt látom, a legnagyobb gyümölcs otthon termett, hiszen öt nagy gyermekünk van, akik hívők és dinamikus, kreatív, boldog emberek. Semmit nem csinálnék szívesebben, mint most, hogy a legfontosabbról beszélek az embereknek, mert ez hat és használ.

Mi a haszna a karizmatikus megújulásnak?

Ugyanaz, mint bármilyen, hiteles keresztény lelkiségnek:az, hogy élet fakad belőle.

Ötven év után úgy látom, hogy a megújulás legnagyobb gyümölcse a katolikus nagycsaládok tömege. A közösségeinkben megtért fiatalok családot alapítva sok gyermeket, sok hívő embert ajándékoztak Istennek és a nemzetnek. A mi szemünkben a karizmatikus megújulás a magyar nemzet megújulásának is fontos eszköze. A mostani szlogenünk az, hogy „Megújuló szív, egyház, nemzet”. Ezért dolgozunk!

Kunszabó Zoltán (1966) Budapesten született, de gyermekkora egy részét Gyöngyösön töltötte. Negyedéves egyetemista volt, amikor 1989-ben egy evangelizációs összejövetelen megtért. 1991-ben szerzett diplomát az ELTE magyar–történelem szakán. Az elkövetkező években a Magyar Rádió Irodalmi osztályán dolgozott, majd az Új Ember munkatársa lett. 1994-ben barátaival létrehozta a Lélek és Élet Alapítványt a keresztény hit terjesztésére, amelynek azóta is munkatársa. László Viktorral együtt 1997. január elsején alapították meg az Új Jeruzsálem Közösséget, kifejezetten missziós céllal. Évente több tucat evangelizációs összejövetelt, missziós kurzust és lelki napot tartanak Magyarországon és a környező országokban. 2005-ben munkatársai sorába hívta az amerikai székhelyű Renewal Ministries, nemzetközi katolikus missziós szolgálat. A szerbiai misszió irányítását bízták rá. Erdő Péter bíboros 2007-ben diakónussá szentelte. XVI. Benedek pápa meghívására auditorként részt vehettem az új evangelizációról szóló püspöki szinóduson, Rómában. 2007-ben főiskolai, 2010-ben mester diplomát szerzett katolikus teológiából. Jelenleg teológiából doktorál a Pázmányon. 1993 óta házas, feleségével, Kunszabóné Pataki Annával öt gyermeket neveltek fel. Pataki Anna 2011 óta vezeti Budapesten, a VI. kerületben az Új Jeruzsálem fenntartásában működő Csak Egyet Szociális Segítő Központot hajléktalan emberek számára.

Szilvay Gergely

Forrás: Mandiner

Gabriella tanúságtétele katolikus hitéről az Emmánuel közösségből

Jó hír a fiataloknak! - beszélgetés a fiatalokról és a Szentlélekről

“Kereslek szüntelen” - új CD a Nyolc Boldogság Közösség énekeivel

Családfa gyógyító lelkigyakorlat - Mijo Barada a nemzedékekért való imádságról

Szeretettel osztom meg egy közösségi testvérem levelét, melyben a nemzedékekért, a családfa gyógyításáért mondott imádságról szóló lelkigyakorlat hanganyagát osztja meg, amelyet Mijo Barada horvát karizmatikus tartott nemrég. Mindez nemcsak a elődeink üdvössége de a mi és családtagjaink gyógyulása és szabadulása, az Istenben megélt boldog és teljes életünk eléréséhez szükséges.

"Szívből ajánlom az alábbi lelkgyakorlat hanganyagát, hogy továbbítani tudd másoknak amelyen - horvát földön a sok háború nyomán - a megölt Vértanuk erőteljes áldása van! És a Magyarországi Vértanukra is gondolhatunk, és az iszlám által adott új Vértenukra is ...

Mijo Barada horvátországi 4 gyermekes katolikus családapa és agrár mérnök. Családjától és mandarin ültetvényeitől időszakosan távol - a világot járja Japántól Németországig és mostanában hazánkba is egyre többet hívják.

Mijo Barada családfagyógyító lelkigyakorlata Máriabesnyőn 2017. aug. 14-17.

http://eleyson.hu/audio/mijo-barada/Mariabesnyo%202017/

A lelkigyakorlatot az alábbi záró prédikációval ajánlom kezdeni:

http://eleyson.hu/audio/mijo-barada/Mariabesnyo%202017/Z%C3%A1r%C3%B3%20-%20Fontos!!!/05_GOD17-B2-Do-113033-J%C3%A1nos%20atya%20Circus%20Maximus.mp3

A hanganyagokat jobb egér gombbal katintva az adott hangfájlra és "Mentés másként ..." vagy "Link mentés másként ..." opciót választva tehetjük meg.

Ha közvetlen rákattintunk akkor az egyes böngészők megnyitott hanglejátszójának a végén (az az jobb oldalon) van a letöltési lehetőség.

Ha mindehez imádságos, befogadó lelkülettel elolvassuk az elmúlt hónapok Üzeneteit Szent Édesanyánknak Medjugorjéből akkor sok mindent érteni, érezni is fogunk: 

http://eleyson.hu/audio/mijo-barada/Mariabesnyo%202017/medjugorje.html

Kérem az imáitokat Mijo Barada szolgálatáért, családjáért mert nagyon erőtejes prófétikus történés és minden egyes alkalommal nagyon megszenved amíg az emberek nem gyónnak meg ...

Rendszerint mindennap Szentségimádás volt este 20 órától egész éjszaka, és mindennap Szentmise és Rózsafűzér a Szentségi Jézus jelenlétében.

Ezt ha hasonlóan csináljátok, akkor erőteljes lesz. Naponta 1 hanganyagot hallgasatok meg úgy, hogy két részre osztjátok és a kettő között elmondtok egy Rózsafűzért és a végét Szentségimádással zárjátok.

Kérem az imáitokat, közbenjárásotokat értem is, mert ez nagyon erőteljes tanítás. Tudjátok, hogy Mijo Barada Emiliano Tardif atya szeminárimain nevelkedett és Medjugorjeben kapott egy nagy áldást. Jézus tanítványainak egyike.

Máriabesnyőn láttam egy Szent Angyalt. Aki - úgy éreztem - Mijo szolgálatának angyala volt. Egyik este az előadóterem mellett kint a nagy platán fa helyén ált és utasításokat adott befelé nézve. Egszerü volt, fehér ruhába, szőkés barna haja, a fejét egy hármas fonatu egszerű fejdísz vette körül a homloka kozepén körbe. Isten szent jelenlétét sugározta. Az arcát részletesen nem láthattam de rendíthetetlenül erőss volt benne a szeretet és a szentség. A Seregek Urának ha egy ilyen Szent Angyala ezt hordozza, ezt a jelenltétet akkor Jézus Szentésges Szíve és Szűz Mára Szeplőtelen Szíve egyesülve a Szeretetben mit tartogathat számunkra ??? Nincs más Isten csak Mózes, Ábrahám és Jákob Istene az - Aki Van a Szentek Szentje!!!

Igen, Isten bárkit meg tud menteni de ehhez szüksége van az illető feltétel nélküli szabad akaratára, úgy, hogy azt Nála is tartsa minden időben ...

Sem halál, sem élet, sem magasság, sem mélység sem semmiféle más teremtmény el nem szakíthat minket az Isten szeretetétől amely a mi Urunkban Jézus Krisztusban van!

