Állatkerti Halloween és a Fény éjszakája

Nem örömteli tény, hogy már kicsi kortól jól beleplántálják a gyermekek fejébe a kereszténymentes elemeket keresztény ünnepek kapcsán, pont olyan helyen, amely oly fontos egy gyermek számára, lásd itt:

http://www.zoobudapest.com/halloween2011

Az egyik városmisszió Párizsban, 2004-ben  Mindenszentek környékén volt. A Francia Katolikus Egyház egy programsorozatot kezdeményezett Holywins (A Szent Győz) címmel, amely pl. utcai evangelizációból és koncertből állt, amelyen a keresztény tartalomra irányították a figyelmet.

Mostanában is van "ellenpropaganda" a Fény Éjszakája címmel, bővebben itt:

http://www.karizmatikus.hu/hitvedelem/teveszme-kritika-oesszefoglalo-irasok/143-halloween-es-a-feny-ejszakaja . Jó lenne, ha hazánkban is minél többen csatlakoznának a kezdeményezéshez.

"Én vagyok a világ Világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." János 8,12

"Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted!" Izajás 60,1

Keresztény családokban a gyermekek nagyobb biztonságban vannak, de amennyire a lehetőségek engedik,  úgy érzem jó, ha minél kisebb mértékben tesszük ki gyermekeinket a negatív hatásoknak. A vadasparkok ebben az időszakban lehet, hogy alkalmasabb helynek bizonyulnak a Budapesten élő gyermekek számára, nem messze található a várostól a Budakeszi Vadaspark és a veresegyházi Medveotthon. A vidéki városokban is vannak vadasparkok és remélhetőleg "szörnymentes" állatkertek. Sokszor nehéz keresztényként úgy élni a világban, hogy mentesek legyünk annak negatív hatásaitól. Sok kis fény viszont ellenhatásként bír és megvilágítja a sötétséget.

Mivel az állatkert a mostani hirdetésében ingyen gyermekjegyeket kínál, úgy gondolom ezt nem lehet kihagyni, főleg nagycsaládosoknak, ha az anyagiak miatt egyébként nem tudnának eljutni a budapesti állatkertbe. Az egyik barátnőm kislánya például denevért rajzolt.:-) Kicsiny kis fényével ő így világít...

A gyűrűsfarkú maki (Lemur catta) a budapesti állatkert Madagaszkár-házában - testközelből megtekinthető (Fotó:Luscinia)

Közönséges tapír kölyök (Tapirus terrestris) a győri vadasparkban

"Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság. Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban." Jn 17, 15-19

"Egy kevés kovász az egész tésztát megerjeszti." Gal 5,9

Betánia - a szegények háza

 

A Betánia Római Katolikus Karizmatikus Közösség honlapja: http://www.betania.hu/index.htm

A közösség  küldetéséről: http://www.betania.hu/kozossegunkrol.htm

A további programokról: http://www.betania.hu/szolgalataink.htm

Elérhetőségek: http://www.betania.hu/elerhetosegek.htm

Az Úr Jézus Betániában Mária és Márta házában

Az Élet Vizéből merítve

"Tégy jót szolgáddal, adj nekem életet, hogy megtartsam igéidet." Zsolt 119, 17

Vörös mókus (Sciurus vulgaris)

Az igazi dicsőítés 2.

Gondolatok a szent liturgia zenei szépségéhez…

Mielőtt bármire is figyelnénk, fontos kihangsúlyoznunk, hogy a liturgiában a zene nem kísérő elem – egyfajta díszítő forma vagy hozzátoldás, hanem „az ünnepélyes liturgiának szükségszerű és a teljes egészhez hozzátartozó alkotó része” (LK 112). Célja, hogy „minden énekkel kísért szent cselekményben a jelenlevő hívek közössége tevékenyen vegyen részt” (LK114). Ezek figyelembevételével fel szabad tenni a kérdést, hogy van-e létjogosultsága a mai, új keletű zenei áramlatoknak. Rövid egyházzenei sétánk után könnyű lesz a kérdésre feleletet találni.

Tudni kell, hogy a zenében nem köti magát az egyház „egy bizonyos korszakhoz vagy formához, még ha «a latinul énekelt liturgikus cselekményben a gregorián korálisnak, mint a római liturgia sajátságos énekének kell megadni az első helyet (azonos feltételek mellett) (de) elismerve más dallamok egyenjogúságát» (ÁRZS274).” /Várnagy A.: Liturgika/ Ajánlatos tehát legalább „egy-egy Gloriát, Credót, Sanctust, Agnus Deit, a Páter nostert” latinul ismerni! Arra is figyelni kell, más az egyházi vagy az úgynevezett vallásos zene, amely inkább „egyházzenei áhítatok” alkalmaira valók.

Az egyházi zenének különféle megnyilvánulásai voltak az idők folyamán - /énekes egyszólamúság: a gregorián korális (egyházi ókor), énekes többszólamúság: klasszikus polifónia (keresztény középkor), énekes-hangszeres többszólamúság (keresztény újkor): a barokk egyházzenéje, a bécsi klasszicizmus egyházzenéje, a romantika egyházzenéje, a modern egyházi zene/ - írja Várnagy Antal. Bár a keresztény nép szereplője volt mindig a liturgiának, mégis, túlnyomó többségében a műzene története tárulhat fel előttünk. Az egyház nem zárkózik el semmilyen művészi megnyilatkozás elől, „így a modern idők ritmikus zenéjét és dallamvilágát sem rekeszti ki az istentiszteletből, ha megfelel a liturgia szellemének (LK 116), és nem akadályozza a nép szükséges cselekvő részvételét (Musicam sacram instrukció, 9.p.)”. Ez a hangszerek vonatkozásában is értendő, amennyiben „alkalmasak vagy alkalmassá tehetők az Isten háza méltóságához, és hívek épülését valóban előmozdítják” (LK 120). /Ismert tény, hogy az orgonát kezdetben világi ünnepségek, vigadozások, a pogány, görög-római mitológia megnyilatkozásaiban (tivornyáiban) használták, és csak a Karoling-kor kezdetén került nyugatra…/

Az igazi problémát a népénekek torzult teológiai szövegezése és giccses dallamvilága mellett (melynek kijavítását már megkezdték, csak a püspöki tekintély figyelemfelkeltése szükséges!) az úgynevezett könnyű műfaj jelentheti. Nem egyedi jelenség, hogy a szövegek, melyek néha nagyon „ízetlenek”, máskor biblikusak és „imádságízűek”, nem csengenek egybe a dallamokkal, melyek hol „túl primitívek” hol pedig ritmikusak vagy meditatívak, olykor gregoriánra emlékeztető hangzásúak. Gyakori a külföldi szerzésű melódia, amely a magyarítás során kárt szenvedett…

Tagadhatatlan, hogy az ún. „könnyű” műfaj használati értéke kimagaslik és gyümölcsöző az evangelizációs gyakorlatban. Minden fogyatékossága mellett, bibliaórák és hittanórák sokaságát emeli a meghitt ima mélységeibe és magaslataiba. Mi tehát a teendő?

