Az újság elérhető itt.
"Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket." Ap Csel 2,2-4 - Karizmatikus lelkiség a mindennapokban. A Katolikus Karizmatikus Megújulás tanítása, közösségei, tanúságtételek, programok és dicsőítő énekek.

2013. június 29., szombat
2013. június 28., péntek
„Élet a Lélekben” Szentlélek szeminárium
nyolc
alkalom Budapesten
az
Emmánuel Közösség szervezésében
2013.
szept.10, 24, okt.8, 22, nov.5, 19, dec.3,
17
kedd
esténként 19.30-21.45 óráig
Megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló
erejét (ApCsel 1,8)
A
kurzus célja: a Szentlélek gyógyító, vigasztaló, örömöt adó, újjáteremtő
erejének megtapasztalása, és általa bátor, tanúságtevő keresztény élet
kialakítása. Hatékonyságát - a tanítás mellett - a személyes megnyilatkozásra
épülő csoportmegbeszélések és az otthoni egyéni elmélkedések segítik elő.
Testvéri-közösségi tapasztalatot nyújtva az Egyházról, a szeminárium elvezet a
hit jobb megismeréséhez, a Szentírás életre váltásához, az imaélet
elmélyítéséhez és egyengeti az utat a közösségi elköteleződés irányában.
Az Isten országa béke és öröm a
Szentlélekben. (v.ö. Róm 14,17)
.
Ha a
résztvevő őszintén dönt Jézus mellett a szeminárium folyamán, rendszerint három
nagy felfedezésre jut:
1.A
katolikus Egyház közösségi dimenziója életet erősítő és szép
2.A
hit hozzásegít az igazi belső örömhöz, a lelki békéhez és a belső egyensúly
megteremtéséhez
3.A
Szentléleknek fontos szerepe van a keresztény ember életében - „A
Vigasztaló… megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit
mondtam nektek.” /Jn 14,26/
Az
„Élet a Lélekben” szeminárium a keresztség és a bérmálás szentségei által
kapott kegyelmek megújulását és hatékonnyá válását jelenti.
A
jelentkezés magában foglalja azt a szándékot, hogy a jelentkező komolyan akarja
venni hitét, a Szentírás olvasását, a mindennapi imát, a bűntől való
elfordulást és az Evangéliumot, és hogy Krisztus követését az Egyház
közösségében akarja egyre mélyebben megélni. A szeminárium elvégzése melletti
döntés megkívánja, hogy e nyolc találkozós lelkigyakorlat folyamatába minőségi
időt és energiát fektessen bele.
Tájékoztatás:
30-464-99-50 (Szabóné Éva)
A
jelentkezésed után mindenképpen küldünk visszajelzést a helyszín pontos
címével.
Jelentkezési
lap kitöltése ide kattintva:
2013. június 27., csütörtök
Gyógyító lelkigyakorlatot tartottak Veszprémben

Több százan gyűltek össze az
elmélkedésekkel, zenés-énekes dicsőítéssel, gyógyítással kísért eseményre a
bazilikába, amely hasonló karizmatikus lelki programnak utoljára az 1990-es
évek elején adott helyet Balás Béla atya veszprémi segédpüspöksége idején.
A vendégnővér és Huber atya
a székesegyház plébánosának, Nagy Károly kanonoknak meghívására érkeztek, hogy
mint az atya köszöntőjében elmondta: „megmozduljon a veszprémi egyházmegye
szíve is, és a Szentlélek kiáradása kövesse azt”. Az egybegyűlteket reggel
Márfi Gyula érsek üdvözölte. Disszertációját, mondta, Budapesten és
Párizsban is a karizmákról írta, foglalkozott azokkal az adományokkal, amelyek
nem mindenkinek szükségesek az üdvösségre, de ki-ki azt kapja, ami személy
szerint számára hivatásához, alkatához képest szükséges. Ezek között vannak
rendkívüli karizmák, mint a nyelveken való szólás adománya, a prófétálás,
betegek gyógyítása, csodatevések, de kevésbé feltűnő karizmák is, mint például
a tanítás, az Egyház kormányzása, vagy a bűnök feloldása. Más karizmája van a
szerzetesnek, más a keresztény művésznek, a betegápolónak, a tanítónak, és így
tovább. Kívánta, hogy a Lélek kegyelme kísérje a találkozót!
Margaritha nővér tolmácsa
segítségével hamar ráhangolta az egybegyűlteket a karizmatikus dicsőítésre,
melyet az Erdélyből, az Új Jeruzsálem Közösségből érkezett Csiszér László és
zenekara vezetett. A nővér a XLVII. és a LXIII. zsoltárokat idézte:
„Tapsoljatok, népek, mindnyájan kezetekkel, zengjetek Istennek ujjongó éneket!;
Magasztallak egész életemen át, s nevedben emelem imára kezem.” A Katolikus
Egyházban is érvényesek ezek a felhívások, melyek Isten dicséretére és
dicsőítésére intenek, mondta. Az Apostolok cseledeteiból kiemelte, amikor Pál
és Silas börtönbe kerültek hitük miatt, de nem sírtak, hanem dicsőítették
Istent és lehullottak bilincseik. Ha szomorúak vagyunk, problémáink vannak, s
ha meg akarunk szabadulni terheinktől, dicsőítsük Istent, és ő segíteni fog
nekünk, mutatott rá a nővér, majd elmesélte, hogy hogyan vezetett útja Isten
hívása nyomán 18 évesen a Szent József rendi betegápoló nővérek
kongregációjába, Németországba, s hogyan szabadult meg később Isten
dicsőítésével súlyos gyógyíthatatlan betegségéből. Szólt Isten hívásáról is,
amely mindenkit valamilyen irányba elindít, csak figyelni kell rá. A lelki élet
fontosságára utalt, amikor azt mondta: a test önmagában halott. Ha befogadjuk
Jézust, a Lélek erejével új életre támadunk, vallotta.
A találkozó csúcspontja a
Márfi Gyula érsek által celebrált szentmise volt, aki szentbeszédében a
Szentlélekről elmélkedett. A Lélek azt jelenti, hogy nem test, mondta. Nincs
súlya, nincs külalakja; színe, hangja, illata. Testi szemmel nem láthatjuk, érzékszerveinkkel
nem hallhatjuk, nem tapintható, nem ízlelhető. A mai ember értékítéletét
általában a színes és harsogó reklámok és a látványos, színpadias jelenetek
befolyásolják. A Szentlélekkel való bensőséges kapcsolat kialakítása azonban
megkívánja a csendes befelé fordulást, a Lélekkel való benső egyesülést is. A
Szentlélek szeretetét csak a szeretetre nyitott szív érzékelheti, a Lélek
szépsége csak lelki szemekkel látható. Arról azonban nincs szó, hogy a
keresztény embernek testellenesnek kellene lennie. Az emberi test is Isten
csodálatos teremtménye. A test azonban az Isten által vezérelt lélek nélkül,
ahogy Jézus mondja: „nem használ semmit”. A lelki embernek a teste is a
Szentlélek temploma, amely a dicsőseges feltámadásra és az üdvösségre
rendeltetett. Arról sincs szó, hogy a külsőségeket teljesen feleslegesnek
kellene tartanunk. Az igazi vallásosság azonban nem merülhet ki külsőségekben,
nem lehet csupán fény- és hangeffektusok függvénye. Mindenben tartanunk kell
egy józan mértéket, hangsúlyozta a főpásztor.
A lelkigyakorlat a
szertartás után gyógyítással, Szentlélek-hívogatással és közös énekes fohásszal
zárult.
Toldi Éva
Forrás: Magyar Kurír
2013. június 26., szerda
2013. június 21., péntek
A katolikus karizmatikus megújulásról
A Szentlélek
ereje és öröme életünkben, hitéletünk megújulása. Hisszük és valljuk, hogy
„Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké”.
Hisszük és
tanúságot teszünk arról, hogy Jézus Krisztus ma is gyógyít, ma is megszabadít a
gonoszság erőinek hatalma alól, hogy Ő az Úr!
A karizmatikus
megújulás nem más, mint a mennyei Atya imádása a Fiú által a Szentlélekben.
Boldog hitvallás azoknak ajkán, akik a megfeszített és feltámadt Krisztusban új
életet találtak.
Kérjük és várjuk
Jézus ígéretét a Szentlelket és elfogadjuk az ajándékait, a karizmákat, és
használjuk azokat Isten dicsőségére és az egész Egyház javára.
A
karizmatikus megújulás 3 fő vonása:
·
A Jézus Krisztusban való személyes hit, amely
ifjúkori vagy felnőtt fejjel való tudatos döntésben – a megtérésben, az
evangéliumi értékrend elfogadásában és annak megtartásában nyilvánul meg. A
Szentlélek keresztség elfogadása, a Szentlélek kiáradásáért folyó imádság
keretében, amelyben megújul, és hatékonnyá válik a gyermekkorban felvett
keresztség és bérmálás szentségének kegyelme.
·
A karizmatikus megújulás lelkisége középpontba
helyezi a Szentírást, annak rendszeres olvasását a Szentlélek megvilágosító
kegyelmét kérve. Középpontba helyezi az Eucharisztiát és az evangelizációt ,
mint Jézus parancsát az Örömhír hirdetésére. Imaéletük rendszeres, szívesen
használják az első keresztények által használt imaformát: a szabad imát, ami
közösségi összejöveteleiken zenés dicsőítésbe és imádásba megy át. A Szentlélek
indítása alapján „nyelveken” szólnak, prófétálnak, közlik az „ismeret szavát” a
közösség építésére.
·
A karizmatikus megújulás közösségei és
tagjai alávetik magukat a pápa és püspökeik tekintélyének, és igénylik
lelkipásztoraik segítő közreműködését.
Hol
találkozhatsz karizmatikusokkal?
A világon
mindenütt, mert több mint 80 millió katolikus tagja van ennek a lelkiségi
mozgalomnak. (Ez a lelkiség minden keresztény testvér egyházban megtalálható és
hidat képez a felekezetek között!)
Vannak-e
karizmatikus közösségek a Te környezetedben is?
Igen, a Te
közvetlen környezetedben is jelen vannak és imádkoznak megújulásodért!
Budaörsön minden
kedden 20-21 .30-ig tartjuk közösségi összejöveteleinket a Mindszenty József
Római Katolikus Általános Iskolában (2040 Budaörs, Mindszenty tér (korábban
Esze Tamás u.)).
Minden hónap
első keddjén ugyanebben az időpontban közösségi Szentségimádást tartunk a
templomban.
Közösségi
ima-összejöveteleinket „dicsőítéssel” kezdjük (énekeljük a karizmatikus
megújulás énekeit gitár, hangszer kísérettel), mert hisszük, hogy „Isten az ő
népének dicséretei közt lakozik”. A dicsőítéssel Isten jelenlétébe helyezzük
magunkat, majd tanítást kapunk hitünk alapvető igazságairól, közösen
tanulmányozzuk a Szentírás egy-egy szakaszát, imádkozunk egymásért és az egész
egyház Szentlélekben való megújulásáért: az „ébredésért”. Megtervezzük
közösségi alkalmainkat, de rábízzuk magunkat a Szentlélek vezetésére.
Minden nyitott
szívvel érkező testvért szeretettel várunk!
Budapesten és a
mi egyházmegyénkben sok karizmatikus közösség működik. Közösségeink vezetői
szinten rendszeres kapcsolatban állnak egymással. A fehérvári egyházmegye
közösségeinek vezetői évente 4 alkalommal találkoznak egy-egy lelki napon, a
Szentatya ás a megyés püspök által jóváhagyott „Isteni Szeretet Közösség”
törökbálinti házában, melyet Regina Collins nővér vezet. A vezetők
összejöveteleinek papi vezetője: Ulrich Ágoston atya, a Katolikus Karizmatikus
Megújulás Országos Tanácsának tagja.
Az egyházmegye
közösségei évente közös összejövetelt tartanak minden év május 1.-én 9-től 16
óráig az alcsutdobozi sportcsarnokban, melyre minden érdeklődőt szeretettel
várunk.
Az országos
találkozót minden évben ősszel tartjuk Budapesten, változó időpontban és
helyszínen.
A karizmatikus
közösségek ökumenikus találkozójára idén is „Ez az a nap” címmel került sor
június végén, 3 napos rendezvény keretében a bp.-i Népstadion kertjében. A
rendezők felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül minden keresztény
testvért szeretettel hívtak és vártak! Jövőre gyere el Te is és tapasztald meg
az egység örömét és Isten áldását az egységre!
Néhány –
hozzánk területileg közel eső – közösség neve és találkozásaik időpontja:
·
„Isteni Szeretet Közösség” - Törökbálint Baross
u. 2. Minden szerdán 19-20 .30-ig karizmatikus imacsoport összejövetele. Minden
csütörtökön 19-22 óráig Szentségimádás. Minden szombaton 19-22 óráig virrasztás
(ökumenikus) /dicsőítés, tanítás, közbenjáró imaszolgálat/.
·
„ Emmausz ” közösség – Bp. XIV. Zugló
·
Tömő utcai közösség – Bp. VIII ., szerdánként a
Tömő utcai kápolnában találkoznak.
·
„Új
Jeruzsálem” közösség – Bp. II. Bem rakpart 6. (a helyszín változás alatt)
Minden pénteken 18 órától karizmatikus összejövetel dicsőítéssel, tanítással.
Minden hónapban „TŰZ” evangelizációs alkalmak (részletesebben a plakátokról)
Képzés:
Szemináriumok,
lelkigyakorlatok, kurzusok.
Budapesten az „
Emmausz” közösségben, Törökbálinton az „Isteni Szeretet Közösség”-ben,
Győr-Ménfőcsanakon a Szent Margit evangelizációs házban rendszeresen indulnak
kurzusok, melyekre jelentkezni lehet.
A jól működő
közösségek maguk is szerveznek kurzusokat, elsősorban „Élet a Lélekben”
szemináriumot és a rövidebb időtartamú „Fülöp kurzust”, melyek mindenek előtt
bevezetik a résztvevőket a hitünk alapvető igazságaiba, tudatosítják a
Szentlélek szerepének fontosságát hitéletünkben, majd a kurzusok
csúcspontjaként imádkoznak a Szentlélek kiáradásáért, a résztvevők Lélekkel
való betöltekezéséért, hitéletük megújulásáért.
Karizmatikus
irodalom:
Könyvekhez, a
lelki megújulást segítő kiadványokhoz hozzá lehet jutni:
A bp.-i „
Emmausz ” közösségben, a törökbálinti „Isteni Szeretet Közösség”-ben.
Tanító és
dicsőítő kazettákat ugyanezeken a helyeken lehet beszerezni.
Miért fontos
a személyes megtérés, a Szentlélekben való újjászületés?
Mert Jézus ezt
mondja: „ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten
országába. Ami a testből született, az test, és ami a Lélekből született, az
Lélek.” ( Jn . 3 ,5-6 .)
Az örök élet
pedig az, hogy megismerjenek téged az egyedül igaz Istent, és akit küldtél,
Jézus Krisztust.” ( Jn . 17 ,3 .)
Istent a
Szentírásból, az Ő írott igéjéből, és Jézus Krisztus által a „testté lett
igéből” ismerhetjük meg. Isten természetét, „mélységét és magasságát”, titkait
csak a Szentlélek ismeri. Csak Tőle kaphatunk igaz kijelentést Istenről, az Ő
igéjéről, és az Ő titkairól. Fogadd be a Szentlelket, Jézus ígéretét, a mennyei
Atya személyválogatás nélküli ingyenes ajándékát, hogy Ő téged is
„elvezethessen a teljes igazságra”!
„Akiket a
Szentlélek vezet, azok Isten gyermekei.”
Jöjj Szentlélek
Úristen! Jöjj ébredés lelke! Jöjj világosság, békesség, öröm és vigasztalás
lelke! Áradj ki a Te népedre! Amen.
összeállította:
Szakály László
Forrás: Budaörsi Plébánia
Találkozó a Regina Pacis Közösség szervezésében
Kedves barátaink!
Egy különleges alkalomra szeretnénk
meghívni benneteket.
2013. július 1-én
dr Gál Péter atya, a "New Age
keresztény szemmel" c. könyv szerzője,
előadást fog tartani "New Age,
ezotéria, okkultizmus: mi rossz van benne?" címmel.
A találkozó fő szervezője
és animátora a Regina Pacis Közösség.
Lesznek olyan pillanatok is amikor
zenei szolgálat lesz és ima. Fontos lenne, hogy jelen legyetek és hívjátok a
barátaitokat és ismerőseiteket is, főleg azokat, akikről tudjátok, hogy
tisztább látásra van szükségük a témával kapcsolatban, vagy éppen olyan
terápiás dolgokhoz és gyakorlatokhoz vonzódnak, amelyeknek eredete kétséges.
A rendezvény időpontja: 2013. július 1. 18-20 óráig.
A rendezvény helyszíne: Szent Margit Gimnázium,
1114 Budapest, Villányi út 5-7.
További információk a következő
elérhetőségeken:
Regina Pacis Közösség
Tel. 06-1-383 60 31
Várunk benneteket, gyertek minél
többen!
2013. június 20., csütörtök
Az ígéret
„Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta,
amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.”
I. Kor 2,9
2013. június 18., kedd
2013. június 15., szombat
2013. június 14., péntek
"Krisztus szeretete sürget minket"
Doudou
Callens a Nyolc Boldogság Közösség tagja, házas, fő szolgálata az
evangelizáció. A 2007-es Tábor-Hegyi Napokon (THN) négy előadást tartott. A
tábor mottója: "Krisztus szeretete sürget minket"
2013. június 13., csütörtök
Eleven a szó, ha, a tettek beszélnek
Aki eltelik Szentlélekkel, az különféle nyelveken beszél. A sokféle nyelv
nem más, mint a Krisztusról szóló sokféle tanúságtétel: mint az alázat,
szegénység, türelem és engedelmesség, amelyeken akkor szólalunk meg, amikor
azokat önmagunkban másoknak megmutatjuk. Eleven a szó, ha a tettek beszélnek.
Kérlek benneteket, hallgassanak el a puszta szavak, és szólaljanak a tettek.
Tele vagyunk szavakkal, de hiányoznak belőlünk a tettek. Ezért átkoz meg minket
az Úr, hiszen ő megátkozta a fügefát, amelyen nem talált gyümölcsöt, csak
leveleket. „A prédikáló számára — mondja Szent Gergely — a törvény az, hogy
tegye is meg, amit hirdet.” Hiába henceg a törvény ismeretével az, aki
tetteivel lerombolja azt, amit tanít.
Az apostolok beszélni kezdtek, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket (ApCsel 2, 4). Boldog, aki úgy beszél, ahogy a Szentlélek adja neki a szót, és nem saját eszére hagyatkozik! Vannak ugyanis olyanok, akik saját eszükből beszélnek, ellopják mások szavait is, és úgy adják elő, mintha saját szavaik lennének. Róluk és a hozzájuk hasonlókról mondja az Úr Jeremiásnál: Igen, a próféták ellen fordulok, akik ellopják egymástól szavaimat. Igen, a próféták ellen fordulok, akik úgy akarnak jövendölni, hogy csak a nyelvüket mozgatják, és azt mondják: így szól az Úr. A próféták ellen fordulok, akik hazug álmaik szerint prófétálnak — mondja az Úr —, mert elbeszélik őket, s így félrevezetik népemet hazugságaikkal, csalárdságukkal. Bizony, nem küldtem őket, sem parancsot nem adtam nekik. Nem is használnak semmit ennek a népnek — mondja az Úr (vö. Jer 23, 30-32).
Mi tehát úgy beszéljünk, ahogy a Szentlélek szólásra indít minket. Alázatos áhítattal kérjük, árassza belénk kegyelmét, hogy a Pünkösdöt, a Szent Ötven-napot öt érzékünk üdvös használatával és a tízparancsolat megtartásával ünnepeljük, és teljünk el a bűnbánat buzgó lelkületével, s a hitvallás lángnyelvei gyújtsanak lángra bennünket, hogy a szentek ragyogásában lobogva és megvilágosodva megláthassuk majd a háromszemélyű egy Istent.
Az apostolok beszélni kezdtek, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket (ApCsel 2, 4). Boldog, aki úgy beszél, ahogy a Szentlélek adja neki a szót, és nem saját eszére hagyatkozik! Vannak ugyanis olyanok, akik saját eszükből beszélnek, ellopják mások szavait is, és úgy adják elő, mintha saját szavaik lennének. Róluk és a hozzájuk hasonlókról mondja az Úr Jeremiásnál: Igen, a próféták ellen fordulok, akik ellopják egymástól szavaimat. Igen, a próféták ellen fordulok, akik úgy akarnak jövendölni, hogy csak a nyelvüket mozgatják, és azt mondják: így szól az Úr. A próféták ellen fordulok, akik hazug álmaik szerint prófétálnak — mondja az Úr —, mert elbeszélik őket, s így félrevezetik népemet hazugságaikkal, csalárdságukkal. Bizony, nem küldtem őket, sem parancsot nem adtam nekik. Nem is használnak semmit ennek a népnek — mondja az Úr (vö. Jer 23, 30-32).
Mi tehát úgy beszéljünk, ahogy a Szentlélek szólásra indít minket. Alázatos áhítattal kérjük, árassza belénk kegyelmét, hogy a Pünkösdöt, a Szent Ötven-napot öt érzékünk üdvös használatával és a tízparancsolat megtartásával ünnepeljük, és teljünk el a bűnbánat buzgó lelkületével, s a hitvallás lángnyelvei gyújtsanak lángra bennünket, hogy a szentek ragyogásában lobogva és megvilágosodva megláthassuk majd a háromszemélyű egy Istent.
Forrás: Páduai Szent Antal
áldozópap beszédeiből (I, 226)
2013. június 12., szerda
A katolikus karizmatikus megújulásról
A megújulás története, tevékenysége.
A Magyar Katolikus Karizmatikus megújulás és közösségei.
Az összefoglaló elérhető itt.
2013. június 11., kedd
A Hét Láng Közösség lelkigyakorlata
A Hét Láng Közösség nyílt lelkigyakorlatot
tart
2013. július 17.
szerda délután 4 órától
július 21.
vasárnap délután 2 óráig
a leányfalusi Szent Gellért
Lelkigyakorlatos Házban
Mélységek tánca címmel.
A lelkigyakorlat témája: Isten szépsége
Az előadásokat Kovács Gábor tartja.
Jelentkezés: Görbe Lászlónál a
A lelkigyakorlat témája: Isten szépsége
Az előadásokat Kovács Gábor tartja.
Jelentkezés: Görbe Lászlónál a
gorbestar@gmail.com e-mail címen.
2013. június 8., szombat
Gyógyító-evangelizációs alkalom az Emmánuel Közösséggel
Szeretettel hívnak és
várnak
az Emmánuel Közösség
tagjai
2013. július 13-án
a Lehel téri Szent
Margit templomba
15 órára
gyógyító-evangelizációs
ima alkalmukra.
Meghívott vendég
Varga János SVD atya.
Minden kedves
érdeklődőt szeretettel várnak!
2013. június 7., péntek
2013. június 5., szerda
Szemész és szerzetes
Az önkéntes
magyar szemész szakorvos és szerzetes, Dr. Hardi Richárd Kongóban gyógyítja a
betegeket. Nagyjából nyolc
millióan élnek a megyében, ahol másodmagával látja el a szemész szakorvosi
feladatokat.
Zakar Ádám
riportja (Család-barát extra).
Hardi Richard 1958-ban született Budapesten, hatgyermekes
család negyedik gyermekeként. Mivel édesapja Algériában vállalt munkát, így 15
éves korában szüleivel és három testvérével Algériába utazott. A Constantine
városában eltöltött 5 év mély nyomot hagyott benne. Afrika iránti vonzalma
ekkor alakult ki véglegesen.
Hazatérte után elkezdte tanulmányait az orvosi egyetemen.
Szemészeti szakvizsgájának elvégzése után a Nyolc Boldogság Közösségbe lépett.
Akkor már régóta kerestek a közösség irányítása alatt álló
kabindai kórházba szemészt, így került ki Richárd 1995-ben az akkori Zairébe, a
mai Kongói
Demokratikus Köztársaságba. Itt szembesült az iszonyatos
körülményekkel, a kórház felszereltségének hiányosságaival és az orvoshiánnyal.
Rengeteg csodában és kalandban volt része.
2007. március 18-án volt Richárd testvér örökfogadalma.
Nagy ünnep volt ez a közösség életében, mert kabindai jelenlétüknek 25 éves
évfordulója is volt egyben.
Forrás: Gratuitas
2013. június 4., kedd
Mert áldott a fa, amely igaz célokat szolgál
„Egy másik meg, aki tengeri útra indul és szilaj
hullámokat készül átszelni, fadarabhoz esedezik, amely törékenyebb, mint a
hajó, amely viszi. Mert ezt
keresetvágy eszelte ki, és hozzáértő ember bölcsessége építette, és a te gondviselésed
kormányozza, Atyánk, hisz a tengeren is adtál utat és biztos ösvényt a hullámok
között. Megmutattad ezáltal, hogy
minden helyzetből ki tudsz szabadítani, s így hajóra szállhat az is, akinek (a
hajózásban) nincsen jártassága. Ilyen módon azt akarod, hogy bölcsességed művei ne heverjenek
parlagon. Ezért az emberek parányi fára is rábízzák életüket, és épségben
maradnak, amikor tutajon szelik át a habokat. Így keresett már az ősrégi időben, amikor a gőgös óriások vesztüket
lelték, tutajon menedéket a világ reménysége, és új nemzedék magvát hagyta a
világra, mivel a te kezed kormányozta. 7Mert áldott a fa, amely igaz
célokat szolgál. Az emberi kéz
csinálta bálvány azonban átkozott, meg az is, aki csinálta. Ez azért, mert azt
csinálta, az meg azért, mert mulandó dolog létére istennek nevezték. Mert egyaránt utálatos Isten
előtt az istentelen és istentelen alkotása. És készítőjével együtt a mű is bűnhődik.Ezért ítélet alá esnek a pogányok bálványai is, mert utálat
tárgyává lettek az Isten teremtette világon, botrány forrása az emberek
lelkének és kelepce a balgák lábának.” Bölcs 14, 1-11
Megtérésem rövid története
Az én megtérésem – mint sokunk életében is -
nem egyik napról a másikra zajlott le hirtelen, felismerésszerűen, hanem egy
hosszabb folyamat eredményeként történt. Több ilyen megtérési hullám is volt az
életemben, de a legutóbbi (2008 ősze) volt a legnagyobb, az Úr kegyelméből.
Vallásos családban nőttem fel egy vidéki nagyvárosban, hitüket gyakorló nagymamákkal, akik már kisgyerek-koromban sokat vittek magukkal a templomba, ahol igen szívesen időztem már akkor is; ez is azt mutatja, hogy az Úr már gyermekkoromban is jelen volt az életemben, szerető kegyelme akkor is elkísért.