*     *     * 

Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra hely a mennyben. Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is. Ekkor harsány hangot hallottam az égben: "Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt. De legyőzték a Bárány vérével és tanúságuk szavával, s nem kímélték életüket mindhalálig. " (Jel. 12, 8-11)

"A megváltás harmadik évezredében Isten a keresztények nagy Tavaszát készíti elő, amelynek kezdete immár előre látható. "  ( II. János Pál pápa - 1999 Pünkösdjén )

"Ekkor láttam a megnyílt eget, és íme, egy fehér ló, és aki azon ült, annak Hűséges és Igaz volt a neve, és igazságosan ítél és harcol. A szeme pedig olyan, mint a tűz lángja, és a fején számos korona. Olyan név van rá írva, amelyet rajta kívül senki sem ismer. Vértől ázott ruhába volt öltözve, és ez a neve: Isten Igéje. Az égi seregek követték őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. Szájából kétélű kard nyúlt ki, hogy azzal verje meg a nemzeteket. Ő fogja kormányozni őket vasvesszővel, és ő tapossa a mindenható Isten bosszuló haragjának szőlőprését.

A ruhája és ágyéka fölé ez van írva: Királyok Királya és uralkodók Ura!"

( Jel. 19, 11-16 )

Dicsőség Istennek a Magasságbelinek, áldott legyen Szent Neve! -- x 7
Dicsőség Istennek amint írva van!  -- x 5
Áldott a Király Aki eljön! -- x3

*   *   *

Midőn leszállottál a halálhoz, halhatatlan élet, akkor megtörted a poklot istenséged fényével; s midőn a holtakat is a mélységből feltámasztottad, minden mennyei erők örvendezve kiálták:

Életadó Krisztus Istenünk, dicsőség néked!

Volt egy álmom egy éjszaka: mindenütt Isten megjelenését lehetett tapasztalni olyan mennyiségben és változatos formában, hogy csak kapkodtuk a fejünket. Volt, hogy ősrégi ikonként, volt, hogy csillagok mozgásában az égbolton, volt, hogy egy ikon kivetítődött egy templom falára és mozgott. Olyan öröm ujjongásban voltunk akik ezt láttuk, hogy nem tudtunk betelni. Nagy biztonságot élhettünk meg. Szikrája sem volt a reménytelenségnek, félelemnek ... Igaz sokan akik nem Ismerték Istent nem értették, csak csodálkoztak, hogy minek örülnek annyira jó néhányan ... Jó néhányan azért örültek annyira, mert bensőjükben ezzel párhuzamosan mély örömöt éltek meg amely Isten jelenléte volt az emberekben és az emberek között.

Isten áldás kísérjen és óvja minden léptedet!

Szeretettel a Szeretetért!

- eleyson szolgálat -"

Evangelizáció és befolyásolás: egy misszió margójára

A minap nagyon óvatosan és rejtetten, de evangelizálni próbáltam egy kolléganőmet, aki mostanában nagyon nyitottan fordult felém és szívből összebarátkoztunk, legalábbis úgy éreztem. Most azonban megtorpantam, mert egy eddig nem ismert fallal ütköztem össze, egy olyan hozzáállással, amely biztos nem új nálam tapasztaltabb evangelizátorok számára, de ilyen formában még nem szembesítettek engem a kérdéssel. Arról van szó, hogy a beszélgetésünkben hitről Istenről nem esett szó, de mivel tudtam, hogy párkapcsolata van és házasságra készül, egy nagyon tartalmas fiataloknak hasonló témában - szándékosan keresztény katolikus - honlapot javasoltam neki a nélkül hogy ezt kiemeltem volna, pusztán a párkapcsolati nívós tartalmat hangsúlyozva. Erre a törekvésemre meglepetésemre nem a természetes köszönöm majd megnézem választ kaptam, hanem azt, hogy ne akarjam őt „befolyásolni”…

