• Különféle kegyelmi adományokkal, ajándékokkal vagyunk megáldva. Azon kegyelmi adományok, amelyek nem tesznek készségessé a szolgálatra, olyanok, mint a földbe ásott talentum.
• A karizma és a szolgálat összetartozik. Mert a szolgálat adja meg a karizma lelkét és célját.
• A karizmákról szóló tanítás a Szentírásban teljesen a szolgálatra irányul: A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy szolgáljon vele (1Kor 12,7). Alkalmassá teszi a szenteket a szolgálatuk betöltésére (vö. Ef 4,12). Aszerint, hogy ki-ki milyen lelki ajándékot kapott, legyetek egymásnak szolgálatára. (1Pt 4,10)
• A mi krisztusi, keresztény viselkedésünk legfőbb normája az, hogy ugyanazt a lelkületet ápoljuk magunkban, mint amely Krisztus Jézusban volt (vö. Fil 2,5). Az Úr Jézus példát hagyott nekünk, sőt, meghagyta, hogy mi is úgy cselekedjünk, ahogyan ő tett.
• Jézus nagyon jól tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy Istentől jött, és hogy Istenhez tér vissza. Mégis az utolsó vacsora előtt levetette felsőruháját, vászonkendőt kötött maga elé – akárcsak a szolgák – és elkezdte mosni tanítványainak a lábát.
• Ki nagyobb, aki az asztalnál ül, vagy aki felszolgál? Nyilván az, aki az asztalnál ül. Én mégis úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok volnék. (Lk 22,27)
• Mire adott az Úr Jézus nekünk példát? Talán a lábmosásra? Nem! A lábmosás jelenetében összesűrítve a szolgálat alaptörvényét akarta emlékezetünkbe vésni.
• Mi, az egyháznak, Krisztus testének tagjai nem viselkedhetünk másként – szégyenszemre, karizmáinkkal kérkedve –, mint ahogy az Úr tett vagy tenne a mi helyünkben.
P. Gurzó György Anaklét OFM
Forrás: Vasárnap Katolikus Hetilap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése