A Katolikus Karizmatikus Megújulás az Egyház legdinamikusabb Szentlélek-mozgalma, amely rövid története alatt több mint 100 millió katolikus szívét érintette meg, közel 150 országban terjedt el. 1967-ben indult el Amerikából. Nincs emberi alapítója, spontán módon keletkezett és terjed ma is.
Előzmények
A kezdeti karizmatikus jelenségek, melyekről az Apostolok Cselekedeteiben olvashatunk, mindvégig megvoltak az Egyház életében, csak nem olyan bőségben. Aki figyelmesen tanulmányozza a szentek életét, az ebben nem is kételkedhet.1
XIII. Leó 1901. január 1-jén a Szentléleknek ajánlotta a XX. századot: az Egyház nevében elimádkozta a Veni Creator Spiritus-t. 1962 őszén, a II. Vatikáni Zsinat megnyitóján XXIII. János pápa így imádkozott: "Szentlélek, újítsd meg korunkban csodáidat, mint új Pünkösdöt." Az ima meghallgatásra talált: a Zsinat lezárása után másfél év sem telt el, és útjára indult a katolikus karizmatikus megújulás.
A Szentlélek alázatos volt, ránk, az Egyház gyarló tagjaira gondolva előkészített mindent az új pünkösd eljövetelére. Az előkészítés része volt egy teológiai vita a karizmákról Ruffini bíboros és Suenens bíboros között. Az Egyház a Suenens-féle nézetet fogadta el:
A Szentlélek az Isten népét nemcsak szentségeken keresztül és papi szolgálatokkal szenteli meg, vezeti és ékesíti erényekkel, hanem ajándékait 'tetszése szerint juttatva kinek-kinek' (1Kor 12,11), sajátos (más fordításban "különleges") kegyelmeket is oszt szét a hívők minden fokozata között. Ezekkel a kegyelmekkel alkalmassá és készségessé teszi őket különféle munkák és feladatok vállalására az Egyház megújhodása és továbbépítése érdekében, ahogyan az Írásban áll: 'A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon velük' (1Kor 12,7). Ezeket a karizmákat, akár a legragyogóbbak közül valók, akár egyszerűbbek és gyakorta előfordulók, hálaadással és vigasztalódással kell fogadnunk, mert mindig éppen időszerűek és nagyon is hasznosak az Egyházban. Nem szabad vakmerően kívánkozni rendkívüli adományok után és elbizakodottan nem szabad tőlük remélni az apostoli munkálkodás eredményességét. Valódiságukat és célszerű felhasználásukat illetően azokra tartozik az ítélet, akik elöljárók az Egyházban, és akiknek különösképpen feladatuk nem a Lélek kioltása, hanem az, hogy vizsgáljanak felül mindent, és a jót tartsák meg (vö. 1Tessz 5,12.19.21).2
Hasonló megfogalmazást találunk az "Apostolicam actuositatem" kezdetű zsinati dekrétum 3. pontjában, mely a világiak apostolkodásáról szól.3
Ezzel elérkezett az idő, hogy a Szentlélek megújítsa csodáit Egyházunkban.
Hivatkozások:
1 vö. SUENENS, Leo Jozef.: Új Pünkösd?, Prugg Verlag, Eisenstadt, 1976. 29-31.
2 A II. Vatikáni Zsinat Lumen gentium kezdetű konstitúciója az Egyházról, 12. fejezet, in: A II. Vatikáni Zsinat tanítása, Szent István Társulat, Budapest, é.n.
3 A II. Vatikáni Zsinat Apostolicam actuositatem kezdetű konstitúciója a világiak apostolkodásáról, 3. fejezet, in: A II. Vatikáni Zsinat tanítása, Szent István Társulat, Budapest, é.n.
II. rész
A Katolikus Karizmatikus Megújulást három vonás jellemzi: tudatos megtérés, a Szentlélek megtapasztalása egy személyes pünkösdben ("Szentlélek-keresztség", vö. ApCsel 1,5), a Szentlélek rendkívüli adományainak megjelenése és használata. Nem egyház akar lenni, csak kovász, mely új életet visz az Egyházba.
Az új pünkösd1 megjelenése és gyors elterjedése a Katolikus Egyházban
Sok katolikus fiatal a '60-as évek közepén kapcsolatba került a Cursillo mozgalommal. Néhányan már ekkor, 1965-ben (a II. Vatikáni Zsinat lezárásának évében!!!) új módon találkoztak a Szentlélekkel (pl. Ralph Martin, aki akkor még filozófia szakos egyetemi hallgató volt, később a "Megújulás" egyik vezetője lett). Egyesek megkapták a nyelvek adományát, de még nem ismerték fel, mi is az.
A pittsburghi Duquesne Egyetem és az Indiana-beli Notre Dame Egyetem hívő hallgatói között szoros kapcsolat alakult ki. Két könyv járt kézről kézre közöttük: a "Kereszt az aszfaltdzsungelben" (David Wilkerson, John és Elizabeth Sherril szerzőhármastól- 1963-ból) és a "Más nyelveken szólnak" (John Sherilltől, 1964-ből). Ez a két könyv a Cursillo mozgalomban a Szentlélek-keresztség megtapasztalásához vezetett.
A következő fontos esemény 1967. január 13. Egy Szentlélekben megújult protestáns testvérhez (Flo Dodge) vezetett az Úr olyan katolikus fiatalokat, tanárokat, akik részesülni akartak a Szentlélek-keresztség kegyelmében. Flo úgy emlékezett vissza, hogy a találkozóra készülve ezt mondta neki az Úr: "Kérd őket, hogy imádkozzanak és böjtöljenek, és legyenek engedelmesek a Szentléleknek; akkor történelem születik."2
És egy hónappal később történelem született...
1967. február 17-én a Duquesne-i Egyetem 25 hallgatója indult el egyetemi lelkészükkel és két professzorukkal (akik közben már megkapták a Szentlélek-keresztséget) lelkigyakorlatra. A lelkigyakorlat témája az Apostolok Cselekedetei volt. Elimádkozták a Veni Creator Spiritus kezdetű ősi himnuszt (ezzel kezdődött a XX. század a Vatikánban), majd bűnbánati liturgia és elmélkedés következett. Az ApCsel 2. fejezetéről szóló tanítása sokakban megindított valamit. Másnap estére születésnapi partit szerveztek, de egy nem várt csőtörés miatt minden késett. Patti Gallagher Mansfield bement a kápolnába, hogy összegyűjtse a többieket. Gondolta imádkozik egyet és továbbmegy, de nem így lett. Hirtelen a tabernákulum előtt a földön fekve találta magát és öröm töltötte el. Ugyanez történt többekkel, köztük David Mangan-nel, aki egyből a nyelvek adományát is megkapta. Születésnapi parti helyett szinte mindenki az emeleten lévő kápolnába ment (emeleti terem), és különböző módon mindnyájan megtapasztalták Isten szeretetét. Ez válaszra indította őket: sokan életükben először ekkor adták át magukat teljesen Istennek. Érdekes párhuzam, hogy az első pünkösd is egy emeleti teremben volt, és a XXIII. János pápa által kért új pünkösd is egy emeleti teremben kezdődött el.
A hétvége híre gyorsan terjedt. Egyetemről egyetemre egyre többen megtapasztalták a Lélek új kiáradását. A világi hívek után papok, szerzetesek és püspökök is bekapcsolódtak a katolikus pünkösdi mozgalomba. Először Európában, majd az összes kontinensen elterjedt a "mozgalom".
A hivatalos Egyház először ugyan óvatos volt, de nem elutasító. Suenens bíboros a legismertebb, aki már kezdetben a "Megújulás" mellé állt. VI. Pál pápa pedig 1975-ben a Lélekben való megújulást esélynek nevezte az Egyház számára.3
Szent II. János Pál pápa ezt így fogalmazta meg 1987. május 15-én a Nemzetközi Karizmatikus Kongresszus résztvevőinek: "A Szentlélekben az egyház folyamatosan megőrzi fiatalos vitalitását. A karizmatikus megújulás ennek a vitalitásnak ékesszóló megnyilvánulása ma; bátor tanúságtétel arról, amit a Lélek üzen az egyházaknak' (Jel 2,7)".4
Végezetül a karizmatikus megújulásról szóló tételek közül (melyet dr. Kovács Gábor atya állított össze) idézek egyet: "A katolikus karizmatikus megújulás, amely az 1967-es pittsburghi eseményekkel kezdődött és ma már az egész világot átjárja, lényegében és egészében pozitív jelenség, a Szentlélektől való és része az egyetemes egyház megújulásának." 5
Hivatkozások
1 vö. SUENENS , Leo Jozef.: Új Pünkösd?, Prugg Verlag, Eisenstadt, 1976 ;
valamint MANSFIELD, Patti Gallagher: Az új pünkösd kezdete, Marana Tha, Budapest, 1995
2 MANSFIELD, Patti Gallagher: Az új pünkösd kezdete, Marana Tha, Budapest, 1995 41.
3 vö. Kovács Gábor: A lángoló Isten, Marana Tha, Budapest, 1993. 163.
4 Megújulási mozgalmak a Magyar Egyházban, kézirat
5 Kovács Gábor: Tételek a karizmatikus megújulásról, in: Sievers,
6 Ernst WV: Élet a Lélekben szeminárium - Lelkigyakorlatos munkafüzet -, Marana Tha, Budapest, 1994
Listár István
teológus
Forrás: Holdfény Közösség
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése