Akiket a vágyaik vezérelnek

Negyven éves az Emmánuel 

Az Emmánuel (velünk az Isten) Közösség a Katolikus Egyház úgynevezett karizmatikus megújulásának egyik sikertörténete. A ma már kiterjedt szervezeti felépítéssel rendelkező karizmatikus közösség életének kezdetei a hetvenes évek Franciaországába nyúlnak vissza. Jelenleg kilencezer elkötelezett tagot számlál szerte a világon, közöttük 220 pap, 115 papnövendék, 195 cölibátusban élő testvér és nővér jelzi e vallási életforma erejét.

Még csak induló közösség volt az Emmánuel Magyarországon, amikor „belecsöppentem”. Igen, ilyenre vágyom! – ez volt az első gondolatom. Évekkel korábban már találkoztam a karizmatikus megújulással, azzal a lelkiségi mozgalommal, amelynek tagjai felismerték, hogy Isten Lelke ma is hasonlóképpen működik, mint az egyház kezdetekor, kétezer évvel ezelőtt. A karizmatikus mozgalmakhoz tartozó hívő emberek átható tapasztalata, hogy a Szentlélek személyes életünket ma is átjárhatja, ha engedjük neki, és rábízzuk magunkat. 

Négy évtizede...

Franciaországban Pierre Goursat esztéta, filmkritikus, amikor már csaknem 60 éves volt, egy kanadai pap révén találkozott a karizmatikus megújulással. Ezzel egy időben egy fiatal orvostanhallgató, Martine Laffitte, aki „imaiskolát” vezetett Párizsban, egy lelkigyakorlatos hétvégén erőteljesen megtapasztalta „a Szentlélek kiáradását” (Apostolok Cselekedetei 1,5; 11,16). Amikor ez a két ember 1972-ben találkozott, örömmel osztották meg egymással az imádságból származó élményeiket. Mindketten ellenállhatatlan vágyat éreztek arra, hogy naponta összejöjjenek, imádkozzanak és dicsérjék Istent. Rövidesen sokan csatlakoztak hozzájuk, ezért sokkal nagyobb helyet kellett keresniük az összejöveteleik számára, sőt több csoportot kellett alakítaniuk. Így jött létre az Emmánuel Közösség, amelynek az elmúlt 40 év alatt mind az öt kontinensen és Európa minden országában alakultak csoportjai. Ma a világ 57 országában mintegy kilencezer tagot számlál. Lelki központja a közép-franciaországi Paray-le- Monial, Alacoque Szent Margit városa, a Jézus Szíve tisztelet központja, ahol évről évre sok embert vonzó, nemzetközi lelkigyakorlatokat tartanak. „ Az Emmánuel Közösség tagjai nem élnek monasztikus életet, tehát nem vonulnak el a mozgalmas élettől, hanem mindenki igyekszik helytállni saját környezetében, a munkahelyén, a családjában. 

Két évtizede...

Budapesten a nyolcvanas években kis imacsoport működött egy lakótelepi ház negyedik emeletén. Ennek vezetői, Marik József és Erzsébet találkozott Hervé-Marie Cattával, Martine Laffitte-nak, az egykori orvostanhallgatónak a férjével, aki mesélt nekik az Emmánuel Közösségről, és el is hívta őket Franciaországba. Ekkor fogalmazódott meg bennük a felismerés: mindig is erre vágytak! Másokkal, keresztény testvérekkel közösen áldani Istent, dicsőíteni őt a mennyeiekkel együtt, és hirdetni az Örömhírt, ami egész életüket átjárja! 

Minden megváltozik

A Szentírás szerint testünk a Lélek temploma. Csak kérni kell a Szentlelket, és Ő „kiárad” ránk. A hittanórás tananyag, ahogy a Katekizmusban is olvasható, pedig azt mondja, hogy „a keresztények a bérmálás szentségével még tökéletesebben kötődnek az Egyházhoz, a Szentlélek különleges ereje tölti el őket, ezért szigorúbb a kötelezettségük, hogy Krisztus igazi tanúiként szavukkal és életmódjukkal terjesszék és védelmezzék a hitet”. Nos, én ezt a különleges erőt egyáltalán nem éreztem! Próbáltam én „tanú” lenni, de be kell látnom, nem voltam „igazi”. Bár megbérmáltak és rendszeresen „áldoztam is”, a szentségek ereje mintha szunnyadt volna bennem. Amikor azonban egy karizmatikus csoport tagjai imádkoztak értem, egyszer csak minden megváltozott. A legnagyobb élményt ekkor az jelentette, hogy addig soha nem tapasztalt örömmel töltött el mindaz, ami vallási életemben korábban inkább feladatteljesítésnek számított. Gyerekkoromban megtanultam, hogy reggel, este, étkezés előtt és után imát mondjak. Később felhívták a figyelmünket arra, hogy fontos olvasni a Szentírást. Ezt becsületesen végeztem is. Vasárnaponként és a kötelező ünnepeken eljártam misére, a böjtölés szabályait megtartottam. Miután azonban az imában kértem a Szentlelket, hogy járjon át egészen és újítsa meg a szívemet, az életemet, minden megváltozott. A Biblia szavai egyszer csak „megszólaltak”. Isten a Szentírás szavai által mintha személyesen nekem üzenne. És én is megszólíthatom Őt, ahogy az édesapjához fordul a gyermek. Bensőséges kapcsolatban lehetek Vele. Örömmé vált minden pillanat, amit ebben a meghittségben tölthettem el a templom csöndjében, a megállóban a buszra várva, az értekezletek kávészüneteiben vagy az esti „zárás” után. Egyszerűen minden, ami azelőtt belém nevelt vallási szabályokat jelentett, most értelmet nyert, személyessé vált, és olyan örömmel töltött el, ami miatt egyre többre és mélyebbre vágytam az Istennel való kapcsolatomban. Bár senki nem várja el, mégis indíttatást érzek arra, hogy böjtöljek, és azt felajánljam valakiért, akiről tudom, hogy bajban van. Korábban a szenvedésem csak keserűséget okozott. Most örülök, na nem a fájdalomnak, hanem annak, hogy Istenre figyelve másokért ajánlhatom fel.

Küldetésünk van

Arról, amit megtapasztaltam, amivel csordultig van a lelkem, nem lehet nem beszélni! Nyert a válogatottunk! – az ujjongás föltör belőlünk, s nem baj, ha hallják a szomszédok is. Megszületett az unokánk! – ugranánk legszívesebben az első szembejövő idegen nyakába. Föltámadt Jézus Krisztus! Szeret az Isten! Az életünk az öröklét felé vezet! Van szerető Atyánk, akinek gondja van ránk! A Szentlélek, a Vigasztaló megérteti velünk mindazt, ami azelőtt el volt rejtve előttünk! – ezek örömhíre is kikívánkozhat belőlünk. Az Emmánuel Közösség tagjai nem élnek monasztikus életet, tehát nem vonulnak el a mozgalmas élettől, hanem mindenki igyekszik helytállni saját környezetében, a munkahelyén, a családjában. Vannak ugyan közöttünk papok (más országokban püspökök is) és Isten Országáért cölibátust vállaló férfiak és nők is, de a tagok többsége családos vagy egyedülálló, akik foglalkozásaikban megmaradva élik meg keresztény hivatásukat. A közösség tagjai hetenként találkoznak kisebb körben, amit „házicsoportnak” nevezünk. Hatan, nyolcan jönnek össze csütörtök esténként valamelyiküknek a lakásán, dicsőítik együtt Istent, majd megosztják egymással azt, hogyan vették észre Isten jelenlétét, illetve a Szentlélek működését saját életükben: kinek tudtunk beszélni Isten szeretetéről, kivel tudtunk jót tenni, és mi az, amiben tovább tudnánk lépni? Ezt imádság követi egymásért, és így feltöltődve folytatja ki-ki a maga tanúságtevő életét a saját környezetében. 

"Alapkegyelmek"

Az Emmánuel Közösségnek három „alapkegyelme” van. Az első az adoráció. Minél több időt töltök Isten jelenlétében imádságban, annál inkább megélem Isten közelségét. Az így szerzett élményeket, a belőle fakadó örömöt természetesen nem tudom magamban tartani. Úgy érzem, világgá kell kürtölni! Ez a missziós lelkület, avagy az evangelizáció, az Örömhír terjesztése. A közösséggel ezért rendszeresen kimegyünk az utcára, hogy örömünket hírül adjuk azoknak is, akik különben nem jönnének be a templomba, a pap aligha érné el őket. A karácsony előtti időszakban például piacokon szoktunk missziót tartani. Ha pedig engedem, hogy Isten hívása így kiteljesedjen bennem, a Szentlélek annál inkább észrevéteti velem mások fájdalmát és nehézségeit, és ekkor a szükséget szenvedőket már nem kívülállóként szemlélem, hanem átérzem a helyzetüket, és arra vágyom, hogy közösséget vállaljak velük. Ez a kompassió, a megbékélt együtt szenvedés a környezetemmel. Közösségünk tagjai külföldön hajléktalanokkal, AIDS-betegekkel és szenvedélybetegekkel is foglalkoznak. Itthon főként a lelki szükségben lévők felé fordulunk: a reményvesztettek, céltalanok, mellőzöttek felé. 

Szolgálatok

Rendszeresen tartunk imaesteket a budapesti Lehel tér Szent Margit templomában, ahol személyes imát is kérhetnek, akik gyógyulást, vigasztalást keresnek. Gyógyító imaesteket is szervez a közösségünk olyan plébániákon, ahová meghívást kapunk. Egyedülálló szülőknek három hétvégéből álló „AVE” sorozatot hirdetünk meg tavasszal és ősszel. Az összetört életű, elvált, külön élő, házasságot nem kötött édesapák és édesanyák számára nagy élmény, hogy ezeken az alkalmakon megélhetik: nincs végleg elrontott élet, Isten szeretete nagyobb a bűneinknél és hatalmasabb minden fájdalmunknál. Mellettük haladunk a megbocsátás és gyógyulás útján. Házaspároknak is tartunk „AVE” hétvégéket, amelyek során megújulhat, elmélyülhet, örömtelibbé válhat a kapcsolatuk, Isten szeretete átjárhatja az életüket. Az ifjúsági alkalmakon a 16-26 év közöttiek útkeresésében segítenek a közösség fiataljai. A nyári lelkigyakorlatos tábor Kaposvárott minden évben néhány száz résztvevőt vonz, akik így a nyaralást ötvözik a lelki feltöltődéssel. 

Jubileum

Az idei esztendő jubileumi év az Emmánuel Közösség életében, hiszen 40 éve jött létre. Az alapítót, Pierre Goursát 20 évvel ezelőtt szólította magához a Teremtő. A Laikusok Pápai Tanácsa 20 éve fogadta el a közösség statútumát. 30 évvel ezelőtt pedig fogadalmat tettek az első (konszekrált) nővérek, hogy életüket teljesen lelki hivatásuknak szenteljék. Ugyanennyi ideje segítik a közösség önkéntesei az elmaradott országokban élőket az Emmánuel által alapított szervezet, a Fidesco által. Most, a jubileumi év elején a pápa fogadta a közösség társalapítóját, Martine Cattát, az alapító, Pierre Goursat boldoggá avatási eljárása pedig hivatalosan is elkezdődött. XVI. Benedek pápa többek között a következő szavakat intézte az Emmánuel Közösség tagjaihoz: „Legyetek a ma emberei között az Evangélium tüzes hirdetői, akik Krisztusban gyökerező életet élnek! Szomjazzatok arra, hogy hirdessétek Isten Igéjét! Korunkban különösen sürgető feladat az igehirdetés a gyakran széttöredezett családokban, a fiatalok között, és az értelmiségiek körében.” A pápa arra is buzdította a közösség tagjait, hogy belülről nyújtsanak segítséget a plébániák apostoli tevékenységének megújulásához, és így támogassák a keresztény közösségek spirituális és missziós küldetését. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a közösség különösen is figyeljen azokra, akik keresik az útjukat vissza az egyházba, valamint azokra, akik eddigi életük során nem részesülhettek alapos hitoktatásban. 

Forrás: A Szív folyóirat - 2011

Jézus Szíve városa

Az Emmánuel Közösség összeállítása Paray-le-Monialról, ahol a közösség szíve dobog.

http://www.emmanuel.hu/spaw2/uploads/files/PARAY-BEMUTATO.pdf

Gyermekem, én szomjazom

|:Gyermekem, én szomjazom,

vágyom a szíved után. :|

Maradj mindig énbennem, nézd Szívemet!

Maradj mindig énbennem, lásd hűségem!

|: Gyermekem, én szomjazom,

vágyom a szíved után. :|

Maradj mindig énbennem, békére lelsz!

Maradj mindig énbennem,

igaz lesz életed!

|: Gyermekem, én szomjazom,

vágyom a szíved után. :|

Maradj mindig énbennem, figyeld igémet!

Maradj mindig énbennem, szeresd testvéred!

| : Gyermekem, én szomjazom,

vágyom a szíved után. :|

Ne aggódj és ne félj már, bízz énbennem!

Felüdítem lelkedet, add át életed!

|: Gyermekem, én szomjazom,

vágyom a szíved után. :|

Forrás: Sárga könyv 59. számú ének

Megszentelődésünk forrása az Eucharisztia

Könyvajánló

Raniero Cantalamessa: Megszentelődésünk forrása az Eucharisztia (Marana Tha kiadó)

„…Az eucharisztikus kontempláció önmagában nem más, mint kapcsolatteremtés az Ostyában valóságosan jelen levő Jézussal és rajta keresztül a Szentlélek által az Atyához való felemelkedés képessége, vagy pontosabban, adománya. Mindez a lehető legteljesebb külső és belső csöndben. A csönd a kontempláció kedves vőlegénye, aki védelmezi őt, mint ahogyan József védelmezte Máriát. (…)

Jézust szemlélve az Oltáriszentségben azt a próféciát valósítjuk meg, amit halála pillanatában a kereszten teljesített be: „Föltekintek arra, akit keresztülszúrtak.” (Jn 19,37) Sőt az ilyen kontempláció maga is prófécia, mert előrevetíti azt, amit a mennyei Jeruzsálemben fogunk csinálni. A legeszkatalogikusabb és legprófétaibb tett, amit az Egyházban véghez lehet vinni. A végén nem áldozzák fel többé a Bárányt, nem esznek többé a húsából. Vagyis megszűnik majd az átváltoztatás és az áldozás; de nem fog megszűnni az értünk feláldozott Bárány szemlélése. Ugyanis ez az, amit a szentek csinálnak a mennyben (vö. Jel 5,1 kk). Amikor a tabernákulum előtt térdelünk, már a mennyei egyházzal együtt alkotunk egyetlen kart: ők az oltár előtt, mi pedig úgymond az oltár mögött; ők a színről színre látásban, mi pedig a hitben.

A Kivonulás könyvében olvassuk, hogy „amikor Mózes lejött a Sínai hegyről, nem tudta, hogy arcának bőre ragyogott, mivel vele beszélt” (Kiv 34,29) Mózes nem tudta és mi sem fogjuk tudni (mert így a legjobb); de talán velünk is megtörténik majd, hogy amikor az ilyen pillanatokból visszatérünk a testvérek közé, valaki észreveszi, hogy arcunk ragyog, mivel az Urat szemléltük. Ez lesz a legszebb adomány, amellyel megajándékozhatjuk őket.”

Forrás: Marana Tha sorozat 77., 1999, ford. Büki Pál, pp 77-79.

Ne félj a Szentlélektől!

Hadd jöjjek én

Ifi-sziget

Jó Atyám imádlak

Szentlélek, jöjj!

Válogatás a katolikus karizmatikus megújulás dalaiból 2.

263 újabb ének a katolikus karizmatikus megújulás által énekelt dalokból, az Áldjad én lelkem az Urat! énekeskönyvet folytatólagosan követő számozással. Az újabb énekeskönyv segítséget szeretne nyújtani ahhoz, hogy eleven legyen bennünk Isten dicsőítése. Ahogy az előző könyvnél (sárga énekeskönyv), úgy ennél is az volt az alkotók szándéka, hogy az Istenben való örömöt nem csak a templomban éljük át, hanem vigyük ki az „utcára”. Dicsérjük az Urat autózás, vagy mosogatás közben, imacsoportban és lelkigyakorlatok alkalmával, mert arra teremtett minket, „hogy magasztaljuk az Ő dicsőségét” (Ef 1,12). Isten dicsérete fölemeli szívünket és bevezet Isten jelenlétébe. Isten közelségének megtapasztalása a keresztény ember legszebb kiváltsága. Ezért ajánljuk mindenkinek, hogy énekelje ennek a könyvnek a dalait, mert akkor örömmel telik meg a szíve.

Forrás: Moly

Áldjad én lelkem az Urat!

Válogatás a Katolikus Karizmatikus Megújulás dalaiból 1.

„Gyógyulások, jelek és csodák”

Nagy örömmel és izgalommal hívunk a Magyarországon most először megrendezendő „Gyógyulások, jelek és csodák” című konferenciára/lelkigyakorlatra: egy intenzív hétvégére Damian Stayne-nel és a Cor et Lumen Christi közösséggel a Szentlélek erejében. Nem csak karizmatikusoknak!

Helyszín: Budapest

Időpont: 2014. november 15-16. – szombat reggeltől vasárnap estig

Mire számíthat, aki eljön?

Inspiráló tanítások, amelyek segítenek megváltoztatni életedet, ha akarod.

Örömteli és erőteljes dicsőítés

Szentségimádás és Szentmise

Ima a Szentlélek új és erőteljes kiáradásáért

Ima a betegek csodás gyógyulásáért

Eucharisztikus gyógyító szolgálat a belső és lelki gyógyulásokért

A Cor et Lumen Christi alkalmain az elmúlt 10 év során közel 40 000 ember tett tanúságot testi gyógyulásról, ezrek töltekeztek be a Szentlélekkel és százak tértek meg Jézushoz.

Regisztrációs díj a befizetés időpontjától függően (a szabad helyek függvényében!!) személyenként:

szeptember 30-ig  3000 Ft

október 31-ig   3600 Ft

november 1-től illetve a helyszínen 4000 Ft

Jelentkezés, további információk: azigeereje@gmail.com

Forrás: Cor et Lumen Christi Közösség

Eleven a szó, ha, a tettek beszélnek

Aki eltelik Szentlélekkel, az különféle nyelveken beszél. A sokféle nyelv nem más, mint a Krisztusról szóló sokféle tanúságtétel: mint az alázat, szegénység, türelem és engedelmesség, amelyeken akkor szólalunk meg, amikor azokat önmagunkban másoknak megmutatjuk. Eleven a szó, ha a tettek beszélnek. Kérlek benneteket, hallgassanak el a puszta szavak, és szólaljanak a tettek. Tele vagyunk szavakkal, de hiányoznak belőlünk a tettek. Ezért átkoz meg minket az Úr, hiszen ő megátkozta a fügefát, amelyen nem talált gyümölcsöt, csak leveleket. „A prédikáló számára — mondja Szent Gergely — a törvény az, hogy tegye is meg, amit hirdet.” Hiába henceg a törvény ismeretével az, aki tetteivel lerombolja azt, amit tanít. 

Az apostolok beszélni kezdtek, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket (ApCsel 2, 4). Boldog, aki úgy beszél, ahogy a Szentlélek adja neki a szót, és nem saját eszére hagyatkozik! Vannak ugyanis olyanok, akik saját eszükből beszélnek, ellopják mások szavait is, és úgy adják elő, mintha saját szavaik lennének. Róluk és a hozzájuk hasonlókról mondja az Úr Jeremiásnál: Igen, a próféták ellen fordulok, akik ellopják egymástól szavaimat. Igen, a próféták ellen fordulok, akik úgy akarnak jövendölni, hogy csak a nyelvüket mozgatják, és azt mondják: így szól az Úr. A próféták ellen fordulok, akik hazug álmaik szerint prófétálnak — mondja az Úr —, mert elbeszélik őket, s így félrevezetik népemet hazugságaikkal, csalárdságukkal. Bizony, nem küldtem őket, sem parancsot nem adtam nekik. Nem is használnak semmit ennek a népnek — mondja az Úr (vö. Jer 23, 30-32). 

Mi tehát úgy beszéljünk, ahogy a Szentlélek szólásra indít minket. Alázatos áhítattal kérjük, árassza belénk kegyelmét, hogy a Pünkösdöt, a Szent Ötven-napot öt érzékünk üdvös használatával és a tízparancsolat megtartásával ünnepeljük, és teljünk el a bűnbánat buzgó lelkületével, s a hitvallás lángnyelvei gyújtsanak lángra bennünket, hogy a szentek ragyogásában lobogva és megvilágosodva megláthassuk majd a háromszemélyű egy Istent.

Forrás: Páduai Szent Antal áldozópap beszédeiből (I, 226)

Jöjj, Szentlélek, szállj le rám

A Szentatya beszéde a római karizmatikus találkozón

Kedves Testvérek! 

Nagyon köszönöm szerető köszöntéseteket.  Minden bizonnyal valaki elárulta a szervezőknek, hogy nagyon szeretem ezt az éneket: “The Lord Jesus Lives”  Amikor Buenos Aires-ben ünnepeltem a szentmisét a Karizmatikus Megújulással, átváltoztatás utáni imádságos csend majd néhány perc nyelveken való ima következett, s aztán ezt az éneket énekeltük éppen olyan örömmel és erővel, ahogyan ti ma énekeltétek. Köszönöm. Otthon éreztem magamat!

Köszönöm a Lélek-újulásban résztvevőknek, az ICCRS-nek és a Catholic Fraternity-nek ezt a találkozást veletek, mely örömmel tölt el. S hálás vagyok azoknak, akik először tapasztaltál meg a Szentlélek erejét ilyen erővel, azt hiszem Patty volt.    Ti, a Karizmatikus Megújulás nagy ajándékot kaptatok az Úrtól.   A Lélek akaratából születtetek ujjá, mint ajándék az Egyházért, az Egyházban.   Ezzel  tudjuk meghatározni, kik vagytok: folyamatos kegyelem.  

Mi a Szentlélek első ajándéka?  Hát Ő, saját maga, aki a Szeretet, és aki képessé tesz arra, hogy szeressük Jézust.   Ezért hangzott el Nikodémusnak:  “szüless  ujjá Lélek szerint  A karizmák sokféleségének nagy ajándékát kaptátok, olyan sokféleséget, mely harmóniává változik a Szentlélekben az Egyház szolgálatára.

Amikor rátok, karizmatikusokra gondolok, akkor az Egyház képe rajzolódik sajátosan elém: egy nagy zenekart látok, sokféle hangszerrel, mindegyiknek más a hangja, de mindegyikre szükség van ahhoz, hogy a zene harmonikus legyen. Szent Pál beszél erről a 1 Kor. 12.-ben.      A zenekarban , azaz a Megújulásban, senki sem gondolhatja magát fontosabbnak a másiknál. Senki sem mondhatja: Én vagyok a fej!  Mint az Egyháznak, csak egy  a Fő, csak egy az úr: az Úr Jézus .   Tehát ki a Megújulás feje? – az Úr Jézus! S ezt azzal az erővel állíthatjuk, melyet a Szentlélek ad nekünk, hiszen  a Szentlélek nélkül senki sem mondhatja: Jézus az Úr!  

Talán tudjátok, hiszen a hírek gyorsan terjednek, hogy a karizmatikus Megújulás első éveiben, nem igazán szerettem a karizmatikusokat.  Azt mondtam: Olyanok, mintha szamba-iskola lennének!   Nem imádkoztam úgy,mint ők, és nem vettem tudomást mi minden új történik az Egyházban.  Aztán megismertem őket, és végül megértettem, mennyi jó hatással van a Karizmatikus Megújulás az Egyházra.  S hát ez a történet, mely a „szamba iskolával” kezdődött, sajátos módon folytatódott, néhány hónappal a konklávéban való részvételem előtt, az Argentin Püspöki Konferencia a az Argentin karizmatikus Megújulás   lelki segítőjévé nevezett ki.

A Karizmatikus megújulás nagy erő az Evangélium hirdetésére, a Szentlélek örömében.   Vettétek a Szentlelket, s Ő képessé tett benneteket arra, hogy felfedezzétek,, mennyire szereti Isten, minden gyermekét, és megkaptátok az Ige szeretetét.  Annak idején azt mondták, hogy a karizmatikusok mindig magukkal hurcolják a Bibliát, az Újszövetséget! Hát most is nálatok van? Igen?! Hát nem vagyok olyan biztos benne.   Hát, amennyiben nem, térjetek vissza az első szeretethez, s legyen mindig nálatok az Isten Igéje! S mindig olvassátok, mindig járjatok Isten Igéjével!

Isten népe, akik a Karizmatikus Megújuláshoz tartoztok, vigyázzatok, hogy ne veszítsétek el azt a szabadságot, amit a Szentlélek adott nektek. A Megújulás veszélye, ahogyan arra, kedves barátom, Cantalamessa atya sokszor felhívja a figyelmet, túl szervezetté váljatok

Igen, szükség van bizonyos szervezettségre, de ne veszítsétek el azt a kegyelmet, hogy engeditek, hogy Isten, Istennek bizonyítsa magát!  “Ugyanis nincs nagyobb szabadság, mint ha valaki engedi, hogy a Szentlélek vezesse, ha lemond arról, hogy mindent kiszámítson,  kontrolláljon, és megengedi a Léleknek, hogy megvilágítson, vezessen, és oda vigyen, ahová akarja.  Hiszen a Szentlélek tudja, mire van szükség  minden korban, minden pillanatban.   S ez misztikus termékenységet jelent.  ” (Apostoli Exhortation Evangelii Gaudium, 280).

Másik veszély, hogy Isten kegyelmét kontrollálni akarjuk.  Gyakran egyes közösségek vezetői – én jobban szeretem, ha szolgálókat mondunk – talán nem is szándékosan, a kegyelem adminisztrátoraivá válnak, döntenek arról, kiért szabad Lélek-keresztségért imádkozni s kiért nem. Ha ez előfordult köztetek, nagyon kérlek, többé ne forduljon elő. Hiszen a Lélek kiárasztói vagytok és nem őrei!

A Malines-i dokumentumban jó vezérelveket kaptatok, ahhoz, hogy ne tévesszétek el az utat.  Ennek első része: a teológiai és pasztorális útmutatás. A második részt maga Suenen bíboros és Helder Camera, a II. Vatikáni Zsinat nagy alakjai írták: a karizmatikus Megújulás és az Ökumenizmus.

S ez a ti dolgotok: evangelizációs és spirituális ökumenizmus, a szegények, a rászorulók, a peremre szorultak  iránti figyelem, s mindennek alapja pedig az adoráció! A megújulás alapja Isten imádása!   

Azt kérték tőlem, mondjam meg, mit vár a pápa a Megújulástól.

Az első,  megtérés Jézus szeretetéhez, mert ez átalakítja a keresztények életét, és isten szeretetének tanúságtevőjévé teszi őket.   Az Egyháznak szüksége van arra, hogy a keresztények élete tanúságtétel legyen, és a Szentlélek segít minket, hogy koherens módon élve az Evangéliumot, eljussunk az életszentségre.

Azt várom mindannyiotoktól, hogy mindenkivel az Egyházban, osszátok meg a Szentlélekben való keresztség kegyelmét. (ezt a kifejezést használja az Ap.Csel.) I  Találkozóra hívta a nemzetközi karizmatikus közösségeket Ferenc pápa

Azt várom tőletek, hogy evangelizáljatok Isten Igéjével, és hirdessétek, hogy Jézus él, és minden embert szeret.

Azt várom tőletek, hogy tegyetek tanúságot a spirituális ökumenizmusról,  mely  megvalósulhat köztetek és más egyházak, keresztény közösségek között, akik hisznek Jézusban, mint Úrban és Megváltóban.

Igen fontos, ahhoz, hogy Jézus nevében evangelizálhassatok, hogy megmaradjunk a szeretet egységében, melyre Jézus hív minket, minden emberért, hogy megmaradjunk a Szentlélekért való imában, hogy a Ő adja meg ezt az egységet. ne felejtsétek el, hogy a Karizmatikus Megújulás természete szerint ökumenikus.   A Karizmatikus Megújulás örvend azon, amit a Lélek más egyházakban művel.   (1 Malines 5, 3).

Legyetek közel a szegényekhez, az ínségesekhez, hogy érinthessétek bennük Jézus testét! Kérlek!!

Keressétek a megújulás egységét, mert az egység a Szentlélektől való, a Szentháromság egységéből születik.  Honnan való a szakadás?   A Sátántól.   Meneküljetek a belső harcoktól! Ne forduljon elő közöttünk!

Köszönöm az ICCRS-nek és a Catholic Fraternity-nak, a laikusok Pápai Tanácsa pápai jogú szervezeteinek, a Megújulás világméretű szolgálatát.  Kérem, hogy vállalják  hogy segítik előkészíteni a papok és püspökök világtalálkozóját, amire jövő júniusban kerül sor.   Tudom, hogy már döntöttetek arról, hogy közös irodátok lesz, hogy ezzel is jelezzétek az egységet és gazdaságosabban tudjátok használni az anyagiakat.  Nagyon örülök ennek.   S azt is köszönöm, hogy már most kezditek szervezni a 2017-es nagy jubileumotokat!

Testvérek, jegyezzetek meg, imádjátok az Istent, ez az alap!  Istent imádni, törekedni az életszentség újdonságára a Szentlélekben!   Legyetek a Lélek ajándékainak kiárasztói, szétosztói! kerüljétek el a túlszervezés  veszélyét.

Menjetek ki az utcákra, hirdetni az Evangéliumot!  Jegyezzétek meg, hogy az Egyház Pünkösd reggelén akkor született meg, amikor kilépett a zárt ajtók mögül. .Legyetek közel a szegényekhez, érintsétek testükben Jézus sebeit.   Vezessen benneteket  Szentlélek szabadsága! Nagyon kérlek, ne zárjátok kalitkába a Szentlelket!  Szabadsággal éljetek!

Keressétek a megújulás egységét, mert az egység forrása a Szentháromság!

S mindannyiotokat, a világ minden karizmatikusát várom, hogy 2017 Pünkösdjén ünnepeljen együtt a pápával a Szent Péter téren! Köszönöm.

2014. jún 1.

Forrás: Rákoscsaba Főplébánia

Ferenc pápa beszéde a karizmatikus megújulás római nemzeti találkozóján

Vasárnap kora este, fél hatkor találkozott Ferenc pápa a római olimpiai stadionban a Szentlélekben való karizmatikus megújulás 37. olasz nemzeti gyűlésének 52 ezer résztvevőjével, akik 55 országot képviseltek. A szívből szóló valóban szentlelkes, kitárt karral énekelt dalok pillanatok alatt egy nyitott égboltú cenákulummá varázsolták az olimpiai stadiont. Ebben a forró hangulatú légkörben Ferenc pápa a Lélek ösztönzésére szabadon, bátran és személyesen szólott a Szentlélekben való megújulás jelentőségéről és kihívásairól. 

Rövid szavakkal vázolta a megújulás követendő útját: „Evangelizálás, spirituális ökumenizmus, a szegények és rászorultak gondozása, a peremre szorultak befogadása. És mindez az i-má-dás alapján! Szótagolva hangsúlyozta a pápa annak a fontosságát, hogy „a lelki megújulás alapja az Isten imádása”. „Törekedjetek a megújulás egységére, mert az egység a Szentlélektől ered és a Szentháromság egységéből születik. De a megoszlása akkor honnan ered?” – tette fel a kérdést Ferenc pápa. „A gonosztól. A megoszlás a gonosztól származik. Meneküljetek a belső harcoktól. Ilyen ne legyen köztetek! Menjetek ki az utcára ellenben, hirdessétek az evangéliumot és emlékezzetek arra, hogy az Egyház Pünkösd reggelén éppen a „kijáratban” született, amikor kilépett az utolsó vacsora terméből”. „Lépjetek közel a szegényekhez – folytatta a pápa – és érintsétek meg a testükön Krisztus megsebesült testét. Hagyjátok, hogy a Szentlélek vezessen benneteket ezzel a szabadsággal és kérem, ne zárjátok kalitkába a Szentlelket!” 

Személyes hangon szólt a pápa saját korábbi meggyőződéséről: „Amint talán ti is tudjátok, mert a hírek gyorsan terjednek, kezdetben nem osztoztam az ő hozsannázó imamódjukban, mert az úgy tűnt nekem, mint egy szamba tánciskola! De aztán kezdtem megismerni őket és megértettem mindazt a jót, amit a Szentlélekben való megújulás ad az Egyháznak. Az én különös történetem azzal végződik, hogy a pápaválasztó konklávé előtt az argentin karizmatikus megújulás spirituális asszisztensévé neveztek ki. A lelki megújulás nagy erő”.

„Figyeljetek arra, hogy ne váljatok a Szentlélek kegyelmének ellenőreivé! Néha ugyanis a felelősök, de sokkal inkább szeretem a szolgák kifejezést használni, tehát a szolgák, anélkül, hogy akarnák, a kegyelem adminisztrátoraivá válnak, eldöntvén, hogy kinek adják azt és kinek nem. Ha valaki így cselekedne, nagyon kérem, ne tegye többé! Ti Isten kegyelmének kiosztói vagytok, nem pedig ellenőrei! Ne legyetek a Szentlélek vámosai!”. 

Ferenc pápa elmondta, mit vár a karizmatikus megújulástól: „Mindenekelőtt megtérést Jézus szeretetéhez, mely megváltoztatja az életet és a keresztény embert Isten szeretetének tanújává teszi. Az Egyház várja ezt a tanúságtételt és a Szentlélek segít benneteket, hogy az evangéliumot következetesen éljétek meg az életszentségetek számára. Várom tőletek, hogy osszátok meg az Egyház kegyelmét a Szentlélekben. Várom tőletek, hogy Isten szavával evangelizáljatok, amely hirdeti, hogy Jézus él és szeret minden embert. Ökumenikus tanúságtételt várok tőletek. Emlékezzetek arra, hogy a Megújulás, természeténél fogva, ökumenikus, a katolikus megújulás örül annak, amit a Lélek a más egyházakban megvalósít”.

Ferenc pápa többször is kérdéseket tett fel a résztvevőknek: „Vajon a karizmatikusok hordanak-e a zsebükben Bibliát?”. „Igen” – jött a felelet, de ez nem győzte mag egyértelműen a pápát, aki így folytatta: Én nem vagyok ebben annyira biztos! Tehát térjetek vissza az első szeretethez, hordjátok mindig magatokkal a Szentírást, a zsebetekben vagy a táskátokban! Tekintettel a papok, fiatalok, családok és betegek tanúságot tevő képviselőire, Ferenc pápa hiányolta az időseket, a nagyszülőket. „Ők a mi bölcsességünk – mondta – az Egyház bölcsessége, az öregek, akiket oly sokszor leselejtezünk, pedig ők a hitünk biztosítása, akiket éppen a Szentlélek vezet”. 

Ferenc pápa egy karizmatikus feleséggel és anyával való beszélgetés során a család központi szerepére utalt: „Jézus növekszik, növekszik a házastársak szeretetében, a gyermekek életében. A családok alkotják ezt az otthoni egyházat. A házastársak, noha bűnösök, mégis előbbre akarnak jutni a hitben, a termékenységükben, gyermekeikben és azok hitében. Az Úr megáldja a családot, erőssé teszi ebben a válságban, amikor a gonosz szét akarja rombolni azt.”

A karizmatikus megújulás papjait Ferenc pápa arra buzdította, hogy menjenek közel Jézushoz és az emberekhez: „Ezt a két dolgot kérem tőletek: Menjetek közel Jézushoz és az emberekhez!”. 

Egy fiatallal beszélgetve az ifjúság útját a pápa abban jelölte meg, hogy „törekedjenek nagy dolgokra”, szemben egy „páncélszekrényben őrzött élettel”. Így ugyanis az ifjúság öreg lesz, a szó legrosszabb értelmében. Egy rongy lesz belőle. Többé már semmire sem jó. A fiatalság ellenben arra való, hogy kockáztasson, kockáztasson jól, reménységgel. És nagy dolgokra törekedjen. A fiatalság arra való, hogy adja önmagát, fiatalságát, hogy mások is megismerjék az Urat. Ne takarékoskodjatok fiatalságtokkal önmagatok számára: menjetek előre!”. 

Egy vak emberrel társalogva Ferenc pápa a szenvedést mint tanúságtételt és mint a Jézushoz való közelséget jellemezte. „A szenvedő testvérek, akiknek betegségük van, vagy fogyatékosok olyan testvérek, akiket Krisztus szenvedése kent fel, és így Jézust követik a kereszt és az élet nehéz pillanataiban. A szenvedésnek ez a kenete viszi őket előre az egész Egyház számára. 

Imádságában Ferenc pápa a Lélek „szent mámoráról” szólt, mely a szeretet nyelvein való beszédre indít, szemben a hatalom önzésével. Végül egységre szólított fel: „Keressétek az egységet, mely a Szentháromságtól jön!” és meghívta a karizmatikus résztvevőket 2017-re Rómába,hogy a pápával együtt ünnepeljék Pünkösdkor a nagy jubileumukat a Szent Péter téren. 

Forrás: Vatikáni Rádió 

Pécsi pünkösdi evangelizáció

Ima a Szentlélek hét ajándékáért

1. Küldd el Uram Szentlelkedet, a Bölcsesség Lelkét!

Oly nagy vagy Uram oly távolinak tűnik világod, úgy riaszt fölséged, oly idegennek látszik gondolataid útja s járása, oly nehéz valód s kegyelmed felfogása, szolgálata!

A bölcsesség szent ajándékával tedd ízessé számomra világodat, hozd közelbe a távolít, otthonivá az idegent, természetessé a természetfölöttit. Ahogy nem kell magunkon erőszakot venni, ha jól ismert, ízletes étel áll előttünk, ilyen jól ismert, ízes valósággá légy számunkra,

Uram! Vedd el szeretetem fáradtságát, áldozatom és helytállásom kikényszerített voltát, a mindennaposság ás szokásosság közönyét, elmém ernyedő hangulatát, a kötelességszerűség és becsületes helytállás komorságát. Add bőséggel, Uram a Bölcsesség Lelkét!

2. Az értelem Szentlelkét oltsd belém, Uram!

Sokszor érthetetlenek előttem titkaid, és úgy állok meg hitünk tanítása előtt, mintha egyik titok a másikkal rokon nem is volna, mintha csak szeszélyesen összeválogatott tanítás halmaza lenne.

De a Te Értelmed áll minden mögött: Te tudod mindennek az okát, Te látod mindennek a céljait, és a Te logikád biztosít következetességet hitünkben.

Ezt a Te Értelmedet add ajándékul, hogy a fátyol mögött és a hit sötétjében egy benső biztonságérzéssel, a ,,majdnem látás'' önkéntelenségével igazodjam el szent hitünk tanításaiban, szent hitünk titkaiban.

Tedd könnyebbé, élőbbé, szárnyalóvá hitemet az Értelem ajándékával!

3. A tudomány ajándékáért Uram, igazíts el vele a világ dolgaiban!

Lássam át világosan, hogy gyökerében minden esemény, tünékeny, múlékony, hiábavaló: fények is, árnyak is.

Nem érdemes hát csak rájuk építeni sem szeretetünket, sem gyűlöletünket.

Kár csak belőlünk forrásoztatni örömeinket vagy bánatainkat. Ha tünékeny is a világ, egy rendeltetése mégis van: takartan hordozni Téged, igazságaidat, szándékaidat. terveidet. Taníts meg, Tudomány Szentlelke, hogy észrevegyem minden mélyén az Istent! Hiszen ott él mindenek alján, mindenek függönye mögül Ő jelentkezik, Ő hív: a természet és a történelem mindenféle fajtájú függönye mögül.

A múlékony világ mögött téged keresni, Téged megragadni tanítson meg a Tudomány Szentlelke!

4. A Tanács Lelkéért Add nekem a Tanács Szentlelkét!

Milyen bonyolultnak látszanak emberekkel való kapcsolataim, mindennapi feladataim, az életben való eligazodásom! Hányszor kell megállnom és magamtól kérdenem: mit tegyek, hogy üdvöm biztosítva legyen, hogy senkinek ne vétsek és Neked is kedves legyek! Sokszor azonban még kételyem sincs! Ó, Tanács Szentlelke, oltsd belém ezeket az üdvös kételyeket tetteim előtt! Állj mindjárt mellém eligazító jobboddal! Azt válasszam a test bölcsességét, a földi okosságot távoztatva ami szent Fölséged szándéka és akarata! Tedd találékonnyá szívemet és határozottá szavad követésére!

5. Jámborság Lelkéért

A Kegyelet, az Áhítat, a Jámborság Szentlelke! Hogyan is hívjunk, hogyan is nevezzünk, hogy csak kissé is megsejtsünk?! Szent Tapintat! Szent Megilletődöttség! Szent Ihletettség! Mely mindenen megérzi az istengyermekség kegyelmeit és távlatait, sőt feladatait.

Ezért adj serénységet az emberekkel szemben való kötelmeim teljesítésében, hiszen tudom, hogy Isten gyermekeit szolgálom, bennük és általuk az Istent.

Ha pedig ők hibáznak vagy mulasztanak velem szemben, dehogy török be senki emberfia világába durva, kemény, megtorló kezekkel. Hisz fölöttünk is ott lebeg az isteni kinyilatkoztatás, kiválasztás és kegyelem titka: Isten tudja, ki mit, miért tesz vagy nem tesz meg nekem! A Kegyelet Szentlelke tegye látóvá szívemet!

6. Az Erősség Lelkéért

Gyönge vagyok, az Erősség ajándékára várok és vágyom!

Ha számbaveszem feladataimat, kötelezettségeimet, küldetésemet, kétségbe kell esnem erőtlenségem láttán, kitartásom hiányán, állhatatlanságomon.

Szenvedélyek, erők sűrűsödnek lelkem peremén, mikkel nem tudok leszámolni. Áldozatokat kell hoznom Istenemért, Egyházamért, magam és mások üdvéért, és én töprengek és félek az áldozatoktól! Rettegek az emberektől, kiket elviselni az erősek is alig tudnak!

Óh, Uram, tölts el az Erősség ajándékával! Legyek bátor, tetterős, áldozatokat örömmel hozni tudó hős, de ha kell, vállaljam a Te erőtlenségeidet, mely emberileg ugyan gyöngeségnek, alulmaradásnak látszik, de tudom, hogy ,,Istennek a 'gyöngesége' erősebb az embereknél'' (1Kor 1,25)

7. Az Úr félelméért szent és üdvös félelmet olts belém!

Nem a kárhozatra vivő félelmet, mely sorvaszt, zsugorít, kétségbe, aggályba sodor, nem is a szolgai félelmet, mely bátortalan és sötét egű. De azt a félelmet, amit Te akarsz, amit Te kívánsz, ami üdvös nekünk, ami fölemel, ami lendít, sodor Feléd.

Te magad akartad, hogy elrémüljünk, hiszen a pokol borzalmait különben nem mondtad volna. Te akartad, hogy elrémüljünk a bűn súlyosságától. Te mondogattad, hogy milyen hatalmas Isten keze, az Isten hatalma és ereje! Ezzel azt akartad, hogy szavaid nyomán a lélek megrendülésének sötét felhői gondatlanságunk és felelőtlenségünk bárányfelhős egének aljára húzódjanak. A kárhozat itt van elrejtve az előttünk levő világban, a velünk élő emberekben. Szent Fölséged semmibe-vevése húzódik meg és fenyeget bennünket.

Rémíts meg, borzalommal tölts el, hogy üdvös félelemmel nyúljunk e világ dolgaihoz, nehogy kárhozatunkra váljanak! De add, hogy ne bénítson, ne sújtson, ne sötétítsen, de emeljen, és irgalmad világával fényt derítsen szegény lelkemben. Ámen.

Belon Gellért püspök