2017. augusztus 27., vasárnap

Kell ez a tűz

Az évszázados falak között most nem gregorián zsolozsma szól. A felnőtt sokaság Csiszér László vezetésével énekekkel, imával hódol az Úrnak. Testestől-lelkestől vesznek részt az imában, zengve szólnak a dalok. Gyakran tapsolnak, táncolnak, vagy éppen leborulva fejezik ki hódolatukat. Pannonhalmán, az apátság dísztermében a Szent András Evangelizációs Iskola szervezésében megvalósult nemzetközi szeminárium résztvevői végeznek dicsőítést. Ez az őszinte odafordulás a teremtmény válasza Isten teremtő és üdvözítő munkájára.


Világiak, papok, szerzetesek gyűltek össze a négynapos találkozóra Európa számos országából. Olasz­országból, Lengyelországból, Romániából, Ukrajnából, Németországból, Spanyolországból, Dániából, Cseh­országból érkeztek a mintegy száznyolcvan magyarországi és külhoni – erdélyi, kárpátaljai, felvidéki és vajdasági – résztvevő mellé; összesen több mint kétszázötvenen voltak jelen. A két előadó a mexikói ­José H. Prado Flores, becenevén Pepe, a kurzussorozat létrehozója, valamint ­Ângela Chineze, a brazil evangelizációs iskola vezetője. A téma a Biblia értelmezése, a Szent Jeromos-kurzus.
A vendéglátó bencés rendet képviselő Hardi Titusz OSB szinte a kezdetektől bekapcsolódott az evangelizációs iskola munkájába. Magyar­országon is egy bencés atya honosította meg a kurzussorozatot, Forrai Botond, a kilencvenes években ménfőcsanaki plébános. Szívügye volt az evangelizáció. Munkatársa, Maros ­Ildikó hosszas keresés után jutott el Rómában a mexikói alapítású Szent András Evangelizációs Iskola kurzusára. Ekkor született meg a döntés, hogy a lelki képzést elhozzák hazánkba is. 1994-et írtunk ekkor. Egy évre rá meg is tartották az első kurzust Ménfőcsanakon. „Egy ezeréves hagyomány és egy tüzes megújulás találkozása volt. Botond atya életének eseményévé vált ez az iskola, megerősítette a Ménfőcsanakra képzelt evangelizációs ház vízióját. Hívott, nézzem meg munkájukat. Ritkán tapasztalható meg a megújulás az Egyház életében, tudtam, erre az életindításra oda kell figyelni. Nekem kell ez a tűz” – meséli Titusz atya, aki éveken át igazgatóként szolgált, ma lelkipásztori felelősként van jelen az evangelizációs iskolában.
A kurzussorozat célja az új evangelizáció. Új a lendületben, a kifejezés­módban, nyelvezetben, de a látásmódban is. Az alapító azt vallja, az evangéliumot tanítványok közössége tudja hirdetni, akik Jézus mellé szegődve élnek, így tudnak tanúságot tenni róla.
A tartalom és forma Mexikóban jött létre 1980-ban, és rövid idő alatt széles körben elterjedt. Az átadás a Pepe Prado és munkatársai által kidolgozott kurzusok sokasága által valósul meg. A Szent András Evangelizációs Iskola képzési programja huszonegy kurzusból áll. „Teljes palettát adunk az embereknek, hogyan fejlődjenek. A megtérés az »új élet kurzus« elvégzésével kezdődik, ezt az Emmausz követi, melynek célja Jézus megismerése, a János-kurzus készít fel a tanítványságra. A Pál-kurzus pedig az apostolság felé vezető út. Mindez nem gyorsan megy végbe, hiszen az emberben lassan játszódik le a változás. Érett evangelizátorrá öt-tíz év alatt válik valaki” – vázolta fel Gyuris Gellért, a lelki képzés magyarországi igazgatója azt az ívet, amit az evangelizációs iskola kurzusai nyújtanak.
A tartalmat tekintve alap a kérügma kibontása, elmélyítése, melyet Ferenc pápa így fogalmaz meg: „Jézus Krisztus szeret téged, életét adta azért, hogy üdvözítsen téged, és most mindennap melletted él, hogy megvilágosítson, megerősítsen, megszabadítson téged” (EG 164). A kurzusok célja ennek a szeretetnek a megélése. Az egyik résztvevőt, Moór Istvánt is ez ragadta meg. Diákként ismerkedett meg az iskolával, a fiatal vezetők lelkesedése nagy hatással volt rá: „Ott tapasztaltam meg először Isten személyes szeretetét. Arra a döntésre készített fel, hogy elfogadjam Jézust megváltónak, és megtaláljam az utat az Egyház közösségébe.” Kovács Zoltán papnövendék is azért lelkesedik, mert a kurzusok ébren tartják benne az Istennel megélt kapcsolatot, miközben közösségre talál azokkal, akik ugyanerre az alapra építik fel életüket.
Titusz atya azt fogalmazza meg, hogy szívesen elküldene minden szerzetest a tanítványság iskolájába: „A kurzusok olyan látást adnak a tanítványságról, ami egy életre meghatározó lehet egy szerzetes számára. Olyan értelmet kap az evangelizáció, amit nem tud többé elfelejteni.”
Az ismeret átadásának útja a megtapasztalás. A Szent András-i módszer abból a felismerésből indul ki, amit Bartha Angéla szociális testvér fejt ki: „Az ember az értelme mellett érzékszervei érintettségével tanul. Azt jegyezzük meg, ami a szívhez is szól, ami belülről megmozgat. Sok intellektuálisan gazdag előadást hallunk, de a felnőtt azt viszi el magával, ami megérinti. Amin sírunk, nevetünk, azt megjegyezzük.” Fontos eszköz a láttatás, megjelenítés. Az épületben mindenütt sok kép, szimbólum kapcsolható a kurzus tartalmához. Az előadók szemléltetőeszközök gazdag tárházával dolgoznak.
A vizualitás mellett az „aktívan részt vevő” módszerrel dolgoznak az evangelizációs iskola kurzusain. A legfontosabb üzeneteket az előadó kérésére a közösség hangosan megismétli. Úgynevezett dinamikák tartják ébren a figyelmet, elősegítve a központi gondolatok elmélyítését. Ilyen volt például, amikor Ângela Chineze arra kérte a résztvevőket, a bibliájuk szívükhöz szorításával szimbolikusan öleljék magukhoz Jézust. A hangsúly mindig a belső átélésen, megtapasztaláson van.
Az aktív részvételt célozza a csoport­munka: tizennyolc naponta változó feladattal kapcsolódik a kurzushoz. A reggeli dicsőítést követően „trónra emelik” a Szentírást, díszítésekkel körbevéve helyezik az ambóra. Egy másik csoport színre viszi az előző nap összefoglalását. A közbenjáró csoport az előadókért imádkozik, a fogadó csoport a programokra érkezőket várja. Elmaradhatatlan a liturgikus csoport közreműködése a napi szentmiséken, és a résztvevők jólétét biztosító takarító, étkeztető csoportok munkája. Az animációs csoport az előadás előtt mozgatja meg a résztvevőket. Az esti „Bandi csárda” pedig játékra, táncra, vidámságra hívja a közösséget.
A tanítás érthető kibontása, útmutatást adó gondolatok, elmélyült ima, felszabadító dicsőítés, közösség, vidámság – így teljes a kép a Szent András Evangelizációs Iskola III. nemzetközi szemináriumán.

Trauttwein Éva

Forrás: Új Ember


2017. augusztus 21., hétfő

A magától növekvő közösség


A Szentlélek 50 évvel ezelőtt - is - meglepte az Egyházat

I. rész

A Katolikus Karizmatikus Megújulás az Egyház legdinamikusabb Szentlélek-mozgalma, amely rövid története alatt több mint 100 millió katolikus szívét érintette meg, közel 150 országban terjedt el. 1967-ben indult el Amerikából. Nincs emberi alapítója, spontán módon keletkezett és terjed ma is.


Előzmények

A kezdeti karizmatikus jelenségek, melyekről az Apostolok Cselekedeteiben olvashatunk, mindvégig megvoltak az Egyház életében, csak nem olyan bőségben. Aki figyelmesen tanulmányozza a szentek életét, az ebben nem is kételkedhet.1

XIII. Leó 1901. január 1-jén a Szentléleknek ajánlotta a XX. századot: az Egyház nevében elimádkozta a Veni Creator Spiritus-t. 1962 őszén, a II. Vatikáni Zsinat megnyitóján XXIII. János pápa így imádkozott: "Szentlélek, újítsd meg korunkban csodáidat, mint új Pünkösdöt." Az ima meghallgatásra talált: a Zsinat lezárása után másfél év sem telt el, és útjára indult a katolikus karizmatikus megújulás.

A Szentlélek alázatos volt, ránk, az Egyház gyarló tagjaira gondolva előkészített mindent az új pünkösd eljövetelére. Az előkészítés része volt egy teológiai vita a karizmákról Ruffini bíboros és Suenens bíboros között. Az Egyház a Suenens-féle nézetet fogadta el:

A Szentlélek az Isten népét nemcsak szentségeken keresztül és papi szolgálatokkal szenteli meg, vezeti és ékesíti erényekkel, hanem ajándékait 'tetszése szerint juttatva kinek-kinek' (1Kor 12,11), sajátos (más fordításban "különleges") kegyelmeket is oszt szét a hívők minden fokozata között. Ezekkel a kegyelmekkel alkalmassá és készségessé teszi őket különféle munkák és feladatok vállalására az Egyház megújhodása és továbbépítése érdekében, ahogyan az Írásban áll: 'A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon velük' (1Kor 12,7). Ezeket a karizmákat, akár a legragyogóbbak közül valók, akár egyszerűbbek és gyakorta előfordulók, hálaadással és vigasztalódással kell fogadnunk, mert mindig éppen időszerűek és nagyon is hasznosak az Egyházban. Nem szabad vakmerően kívánkozni rendkívüli adományok után és elbizakodottan nem szabad tőlük remélni az apostoli munkálkodás eredményességét. Valódiságukat és célszerű felhasználásukat illetően azokra tartozik az ítélet, akik elöljárók az Egyházban, és akiknek különösképpen feladatuk nem a Lélek kioltása, hanem az, hogy vizsgáljanak felül mindent, és a jót tartsák meg (vö. 1Tessz 5,12.19.21).2

Hasonló megfogalmazást találunk az "Apostolicam actuositatem" kezdetű zsinati dekrétum 3. pontjában, mely a világiak apostolkodásáról szól.3

Ezzel elérkezett az idő, hogy a Szentlélek megújítsa csodáit Egyházunkban.

Hivatkozások:

1 vö. SUENENS, Leo Jozef.: Új Pünkösd?, Prugg Verlag, Eisenstadt, 1976. 29-31.
2 A II. Vatikáni Zsinat Lumen gentium kezdetű konstitúciója az Egyházról, 12. fejezet, in: A II. Vatikáni Zsinat tanítása, Szent István Társulat, Budapest, é.n.
3 A II. Vatikáni Zsinat Apostolicam actuositatem kezdetű konstitúciója a világiak apostolkodásáról, 3. fejezet, in: A II. Vatikáni Zsinat tanítása, Szent István Társulat, Budapest, é.n.

II. rész

A Katolikus Karizmatikus Megújulást három vonás jellemzi: tudatos megtérés, a Szentlélek megtapasztalása egy személyes pünkösdben ("Szentlélek-keresztség", vö. ApCsel 1,5), a Szentlélek rendkívüli adományainak megjelenése és használata. Nem egyház akar lenni, csak kovász, mely új életet visz az Egyházba.

Az új pünkösd1 megjelenése és gyors elterjedése a Katolikus Egyházban

Sok katolikus fiatal a '60-as évek közepén kapcsolatba került a Cursillo mozgalommal. Néhányan már ekkor, 1965-ben (a II. Vatikáni Zsinat lezárásának évében!!!) új módon találkoztak a Szentlélekkel (pl. Ralph Martin, aki akkor még filozófia szakos egyetemi hallgató volt, később a "Megújulás" egyik vezetője lett). Egyesek megkapták a nyelvek adományát, de még nem ismerték fel, mi is az.

A pittsburghi Duquesne Egyetem és az Indiana-beli Notre Dame Egyetem hívő hallgatói között szoros kapcsolat alakult ki. Két könyv járt kézről kézre közöttük: a "Kereszt az aszfaltdzsungelben" (David Wilkerson, John és Elizabeth Sherril szerzőhármastól- 1963-ból) és a "Más nyelveken szólnak" (John Sherilltől, 1964-ből). Ez a két könyv a Cursillo mozgalomban a Szentlélek-keresztség megtapasztalásához vezetett.

A következő fontos esemény 1967. január 13. Egy Szentlélekben megújult protestáns testvérhez (Flo Dodge) vezetett az Úr olyan katolikus fiatalokat, tanárokat, akik részesülni akartak a Szentlélek-keresztség kegyelmében. Flo úgy emlékezett vissza, hogy a találkozóra készülve ezt mondta neki az Úr: "Kérd őket, hogy imádkozzanak és böjtöljenek, és legyenek engedelmesek a Szentléleknek; akkor történelem születik."2

És egy hónappal később történelem született...

1967. február 17-én a Duquesne-i Egyetem 25 hallgatója indult el egyetemi lelkészükkel és két professzorukkal (akik közben már megkapták a Szentlélek-keresztséget) lelkigyakorlatra. A lelkigyakorlat témája az Apostolok Cselekedetei volt. Elimádkozták a Veni Creator Spiritus kezdetű ősi himnuszt (ezzel kezdődött a XX. század a Vatikánban), majd bűnbánati liturgia és elmélkedés következett. Az ApCsel 2. fejezetéről szóló tanítása sokakban megindított valamit. Másnap estére születésnapi partit szerveztek, de egy nem várt csőtörés miatt minden késett. Patti Gallagher Mansfield bement a kápolnába, hogy összegyűjtse a többieket. Gondolta imádkozik egyet és továbbmegy, de nem így lett. Hirtelen a tabernákulum előtt a földön fekve találta magát és öröm töltötte el. Ugyanez történt többekkel, köztük David Mangan-nel, aki egyből a nyelvek adományát is megkapta. Születésnapi parti helyett szinte mindenki az emeleten lévő kápolnába ment (emeleti terem), és különböző módon mindnyájan megtapasztalták Isten szeretetét. Ez válaszra indította őket: sokan életükben először ekkor adták át magukat teljesen Istennek. Érdekes párhuzam, hogy az első pünkösd is egy emeleti teremben volt, és a XXIII. János pápa által kért új pünkösd is egy emeleti teremben kezdődött el.

A hétvége híre gyorsan terjedt. Egyetemről egyetemre egyre többen megtapasztalták a Lélek új kiáradását. A világi hívek után papok, szerzetesek és püspökök is bekapcsolódtak a katolikus pünkösdi mozgalomba. Először Európában, majd az összes kontinensen elterjedt a "mozgalom".

A hivatalos Egyház először ugyan óvatos volt, de nem elutasító. Suenens bíboros a legismertebb, aki már kezdetben a "Megújulás" mellé állt. VI. Pál pápa pedig 1975-ben a Lélekben való megújulást esélynek nevezte az Egyház számára.3

Szent II. János Pál pápa ezt így fogalmazta meg 1987. május 15-én a Nemzetközi Karizmatikus Kongresszus résztvevőinek: "A Szentlélekben az egyház folyamatosan megőrzi fiatalos vitalitását. A karizmatikus megújulás ennek a vitalitásnak ékesszóló megnyilvánulása ma; bátor tanúságtétel arról, amit a Lélek üzen az egyházaknak' (Jel 2,7)".4

Végezetül a karizmatikus megújulásról szóló tételek közül (melyet dr. Kovács Gábor atya állított össze) idézek egyet: "A katolikus karizmatikus megújulás, amely az 1967-es pittsburghi eseményekkel kezdődött és ma már az egész világot átjárja, lényegében és egészében pozitív jelenség, a Szentlélektől való és része az egyetemes egyház megújulásának." 5

Hivatkozások

1 vö. SUENENS , Leo Jozef.: Új Pünkösd?, Prugg Verlag, Eisenstadt, 1976 ;
    valamint MANSFIELD, Patti Gallagher: Az új pünkösd kezdete, Marana Tha, Budapest, 1995
2 MANSFIELD, Patti Gallagher: Az új pünkösd kezdete, Marana Tha, Budapest, 1995 41.
3 vö. Kovács Gábor: A lángoló Isten, Marana Tha, Budapest, 1993. 163.
4 Megújulási mozgalmak a Magyar Egyházban, kézirat
5 Kovács Gábor: Tételek a karizmatikus megújulásról, in: Sievers,
6 Ernst WV: Élet a Lélekben szeminárium - Lelkigyakorlatos munkafüzet -, Marana Tha, Budapest, 1994

Listár István
teológus

Forrás: Holdfény Közösség

Családfa gyógyító lelkigyakorlat - Mijo Barada a nemzedékekért való imádságról

Szeretettel osztom meg egy közösségi testvérem levelét, melyben a nemzedékekért, a családfa gyógyításáért mondott imádságról szóló lelkigyakorlat hanganyagát osztja meg, amelyet Mijo Barada horvát karizmatikus tartott nemrég. Mindez nemcsak a elődeink üdvössége de a mi és családtagjaink gyógyulása és szabadulása, az Istenben megélt boldog és teljes életünk eléréséhez szükséges.


"Szívből ajánlom az alábbi lelkgyakorlat hanganyagát, hogy továbbítani tudd másoknak amelyen - horvát földön a sok háború nyomán - a megölt Vértanuk erőteljes áldása van! És a Magyarországi Vértanukra is gondolhatunk, és az iszlám által adott új Vértenukra is ...

Mijo Barada horvátországi 4 gyermekes katolikus családapa és agrár mérnök. Családjától és mandarin ültetvényeitől időszakosan távol - a világot járja Japántól Németországig és mostanában hazánkba is egyre többet hívják.

Mijo Barada családfagyógyító lelkigyakorlata Máriabesnyőn 2017. aug. 14-17.

A lelkigyakorlatot az alábbi záró prédikációval ajánlom kezdeni:

A hanganyagokat jobb egér gombbal katintva az adott hangfájlra és "Mentés másként ..." vagy "Link mentés másként ..." opciót választva tehetjük meg.

Ha közvetlen rákattintunk akkor az egyes böngészők megnyitott hanglejátszójának a végén (az az jobb oldalon) van a letöltési lehetőség.

Ha mindehez imádságos, befogadó lelkülettel elolvassuk az elmúlt hónapok Üzeneteit Szent Édesanyánknak Medjugorjéből akkor sok mindent érteni, érezni is fogunk: 


Kérem az imáitokat Mijo Barada szolgálatáért, családjáért mert nagyon erőtejes prófétikus történés és minden egyes alkalommal nagyon megszenved amíg az emberek nem gyónnak meg ...

Rendszerint mindennap Szentségimádás volt este 20 órától egész éjszaka, és mindennap Szentmise és Rózsafűzér a Szentségi Jézus jelenlétében.

Ezt ha hasonlóan csináljátok, akkor erőteljes lesz. Naponta 1 hanganyagot hallgasatok meg úgy, hogy két részre osztjátok és a kettő között elmondtok egy Rózsafűzért és a végét Szentségimádással zárjátok.

Kérem az imáitokat, közbenjárásotokat értem is, mert ez nagyon erőteljes tanítás. Tudjátok, hogy Mijo Barada Emiliano Tardif atya szeminárimain nevelkedett és Medjugorjeben kapott egy nagy áldást. Jézus tanítványainak egyike.

Máriabesnyőn láttam egy Szent Angyalt. Aki - úgy éreztem - Mijo szolgálatának angyala volt. Egyik este az előadóterem mellett kint a nagy platán fa helyén ált és utasításokat adott befelé nézve. Egszerü volt, fehér ruhába, szőkés barna haja, a fejét egy hármas fonatu egszerű fejdísz vette körül a homloka kozepén körbe. Isten szent jelenlétét sugározta. Az arcát részletesen nem láthattam de rendíthetetlenül erőss volt benne a szeretet és a szentség. A Seregek Urának ha egy ilyen Szent Angyala ezt hordozza, ezt a jelenltétet akkor Jézus Szentésges Szíve és Szűz Mára Szeplőtelen Szíve egyesülve a Szeretetben mit tartogathat számunkra ??? Nincs más Isten csak Mózes, Ábrahám és Jákob Istene az - Aki Van a Szentek Szentje!!!

Igen, Isten bárkit meg tud menteni de ehhez szüksége van az illető feltétel nélküli szabad akaratára, úgy, hogy azt Nála is tartsa minden időben ...

Sem halál, sem élet, sem magasság, sem mélység sem semmiféle más teremtmény el nem szakíthat minket az Isten szeretetétől amely a mi Urunkban Jézus Krisztusban van!

*     *     * 

Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra hely a mennyben. Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is. Ekkor harsány hangot hallottam az égben: "Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt. De legyőzték a Bárány vérével és tanúságuk szavával, s nem kímélték életüket mindhalálig. " (Jel. 12, 8-11)

"A megváltás harmadik évezredében Isten a keresztények nagy Tavaszát készíti elő, amelynek kezdete immár előre látható. "  ( II. János Pál pápa - 1999 Pünkösdjén )

"Ekkor láttam a megnyílt eget, és íme, egy fehér ló, és aki azon ült, annak Hűséges és Igaz volt a neve, és igazságosan ítél és harcol. A szeme pedig olyan, mint a tűz lángja, és a fején számos korona. Olyan név van rá írva, amelyet rajta kívül senki sem ismer. Vértől ázott ruhába volt öltözve, és ez a neve: Isten Igéje. Az égi seregek követték őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. Szájából kétélű kard nyúlt ki, hogy azzal verje meg a nemzeteket. Ő fogja kormányozni őket vasvesszővel, és ő tapossa a mindenható Isten bosszuló haragjának szőlőprését.

A ruhája és ágyéka fölé ez van írva: Királyok Királya és uralkodók Ura!"

( Jel. 19, 11-16 )

Dicsőség Istennek a Magasságbelinek, áldott legyen Szent Neve! -- x 7
Dicsőség Istennek amint írva van!  -- x 5
Áldott a Király Aki eljön! -- x3

*   *   *

Midőn leszállottál a halálhoz, halhatatlan élet, akkor megtörted a poklot istenséged fényével; s midőn a holtakat is a mélységből feltámasztottad, minden mennyei erők örvendezve kiálták:

Életadó Krisztus Istenünk, dicsőség néked!

Volt egy álmom egy éjszaka: mindenütt Isten megjelenését lehetett tapasztalni olyan mennyiségben és változatos formában, hogy csak kapkodtuk a fejünket. Volt, hogy ősrégi ikonként, volt, hogy csillagok mozgásában az égbolton, volt, hogy egy ikon kivetítődött egy templom falára és mozgott. Olyan öröm ujjongásban voltunk akik ezt láttuk, hogy nem tudtunk betelni. Nagy biztonságot élhettünk meg. Szikrája sem volt a reménytelenségnek, félelemnek ... Igaz sokan akik nem Ismerték Istent nem értették, csak csodálkoztak, hogy minek örülnek annyira jó néhányan ... Jó néhányan azért örültek annyira, mert bensőjükben ezzel párhuzamosan mély örömöt éltek meg amely Isten jelenléte volt az emberekben és az emberek között.

Isten áldás kísérjen és óvja minden léptedet!

Szeretettel a Szeretetért!

- eleyson szolgálat -"


2017. augusztus 12., szombat

Bárány Tanítványai képzés 2017-2018

Kik a Bárány Tanítványai?

Olyan 16-35 év közötti fiatalok,

- akikben Isten felébresztette a vágyat, hogy Jézusra, mint Mesterükre tekintve keressék küldetésüket, hivatásukat,
- akik a Mennyei Atya szerető tekintetében, szeretnék meghatározni önmagukat, megtalálni helyüket a világban,
- akik szeretnének felnőtté válni a hitben és mélyebben megismerni az Egyház tanítását.


Hogyan segít a Nyolc Boldogság Közösség a Bárány Tanítványainak Jézus követésében?

A Közösség 2006 óta egy három éves képzési terv alapján, évente négy lelkigyakorlatos hétvégét biztosít (ősztől tavaszig) a jelentkező fiataloknak a Nyolc Boldogság Közösség homokkomáromi házában. Ennek során igyekszik átadni a szükséges emberi-, lelki-, hitbeli tanítást ahhoz, hogy a Bárány Tanítványai valóban a feltámadt Krisztus tanúivá válhassanak. A képzés íve a megtérés elmélyítésétől a személyes hivatás és küldetés megtalálásáig vezet. Magában foglal egy elköteleződést, melyet a fiatalok az első év végén tesznek, a „Bárány Tanítványai” Chartájában megfogalmazott pontokra. Elköteleződésükkel szorosabban kapcsolódnak a Nyolc Boldogság Közösséghez és annak lelkiségéhez is.

A három éves képzés tematikája a következő:

Első év: Találkozás a Mesterrel

    Megtérés és a Szentlélek munkálkodása bennünk
    A Szentírás imádságos olvasása
    A liturgia felfedezése
    A Bárány tanítványai Chartájának tanulmányozása

Második év: A Mester hallgatása

    Belső ima / Szentségimádás
    Az Egyház tanításának tanulmányozása
    A lelki küzdelem
    Megkülönböztetés és döntés

Harmadik év: A Mester küld

    Hivatás és küldetés
    A szeretet és az irgalom művei
    A karizmatikus élet
    A tanúságtétel és az evangelizáció

Bárány Tanítványai írták


„Az életemnek jó alapozásra van szüksége, hogy aztán a ház ne dőljön össze…”

„Régóta vágyom arra, hogy kövessem Jézust, a Bárányt, bárhová is megy. Ez a képzés s elköteleződés segít abban, hogy megtanuljam, Jézust ne csak akkor kövessem, ha van időm, ha éppen nincs más programom, hanem Ő legyen az első az életemben, Őt kövessem akkor is, ha minden érzésem és a világ vonzása is máshová vinne…”

„Megnyugtató azt megtapasztalni, hogy Isten embereken keresztül is formál, alakít. Emellett pedig lehetek én is az Ő eszköze mások életében.”

„Krisztus elkötelezte magát mellettem, ezért én is elkötelezem magam mellette.”

A képzés helye: 8777 Homokkomárom, Ady E. u. 2.

Jelentkezési határidő a 2017/2018-as induló évfolyamba: 2017. szeptember 15.

Bővebb információ és jelentkezés: Tel.: +3630 262 5889 E-mail: baranytanitvany@gmail.com

Képzési hétvégék 2017/2018-ban:

2017. október 6-8.
2017. november 10-12.
2018. február 16-18.
2018. április 27-29.

Forrás: Nyolc Boldogság Közösség


2017. augusztus 11., péntek

Evangelizáció és befolyásolás: egy misszió margójára




A minap nagyon óvatosan és rejtetten, de evangelizálni próbáltam egy kolléganőmet, aki mostanában nagyon nyitottan fordult felém és szívből összebarátkoztunk, legalábbis úgy éreztem. Most azonban megtorpantam, mert egy eddig nem ismert fallal ütköztem össze, egy olyan hozzáállással, amely biztos nem új nálam tapasztaltabb evangelizátorok számára, de ilyen formában még nem szembesítettek engem a kérdéssel. Arról van szó, hogy a beszélgetésünkben hitről Istenről nem esett szó, de mivel tudtam, hogy párkapcsolata van és házasságra készül, egy nagyon tartalmas fiataloknak hasonló témában - szándékosan keresztény katolikus - honlapot javasoltam neki a nélkül hogy ezt kiemeltem volna, pusztán a párkapcsolati nívós tartalmat hangsúlyozva. Erre a törekvésemre meglepetésemre nem a természetes köszönöm majd megnézem választ kaptam, hanem azt, hogy ne akarjam őt „befolyásolni”…

Az emberi természet: gyökerek és bűnbe esés

Mindezek alapján elindultak bennem a gondolatok, hogy egyrészt, most hogyan tovább, egyelőre visszavonulót fújtam misszióm ezen a vonalon való folytatásához, másrész elkezdtem kutatni, hogy honnan van valakiben ilyen akadály, mi az alapja mindennek. Az alakult ki bennem, hogy az emberi öntudat mélyén az él, hogy elég vagyok én magamnak, és hogy majd én tudom, mi a jó nekem, majd én ki tudom válogatni, hogy milyen honlapokat nézek meg, ami alapján majd saját magam kialakítom a nézetemet és úgy élek, ahogy az nekem tetszik. Ez az egész már az első emberpár óta bennünk él, az eredeti bűn óta, mely minden ember alapvető belső mozgatórugója, és ez irányítja, ha nincs egy tudatos döntés a jó mellett és Isten oldalán, ha az első nagy megtérés és életátadás után a sok kisebb megtérés nyomán el nem indul az üdvösség felé. Az ősbűn óta átvettük életünk felett az uralmat, ne akarja nekünk senki megmondani mi a jó és követendő, majd én tudom nekem mi a jó és én úgy teszek mindent, ahogy kedvem tartja. Ennek mondanom sem kell, hogy az eredménye a mai napig rányomja a bélyegét az életünkre és a társadalomra, ebből csak a megváltás hozott menekülést számunkra, de Jézus befogadása nélkül és az igazság felkutatása megismerése és valóra váltása nélkül az eredeti bűn miatt rosszra hajló természetünk rabságában élünk.

Tudomány és fejlődés

A második vonulata gondolatoknak bennem az volt, hogy miért akar a mai világban egy ember mindent jobban tudni a környezeténél, miért nem nyitott mások jó tanácsára ajánlására? Hol tartana az emberiség, ha mindenki magára hagyatkozva élt volna és maga akarta volna feltérképezni mindazt a jót, ami minket körülvett. Ha mindezt nem a vallásos hit felől közelítem meg, pusztán anyagi és tudományos szempontból, hol tartanánk ma a kultúra, technika és minden modern vívmány szempontjából, ha nem épített volna mindenki a társadalom részeként mindenki a környezete illetve az előtte élők tapasztalataira és eredményeire? A vallásos hit mellett van olyan hit, amelynek az egész oktatáson végigvezet bennünket, melynek során olyan információkat tudást nyerünk, amelyeket anélkül, hogy megtapasztalnánk, úgy mond elhiszünk és beépítünk életünkbe. Kell hogy nyitottan és hittel, befogadóan álljunk hozzá a világhoz és életünk és társadalmunk számára így alakul ki bennünk és általunk érték, amely családunk barátaink egész jövőnk értelmét és célját adják.

 
Megosztás, nem kényszer

Megtorpanásomat azzal zártam le végül, mintegy megmagyarázva ajánlásomat, hogy mindezt vegye úgy, hogy megosztottam egy általam megismert jót, egy értékes információkat tartalmazó honlapot,annak érdekében, hogy átadjam az értéket.Mindezt ne vegy ráerőltetésnek és kényszernek, hanem a gazdagodás lehetőségének.Az egész beszélgetés egyáltalán nem vallási és az én burkolt evangelizációs szándékom síkján mozgott, mégis annak a csírásja volt, melyet én ebben a pillanatban veszélyben érzek és keresem, kutatom a továbblépés lehetőségét és imádkozom világosságért, hogy ezért a lélekért mit tudnék még tenni olyan módon, ahogy az az ő üdvösségét szolgálná. Az egészet érezze úgy, hogy az, amire ő érzékeny, az öntudata a befolyásolástól való félelmében visszakozik a jó tanácstól, mégis átalakuljon egy együttműködés és párbeszéd irányába. Mindezek után a teológiai tartalmak már csak egy távolabbi jövőnek érzem, amelynek teljesítése rövid munkahelyi kapcsolataim határain valószínűleg túl fog nőni. Az én feladatom a mag elvetése, de hogy ki fogja learatni, azt ebben a helyzetben egyelőre nekem nem kell tudnom.

Megtérés és evangélium

Amennyiben ez az alapvető ellenállás és öntudat fokozatosan átalakul egy alázattá és szerető elfogadó párbeszédre hajlandó hittel történő befogadássá, abban az esetben van lehetőség a megtérésben való elindulásra és az evangélium befogadására. Az evangelizáció folyamata kezdetben nehéz és göröngyös a nem hívőknél a mai modern világban, de Isten kegyelmével minden lehetséges. Mindez nem zárja ki az egyéni felelősséget, azaz a hit kegyelem, de kérni lehet és kell illetve a lélek egyéni része a termőföld, azaz a szívének előkészítése. Amennyiben ezt érzékeljük, hogy termékeny talajra hull evangelizációs tevékenységünk magja, akkor van remény arra, hogy kihajtson és szárba szökkenve majdan termést is hozzon a különböző szolgálatok és testvérek munkája nyomán.

A zsidó nép hitetlensége

Végül egy igerész, amely ennek az evangelizációs tapasztalatnak a nyomán a szívemben van: a hit hallásból van. Tehát az én feladatom, hogy elmondjam mindenkinek az örömhírt, és reméljem, hogy nem ellenszegülésre, hanem hitre találnak szavaim és az aki engem hallgat, nem lesz olyan mint a zsidó nép sok tagja Jézus iránt, a farizeusok közül sokan, akik elutasították az igazságot. Én buzgón végezzem az evangélista feladatát az égi hivatás jutalmául ez a legtöbb, amit én megtehetek.
"Testvérek! Szívből óhajtom üdvösségüket, s imádkozom érte az Istenhez. Tanúságot teszek mellettük, hogy van bennük buzgóság Istenért, de hiányzik a kellő megértés. Mert félreismerik az Istentől eredő megigazulást, és a magukéval próbálják behelyettesíteni, nem vetik alá magukat az Istentől származó megigazulásnak. Márpedig a törvény végső célja Krisztus, minden hívő megigazulására. Mózes azt írja a törvényből eredő megigazulásról, hogy aki megtartja, élni fog általa. Ugyanakkor a hitből származó megigazulásról így szól: Ne kérdezd bensődben: „Ki megy föl az égbe?” Azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza. Vagy: „Ki száll le az alvilágba?” Azért tudniillik, hogy Krisztust a holtak országából felhozza. Hanem hogyan mondja? Közel van hozzád a tanítás, ajkadon és szívedben, tudniillik a hit tanítása, amit hirdetünk. Ha tehát száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta a halálból, üdvözülsz. A szívbeli hit ugyanis megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál. Az Írás ugyanis azt mondja: Senki nem vall szégyent, aki benne hisz. Nincs különbség zsidó meg pogány között, mert mindnyájunknak egy az Ura, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják. Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. De hogyan hívhatják segítségül, amíg nem hisznek benne? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse? S hogyan hirdesse az, akit nem küldtek? Ezért meg van írva: „Milyen kedves a jövetele annak, aki jó hírt hoz.” De nem mindnyájan engedelmeskednek az evangéliumnak. Ezért kérdi Izajás is: „Uram, ki fogadja hittel a szavunkat?” A hit tehát hallásból fakad, a hallás pedig Krisztus tanításából. De kérdezem, vajon nem hallották? Hiszen: Végig a földön szárnyal a szavuk, a világ végéig elhat szózatuk. Tovább kérdem: Vajon Izrael nem értette meg? Már Mózes megfelelt rá: Féltékenységre ingerellek azok ellen, akik nem népem, haragra gerjesztelek az értelmetlen nép ellen. Izajás meg nyíltan mondja: Aki nem keresett, rám talált, fölismert, aki utánam nem járt. Izraelhez azonban így szólt: „Naphosszat a hitetlen és ellenszegülő nép felé tárom karomat.” Római levél 10,1-21






2017. augusztus 5., szombat

Könyv a megbocsátáson alapuló belső gyógyulásról


Könyvajánló

Mary Usha SND: A gyógyulás rejtett forrásai


Ez a könyv a gyakorlatból született. Mary nővér azt írta le, amit megtapasztalt. Évek óta járja a világot, beszél Isten irgalmas szeretetéről, megbocsátásáról… együtt imádkozik a betegekkel… és azok meggyógyulnak.

Különösen fontosnak tartja a gyermekkorban elszenvedett lelki sérülések gyógyítását. Ezzel kapcsolatba hozza a testi megbetegedéseket, ahogy ezt az összefüggést a modern pszichológia is kimutatta.

Különösen azoknak ajánljuk a könyvet, akik szeretnének meggyógyulni lelkük rejtett sebeiből. De azoknak is, akik emberekkel foglalkoznak, hogy a könyv által jobban megértsék, segítsék és szeressék fájdalmat hordozó embertársaik.

Részletek a könyvből:

Ha megértjük, hogy múltunk negatív érzései és indulatai gúzsba kötnek és elnyomnak minket, nemcsak tudatos énünk szabadul meg, hanem tudatalatti világunk is, pszichénknek az a része, amely a jelenben motivál bennünket. Belső küzdelem és feszültség van bennünk és szeretnénk szabadulni terheinktől. Lelkiismeretünk fürkészi a múltat, visszamegy a tudatalatti „emlékképeinkhez”, tudatalatti „raktárunkhoz”, hogy újra felidézzen elfelejtett eseményeket, és személyeket, amelyek és akik korábban fájdalmat okoztak nekünk.

Amikor Istennek és felebarátainkkal való kapcsolatunk sérelmet szenved, vagy azt tartós feszültségnek tesszük ki, mindig adódnak betegségek. Sok családban, ha a kapcsolatok megsérülnek, nyíltan beszélnek erről és ki is engesztelődnek egymással. Ma azonban igen sokan vannak olyanok, akiknek „nincs idejük”beszélni a felmerült problémákról és inkább orvoshoz mennek, hogy fájdalmaikra gyógyírt leljenek. Úgy gondolják, egyszerűbb pénzt kiadni, mintsem helyrehozni a jó viszonyt. Az eredmény nemcsak az, hogy a családtagok a békét és az egészséget illetően ámítják egymást, hanem közbe a társadalom is megmételyeződik.

Forrás: Martinus

A könyv letölthető innen:

http://5mp.eu/fajlok2/mirabela-kft/gyogyulas_forrasai_www.5mp.eu_.pdf 

 

2017. augusztus 1., kedd

Vannak még csodák! - könyv a gyógyítás karizmájával rendelkező Briege McKenna nővér tanúságtételével




Könyvajánló

Briege McKenna OSC: Vannak még csodák!


Vannak még csodák!
... és vannak olyan könyvek is, amelyekről az első néhány oldal után kiderül: csodálatos hatással lesznek lelki életünkre. Briege nővér könyve ilyen. Egy olyan ember mesél hivatásáról és világszerte ismert gyógyító szolgálatáról, aki életét az Úr Jézus Krisztussal való bensőséges együttlétben tölti. Sorsában igazában nem is az a "szenzációs", ami első pillantásra annak tűnik - hogy közbenjáró imájára emberek sokasága gyógyult már meg - hanem, ami e mögött van: Briege nővér megteszi, amit az Úr kér tőle! Naponta több órát tölt el imádságban, hogy megismerje Annak akaratát, Akinek elkötelezte magát. S ebben a könyvben tanúságot tesz mindarról, amit tapasztalt: hogy Isten valóságos, jelenvaló személy, Aki válaszol az imádságra, és mindenható szeretete által konkrét befolyással van életünkre... Ez a felismerés, ami ma szenzációs!Az Amerikában élő ír klarissza nővér csodálatos tisztasággal fogalmazza meg gondolatait olyan - ma egyébként rendkívül sokat vitatott - témákról, mint a szerzetesség, a cölibátus és a papi szolgálat értelme, az engedelmesség és a nő szerepe az Egyházban. Eredeti meglátásai segítségével mi is jobban megérthetjük, micsoda ajándékokat helyezett el Isten Egyházában, s annak tanításában.

"Elmentem egy karizmatikus konferenciára Anaheimbe, ahol Ralph Wilkerson, egy nagyon népszerű igehirdető beszélt. Hozzá léptem, hogy beszéljek vele, ő pedig jövendölt nekem.Azt mondta: „Nővér, a kezeit Isten munkájára kenték fel.”Azt mondtam neki, hogy hallani sem akarok a próféciákról.
Félbeszakított és kijelentette: „Nővér, hamis prófétához ment.” Elmondta, hogy a „próféta” Isten sok emberét tette tönkre, számos embert vitt ki az Egyházból. Ekkor történt először, hogy valaki megmondta nekem: ez az ember hamis próféta.Ugyanezen a konferencián egy katolikus pappal is beszéltem, és elmeséltem neki a történetemet. Ő azt mondta: „Briege nővér, szükségtelen, hogy még többet is mondjon. Hiszen már megkapta a válaszát az Úr Élő Igéjében.” Az Úr aztán visszavezetett ugyanahhoz az episzkopális lelkészhez, aki megmondta nekem, hogy gyógyító adományom van.Amikor egyszer az ő otthonában tartottak imadélutánt, elmeséltem neki ezt a szörnyű élményt. Azt mondta: valaki figyelmeztette őt, hogy fel akarom keresni a hamis prófétát. Ő vissza akart tartani, de az Úr azt mondta neki, hogy ne lépjen közbe, mert nekem három leckét kell ebből tanulnom, és hogy maga az Úr fog engem oltalmazni. Úgy érezte, imádkoznia kell értem, mialatt ott voltam, és lehet, hogy az ő imái mentettek meg a Gonosz támadásától.Ahogy így beszélt, rájöttem, hogy csakugyan három leckét tanultam.Először is nem lett volna szabad elmennem egy hamis prófétához. Megpróbáltam belelátni a jövőbe. Olyan volt, mintha jósnőhöz mentem volna, mintha hamis istent keresnék. Azt tettem, amit Isten megtiltott az első parancsolatban. „Idegen isteneket ne helyezz elém.” Életem központjául egészen Istent kell megtennem; a jövőt teljesen Rá kell bíznom. Ő az Út, és nekem át kell adnom magamat Neki.Másodszor pedig meg kellett tanulnom a különbséget a megítélés és a megkülönböztetés között. Amikor először mentem el a prófétához, éreztem, hogy valami nincs rendben, de azt gondoltam, nem szabad megítélnem őt. Éreztem a Gonosz jelenlétét, de nem tudtam, miben áll az. Azt képzeltem; hogy talán csak az én hozzáállásomban van a hiba. Ebből a tapasztalatból megtanultam, hogy a megkülönböztetés adományáért kell imádkoznom.Harmadszor pedig megtanultam, hogy a hivatásom nem ajándék tőlem Istennek, hanem az Ő ajándéka számomra. Ő azért adta ezt a hivatást nekem, hogy felszabadítson az Ő Igéje számára, és nem azért, hogy megkössön. Megtanultam, hogy minden nap térden állva kell hálát adnom az Úrnak adományáért."

Forrás: a könyv fülszövege és részlet a könyvből