Az emberi természet: gyökerek és bűnbe esés

Mindezek alapján elindultak bennem a gondolatok, hogy egyrészt, most hogyan tovább, egyelőre visszavonulót fújtam misszióm ezen a vonalon való folytatásához, másrész elkezdtem kutatni, hogy honnan van valakiben ilyen akadály, mi az alapja mindennek. Az alakult ki bennem, hogy az emberi öntudat mélyén az él, hogy elég vagyok én magamnak, és hogy majd én tudom, mi a jó nekem, majd én ki tudom válogatni, hogy milyen honlapokat nézek meg, ami alapján majd saját magam kialakítom a nézetemet és úgy élek, ahogy az nekem tetszik. Ez az egész már az első emberpár óta bennünk él, az eredeti bűn óta, mely minden ember alapvető belső mozgatórugója, és ez irányítja, ha nincs egy tudatos döntés a jó mellett és Isten oldalán, ha az első nagy megtérés és életátadás után a sok kisebb megtérés nyomán el nem indul az üdvösség felé. Az ősbűn óta átvettük életünk felett az uralmat, ne akarja nekünk senki megmondani mi a jó és követendő, majd én tudom nekem mi a jó és én úgy teszek mindent, ahogy kedvem tartja. Ennek mondanom sem kell, hogy az eredménye a mai napig rányomja a bélyegét az életünkre és a társadalomra, ebből csak a megváltás hozott menekülést számunkra, de Jézus befogadása nélkül és az igazság felkutatása megismerése és valóra váltása nélkül az eredeti bűn miatt rosszra hajló természetünk rabságában élünk.

Tudomány és fejlődés

A második vonulata gondolatoknak bennem az volt, hogy miért akar a mai világban egy ember mindent jobban tudni a környezeténél, miért nem nyitott mások jó tanácsára ajánlására? Hol tartana az emberiség, ha mindenki magára hagyatkozva élt volna és maga akarta volna feltérképezni mindazt a jót, ami minket körülvett. Ha mindezt nem a vallásos hit felől közelítem meg, pusztán anyagi és tudományos szempontból, hol tartanánk ma a kultúra, technika és minden modern vívmány szempontjából, ha nem épített volna mindenki a társadalom részeként mindenki a környezete illetve az előtte élők tapasztalataira és eredményeire? A vallásos hit mellett van olyan hit, amelynek az egész oktatáson végigvezet bennünket, melynek során olyan információkat tudást nyerünk, amelyeket anélkül, hogy megtapasztalnánk, úgy mond elhiszünk és beépítünk életünkbe. Kell hogy nyitottan és hittel, befogadóan álljunk hozzá a világhoz és életünk és társadalmunk számára így alakul ki bennünk és általunk érték, amely családunk barátaink egész jövőnk értelmét és célját adják.

 
Megosztás, nem kényszer

Megtorpanásomat azzal zártam le végül, mintegy megmagyarázva ajánlásomat, hogy mindezt vegye úgy, hogy megosztottam egy általam megismert jót, egy értékes információkat tartalmazó honlapot,annak érdekében, hogy átadjam az értéket.Mindezt ne vegy ráerőltetésnek és kényszernek, hanem a gazdagodás lehetőségének.Az egész beszélgetés egyáltalán nem vallási és az én burkolt evangelizációs szándékom síkján mozgott, mégis annak a csírásja volt, melyet én ebben a pillanatban veszélyben érzek és keresem, kutatom a továbblépés lehetőségét és imádkozom világosságért, hogy ezért a lélekért mit tudnék még tenni olyan módon, ahogy az az ő üdvösségét szolgálná. Az egészet érezze úgy, hogy az, amire ő érzékeny, az öntudata a befolyásolástól való félelmében visszakozik a jó tanácstól, mégis átalakuljon egy együttműködés és párbeszéd irányába. Mindezek után a teológiai tartalmak már csak egy távolabbi jövőnek érzem, amelynek teljesítése rövid munkahelyi kapcsolataim határain valószínűleg túl fog nőni. Az én feladatom a mag elvetése, de hogy ki fogja learatni, azt ebben a helyzetben egyelőre nekem nem kell tudnom.

Megtérés és evangélium

Amennyiben ez az alapvető ellenállás és öntudat fokozatosan átalakul egy alázattá és szerető elfogadó párbeszédre hajlandó hittel történő befogadássá, abban az esetben van lehetőség a megtérésben való elindulásra és az evangélium befogadására. Az evangelizáció folyamata kezdetben nehéz és göröngyös a nem hívőknél a mai modern világban, de Isten kegyelmével minden lehetséges. Mindez nem zárja ki az egyéni felelősséget, azaz a hit kegyelem, de kérni lehet és kell illetve a lélek egyéni része a termőföld, azaz a szívének előkészítése. Amennyiben ezt érzékeljük, hogy termékeny talajra hull evangelizációs tevékenységünk magja, akkor van remény arra, hogy kihajtson és szárba szökkenve majdan termést is hozzon a különböző szolgálatok és testvérek munkája nyomán.

A zsidó nép hitetlensége

Végül egy igerész, amely ennek az evangelizációs tapasztalatnak a nyomán a szívemben van: a hit hallásból van. Tehát az én feladatom, hogy elmondjam mindenkinek az örömhírt, és reméljem, hogy nem ellenszegülésre, hanem hitre találnak szavaim és az aki engem hallgat, nem lesz olyan mint a zsidó nép sok tagja Jézus iránt, a farizeusok közül sokan, akik elutasították az igazságot. Én buzgón végezzem az evangélista feladatát az égi hivatás jutalmául ez a legtöbb, amit én megtehetek.
"Testvérek! Szívből óhajtom üdvösségüket, s imádkozom érte az Istenhez. Tanúságot teszek mellettük, hogy van bennük buzgóság Istenért, de hiányzik a kellő megértés. Mert félreismerik az Istentől eredő megigazulást, és a magukéval próbálják behelyettesíteni, nem vetik alá magukat az Istentől származó megigazulásnak. Márpedig a törvény végső célja Krisztus, minden hívő megigazulására. Mózes azt írja a törvényből eredő megigazulásról, hogy aki megtartja, élni fog általa. Ugyanakkor a hitből származó megigazulásról így szól: Ne kérdezd bensődben: „Ki megy föl az égbe?” Azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza. Vagy: „Ki száll le az alvilágba?” Azért tudniillik, hogy Krisztust a holtak országából felhozza. Hanem hogyan mondja? Közel van hozzád a tanítás, ajkadon és szívedben, tudniillik a hit tanítása, amit hirdetünk. Ha tehát száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta a halálból, üdvözülsz. A szívbeli hit ugyanis megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál. Az Írás ugyanis azt mondja: Senki nem vall szégyent, aki benne hisz. Nincs különbség zsidó meg pogány között, mert mindnyájunknak egy az Ura, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják. Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. De hogyan hívhatják segítségül, amíg nem hisznek benne? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse? S hogyan hirdesse az, akit nem küldtek? Ezért meg van írva: „Milyen kedves a jövetele annak, aki jó hírt hoz.” De nem mindnyájan engedelmeskednek az evangéliumnak. Ezért kérdi Izajás is: „Uram, ki fogadja hittel a szavunkat?” A hit tehát hallásból fakad, a hallás pedig Krisztus tanításából. De kérdezem, vajon nem hallották? Hiszen: Végig a földön szárnyal a szavuk, a világ végéig elhat szózatuk. Tovább kérdem: Vajon Izrael nem értette meg? Már Mózes megfelelt rá: Féltékenységre ingerellek azok ellen, akik nem népem, haragra gerjesztelek az értelmetlen nép ellen. Izajás meg nyíltan mondja: Aki nem keresett, rám talált, fölismert, aki utánam nem járt. Izraelhez azonban így szólt: „Naphosszat a hitetlen és ellenszegülő nép felé tárom karomat.” Római levél 10,1-21

Vannak még csodák! - könyv a gyógyítás karizmájával rendelkező Briege McKenna nővér tanúságtételével

Könyvajánló

Briege McKenna OSC: Vannak még csodák!

Vannak még csodák!
... és vannak olyan könyvek is, amelyekről az első néhány oldal után kiderül: csodálatos hatással lesznek lelki életünkre. Briege nővér könyve ilyen. Egy olyan ember mesél hivatásáról és világszerte ismert gyógyító szolgálatáról, aki életét az Úr Jézus Krisztussal való bensőséges együttlétben tölti. Sorsában igazában nem is az a "szenzációs", ami első pillantásra annak tűnik - hogy közbenjáró imájára emberek sokasága gyógyult már meg - hanem, ami e mögött van: Briege nővér megteszi, amit az Úr kér tőle! Naponta több órát tölt el imádságban, hogy megismerje Annak akaratát, Akinek elkötelezte magát. S ebben a könyvben tanúságot tesz mindarról, amit tapasztalt: hogy Isten valóságos, jelenvaló személy, Aki válaszol az imádságra, és mindenható szeretete által konkrét befolyással van életünkre... Ez a felismerés, ami ma szenzációs!Az Amerikában élő ír klarissza nővér csodálatos tisztasággal fogalmazza meg gondolatait olyan - ma egyébként rendkívül sokat vitatott - témákról, mint a szerzetesség, a cölibátus és a papi szolgálat értelme, az engedelmesség és a nő szerepe az Egyházban. Eredeti meglátásai segítségével mi is jobban megérthetjük, micsoda ajándékokat helyezett el Isten Egyházában, s annak tanításában.

"Elmentem egy karizmatikus konferenciára Anaheimbe, ahol Ralph Wilkerson, egy nagyon népszerű igehirdető beszélt. Hozzá léptem, hogy beszéljek vele, ő pedig jövendölt nekem.Azt mondta: „Nővér, a kezeit Isten munkájára kenték fel.”Azt mondtam neki, hogy hallani sem akarok a próféciákról.
Félbeszakított és kijelentette: „Nővér, hamis prófétához ment.” Elmondta, hogy a „próféta” Isten sok emberét tette tönkre, számos embert vitt ki az Egyházból. Ekkor történt először, hogy valaki megmondta nekem: ez az ember hamis próféta.Ugyanezen a konferencián egy katolikus pappal is beszéltem, és elmeséltem neki a történetemet. Ő azt mondta: „Briege nővér, szükségtelen, hogy még többet is mondjon. Hiszen már megkapta a válaszát az Úr Élő Igéjében.” Az Úr aztán visszavezetett ugyanahhoz az episzkopális lelkészhez, aki megmondta nekem, hogy gyógyító adományom van.Amikor egyszer az ő otthonában tartottak imadélutánt, elmeséltem neki ezt a szörnyű élményt. Azt mondta: valaki figyelmeztette őt, hogy fel akarom keresni a hamis prófétát. Ő vissza akart tartani, de az Úr azt mondta neki, hogy ne lépjen közbe, mert nekem három leckét kell ebből tanulnom, és hogy maga az Úr fog engem oltalmazni. Úgy érezte, imádkoznia kell értem, mialatt ott voltam, és lehet, hogy az ő imái mentettek meg a Gonosz támadásától.Ahogy így beszélt, rájöttem, hogy csakugyan három leckét tanultam.Először is nem lett volna szabad elmennem egy hamis prófétához. Megpróbáltam belelátni a jövőbe. Olyan volt, mintha jósnőhöz mentem volna, mintha hamis istent keresnék. Azt tettem, amit Isten megtiltott az első parancsolatban. „Idegen isteneket ne helyezz elém.” Életem központjául egészen Istent kell megtennem; a jövőt teljesen Rá kell bíznom. Ő az Út, és nekem át kell adnom magamat Neki.Másodszor pedig meg kellett tanulnom a különbséget a megítélés és a megkülönböztetés között. Amikor először mentem el a prófétához, éreztem, hogy valami nincs rendben, de azt gondoltam, nem szabad megítélnem őt. Éreztem a Gonosz jelenlétét, de nem tudtam, miben áll az. Azt képzeltem; hogy talán csak az én hozzáállásomban van a hiba. Ebből a tapasztalatból megtanultam, hogy a megkülönböztetés adományáért kell imádkoznom.Harmadszor pedig megtanultam, hogy a hivatásom nem ajándék tőlem Istennek, hanem az Ő ajándéka számomra. Ő azért adta ezt a hivatást nekem, hogy felszabadítson az Ő Igéje számára, és nem azért, hogy megkössön. Megtanultam, hogy minden nap térden állva kell hálát adnom az Úrnak adományáért."

Forrás: a könyv fülszövege és részlet a könyvből