Búcsú – az Egyház kegyelmei által

A búcsú a már megbocsátott bűnök miatt még ránk nehezedő terhek levétele rólunk, nem saját érdemünkből, hanem Krisztus és a szentek érdemeiből, vagyis „az Egyház kegyelmi kincstárából”.

A búcsút mindig az Egyház engedélyezi. Isten szuverén módon cselekszik a lélekben, nem vár egyházi engedélyre, de azt nem nevezzük „búcsúnak”. A búcsú a gyónási elégtételből önállósult. Régen az Egyház a bűnösöket bizonyos ideig tartó vezeklő állapotra kötelezte, ennek részleges vagy teljes elengedése kapta az „indulgentia” (= búcsú) nevet. A búcsú tehát nem bűn-elengedés (azt feloldozásnak, absolutiónak hívjuk), hanem vezeklés-elengedés. A bűnét már megbánt bűnösre nézve, ha meghalt, a tisztítótűz a vezeklés helye. A hivatalos szóhasználat „ideigtartó büntetés”, de szabatos értelemben nem büntetésről van szó. Akinek Isten megbocsátott, azt nem „bünteti”, viszont a bocsánatot nyert bűnös is hordoz terheket, amelyeket bűneivel ő maga okozott, s amelyek már nem függenek akaratától, tehát nem is szűnnek meg a bűnbánattal. Fizikai példa: ha levágom jobb kezemet egy baltával, az öncsonkítás bűnét követem el. Ezt megbánhatom és bocsánatot nyerhetek – de attól még a kezemet nem kapom vissza. Így van ez lelkiekben is. 

Az Egyház kétféle búcsút engedélyez: teljes búcsút és részleges búcsút. A teljes búcsú minden „ideigtartó büntetés” elengedése. A részleges búcsúval az Egyház – oldó és kötő hatalmával – annyi terhet enged el „kegyelmi kicstárából”, amennyit az elvégzett búcsúnyerő cselekedet a magunk érdeméből fölszámol. Vagyis megduplázza érdemünket. 

A teljes búcsú, a búcsúnyerő cselekedet elvégzésén kívül, mindig három „szokásos feltétellel” jár: gyónás, áldozás és imádkozás a pápa szándékára (ez utóbbira egy Miatyánk és egy Üdvözlégy elég). Egy gyónás több teljes búcsúra is kiterjedhet, vagyis aki hetenként gyónik, minden hét minden napján teljes búcsút nyerhet. Viszont minden teljes búcsúhoz külön szentáldozás kell és külön imádkozás a pápa szándékára, lehetőleg a búcsúnyerő cselekedettel azonos napon. 

Maga a búcsúnyerő cselekedet lehet egy félórás lelki olvasmányként való Szentírás-olvasás, egy félórás szentségimádás, vagy egy közös öt tizedes rózsafüzér-imában való részvétel. Bizonyos napokon az Egyház templomlátogatással teszi lehetővé teljes búcsú nyerését. A templomlátogatáshoz hozzátartozik egy Miatyánk és egy Hiszekegy elimádkozása a meglátogatott templomban. Ez nem tévesztendő össze a pápa szándékára való imádkozással, amely a „szokott feltételek” közé tartozik. Kötelező cselekedettel nem lehet búcsút nyerni, tehát a vasárnapi szentmise ilyen szempontból nem „templomlátogatás”. 

Most jön a neheze. A teljes búcsú az akarat teljes helyreállítását jelenti, vagyis minden rendetlen ragaszkodás felszámolását is. Ennek majdnem mindig legyőzhetetlen akadályai vannak bennünk. Vagyis csupán részleges búcsúkat nyerünk. Azért csak törekedjünk, csak végezzük a búcsúnyerő cselekedeteket. Mindegyikkel közelebb kerülünk Istenhez, és spórolunk a tisztítótűzből. Nincs a búcsú hiába! 

Minden búcsú fölajánlható a tisztítótűzben szenvedőkért (ha az Egyház ezt nem korlátozza, de ilyesmi nincs gyakorlatban). A töredékes „teljes” búcsú azonban akkor is töredékes marad, ha értük ajánljuk föl. Ilyenkor ugyanis töredékes eszközei vagyunk az isteni kegyelemnek. 

Forrás: Kovács Gábor atya – hagiosz.net