A Katolikus Karizmatikus Megújulás a Szentlélek ajándéka korunknak. Felelet XXIII. János pápa imájára, aki a zsinat megnyitásának előestéjén kérte a Szentlelket, újítsa meg csodáit, részesítse egyházát új Pünkösdben. Általában 1967. február 8-át jelölik a Megújulás kezdetének, amikor egy lelkigyakorlat alkalmával amerikai egyetemi hallgatók és tanáraik olyan vallási élményben részesültek, mely egyértelműen a Szentlélek jelenlétére utalt. Jelenleg több mint 141 országban működnek karizmatikus imacsoportok és különböző összejövetelek.
Hazánkban 1976-78 körül indult a mozgalom, ám csak a demokratikus átalakulás után bontakozott ki. Ekkor vált ugyanis lehetővé a nagyobb összejövetelek megrendezése, könyv- és újságkiadás, szemináriumok (8 hetes lelkigyakorlatok) tartása stb. Az évenként megrendezett kongresszus résztvevőinek száma 10-12 ezer fő. Gyümölcsei főleg a hetenként összejövő imacsoportokban, az elkötelezett közösségekben és különféle szolgálatokban mutatkoznak meg, melyek a helyi körülményeknek megfelelően alakulnak. Ilyenek például: a betegek látogatása, hitoktatás, a passió-játékok megrendezése, plébániai szolgálatok, zenei szolgálat, betegek látogatása stb. A II. Vatikáni zsinat nagyban hozzájárult a megújulás elfogadásához, mivel hangsúlyozta a laikusok részvételének fontosságát az egyház életében, továbbá a karizmák létjogosultságát (LG 12.), és az egyháznak mint testvéri közösségnek a szemléletét.
A mozgalom jellemző vonásai:
Belső odaadás (megtérés). Nem tud az ember igazán Jézus követője lenni, ha életének csupán egy darabkáját adja Neki. A megtért ember új értékrendet követ, melynek csúcsán Isten szeretete és szolgálata áll. A mai kor kiszorítja Istent és a lelkiéletet a hétköznapok világából. Egy elvilágiasodott keresztény pedig botrány, mert nem az, akinek Jézus meghívta.
A Szentlélek kiáradásáért mondott ima. Ez valójában annak a kegyelemnek az elfogadását jelenti, amelyet Isten felkínált a kereszténységben és a bérmálásban. Az istengyermekségről és az evangelizációról van szó.
A Szentírás felfedezése. A Szentlélek teszi elevenné és személyessé Isten igéjét. Aki az Ő fényében olvassa az Igét, mindig kap vezetést és erőt Isten üzenetéből.
A lelki öröm ajándéka. Korunk embere szomjazza az örömöt, de rossz helyen keresi. A Szentlélek segít felfedezni, hogy az igazi lelki öröm Istenben van.
Az egyház mint testvéri közösség. A Szentlélek megmutatja, hogy létezik olyan testvéri közösség, amelyben az emberek Jézusban segítik és szeretik egymást.
A gyógyulás lehetősége. A Szentlélek fényében ismerhetjük fel, mennyi lelki sérülés, harag, meg nem bocsátás van bennünk, amely nemcsak lelki életünket, hanem testi életünket is megbetegíti. A Lélek meggyógyítja a sérüléseket, elvezet a megbocsátáshoz, és így segít abban, hogy érett, egészséges személyekként szolgáljuk Krisztust.
A lelki adományok. Karizmák mindig működnek az anyaszentegyház életében. De voltak időszakok, amikor a lelki adományok fontossága elhalványult. A megújulás az 1Kor 12 alapján hirdeti, hogy a karizmák az egyház javára adattak, és bárki részesülhet bennük, ahogy ezt a II. Vatikáni zsinat is megfogalmazta (LG 12.).
Az imaélet elmélyítése. A spontán ima és dicsőítő ima minden karizmatikus összejövetel jellemzője. Az egyház kezdeti időszakában nagyobb hangsúlyt kapott a spontán ima, ahogy az Apostolok Cselekedeteiből is láthatjuk. Az ember Istennel való személyes kapcsolatában szükségét érzi annak, hogy kifejezze örömét, fájdalmát, reményeit Isten előtt. A megújulás elősegíti ezt az imaformát. VI. Pál pápa a karizmatikusok megújulási mozgalmát az egyház egyik "esélyének" tartotta.
Katona István
Forrás: Vigilia - Laikus mozgalmak az egyházban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése