2011. szeptember 18., vasárnap

A vörös macskamedve nyomdokán

„Igazságos vagy, uram, és ítéleted igaz! Parancsolataidat igazságodban rendelted el, és nagyon nagy hűségedben. Buzgóságom elsorvaszt engem, mert ellenségeim elfeledik igéidet.  Szavad kiáll minden tűzpróbát, azért szereti azt szolgád. Kicsiny vagyok én és megvetett, de rendelkezéseidről meg nem feledkezem. Igazságod örökre igazság, és törvényed igazmondás.  Érjen bár elnyomás és szorongatás engem, parancsolataidról elmélkedem. Törvényeid igazak örökre, adj nekem értelmet, hogy életem legyen.” Zsolt 119, 137-144

 
„…de ő azt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben lesz teljessé." 2 Kor, 12, 9

Szentlélek, úgy kérünk szállj le ránk!



2011. szeptember 14., szerda

A folyóvíz mellett 2.

De honnan jön és hová tart ez a folyó? Vajon életem folyója honnan táplálkozik és hová tart valójában? Mi történik utam során?

Az Élet Folyója elér e hozzám? Segítek e másoknak, hogy ők is hozzáférjenek ehhez a vízhez?


„Amerre elér a folyó, minden élőlény, amely mozog, élni fog. Halak lesznek nagy bőségben, mert ahová ez a víz behatol, egészségessé lesz, és élni fog minden, ahová a folyó elér.” Ez 47,9




A folyó mentén, mindkét parton mindenfajta gyümölcsfa nő, amelyeknek lombja nem hull le, s gyümölcse nem fogy el: minden hónapban friss gyümölcsöt hoznak, mert vizük a szentélyből fakad. Gyümölcsük eledelül, lombjuk pedig orvosságul szolgál." Ez 47,12

Ezeket az igéket többször megkapta a közösség, mint felhívást az evangelizációra illetve személy szerint én is közösségi életem során. Azt a kegyelmet, amelyet Istentől közvetlenül kapunk ingyen, ugyanígy kell közvetítenünk embertársaink felé, hogy a Folyóvíz őket is éltethesse, legyenek egészségesek, az Úr megszentelő kegyelme tegye termékennyé, gyümölcsözővé életüket. Fontos, hogy csak azt a tanítást fogadjuk be, amely közvetlenül Tőle jön, azaz a Szentélyből táplálkozik, ez által fogunk valójában élni tudni és másokat is táplálni.

A folyóvíz mellett 1.

Dunai hajókirándulásom során baráti körben megcsodáltam, milyen gyönyörű életközösségek alakultak ki a folyó partjain: vízimadarak, ártéri ligeterdők. Legszívesebben eltöltenék hosszabb időt a parton és szívnám magamba a természet hangjait, illatait.


„Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely gyökereit egészen a folyóig ereszti. Ha jön a hőség, nem kell félnie, lombja mindig zöldellni fog. Szárazság idején sem kell aggódnia, akkor sem szűnik meg gyümölcsöt teremni.” Jer 17,8

„Vizek növelték naggyá, az árvíz tette magassá. A folyók elárasztották a vidéket, ahová ültették, a patakok eljutottak a vidék minden fájához.” Ez 31,4



Számomra ezek az igék felhívást jelentenek az imádságra, hogy a folyóvíz eljuthasson a fához és annak gyökeréhez. Isten kegyelme éltetni és táplálni tudja életünk fáját, amely így kivirul, és bőséges gyümölcsöt tud teremni. Bármilyen veszély érkezik, a kísértés, megkérgesedés szárazsága, nincs mit félnie annak, aki a folyóvíz partjához települt és annak vizéből táplálkozik.

Az Istennek szentelt élet: ajándék...

"Évszázadokon át mindig voltak férfiak és nők, akik az Atya hívását és a Lélek indítását követték, és a Krisztus-követés e sajátos útját választották, hogy "osztatlan" szívvel adják oda magukat Krisztusnak (1Kor 7,34). Mint az apostolok, ők is elhagytak mindent, hogy Nála maradjanak, és Hozzá hasonlóan Isten és a testvérek szolgálatára szenteljék magukat. Ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy az Egyház misztériuma és küldetése (...) nyilvánvalóvá váljék, ugyanakkor közreműködtek a társadalom megújításában is."
(II. János Pál pápa : Vita Consecrata)

Nemes Katalin vagyok, nővér az Emmánuel Közösségben. 2004-ben végeztem Kaposváron tanító-hitoktató szakon. Franciaországban, egy evangelizációs iskolában töltött év után kezdtem dolgozni hitoktatóként, plébániai munkatársként. Jelenleg harmadik éve a kaposfüredi plébánián dolgozom, ahol közösségünk egyik papja mellett pasztorációs munkát végzek. A plébániai ügyintézés és hitoktatás mellett különösen közel áll hozzám a liturgiában való szolgálat, évek óta vezetem a templom ének- és zenekarát.

Nem hívő családból származom, Isten létét és szeretetét először 12 évesen tapasztaltam meg, onnantól kezdve tudatosan kerestem Őt és igyekeztem egyre jobban megismerni. Az Istennek szentelt életre szóló 15 éves koromban kapott hívás mint egy búvópatak, hol a felszínen, hol a mélyben de folyamatosan jelen volt. Egyre erősítette bennem azt a vágyat, hogy életemet teljesen Neki adva az emberek szolgálata által tegyek tanúságot arról, hogy Isten közel van hozzánk, mindenkit meghív a vele való barátságra és Ő az, aki igazán be tudja tölteni az ember szívét. Az Emmánuel Közösséget megismerve úgy éreztem, ez az a lelkiség, ami segít, hogy az elkötelezett keresztény életbe gyökerezve az Isten hívására válaszoljak. Az Istennek szentelt élet útját « hivatalosan » 2006 októberében kezdtem meg, amikor a befogadási időbe léptem. 2008 júniusa óta a képzési időben járok, amit majd az első, öt évre szóló, majd az örökfogadalom követ.

A képzési idő része a brüsszeli Szent Adrián képzési házban más ország nővéreivel együtt töltött idő. Ez az egy vagy két év arra szolgál, hogy egyre jobban felfedezzük az Istennek szentelt életet, különösen is a világban való megélésének módját. Segítségünkre van abban is, hogy folytassuk a személyes meghívásunk megkülönböztetését, a benne való elmélyülést. Az év során humán, spirituális, intellektuális és pasztorális képzésben is részesülünk, ami segíti a világban végzett missziónk (professzionális munka vagy apostoli szolgálat) végzését.

A képzési év költsége számomra kb. 1800 euró havonta... Ezt egyedül nem tudom finanszírozni, ezért szükségem van jó szándékú adományozók anyagi támogatására. Természetesen legfőként az imádra számítok e számomra különösen fontos idő alatt. Mindazokat, akik bármilyen módon támogatni tudnak, imáimban hordozom, és hazatérve szívesen megosztom velük a kint töltött év tapasztalatait.

Ha módodban áll és indíttatást érzel arra, hogy anyagilag támogasd e képzést, ezt a következő módon tudod megtenni:
Egyszeri, vagy havi rendszerességgel közvetlen átutalással az Emmánuel Közösség
számlaszámára: 11100908-18099926-37000004

« Katalin Nemes Formation » megjegyzéssel. Ha ismersz olyanokat, akik szintén szívesen támogatnák ezt a képzést, kérem juttasd el hozzájuk is e levelet. Nagyon köszönöm.

                       Baráti üdvözlettel:

                                                           Nemes Katalin Teréz
Forrás: Emmánuel Közösség

2011. szeptember 11., vasárnap

Az öltözékünk jel


- Kedves élményem, amikor egy fülkéből telefonáltam, s benyitott egy hölgy: a kezembe adott egy szál fehér rózsát és szó nélkül ment tovább… - meséli Czopf Éva Klára, Szent Ferenc egyik miskolci ,,kisnővére”. Fiatal rendjüknek csak megyénkben vannak házai, itt azonban négy helyen is: Szomolyán, Arlón, Bükkszentkereszten és Miskolcon.
 
- Az alakuláskor másfél évig Budapesten éltünk, de úgy gondoltuk, eljövünk inkább errefelé, ahol még kevesebb a szerzetes. Terjeszkedhetnénk, hívtak több helyre, de ahhoz, hogy egy közösség igazán összeforrjon, kell a közelség, a rendszeres találkozás lehetősége.

