2018. január 14., vasárnap

Szentlélek szeminárium a NEK szervezésében

Szeretettel osztom meg Dr. Fábry Kornél atya, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus főtitkárának levelét.


"Kedves Mindenki!

A NEK-re való készületben az első lelkipásztori év az egyéni Krisztus-kapcsolatot tartja szem előtt. Ennek keretében szerveztük a Szentségimádás iskoláját, aminek a helyi közösségben való megtartására is buzdítunk Benneteket a felkínált nyomtatott és videó anyagok segítségével.

Az iskola után érkezett a kérdés: Hogyan tovább?

2018. február 5-től hétfőnként 18-20 óra között (8 egymást követő hétfőn) Élet a Lélekben szemináriumot hirdetünk, elkötelezett életű katolikusoknak. Ennek a helyszíne várhatóan a Városligeti fasor 42. lesz a jelentkezők számának függvényében. Jelentkezési határidő: 2018. január 22., illetve a helyek beteltéig (200 főt tudunk fogadni).

De mi is az Élet a Lélekben szeminárium? Ha röviden és személyesen szeretném megfogalmazni: Az, amire minden keresztény vágyik. Nekem legalábbis az addigi hagyományos vallásosságomat élő istenkapcsolattá, egy életre szóló kalanddá változtatta. A legjobb dolog, ami velem történt.

Gyakorlatilag olyan lelkigyakorlatról van szó, amely áll heti egy találkozóból előadással, kiscsoporttal, és otthon napi 20 perc imából bibliaolvasással.

Picit hosszabban így ír Katona István atya, akinél a szüleimmel együtt végeztük a szemináriumot:

Szentlélekben való megújulás az elmúlt 2000 év egyháztörténelmének legdinamikusabb mozgalma. 1967 óta csaknem az egész világon elterjedt (140 országban) és körülbelül 150 millió katolikust érintett meg. … Az első keresztények nemcsak, hogy nem féltek a karizmáktól, hanem Isten ajándékának tekintették, evangelizációs eszköznek, és bátran gyakorolták a lelki adományokat (vö. 1Kor 12,4-11). Amikor a pogányok látták Isten Lelkének megnyilvánulásait, nagy tömegekben csatlakoztak a keresztényekhez (vö. ApCsel 2,47; 5,14; 6,7).

Az első bűn óta az ember fél Istentől. Elveszítette a bizalom közvetlenségét, ezért inkább menekül az Úrtól, vagy távolságot tart. Nem meri nekiadni magát. Ugyanakkor vágyódik utána. A Szentléleknek van hatalma arra, hogy legyőzze ezt az ellentmondást. Amikor az ember szíve megnyílik Isten Lelke előtt, megszületik benne a bizalom és az önátadás vágya.

E. Sievers atya, amikor megismerkedett a Szentlélekben való megújulással, Ugandában kidolgozott egy nyolc hetes lelkigyakorlatot (lelki szemináriumot), amely heti egy tanításból és Loyolai Szent Ignác elgondolása szerint otthoni (naponkénti) bibliai szemlélődésből áll. A szeminárium témái: Isten atyai szeretete, bűn, megváltás, Jézus melletti döntés, a Szentlélek szerepe, tanítványság, küldetés az egyházban... A szeminárium mellett ifjúsági vezetőket is képzett, akik mint világi hitoktatók önállóan tartják a következő szemináriumot. Ezzel a felnőttképző módszerrel néhány év alatt megújult a 9 milliós ghánai egyház. A Szentlélek bizonyára kész ugyanúgy működni Magyarországon is, mint Ghánában és Ugandában. Ez Rajtad is múlik: lehetővé teszed-e, hogy a Lélek kiáradjon a szívedben?

A szeminárium bátorítást kíván nyújtani, hogy merjed teljes szívvel élni az evangéliumot, merjél hinni Isten határtalan szeretetében... merjél hinni abban, hogy a keresztény élet győzelmes élet (Jn 8,32; 6,47), örömteli élet (Jn 15,14; 17,13), erővel teli élet (2Kor 12,10). Ez az evangéliumi hit az egyetlen orvosság a mai kor betegségeire: a szorongásokra, reménytelenségre, erőtlenségre és közömbösségre. Aki szívébe fogadja a Szentlelket, annak személyisége csodálatos módon kibontakozik és beteljesül. Isten teremtői szándékát valósítja meg, aki kezdettől fogva Fiához, Jézushoz akar hasonlóvá tenni mindenkit (Róm 8,29).

II. János Pál pápa beszédeiben és körleveleiben nagyon fontos feladatként említi (különösen a kelet-európai országok számára) a keresztény felnőttképzést. A szeminárium eszköze lehet ennek a sürgető feladatnak, mivel tartalmában és formájában lehetőséget nyújt a világiaknak az egyház építésében. Nyisd meg tehát bátran szívedet az Úr előtt és légy hűséges (Jel 2,10), akkor megkapod az „élet koronáját”.

Ha úgy gondolod, hogy erre van szükséged, jelentkezz legkésőbb január 22-ig a következő címen: https://goo.gl/forms/ODKu0ZIm1qKH6uJZ2

Szeretettel:
Fábry Kornél"

Forrás: NEK


Gyógyító lelkigyakorlat a Ferences Kisnővérekkel




Időpont:

2018. február 28 - március 04. (szerda vacsorától – vasárnap ebédig)

Téma:

Gyógyító lelkigyakorlat minden korosztály számára.

Vezetik:

Szt. Ferenc Kisnővérei

Helyszín és jelentkezés:

Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Ház
2100 Gödöllő-Máriabesnyő, Kapucinusok tere 3.
Telefon: 28/420-176, fax: 28/510-742,

mobil: +3630/999-6463
E-mail: info@matersalvatoris.hu
matersal@invitel.hu
http://www.matersalvatoris.hu

Ez a lelkigyakorlat nagyon fontos azok számára akik lelki sebeik gyógyulását és ebből fakadó megkötözöttségekből való szabadulást keresnek a Szentlélek vezetése, az Eucharisztia és a testvéri tanítás és közbenjárás szolgálata által. Külön figyelmet érdemel az egyik tanítás, amely a szülőktől kapott rossz beidegződések nyomán ráirányítja a figyelmünket a helyes hozzáállásra. Ez a lelkigyakorlat egy komplex pszichológiai, teológiai és életvezetési szemléletet nyújt a résztvevőknek. Személyes lelki beszélgetésre és közbenjáró imaszolgálaton való részvételre mindenkinek van lehetősége a program alatt.

Forrás: Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Ház



Mijo Barada lelkigyakorlata az "Életszakaszok gyógyítása" címmel

Időpont:

2018. július 26-29.

Hely:

Gödöllő - Mariabesnyő

Jelentkezés:

Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Ház és Konferenciaközpont
2100 Gödöllő-Máriabesnyő Kapucinusok tere 3.
Tel.: +36 28 420 176
Tel./Fax: +36 28 510 742
info@matersalvatoris.hu
http://www.matersalvatoris.hu


A jelentkezést mielőbb érdemes elküldeni mert nagy a túljelentkezés. Később már lehet hogy csak bejárós lehetőség lesz.

Mijo Barada horvát karizmatikus több féle lelkigyakorlatot tart világszerte; ágostonos harmadrendi misszionárius és családapa, a pápa által jóváhagyott missziós közösségben szolgál.

Két legkiemelkedőbb lelkigyakorlata a családfa gyógyításról szóló és ez a jelenleg meghirdetett az életszakaszok gyógyítása című. Ha valaki ezeken részt vesz és a megadott szempontok alapján imádkozik, élete nagy fordulatot vehet az Úr kegyelme által. Gyógyulások, szabadulások családi krízisek megoldódása és régóta elmaradó gyermekaldas érkezese várható többek között. A Szentlélek vezetése és a karizmák kibontakozása es használata csodát tehet mindenki életében.

Forrás: Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Ház


2017. november 20., hétfő

Mennyei franchise: mit akarnak a katolikus karizmatikusok?

A kereszténységnek ma az ősegyházhoz hasonlóan egy kulturálisan idegen környezetben kell helyt állnia – mondja Kunszabó Zoltán, a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás vezetője a Mandinernek. Kunszabót a mozgalom ötvenedik évfordulója kapcsán kérdeztük a karizmatikusok és egyáltalán, a katolikus egyház előtt álló mai kihívásokról. A mozgalom november 11-én, szombaton tartotta háromezres ünnepi összejövetelét az újpesti Jégcsarnokban. Interjúnk.

Azt hihetnénk, hogy ha egy katolikus közösség vezetőjével ülünk le beszélgetni, pappal kávézunk majd. De ön világi.

Nem vagyok világi, mivel diakónus vagyok, ami már klerikusnak számít, az egyházi rend legalsó fokozata. Viszont ötgyermekes apuka is vagyok. A diakónus az egyetlen  az egyházban, aki mind a hét szentséget felveheti, ezt csak a diakónus tudja megtenni, hiszen házas férfiakat is felszentelnek. Ezt még a pápa sem tudja utánunk csinálni…

Mit ünnepelt a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás szombaton?

Most a megújulás világszinten való indulásának kezdetét ünnepeljük. Ez a mozgalom teljesen spontán jött létre, és igazából nincsenek alapítói. De volt egy csoport, aminek a Szentlélek-tapasztalatához kötjük az indulást. 1967. február 18-án este egy amerikai lelkigyakorlatos házban katolikus egyetemisták, a Notre Dame Egyetem hallgatói és oktatói együtt töltöttek egy hétvégét, és azon tűnődtek, hogy a mai egyház miért nem olyan, mint amilyen az Apostolok Cselekedeteinek egyháza. Szóval hogy mi hiányzik ahhoz, hogy azt a dinamizmust, szellemi pezsgést, azt az erőt megtapasztalják és átadják. Miért nem olyan az evangelizáció, az igehirdetés, és miért nincsenek csodák, ami az ősegyházban mindennapos volt. Az egyik esti imában pedig spontán módon „áttört” a Szentlélek, és ugyanazokat a dolgokat kezdték el tapasztalni, amit az első pünkösd leírásánál olvasunk a Szentírásban. Mély istentapasztalat, Isten szeretetének mély átélése. Fellépett a nyelvek adománya és kézrátétellel imádkoztak egymásért, felhangoztak próféciák.
Az ebből indult mozgalom aztán emberről emberre, futótűzként terjedt a világon.

Egyes teológiai irányzatok szerint az ilyen csodák az apostolok korával eltűntek.

A karizmatikus megújulás központi értéke a Szentlélek megismerése, akiről azt mondták, hogy ő volt az elfeledett isteni személy szinte a huszadik századig. És pont az előző század elején protestáns körökben kitört  pünkösdi karizmatikus ébredés váltotta ki azt a teológiai reflexiót, ami miatt megelevenedett a Szentlélekről szóló tanítás. A II. Vatikáni Zsinat kimondottan elhozta a Szentlélek teológiájának reneszánszát, és a Lumen Gentium című dokumentumban leszögezte, hogy a Szentlélek ma is szabadon osztogatja ajándékait. Az evangélium hirdetése, a tanúságtétel minden keresztény hívő feladata, nem csak a papoké. II. János Pál a Redemptoris Missio című missziós enciklikájában felfesti az Aposotolok Cselekedetei egyházképét, mondván, nekünk is úgy kell élni és cselekedni, a misszió alapfeltétele pedig a pünkösd. A katolikus egyház hivatalos tanítása szerint tehát teljesen rendben van, amit csinálunk.  A karizmatikus mozgalom egyébként egyszerre mélyen katolikus és mélyen ökumenikus.

Mi különböztet meg egy karizmatikus katolikust egy normál hívőtől?

Minden „normál” katolikus hívő párbeszédre törekszik Istennel, így nem sok különbözteti meg egy karizmatikustól. Nem gettóba zárva képzeljük el magunkat. Én karizmatikusnak tartom Barsi Balázst is, aki persze ezt valószínűleg kikérné magának. Odavagyok Balázs atyáért, akkor is, ha éppen kritizál minket. Minden katolikus valahol per definitionem karizmatikus is. Én inkább azt mondanám, hogy mi ebben pusztán csak tudatosabbak vagyunk, és belehelyezzük ebbe a bibliai perspektívába, ami nagyon megnyitja a hit világát.

Hogy kell elképzelni, amikor valaki nyelveken beszél? Halandzsa tör fel belőle, vagy egy ókori nyelv, esetleg konkrétan egy mai nyelv, amit korábban nem tanult?

Az adományokat, tehát a karizmákat, amelyekre rákérdezett, a klasszikus teológia is felosztja rendes és rendkívüli adományokra. Szerintem ugyanakkor találóbb lenne megszokott és szokatlan karizmákról beszélni. Ugyanakkor az Újszövetség karizmalistái is keverve hozzák ezeket. Mi a megszokott? Vendégszeretet, diakónia, vezetői képesség, ilyenek. Szerintem a karizmatikus mozgalmat rá kell nyitni a megszokott karizmákra, hogy az egyházzal is megéljük az egységet, ugyanakkor a nem karizmatikus világot megnyitnám a rendkívüli karizmák felé. Egyébként betegeket, hajléktalanokat gondozni sokkal nehezebb, mint nyelveken szólni, számomra a karitatív tevékenység sokkal rendkívülibb. A nyelvek adománya játékos karizma, ami szellemi dimenziókat nyit meg. Ezt úgy kell elképzelni, hogy valaki olyan nyelven kezd el szólni imádság, dicsőítés közben, amit ő maga sem ért. De nem extázisról beszélünk, hanem egy belső indíttatásról.

És mire jó ez?

Szent Pál azt mondja, hogy aki nyelveken szól, önmagát építi, tehát az istenkapcsolatát építi.

És a prófécia?

Amikor a közösséggel már jobban benne vagyunk a dicsőítésben, eljutottunk abba az állapotba, hogy szemléljük Krisztust, ilyenkor szokott előfordulni, hogy valaki úgy érzi, régóta van benne egy-egy visszatérő gondolat, ami talán nem őtőle származik. És akkor ő ezt kimondja, mint Jézus aktuális üzenetét. A többieknek pedig meg kell ítélniük, hogy ez hiteles vagy nem. De ez sem extázisban történik, szeretném erről is lehámozni a túlzottan misztikus körítést. Isteni inspirációi minden hívőnek vannak időnként, maximum nem ilyen nyilvánvaló és nem mondja ki.

A keresztény karizmatikus mozgalom a hatvanas években indult amerikai protestáns közegből, s eleinte hasonlatos volt a pünkösdista egyházhoz. A mozgalom az ősegyházat tekinti mintának és azt vallja, mivel pünkösdkor megkapták az apostolok a Szentlélek ajándékait és a csodák, valamint a karizmák jelenléte az ősegyházi korban nyilvánvaló volt, ezért ez ma sem lehet másképp. A mozgalomba a katolikusok 1967-ben csatlakoztak be, éppen két évvel a II. Vatikáni Zsinat lezárása után. A katolikus karizmatikus mozgalom nem hirdet új tanokat, tanítása megegyezik a katolikus egyház tanításával. Fő tevékenységei között szerepel a dicsőítés, az engesztelés, a szolgálatvállalás, az evangelizáció és a tanúságtétel. A közösségek összefogására jött létre a vatikáni Nemzetközi Katolikus Karizmatikus Megújulás Központja (International Catholic Charismatic Renewal Services - ICCRS).  Magyarországon egy évtizeddel később, a hetvenes évek közepén indultak az első csoportok. A közösségek összefogásával és az ICCRS támogatásával jött létre a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Országos Tanácsa 1989-ben. Tagjai (kb. 45 fő) az ország nagyobb közösségeinek, imacsoportjainak, illetve régióinak küldöttei. Ők választják a 12 tagú Szolgáló Bizottságot. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a helyi megyés püspökök irányelvei alapján működő Országos Tanács és a Szolgáló Bizottság feladata az ország területén működő karizmatikus imacsoportok, közösségek összefogása, koordinálása, tájékoztatása, vezetése. 1992 óta évente megrendezik Budapesten az  Országos Karizmatikus Találkozót. Ezen több ezer katolikus gyűlik össze dicsőítésre, imádkozásra, Oltáriszentség-imádásra, tanítások hallgatására és szentmisén való részvételre. Karizmatikus közösség Magyarországon például a Chemin Neuf, a Családok Jézusban, az Emmausz, az Emmánuel, az Élet Kenyere közösség, a Hét Láng, az Irgalmas Szamaritánus közösség, a Nyolc Boldogság katolikus közösség, a Regina Pacis és az Új Jeruzsálem – ez utóbbinak alapítója és vezetőségi tagja Kunszabó Zoltán is. A mozgalomnak ma világszerte 160 millió tagja van.

Intézmény és karizma viszonya örök téma a katolikus egyházban. Hogyan passzolnak bele a katolikus egységbe?

A nyugati egyház különösen is szakértője ennek a feszültségnek, mert itt mindig hemzsegtek az Istentől inspirált alakok, akik aztán többnyire szent rendalapítókként vonultak be a történelembe. A maguk idejében viszont nagyon nehéz volt őket elhelyezni az egyházban. Hasonló a helyzet a karizmatikus megújulással is, csak itt nem egy-egy kiemelkedő személyről van szó, hanem inkább hívők csoportjairól. Ráadásul mi ugyan próbáljuk kicsit összefogni a karizmatikusokat, de az új csoportok a mi struktúránkon kívül jönnek létre.
Nem mi hozzuk létre őket, ez „mennyei franchise”.

A mozgalom részéről ugyanakkor megvan a törekvés az egységre, és az egyház részéről is megvan a törekvés arra, hogy integrálja ezeket a csoportokat. VI. Pál pápa azt mondta, hogy a karizmatikus megújulás esély az egyház és a világ számára is. A pápák vele kezdve mind üdvözölték és bátorították a mozgalmat. Nemrég készítettük el a statútumunkat, és a szövetség tiszteletbeli elnökségét elvállalta Varga László kaposvári püspök. Mi hiszünk abban, hogy aki megtér és elfogadja Jézus Krisztust, annak tényleg megváltozik az élete. Nem ugyanaz hívőnek és nem hívőnek lenni.

Ma divat az ősegyházra hivatkozni, mint ideális időszakra. De miért kell kihagyni az azóta eltelt 1500 évet? Mi van a középkorral például? Mennyire lehet visszatérni az ősegyházhoz?

A mai történelmi szituáció itt, Európában nagyon hasonló ahhoz, ami az ősegyház idejében volt. Rokon a két helyzet, mert mindkét korban, akkor és most a kereszténységnek egy kulturálisan idegen környezetben kell helyt állnia. A középkori egyházhoz sajnos nincs módunk visszatérni, bármennyire szeretnénk, mert az az egész társadalmat átható népegyház volt. Akkor a keresztény közösség egyenlő volt a faluközösséggel. Nagyon szeretném, ha ez így lenne ma is, de nincs így. Egy falusi imádkozó csoport ma pici sziget a falujában. Sőt,ma a kereszténység a kezdetekhez hasonlóan egyre inkább újra városi jelenség, ha a rengeteg városi keresztény közösséget nézzük. Nincs is más lehetőségünk, mint a személyes kapcsolatokra alapozó, informális közösségi modellt megélni. A vagyonközösség persze nehézkes ügy ma, szóval nem mindenben könnyű visszahozni az ősegyházi modelleket sem, de inspirálódunk az ősegyházból. Az egyház még mindig sokszor szerepzavarban van, még mindig nem tudjuk, mit kezdjünk a modernnel, és már a posztmodernben vagyunk!

Ferenc pápával mintha újra felerősödött volna az a taktikai vita az egyházon belül, hogy a modernitással való szembenállás a gyümölcsöző, vagy a modernitás felé való nyitás. Hogyan látják önök az egyház és a modernitás viszonyát?

Hadd mondjam azt, hogy mi megtaláltuk a megoldást! A két álláspontot nem szabad kijátszani egymás ellen. Tragikusnak tartom, hogy szinte már minden kérdésben elfelejtettük azt, hogy a széttartó álláspontokat együtt kell tartani. Pedig ez régen a katolikus gondolkodás fő jellemzője volt. Volt, hogy kétszáz évig sem tudták valamire a választ, például ott az ariánus válság, ami ha rosszul dől el, ma nincs egyház. Krisztus Isten vagy ember volt? Aztán kilyukadtak annál az álláspontnál, amit addig is hittek, hogy istenember. Miért kellene mindenre azonnal tudnunk a választ?

Az európai kultúra válságjele, hogy föladta azt, hogy széttartó tendenciákat együtt tartsunk. Ebből egyoldalúság lesz, és sem a valóságot nem fogjuk megismerni, sem az igazságot, sem a kettőt együtt.

A karizmatikus megújulás mindkét szempontot fontosnak tartja, és a kettő termékeny viszonyát hangsúlyozzuk. Nyitottak vagyunk bárkire, például sok roma és hajléktalan tagunk van. Azt tapasztaljuk, hogy az emberek nem veszik rossz néven, ha megtérésről, bűnről, új életről beszélünk nekik. Sokan sokáig a közösség perifériáján maradnak, amíg döntenek. Szerintem mesterkélt ellentét a nyitás és az ortodoxia szembeállítása. Szerintem vonzó a szeretetteli ortodoxia! A karizmatikusok azt szokták mondani, azért vagyunk, hogy megszűnjünk:hogy az egyház visszatérjen abba az állapotba, amikor minden hívő apostol.

A karizmatikus mozgalom egyik ismert sajátossága a gitáros mise, amivel az ifjúsághoz szeretnének közelíteni. Viszont a hatvanas évek gitáros zenéje, amiből a gitáros misezene táplálkozik, már évtizedek óta nem az aktuális ifjúság zenéje. A hatvanas évek zenéje a nagyapám és esetleg a szüleim korosztályának a zenéje. Ha kortárs könnyűzenével szeretnék megfogni a fiatalokat, akkor már rég mindenféle metál-, techno- és r'n'b-miséknek kellene komponálódniuk.

Egyrészt van fejlődés. A klasszikus gitáros mise valóban Beatles-hangzás, de a mai keresztény gitáros zene inkább már U2-hangzású, mennek a torzított gitárok. Ez a dicsőítő fesztiválokra is áll. Technós-szintis zenéket is hallottam már misén, de heavy metal-misét nehezen tudnék elképzelni. Az egyház mindig követte a kor zenei ízlését valamennyire. Már a gregorián is egy felújító törekvés volt a maga idején. Nálunk a népénekek taroltak, ami mindennek nevezhető, csak liturgikus alapúnak és klasszikusnak nem… Az igaz, hogy ma már a beatgeneráció hetven felett van. De én nem látok ellentétet a beatmise és a gregorián között sem, senkit nem akadályozunk abban, hogy tovább lépjen és elmerüljön az utóbbi szépségeiben. Én otthon amúgy főképp Bachot és ortodox férfikórusokat hallgatok.

Hogyan fogadtatta el magát a karizmatikus mozgalom az egyházzal?

A hierarchia néhány éles szemű tagja már a kezdet kezdetén szimpatizált a karizmatikusokkal. Látták, hogy ez egy olyan irány, amivel az egyház megint tömegekhez tud szólni és tömegbázist tud alkotni. VI. Pál pápa sietett már a Vatikánba összehívni a karizmatikus vezetők első világtalákozóit, amelyekre rendszeresen elment. De hogy itthoni példát mondjak, főpásztorunk, Erdő Péter sem félt sok felelős feladattal megbízni karizmatikusokat a 2007-es budapesti Városmisszió során, mert amikor körülnézett, hogy mely közösségek azok, amelyek valóban foglalkoznak misszióval és értenek ehhez, akkor minket nagyon gyorsan megtalált. Az intézmény és a karizmatikus oldal nem csak együttműködhet, hanem egymásra van utalva. Ezek az irreguláris haderők nagyon is lojálisak az egyházzal és igénylik a püspöki tekintélyt.

Önnek egyébként kik a kedvenc teológusai?

A karizmatikus megújulás nagyon bibliás, nagyon Írás-központú, és nagyon sok benne a felnőttkori megtérő. Emiatt a teológiája is kicsit a konvertiták teológiája. Közel áll hozzánk például Szent Pál, mert nála egyértelmű és a végsőkig élezett, hogy az ember a sötétségből a világosságba kerül át, a halálból az életbe. Persze ez a jánosi írásokra is jellemző. Ezt mi magunk is így éltük át. Közel áll hozzám Szent Ágoston. A teológiailag műveltebbek látják a Szent Ágoston és Szent Tamás közti kapcsolatot is, így a klasszikus tomizmus is közel áll hozzánk. A II. Vatikáni Zsinat utáni szerzők közül Suenens bíborost sokan kedveljük, hiszen ő támogatta is a karizmatikus mozgalmat. Az én személyes mesterem, aki ma is él, Dr. Ralph Martin. Ő az egyik első karizmatikus közösség, a Word of God alapítója, ma a detroiti nagyszemináriumban vezeti az új evangelizáció tanszékét. Ott kétszáz kispap tanul, főleg karizmatikus családok gyermekei. Az ő jó barátja volt az az Avery Dulles bíboros, aki egyfajta dinamikus ortodoxiát képviselt a Zsinat utáni zűrzavarban. Nagyon szeretem a könyveit

Mi az, hogy konvertiták teológiája?

Az, hogy semmiképp nem hirdetünk olyan univerzalista teológiát, ami el akarná mosni a Krisztusban hívő és a nem hívő, a megtért és a nem megtért emberek állapota közti különbségeket. Legyen már világos, hogy miért vagyunk keresztények! Mi osztjuk a klasszikus teológia azon álláspontját, hogy a hit és a keresztség által kerülünk kegyelmi állapotba és valóságos közösségbe Istennel. Nekem egyébként a fő teológiai táplálékom a Katolikus Egyház Katekizmusa. Az embereket persze elsősorban nem megkülönböztetni akarjuk, hanem meghívni. Én magam is átmentem egy megtérési folyamaton egy karizmatikus közösség segítségével, és a feleségem is. Mindketten bonyolult családi körülmények közül érkeztünk, minket elhagyott az édesapám, még anyukám várandóssága alatt. Én nem tudom, ha nem térünk meg és nem részesülünk a Szentlélek elképesztő biztatásában, a hit, remény, szeretet erejében, akkor milyen családunk lett volna. Mertünk volna-e nagycsaládba belevágni? Sokakat evangelizáltam közösségvezetőként és diakónusként mindenfelé, de azt látom, a legnagyobb gyümölcs otthon termett, hiszen öt nagy gyermekünk van, akik hívők és dinamikus, kreatív, boldog emberek. Semmit nem csinálnék szívesebben, mint most, hogy a legfontosabbról beszélek az embereknek, mert ez hat és használ.

Mi a haszna a karizmatikus megújulásnak?

Ugyanaz, mint bármilyen, hiteles keresztény lelkiségnek:az, hogy élet fakad belőle.

Ötven év után úgy látom, hogy a megújulás legnagyobb gyümölcse a katolikus nagycsaládok tömege. A közösségeinkben megtért fiatalok családot alapítva sok gyermeket, sok hívő embert ajándékoztak Istennek és a nemzetnek. A mi szemünkben a karizmatikus megújulás a magyar nemzet megújulásának is fontos eszköze. A mostani szlogenünk az, hogy „Megújuló szív, egyház, nemzet”. Ezért dolgozunk!

Kunszabó Zoltán (1966) Budapesten született, de gyermekkora egy részét Gyöngyösön töltötte. Negyedéves egyetemista volt, amikor 1989-ben egy evangelizációs összejövetelen megtért. 1991-ben szerzett diplomát az ELTE magyar–történelem szakán. Az elkövetkező években a Magyar Rádió Irodalmi osztályán dolgozott, majd az Új Ember munkatársa lett. 1994-ben barátaival létrehozta a Lélek és Élet Alapítványt a keresztény hit terjesztésére, amelynek azóta is munkatársa. László Viktorral együtt 1997. január elsején alapították meg az Új Jeruzsálem Közösséget, kifejezetten missziós céllal. Évente több tucat evangelizációs összejövetelt, missziós kurzust és lelki napot tartanak Magyarországon és a környező országokban. 2005-ben munkatársai sorába hívta az amerikai székhelyű Renewal Ministries, nemzetközi katolikus missziós szolgálat. A szerbiai misszió irányítását bízták rá. Erdő Péter bíboros 2007-ben diakónussá szentelte. XVI. Benedek pápa meghívására auditorként részt vehettem az új evangelizációról szóló püspöki szinóduson, Rómában. 2007-ben főiskolai, 2010-ben mester diplomát szerzett katolikus teológiából. Jelenleg teológiából doktorál a Pázmányon. 1993 óta házas, feleségével, Kunszabóné Pataki Annával öt gyermeket neveltek fel. Pataki Anna 2011 óta vezeti Budapesten, a VI. kerületben az Új Jeruzsálem fenntartásában működő Csak Egyet Szociális Segítő Központot hajléktalan emberek számára.

Szilvay Gergely

Forrás: Mandiner


2017. november 11., szombat

Nem kell félni a karizmatikus megújulástól

A Szentlélek keresztség a katolikus karizmatikus megújulást egy félelmetes eszközzé teszi Isten akarata szerint, hogy megújítsa a keresztény életet, mondja a pápai ház prédikátora. A kapucinus Raniero Cantalamessa atya ezt az érvelést csütörtökön mondta el a katolikus karizmatikus megújulás több mint ezer küldötte előtt, akik 73 országból érkeztek. A küldöttek lelkigyakorlatra érkeztek, hogy reflektáljanak a szentségre, II. János Pál "Novo Millennio Ineunte" apostoli levele alapján. Cantalamessa atya volt a lelkigyakorlat fő tanítója.


Figyelembe véve a protestáns, evangélikus és pünkösdi felekezeteket, valamint az ortodox egyház egyes tagjait, a becslések szerint mintegy 600 millió kereszténynek már van karizmatikus tapasztalata.

A „karizmatikus” megtapasztalás ismerete okán a ZENIT hírügynökség az ülés előtt kérdezte Cantalamessa atyát.

- Az egyházban vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy a „Szentlélek keresztség” a karizmatikusok találmánya, és ez az elnevezést egy olyan megtapasztalásnak adták, amit nem „katalogizáltak” az egyházban. Meg tudná magyarázni saját tapasztalataiból, hogy mi a Szentlélek keresztség?

Fr. Cantamamessa: A Szentlélek keresztség nem emberi találmány, hanem isteni. Ez a keresztség és az egész keresztény élet, az összes szentség megújítása.

Számomra ez a vallási hivatás, a bérmálás és a papi szentelésem megújítása is volt. Az egész spirituális szervezet újjáéled, mint amikor a szél belefúj egy lángba. Miért döntött úgy az Úr, hogy most ilyen erőteljes módon cselekedjen? Nem tudjuk. Ez egy új pünkösd kegyelme.

Nem a karizmatikus megújulásról van szó, mely feltalálja a Szentlélek keresztséget. Valójában sokan részesültek ebben a lélek-keresztségben anélkül, hogy tudnának bármi a karizmatikus megújulásról. Ez egy kegyelem, ami a Szentlélektől függ. Ez a Szentlélek eljövetele, ami a bűnök megbánásában nyilvánul meg, újszerű módon láttatja az életet, ami Jézust, mint az élő Urat jelenti ki - nem mint a múlt személyiségét - és a Biblia élő szóvá válik. Tény, hogy ez nemigen magyarázható el jobban.

Van egy kinyilatkoztatás kereszteléskor, mert az Úr azt mondja, hogy bárki, aki hisz, meg fog keresztelkedni és megmenekül. Gyermekként kaptuk a keresztséget, és az egyház megáldotta ezen hitbéli cselekedetünket, de eljön az idő, amikor meg kell erősítenünk azt, ami megtörtént a keresztelkedéskor. Ez egy ilyen alkalom erre, nem mint személyes erőfeszítés, hanem a Szentlélek cselekedete alatt.

Nem mondhatjuk, hogy többszáz millió ember téved. A Szentlélekről írt könyvében Yves Congar, a nagy teológus, aki nem tartozott a karizmatikus megújuláshoz, azt mondta, hogy valójában ez a tapasztalat mélyrehatóan megváltoztatta sok keresztény életét. És ez tény. Megváltoztatta őket, és elindította a szentség útjait sokakban.

- Hogyan végzi szolgálatát, mint a pápai ház prédikátora, a karizmatikus megújulás tapasztalatai alapján?

Fr. Cantamamessa: Számomra minden, ami 1977 óta történt, a Szentlélek keresztségem gyümölcse. Egyetemi tanár voltam. Életemet a keresztények származása tudományos kutatásának szenteltem. És amikor elfogadtam ezt a megtapasztalást, nem minden ellenállás nélkül, akkor kaptam a hívást, hogy hagyjak fel mindennel és álljak rendelkezésre prédikátorként.

A Pápai Ház prédikátorának való kinevezésem azt követően jött, hogy megtapasztaltam ezt a „feltámadást”. Nagy kegyelemnek látom. A hivatásom után a karizmatikus megújulás volt az életem legszembetűnőbb kegyelme.

- A karizmatikus megújulás tagjai az Ön szemszögéből különleges hivatással rendelkeznek-e az egyházban?

Fr. Cantamamessa: Igen és nem. A karizmatikus megújulás, meg kell mondani és megismételni, nem egy egyházi mozgalom. Ez a kegyelem áramköre, aminek célja az egyház átalakítása - prédikálás, a liturgia, a személyes imádság, keresztény élet területein.

Tehát ez nem egyfajta szellemiség. A mozgalmaknak van szellemisége, és hangsúlyoznak egy bizonyos szempontot, például az irgalmasságot. Először is, a karizmatikus megújulásnak nincs alapítója. Senki sem gondolja, hogy hozzákapcsoljon egy alapítót a karizmatikus megújuláshoz, mert ez több helyen és különböző módon indult el. És nincs spiritualitása, ez a keresztény élet a Szentlélekben .

Azonban elmondható, ahogy az emberek ezt a megtapasztalást átélték - olyan emberek, akik bizonyos mozdulatokat tesznek, bizonyos módon imádkoznak -, akkor meg lehet határozni egy társadalmi valóságot, aminek szerepe az egyszerű elérhetőség, hogy mások is ugyanazt megtapasztalhassák, majd eltűnjenek.

Leo Jozef Suenens bíboros, aki a karizmatikus megújulás nagy védelmezője és támogatója volt a kezdetekben, azt mondta, hogy a karizmatikus megújulás végső sorsa az, hogy eltűnhet, ha ez a kegyelmi áramlat szétterjedt már az egész egyházban.

- Mivel lassan befejezi a lelkigyakorlaton a prédikációt, amit 1000 karizmatikus küldöttnek tartott a világ minden tájáról, milyen üzenetet szeretne adni azoknak a hívőknek, akik nem ismerik a megújulást?

Fr. Cantalamessa: Azt akarom mondani a hívőknek, a püspököknek, a papoknak, hogy ne féljenek. Nem tudom, miért van ez a félelem. Talán bizonyos mértékig azért, mert ez a megtapasztalás más keresztény vallásokban kezdődött, mint például a pünkösdistáknál és a protestánsoknál.

A pápa azonban nem fél. Az egyházi mozgalmakról és a karizmatikus megújulásról is beszélt az Egyház új tavaszának jeleként, és gyakran hangsúlyozza ennek fontosságát. VI. Pál azt mondta, hogy ez egy lehetőség az egyház számára.

Nem kell félni. Vannak püspöki konferenciák például Latin-Amerikában - ez igaz Brazíliára -, ahol a hierarchia felfedezte, hogy a karizmatikus megújulás nem probléma. Ez azon katolikusok problémája megoldásának része, akik elhagyták az egyházat, mert nem találnak benne élő szót, az élő Bibliát, a lehetőséget, hogy a hitet örömteli módon, szabadon és karizmatikus módon fejezzék ki.
A megújulás félelmetes eszköz, amit az Úr adott az egyháznak, hogy az emberek megélhessék a Lélek pünkösdjének tapasztalatát anélkül, hogy el kellene hagyniuk az egyházat.

A karizmatikus megújulást nem szabad „szigetnek” tekinteni, ahol néhány érzelmes ember összejön. Nem sziget. Ez kegyelem az összes keresztény számára. A külső jelek különbözőek lehetnek, de lényegében olyan tapasztalat, ami minden keresztényé.

Fr. James Manjackal MSFS

Castel Gandolfo, Olaszország (2003. szeptember 26.)

Forrás: Karizmatikus Hitvédelem / Fr. James Manjackal MSFS honlapja - http://www.jmanjackal.net/eng/engfear.htm