"A szeretet hív" imaestek az Őrtüzek Imádság Háza szervezésében

Nyelveken szólás

A nyelveken szólás (görögül glosszolália) a Bibliában az elragadtatás nyelve. Nem idegen nyelven beszélést jelentett, hanem semmilyen nyelvből ki nem mutatható hangsoroknak elragadtatott állapotban való hallatását. Csak azok számára volt érthető, akiknek erre külön adományuk volt. A nyelven szólással való visszaélés veszélyeire már Szent Pál figyelmeztetett. A 20. század végén a karizmatikus mozgalmakban ismét megjelent. A Lélek adományai értékrendjében az utolsó helyen állt, a prófétálás alatt.

Leírása

A nyelveken szólás az Újszövetségben definiált szellemi eredetű megtapasztalás, amely Pünkösd napja óta jelen van a Szent Lélek keresztségben részesülő hívők életében. Az említett esemény külső megnyilvánulása. Az apostolok a jelenséget - az esemény részeseiként - következetesen a Szent Lélek keresztség egyetlen kívülről is azonosítható jeleként és bizonyítékaként tartották számon. Pünkösd napján Péter apostol úgy számol be róla, mint "amit ma láttok és hallotok". Az Újszövetség három leírásban említi a tevékenységet. Pünkösd napján: kezdtek szólani más nyelveken, amint a Lélek adta nekik szólniuk, majd a későbbiekben szintén a Szent Lélek keresztséggel összefüggésben. Ez volt a bizonyíték, amit mások életében az apostolok ezzel kapcsolatban elfogadtak, és soha senkitől nem kértek más bizonyítékot. Az Újszövetség más helyen sem tartalmaz e vonatkozásban ettől eltérő utalást.

Céljai

A nyelveken szólással kapcsolatban kilenc célt nevez meg a Biblia:

1. A bibliai hit jele

2. Közvetlen, természetfölötti kommunikációs csatorna Istennel

3. A hitben való épülés eszköze

4. Isten tökéletes akarata szerint való ima
5. Szellemi felüdülés
6. A természetes értelem alázatban tartása

7. A nyelv, az életvezetés isteni vezetés alá helyezése

8. A Szent Lélekkel való ismételt közösség egyik módja

Forrás: Wikipédia

A katolikus karizmatikus megújulás

A katolikus karizmatikus megújulás a pünkösd-mozgalom katolikus változata. Egyike a II. Vatikáni Zsinat utáni időszak legdinamikusabb egyházi mozgalmainak. Jellemzője a Szentlélekben való megkeresztelkedés (ApCsel 1,5; 11,16) tapasztalatának felújulása, ami a Szentlélek erejének és örömének átélésével, bensőségesebb hitélménnyel és karizmatikus jelenségekkel (nyelveken szólás, prófétálás) jár együtt. A katolikus karizmatikus megújulás  résztvevői tisztában vannak a szentségek fontosságával, és a Szentlélekben való megkeresztelkedést nem akarják a szentségi keresztség és a bérmálás rovására hangsúlyozni. Szükségesnek tartják azonban e szentségek kegyelmeinek fölélesztését, ami akkor következik be, ha valaki hittel elfogadja Jézus Krisztust személyes Megváltójának és élete Urának, és bizalommal megnyitja szívét a megígért Szentlélek előtt (Lk 11,13). Azzal is tisztában vannak, hogy a krisztusi élet értékét nem a karizmák adják, hanem a hűséges, önfeláldozó szeretet (1Kor 13,1-2). A katolikus karizmatikus megújulás mindezekben igyekszik elkerülni a protestáns pentekosztalizmus egyes irányzatainak egyoldalúságait. 

Kezdetét a pittsburghi (Pennsylvania, USA) Duquesne egyetem oktatóinak és hallgatóinak egy hétvégi lelkigyakorlatától számítják, amikor 1967. II. 18. éjszakáján nagy erővel lépett fel a pünkösdi tapasztalat. Isten jelenlétének és szeretetének mély átélése, öröm, áhítat és a karizmák fellépése jellemezte az eseményt, amely rövid időn belül sokfelé megismétlődött az USA katolikusai között. Suenens belga bíboros olyan fontosságot tulajdonított neki, hogy Amerikába utazott, meggyőződött a jelenségek hitelességéről, és teljes határozottsággal a katolikus karizmatikus megújulás mellé állt. A mozgalom Európában, Dél-Amerikában, Afrikában, Ázsiában, Ausztráliában is elterjedt. Imaösszejöveteleket, konferenciákat, kongresszusokat, lelkigyakorlatokat szervez a világ minden táján, nagy látogatottsággal és feltűnő sikerrel. Papok, szerzetesek nagy számmal vesznek részt benne, valamint számos püspök is. 40 millióra becsülik azok összlétszámát, akik valamilyen módon részt vettek benne. Püspöki, püspökkari és pápai megnyilatkozások a szükséges kezdeti óvatosság után fokozódó elismeréssel szólnak róla.

II. János Pál pápa 1987. V. 15-én így beszélt a katolikus karizmatikus megújulás nemzetközi vezetőkonferenciájának résztvevőihez: „Krisztus iránti szeretetetek és nyitottságotok az igazság Lelke előtt igen értékes tanúságtétel az Egyház küldetésében... A megújulás életereje és termékenysége hitelesíti a Szentlélek erőteljes jelenlétét, amint az Egyházban működik ezekben a zsinatot követő években. A Lélek által az Egyház állandó fiatalos életerőt őriz. A karizmatikus megújulás ékesszóló megnyilvánulása ennek az életerőnek, merész állítása annak, 'amit a Lélek mond az egyházaknak' (Jel 2,4), amikor a második ezredéves jubileum felé közeledünk.” A mozgalom vatikáni irodája, az International Catholic Charismatic Renewal Office (ICCRO) a Világiak Pápai Tanácsán keresztül ápolja a kapcsolatot a Szentszékkel.

A katolikus karizmatikus megújulást jellemzi a Lélek szabadságában végzett közös imádság, nagylétszámú imaösszejöveteleken vagy kisebb imacsoportokban. Ebben nagy hangsúlyt kap a dicsőítés, és szerephez jutnak a Szentlélek különböző adományai (1Kor 12). A megújulás számos újtípusú keresztény közösség kialakulásához is vezetett, amelyekben különböző állapotú (családban vagy szüzességben élő), sőt olykor különböző felekezetű keresztények kötelezik el magukat Istennek és egymásnak, nemegyszer együttlakás, vagyonközösség, fogadalmak formájában is. A mozgalom erősen biblikus ihletésű és ökumenikus töltésű. Bevezetésül a katolikus karizmatikus megújulásba gyakran héthetes szemináriumokat tartanak, melyek során a résztvevők megtapasztalják a Szentlélekben való megkeresztelkedést és megtanulják a krisztusi élet alapelveit. A megújulás résztvevői lelkesen dolgoznak az evangelizáció terén.

Magyarországon 1975-től lehet számítani a katolikus karizmatikus megújulást. 1990 körül becslés szerint 1000-1500 magyar hívő tartozik hozzá, kb. 30-50 pappal. Legtöbb nagyvárosunkban megtalálhatók a karizmatikus imacsoportok. A magyar katolikus karizmatikus megújulás  1989. II. 4-én hivatalosan is bemutatkozott a MKPK és Paul Cordes érsek, a Világiak Pápai Tanácsának elnökhelyettese előtt.

Kovács Gábor

Suenens, Leo Jozef: Új pünkösd? Ford. Szántó István. [Kardos Klára] Eisenstadt, 1976; Bp., 1994. (Marana tha sorozat 30.) - Mühlen: Újuljatok meg Lélekben. Ford. Kardos Klára. Eisenstadt, 1978. - Scanlan: Megnyílt a szemünk. - Iragui: A mi örömhírünk.

Forrás: Magyar Katolikus Lexikon

Közösségek bemutatása 14.

Boldog Apor Vilmos Katolikus Karizmatikus Közösség

A soproni Boldog Apor Vilmos Katolikus Karizmatikus Közösség eredete 1975-re nyúlik vissza. Gergelyfy András harmadrendi karmelita perjel kezdeményezésére alakult meg Mendlik Géza lakásán, utóbbi később, 1991-ben bekövetkezett haláláig az akkoriban Mag Közösség néven nevezett közösség vezetője volt.

Indítását és céljait tekintve az igényes lelkiéletet, a megújulást, a város és Magyarország megtérését tűzte ki, és kapta a Szentlélekistentől.

A közösség küldetése és karizmája: Misszió (megtérésekért ima, tanúságtétel, szolgálat); Irgalmasság a betegekkel. (Ima, közbenjárás, gondoskodás), szenvedés Krisztusért. Fil 1.29: "Nektek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyetek Krisztusban, hanem szenvedjetek is érte." 

A papi, és szerzetesi hivatásokért való rendszeres szentségimádás és közbenjárás, szentmisék felajánlása és az elmélyült lelkiélet eredményeként, Istennek örömmel hálát adva szépszámmal adhattunk, adhatunk hivatásokat az Egyháznak.

 A város és környékének különböző lelkiségi mozgalmainak, szolgálatainak helyi alapításánál és indulásánál a karizmatikus megújulás tagjai gyakran meghatározó szerepet játszottak, és töltenek be ma is.

(Cursillo-közösség, Taize-i közösség, Keresztény Édesanyák Szent Mónika Imaközössége, Jézus Szíve családok, Schönstatt, Antióchia-közösség, Sámuel közösség)

A lelki programok és lelkigyakorlatok gyümölcseként a hitélet elmélyült, a szentmisére illetve szentségekhez járulás száma, mélysége arányaiban érezhetően megváltozott.

A templomi, plébániai szolgálatokba bekapcsolódtak a megújuláshoz csatlakozók.

A plébánosok legaktívabb segítői kerültek ki a megújulás tagjaiból.

A betegek gyógyulásáért, illetve szolgálatukért végzett közbenjárás, szentségimádás kiemelt céljaink közt szerepel.

Lelkiéletünk motorját a város és Magyarország megtéréséért havonta bemutatott első szombati szentmise, a közösségi életért és az evangelizációért havonta bemutatott második szombati szentmise, az évi lelkigyakorlatok, a lelki napok, a rendszeresen megrendezett regionális karizmatikus programok, valamint a 4 templomban meghonosított rendszeres szentségimádások alkotják. Ezen kívül lelkigyakorlatokért heti rendszerességgel végzünk szentségimádások alkalmából végzünk egy órás közbenjárásokat.

A városban és környékén rendszeresen szervezünk és rendezünk lelkigyakorlatokat, kurzusokat évi egy-két alkalommal.

Különböző plébániákhoz, templomokhoz tartozó házi imacsoportjaink hetente-kéthetente gyűlnek össze, a betegek gyógyulásáértimádkozunk a Kórház-kápolnában minden hónap második szombatján.

Minden hónap negyedik csütörtökén biblikus szövegeket imádkozva tartunk szentségimádást a szent György templomban az esti szentmise után, melyet rendszerint nyitott közösségi alkalom követ.

A megnövekedett feladatok miatt külön szolgálócsoportot szerveztünk a lelkigyakorlatok és tanítványközösség szolgálatára, mely rendszeresen, a szolgálatokon kívül is képződésre és imádságra is rendszeresen összegyűlik.

A szolgálatokat és a karizmatikus testvérek megújult életét látva megnyitották kapuikat azok a plébániák is, amelyek kezdetben nagyon idegenkedtek a karizmatikus megújulástól. Így vált lehetővé, hogy 1999-ben végigjárhattuk a város plébániáit, kilenc hónap első szombatján szentmise keretében - mintegy nagykilenceddel. Ennek befejezéseként akkori városplébánosunk, dr. Rédly Elemér pápai prelátus celebrálásával július első szombatján a város plébánosai jelenlétében városunk, Sopron városa Jézus Szentséges Szívének és Szűz Mária Szeplőtelen Szívének került felajánlásra, amit évente ünnepi szentmise keretében megújítunk.

Országos imamissziókat indítottunk, amelyekhez sokan csatlakoztak. (1994-ben „Tűz az éjszakában", egy éves imalánc Magyarországért; 1998-ban „Imádkozz Magyarországért napi 1 Miatyánkot!")

Ingyenes iratmisszió keretében nagy számmal küldtünk imafüzeteket („Imák nehéz helyzetekre- egy különös kegyelem elnyeréséért, gyógyulásért, szabadulásért", amely az alapimákat is tartalmazza; „Kezdj új életet- a jó szentgyónásról mindenkinek"), valamint Irgalmas Jézus képet, fatimai vándor Szűzanya szobrokat, kegytárgyakat, rózsafüzért és csodásérmet. A misszió keretében nagyszámmal küldtünk képeket a szegedi, és budapesti karizmatikus találkozókra, küldtünk anyagot plébániákra, kórházakba, közösségeknek, és a missziókra is.)

A Szent Ignác Lelkiségi Iskolával és a Szent András Evangelizációs Iskolával együttműködésben szolgáló és evangelizációs kurzusokkal szándékozunk a missziós tevékenységet erősíteni. Erősítenünk kell a városi és környékbeli karizmatikus kiscsoportokkal az együttműködésünket. A szolgáló, tanúságtevő, és missziós lelkületet és tevékenységet közösségünkben is erősíteni szeretnénk.

A városi katolikus lelkiségekkel és a protestáns testvérekkel egyaránt jó együttműködésre törekszünk (2003-ban együtt szolgáltunk más keresztény felekezetekkel a Pro Christ evangelizáción, majd ezt követően velük együtt bábáskodtunk a Testvérek Sopronért nevű ökumenikus imacsoport létrehozásán).

A Szentlélek-szemináriumokat közösségünk honosította meg a környékünkön.

Papi kézlenyomatát viseli közösségünk a kezdetektől †Mozsolits Antal OP domonkos atyának, †Iván Ceszlausz OP domonkos atyának, 1987-91 Forrai Botond OSB bencés atyának, 1991-től Bindes Ferenc atyának, valamint 2000-től Eberhardt Ferenc atyának is.

Megújításra és elmélyítésre szoruló kapcsolatot ápolunk a Monsignore Robert Gager és Pater Ladislaw Rutka C.Ss.R. lelki vezette oberpullendorfi (osztrák) karizmatikus közösséggel és a bécsi Kalazantinus Pater Peter Lier missziós lelkiségével működő szerzetesközösséggel.

A Közösség történetét 1975-1999 között tudományos igényű összefoglalás, illetve a legutóbbi időkre is kiterjedő főiskolai szakdolgozat is feldolgozta.

A Közösséget a város és körzete 8 településének házi csoportjai, kisközösségei alkotják. Két elkötelezett kiscsoportunk, 1 szolgálócsoportunk, 1 befogadó közösségünk van. Szolgáló csoportunk 8-10 fős, az aktív közösségbe járó emberek száma mintegy 16, a magukat hozzánk tartozónak tartó „kültagok" száma 40 körüli. Összességében pedig mintegy 130 főt magába foglaló informatív levelezőlistát működtetünk. A közösséget jelenleg Németh Mihály és dr. Bódy Zsuzsanna vezeti.

A közösség képviseli magát és részt is vesz a Karizmatikus megújulás Országos Tanácsában.

A közösség e-mail címe: mag.es.veto(kukac)gmail.com

A közösség helyi lelkigyakorlatainak e-mail címe: team.sopron(kukac)gmail.com

A bemutatkozáshoz felhasznált festmény boldog Apor Vilmosról készült, Fecske Orsolya SSS festőművész alkotása, engedélyével felhasználva.

Altorjai báró Apor Vilmos dr. vértanú győri püspök (1892-1945)

Istenünk, te boldog Vilmos püspöknek megadtad, hogy életét áldozza juhaidért. Közbenjárására add meg nekünk, hogy akaratodban helytálljunk és testvéreink üdvösségéért fáradozzunk!

Szűz Mária, Új evangelizáció csillaga, könyörögj értünk! Boldog Apor Vilmos könyörögj értünk! Kis szent Teréz könyörögj értünk! Magyar szentek és boldogok, könyörögetek értünk!

***

A soproni Boldog Apor Vilmos Katolikus Karizmatikus Közösség eredete 1975-ig nyúlik vissza. Célul az igényes lelkiéletet, a megújulást, a város és Magyarország megtérését kapta a Szentlélekistentől. A Közösséget a város és körzete 8 településének házi csoportjai, kisközösségei alkotják. A közösség küldetése és karizmája: Misszió (megtérésekért ima, tanúságtétel, szolgálat); Irgalmasság a betegekkel. (Ima, közbenjárás, gondoskodás), Compassio, együtt szenvedés.

A város és környékének különböző lelkiségi mozgalmainak, szolgálatainak helyi alapításánál és indulásánál a karizmatikus megújulás tagjai gyakran meghatározó szerepet játszottak, és töltenek be. A lelki programok és lelkigyakorlatok gyümölcseként a hitélet elmélyült, a szentmisére illetve szentségekhez járulás száma, mélysége arányaiban érezhetően megváltozott. A templomi, plébániai szolgálatokba bekapcsolódtak a megújuláshoz csatlakozók. Bindes Ferenc atya szavai szerint a plébánosok legaktívabb segítői kerültek ki a megújulás tagjaiból. Szervezett programjaink. a város és Magyarország megtéréséért havonta bemutatott első szombati szentmise, az evangelizációért és a közösségi életért bemutatott második szombati szentmise, Szentlélek-szemináriumok, az évi regionális karizmatikus találkozók, valamint 4 templomban végzett rendszeres szentségimádások, város felajánlási zarándoklat. A papi, és szerzetesi hivatásokért való rendszeres szentségimádás és közbenjárás.

Házi imacsoportjaink hetente-kéthetente gyűlnek össze. A betegek gyógyulásáért minden hónap második szombatján a Kórház-kápolnában imádkozunk. A szent György templomban minden 4. csütörtökön biblikus szentségimádást tartunk. A Szent Ignác Lelkiségi Iskolával és a Szent András Evangelizációs Iskolával együttműködésben szolgáló és evangelizációs kurzusokkal erősítjük a missziós tevékenységet. A városi katolikus lelkiségekkel és a protestáns testvérekkel, valamint az ausztriai katolikus karizmatikus megújulással egyaránt jó kapcsolatot ápolunk.

A Közösség történetét 1975-1999 között tudományos igényű összefoglalás, illetve a legutóbbi időkre is kiterjedő főiskolai szakdolgozat is feldolgozta.

A közösség e-mail címe: mag.es.veto@gmail.com
A közösség helyi lelkigyakorlatainak e-mail címe: team.sopron@gmail.com
Honlapunk: http://bavkk.kozosseg.com/fellowshiptemplate/home/

Forrás: Boldog Apor Vilmos Karizmatikus Közösség honlapja, Szent György Plébánia, Sopron

Szentlélek Isten: a Harmadik Személy

 A Katolikus Egyház tanítása a Szentlélekről 

a Depositum hitvédelmi oldalon:

http://www.depositum.hu/szentlelek.html

Közösségek bemutatása 13.

Betánia Katolikus Közösség

Pécsett működő közösségünk szerepéről legjobban talán a II. Vatikáni Zsinat “Apostolicam Actuositatem “ kezdetű dekrétumából - mely a világi hívek apostolkodásáról szól - kaphatunk megfelelő képet.

Küldetésünk… „Mivel a világiakra éppen az jellemző, hogy világi környezetben és világi tevékenységek közepette élnek, Isten arra hívja őket, hogy buzgó keresztény lelkülettel kovász módjára apostolkodjanak a világban.”

…a  Szentlélek által…

„A Szentlélek, aki Isten népének megszentelésén a szolgálat és a szentségek által munkálkodik, apostolkodásukhoz a hívőket is ellátja különleges adományokkal (vö. 1Kor 12,7), ,,tetszése szerint osztván kinek-kinek'' (1Kor 12,11), hogy valamennyien a kapott ajándékok szerint ,,egymás szolgálatára legyenek'', mint ,,Isten sokféle kegyelmének letéteményesei'' (1Pt 4,10) az egész test épülésére a szeretetben (vö. Ef 4,16). E karizmák - a legkisebbeket is beleértve - elfogadásából ered minden egyes hívő joga és kötelessége, hogy a kapott ajándékokat az emberek javára és az Egyház épülésére használja föl az Egyházban és a világban; a Szentlélek szabadságában, aki ,,ott fú, ahol akar'' (Jn 3,8), és közösségben testvéreikkel Krisztusban, főképpen a pásztoraikkal, akiknek feladata, hogy ítéletet mondjanak a karizmák hitelességéről és rendezett használatáról, nem azért, hogy kioltsák a Lelket, hanem hogy mindent vizsgáljanak meg és a jót tartsák meg (vö. 1Tesz 5,12.19.21).”

…életállapottól függetlenül…

„A világi hívek lelki életének sajátos formát ad a házas és családi állapot, a nőtlenség vagy özvegység, a betegség, valamint a hivatásbeli és társadalmi tevékenység.

…az Egyházhoz szorosan kapcsolódva.

„Ápolják magukban az egyházmegyéhez tartozás tudatát, melynek a plébánia egy sejtje; főpásztoruk hívására kapcsolódjanak be az egyházmegyei munkába.

Miért Betánia a nevünk?  

A Betánia név jelentése: a “szegények háza”. Itt történt számos fontos evangéliumi esemény, melyek alapvető fontosságúak voltak Jézus életében is.

Két Betánia nevű helység létezett.

* Az egyik Jeruzsálemtől keletre, a Getszemáni kerttől nem messze található. Itt éltek barátai, Márta, Mária és testvérük Lázár illetve a Leprás Simon is. Ide járt Jézus megpihenni, virrasztani, új erőt meríteni a küldetésének beteljesítéséhez. Itt ment fel - tanítványi szemeláttára - a mennybe és imádta Őt a bűnös asszony, mikor megkente drága olajjal Simon házában. Szeretett barátját - Lázárt - is itt támasztotta fel.

* A másik Betániát a Jordán mellett, Keresztelő János működésének helyszíneként azonosítják, ahol a hagyomány szerint Jézus is megkeresztelkedett. Egyes kutatások Illés mennybemenetelét is ide kötik.

Látható, hogy a történések szinte keretbe foglalják Jézus földi életét. Mi is szeretnénk Őhozzá hasonló életet élni, azaz szegénynek lenni mindabból, amit a világ adhat és gazdagnak lenni Isten kegyelmében, így szolgálva mások felé.

Nyitott alkalmaink különböző korosztályoknak

Közösségünk szeretettel várja nyitott alkalmaira a különböző korosztályhoz tartozókat,

Elsősorban felnőtteknek szóló alkalmaink:

- minden 1. pénteken 19:00-21:00-ig nyitott imaalkalom a Pécsi Imádság Házában (közös dicsőítő imádság, Igehirdetés, köbenjáró imaszolgálat)

Elsősorban fiataloknak (17-25 év) szóló alkalmunk:

- minden 3. csütörtökön 19:00-21:00-ig nyitott imaalkalom a Pécsi Imádság Házában (közös dicsőítő imádság, Igehirdetés, köbenjáró imaszolgálat)

10-15 éves korosztálynak

- havi rendszerességgel tartanak fiataljaink szombat délután kisközösségi alkalmat a Pécsi Imádság Házában. Mivel még változó a szombatok időpontja, ezért az alábbi e-mail címen lehet érdeklődni a következő alkalom időpontjáról: info@betania.hu

Forrás: Betánia Közösség

Aktuális kurzusok a Szent András Evangelizációs Iskola szervezésében

 

http://szentandras.ujevangelizacio.hu/

 

Papi hivatás és karizmatikus megújulás

Papi tanúságtételek a karizmatikus megújulással való találkozásról

Hivatásom - Fülöp László atya

1978. április 29-én születtem Alsósófalván. Református templomban részesültem a keresztségben, de később, amikor szüleim elváltak, és Parajdra költöztünk, édesanyám szülei római katolikus nevelésben részesítettek: hittanórára járattak és minden vasárnap elvittek a templomba. Az általános iskola befejezése után inasiskolába nyertem felvételt. Ennek elvégzése után beiratkoztam egy szakiskolába, de itt betegségem miatt csak egy évet végeztem el. Ezen évek alatt rájöttem arra, hogy hosszú távú fizikai munkára nem vagyok alkalmas. Ezért a nyári vakáció után felvételiztem a Korondi Elméleti Líceum matematika-fizika szakára. Érettségi után egy jótevőm bátorítására elvégeztem egy növényvédő technikumot. Ettől kezdve arra készültem, hogy elhagyom Romániát, és egy nyugati országban próbálom az anyagi helyzetünket jobbá tenni. Amikor a Gyergyószentmiklósi Caritason keresztül indulhattam volna dolgozni Svájcba, vízválasztó esemény következett az életemben: fél éves betegség. Többszöri műtét után azt éreztem, hogy a talaj kicsúszott a lábam alól, addigi terveim romba dőltek, nem láttam életem értelmét. Marosvásárhelyen a kórházban mindezt megosztottam egy adventista asszisztensnővel, aki ekkor beszélni kezdett nekem Jézusról, az ő szavaival vigasztalt. Addig Istent nem ismertem, számomra a szentmise is kényszerűség, ceremónia, érthetetlen, megfoghatatlan titokzatosság volt. Ez a személyes beszélgetés kinyilatkoztatás erejével hatott rám. Azon az éjszakán nem tudtam aludni, sokat vívódtam, megpróbáltam a számomra ismeretlen Istenhez fordulni, és azt kértem tőle, hogy szabadítson ki ebből a tarthatatlan állapotból, én nem akarok ilyen körülmények között élni, hanem az igazság keresésének szeretném szentelni az életemet. Eldöntöttem, hogy ezután őszinte keresztény akarok lenni, aki számára a hit nem képmutatás, hanem életmód, értékrend, világnézet. Ez a találkozás számomra csodálatos élmény volt, az életfelfogásomban, erkölcsi magatartásomban pedig radikális változást eredményezett. Miután a kórházból hazavittek, szereztem magamnak egy Szentírást, és ettől kezdve életemet Isten igéje befolyásolta. 2002-ben felvételt nyertem a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskolára. A szemináriumi élet első négy éve biztosította számomra azt a keretet, amelyben lelkileg is, szellemileg is tudtam készülni a lelkipásztori életre. Mégis a korszellem hatására a gyakorlati évre úgy távoztam, hogy meg szerettem volna győződni, nincs hivatásom. Féltem az elköteleződéstől. Mivel a plébánián megszűnt a kötelező imaprogram, amit a szemináriumi élet keretei biztosítottak, megszűnt a személyes imaidőm is. Az imádság elhanyagolása következményeként tékozló fiú módjára kezdtem élni, így lassan megszűnt az Istennel való személyes kapcsolatom. Nehéz volt az oltárnál állva úgy beszélni a szerető Istenről, hogy tudtam, nem élek az Ő jelenlétében. Körülbelül a negyedik hittanórán egy másodikos fiúcska megkérdezte tőlem: "Tisztelendő úr mikor beszél nekünk Jézusról"? Ez a kisfiú ébresztett rá arra, hogy olyan valakit képviselek, akit nem is ismerek személyesen. Egyre több csalódás következett az életemben. Több barátomnak el is mondtam, hogy ott akarom hagyni a Teológiát, de nem mertem megtenni, mert tudtam, hogy a fontos eseményeknél addig nem dönthetek, amíg káosz van az életemben. Eddigi életem legnagyobb fordulópontjának azt tekintem, amikor Csíkszeredában meghívtak egy Fülöp-kurzusra. Gyanakodva mentem el, mert a karizmatikus lelkiségi mozgalmat többen szektának állították be. Rám mégis olyan nagy hatással volt, hogy megváltozott egész lelki életem. Megtapasztaltam az Atya szeretetét, ami úgy érzem, többet ér mindennél. Jó érzés volt rádöbbenni arra, hogy Jézus úgy szeret engem, ahogy vagyok! Isten új emberré formált: addig a prédikációimban mindig másokra hivatkoztam, azóta tudok úgy beszélni Jézusról, mint aki naponta formálja az életemet, jelen van az életemben. Boldoggá tesz a tudat, hogy Isten eszköze lehetek. Jelmondatom: "Az Istent szeretőknek minden a javukra válik" - (Róm 8,28) - e mondat nagyon a szívembe vésődött és meghatározza mindennapjaimat, világnézetemet.

Hivatásom - Rusti Alexandru atya

Ez a nevem, vagy egyszerűen magyarul: Sanyi. Jászvásárban születtem (1981-ben, tehát mindjárt 28 éves leszek) és Besztercén, Észak-Erdélyben nevelkedtem. Itt, a katolikus templomban találkoztam először a magyar kultúrával és vallásossággal, de csak később, az egyetemi évek alatt fogtam neki tanulni is a magyar nyelvet. Szüleim elváltak, én és a húgom édesanyámmal maradtunk. Van egy mostoha kisebb húgom is. Hála Istennek a kapcsolatunk édesapámmal jó. Az elemi iskolát Jászvásárban végeztem, a gimnáziumot és a líceumot Besztercén. Képzőművészeti líceumba jártam. Ezután Kolozsvárra mentem, de nem folytattam a művészpályát, úgy gondoltam, abból nem lehet megélni Romániában. A terveim szerint mentem volna külföldre dolgozni, mint bármelyik "normális" román fiatalember. De azelőtt kellett művelődnöm is egy kicsit, gondoltam én. Hűséges ministráns voltam, annak ellenére, hogy elég rossz fiú módjára éltem. Tehát érdekes módon szerettem az egyházat, és a plébánosom ötlete szerint beiratkoztam a kolozsvári teológiai képzésre. Természetesen nekifogtam tanulni a magyar nyelvet, hogy alkalmazkodjam. Két egyetemi év elmúltával, érdekes módon (vagyis nem nagyon lehet körülírni, hogyan hatott rám, a lelkemre) megkaptam a hivatás kegyelmét Istentől. Mérges voltam - miért pont én, miért kell én pap legyek, nem talál hozzám stb. Az volt a gond, hogy a papság cölibátussal jár, s ez semmiképp nem tetszett nekem. Végül is két hónap belső vívódás után elfogadtam - és boldog voltam. Istennek nem lehet nemet mondani, belülről elég az ember másképpen. Meg kellett szakítsam a kapcsolatot az akkori barátnőmmel. Nem volt könnyű dolog. Na és így kezdődött egy új életszakasz: Gyulafehérvár, hét év szeminárium. Meg kell mondjam, hogy én olyan fiatalember voltam, aki nem éppen angyalka. Vagyis - szabados, könnyelmű, cinikus, ironikus, beképzelt, "művész" stb. Nehéz volt megszokni a fehérvári életet, meg a fehérváriaknak is nehéz volt megszokni engem. Szegény elöljárók! Most, ha visszagondolok, belátom, hogy "kemény dió" voltam számukra. Hálás vagyok türelmükért. Látszólag elfogadtam a cölibátust, a szabályokat - "mert így muszáj" -, de igazán, belsőleg nem így volt. Sokat vívódtam ezzel az első három év alatt. Azután a könnyelműségem győzött, s lemondtam a harcot. Kezdtem mondani magamban - hát ez normális, emberi dolog, lehet így is végezni a dolgokat, nemcsak én vagyok ilyen stb. Nem akartam látni, hogy az ilyenfajta kettősség lelkileg megöli az embert. Mondogattam magamban, hogy én nem tudok ezzel megbirkózni, nem vagyok képes, bennem másképpen folyik a vér, én igazi férfi vagyok. A lényeg az, hogy nem akartam, mert ha az ember nem akar, akkor Isten se segít. Az elöljárók előtt tudtam mutatni, hogy nem is én vagyok a legrosszabb fiú, mert jól ment a tanulás nekem, sok tízesem volt - okostojás voltam. Persze, nagyon gőgös is voltam ezért - senki sem tudott olyan gyorsan s jól tanulni, mint én. De lelkileg száraz és savanyú voltam. Nem foglalkoztam a sok lelki kinccsel, amit a lelkiatyák ajánlottak. A szemináriumban csodálatosan lehet növekedni lelkileg, minden biztosítva van, de én mit se törődtem ezzel. Persze úgy indokoltam: itt semmi se jó, ezek nem is tudnak minket segíteni, az egész hülyeség stb. Úgy múlt el az első négy év, hogy az volt a fontos, hogy én menő fiú legyek. Lelkileg nem fejlődtem, csak tudásban. A gyakorlati év friss levegőt hozott a lelkembe. Találkoztam jó emberekkel, kezdtem jobban érezni, milyen fontos, hogy jó pap legyek. Csíkszeredában első félévben igen sok szeretetet és elfogadást tapasztaltam - ez nagy hatással volt rám, Isten kegyelme kezdett mélyebben működni bennem. Második félévben Vicében árva gyerekekkel foglalkoztam. A plébános ott nagyszerű pszichológus. Az árva gyerekek szeretete s a plébános bölcsessége csodákat műveltek a lelkemben - természetesen Isten használta őket. Következett az 5. év, visszajöttem a szemináriumba. Kezdtem lenyugodni, változtatni a viselkedésemen, a dolgok kezdtek jobban menni. Óriási segítség volt számomra a spirituális, aki szintén nagyszerű pszichológus. Kezdtem rendszeresen járni hozzá, hetente legalább egyszer, és tényleg kezdtem fejlődni lelkileg s erkölcsileg. Felnőtté váltam, nyugodt s mérsékelt lettem, s amikor azt hittem, hogy tényleg jól állok, akkor jött a nagy csapás - bár ez is igen fontos lecke volt Isten részéről az életemben. Nagyon szerelmes lettem, egyszerűen alig tudtam lélegezni. Isten kegyelméből nem hoztam döntést, mert akkor biztos abbahagytam volna a teológiai tanulmányokat. Mindenesetre semmi nem érdekelt a Teológián, nem tudtam koncentrálni semmire, csak vártam a vakációkat, hogy azt a lányt lássam, akibe szerelmes voltam. Diakónusszenteléskor éreztem, hogy kettészakadok. Bár a szentelésnek örültem, nem tudtam nyugodni a szerelmem miatt. Csak később, szentelés után sikerült Isten kegyelméből fájdalmasan elrendezni ezt is. Sokat tanultam ebből - s ezt nem negatíve fogalmazom meg, hogy mit ne tegyek. Megtanultam, mik a gyengeségeim, megtanultam elfogadni sok mindent, ami bennem van, és megtanultam még jobban tisztelni a nőket. Bár az előző években is Isten elhalmozott engem a kegyelmével, bár én nem láttam ezt, szerintem az utolsó év csodálatos volt számomra. Tulajdonképpen a sok minden, ami összegyűlt az előző években: tudás, élettapasztalatok, most felvirágzott. Egyszerűen Isten rám öntötte a kegyelmet, egy nagy vederrel! Két osztálytársam, akik számomra olyanok, mint a testvérek, már korábban csatlakoztak a karizmatikus megújuláshoz, és bennük láttam igen nagy, pozitív változásokat - így kíváncsi lettem erre. Azelőtt én ellene voltam a karizmatikus mozgalomnak - így volt divatos -, "én komoly, férfias pap akarok lenni, nem lebegni!" Azután megenyhültem, vagyis egyszerűen nem törődtem velük, mintha ez jobb lett volna. Végül én is részt vettem a Fülöp-kurzuson, ahol minden előítéletem eloszlott - hát ezek igazi katolikusok, ezek igazán keresztény módon élnek, lám, lehet élni a Szentírás szerint. Ismerkedtem nagyszerű emberekkel, akiknek az életpéldája megérintette a lelkemet. Azután más lelki kurzusokon is részt vettem, és erős lelki fejlődés és gazdagodás indult meg bennem. Nem blamálom egyáltalán a Teológiát, mert én voltam az együgyű, aki nem élt a lehetőségekkel, de az én esetemben az, hogy én is csatlakoztam a karizmatikus mozgalomhoz, döntő volt az életemben. Ez, mint az eső s a sok mag, ami bennem volt, amit a Teológián kaptam (tudás, tapasztalat stb.), kezdett végre gyümölcsöt hozni. Konkrét példák: elfogadtam a cölibátust, rájöttem, hogy családdal vagy család nélkül, a boldogság csak Istentől jöhet; döntöttem a tisztaság mellett; más íze van az imának, a Szentírásnak; másképp prédikálok; tanultam igazán megbocsátani; sokkal türelmesebb vagyok, békésebb stb.; teljes szívemből szeretem a liturgiát; örömteli az életem, élő kapcsolatom van Istennel. Ez nem jelenti azt, hogy szent vagyok, vagy annak hiszem magam, vagy hogy "lebegek", hanem egyszerűen most Isten kegyelméből tudok igazán keresztény módon élni, félelem nélkül. Boldogan várom a papszentelést, jó pap akarok lenni, így szolgálni Istent s az embereket. A karizmatikus megújulás szerintem konkrét válasz a katolikus egyházon belül a 21. század problémáira. Jelmondatom: "Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert az Úr előtt jársz, egyengetni az Ő útját" (Lk 1,76). Mit is mondjak - ez a dolgom, hogy az Úr előtt egyengessem az utat! Ennyi!

Forrás: EKKM

Bárány tanítványai képzés

Megkülönböztetés kurzus Hargitafürdőn

Szeretettel meghívunk július 20-24 között Hargitafürdőn tartott kurzusunkra!

„Adj szolgádnak értelmes szívet, hogy megkülönböztesse a jót és a rosszat...." 1 Kir 3,9

Rohanó világban élünk, és nincs időnk megismerni Isten akaratát, tervét az életünkre.

Ez a kurzus segít:

- Helyesen dönteni, megkülönböztetve belső szándékainkat, motivációinkat, érveinket, megvizsgálva a körülményeket Szent Ignác alapelvei szerint
- Felismerni Isten akaratát az életünkre
- Isten igazságaiban növekedni

A kurzus programja:

- Kezdés: július 20-án, szerdán  d.u. 6-kor
- Befejezés: július 24-én, vasárnap d.u. 3-kor

Helyszín: Hargitafürdő, lelkigyakorlatos ház

A kurzuson azok vehetnek részt, akik már elvégezték a Fülöp kurzust!

Részvétel csak a teljes kurzuson lehetséges!

Részvételi szándékodat jelezd legkésőbb július 4-ig a jelentkezési lap kitöltésével és elküldésével!

Részvételi díj: 220 RON.

Ha a részvételi díj problémát jelent, jelezd és megpróbálunk segíteni.

Bejelentkezés és információ: Bereczki Béla, tel. 0723-214701, e-mail: regnumchristialap@gmail.com

Szeretettel várunk!

„Tisztítsuk meg magunkat a test és a lélek minden szennyétől, és tegyük teljessé megszentelődésünket Isten félelmében.” 2 Kor 7,1

Forrás: EKKM