Azután iskolába kerültem, jöttek a hittanórák, majd az ifjúsági hittanok, ahol sokat tanultam a Mennyei Atyáról, Jézusról és a Szentlélekről. Az Úr egyre többet nyilatkoztatott ki magából nekem is, és nagyon jól éreztem magam az Ő közelében, de sajnos a gondok, problémák, amik jelen voltak családunkban (alkoholista édesapám révén) szétzilálták a jó Istenről alkotott képet bennem – serdülőként nem értettem, miért kell annyit szenvedni, miért engedi meg Isten a rosszat. Ehhez még az is hozzájárult, hogy nem volt jó példa előttem, a szüleim folyton veszekedtek, a meg nem értés, a szeretetlenség és durvaság sajnos mindennapos jelenség volt, és a közös ima is csak illúzió maradt.
Én közben tini-lány lettem és elkezdtem igen élénken érdeklődni a fiúk iránt. Mivel a fiúk szép lánynak tartottak – mindig akadtak rajongóim – náluk találtam meg azt a vigasztalást, bátorítást, amire akkor úgy gondoltam, szükségem volt. Nagyon jól esett megfürödni nap, mint nap az ő tetszésükben (ez hízelgett hiúságomnak). Ez volt az a terület a tanulás mellett, ahol sikerélményeim voltak, így hát ebbe menekültem.
Közben nagyon sok jó dolog is történt velem: jól tanultam, s a Gondviselésnek hála nemsokára főiskolai bölcsész diplomát szereztem, majd munka mellett elkezdtem egyetemi tanulmányaim is. Közben elmentem egy-egy keresztény ifjúsági táborba, ahol különös módon többször is megérintett az Úr a csendben és a természet szépségén keresztül. Ekkor egy rövid időre megértettem, hogy Ő létünk forrása és Ő a végső cél is, de amikor visszakerültem a világ forgatagába, ismét elragadott a hiúság, a divatos ruhák, az anyagi világ szépségei.
Szerelmi kapcsolataimon is érezni lehetett, hogy nem igazán volt rajtuk Isten áldása: a barátaim nem élték a keresztény értékrendet, és így mindig visszahúztak engem, nem tudtam a lelki életben előrejutni, fejlődni – erre sajnos csak később jöttem rá. Mindig a teremtményeknek akartam megfelelni és nem a Teremtőnek, sajnos nem az Urat tettem az első helyre az életemben. Így lassan kialakultak rendetlen ragaszkodásaim, a kötődések, amelyek persze számtalan lelki sebet ejtettek rajtam, és egy-egy csalódás után úgy éreztem bizony, hogy a világ omlott össze. Akkor még nem tudtam, hogy ezek a sebek az én bűneim következményei voltak; azt hittem ártatlanul szenvedek. Mivel az Úr zárt ajtókra talált a szívemben, továbbra is vak maradtam. De az egyre szaporodó csalódások arra késztettek, hogy mindinkább csendesedjek el; éreztem a szívem mélyén, csak Isten lehet a megoldás.
Éppen egy ilyen nehéz életszakasz lezárása után Budapesten kezdtem új életet, és itt találkoztam gyerekkori ismerősömmel, Ibolyával, akivel egy városból származunk, és aki éppen 1 hónappal korábban költözött a fővárosba, mint én. A lelki sebek, a közös sors közel hoztak bennünket egymáshoz, többször találkozgattunk, beszélgettünk, és az Úr Ibolyán keresztül ismét megszólított:
„Gyere, mert nálam vigaszra lelsz, és begyógyítom minden sebedet!”
Ibolya mély lelki életet élő lány volt korábban is, és tudtam, hogy ez nem véletlen, hogy mi most éppen találkoztunk. Már nem volt kérdés, hogy ez az Úr kegyelme. Szépen lassan visszataláltam Hozzá, és éreztem, a szeretetkapcsolatom az Úrral egyre mélyül.
Feltettem magamnak a kérdést: „Hogyan is szerethetek valakit, ha alig ismerem?” Tudtam, nemcsak teológiai téren hiányosak az ismereteim, de sokat kell egyedül lennem a csendben, hogy Ő is szólhasson hozzám. Ezt sajnos az utóbbi években csak nagyon ritkán tettem meg. Ekkor kezembe vettem néhány könyvet – többek között Szent Ágoston Vallomásait és Ignacio Larranaga-tól a Názáreti Szegényt – mert kimondhatatlanul vágyódtam az Úr Jézus után. Elismertem Őt személyes Megváltómnak, és tudtam, hogy Ő bűneim ellenére sem taszít el, éppen ellenkezőleg: minél több a bűnöm, annál gyengédebb szeretettel közeledik felém és emel föl engem. Ugyanaz a felismerés fogalmazódott meg bennem is, mint Ágostonban: „Istenem, Te végtelen Szépség, én mindig kívül kerestelek Téged, és Te belül voltál....itt voltál bennem....”.
Szárnyalni tudtam volna a boldogságtól, ezt a környezetemben sokan észre is vették, látványosan mindig jó kedvem volt, azt mondták, sugárzom!! Nagy lelkesedéssel kezdtem el október 6-án a Szentlélek Szemináriumot, melynek az előadásait István atya tartotta. Ez a szeminárium nagyon sok kegyelmet tartogatott számomra, és a kis csoportunk számára is. Most először az életemben éreztem úgy, hogy feltétel nélkül rá tudom bízni magam az Úrra, és életem azon területeit is át tudom adni Neki, melyeket eddig még sohasem. „Most már nem számít senki és semmi, csak az Úr”- gondoltam. Őt kell valamennyiünknek az első helyre tennünk életünkben, mert ha hagyjuk Őt működni, akkor fogjuk csak megtapasztalni, hogy sohasem csalatkozunk! Ha csak a magunk feje után megyünk, annak mindig hasra esés lesz a következménye. Higgyétek el, ez biztosan így van!!!
Szeretnék hálát adni az Úrnak István atyáért, Ibolya testvéremért és a Szentlélek Szemináriumon részt vevő csoporttársaimért, mert tudom, hogy valamennyien a Gondviselés eszközei voltak, akiken keresztül áradt felém Isten kegyelme.
Továbbá hálát adok Varró István testvérért is és az Elizeus Közösségért (akik a Tömő utcai kápolnában tartanak nyílt evangélizációt minden szerdán 19 órai kezdettel), a közös dicsőítésekért, a tanításokért, a közbenjáró imákért, mert ezeken az alkalmakon is gazdagon ajándékozott meg az Úr. Most, közel 30 évesen értettem meg, hogy Krisztus a mi boldogságunk, a mi életünk egyetlen célja, és hogy nélküle nincs jövőnk.
Kedves Testvérek, merjük átadni Neki életünket, és tapasztaljuk meg a Szeretet számtalan csodáját! Dicsőség legyen az Úrnak! :-)
Vallásos családban nőttem fel egy vidéki nagyvárosban, hitüket gyakorló nagymamákkal, akik már kisgyerek-koromban sokat vittek magukkal a templomba, ahol igen szívesen időztem már akkor is; ez is azt mutatja, hogy az Úr már gyermekkoromban is jelen volt az életemben, szerető kegyelme akkor is elkísért.
Azután iskolába kerültem, jöttek a hittanórák, majd az ifjúsági hittanok, ahol sokat tanultam a Mennyei Atyáról, Jézusról és a Szentlélekről. Az Úr egyre többet nyilatkoztatott ki magából nekem is, és nagyon jól éreztem magam az Ő közelében, de sajnos a gondok, problémák, amik jelen voltak családunkban (alkoholista édesapám révén) szétzilálták a jó Istenről alkotott képet bennem – serdülőként nem értettem, miért kell annyit szenvedni, miért engedi meg Isten a rosszat. Ehhez még az is hozzájárult, hogy nem volt jó példa előttem, a szüleim folyton veszekedtek, a meg nem értés, a szeretetlenség és durvaság sajnos mindennapos jelenség volt, és a közös ima is csak illúzió maradt.
Én közben tini-lány lettem és elkezdtem igen élénken érdeklődni a fiúk iránt. Mivel a fiúk szép lánynak tartottak – mindig akadtak rajongóim – náluk találtam meg azt a vigasztalást, bátorítást, amire akkor úgy gondoltam, szükségem volt. Nagyon jól esett megfürödni nap, mint nap az ő tetszésükben (ez hízelgett hiúságomnak). Ez volt az a terület a tanulás mellett, ahol sikerélményeim voltak, így hát ebbe menekültem.
Közben nagyon sok jó dolog is történt velem: jól tanultam, s a Gondviselésnek hála nemsokára főiskolai bölcsész diplomát szereztem, majd munka mellett elkezdtem egyetemi tanulmányaim is. Közben elmentem egy-egy keresztény ifjúsági táborba, ahol különös módon többször is megérintett az Úr a csendben és a természet szépségén keresztül. Ekkor egy rövid időre megértettem, hogy Ő létünk forrása és Ő a végső cél is, de amikor visszakerültem a világ forgatagába, ismét elragadott a hiúság, a divatos ruhák, az anyagi világ szépségei.
Szerelmi kapcsolataimon is érezni lehetett, hogy nem igazán volt rajtuk Isten áldása: a barátaim nem élték a keresztény értékrendet, és így mindig visszahúztak engem, nem tudtam a lelki életben előrejutni, fejlődni – erre sajnos csak később jöttem rá. Mindig a teremtményeknek akartam megfelelni és nem a Teremtőnek, sajnos nem az Urat tettem az első helyre az életemben. Így lassan kialakultak rendetlen ragaszkodásaim, a kötődések, amelyek persze számtalan lelki sebet ejtettek rajtam, és egy-egy csalódás után úgy éreztem bizony, hogy a világ omlott össze. Akkor még nem tudtam, hogy ezek a sebek az én bűneim következményei voltak; azt hittem ártatlanul szenvedek. Mivel az Úr zárt ajtókra talált a szívemben, továbbra is vak maradtam. De az egyre szaporodó csalódások arra késztettek, hogy mindinkább csendesedjek el; éreztem a szívem mélyén, csak Isten lehet a megoldás.
Éppen egy ilyen nehéz életszakasz lezárása után Budapesten kezdtem új életet, és itt találkoztam gyerekkori ismerősömmel, Ibolyával, akivel egy városból származunk, és aki éppen 1 hónappal korábban költözött a fővárosba, mint én. A lelki sebek, a közös sors közel hoztak bennünket egymáshoz, többször találkozgattunk, beszélgettünk, és az Úr Ibolyán keresztül ismét megszólított:
„Gyere, mert nálam vigaszra lelsz, és begyógyítom minden sebedet!”
Ibolya mély lelki életet élő lány volt korábban is, és tudtam, hogy ez nem véletlen, hogy mi most éppen találkoztunk. Már nem volt kérdés, hogy ez az Úr kegyelme. Szépen lassan visszataláltam Hozzá, és éreztem, a szeretetkapcsolatom az Úrral egyre mélyül.
Feltettem magamnak a kérdést: „Hogyan is szerethetek valakit, ha alig ismerem?” Tudtam, nemcsak teológiai téren hiányosak az ismereteim, de sokat kell egyedül lennem a csendben, hogy Ő is szólhasson hozzám. Ezt sajnos az utóbbi években csak nagyon ritkán tettem meg. Ekkor kezembe vettem néhány könyvet – többek között Szent Ágoston Vallomásait és Ignacio Larranaga-tól a Názáreti Szegényt – mert kimondhatatlanul vágyódtam az Úr Jézus után. Elismertem Őt személyes Megváltómnak, és tudtam, hogy Ő bűneim ellenére sem taszít el, éppen ellenkezőleg: minél több a bűnöm, annál gyengédebb szeretettel közeledik felém és emel föl engem. Ugyanaz a felismerés fogalmazódott meg bennem is, mint Ágostonban: „Istenem, Te végtelen Szépség, én mindig kívül kerestelek Téged, és Te belül voltál....itt voltál bennem....”.
Szárnyalni tudtam volna a boldogságtól, ezt a környezetemben sokan észre is vették, látványosan mindig jó kedvem volt, azt mondták, sugárzom!! Nagy lelkesedéssel kezdtem el október 6-án a Szentlélek Szemináriumot, melynek az előadásait István atya tartotta. Ez a szeminárium nagyon sok kegyelmet tartogatott számomra, és a kis csoportunk számára is. Most először az életemben éreztem úgy, hogy feltétel nélkül rá tudom bízni magam az Úrra, és életem azon területeit is át tudom adni Neki, melyeket eddig még sohasem. „Most már nem számít senki és semmi, csak az Úr”- gondoltam. Őt kell valamennyiünknek az első helyre tennünk életünkben, mert ha hagyjuk Őt működni, akkor fogjuk csak megtapasztalni, hogy sohasem csalatkozunk! Ha csak a magunk feje után megyünk, annak mindig hasra esés lesz a következménye. Higgyétek el, ez biztosan így van!!!
Szeretnék hálát adni az Úrnak István atyáért, Ibolya testvéremért és a Szentlélek Szemináriumon részt vevő csoporttársaimért, mert tudom, hogy valamennyien a Gondviselés eszközei voltak, akiken keresztül áradt felém Isten kegyelme.
Továbbá hálát adok Varró István testvérért is és az Elizeus Közösségért (akik a Tömő utcai kápolnában tartanak nyílt evangélizációt minden szerdán 19 órai kezdettel), a közös dicsőítésekért, a tanításokért, a közbenjáró imákért, mert ezeken az alkalmakon is gazdagon ajándékozott meg az Úr. Most, közel 30 évesen értettem meg, hogy Krisztus a mi boldogságunk, a mi életünk egyetlen célja, és hogy nélküle nincs jövőnk.
Kedves Testvérek, merjük átadni Neki életünket, és tapasztaljuk meg a Szeretet számtalan csodáját! Dicsőség legyen az Úrnak! :-)
Budapest, 2009. február 24.
Czuczor Aliz
tanárnő
Forrás: Emmausz Közösség
2013. június 2., vasárnap
Égi eledel
"A lángok azonban nem emésztették föl a bennük járó múlandó lények testét, és nem olvasztották el a könnyen olvadó égi eledelt, amely jéghez hasonlított." Bölcs 19,21
Szerelmeddel felhatolsz az egekig
Szerelmeddel felhatolsz az
egekig,
És a te hűséged felér a felhőkig,
Igazságod mint a magas hegycsúcsok,
És bölcsességed mint a tenger mély,
Magadhoz vettél.
/: Betöltöd szívem igaz boldogsággal,
Békesség van a te szárnyaid alatt,
Kenyeremet az asztalodról eszem,
Vizem az élet forrásából fakad,
Királyom vagy. :/
La - la - la
És a te hűséged felér a felhőkig,
Igazságod mint a magas hegycsúcsok,
És bölcsességed mint a tenger mély,
Magadhoz vettél.
/: Betöltöd szívem igaz boldogsággal,
Békesség van a te szárnyaid alatt,
Kenyeremet az asztalodról eszem,
Vizem az élet forrásából fakad,
Királyom vagy. :/
La - la - la
Forrás: Sárga könyv 156. sz. ének
Az Úr az én pásztorom
Az Úr az én pásztorom,
nyomában járok,
Mellette nem szűkölködöm.
Zöldellő réteken pihentet engem,
Csendes vizekre terelget.
R1.: Jézus, drága jó Pásztorom,
Úr Jézus, Te tudod mindnyájunk nevét
Jézus, követünk, bárhová is mondod,
Jézus, mi is halljuk, halljuk hangodat.
Lelkemben felüdít nevéhez híven,
Az igazság útján vezet !
Nem érhet soha semmi baj, mindig velem vagy,
Botod oly biztonságot ad !
Refr1.
Az ellenségeim előtt asztalt terítesz,
Olajjal elárasztod fejem.
Jóságod s kegyelmed, Uram, követnek engem,
Amíg csak tart az életem !
Jézus, Téged vár ez a nép vissza,
Jézus, Te mondod: Ne félj, kicsi nyáj !
Lá - lá - lá ...
Mellette nem szűkölködöm.
Zöldellő réteken pihentet engem,
Csendes vizekre terelget.
R1.: Jézus, drága jó Pásztorom,
Úr Jézus, Te tudod mindnyájunk nevét
Jézus, követünk, bárhová is mondod,
Jézus, mi is halljuk, halljuk hangodat.
Lelkemben felüdít nevéhez híven,
Az igazság útján vezet !
Nem érhet soha semmi baj, mindig velem vagy,
Botod oly biztonságot ad !
Refr1.
Az ellenségeim előtt asztalt terítesz,
Olajjal elárasztod fejem.
Jóságod s kegyelmed, Uram, követnek engem,
Amíg csak tart az életem !
Jézus, Téged vár ez a nép vissza,
Jézus, Te mondod: Ne félj, kicsi nyáj !
Lá - lá - lá ...
Forrás: Sárga könyv 25.
számú ének
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)