Először is külön kellene választani azokat az énekeket, amelyek csak a vallásos érzelem megjelenítésére elegendők, azoktól, melyek biblikusak: zsoltárok vagy más szentírási idézetek, esetleg szentek imái vagy más, „őszinte és mély” imádságok! (Az utóbbiak közé sorolható nem kizárólagosan a karizmatikus megújulás énekeinek bizonyos része és a taizéi énekek sokasága.)

Másodszor revideálni kellene a használatos gyűjtemények szövegét, zeneiségét, a kettő összhangját, a sok-sok magyarítást és a kiadványok korrektségét (dallam eredete, szerzője, a szöveg szerzője, fordítója stb.) „Legalább kétféle kötetben érdemes gondolkozni.” Az egyik lehet a divatosabb, egyszerűbb énekek gyűjteménye. „A másiknak, a maradandóbb dalok kötetének már igényes válogatásnak kellene lennie. Ebbe azoknak az örökzöldeknek kellene bekerülnie, melyek rendbe szedett szövegűek, és egyfajta szűrőn túljutva érdemesek arra, hogy huzamosabban szolgálják egyházunkat” – tanácsolja Gyorgyovics Miklós a Távlatok 34. Számában.

Összegzésül ki kell mondani, hogy a liturgia anyanyelve a gregorián, de más (liturgikus-biblikus) szövegezésű és „méltó” zeneiségű, de különféle műfajú egyházi zene is alkalmas lehet az istentisztelet szolgálatára.
Tapolca, 1998.

Hidász György Izrael

Forrás: karizmatikus.hu

Viharokban Ő erős várunk

Borz (Meles meles) menedékhely

Az Úr hatalmas és felséges, Szárnyai alatt otthont és menedéket találunk, ha Hozzá menekülünk szorongattatásaink idején a kísértések és ellenséges támadások alkalmával. Megóv Ő és megszabadít, mert Irgalma és Hűsége nem fogy el, és örökké megmarad azokon, akik Őt félik.

„Áldott legyen az Úr (az erős városban)! Csodálatosan megmutatta nekem irgalmát. Ijedtemben így beszéltem: "Elutasítottál szemed elől." De te meghallottad könyörgő szavam, amikor hozzád kiáltottam. Szeressétek az Urat mind, ti övéi! Akik hűek hozzá, azokat az Úr oltalmazza, de bőven megfizet azoknak, akik elbizakodva cselekszenek. Legyetek erősek és bátor lelkűek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!” Zsolt 31, 22-25

„Én azonban hatalmadról énekelek, s már reggel örülök irgalmadnak. Mivel menedékem lettél, erős vár, zaklatásom napján. Neked énekelek, erősségem, hiszen Isten az én váram, az én jóságos Istenem.” Zsolt 59, 17-18

„Hallgasd meg kiáltásomat, Uram, figyelj imádságomra! A föld határáról kiáltok hozzád, mert eleped a szívem. Vezess arra a sziklára fel, amely túlságosan magas nekem! Oltalmam vagy, erős vár az ellenség ellen. Hadd lakhassam mindig a te sátradban, elrejtőzve szárnyaid alatt! Mert te, Istenem, hallottad fogadalmam, megadtad az örökséget, amit azoknak szántál, akik tisztelik nevedet. Napokra napokat engedj a királynak, s évei tegyék ki nemzedékek korát! Uralkodjék örökké Isten előtt, küldd védelmére kegyelmedet és hűségedet! Akkor majd folyvást dicsőítem neved, és mindennap beváltom fogadalmamat.” Zsolt 61, 2-9

„Uram, hozzád menekülök, ne hagyj soha szégyent vallanom! Igazságodban ments meg, szabadíts meg! Fordítsd felém füled és siess segítségemre! Légy megmentő sziklám, erős váram! Valóban te vagy sziklám és váram. Istenem, ments meg engem a gonoszok kezétől, a bűnösök és hatalmaskodók öklétől! Mert te vagy, Istenem, bizodalmam, Uram, te vagy reményem ifjúságom óta. Anyám méhétől fogva veled tartottam, anyám ölétől kezdve te voltál osztályrészem, mindig tebenned bizakodtam.” Zsolt 71, 1-6

EMLÉKEZZÉL MEG

Emlékezzél meg az Úr jóságáról,
Emlékezzél meg oltalmáról,
Mert olyan magas, mint az ég,
Hűsége s megtartó kegyelme hozzánk,
Nagy az Ő kegyelme népe iránt.
Viharokban Ő erős várunk,
Mikor szélvész dúl, karjába zár,
S amilyen távol van napkelet,
Oly messze veti el tőlünk bűneinket,
Nem fogy el irgalma népe iránt.

(Walt Harrah)

A prófétálás adományáról

Dániel próféta

1. „aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint” (Róm 12,6)

A sok buzdítás közül azért választottam a prófétálás adományát elmélkedésünk tárgyául, mert ez a legkevésbé ismert karizma az egyházban, leszámítva az ősegyház korát. A prófétálás a közösség épülését, építését szolgáló kegyelmi adomány, a Szentlélek ajándéka, Isten Lelkének jelenléte a közösség egy vagy több tagjában. Nem csak a Krisztus feltámadása után keletkezett keresztény közösségek tagjai között akadnak személyek, akik megkapták ezt az ajándékot. Mert ilyen volt pl. az agg Simeon, aki karjaiba véve a kisded Jézust a jeruzsálemi templomban, a jövőbe látva prófétált. Hasonló korú társa, Anna prófétaasszony is ugyanezt tette ugyanakkor. Zakariás és Erzsébet, Keresztelő János szülei és maga Keresztelő János is rendelkeztek ezzel az adománnyal. Az ószövetségi próféták is mind, a Lélek által jövendöltek. Pál apostol is képes volt a prófétálásra.