- Önöket gyakorta lehet Miskolc utcáin látni szerzetesi ruhájukban. Talán jellemző lehet a mai társadalom tagjaira, hogyan viselkednek, ha szembetalálkoznak Önökkel. 

- Ez változó. Úgy 5 éve, hogy Bükkszentkeresztről beköltöztem Miskolcra, s jó érzés volt, hogy a nagyvárosban is megjelenik az, ami a falvakban: tudunk egymásnak köszönni. Sokan rám mosolyogtak, ismeretlenek köszöntek. A ,,nagy család” élményét tapasztalhattam meg…  A legtöbben örülnek, de akadnak, akikből agressziót váltunk ki. Pesten például megtörtént, hogy mikor a nővérekkel leszálltunk a buszról, egy férfi ránk tekintve hirtelen belevágott a buszmegálló üvegébe, betörve azt... Mi azt mondjuk, hogy az öltözékünk jel. A reakció attól függ, kinek milyen az Istenképe, az egyházképe... Jó volt, mikor Arlón cigány fiatalok jöttek szembe, és köszönés helyett kedvesen megkérdezték: hogyan kell köszönni. Mondtuk, ahogy szívből jön…

- Gondolom, a kamaszok, fiatalok között akadnak, akik olykor akár ,,cikizve” is odaszólnak…

- Azzal a ,,poénnal” sokszor találkozunk, hogy énekelni kezdik, hogy ,,nem vagyok én apáca”. Előfordult már, hogy nővérem visszaszólt: ,,de én igen”, aztán szóba elegyedtek. Ha azt látják, hogy nem sikerült  provokálniuk minket, s visszaköszönünk, vagy visszamosolygunk, akkor nincs semmi kellemetlen folytatás…

- Hol lehet ma a szerzetesség helye, mi lehet a szerepük? 

- A szerzetesi karizma az egyházban és a világban is elsősorban arra mutat rá, hogy ez a földi élet csak átmenet. Nagyon fontos, de nem ez a végállomás. Az Istennek szentelt élet megerősíti, hogy van értelme minden józan áldozatnak. Amikor lemondok a házasságról, azt egy sokkal nagyobb értékért teszem, ha nem így lenne, az emberellenes, természetellenes volna. De ha ez hivatásból és szoros Istenkapcsolatból jön, s a mennyek országáért történik, akkor mindenképpen rávilágít, hogy van, akiért mindent érdemes otthagyni. És a ,,minden” az nem selejt, nem szemét, nem rossz, nem azért hagyjuk ott, mert az nem érték! Ez nem kritika az emberek általános hivatásával, a házassággal szemben, hanem annak komoly megtámogatása, amennyiben valljuk, hogy egyenrangú hivatás a házassággal, és azt is valljuk, hogy a házasság sem élhető Isten ereje és áldása nélkül.

- Tehát a ,,világ” felé is hangsúlyozzák ezt…

- Igen. És az a tapasztalatom, hogy sokan jól is értik. Ökumenikusan is, a nem katolikusok is nagy tisztelettel fogadják. Hívnak reformátusokhoz, evangélikusokhoz iskolákba, gyerekekhez beszélgetni a szerzetesi életről. A személyes tanúságtétel, a tapasztalat érdekel mindenkit.

(Szent Ferenc Kisnővéreinek közösségéhez tartozó Klára nővér tanúságtétele 2009. februárjában jelent meg a Borsod Megyei Önkormányzat online kiadványában.)

2011. szeptember 10., szombat

Közösségek bemutatása 3.


Szent Ferenc Kisnővérei
 
HIVATÁSUK
A
SZEMLÉLŐDÉSBŐL
ÉS
A
TESTVÉRISÉG MEGÉLÉSÉBŐL
F
A
K
A
D
Ó
EVANGELIZÁCIÓ


A közösség lelkiségének elemei
Szent Ferenc Kisnővérei a Katolikus Egyházban, Assisi Szent Ferenc szellemében, szerzetesnővérként, a karizmatikus megújulás lelkiségét is magukénak vallva igyekeznek karizmáikat megélni a rájuk bízottak szolgálatában. A ferences „nagycsaládon” belül szabályozott harmadik rendi, apostoli közösség. Jogi státuszuk: krisztushívők hivatalos társulása. Istenkapcsolatuk ápolása, a szemlélődés, az imádság mellett, életük másik alappillére a testvériség megélése. Ezeken nyugszik, belőlük fakad evangelizációs küldetésük. Szerzetesi közösségük mellett, egy tágabb közösségben - melyet Betlehemnek neveznek - törekednek megélni az „Egyház kicsiben” karizmát, ahol a különböző életállapotban élők együtt építik Isten Országát.


"...magasztalják az Urat tetteikben, mert azért küldte őket az úr szerte a világba, hogy szóval és tettel tanúságot tegyenek az ő hangjáról..." (Regula IX/29.)




Szent Ferenc Kisnővérei - Életképek from Gabor Ecker on Vimeo.

2011. szeptember 9., péntek

Jöjj, Erősség Lelke!


Jöjj el Szenlélek Isten! Áraszd reánk Erősséged Lelkét, hogy minden megpróbáltatásban és kísértésben helyt tudjunk állni. Amen

2011. szeptember 8., csütörtök

Egészen a Tiéd Mária


Égi Édesanyánkat születésnapján az Emmánuel Közösség egyik gyönyörű Máriás énekével szeretném köszönteni és kérni közbenjárását életünk minden napján.

A karizmatikus lelkiségről

Mit jelent a karizmatikus megújuláshoz tartozás? Mit jelent a karizmatikus identitás? Íme, egy összefoglaló a magyar katolikus karizmatikus megújulás Országos Tanácsa által 2006. őszén összegyűjtött szempontok alapján.

Kiemelkedően fontos pontok:
ü  Az élő Ige
ü  Közösség
ü  Hit és bizalom új dimenziója, "megnyílt ajtó"
ü  A karizmák jelenléte, jelek és csodák
ü  Evangelizáció


További szempontok
-          Az Ige megelevenedik, személyesen szól itt és most: Isten valóságos, akivel életet alakítóan találkozni lehet. Az ígéretek, az Evangélium valósággá válik. "Halló fül"
-          Isten konkrét magtapasztalása személyes és közösségi találkozásban: ez közösséget szül/támaszt, és közösségbe von.
-          A szenvedő, küzdő és megdicsőült Egyház, a "szentek közössége" élővé, érthetővé és szerethetővé válik számunkra. Az étlap nézegetése helyett evés; eleven bekapcsolódás a Szőlővessző nedvkeringésébe; "Test-vér-iség"; Tűz: a nyers a tűz által ehetővé válik.
-          Felébredés: Isten szüntelen jelenlétének és teremtő munkájának felismerése.
-          A keresztség és a bérmálás kegyelmének felszítása, kibontakoztatása - "Lélekkeresztség" - Pünkösd ma.
-          Megnyílás a Szentlélekre, általa Jézusban az Úr és a Testvér felismerése, a Mindenható Teremtő  pedig Abba - közeli lesz: az Istenkép megújulása, változása.
-          Életátadás - személyes döntésen alapuló megtérés.
-          A Szentlélek befogadása által megnyílás a tanítványságra, közösségre, küldetésre, apostolkodásra/evangelizációra.
-          Elköteleződés az imában.
-          Az egyéni és közösségi élettörténet üdvösségtörténetté válik.
-          A karizmák tudatos kérése és használata az egyház és a világ szolgálatában.
-          Új erőnlét tapasztalata - "dynamis" - az erő túlcsordulása
-          Az evangéliumi öröm és boldogság megtapasztalása: az Úrban való örvendezés erőforrás lesz.
-          Az Egyház prófétai vonásának is utat nyit.
-          Nyitottság a tanúságtételre.
-          A Lélek egységet teremt a különböző felekezetek között - ökumené.
-          A Szentlélekben való megújulás nem plusz dolog vagy fakultáció az Egyházon belül. Nem extra vagy elit kereszténység. A Szentlélek mindenkié. Az egész Egyház számára szóló kegyelem. Maga az Egyház karizmatikus. Minden szentéletű ember karizmatikus.