A gyógyítás adománya

Jézus nemcsak magukat a betegeket gyógyította meg. Megparancsolta tanítványainak, hogy gyógyítsanak az Ő nevében:

„Ő összehívta a tizenkét apostolt, erőt és hatalmat adott nekik az ördögök fölött és a betegségek gyógyítására. Aztán szétküldte őket, hogy hirdessék Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket... Azok útra keltek és bejárták a falvakat, hirdették mindenütt az evangéliumot és meggyógyították a betegeket."(Lk 9,1) (Vö. Lk 10,1-9 a hetvenkettőhöz.)

Jézus azt is megígérte, hogy ezek a jelek fogják kísérni azokat, akik hisznek:

 „Nevemben ördögöket űznek... betegekre teszik kezüket és azok meggyógyulnak" (Mk 16,17).

Az 1Kor 12. fejezetében Pál a gyógyítás adományát mint a Szentlélek egyik adományát említi. Az egyház történelme során az imákra adott válaszként bekövetkezett csodák továbbra is folytatódtak, de idővel egyre ritkábbakká váltak. Úgy látszik, hogy a mai időkben, különösen a karizmatikus megújuláson keresztül, az imákra válaszként bekövetkezett gyógyulások ismét egyre gyakrabban fordulnak elő.

Fontos azonban, hogy a Katolikus Karizmatikus Megújulásban jelenlévő gyógyító szolgálatról ne fessünk eltúlzott képet. Nagy csodák előfordulása viszonylag ritka. Sok olyan ember hal meg, aki a rákbetegség végső stádiumában van és imádkozunk értük. A vakok nagy többsége vak marad. Valóban úgy gondolom, hogy Isten nem akar minden fizikai betegséget meggyógyítani az életben. A megváltó szenvedésnek és a felajánlásnak továbbra is megvan a maga helye. De természetesen Isten továbbra is felhasználja az orvostudományt az emberek megsegítésére és gyógyítására. A gyógyulásért mondott ima és az orvosi gyógyítás együtt halad.

Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy az emberek gyakran nyernek testi, lelki vagy értelmi gyógyulást imádságukra válaszként. A lelki gyógyulást a legfontosabb gyógyulási területnek tartjuk - valamennyiünknek szüksége van további lelki gyógyulásra és Jézus mindig meg akarja gyógyítani a lelkünket. Hisszük, hogy Jézus jóval több fizikai gyógyulást akar adni imáinkra válaszul. Ahol nagyobb a hit, több az imádság és a böjtölés, ott több a gyógyulás is, noha nem gyógyul meg fizikailag mindenki.

Hisszük, hogy nagyobb fontosságot kell tulajdonítani a szentségek gyógyító erejének. Amikor az áldozásban Jézust magunkhoz vesszük, imádkozhatunk testünk, lelkünk és értelmünk gyógyulásáért, megerősítéséért és védelméért. Az a tény, hogy a lelki gyógyulás a legfontosabb gyógyítási terület, ne akadályozzon bennünket abban, hogy az áldozáskor testi gyógyulásért is imádkozzunk. A karizmatikus megújulásba bekapcsolódott papok egyre kiterjedtebben alkalmazzák a betegek szentségét és hangsúlyozzák annak gyógyító erejét.

Tapasztalatból tudjuk, hogy Jézus egyre több kereszténynek meg akarja adni a gyógyítás ajándékát. Ezek az ajándékok nem korlátozódnak a papságra és a szentekre - jóllehet valamennyiünknek a szentségre kell törekedni. Ugyanúgy, mint a prófétálás adományát, a gyógyítást is alázattal kell gyakorolni és senki sem dönthet egyedül a kapott adományok felől, hisz az embereknek lehetnek tévedéseik.

Mikor azt állítjuk, hogy valaki fizikailag meggyógyult a kérő imára adott válaszként egy karizmatikus ima-összejövetel során, nem kívánjuk azt sugalmazni, hogy olyan jellegű csoda történt, mint amilyet a katolikus egyház hivatalosan elismer, például Lourdes-ban. Praying for Healing: The Challenge (Imádság gyógyulásért: A kihívás) című könyvemben - mely megtalálható az Irodalomjegyzékben - Dr. M. Jessudas orvosszakértő leírja, hogy ő hogyan gyógyult meg rákból az ima által. Az ő gyógyulását a katolikus egyház nem ismerné el csodaként, mert gyógyulása hat hónapig tartott, a hivatalosan elismert csodának pedig többé-kevésbé azonnal be kell következnie. De ha valaki a rák végső stádiumából az imádság által felgyógyul, egyáltalában nem fog azzal törődni, hogy a gyógyulás nem volt azonnali!

Ahogy János Pál pápa mondta 1988 november 19-én, szombaton, a Szentségek Kongregációja által szervezett szimpóziumon:

„Gyógyulások, különleges ajándékok számos esetben előfordulnak Nem minden alkalommal ismertek és kevés közöttük a gondosan igazolt és az illetékes egyház által elfogadott. Mégis ezek a jelek- üzenetek- emlékeztetnek, hogy Isten a szeretet. Ezek sok megtérést eredményeztek és sokakat arra ösztönöztek, hogy őszintébb és odaadóbb életet e7jenek. Sokan közülük ismeretlenek maradnak a világ számára." (Lásd Osservatore Romano, angol kiadás, 1988 december 19.)

Sokan vannak napjainkban, ideértve nem kevés katolikus vallásút is, akik a New Age lelki, fizikai gyógyítóihoz fordulnak gyógyulásuk reményében, gyakran katasztrofális eredménnyel. Sokan fordulnak a pünkösdi és evangélikus karizmatikus egyházakhoz is. Ha a katolikus egyházban viszonylag kevés ima hangzik el a gyógyulásokért, és máshol ennél jóval több, akkor valóban az lesz a helyzet, hogy sok ember máshová fog fordulni. Az evangelizáció ezen évtizedében emlékeznünk kell arra, Jézus hogyan kapcsolta össze az Isten Országáról szóló tanítást és a gyógyulásért mondott imádságot. A katolikus egyház hozzájárulása az evangelizáció évtizedéhez nem lesz igazán jelentős, ha elveti a gyógyulásért mondott imádság szolgálatát. Egy 1985 októberében publikált hivatalos vatikáni dokumentum szerint, melynek címe: „Sects or New Religious Movements" („Szekták vagy új vallási mozgalmak"), ezt olvashatjuk: 

„Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az imádság a kiengesztelődés, a testvériség és a másokról való gondoskodás általi gyógyító szolgálatra."

Bárcsak a katolikusok ne lennének lassúak a válaszadásban Rómának erre a kérésére! Természetesen a katolikus egyházban nemcsak a karizmatikus megújuláson keresztül történnek csodálatos gyógyulások - gondoljunk csak Lourdes-ra. A gyógyító szolgálat újjáélesztésében azonban a karizmatikus megújulás mégis élenjárónak tűnik az egyházban. Ez az egyik oka annak, amiért én nem úgy tekintem a karizmatikus megújulást, mint a sok lelkiség egyikét, mert a gyógyító szolgálat megújulása az egész egyház javát szolgálja.

Benedict M. Heron OSB – karizmatikus.hu

Érdemes elolvasni még Mary Usha S.N.D. nővér: A gyógyulás rejtett forrásai (Marana Tha, 2001) c. könyvét.