A Szentlélek ajándékai

“A bölcsesség hozzásegít a természetfölöttiek értékeléséhez; az értelem arra képesít, hogy a hitigazságokat igazi értelmük szerint fogjuk föl; a tudomány arra, hogy megkülönböztessük a hamis tanítástól; a tanács az időszerű teendőink között igazít el, hogy a szeretetből kiindulva tevékenykedjünk; az erősség abban segít, hogy az Istenbe vetett bizalom a nehézségek között se vesszen el; a jámborság növeli a hódolatot a mennyei Atya előtt és megőriz a szolgai lelkülettől; az istenfélelem erőt ad a bűn kerülésére.” (forrás: Katolikus Lexikon) A 6-os kiscsoport a Szentlélek ajándékaival készült erre az alkalomra.

1. Bölcsesség (Réka):

“Éjszaka aztán íme, megjelent neki Isten és mondta: “Kérj, amit akarsz s megadom neked.” Salamon erre így válaszolt Istennek: “Te az én atyámmal, Dáviddal, nagy irgalmasságot cselekedtél és helyébe engem tettél királlyá. Nos tehát, Uram Istenem, teljesedjék ígéreted, amelyet atyámnak, Dávidnak, tettél. Mivel te tettél engem néped királyává, amely oly sok s annyira megszámlálhatatlan, mint a föld pora, adj nekem bölcsességet és értelmet, hogy tudjak ki- és bejárni néped előtt: hiszen ki tudná helyesen kormányozni ezt a te nagy népedet?” Isten erre így felelt Salamonnak: “Mivel ez tetszett leginkább szívednek és nem kértél gazdagságot, vagyont s dicsőséget, sem azoknak az életét, akik gyűlölnek téged, sőt még hosszú életet sem, hanem bölcsességet és tudományt kértél, hogy kormányozni tudd népemet, amelynek királyává tettelek: megadom neked a bölcsességet és a tudományt, sőt olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok majd neked, hogy nem akad hozzád hasonló sem előtted, sem utánad a királyok között.”

Már egészen fiatalon megragadott engem ez az idézet. Mindig is úgy éreztem, hogy Salamon helyében én is a bölcsesség ajándékát választanám. Így amikor bérmálkozásra került a sor és a felkészítő szerzetes nővérek azt mondták, hogy választhatunk egy személyes ajándékot, amit különösen is kérhetünk a Szentlélektől, én a bölcsességet választottam. Akkortól kezdve bármikor a Szentlelket hívtam, elsősorban a bölcsesség lelkét kértem.

Azt tapasztaltam az eddigi életemben, hogy a bölcsesség megszerzése sok nehézséggel és fájdalommal jár. Ezáltal lesz egy olyan rálátásunk a világra, ami segítségével sokkal rétegeltebben és tapasztaltabban szemlélhetjük a különböző élethelyzeteket. Ahhoz, hogy a bölcsebb legyek, Isten különböző akadályokat engedett az életembe. Sok kudarcot és fájdalmat éltem meg, sokszor elbuktam, de ezáltal tanultam problémamegoldó mechanizmusokat, egy idő után tudtam egy lépést hátralépni és összefüggéseiben, objektívebben látni az életem problémáit. Egyre több erőm lett a következő zuhanásaimnál felállni és a már kialakított módszereket önmagam helyrepofozásában tudtam alkalmazni. Egy idő után arra is rájöttem, hogy az adott probléma a jelen problémája, amely az egész életet tekintve csupán egy pont, így perspektivikusan láthattam a jelent. Aztán küldött az Úr nehéz sorsú, vagy az enyémmel gyökeresen ellentétes gondolkodású embereket, akik rávilágítottak, hogy az élet nem fekete-fehér, megtanítottak az elfogadásra, bővült a látóköröm és a világszemléletem.

Mindennek összefoglalására olvastam egy nagyon szép idézetet, amit szeretek néha felidézni a nehezebb időszakaimban. … és Isten azt mondta…

2. Értelem (Gábor):

Mit jelent számomra az értelem? Főként két dologban élem meg. Az egyik része a tudatosság az életemben: tudom, ki vagyok, tudom, milyen állapotban vagyok, tudom, mit szeretnék. Ez segít a dolgok megkülönböztetésében: ha tudom magamról, hogy rossz kedvű vagyok, akkor annak megfelelően tekintek a dolgokról alkotott véleményemre. Kicsit olyan ez, mint amikor valaki depressziós, akkor magát is, a világot is sötétebbnek látja. Viszont ha tudja magáról, hogy depressziós, akkor tudja azt is, hogy sötétebbnek látja a világot a valóságnál, értelmével tudja korrigálni a véleményét. Tisztában lenni magaddal, a belső és külső világoddal, és ez alapján egyenesen élni: számomra ez az értelem ajándéka.

Ehhez kapcsolódik egy másik dolog is: neveltetésemben erősen benne van az önuralom, öntudat fontossága. Számomra az önuralmam, öntudatom, tulajdonképpen az értelmem egy akkora kincs, amit nem szeretnék elveszíteni. Ezért van az, hogy például sosem voltam részeg, és nem is szeretnék az lenni, inkább a szükségesnél jobban tartózkodom az alkoholtól. Ezért van az, hogy nem szeretek nagy tömegbe menni, ahol könnyen elveszíted az egyéniségedet, önmagad. Mert gyerekkorom óta kincsnek élem meg az öntudatot.

3. Tudomány (Bálint):

Amikor matematikát kutatok vagy olvasok; gyakran ér az az élmény, hogy ha végre egy új fogalmat vagy tételt sikerül megérteni, akkor kiderül, hogy mögötte van egy jóval bonyolultabb és érdekesebb dolog, amit még nem értek. Ahogy egyre többet foglalkozom matematikával, egyre inkább meglátom, hogy milyen keveset is tudok valójában belőle.

Isten ismeretének tudományához még sokkal kevésbé értek, de azt gondolom, ott is hasonlóan lehet a dolog: ha valami keveset sikerül is felfogni, megérteni Istenből vagy a tervéből, ezzel együtt fény derül még pár mélyebb rétegre is, amelyek talán örökre kifürkészhetetlenek maradnak.

A tudomány ajándéka számomra talán éppen azt jelenti, hogy bár csak igen keveset tudhatunk meg, a Szentlélek mégis felébreszti bennünk a vágyat a többet tudásra. Az a kevés, amit így megtudhatunk, már az is hozzásegíthet olykor minket ahhoz, hogy jobban meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól.

4. Jótanács (Ági)

A jótanács ajándéka egyike a Szentlélek azon ajándékainak, melyeket Szent Tamás az okosság erényével, valamint a Mi Atyánk imádság ötödik kérésével kapcsol össze. A jótanács ajándéka az erkölcsi életben értelmi szerepet tölt be, vagyis értelmi ajándék. Fő gyakorlati feladata, hogy kellő fénnyel világítsa meg az összes erényt, beleértve magát az okosságot is, sőt, az erkölcsi életben szerepet játszó többi ajándékot is (például az erősség és a jámborság), melyeket a Szentlélek ad nekünk.

Miért olyan fontos ez az ajándék?

Azért, mert az emberi cselekvés mérlegelő, átgondolt és döntésből születő cselekvés, hiszen értelmünk is racionális, vagyis lépésről lépésre haladó értelem. Más szóval, gondolkodnunk kell, mielőtt megértenénk valamit. Az emberi értelem nem villanásszerűen fog fel dolgokat, legalábbis nem mindent. A jótanács, mint a Szentlélek ajándéka és indítása nem mérlegelő értelmünk gyengeségét, ügyetlenségét akarja kipótolni, kijavítani. Sokkal inkább abban segít bennünket, hogy jobban, mélyebben, világosabban megértsük azokat a természetfeletti valóságokat, melyeket az embernek fontos tudnia, megismernie, mielőtt cselekszik. A jótanács ajándéka főleg inspiráció, belső indítások által segít bennünket, sokszor nem is tudjuk miként, mégis tapasztaljuk, hogy valahogy „beugrott” valami jó dolog, vagy „ráébredtünk” mit is kellene tenni, milyen irányba menjünk.

A jótanács ajándéka azonban nem csupán az értelmünket segíti fényével, hanem akaratunkat is megerősíti az okos döntésben. Akaratunknak ez az erősítése, támogatása a kegyelem bennünk munkálkodó erejének, fényének köszönhető. A kegyelem és a szeretet, melyek mintegy összeforrasztanak, eggyé tesznek bennünket az isteni valóságokkal az irántuk való belső vonzódás, vágyakozás és szeretet által, a Szentlélek tulajdonképpen használja értelmünket és akaratunkat.

A Szentlélek „két okból is használja képességeinket”: Egyrészt azért, hogy Isten megdicsőüljön bennünk, és általunk, rajtunk keresztül is megvalósuljon az Ő szerető terve a világgal. Másrészt azért, hogy mi magunk is, akikben munkálkodik a Szentlélek, megtaláljuk a helyes mértéket és így valóban természetfeletti módon és okossággal tudjunk cselekedni a magunk és mások javára és Isten dicsőségére.

A jótanács ajándéka, mint minden más ajándék is, közvetlenül teszi igazzá, helyessé, Istennek tetszővé akaratunkat és vágyóképességeinket. Ezen kívül megvilágítja értelmünket, hogy helyesen ismerjük fel a problémákat, helyzeteket, helyesen mérlegeljünk és helyesen is tudjunk dönteni. A jótanács által megvilágosított értelmünk körültekintővé tesz bennünket a körülményekkel kapcsolatban is: fogékonyabbak leszünk az árnyalatokra, apró különbségekre, és belső hallásunk is finomodik.

A jótanács ajándéka elsősorban a rendelkezésünkre álló eszközök, lehetőségek iránt tesz bennünket fogékonnyá, növelve megkülönböztető képességünket. Így cselekvésünk végül valóban Isten tervei, elgondolásai és egyáltalán az isteni dolgoknak megfelelően valósul meg, úgy, hogy az mások vagy magunk, vagy sokak javára váljon.

5. Lelki erősség (Anti)

A Csücsop mellett egy másik közösségnek, a váci egyházmegyés Tiszamenti Nagyboldogasszony Közösségnek is tagja vagyok. Most is előttem van, amikor először találkoztam ezekkel a fiatalokkal. Ifjúsági találkozót szerveztek Tiszaföldváron – a plébánián, amelyet szüleim vezetnek – és a találkozónak ezt a címet adták: “Az elfelejtett Isten”. A Szentlélek volt a téma, és a cím jól kifejezte, hogy a Szentlélek a legtitokzatosabb isteni személy. Titokzatos ő is, az ajándékai is, így a lelki erősség ajándéka is. Csak a hatását tapasztalhatjuk. Hogyan? Erre hoztam néhány példát.

A második világháború idején bombatalálat ért egy olasz óvodát. Mintegy 40 gyermek vesztette életét a támadás során. Az anyukák egy része ezután elfordult Istentől, más részük viszont még vallásosabb lett. Mi lehetett a döntő különbség a két csoport között?

Másik példám szintén a második világháború idejéből való. Az egyik koncentrációs táborban egy falfelületen a következő graffiti olvasható: “Ha Isten létezik, könyörögnie kell majd a megbocsátásomért.” Auschwitzban viszont megtörtént az is, hogy egy Maximilian Kolbe nevű lengyel pap önként vállalta a halált egyik rabtársa, egy kétgyermekes családapa helyett. Megtörni nem tudták, az éhségbunkerből két hétig imádság és zsoltározás hallatszott ki. Áldozata nem volt hiábavaló, a családapa, Franciszek Gajowniczek túlélte a koncentrációs tábort.

Hogyan lehetséges az, hogy ugyanazok a körülmények végletesen ellentétes reakciókat váltanak ki az emberekből? Igaznak tűnik a mondás: “nem az a fontos, ami velünk, hanem ami bennünk történik” Nem a körülmények a legfontosabbak, hanem az ember maga, aki képes arra, hogy történjék bármi is, a méltóságát megőrizze.

Ilyen erős lenne az ember? Aki csak egy kicsit is ismeri magát, az tudja, hogy nem. Az erőnket – kapjuk.

Életem legnehezebb időszakaiban magam is sokszor hallottam a kísértést: “az Isten elfelejtkezett rólad. Az Isten talán nem is létezik”. Hogy maradt meg ennek ellenére a hitem? A magam erejéből? Nem gondolnám. Talán erre lehet egyértelműen azt mondani, hogy ami megtartott, az a Szentlélek ereje volt.

6. Jámborság (Gábor)

Talán nem meglepő, hogy ez az az ajándék, amiről senki se akart igazán beszélni. Mert vagy a meghunyászkodás, vagy a rózsaszín bigottság jut eszünkbe róla. Nekem sem volt túl sok kedvem hozzá, de amikor felmerült, hogy ki fogjuk hagyni, akkor azért utánaolvastam kicsit, hogy ez mit is jelent. És megtetszett.

Mit találtam? Két dolgot. Lelki oldalról az igazán jámbor ember az, aki teljes békében van a világgal, Istennel. Bármilyen küzdelem, fájdalom éri, azt Istenre hagyatkozva el tudja fogadni. Ez milyen jó dolog! Soha többé nem kell félned, szoronganod, hiszen megbízol Istenben. Olyan élő kapcsolatod van Vele, hogy bármi érhet, tudod, hogy Ő segít. Ez nem egy pillanatnyi lelkiállapot, hanem egy egész életre kitartó dolog. Amiért meg kell küzdeni. És nem egy dolgokba való belefásultság, hanem valami mély szeretete Istennek és a teremtett világnak.

A “másik fajta” jámborságról pedig ezt találtam:

Jámbornak lenni egyáltalán nem könnyű. Hogy kívánja bármelyik porcikám mások megbecsülését, tiszteletét vagy a kötelesség érzetét, amikor úgy érzem, hogy le akarnak nyomni, levegőnek néznek, elém tolakodnak? Miért tiszteljem azt, aki engem semmibe vesz? Hogy ne fulladjak meg attól, hogy mindig engedelmeskednem kell? És mit tegyek azzal a borzasztó nagy félelemmel, hogy ha nem teszem, akkor nem fognak szeretni, elfogadni…

Ismerősen hangzik? Ez esetben valószínűleg neked is örömöt fog okozni, ha emlékeztetlek rá, hogy mellesleg van Szentlélek is. És nem csak úgy elvan magának, hanem ajándékokat osztogat Krisztus megváltottainak. Felülírja az emberi, ideig tartó érdekközpontúságot; segít megtalálni az egyensúlyt az önzés és a szolgalelkűség között; rávezet arra, hogy hogyan lehet bensőséges kapcsolatban maradni Istennel és az emberekkel; megtanítja, hogy hogyan támaszkodhat „Isten szegénye” a gondviselés Atyjára; vagy hogyan lehet tettekre váltani a hitet, a reményt és a szeretetet.

A jámborság ajándék. Ingyen van – csak kérni kell.

Érte nem kell tenni semmit. Vele viszont annál többet. Merthogy nem úgy működik ez, mint egy alkalmazás, amit egyszer beállítasz, aztán fut magától és még a frissítéssel sem kell bajlódnod. A lélek kicsit olyan, mint az én fatengelyes telefonom: időnként automatikusan átáll arra a hálózatra, amit korábban már engedélyeztem neki. A világ tele van csábítással, kísértéssel és nekem újra és újra tudatosan Isten felé kell fordítani a gondolataimat, érzéseimet, mert a lélek is észrevétlenül tud hálózatot váltani. Csak egy kis időre felejtem el, ki az Ura az életemnek, és máris garázdálkodni kezd az önzés bennem és körülöttem.

7. Istenfélelem (Vajk)

Hangosan kiált az utcán a bölcsesség, És a tereken is fölemeli hangját. Kiabál a lármás utcáknak elején, Szót emel a kapuk nyílásánál, a városban. Meddig kedvelitek, Ó, ti éretlenek, az éretlenséget, Ó, ti szemtelenek, a pimasz fecsegést? Meddig gyűlölik az észt az esztelenek? Hallgassatok korholó szavamra!!!! Kiöntöm előttetek egész lelkemet, És a szavaimat elétek tárom: Mert amikor hívtalak benneteket, Nem jöttetek, Oda sem néztetek, Amikor a kezemet nyújtottam; Semmibe vettétek minden tanácsomat, És a feddésemmel mit sem törődtetek. Ezért most én is nevetek bajotokon, Gúnyolódom, Ha hatalmába kerít titeket a rettegés, Ha rátok tör a félelem, mint a zivatar, Ha szélvihar módján közeleg romlásotok, Ha utolér az ínség és a szorongattatás. Akkor hívnak, de én nem felelek, Akkor keresnek, de nem találnak. Mivel gyűlöletes volt előttük a belátás, És az Úr félelmét kevésre becsülték, Mivel elvetették tanításomat, És a korholásomat megvetették, Azért most csak egyék tetteik gyümölcsét, Lakjanak jól azzal amit kiterveltek. A balgákra pusztulást hoz elpártolásuk, Jómódjuk tönkreteszi a bolondokat. De aki rám hallgat biztonságban élhet, Nyugodt lehet, nem kell rettegnie a bajtól. Fiam, ha magadévá teszed szavaimat És megtartod parancsaimat, Megnyitva füledet a bölcsességnek S kitárva szívedet az okosságnak, Igen, csak ha tudásért kiáltasz, És bölcsesség után sóvárog a hangod, Ha mint ezüst után, úgy kutatsz utána, És mint kincsnek, úgy keresed nyomát, Akkor érted meg az Úrnak félelmét, S nyered el az Úrnak ismeretét. Mert csak az Úr adhat bölcsességet, Az ő szájából származik tudás és értelem.

Péld. 1,20-2,6

Nekem, a bölcsességnek birtokomban van az eszesség, én találtam fel az éleslátás tudományát. Az én tulajdonom a jó tanács és a siker, enyém az okosság és enyém a lelkierő. [Az Úr félelme a rossznak utálata.] A gőg és a fennhéjázás, a gonosz élet és a száj hamissága gyűlöletes nekem.

Péld. 8, 12-14 (A királyi bölcsesség megszemélyesítése)

Megépítette a házát a bölcsesség, s hét oszlopát is felállította. Barmait levágta, borát megkeverte, és az asztalát is megterítette. Kiküldte szolgálóit és kihirdette a város magasabb pontjain: „Tapasztalatlanok, kerüljetek beljebb!” Az értetleneknek meg ezt mondja: „Gyertek, egyetek a kenyeremből, igyatok a borból, amelyet kevertem! Éljetek, csak hagyjatok fel a dőreséggel és járjatok az értelem útjain!”

Péld. 9, 1-6 (A vendégszerető bölcsesség)

Az Úrnak félelme tisztesség, dicsőség Csupa vidámság és ünnepi koszorú. Az Úrnak félelme üdíti a szívet, Ujjongó örömet ad s hosszú életet. Jó véget ér aki tiszteli az Urat, Halálának napján irigykedve nézik. A bölcsesség kezdete az Úr félelme; Már anyjuk méhében megkapják a hűek. Az emberi szívekben biztos alapra lelt, Szilárdan fog állni utódaikban is. A bölcsesség telje az Úrnak félelme, Gyümölcsei egészen megittasítanak. Megtölti házukat csupa drágasággal, Szép alkotásaival a csűrjük megtelik. A legfőbb bölcsesség az Úrnak félelme: Békét és egészséget teremt maga körül. Látta, megszámlálta: Okosságot ad és érteni tudást, S dicsővé teszi, aki ragaszkodik hozzá. A bölcsesség gyökere az Úrnak félelme, Ágai pedig a napok sokasága.

Sirák 1, 11-20

Kérdések:

Van-e kedvenc “ajándékod”, ha igen, miért az?
Érezted-e valamikor a Szentlélek ajándékozó jelenlétét az életedben?
Mit tehet az ember azért, hogy elnyerje a Szentlélek egyes ajándékait?
Szoktál imádkozni a Szentlélekhez?
Eleget beszélünk-e a Szentlélekről, vagy inkább az “elfelejtett isteni személy” kategóriájába tartozik?
Volt-e már olyan az életedben, hogy úgy érezted: Isten nem a rossz körülményeket változtatja meg, hanem inkább erőt ad azok elviselésére?

Forrás: Csütörtöki Csoport Katolikus Ifjúsági Közösség