Anna prófétaasszony

Legalább két kérdése lehet a mai kereszténynek a prófétálás adományával kapcsolatban. Az egyik, az hogy hogyan működik valamely emberben ez a képesség? A másik pedig az, hogy évszázadok multával miért szűnt meg működni a keresztény közösségekben ez a karizma?

Nem túl nehéz megválaszolni ezeket a kérdéseket. Az első kérdésre az a válasz, hogy nem olyan idegen az emberi természettől ez a képesség, mint általában gondolják az emberek. A próféta olyan jelekből olvas, melyeket mindenki lát, csak nem mindenki tud összerakni. A környezet is segítheti vagy lehetetlenné teheti a prófétálás képességének működését. Ahogy Jézus hitetlen környezetben nem tudott csodákat tenni, úgy a prófétálás adománya sem működik cinikus vagy materialista szellemű emberek között. Érdekes megfigyelni a csodák természetét. Katolikus hívek körében történnek „csodák”, protestáns környezetben ez nem jellemző. A katolikus környezeten belül is érdekes megfigyelni, hogy a szentképek görög katolikus környezetben könnyeznek.

Szent Pál apostol

A második kérdésre pedig az a válasz, hogy ma is vannak ilyen képességű emberek, de nem szeretik a feltűnést, és a mai ember erős ellenszenvvel fogadja az ilyen jelenségeket, és ezért titokban maradnak, vagy csak nagyon szűk körben ismertek.

Végül, ne feledjük, hogy már Szent Pál is felhívja kortársai figyelmét arra, hogy a legértékesebb karizma, a szeretet. A prófétálás és minden más karizma megszűnik, de a szeretet soha el nem múlik. És hozzá teszi: „törekedjetek a szeretetre!”

 

Buzgán József atya, Szirmabesnyő - http://paplak.hu/

Keresztelő Szent János

Izajás prófét

2. A prófétálás

„Keressétek buzgón a lelki adományokat, különösen pedig azt, hogy prófétálhassatok" (1Kor 14,1).

„Aki viszont prófétál, emberek épülésére, buzdítására és vigasztalására beszél" (1Kor 14,3).

Mire gondolunk akkor, amikor azt mondjuk, hogy a karizmatikus megújulásban Isten megújítja a prófétálás adományát - azt az ajándékot, ami végeredményben sohasem halt ki teljesen az egyházban? Talán azt akarjuk ezzel mondani, hogy a hétfő esti imaösszejövetelen egy Izajás, egy Ámosz, egy Assziszi Szent Ferenc, egy Szienai Szent Katalin, vagy egy XXIII. János pápa van jelen a résztvevők között? Nyilvánvalóan nem ezt. A nagy prófétai alakok nagyon ritkák. Sokkal szerényebb szinten azonban az imacsoportok néhány tagja is megkaphatja a prófétálás adományát –megegyezően azzal, amit Pál mond az 1Kor 14. fejezetében a prófétálásról. Amit ők megtapasztalnak az az, hogy Isten valamit megmutat nekik, vagy sürgeti őket, hogy mondjanak ki valamit, ami több, mint emberi intuíció, szellemi meglátás vagy gondolat.

Jeremiás próféta

Az a benyomásuk támad, hogy a Szentlélek inspirálja őket. Ez olyan esetekre is kiterjedhet, amikor különösen fontos döntéseket kell meghozni. Tudomásom van egy esetről, amikor bencés barátok a karizmatikus megújulás hatására, prófétai módon vezettetve alkalmas szerzetesi kolostort találtak maguknak külföldön - és ez a kolostor még ma is virágzik. Általában azonban a prófétikus szavak vagy meglátások egy imacsoporton belül sokkal korlátozottabb természetűek - esetleg csak egy bátorító szó, vagy tanács egy terheket hordozó személy számára, talán egy olyan szó, amely segít az egész imacsoport lelki megerősítésében vagy talán az intés szava.

Mikeás próféta

Az imacsoportokban előforduló prófétai üzenetek általában nem hívják fel a figyelmet jövőbeli eseményekre vagy rejtett tényekre, bár olykor ez is megtörténik. Általában azonban sokkal inkább „épülésről, bátorításról vagy vigasztalásról" van bennük szó. Néha prófétai adományokkal rendelkező emberek megkapják az ismeret szavát. Ez elég gyakran előfordul a gyógyítással kapcsolatban. Emlékszem egy esetre, amikor gyógyító csoportunk egyik tagja egy közel száz főből álló imaösszejövetelen hangosan azt mondta, hogy Isten valakinek meggyógyítja a jobb kezét. Néhány perccel később az egyik jelenlevő nő azt tapasztalta, hogy béna jobb keze mozgathatóvá vált. Az ismeret szava nemcsak a gyógyítással van kapcsolatban. Velem történt meg egyszer, hogy elvállaltam két nemzetközi utazást, mert imacsoportunk két tagja az ismeret szava által biztatást adott. Mindkét utam nagyon áldásos volt.

Zakariás próféta

Ha egy imacsoportban vagy másutt előfordul igaz prófécia, előfordulhat ennek az ellenkezője, a hamis prófécia is. Szükség van a megkülönböztetésre. Az 1Kor 12. fejezetében Pál megemlíti a „lelkek megkülönböztetését", mint a Szentlélek egyik adományát. Ezért az adományért imádkoznunk kell. Természetesen az imacsoport vezetőinek gondosan kell figyelniük a prófétálás adományára, mert téves irányba is mehetnek a dolgok. Nem is kell mondani, hogy fontosabb esetekben a papságot és a püspököt be kell vonni a megkülönböztetés folyamatába, ahogy például Lourdes-ban is történt.

Jöhetnek kísértések a prófétálás visszaszorítására azzal az indoklással, hogy túlságosan kockázatos. Ez azonban nagy hanyatláshoz vezetne, mert a prófétai adományok sok gyümölcsöt tudnak teremni Krisztus országának az építésére. Kövessük Pál tanácsát:

„A lelket el ne fojtsátok! A prófétai beszédet el ne vessétek. Vizsgáljatok meg mindent, a jót tartsátok meg." (1Tessz 5,19)

Benedict M. Heron OSB – karizmatikus.hu

A nyelvek adománya (glosszolália)

A nyelvek adománya vagy glosszolália sokak számára a karizmatikus megújulás legsajátosabb jellemzője és egyben a legmeglepőbb jellemzője is. Az úgynevezett nyelveken szólás több-e, mint blabla beszéd? A nyelveken szólás vajon nem érzelmi túlfűtöttség-e, ami rontja a kereszténység hitelét a nem vívők előtt. Mi lehet az értelme a nyelveken való beszédnek, amikor a keresztények túlnyomó többsége a maga nyelvét (vagy a latint) teljesen megfelelőnek találja arra, hogy azon imádkozzon? 

 Az első, amit meg kell jegyezni, az az, hogy a nyelvek adományának vagy glosszoláliának megvan a szilárd alapja az Újszövetségben. 

Márknál olvashatjuk, hogy Jézus azt mondja, a hívők: „új nyelveken fognak beszélni " (Mk 16,17). Pünkösd napján ez történik:

„Valamennyien elteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, amint a Szentlélek szólásra indította őket" (ApCsel 2,4).

Kornéliusz házában ez történt:

„Péter még ki sem mondta ezeket a szavakat, mikor a Szentlélek leszállt mindazokra, akik a beszédet hallgatták. A zsidó-keresztények, akik Péterrel együtt érkeztek oda, csodálkoztak, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiárad. Hallották ugyanis, hogy nyelveken beszélnek és magasztalják az Istent. " (ApCsel 10,44)

Efezusban is megtörtént a következő:

„Mikor pedig Pál rájuk tette kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, nyelveken kezdtek beszelni és prófétáltak. Ezek az emberek egyi.ittvéve mintegy tizenketten voltak" (ApCsel 19,6).

Az első korintusi levél 12. fejezetében Pál kétszer is úgy említi a „különféle nyelveket", mint a Szentlélek adományait. Az első korintusi levél 14. fejezetében - ahol Pál részben kiigazít bizonyos túlkapásokat a korintusi egyházban a nyelveken való beszéddel kapcsolatban és kifejezésre juttatja, hogy általában jobban szeretné a prófétálás elterjedését, mint a nyelveken szólásét - mégis azt mondja:

„Szeretném... hogy mindannyian nyelveken szóljatok"

„Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban szólok nyelveken.”

A bibliai bizonyítékok mellett tény, hogy sok millió keresztény, ide értve a sok katolikust is, azt állítja, hogy megkapta a nyelvek adományát és ez az adomány valóban elmélyítette imaéletüket. Ez az állítás püspökök és tudós teológusok, írástudatlan emberek és tíz évnél fiatalabb gyermekek részéről egyaránt elhangzott. Ilyen sok bizonyíték mellett nehéz lenne tagadni, hogy igen sok keresztény, ezek között sok katolikus is lelki segítséget nyert azáltal, hogy megkapta a nyelveken való beszéd adományát. Néhány évvel ezelőtt 700.000-re becsülték az Egyesült Államokban azok számát, akik nyelveken imádkoztak. Ebből is látható, hogy itt nem egy ritka adományról van szó, mely csak kevesek számára adatik. A nyelvek adománya elsősorban egy olyan adomány, amely által az ember jobban tud imádkozni. Hasznos a közbenjárásban is, különösen akkor, amikor valaki nem tudja; hogy miért imádkozzon (vö. Róm 8,26).

Az 1Kor 14,4-ben Pál apostol ezt írja:

„Aki nyelveken szól, csak önmagának épülésére szolgál."

Néha ez az adomány, a nyelveken való beszéd értelmezésével együtt (vö.1Kor 12,10) üzenetet is hordozhat, hasonlóan a prófétálás adományához.

A nyelvek adománya nem azért van, hogy az Evangélium továbbadását vagy az idegen nyelvet beszélőkkel való kommunikációt szolgálja -ez a tapasztalat egy különleges kegyelem volt Pünkösd idején. S bár nagyon ritkán, de úgy tűnik, hogy olykor ez ugyanígy megismétlődik. A karizmatikus megújulásban résztvevő katolikus teológusok általában nem hisznek abban, hogy az igazi nyelvadomány magában foglalja olyan nyelv tudását, amit ma beszélnek,* vagy valaha is beszéltek. Mégis van valami nyelvszerű a hiteles nyelvi adományban, ami megkülönbözteti a blabla beszédtől, mert nyelvként hangzik, eltérően az értelmetlen blablától. Nyelvtudományi szakértők mondhatják meg a különbséget az autentikus nyelvi hagyomány és a bárki által erőszakolható blablázás között.

A nyelvek adománya nem elragadtatás, a nyelveken való beszéd nem jelent eksztázisba esést. Épp oly könnyen elhatározhatom, hogy nyelveken beszélek, mint ahogy azt, hogy angolul akarok beszélni, ugyanakkor nyelveken is imádkozhatom oly rosszul, mint angolul, olyankor például, amikor szétszórt vagyok.

A nyelveken való beszéd nem a szentség jele, de nem is egy nagyon magas lelki adományé. Kétségtelen, hogy néhányan nem azért kapták meg a nyelvek adományát, mert jól tudnak imádkozni, hanem éppen azért, mert nem jól imádkoznak és segítségre szorulnak az imaéletükben. A nyelvek adománya valójában a szemlélődést segíti elő.

Benedict M. Heron OSB – karizmatikus.hu

A pünkösdi "nyelvcsoda":az apostolok „lelkes” arám nyelvjárású beszédét az összesereglett zarándokok ezrei mind a maguk nyelvén értik

A másik blogon régebben közzétett összefoglaló írásom a témában itt olvasható: http://philomelablogja.blogspot.com/2011/07/nyelvek-adomanya.html

A Szentlélek adományai (karizmák)

Simon András grafikája

A karizmákról általában

Mielőtt a Szentlélek azon három adományáról beszélnénk, amelyek különösen összefüggésben vannak a karizmatikus megújulással, hasznos lesz idézni a II. Vatikáni Zsinatot a Szentlélek adományaival kapcsolatban általában.

„... ugyanez a Szentlélek az Isten népét nemcsak szentségeken keresztül és papi szolgálatokkal szenteli meg; vezeti és ékesíti erényekkel, hanem ajándékait »tetszése szerint juttatva kittek-kinek« (IKor 12,11), sajátos kegyelmeket is oszt szét a hívők minden fokozata között. Ezekkel a kegyelmekkel alkalmassá és készségessé teszi őket különféle munkák és feladatok vállalására az egyház megújhodása és továbbépítése érdekében, ahogyan az Írásban áll: »A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon velük« (IKor 12,7). Ezeket a karizmákat, akár a legragyogóbbak közül valók, akár egyszerűbbek és gyakorta előfordulók, hálaadással és vigasztalódással kell fogadnunk, mert mindig éppen időszerűek és nagyon is hasznosak az egyházban." (Dogmatikai konstitúció az egyházról, 12. rész)

A II. Vatikáni Zsinatnak ezt a pozitív közeledését a lelki adományok felé hangsúlyozta ki II. János Pál pápa, amikor ezt mondta:

„A lelki adományok szintén segítenek a szolgálatok gyakorlásában. A Szentlélek ajándékozza azokat, hogy segítse Isten Országának eljövetelét. Ebben az értelemben azt mondhatjuk, hogy az egyház a karizmák közössége." (Lásd: L'Osservatore Romano, 1992 július 1.)

 

Benedict M. Heron OSB – karizmatikus.hu

A Szentlélek adományairól

A Szentléleknek a hívő közösségben történő érzékelhető megnyilvá­nulásait karizmáknak, lelki adományoknak nevezzük.

Nem akarom, testvérek, hogy a lelki adományokat illetően tudatlanok maradjatok. A lelki adományok ugyan különfé­lék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a jelek is, de Isten, aki min­denben mindent véghezvisz, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon velük. Az egyik ugyanis a bölcsesség szavát kapja a Lé­lektől, a másik a tudás szavát ugyanattól a Lélektől, a harmadik a hitet kapja ugyanabban a Lélekben, vagy pedig a gyógyítás adományát szintén ugyanabban a Lélekben. Van, aki erőnyilvánulásokat kap, van, akinek a prófétálás­nak vagy a lelkek megkülönböztetésének képessége jut osztályrészül. Más különféle nyelveket vagy pedig a nyel­vek magyarázatát nyeri el ajándékul. Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinekkinek (1Kor 12,1.411).

A karizmákat, akár a legragyogóbbak közül valók, akár egyszerűbbek és gyakorta előfordulók, hálaadással és vi­gasztalódással kell fogadnunk, mert mindig éppen időszerűek és nagyon is hasznosak az Egyházban. (2. vati­káni zsinat: Lumen Gentium 12.)

Téves az az állítás, hogy a karizmák – akár a rendkívüliek is – az ősegyházra korlátozódtak. Jézus ígérete szerint a jelek azokat kísé­rik, akik hisznek, minden korlátozás nélkül.

Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevem­ben démonokat űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt ne­kik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak (Mk 16,1718).

A XX. század első napjára virradó éjszakán XIII. Leó pápa a Szent Péter bazilikában az Egyház nevében intonálta a Veni Creator Spiritus (Jöjj, Teremtő Lélek) himnuszt, ezzel a Szentléleknek ajánlva az Egyház új évszázadát. 1901. január 1én késő este az Egyesült Államokban, a kansasi Topekában, a metodista Charles Parham Bibliaiskolájában született meg a pünkösdmozgalom, amelyben friss erővel lépett föl a Szentlélek megtapasztalása, kí­sérve különböző karizmák – így a nyelvek, a prófétálás, a gyógyítás adománya – működésétől. Először külön pünkösdi felekezetek születtek (ilyen Magyarországon az Evangéliumi Pünkösdi Közös­ség), de a század ötvenes éveiben a mozgalom átterjedt a történelmi protestáns egyházakra, 1967től pedig a katolikus Egy­házra is, ahol ma már inkább karizmatikus megújulásnak nevezik. A Szentszék jóváhagyta a katolikus karizmatikus megújulás több nemzetközi szervezetét.

A karizmák nem öncélúak, nem szabad a figyelem központjába ke­rülniük. Az Ajándékozóra és nem az ajándékokra kell elsősorban figyelnünk. Az adományok csak eszközök a hívő közösség építé­sére.

Nem szabad vakmerően kívánkozni rendkívüli adományok után, és elbizakodottan nem szabad tőlük remélni az apos­toli munkálkodás eredményességét. Valódiságukat és célszerű felhasználásukat illetően azokra tartozik az ítélet, akik elöljárók az Egyházban, és akiknek különösképpen feladatuk nem a Lélek kioltása, hanem az, hogy vizsgálja­nak felül mindent, és a jót tartsák meg (vö. 1Tessz 5,12 és 1921). (2. vatikáni zsinat: Lumen Gentium 12.)

A rendes és rendkívüli adományok megkülönböztetése roppant fontos. A rendes adományokra aktívan kell törekednünk azzal, hogy természetes adottságainkat (pl. beszélőképesség) a Szentlélek rendelkezésére bocsátjuk. A rendkívüli adományok Isten tetszése szerint jelentkeznek, többnyire úgy, hogy a rendesekből nőnek ki.

Ha valaki a hitben kapott belátásait kimondja, a bölcsesség szavá­nak rendes adományát gyakorolja. Ha képességeit meghaladó mélységű természetfölötti belátásokat kezd közölni, a Szentlélek a bölcsesség szavának rendkívüli szintjére emelte az adományt.

Ha a hívő kimondja imádság közben született intuitív megérzéseit, az ismeret szavának rendes karizmáját gyakorolja. Ha emberileg megmagyarázhatatlan konkrétságú ismeretet közöl (pl. Péter Ananiással és Szafirával ApCsel 5,111ben), a Szentlélek az isme­ret szavának rendkívüli szintjére emelte az adományt.

Ha a hívő kérő imát mond és hittel várja annak meghallgatását, a hit rendes karizmáját gyakorolja. (Ez nem egyszerűen a hit erénye, hanem abból fakadó konkrét várakozás.) Ha világos indítást kap, hogy konkrét és rendkívüli beavatkozást várjon Istentől (pl. Pál Elimásszal szemben ApCsel 13,911ben), akkor a Szentlélek a hit rendkívüli adományának szintjére emelte karizmáját.

Ha a hívő egyszerűen imádkozik egy beteg gyógyulásáért, és a be­teg fokozatosan, normális módon meggyógyul, a gyógyítás rendes adományával van dolgunk. Ha a beteg váratlan hirtelenséggel, or­vosilag megmagyarázhatatlan módon meggyógyul, a Szentlélek a gyógyítás rendkívüli adományával avatkozott be.

Ha valaki kezét rátéve imádkozik egy testvéréért, és a másik erőt érez áradni maga felé, amely megingatja a lábán, ez az erőnyilvá­nulás rendes karizmája. (A pszichofizikai ráhatás természetes dolog, ez van átadva a Szentléleknek az imádságban.) Ha viszont valaki egyetlen szót szól, és erre környezetében mindenki földre zuhan egy titokzatos erő befolyása alatt (Jn 18,6), a Szentlélek rendkívüli erőnyilvánulással avatkozott be.

Ha a hívő egyszerűen kimondja sugallatait, amelyeket a Szentlé­lektől származónak vél, a prófétálás rendes adományát gyakorolja. Ha félreismerhetetlen, erővel teljes isteni szózatot kap, az a prófé­tálás rendkívüli karizmája. (A prófétálásnak nem szükségképpen része a jövő ismerete! Egyszerűen Istentől ihletett, érthető nyelven való beszédet jelent. Gyakran nem más, mint dicsőítő ima, mint Lk 1,67ben is.)

Ha valaki imádság közben különös zavart érez lelkében és ezt dé­moni jelenléttel magyarázza, a lelkek megkülönböztetésének rendes ajándékát gyakorolja. Ha látomásban látja a jelenlévő démont, ez a lelkek megkülönböztetésének rendkívüli adománya. (Sok más for­mája is van.)

Ha egy hívő, a Szentléleknek átadva hangképző szerveit, érthetet­len beszéddel imádja Istent, kifejezve ezzel az ő felfoghatatlan misztériumát, a nyelvek rendes adományát gyakorolja. Ha viszont valaki ismert, de általa nem tanult idegen nyelven szólal meg, ez a nyelvek rendkívüli karizmája.

Ha a nyelveken szólás arra ihlet valakit, hogy érthető nyelven imádkozzék vagy prófétáljon, az illető a nyelvmagyarázat rendes karizmájával él. Ha valaki a Szentlélek segítségével lefordít egy általa nem ismert idegen nyelven elhangzó szöveget, akkor a nyelvmagyarázat rendkívüli adománya működik.

Mindezek csak példák. 1Kor 12,810 nem sorolja föl az összes adományt. A karizmák korlátlan változatossága és különféle cso­portosítása lehetséges.

A lelki adományokat mindig alá kell vetni az egyházi vezetők megkülönböztető és rendező szerepének, mert ez az ő karizmájuk. A valódi karizmáknak is lehetséges helytelen használata. Szent Pál ezért ad szabályokat a korintusiaknak az adományok használatára nézve (1Kor 14). Ezek a szabályok az akkori korintusi egyházra vonatkoztak, de a mai püspökök éppígy adhatnak előírásokat a rá­juk bízott közösségeknek. A Szentlélek ilyenkor engedelmességre ihlet, nem a karizmák önkényes használatára.

A karizmák a Szentlélek érzékelhető megnyilvánulásai, amelyeket a hívőknek a hierarchia irányítása alatt az Egyház építésére kell használniuk.

Minden karizma eszköz, amely a hívő közösség növekedését és meg­erősödését szolgálja. Egyes karizmáknak (pl. a gyógyításnak) nagy szerepe van az evangelizációban, mert alkalmasak arra, hogy érdek­lődést és hitet ébresszenek. Más karizmák (pl. a nyelvek adománya) inkább az Istennel való mélyebb személyes egyesülés eszközei. A rendes karizmákra aktívan törekednünk kell, de szabad alázatos bi­zalommal (nem vakmerő elbizakodottsággal, és nem a természetes eszközök mellőzésével) a rendkívüli karizmákat is kérnünk Istentől, aki kellő pillanatban megadja azokat a hívők megerősítésére és a nemhívők meggyőzésére.

Törekedjetek a szeretetre, de igyekezzetek a lelki adomá­nyokat is elnyerni (1Kor 14,1).

Uram, tekints fenyegetőzéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék szavadat. Nyújtsd ki ke­zedet, hogy gyógyulások menjenek végbe, jelek és csodák történjenek szent szolgád, Jézus nevében (ApCsel 4,2930).

Újítsd meg a jeleket, és tégy csodákat újból. (Sir 36,5; ezt imádkozza az Egyház Az Imaórák Liturgiájá ban: II. hét, hétfő, reggeli dicséret.)

Elterjedt tévedés, hogy a karizmák csak a lelki élet magas fokán lépnek föl. ApCsel 10,4448ban Kornéliusz és társai még meg sincsenek keresztelve, amikor karizmákat kapnak. ApCsel 19,56ban közvetlenül a bérmálás után kapják az efezusi hívők a nyelvek és a prófétálás adományát. Az adományok elnyerését inkább a vá­rakozással teljes hit és az aktív elfogadás teszi lehetővé, mint a hitben való érettség.

Forrás: Kovács Gábor atya - http://www.hagiosz.net/ ?q=node/497

Az Emmausz Közösség honlapján itt olvasható a karizmákról szóló összefoglaló: http://www.emmausz.hu/index.php/hu/karizmak

Himnusz a Szentlélekhez

Róbert Király Himnusza a Szentlélekhez

A szekvencia eredeti kezdősora: Veni Sancte Spiritus

Jöjj Szentlélek-isten, jöjj

s áraszd ki a mennyekből

fényességed sugarát!

Jöjj, ki árvák atyja vagy,

Jöjj, ki szívek lángja vagy,

ajándékos jóbarát!

Jöjj áldott vigasztalás,

drága vendég, lelkitárs,

legédesebb enyhülés:

fáradságra nyugalom,

hőség ellen oltalom,

zokogásban könnyülés!

Jöjj és töltsd be híveid

legtitkosabb szíveit,

boldogító égi tűz!

Semmi, semmi nélküled

az emberben nem lehet,

semmi tiszta, semmi szűz.

Mosd, amit a szenny belep,

öntözd, ami eleped,

seb fájását csillapítsd;

ami dermedt, élesztgesd,

ami fagyos, melengesd,

ami hibás, igazítsd!

Benned minden bizalom!

Osszad, osszad pazaron

hét szent ajándékodat:

adj érdemre jobbulást,

üdvösséges kimúlást;

s örök vigasságot adj!

Babits Mihály fordítása

Hymnus ad Sanctum Spiritum

Veni, Sancte Spiritus,

et emitte caelitus

lucis tuae radium;

veni, pater pauperum,

veni, dator munerum,

veni, lumen cordium!

Consolator optime,

dulcis hospes animae,

dulce refrigerium:

in labore requies,

in aestu temperies,

in fletu solatium.

O lux beatissima,

reple cordis intima

tuorum fidelium:

sine tuo numine

nihil est in homine,

nihil est innoxium.

Lava quod est sordidum,

riga quod est aridum,

sana quod est saucium,

flecte quod est rigidum,

fove quod est frigidum,

rege quod est devium.

Da tuis fidelibus

in te confidentibus

sacrum septenarium,

da virtutis meritum,

da salutis exitum,

da perenne gaudium

Az igazi dicsőítés 1.

Egyre-másra ütközöm bele a Hillsong dicsőítő dalaiba, így elő kell vennem a dicsőítés témát újra. A Hillsonggal kapcsolatban úgy érzem két fenntartás is megemlíthető: egyrészt egy világhíres ausztrál együttes egy neoprotestáns gyülekezet színeiben fut, másrészt a kereszténység a rockos elemekkel szerintem nehezen összeegyeztethető. Az első probléma valószínű nem olyan nehezen áthidalható, mint a második.

A protestáns eredetű/szövegezésű dalokkal kapcsolatban szerintem jó katolikus módon átültetni őket, a Katolikus Egyház tanítását is figyelembe venni a fordításnál, ha átvesszük.

A „keresztény rock” témában a korábbiakban már leírtam a véleményem a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás hitvédelmi oldalán megjelent cikkekkel kiegészítve, itt olvasható:

http://lusciniola.blogspot.com/2011/09/keresztenyseg-es-rock.html

A dicsőítéssel kapcsolatban szeretettel ajánlom Merlin Carothers: A dicsőítésben rejlő erő című könyvét. Egy részlet olvasható belőle itt:

https://metropolita.hu/2009/12/remenytelen-a-helyzeted-olvasd-ezt-el/

A könyv megrendelhető a Marana Tha kiadónál itt: http://www.maranatha.hu/konyv.htm

Hogy számomra mit jelent az igazi dicsőítés? Ezt talán egy Szent Ferencről készült írás szavaival tudnám leginkább összefoglalni, ami Szent Ferenc tanítását tartalmazza Leó testvér számára, aki a szív tisztaságának eléréséről kérdezi. Ez az írás szerintem megragadja a dicsőítés lényegét.

„- Fordítsd tekinteted Istenre! Csodáld! Örvendezzél azon, hogy van! Ő, aki maga a szentség, a tisztaság! Adj hálát neki önmaga miatt! Elmerülni Isten dicsőségének szemléletében, testvérem, Leó, felfedezni, hogy Isten valóban Isten, örökké Isten, mindazok felett, amik mi vagyunk és lehetünk, és örvendezni azon, hogy ő van, elragadtatásba esni örök ifjúsága előtt, hálát adni neki önmaga miatt; ezt követeli leginkább az Úr szerelme tőlünk, melyet a nekünk adott Lélek kiáraszt szívünkbe. Ebben áll a szív tisztasága. Ezt a tisztaságot nem lehet elérni ökölbe szorított kézzel és megfeszülve.

- Hát akkor hogyan? - kérdezte Leó.

- Egyszerűen nem szabad semmit sem megtartani önmagunkból. Mindent ki kell seperni. Még szorongásainkat is. Tiszta helyet kell készíteni. El kell fogadni azt, hogy szegények vagyunk. Le kell vetni mindent, ami nyomaszt bennünket, még hibáink súlyát is. És csak az Úr dicsőségét kell már szemlélni, s engedni, hogy az minket átjárjon. Isten él, s ez egyedül elég. Akkor a szív könnyűvé válik. Többé nem érzi önmaga súlyát; mintha kicserélték volna. Mint a pacsirta, megrészegül a tér tágasságától, s az ég azúrjától. Elhagy minden gondot és aggodalmat. A tökéletesség utáni vágy is megváltozik. Egyszerűen tisztán Istent akarja, Istent magát.”

A mezei pacsirta (Alauda arvensis)

A teljes bejegyzés itt olvasható:

http://hivatas.blogspot.com/2011/10/ferenc-testver-sziv-tisztasagarol.html

Legyetek tüzes lelkűek!

A XX. Országos Karizmatikus Találkozó témája az imádság volt egyéni és közösségi szinten. A találkozót a Mária Rádió felvételről fogja közvetíteni 2011. október 22-én. 

Íme a program: 

09:00

Tanítás (1)

Előadás az egyéni imádságról 

10:00
Tanítás (2)

Előadás a közösségi imádságról

11:00
Szentségimádás 
Zenés imádság

16:00
Tanúságtétel
Személyes vallomások

16:30
Jubileum 

Ünnepi zenemű a 20. Országos Katolikus Karizmatikus Találkozó tiszteletére

17:00
Homília

Székely János püspök atya szentbeszéde a 20. Országos Katolikus Karizmatikus Találkozó ünnepi szentmiséjén

Johannes Hartl imádságról szóló tanítása, a tanúságtételek és Székely János püspök úr szentbeszéde letölthető

innen.

Az előadások az MKKM honlapjáról is meghallgathatók.

Néhány pillanatkép a találkozóról az Emmausz Közösség honlapjáról:

Az előadó Dr. Johannes Hartl, fordít Herbert Dóra.

A nemzeti szolgáló bizottság tagjai.

Szentségimádás

Szentmise Dr. Székely János püspök atyával

...és Papp Tamás felvételeiből.

A gyakorlatias előadás és a profi fordítás.

A zenei szolgálatot az Emmánuel közösség végezte.

Szentségimádás

Szentmise a püspök atyával.

