Június 14-én kedden délben
mutatták be a Szentszék sajtótermében a Hittani Kongregáció Iuvenescit
Ecclesia, az Egyház megfiatalodik kezdetű dokumentumát, melyet Ludwig Müller
bíboros-prefektus és Luis Ladaria érsek-titkár látott el kézjegyével a Hittani
Kongregáció részéről. Az egyház hierarchikus és karizmatikus jellegét és
egymáshoz való viszonyát bemutató dokumentumot Ferenc pápa március 14-én hagyta
jóvá és így a dekrétum maga március 15-i keltezésű. Kedden délben Ludwig Müller
bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa és Marc Ouellet bíboros, a Püspöki
Kongregáció prefektusa, valamint Piero Coda prelátus, a Nemzetközi Teológiai
Bizottság tagja mutatták be az új dokumentumot a sajtó képviselőinek, María del
Carmen Aparicio Valls, a Gergely egyetemen professzorasszonyának a
tanúságtételével. A „Iuvenescit Ecclesia” dokumentum a püspököket szólítja meg,
de természetesen rajtuk keresztül az egész egyházat és alapvető kérdésként a hierarchikus
és karizmatikus adományok kapcsolatát elemzi, melyek az egyház életét és
küldetését szolgálják.
Harmonikus és egymást kiegészítő
kapcsolat, a főpásztor iránti engedelmességgel
A „Iuvenescit Ecclesia”
dokumentum teológiai, nem pedig pasztorális-gyakorlati megközelítését adja
azoknak a kérdéseknek, melyek az egyházi intézmények és az új egyházi
mozgalmak, társulatok kapcsolatából erednek. A dokumentum hangsúlyozza a
hierarchia és a karizma harmonikus egymáshoz kapcsolódását és egymást
kiegészítő jellegét, amennyiben „a karizmák rendezett és termékeny részvétele
az egyház közösségében” nem hatalmazza fel őket arra, hogy „kivonják magukat az
egyházi hierarchia iránti engedelmességből, továbbá jogcímet sem ad nekik
önálló szolgálatra”. „Az egyház élete és missziós küldetése számára
elengedhetetlen fontosságú adományoknak, vagyis a hiteles karizmáknak tehát
tekintetbe kell venniük az egyház missziós nyitottságát, a pásztorok és az egyház
benső élete iránti szükséges engedelmességgel együtt”.
Ne állítsuk szembe a hivatalos
egyházat a szeretet egyházával
A karizmáknak a szembeállítása
vagy éppen egymás mellé helyezése a hierarchikus adományokkal szemben azonban
tévedés lenne. Nem szabad ugyanis szembeállítani a hivatalos egyházat a
szeretet egyházával, mert „az egyházban a lényeges intézmények karizmatikusak”,
másfelől pedig a „karizmáknak hivatalos jelleget kell ölteniük, hogy
következetesek és folyamatosak legyenek”. Ilyen módon mindkét szemlélet együtt
halad, hogy „közösen jelenítsék meg Krisztus misztériumát és üdvözítő művét a
világban”.
A karizmatikus jelleg soha ne
hiányozzon az egyházban, de szükséges az egyházi érettség is
Az új egyházi valóságoknak egy
bizonyos „egyházi érettségre” kell eljutniuk, mely magába foglalja „a teljes
értékelésüket és az egyházba való beilleszkedésüket, mindig közösségben a
püspökökkel és figyelemmel az útmutatásaik iránt”. Az új egyházi valóságoknak
létezése „az egyház szívét örömmel és hálaadással tölti el”, de ugyanakkor arra
kéri őket, hogy „pozitív kapcsolatokat építsenek ki az összes többi
adománnyal”, melyek jelen vannak az egyház életében, azzal a céllal, hogy azok
„nagylelkű támogatást kapjanak és a püspökök atyai éberséggel kísérjék őket, hogy
együtt osztozzanak az egyház javaiban és evangelizáló küldetésében”.
A hiteles karizmák
megkülönböztetésének a jegyei
De hogyan lehet felismerni a
hiteles karizmatikus adományt? – teszi fel a kérdést a Hittani Kongregáció
Iuvenescit Ecclesia kezdetű dokumentuma. Válaszként a megkülönböztetésre utal,
mely az egyházi hatóság illetékessége, a következő sajátos szempontok szerint:
a szentség eszközeként szolgálni az egyházban, elköteleződni az evangélium
missziós hirdetésében, a teljes katolikus hitet megvallani, az egész egyházzal
való tényleges tanúságtétel, becsületes készséggel elfogadni hittani és
pasztorális tanításait, elismerni és megbecsülni az egyház más karizmatikus
jelenségeit, alázattal elfogadni a megkülönböztetés nehéz pillanatait, lelki
gyümölcsöket teremni, mint a szeretet, béke, öröm és emberség, tekintettel
lenni az evangelizálás társadalmi dimenziójára és végül tudatában lenni annak a
ténynek, hogy a „társadalom leginkább elhagyatott tagjai iránti elkötelezettség
nem hiányozhat egy hiteles egyházi valóság életéből”.
Kánonjog szerinti hivatalos
elismerés
Az említett megkülönböztetésen
túl a Hittani Kongregáció új dokumentuma két alapvető szempontot jelöl meg,
melyeket figyelembe kell venni az új egyházi valóságok jogi elismerésekor, a
kánonjog által meghatározott normák szerint. Az első szerint „tekintettel kell
lenni az egyes egyházi közösségek karizmatikus sajátosságára”, hogy „elkerüljük
a jogi kényszerítést és ne gyötörjük halálra az újdonságot”. A másik szempont
pedig az alapvető egyházi rendszert érinti, vagyis elő kell segíteni, hogy „a
karizmatikus adományok ténylegesen beilleszkedjenek az egyház életébe,
elkerülve annak a veszélyét, hogy azokat párhuzamos valóságként értelmezzük, a
hierarchikus adományok rendjére való hivatkozás nélkül”.
Az egyetemes és a helyi egyház
közötti kapcsolat elengedhetetlen feltétel
A Hittani Kongregáció új
dokumentuma nyilvánvalóvá teszi, hogy a hierarchikus és karizmatikus adományok
kapcsolatának tekintettel kell lennie az egyetemes és a helyi egyház közötti
elengedhetetlen és alkotó jellegű kapcsolatra. Ez azt jelenti, hogy a karizmák
az egész egyház javára születtek, de benső lényegüknél fogva egy konkrét
egyházmegye szolgálatában kell megvalósulniuk. Ezen túlmenően ezek a karizmák
annak a hiteles jelentőséget jelentik, hogy mindenki élhesse és gyarapíthassa a
saját keresztény hivatását, akár házasság, papi nőtlenség vagy felszentelt
szolga minőségében. Az Istennek szentelt élet is az egyház karizmatikus
dimenziójába illeszkedik, mert a lelkiség egy jelentős erőforrássá válhat akár
a világi hívek, akár a papság számára, mindkettőt segítve abban, hogy saját
konkrét hivatását megélje.
Tekintsünk Mária példájára
A Hittani Kongregáció Iuvenescit
Ecclesia kezdetű dokumentuma végül arra hívja az olvasót, hogy „tekintsen
Máriára, az Egyház Anyjára, a Szentlélek kezdeményezései iránti teljes
engedelmesség és a fénylő alázat példájára”. Közbenjárása adja, hogy a „Lélek
által a hívek között bőségesen osztott adományt engedelmesen befogadják és hogy
az gyümölcsöt hozzon az egyház és az egész világ javára”.
Vértesaljai László SJ
Forrás: Vatikáni Rádió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése