A lelkek megkülönböztetésének karizmája

Szent Evagrius

Ezt az adományt háromféleképpen lehet értelmezni. Az egyes értelmezések szoros kapcsolatban állnak egymással:

a.) A Szentírás tudósai azt mondják, hogy ez a karizmatikus adomány sajátosan a prófétálás adományához kötődik. Segít az embernek vagy a közösségnek eldönteni, hogy egy prófétai megnyilatkozás:

· Valóban Istentől származik-e?

· Hamis prófécia-e, amely ellentmond a Szentírás vagy az egyház tanításának, vagy az ember személyiségének árnyoldaláról származik feldolgozatlan bűntudat, félelem, düh érzése vagy alacsony önértékelés formájában, nem ritkán a szigorú bíró, a közömbös személytelen potentát stb. - negatív, bár nem tudatos - istenképével társulva?

Nem valódi prófécia az olyan prófétai formában kifejezett jámbor érzés, amelyet nem a Lélek sugallt. A hamis próféciákkal ellentétben, amelyek káros és zavaró hatásúak lehetnek, a nem valódi próféciák nagyon keveset árthatnak.

b.) A lelkek megkülönböztetésének második fajtája azon alapszik, amit talán intuitív megközelítésnek nevezhetnénk. Elkötelezett keresztények között egészen gyakori ez. Minthogy ezek az emberek világosan tudatában vannak Jézussal való kapcsolatuknak és a szeretet életét élik, szívükben érzik, mi a jó, és mi a rossz, mi igaz és mi hamis, mi az, ami Istentől származik élményükben, és mi az, ami nem. Egyszerűen ráéreznek a dolgokra, legtöbbször helyesen.

c.) Végül létezik a megkülönböztetés művészete, ami egészen az egyházatyákig, például Szent Evagriusig nyúlik vissza. Az évszázadok során sokat fejlődött és finomodott, legtisztább és leghatásosabb formáját pedig azokban a szabályokban nyerte el, amelyeket Szent Ignác dolgozott ki a lelkek megkülönböztetésére Lelkigyakorlatában. A sugallatok - gondolatok, érzések, képek, késztetések stb. - eredetét és irányultságát igyekszik felderíteni. Istentől származnak, saját énünktől vagy a Gonosztól? Szent Ignác azt mondja, az Istentől jövő és az Isten felé tartó sugallatokat a vigasztalás belső érzése - azaz belső béke, öröm, reménység, hit, könnyek stb - kíséri. A nem Istentől származókat az elhagyatottságé - békétlenségé, szomorúságé, nyugtalanságé, szárazságé stb. Jó példáját találjuk ennek a művészetnek Páli Szent Vince életében. Egyik szerzetes elmondta neki, hogy úgy érzi, Isten azt kívánja tőle, hogy hagyja ott a Vincések közösségét, és csatlakozzon a Kapucinusokhoz. 1653. június 4-én kelt levelében Vince arra a megállapításra jutott, hogy ezt a vágyat nem az Úr sugallta. »A másik jel« - írta -, »amiből azt gondolom, hogy Isten nem a Kapucinusokhoz hív téged az, hogy a benned - ezzel kapcsolatban - felébredt vágyak puszta létüknél fogva zavart és aggodalmat keltenek, mint az a gonosz lélek sugallatainál szokott lenni; míg az Isten sugallatai - éppen ellenkezőleg - szelídek és békések, és szeretettel irányítanak a jó felé, amelyet kíván tőlünk.« 

Páli Szent Vince

Forrás: Emmausz Közösség