Tüzes szárnyakkal

 

„Mindezek után kiárasztom Lelkemet minden testre. Fiaitok és leányaitok jövendölni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok meg látomásokat látnak. Sőt, még a szolgákra és a szolgálókra is kiárasztom Lelkemet azokban a napokban.”(Joel 3,1-2)

„Jöjj Szentlélek Úristen! Helyettesítsd csendes nyugalommal, a bennünk lévő feszültséget. Helyettesítsd csendes bizalommal, a bennünk lévő aggodalmat. Helyettesítsd erős hittel, a bennünk lévő félelmet. Helyettesítsd kegyelem édességével, a bennünk lévő keserűséget. Helyettesítsd ragyogó fényeddel, a bennünk lévő sötétséget. Helyettesítsd szerető melegeddel, a bennünk lévő hideget. Helyettesítsd fényességeddel, a bennünk lévő éjszakát. Helyettesítsd üdítő tavaszoddal, a bennünk uralkodó hideg telet. Egyengesd ferdeségünket. Vedd el büszkeségünk élességét, de mélyítsd el alázatosságunkat. Gyújtsd meg szeretetünk tüzét, de oltsd ki szenvedélyeink tüzét. Tedd, hogy úgy lássuk magunkat, ahogy Te látsz minket. Engedd, hogy úgy lássunk Téged, ahogyan azt Te kívánod. Így legyünk boldogok a Te szavaid szerint: "Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják Istent!"

Közösségek bemutatása 4.

Az Élet Kenyere Közösség

Egyike azoknak a – katolikus egyház megújulása során létrejött – új közösségeknek, amelyekben családosok, egyedülállók és szerzetesi életformát választók a közösség egyenrangú tagjai lehetnek, és vagyonközösségben élnek.

De az Élet Kenyere Közösségben a tagok nemcsak egymással osztják meg, amijük van, hanem azokkal a segítségre szoruló emberekkel is (pl. hajléktalanok, alkoholról vagy kábítószerről leszokottak) akiket – korlátozott számban, bizonyos időre és bizonyos feltételek mellett – házukba befogadnak. A közösség tagjai önként szegénységet vállalnak, mert megtalálták azt a drága kincset, amiért mindent odaadnak: Jézust, aki maga is szegényként ment a szegény emberek közé. Mi is ezt a sorsot akarjuk vállalni, Őiránta való szeretetből, aki ezt mondta: „amid csak van, add el és oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben, azután jöjj és kövess engem.”(Lk 18,22)

Az Élet Kenyere Közösséget 1976-ban Franciaországban alapította Pascal Pingault és felesége, Marie-Annick, egy másik házaspárral együtt (Bruno és France). Egy intenzív imaéletben eltöltött idő után – miközben egyházhoz még nem kapcsolódtak – egy, az Eukarisztiával kapcsolatos megtapasztalásuk után eldöntötték, hogy a katolikus egyházhoz kívánnak tartozni. 1984-benkapott a közösség hivatalos egyházi jóváhagyást.

Az 1990-es évektől már világszerte (Európában és Afrikában sok helyen, de Észak- és Dél-Amerika, valamint Ázsia néhány országában is) működnek házai a közösségnek.

Magyarországon 1988 óta létezik és 1993-tól Martonvásáron működik a közösség. Itt egy egyszerű kis házban élünk; imádkozunk és dolgozunk.

A házunkban lévő kis kápolnában rendszeres szentségimádást és liturgiákat tartunk, örömeinket és gondjainkat az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus elé tesszük le. Ez a bensőséges találkozás az Úrral erőforrás és segítség számunkra konkrét problémáink megoldásához; belső békénk forrása. A nálunk lévő szegényeket is buzdítjuk rá, hogy vállalják és fedezzék föl ennek a találkozásnak az örömét.

Mind a közösségi tagok, mind a befogadottak többnyire külső munkahelyekre járnak dolgozni, és otthon közösen végezzük el a házimunkákat. Valljuk, hogy a közösen végzett munka is gyógyító hatású annak, aki lelki problémákkal küszködik. Keresetünk mindenre nem elég, de ha valamiből kevesebb jut, akkor sem esünk kétségbe, mert tudjuk, hogy ami igazán szükséges, azt mindig megadja az Úr. Jézus ezt mondta: „Ne aggodalmaskodjatok... Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten Országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá.” (Mt 6,31-33)

A közösség hivatása, lelkisége

Eukarisztikus élet: Szentségimádás a közösség valamennyi házának kápolnájában, kihelyezett Oltáriszentség előtt, általában órás váltásokban. Lehetőség szerint napi szentáldozás. A közösséghez tartozó különböző életállapotú emberek (házaspárok, családok, egyedülállók, szerzetes-testvérek és -nővérek, papok, diákonusok, zarándokok és remeték) a közös imádásban kapott kegyelem által egyetlen „eukarisztikus nép”-et alkotnak. De megéljük az „egy nép”-be tartozást a nálunk lévő szegényekkel és a hozzánk látogató ismerőseinkkel, barátainkkal is. Szentségimádásaink és liturgiáink mindenki előtt nyitottak.

Fontosnak tartja a közösség, hogy világszerte – és különösen a legszegényebbek körében – megvalósuljon Jézus imádása és a szükséget szenvedők szolgálata.

Közösségvállalás a szegényekkel és a kicsinyekkel: A közösség befogad házaiba szerte a világon szegényeket és különböző segítségre szoruló embereket, miközben maga is szegényen él. Lehetőségei szerint segíti a közösségen kívül élő rászorulókat is. Az anyagi javak tekintetében radikálisan az Evangélium eszményéhez tartja magát és karizmatikus hittel hagyatkozik rá az Úr gondviselő szeretetére. Ugyanakkor környezetében is szeretettel veszi körül a kicsinyeket és a gyermekeket, tudva azt, hogy aki evilágon a legkisebb, Isten Országában az a legnagyobb.

Szolidaritást vállalva a közeli és távoli szegényekkel, a békességet építjük az emberek között.

A közösség lelkisége megismerhető az alábbi könyvekből:

-Búzaszemek az élet kenyeréből – a közösség születésének története

-Együtt a szegényekkel – az evangéliumi szegénység megélése



Közösségi találkozó

Cím: 2462. Martonvásár, Dózsa Gy. u. 1.

Tel.: 22/460-616



E-mail: frlaszlo@gmail.com

Nemzetközi honlap: http://www.paindevie.net/

További magyar nyelvű oldalak:

http://www.blogger.com/goog_1250925214

http://www.blogger.com/goog_1250925214

http://www.blogger.com/goog_1250925214

http://eletkenyere.fw.hu/szellem.html