Mikor kell sokáig imádkozni?
Felismertem, hogy a gyógyító szolgálaton nem imádkozunk elég kitartóan krónikus betegségekben szenvedő betegekért. Ha valóban van egyfajta életadó erőközlés, Isten életének kisugárzása, időre van szüksége, hogy behatoljon és legyőzze a betegséget és pusztulást, mely máris folyamatban van, hogy megölje a test egészséges szöveteit.
Ha sokáig imádkozunk, hamar kifogyunk a szavakból. Ilyenkor puszta jelenlétünk az illető személy érintésével - talán nyelveken imádkozva - nagyobb segítségnek tűnik: önmagában hathatós ima.
Mikor először kezdtem gyógyulásért imádkozni és arra koncentráltam, hogy mit is mondjak abban az imában, az ima elmondása nem tartott sokáig - néhány perc, nem több -, tehát nem volt szükség az ilyen ima meghosszabbítására. Ha az ember imát mond, az olyan mintha Istent hívná segítségül valamilyen dolognak a megtételére. A mi szerepünk a kérés. Bármely bekövetkező gyógyulásért Istené a felelősség. Különösen az imát kérő távhívások esetén, mikor a betegért telefonon keresztül imádkozunk, akkor jutunk annak tudatára, hogy valóban semmire sem vagyunk képesek: Istenen múlik, hogy történik-e valami a vonal túlsó végén.
De az érintés által történő gyógyítás esetében, úgy látszik, a gyógyító személynek közvetlenebb a szerepe. Az ember gyakran valamiféle meleget érez a kezében, vagy azéban, akiért imádkozik.
Máskor finom áramerőt érzünk, ami átjárja testünket. Régóta tudunk ilyen jelenségről és előző könyvemben, a „Gyógyítás"-ban futólag említettem is. Azonban,amit most kezdek megérteni az az, hogy ezeknek a jelenségeknek némelyike talán megtanít jobban imádkozni. Nem mintha valaha is sokat tudhatnánk Isten hatalmának misztériumáról. Mégis, mikor mi úgy, amint Jézus, valami olyasmit tapasztalunk, hogy erő megy ki belőlünk, talán tanulhatunk belőle valamit.
Én úgy értem (és ez csak feltevés), hogy a keresztény ember osztozik magának Istennek az életében - ez a keresztény hit egy tétele. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek bennünk él. Valahogyan (és itt van az én feltevésem) Isten bennünk való élete kiáradhat, közvetíthető, átáradhat egyik személyről a másikra, a másik személy érintésével. Mindenkiben vannak olyan területek, amelyben szellemi, lelki vagy testi vonatkozásban a gyengeség, a betegség és a halál uralkodik. Ha azonban egy másik keresztény vagy közösség összegyűlik körüJötte imára, Jézus élete, szeretete és gyógyító ereje közvetíthető a betegre.
Ha súlyos betegségben szenvedek, például nagyméretű rákdaganat, időt vehet igénybe, míg Jézus sugárzó ereje azt a rákot fel tudja oszlatni.
Ez olyan, mint Isten sugárkezelése. Amint tudjuk, egy rákbeteg egyszeri kobaltsugár-kezelése valószínűleg nem képes valamennyi ráksejt elpusztítására. Ne lepődjünk meg azon se, ha egyetlen imaösszejövetel esetleg nem gyógyítja meg a krónikus betegséget. Keresztények részéről annyi szomorú eredményt láttam olyanoknál, akiket egyetlen ima után arra szólítottak fel, hogy gyógyulásukat befejezett tényként fogadják el. Néha ezeknek a betegeknek „követelniük kellene gyógyulásukat", ha Isten feltárja nekik, hogy velük ez meg fog történni. Azonban, ha protestáns lelkészek elvi kérdésként így járnak el mindenkivel, akiért imádkoznak, azt hiszem sokat ártanak, sőt egyeseket megakadályoznak abban, hogy elnyerjék teljes gyógyulásukat. Ha beismernék, hogy még mindig betegek, megkérhetnék barátaikat, hogy töltsenek több időt az értük való imádsággal. Ami az imádsággal töltött időt illeti, ezt úgy értem: (a.) hónapokig tartó, illetve évekre szóló megszakított ima, vagy (b.) egy időben akár nyolc óra hosszat tartó összpontosított ima. Ezt nevezem „áztató imának" - ezt a kifejezést először barátomtól, Tommy Tyson lelkésztől hallottam.
Áztató ima
Az „áztató ima" az idő fogalmát juttatja eszünkbe, hogy valami lassan beszivárog valami száraz anyag belsejébe, aminek felfrissítésre van szüksége. Így van a kézrátétellel,amikor úgy érezzük, hogy Isten arra kér, engedjünk időt a betegségre ható sugárzó erejének és szeretetének. Ez nagyon gyengéd ima.
Ezt az időtényezőt néhány évvel ezelőtt fedeztem fel először, amikor ízületi gyulladásban szenvedő betegek mellett imádkoztam. Tegyük fel, hogy olyan valakiért imádkozunk, akinek a keze nyomorék. Úgy találom, hogy ilyenek alkalomadtán meggyógyulnak, hirtelen drámai módom - rendszerint nagy imaösszejöveteleknél. De többnyire, mikor egyénileg imádkoztam ilyenekért, kis javulás állt be: az ujjak kissé kiegyenesedtek, a csukló és az ujjak hajlékonyabbá váltak, gyakran csökkent vagy eltűnt a fájdalom. Röviden: észrevehető változás következett be, de távolról sem volt teljes a gyógyulás.
Tehát föltehetjük a kérdést, mi a további teendő? Annyi bizonyos, hogy megköszönhetjük Istennek a fájdalom csökkenését, de mégsem mondhatjuk, hogy a beteg meggyógyult. Miért ilyen vegyes az eredmény?
Meglehetősen világos volt a jelzés, hogy több időre van szükség, ami az imát illeti. Emlékszem Jézus tanítására, figyelmeztetésére, miszerint az imánál időre és kitartásra van szükségünk.
Nagyon fontos megfigyelni, hogy a híres szentírási rész: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek" (Lk. 11,9) közvetlenül egy másik kérésről és zörgetésről szóló rész után következik, ahol egy ember erőszakosan zörget barátja ajtaján az éj közepén és azt a magától értetődő választ kapj a: „Ne zaklass! ", de az ember továbbra is kiabál és zörget az ajtón, míg barátja föl nem kel. És Jézus megjegyzi, ha a barátság nem volt elegendő, hogy kiugrassza az ágyból, az ember „kitartása" elég lesz, hogy felkelésre késztesse és odaadja barátjának, ami kell (Lk 9,8). Sok szentbeszéd hangzott már el a „kérjetek és kaptok" szentírási idézetről, de az arra indítja az embereket, hogy azonnali választ kapjanak. („Mondj egy imát és az elég, ha annál többet imádkozol, az a hit hiányát mutatja.") Pedig Jézus világosan arra biztat bennünket, hogy olyan kitartóak legyünk, mint az az ember, aki éjszaka közepén zörget barátja ajtaján.
Azután ott van az özvegy története, aki folyton nyomon követi az igazságtalan bírót, hogy kedvező ítéletet hozzon. A bíró végül beadja a derekát a béke kedvéért. A tanítás, melyet ezzel adni akart, valóban meghökkentő: „Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Talán sokáig fogja tűrni? Mondom nektek: Hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, gondoljátok, talál hitet a földön?" (Lk 18,7-8) Még az Úr is beszél arról, hogy Isten is késlekedik az ima meghallgatásával és biztat, hogy éjjel és nappal kiáltsunk Hozzá. És amit ehhez hozzáfűz; mutatja szomorúságát, úgy látja eszerint, hogy az időtényező, a késlekedés, alkalom arra, hogy gyengüljön a hitünk Isten erejében.
Ezekben a példabeszédekben Jézus is a kitartó imára buzdít. Néha egyetlen ima vagy alkalom nem elég. A hagyományos katolicizmusban nevelt emberek ennek tudatában vannak - talán túlságosan is hiányzik a hitük abban, hogy valóban történni fog valami. Másrészről olyan emberek, akik a pünkösdistáktól tanultak az imáról, az imára azonnali választ követelnek és mást kezdenek okolni a hit hiánya miatt, ha a beteg gyógyulása nem azonnali és teljes. Ha a beteg ily módon gyógyul meg, két csodáról van szó: az egyik a teljes gyógyulás, a másik, hogy a gyógyulás azonnali és pillanatok alatt következik be.
Hogy visszatérjünk az ízületi beteghez, helyesnek látszik több időt tölteni imában, hogy lássuk, történik-e több is. Elég gyakran úgy találtam, ha némi gyógyulás már elkezdődött, akkor a további ima rendszerint további gyógyuláshoz vezetett. Mint egyszerű példa álljon itt: ha a gyógyulás 10%-a következett be az első ima által, akkor még 40 percnyi ima után, mintegy 50%-os javulás állhat be.
Nekem ez teljesen új felfedezés volt, amiről eddig még semmit sem olvastam. Ahogy általában előfordul az új felfedezéseknél, ez új problémát vetett fel: egyszerűen nem tudtunk egyszerre annyi időt áldozni az embereknek - különösen nagy imaösszejöveteleken. Minél többet tanultam az időtényezővel kapcsolatban, annál kényelmetlenebbül éreztem magam, amikor láttam az embereket felsorakozni az imához késő este 10 órakor az összejövetel után. Látva némelyek betegségének komolyságát, úgy éreztem, mintha becsapnánk őket azáltal, hogy nem adom meg nekik azt az időt, amire valóban szükségük volt. Kezdtem felismerni, hogy lesznek, akik nem gyógyulnak meg még ma este, de valószínűleg meggyógyíthatók lennének, ha valakinek lenne hozzá ideje, hogy áztató imában részesítse őket. Sőt, az én imám talán vonakodóvá tenné őket és aztán más valakit keresnének, aki hosszan imádkozna felettük, miután én már imádkoztam. Azt érezhetnék, hogy részükről a hit hiányát jelenti, ha imát imára halmoznak. Hogy jobban segítsem őket, most azt mondom az embereknek: ne tétovázzanak mást keresni hosszabb imára, ha úgy érzik, hogy állapotuk javult, de nem teljesen gyógyultak meg. Talán az én imám elkezdi gyógyulásukat és valaki másnak az imája fejezi be.
Így azóta arra tanítom az embereket, hogy imádkozzák az áztató imát. A szülők imádkozzanak gyermekeikért, a férjek feleségeikért, imádkozzanak egymásért mindazoknál a hosszantartó, mélyreható betegségeknél, melyek nem reagáltak rövidebb imákra. Olyan betegségeknél, mint például a szellemi visszamaradottság, mely ritkán gyógyul pillanatok alatt, most már tapasztalunk gyógyulást alkalomadtán, a szülők hónapokon vagy éveken át tartó áztató imája következtében.
Hogyan imádkozzuk az áztató imát?
Miután ez a fajtaima időigényes, nagyon egyszerű módját fejlesztettük ki. Először jön egy ima, amelyben kérjük Istent a szokásos módon, hogy gyógyítsa meg a beteget. Aztán, mivel nincs sok értelme az ismétlésnek, egyszerűen rajta tartjuk a kezünket továbbra is a betegen, oly módon, hogy kényelemben érezze magát mindenki.
Az áztató imát úgy végezhetjük többé-kevésbé, mint egy imaösszejövetelt. A gyógyulásért való kezdő ima után folytathatjuk énekkel és csenddel; imádkozhatunk magyarul vagy imádkozhatunk nyelveken csendben. Ahogy én látom, egy fajta élet vagy erő áramlik finoman, lassan a betegségtől megtámadott részre egész idő alatt, míg imádkozunk.
Ha egy team imádkozik, akkor könnyű helyet cserélni, ha valaki elfárad. Nincs ok arra, hogy ne imádkozhatnánk egy óráig és azután 10 perces kávészünetet tartunk, mielőtt visszatérnénk folytatni az imát. Ez a folytatólagos ima addig tarthat, míg jónak látjuk. Néha, amikor például hat ember van, akikért imádkoznunk kellene, egy-egynél körülbelül 10-10 percig tartózkodhatunk. Más alkalommal, amikor csak egy személlyel van találkozásunk, akkor 10 perctől akár órákig is imádkozhatunk, attól függően, hogy a Lélek hogyan vezet és hogy mennyire van erejük, kitartásuk a résztvevőknek.
Azt látom, úgy kell valamiképpen gondolni erre az áztató imára, mint besugárzásra vagy röntgen kezelésre. Minél tovább tartjuk a beteg testrészt Isten gyógyító erejének sugárzása alatt, annál több beteg sejt rombolódik. Némely esetben látni lehet egy daganatot, ahogy fokozatosan eltűnik ima közben. A probléma a kobald sugárzásnál (amikor a rákbetegséget kezelik) abból adódik, hogy az egészséges sejtek is pusztulnak, tehát a kezelési folyamatnak rövidnek kell lennie, hogy a test egészséges szövetei ne sérüljenek túlságosan. Az imában azonban az a csodálatos, hogy egyáltalán nincsenek ártalmas mellékhatásai. Olyan hosszan imádkozhat az ember, ameddig akar. Az egyetlen határ saját erőnk, miután erősen igénybe veszi az ima energiáinkat. Tehát bizonyos határokat fel kell állítani és pihenni.
Ez azt jelenti, hogy az áztató ima olyasmi lehet, amit rendszeres időközökben végezhetünk: szülők napi 5 percig imádkozhatnak szellemileg visszamaradott gyermekükért, vagy megpróbálhatunk imádkozni heti 15 percig egy ízületi betegségben szenvedő barátunkkal. Határozhatunk úgy is, hogy hosszú időt veszünk igénybe egyhuzamban. Egy csoport dönthet úgy, hogy egy egész délutánt, vagy egy egész napot tölt imában egy barátjukért, aki sokízületi gyulladásban szenved.
Ha hosszabb időt szándékozunk tölteni egy személlyel, rendszerint valami jelzést kapunk - a tudás adományán, vagy más jelen keresztül -, hogy mennyi időt töltsünk el. Ha túl sokáig imádkozunk egy személlyel, és nem sok történik, természetesen arra lesz hajlamos az illető, hogy hibásnak érezze magát, mintha nem tett volna eleget a várakozásnak. Így rendszerint hosszabb ideig imádkozom, mikor valami valóban kezd történni egy gyógyulásért való rövid ima után; ez a javulás jelzi, hogy több időt kell igénybe venni a gyógyulás befejezéséhez.
Néha, ami megkezdődött egy rövid ima alatt (például egy daganat kezd kisebbedni), lehet hogy több órán át folytatódik, miután már az imát befejeztük és az illető hazament. Máskor úgy látszik, a javulás csak addig tart, amíg imádkozunk. Nem értem mindezt, én csak azt közlöm, amit tapasztaltam. Az ember nem szabhat határt annak a módnak, ahogyan Isten dolgozik, de nyitott marad a Szentlélek felé, és ezt elvárjuk minden egyes embertől is, akivel imádkozunk.
Például 1975 júniusában az Oregon Camp Farthest Out-nál (egy lelkigyakorlaton) elkezdtünk imádkozni csoportban Bunni Determanért, egy kedves tinédzserért, aki nyaktámaszban, gerincegyenesítőben volt, súlyos S-alakú hátgerincferdülés (scoliosis) miatt. Bunni anyja ápolónő, tagja volt a csoportnak, meg tudta állapítani 10 perces imádkozás után, hogy változás történt. Ezután még további két óráig imádkoztunk, ennek az időnek a végére a hátgerinc felső íve kiegyenesedett. A következő két napon a csoport, beleértve Bunni tinédzser barátait, tovább imádkoztak még naponta egy órát - a lelkigyakorlat végére úgy látszott, Bunni háta 80%-ban megjavult. Édesanyja és barátai imájával kikerült a gerincegyenesítőből és most már úton van (körülbelül 90%-ban) , hogy egyenes háta legyen. (A scoliosis olyan betegség, amely normális körülmények között rosszabbodik és nem javul, az orvos munkája arra szorítkozik, hogy megakadályozza a további rosszabbodást, nehogy testének súlya túlságosan megterhelje a ferde gerincet.)
Valaki mindig van, aki megkérdezi, miért kell annyi időt tölteni az emberekkel való imádkozással. Kimutatják, hogy Jézus rendszerint egy szóval, vagy rövid mondattal gyógyított. Azt felelhetnénk erre, hogy Jézusnak is kétszer kellett imádkoznia egy vak emberrel (Mk 8,22-26), és hogy bátorított bennünket, tartsunk ki a kérésben éjjel és nappal. Rájöttem a magam részéről, hogy időt kell adni az imának, ha alkalom nyílik rá. Ez lényeges dolog, és hat! Ha valaki másnak erősebb gyógyítási képessége van és meg tud gyógyítani súlyos krónikus betegséget egyetlen szóval, ezt elfogadom. Lehetséges, hogy a gyógyítások fokozatosan hatnak némelyikünkön keresztül, mert Jézus élete kell, hogy erősebbé váljon bennünk. Lehet, hogy egyszer majd a gyógyulás talán gyorsabban fog történni. Bátorítani szeretném tehát azokat közületek, akik még kezdők vagytok és bátorításra van szükségetek: töltsetek több időt gyógyító imában!
Én csak annyit tudok, hogy nem túl sok súlyos betegség gyógyul meg azonnal-még azoknak a szolgálata által sem, akiknek megalapozott gyógyító karizmájuk van. (Én itt a súlyos betegségek azonnali gyógyulásának százalékára gondolok, összehasonlítva a személyek számával, akikért imádkozunk.) Bár sok kisebb betegséget látok gyorsan gyógyulni ima által, a hosszúlejáratú szervi problémák, úgy mint törött csont, kitapintható daganat, több időt igényel. Összehasonlítva a kórházban töltött hetekkel és hónapokkal, hogy ott gyógyíttassuk magunkat, a nyolc órai ima valóban nagyon rövidnek tűnik. És ha valaki eltöltött 20 évet a fájdalmas, krónikus reumatikul ízületi gyulladásban, érezni fogja, hogy 6 hónapon át tartó heti egyszeri áztató imádság valóban rövid idő.
És mindez fájdalom nélkül, az orvosnak nyújtott honorárium, a kórházi gondozásra költött pénz nélkül történik. Én csak megköszönöm Istennek, mikor gyógyultnak látom barátomat, nem számít, mennyi időt és energiát használtunk fel a fölötte elmondott imában.
Francis McNutt
Forrás: Erő a gyógyításhoz, Marana Tha kiadó
További cikk a témában egy Seattle-ben működő karizmatikus közösség honlapján:
https://wwccr.org/encountering-god-through-soaking-prayer/
