Jézus, a Jó Pásztor

A két Jézusról szóló - leginkább szentségimádáshoz való - ének az Emmánuel Közösség előadásában hallható. Szentségi jelenlét hiányában elmélkedéshez is érdemes meghallgatni. 

Számomra sok kegyelmet közvetítenek a közösség gyönyörű, általában több szólamú,  érezhetően a Szentlélektől ihletett dalai - mindig felemelik a szívemet, amikor hallom őket. A közösség dicsőítő alkalmain és imaestjein pedig olyan, mintha a mennyország már itt a földön elkezdődne.

Imádkozzunk a Jó Pásztorhoz, hogy minél több, az Ő Szent Szíve szerint élő pásztor végezhesse szolgálatát.

A lélek/szív körülmetéltsége

„A körülmetélés hasznodra válik, ha megtartod a törvényt, de ha áthágod a törvényt, körülmetéltből körülmetéletlenné válsz. Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a törvény rendelkezéseit, körülmetéletlenül is nemde körülmetéltnek számít? Ilyenkor a származása szerint körülmetéletlen, aki megtartja a törvényt, ítélkezik fölötted, mert a törvény betűje és a körülmetélés ellenére törvényszegő vagy. Nem az a zsidó, aki látszatra az, s nem az a körülmetélés, ami a testen látható, az a zsidó, aki bensőleg az, s aki nem betű szerint, hanem lélek szerint körülmetélt. Az ilyen nem embertől, hanem Istentől kapja a dicséretet.” Róm 2,25-29

A körülmetélés szertartása a szövetség jelképe lett, és figyelmeztette a zsidót a hitre, hűségre és az Isten iránti engedelmességre. Ha a lelki magatartás hiányzott, a külsőségeknek nem maradt vallási értéke. A lélek szerinti körülmetélés a bűnös hajlamok fékezését jelenti, és azt a készségét, hogy az ember hajlandó teljesíteni Isten akaratát.

^„Ő tett arra alkalmassá, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a léleké. Hiszen a betű öl, a lélek pedig éltet.” 2 Kor 3,6

Ez a szentírási szakasz utalás Jeremiás szövegére (31,31-34), hogy Isten az Újszövetségben a hívők szívébe írja parancsait.

„Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek azok a napok - mondja az Úr: Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek.” Jer 31,33

Az egyes szentírási szakaszokat több szinten lehet értelmezni. Az első a leírt történetre vonatkozó idő, a második a leírás ideje.  A harmadik szinten való értelmezéskor a fenti igék és szentírási magyarázatok a saját életünkre, közvetlen környezetünk de az egész Egyház életére több tekintetben is alkalmazhatók.

1.      Nem az az igazi pásztor, aki fel van szentelve, hanem aki „Jézus Szíve szerint való pap”, azaz Isten akarata szerint végzi szolgálatát. Aki tévtanító, és szétzavarja a juhokat, az meg fogja kapni érte méltó „jutalmát”. Emellett az igaz, hogy a papi rend szentsége miatt még akár a súlyos bűnben élő pap is érvényesen szolgáltatja ki a szentségeket és változtatja át a kenyeret Krisztus Testévé a szentmisében. Avilai Nagy Szent Teréz egyik látomásában a miséző pap mellett ellenséges lelkeket látott, akik fojtogatták, mert a pap nem volt a megszentelő kegyelem állapotában, de kezében ugyanúgy az Úr Teste volt jelen.

2.      Nem az a jó szerzetes testvér, vagy nővér, aki fogadalmat tett, hanem aki a fogadalmaihoz és Istennel kötött szövetségéhez hűségesen él. A teológia, a kánonjog útvesztőjében sokszor a leírt paragrafusokhoz ragaszkodva lekicsinyelnek és elfelejtenek, esetleg elítélnek és üldöznek olyanokat, aki szívükben megélik fogadalom nélkül, vagy jogilag nem teljesen tisztázott fogadalommal az Istentől nekik rendelt hivatást (pl. magánfogadalom közösségi elkötelezettség nélkül). Fontos a fogadalom, de nem önmagában ez által szentelődik meg az ember, hanem a szívének „beállítódása” következtében, állandó Istennek adottsága révén. Ez az igazi konszekráció: Istentől indul és a lélek készsége által válik valósággá.

3.      Nem az az igazi jó keresztény, aki meg van keresztelkedve, volt elsőáldozó és bérmálkozó, akár még szentségi házasságot is kötött, hanem aki napról napra Isten törvényéhez szabja életét és tetteit, ezáltal egyre inkább halad Isten felé a tökéletesedés útján. Fontosak a szentségek, de önmagában nem elegendőek, mert a belső feltételeknek is eleget kell tenni a külső formai beavatáson túl. Jó példa erre a vágykeresztség, amely önmagában elég ahhoz, hogy tiszta szívvel, szentség kiszolgáltatás lehetőségétől távol valaki üdvösségére szolgáljon. Míg az, aki formailag keresztény, de nem teszi meg az ezzel járó tetteket és nem él hitelesen, és nem is fordul vissza erről az útról, annak meglesz a méltó jutalma. Ha ezt tudatosan hanyagolja el, akkor még súlyosabb ítélet alá esik, mintha nem lépett volna erre az útra és úgy követné el ugyanazokat a helytelen cselekedeteket, mulasztásokat.

A liturgikus tánc

A Nyolc Boldogság Közösségben a testvérek szombaton, a feltámadási vesperást követően a dicsőítésüket, hálaadásukat, örömüket tánccal is kifejezik. Ezáltal is egész lényükkel ünnepelni és hirdetni akarják az Élet győzelmét. 

„A vallásos tánc a lelki öröm kifejezése. Nemcsak szavakkal vagy dallammal, hanem az egész lény mozdulatával, test és lélek szabad kibontakozásával írt ima.(...)Már a közösségi élet kezdetén minden területen rátaláltunk az élet értelmére: munka és nyugalom, aszkézis és ünnep, szegénység és szépség. Az élet akkor szép, ha értelme van. Amikor Istennek adjuk életünket, minden értelmet nyer. A legkisebb mozdulat, szó hirtelen az örökkévalóság szintjére emelkedik. Minden Isten függvényében rendeződik el, minden rá vonatkozik, hozzá kapcsol bennünket. Tegyetek mindent Isten dicsőségére (1 Kor 10,31).Az élet liturgia, amelyben minden Istent dicsőíti.(...)Egész életmódunkban újra rá kell találnunk az élet szépségének értelmére.(...) 

Amikor belépünk testünk templomába, akkor jelenvalóvá válunk a bennünk levő Isten számára. Isten pedig szeretet, világosság, jóság, szépség. Ha tekintetében akarunk élni, hagynunk kell, hogy felöltöztessen bennünket szeretetével, világosságával, jóságával, szépségével.” 

Így ír a liturgikus táncról Jo Croissant, a Nyolc Boldogság Katolikus Közösség alapítójának felesége, „A test a szépség temploma” c. könyvében.

És nézzük mit jelent ez a gyakorlatban :-)

Vannak olyan táncok, amelyeket csak a nővérek, vagy a testvérek ill. a közösség papjai táncolnak külön. Íme egy tánc nővérek előadásában:

Vannak páros táncok is és akad olyan alkalom, amikor az egész közösség együtt táncol:

Aki ki akarja próbálni, az a közösség egy lelkigyakorlatán, ill. nyáron a Tábor Hegyi Napokon megteheti, vagy megbeszélés alapján külön is részt vehet a közösség életében és a liturgiában egyénileg vagy csoportosan. A kapcsolatfelvételhez a közösség honlapján találhatók a budapesti és homokkomáromi elérhetőségek.

A Karizmatikus Megújulásról

Az előadás a megújulás 2007. évi országos találkozóján hangzott el Budapesten. Charles Whitehead, az ICCRS európai albizottságának tagja, az angol katolikus karizmatikus megújulás egyik vezetője.



Charles Whitehead a Nemzetközi Katolikus Karizmatikus Megújulás Hivatala igazgatója átveszi Eduardo Pironio kardinálistól a Hivatal jogi személyiségét igazoló dokumentumot.



Zakariás próféta így ír: "Nem erővel, nem hatalommal, hanem a Lelkemmel." 40 éve hatalmas erővel jött el a Lélek a II. Vatikáni Zsinat után, XXIII. János pápa imájára válaszul, aki új pünkösdért imádkozott. A Zsinat gyökeret vert Isten népében. Az Egyház felkészült a Lélek munkájára, pár évvel a zsinat után elindult a megújulás, ami nagy meglepetést okozott. Néhány év alatt elterjedt az egész világon, s ma már több mint 100 millió ember keresztelkedett meg a Lélekben. Ez a Lélek erő, és munkálkodik az intézményes egyházban, és a mi életünkben is. XXIIII. János pápa imája eredményes volt, mi vagyunk az új pünkösd! A teológia, az egyház intézményrendszere, szerkezete nagyon fontos, de az Élet bennünk van. Minket nem a szerkezetátalakítás újított meg, hanem a Lélek. Téged is Ő változtatott meg, és ha engeded, akkor folytatja benned a változást.

Nehezebb kimondani azt, hogy Isten szeret engem, mint azt, hogy Isten szeret Téged, hiszen ismerjük saját hibáinkat, bűneinket, a másik emberbe kevésbé látunk bele, nem látjuk, mi van a szívében. Isten mégis azt akarja, hogy bensőséges kapcsolatban legyünk Vele. Tudjuk, hogy az Atya szeret minket, erővel akar eltölteni, hogy igazi keresztények legyünk. A Lélek be akarja mutatni Jézust, mint Megváltót, és mi érezzük, hogy szükségünk van megváltásra. Sokan ezt nem tudják, de nekünk a Lélek megmutatta, hogy szükségünk van Rá.

Az egyház szereti a megújulást, mert látja a gyümölcseit. Mi vagyunk a gyümölcsök. A Lélek nélkül nem jöttünk volna el. Isten Lelke tett valamit bennünk, ünnepelni akarunk, és odamenni a másik emberhez. Ez is gyümölcs. A gyümölcsök különfélék, a Lélek mindenkinek mást ad, de az irány ugyanaz. Ki tudjuk mondani, hogy Jézus az Úr, és megpróbálunk az Ő uralma alatt élni.

Jézus a Megváltónk, aki helyettünk halt meg, megmentőnk és Megváltónk, nekünk szükségünk van Rá, mert magunkat nem tudjuk megváltani, csak Ő képes erre. Jézushoz a Lélek kijelentése által tértünk meg, a Lélek győzött meg minket.

A megtérést viszont a mindennapokban kell megélni. Megéljük-e ezt a folyamatot? A megtérés tehát egy alkalom, amely a Lélek erejében kezdődik, de nap-nap után meg kell élni. Ne a saját erőnkből tegyük a dolgokat, hanem a Lélek erejéből. Sok katolikus a saját erejéből akar élni, de ez csak egy kis ideig működik, s még akkor sem jól. A Lélek azért van köztünk, hogy teljes keresztény életet éljünk. Ha akadályozzuk a Lelket, nem fog működni.

A Lélekben való élet egy folyamatos változásban való élet. Vannak problémáink, és ellenállunk a változásnak. Elkezdjük az utat a Lélek erejében, haladunk is Vele, s ha nem érezzük az erőt, megállunk. Úgy gondoljuk eleget tettünk, s ami előttünk van, az nehéznek tűnik, hát megpihenünk. Ragaszkodunk ahhoz, amit már megtettünk, de nem akarunk már többet. Megszűnünk missziós ember lenni, nem osztjuk meg a hitünket másokkal. Reméljük, hogy Isten szemében elég lesz, amit eddig tettünk. Az Úr szava: "Mondd meg nekik, hogy haladjanak!" Erre van szükség! Akár szép, vagy nehéz időszaka van az életednek, haladj, amerre a Lélek vezet. Ne állj meg, ne pihenj! HALADJ! Áthaladsz a rossz és a jó időkön is. A Lélek, az erő és a misszió, mind ugyanaz, haladj!

A megújulás elsősorban rólad és Istenről szól, nincs köze ahhoz, hogy mit éltél meg eddig, és mit tettél. Isten szeretetéről és irgalmáról szól. Az ajándék maga Isten, Ő él, és mindenkiben élni akar. Isten temploma vagyunk. Ha ajándékot adok, a másiknak el kell fogadnia. Ha nem akarja, nem tudom ráerőltetni. Isten Önmagát adja nekünk. Elfogadhatjuk, vagy elutasíthatjuk. Mi elfogadtuk, de ezt naponta meg kell újítani. Naponta kell a Lélekből töltekezni, ha az Ő erejéből akarunk élni. Engedem az Úrnak, hogy szentté tegyen, vagy szerintem a szentség csak különleges emberek sajátossága?

Úgy tekintek-e a másik emberre, hogy szent? Ha valaki szentnek tart, még a gondolatot is lehetetlenségnek tartom? Jézus mindenkit szentségre hív, csak együtt kell működni Vele. Ő képes minket szentté tenni, engedjük meg Neki. A II. Vatikáni Zsinaton vita volt arról, hogy a karizmák csak különleges embereknek adatnak, vagy mindenkinek. A zsinati atyák döntése az volt, hogy a Lélek szabadon adja a karizmákat mindenkinek. A szentség is mindenkinek szól. Isten mindenkinek azt mondja:"Légy szent!" A szentség a folyamatos megtérést jelenti. Istennel együtt kell megbirkóznunk nehézségeinkkel.

Növekednünk kell, és birkózni bűneinkkel nem a saját erőnkből, hanem az Úréból. Fel kell ismerni a gyengeségeinket és átadni Neki. Kérnünk kell a növekedéshez az Ő segítségét, hogy a Lélek szeretetében és hitben járjunk. Tegyük meg, amire Isten hív!

Sokan azt mondják, hogy a megújulásból elmúlt az erő. Ha ez igaz, akkor ez a mi hibánk. 40 év után jó néhányan leültünk. A kereszténységben nincs pihenés, nyugdíjazás, legfeljebb csendes idők lehetnek az Úrral, de a misszió folyamatos. Ő erőt ad, a munkát nekünk kell elvégezni. Az Úr programjában nincs nyugdíj. Feladatra hívott minket, erőt is ad, tehát meg tudom tenni, és addig kell tenni, amíg az Úr akarja.

Jézus azt mondta, tüzet hozott a földre, Pünkösd ünnepén is lángnyelvek voltak. Pál a Timóteusz  második levélben azt írja: Gerjeszd fel a Lélek tüzét, mely nem a félelem Lelke, hanem az erő a szeret és a józanság Lelke. Ez a Lélek üzenete: Erő, szeretet, józanság. Szeretet nélkül az erő veszélyes Fontos, hogy Isten szeretete velünk van, megmutatja, hogyan tudunk elfordulni a bűntől. Ez egy döntés helyzet. Tudom, hogy amit tenni akarok, az rossz. Megtehetem a rosszat, és el is vethetem a rosszat. A Lélek segít elfordulni a bűntől, de együtt kell dolgozni Vele. Szabad akaratot kaptunk, ami nagy ajándék.

A tűz melegít, távol tartja a hideget, főzni is lehet rajta, s így jobb ízű az étel. Lelki dolgokra is igaz ez. Lélek nélkül a Biblia hideg olvasmány, az egyház tanítása érthetetlen, a szentségek vétele sem segíthet. A Lélek erejében minden érthető lesz, a lelki eledelnek tehát át kell tüzesednie, mert a Lélek felégeti a piszkot és megtisztít.

A Lélek ajándékai nekünk adatnak, elfogadjuk-e? II. János Pál 1998 pünkösdjén ezt mondta: "Fogadjátok el hálásan és engedelmesen a Lélek ajándékait, melynek adását a Lélek sosem hagyja abba." Fogadd el és használd az ajándékot, mert Isten minden ajándéka jó, és azért adja, hogy használjuk.

A Lélek boldoggá és hasznossá akar tenni ajándékai által. Az egyház azt tanítja, hogy ezek az ajándékok mindenki hasznára vannak. Az 1Kor12 a karizmákról szól, az 1Kor13 a szeretethimnusz, az 1Kor14 az ajándékok használatáról beszél, ezek szerint, ha Isten ajándékait használni akarjuk, akkor szeretnünk kell, sőt szeretetben kell használni a karizmákat. A Lélek segít növekedni a szeretetben, és hasznossá tesz.

A megújulás veszélye az, hogy nem használjuk a karizmákat, vagy rosszul használjuk. Engedd meg, hogy Isten használjon. Isten hétköznapi módon fog használni téged, csak hűséget és engedelmességet vár.

Forrás: karizmatikus.hu, logos.hu

Közösségek bemutatása 2.

Nyolc Boldogság Katolikus Közösség 1.

Másodikként szeretném bemutatni azt a Magyarországon is működő nemzetközi karizmatikus közösséget, amely lelkiségében szintén nagyon közel áll hozzám.

A Nyolc Boldogság Közösség hazánkban jelenleg Budapesten és Homokkomáromban van jelen. A közösség lelkiségéről és szolgálatáról bővebb információk a közösség honlapján találhatók itt,  ahol a közösség szabályzata is elérhető.

 

A honlap főoldaláról elérhetők a budapesti és homokkomáromi lelki programok információi. A nemzetközi honlap itt tekinthető meg: http://beatitudes.org/

Közösségek bemutatása 1.

Emmánuel Közösség

A Magyarországon működő karizmatikus közösségek közül szeretnék bemutatni elsőként egy szívemhez leginkább közel állót.

A közösségről bővebb információt lehet találni az alábbi honlapokon:

a magyarországi régió honlapja: http://www.emmanuel.hu/
nemzetközi honlap: http://accueil.emmanuel.info/

Csak egy alázatos, szegény egyház áraszthatja szét a világban Isten jóságát

Otto Neubauer, az Emmánuel Közösség bécsi Evangelizációs Akadémiájának igazgatója a „Ratzinger Schülerkreis” hagyományos, Castel Gandolfóban tartott találkozóján augusztus 30-án arról beszélt, milyen nehézségekkel találkozik közösségük az új evangelizációért végzett munka során. A Zenit hírügynökség összefoglalta hozzászólását.

Előadásában — A mindig megújuló evangelizáció. Amikor a szegénység híd az emberek felé címmel — úgy írta le az Európában zajló gyors szekularizációs folyamatot, mint lehetőséget az evangélium szabad terjesztésére és annak megértésére, hogy az Úr lehajol a legszegényebbekhez. Elmagyarázta, hogy a szegénység lehet a nélkülözhetetlen összekötő kapocs a nem hívők és a keresztények között.

Isten tagadása napvilágra hozza az Isten iránti mérhetetlen éhséget. Hiszen „Európában az igazi, a legnagyobb szegénység annak tragikus lehetetlensége, hogy az embert elfogadják és szeressék, valamint az, hogy hiányzik Isten jóságának megtapasztalása.”

Az embereket ma gyötri az éhség, hogy személyes tanúságtételt halljanak a keresztényektől Istenről. Fontos, hogy a felnőtt, érett egyház túllépjen korlátain és az emberek őszintén, szenvedélyesen beszéljenek Jézussal járt útjukról. A keresztények sokszor hajlanak arra, hogy ítélkezéssel tekintsenek a világra, ebből pedig az fakad, hogy hamis önbizalom alakul ki bennük és nem értik meg, milyen szegények Isten előtt. Ez a tekintet, amellyel a világra és önmagukra néznek, akadály az egyház igehirdető tevékenysége előtt. Egyfajta szegénységet tár fel: az isteni irgalmasságtól való függésünk megértésének hiányát. Ezért elengedhetetlenül szükség van a keresztények mély megtérésére és saját maguk evangelizálására. A keresztényeknek képesnek kell lenniük arra, hogy alázatos és szenvedélyes módon tegyenek tanúságot Krisztusról mint Megváltóról.

Neubauer beszámolt arról, mit tapasztalt az Emmánuel Közösség, amikor német nyelvterületen igyekezett új módon előrevinni a plébániai missziót.

Első lépésként meg kellett tanulniuk, hogy „az Úr vendégszeretete mindent átalakít”. Amikor kimentek az utcákra, terekre, elmentek a házakba, a kávéházakba, sokkoló hatásként érte őket saját szegénységük és Isten Szentlelkétől való függésük megtapasztalása. Ugyanakkor észrevették azt is, hogy esetlen tanúságtevésüket milyen nyitottan fogadták az emberek.

Az evangelizációt folytatók a hétköznapi emberek sebeivel és vágyaival találkoztak, meg kellett tanulniuk meghallgatni az embereket, hogy aztán a meghallgatáson keresztül hirdessék az örömhírt. Amikor meglátták az emberek Isten iránti vágyát, szükségét, ők maguk is átváltoztak: házigazdából vendégekké váltak, akik már nem birtokosként tekintettek önmagukra, hanem mint olyan emberekre, akik érdemtelenül kapták ajándékba a „hazatérés igazságát”. Tanúságtételük ily módon alázatosabbá és szenvedélyesebbé vált. Éppen a legkevésbé kedvelt, leginkább megvetett emberek fogadták őket a legkedvesebben. Jézus maga úgy beszélt a szegényekről és a szükséget szenvedőkről, mint az evangélium hirdetőiről. 

A missziós közösség második lépése: „imádni Krisztust azokban az emberekben, akikkel találkoznak a misszió során.” Az Eucharisztia előtti hódolatra való meghívás szerves része az Emmánuel Közösség életének, és különleges formát kap a fiatalok felé irányuló misszióban. Az evangélium hirdetőinek meg kell tanulniuk közbenjárni az emberekért az Úr előtti hódolatban és dicsőítésben, hogy ezek az emberek mindig a szívükben lakhassanak. Ily módon – a szentségimádás és az együttérzés révén – az emberek anélkül, hogy tudnák, Istenhez kapcsolódhatnak. Neuberger hangsúlyozta, hogy azoknak a nem hívőknek, akik szívükben titkon vágynak Istenre, nagyon fontos, hogy a barátok és rokonok ily módon hordozzák őket. Fontos, hogy a párbeszéd és az együttérzés révén szenvedhetjük meg velük együtt az istentagadás negatív következményeit és készíthetjük elő őket a hitoktatásra – vallja Neubauer.

Harmadik lépésként azt emelte ki, hogy csak olyan közösség képes előre vinni a missziót, amelyben testvéri módon élnek együtt, amelyet emberi, lelki barátságok szőnek át. A nagy események, mint az ifjúsági világtalálkozók is, csak akkor hoznak gyümölcsöt, ha kis baráti csoportokban élik át a fiatalok: „mert mindenkinek szüksége van a szeretetnek erre az egyszerű táplálékára, vagyis a konkrét testvériségre, az egymás közti és az Úrral való barátságra. Szükségünk van ezekre a kis sejtekre, kis keresztény közösségekre, amelyekben Isten igéjét imádkozzuk, megosztjuk egymással és konkrét tettekre váltjuk.”

A bécsi Evangelizációs Akadémia igazgatója rossz tapasztalatként mondta el, hogy néhány egyházközségben túlságosan szigorú keretek köré akarták szorítani az új evangelizáció misszióját, így sok fiatal misszionárius inkább visszavonult, a mozgalmakat pedig elnyomták. Az egyházban a világi híveknek és a klérusnak a kölcsönös tisztelet és testvériség jegyében kellene együttműködnie. Elmondta: a bécsi érsekség úgy döntött, létrehozza az úgynevezett „tanítványi iskolákat”, amelyeket laikusok is vezethetnek és amelyekből új missziós energiák fakadhatnak.

A negyedik lépés Neubauer szerint megtanulni, hogy az új evangelizáció a megaláztatások és a sebek talaján nőhet fel. Az egyháznak alázatosan be kell ismernie bűneit, tévedéseit, nem kell mindig elhárítania magától a vádakat.  Az európai egyháznak pedig be kell látnia, hogy egyre kisebbé és öregebbé válik.

Isten a pogányokat választotta, hogy újra felhangozzon a szava. Ezért Neubauer azt kérte Istentől, hogy el tudjuk fogadni korunk megaláztatásait, lássuk meg bennük a kaput, amelyen keresztül beléphetünk jelenlétébe. „Szinte az az érzésem, hogy ez a társadalom csak egy jelentéktelen, megalázott és nyomorúságos csoportból kiindulva ismerheti meg Isten jóságának fényét” – zárta le gondolatait az Evangelizációs Akadémia igazgatója.

Forrás: Magyar Kurír

Képek: Emmánuel Közösség (Ausztria)

A teljes előadás németül itt olvasható:

http://www.emmanuel.at/img_emmanuel.php?id=3673

Alleluját zengj az Úrnak!

Óvás a tévtanítók ellen

 „Ezt azért mondom, hogy senki tetszetős szavakkal meg ne tévesszen benneteket. Ha testileg távol is, de lélekben köztetek vagyok, s örömmel látom a körötökben uralkodó fegyelmet és rendíthetetlen hiteteket Krisztusban. Mivel tehát elismertétek Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne. Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban. Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson.Mert benne lakik testi formában az istenség egész teljessége, s benne lettetek ennek a teljességnek részesei. Ő minden fejedelemségnek és hatalmasságnak feje. Benne vagytok körülmetélve, nem kézzel, hanem az érzékies test levetésével, a krisztusi körülmetéléssel. Benne temetkeztetek el a keresztségben, és benne támadtatok fel, annak az Istennek az erejébe vetett hit által, aki Őt a halálból feltámasztotta. Titeket tehát, akik bűneitek és testi körülmetéletlenségetek következtében halottak voltatok, vele együtt életre keltett. Megbocsátotta minden bűnünket. A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan pellengérre állította őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.” Kol 2,4-15

Kremsmünster, a bencés apátság temploma, Felső-Ausztria

 Fotó: Luscinia

Bemutatkozás

Szeretettel üdvözlöm a kedves Látogatót!

Ezen a blogon a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás gyümölcseiből szeretnék megosztani egy keveset az olvasókkal. 

Egyéni és közösségi dicsőítésben kapott igék, próféciák, a megújulás közösségeinek tanítása, a Magyar Katolikus Egyház és a Világegyház karizmatikus megújulásra vonatkozó dokumentumai, hírei, programjai szerepelnének a repertoárban.

A névválasztás azért esett a Fülemüle (Luscinia megarhynchos) kicsinyített változatára, mert egyrészt technikailag így lehetett létrehozni az oldalt, másrészt a dicsőítés fontos szerepet tölt be az én életemben is, mivel kora fiatalságomtól kezdve a Magyar Katolikus Karizmatikus megújulás gyümölcseiből táplálkozhattam.

A fülemüle egyébként Mária-képeken és a mennyország  ábrázolásain a lélek örök boldogság utáni vágyának megjelenítője, éjjeli éneke miatt a szeretet  jelképe is az Énekek éneke alapján.

Alapvető célom a Katolikus Egyház tanításához való hűség. Kérem, hogy ennek fényében gazdagítsák hozzászólásaikkal a megjelent írásokat. A beállítások alapján csak Google felhasználók megjegyzései közölhetők moderálás után. 

„Ne szomorkodjatok, hiszen az Úrban való öröm az erősségetek.” Nehemiás könyve 8, 10b
azaz
„Az Úrban való öröm a mi erőnk!" :- )

Sok kegyelmet és a Szentlélek erejében való állandó megújulást kérem minden kedves Olvasó számára!

Szeretettel és imádsággal:

Luscinia

Fülemüle (Luscinia megarhynchos) (Fotó: Máté Bence)