Az első Pünkösd

A Szentlélek elküldése

Az Úr megadta az Istenben való újjászületés hatalmát tanítványainak, amikor így szólt hozzájuk: Menjetek, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében! 
Azt ígérte ugyanis már a próféták által, hogy a végső időkben majd kiárasztja magát szolgáira és szolgálóira, hogy prófétáljanak. Ezért leszállott az Isten Fiára, miután az az ember Fiává lett, és általa kedve telt abban, hogy az emberi nemben lakjék, az emberek között maradjon, és szállást vegyen Isten teremtményeiben, teljesítse bennük az Atya akaratát, és megújítsa őket az elöregedésből Krisztus újdonságára. 
Lukács írja, hogy a Szentlélek az Úr mennybemenetele után Pünkösdkor leszállt az apostolokra. Ő az, akinek hatalma van arra, hogy az összes népet elvezesse az életre, és megnyissa számukra az új szövetséget. Ezért minden nyelven egybehangzóan dicsőítették az Istent, mert a Szentlélek hozta egységre a különálló törzseket, és ő ajánlotta fel őket az Atyának, mint az összes nép zsengeáldozatát. 
Az Úr is megígérte már előre, hogy elküldi a Vigasztalót, aki bennünket előkészít Istennek. Amint ugyanis a száraz búzaliszt víz nélkül nem lehet egy tésztává és egy kenyérré, úgy mi sem lehetünk Krisztus Jézusban egyek a mennyből származó víz nélkül. S ahogy a száraz föld képtelen termést hozni, ha nem jut nedvességhez, úgy mi is, akik előzőleg száraz fák voltunk, soha nem teremhetnénk az élet gyümölcseit a magától jövő isteni eső nélkül. 
Testünk ugyanis a fürdő által nyeri el az egységet a romolhatatlansággal, lelkünk pedig a Lélek által. 
Isten Lelke leszállt az Úrra, a bölcsesség és az értelem Lelke, a tanács és az erősség Lelke, a tudás és a jámborság Lelke és Isten félelmének Lelke (vö. Iz 11, 2), akit azután az Úr továbbadott Egyházának, amikor elküldte a Vigasztalót az egész földre, ahová az Úr szava szerint a sátán: mint a villám, bukott le az égből (Lk 10, 18). Éppen ezért van szükségünk az Isten harmatára, hogy meg ne égjünk, és terméketlenné ne váljunk, s ahol vádlónk van, legyen ott a Védelmezőnk is. Hiszen az Úr a Szentlélekre bízta emberét, aki rablók kezébe esett, akin ő maga megkönyörült, és bekötözte sebeit, aztán két királyi dénárt adott, hogy a Szentlélek által az Atya és a Fiú képét és belénk írt jelét magunkba fogadva gyümölcsöztessük a ránk bízott dénárokat, és megsokszorozva számoljuk le az Úrnak.

Forrás: Szent Iréneusz püspök és vértanú „Az eretnekségek ellen” című értekezéséből (Lib. 3, 17, 1-3: SCh 34, 302-306)

„Újdonság, összhang, küldetés” – ez a három szó foglalja össze a Szentlélek működését

Ferenc pápa homíliája Pünkösdvasárnap ünnepén

A Szentatya szentbeszédében nemet mondott a partikularizmusokra, az egyházzal párhuzamos utakra, amelyek megosztottságot okoznak. A pünkösdvasárnapi szentmisét a pápa a Szent Péter téren mutatta be, amelyet ismét zsúfolásig megtöltöttek a világ minden részét képviselő mozgalmak, új közösségek, világi társulások tagjai, akik a Hit éve alkalmából zarándokoltak el az Örök Városba. A Szentatyával együtt misézett 70 bíboros és püspök, valamint 400 pap.

Homíliájában Ferenc pápa a Szentlélek kiáradásáról elmélkedett, amelyet a feltámadt Krisztus vitt véghez az egyházban. Kegyelmi esemény volt, amely betöltötte a jeruzsálemi Cenákulumot, hogy azután elterjedjen az egész világon. A jeruzsálemi Cenákulumban az apostolok értelmét és szívét pontosan meghatározható, konkrét jelek ejtették ámulatba: mint az égből támadt zaj, a heves szélvész, a fellobbanó tüzes nyelvek, amelyek mindegyikükre leereszkedtek és eltöltötték őket a Szentlélekkel.

A Szentlélek szólásra indította őket: a magukétól eltérő nyelveken beszéltek a tömeghez Isten nagy tetteiről. Mindnyájan új tapasztalatban részesültek. De mi készen állunk erre az újdonságra? – tette fel a kérdést a pápa. Az újdonság mindig kissé félelemmel tölt el bennünket. Nagyobb biztonságban érezzük magunkat, ha mindent ellenőrzésünk alá vonhatunk, ha mi tervezzük meg életünket saját koncepcióink, bizonyosságaink, ízlésünk szerint. Ez történik Istenhez fűződő kapcsolatunkban is. Követjük és befogadjuk őt egy bizonyos pontig; azonban nehezünkre esik, hogy maradéktalan bizalommal ráhagyatkozzunk, hogy a Szentlélek legyen életünk lelke, vezére minden választásunkban – mondta a pápa.

Félünk attól, hogy Isten új utakra vezessen bennünket, hogy ki kelljen lépnünk gyakran korlátolt, bezárt, önző látóhatárunkból, és megnyíljunk Isten horizontjainak.

Az újdonság, amit Isten életünkbe hoz, nem önmagáért való, nem arra szolgál, hogy leküzdje az unalmat, mint ahogy ez gyakran történik napjainkban. Isten újdonsága adja meg számunkra a valódi örömet, lelkünk békéjét, mert Isten szeret minket és csak javunkat akarja.

Nyitottak vagyunk-e Isten „meglepetéseire”? – hangzott a pápa újabb kérdése. Vagy bezárkózunk félelemmel telve a Szentlélek újdonsága előtt? Bátrak vagyunk-e, hogy új utakra lépjünk, amelyeket Isten újdonsága kínál fel, vagy védekezünk mulandó struktúrákba zárkózva, amelyek elveszítették a befogadás képességét?

Ha a Szentlélek látszólag felfordulást kelt az egyházban a karizmák és ajándékok különbözőségeivel, mindez az ő működésével nagy gazdagságot okoz, mert a Szentlélek az egység Lelke, ami nem uniformizálást, hanem összhangot jelent. De csak a Szentlélek tud ilyen módon működni.

Amikor a különbözőségekre törekszünk és bezárkózunk saját partikularizmusunkba, exkluzív csoportunkba, megosztottságot okozunk; amikor mi akarunk egységet teremteni emberi terveink szerint, végül uniformizálunk, mindent egyformává teszünk.

Ha együtt haladunk lelkipásztoraink vezetésével, akik sajátos karizmával és szolgálattal rendelkeznek, ez a Szentlélek működésének a jele. Az egyház az, aki elhozza Krisztust és elvezet Krisztushoz; a párhuzamos utak veszélyesek – fejtette ki homíliájában Ferenc pápa, arra figyelmeztetve a mozgalmakat és közösségeket, hogy ne lépjenek túl az egyház tanításán és az egyházi közösségen.

Tegyük fel a kérdést: nyitott vagyok a Szentlélek összhangjára, leküzdve az exkluzívizmus, az elkülönülés minden formáját? Hagyom, hogy Ő vezessen az egyházban és az egyházzal? A Szentlélek révén lépünk be az élő Isten misztériumába. Megment bennünket egy gnosztikus  egyháztól, amely bezárkózik saját korlátai közé.

A jeruzsálemi Cenákulum Pünkösdje olyan kezdet, amely tovább folytatódik – mondta a pápa, majd feltette az utolsó kérdést: Vizsgáljuk meg: hajlamosak vagyunk-e arra, hogy magunkba, csoportunkba zárkózzunk, vagy pedig hagyjuk, hogy a Szentlélek megnyisson bennünket a küldetésnek?

Forrás: Vatikáni Rádió

Jöjj Szentlélek, jöjj

Új Pünkösdöt várva

P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése Pünkösdvasárnapra

Az Apostolok Cselekedetei 2. fejezetében olvassuk a Szentlélek pünkösdi eljövetelének, kiáradásának csodáját. A Lélek heves szélvészként érkezik az égből, tüzes nyelvek ereszkednek a jeruzsálemi Coenaculumban (az Utolsó vacsora termében) összegyűlt apostolokra, akik a Szentlélek indítására különféle nyelveken beszélnek a Jeruzsálembe összegyűlt, különféle nyelvű zarándokoknak. 

Péter pünkösdi beszéde felfedi az esemény jelentését: Jézus küldetésében beteljesedtek a prófétai jövendölések: ő a megígért Messiás, keresztre feszítették, de harmadnapon feltámadt, megdicsőült, felment a mennybe. „Miután tehát fölszállt az Isten jobbjára, elnyerte az Atyától, majd pedig kiárasztotta a megígért Szentlelket. Ez, amit ti láttok és hallotok. (…) Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Messiássá tette azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.”

Jézus Vigasztalónk, az Igazság Lelkének nevezi a Szentlelket, ki az Atyától származik. Ez a 
Lélek vezette Jézust nyilvános működése során, hogy beteljesítse az Atyától kapott küldetést, ez a Lélek vezeti el az apostolokat a teljes igazságra, Jézus misztériumának teljes megértésére. Ez a húsvét utáni 50. napon elküldött Szentlélek képesíti az apostolokat és valamennyi Krisztus-hívőt arra, hogy tanúságot tegyenek a Feltámadott Úrról minden népnek a föld szélső határáig. 

Az Ősegyház fokozatosan felismeri (az első század végén született János-evangélium már világosan tanúsítja), hogy a Szentlélek a harmadik Isteni Személy, az Atya és a Fiú kölcsönös szeretete, az a Szeretet, amely a Fiú által kiáradt a világra, és tovább működik az Egyházban, a Krisztus-hívők közösségében.

Az Egyház Krisztus Teste, ahogy Szent Pál tanítja az első Korinthusi levél 12. fejezetében. A Szentlélek különféle lelki adományokkal (karizmákkal) ruházza fel a Test tagjait megbízatásaik szerint, hogy használjanak vele egymásnak és az egész Test növekedését segítsék: hit, nyelvek adománya, tudás, gyógyítás, a jó és rossz szellemek megkülönböztetése. Ismeretes, hogy a jelenkori karizmatikus és pünkösdista mozgalmak e páli tanításra hivatkozva igyekeznek gyümölcsöztetni a Lélek adományait, hogy a közösségek, az Egyház megújulását segítsék. 

Anélkül, hogy most bemutatnánk, bírálnánk e mozgalmak kinövéseit, éppen csak idézem az első Korinthusi levél következő 13. fejezetét, ahol az Apostol „magasztosabb utat” mutat: a szeretet nagyobb ajándék a nyelveken szólásnál, a tudásnál, a prófétáló tehetségnél. A szeretet nagyobb még az isteni erényeknél, a hitnél és a reménynél is, mert megmarad örökre.

Emlékezzünk arra, hogy Boldog XXIII. János pápa, amikor 50. évvel ezelőtt meghirdette az egyetemes zsinatot, azt remélte, hogy új Pünkösd köszönt ránk: az Egyház megújul a Lélek erejében. A pápa arra kérte a hívő népet, hogy olvassa az Apostolok Cselekedeteit, és éljék bele magukat abba az időbe, amikor az Utolsó vacsora termébe összegyűlt apostolok, Máriával, Jézus Anyjával, kitartóan imádkozva várták a Szentlélek eljövetelét. János pápa arra kérte az Urat, hogy mintegy új pünkösdként ismételje meg csodáit a mi korunkban. 

A Zsinat felbecsülhetetlen kegyelem ideje volt. Új távlatokat nyitott meg: kijelölte az Egyház megújulásának körvonalait. A zsinati atyák világosan hirdették: a megvalósítás meghaladja az emberi teljesítőképességet. „A Szentlélek újítja meg, tanítja és vezeti az Egyházat adományaival, és az Evangélium erejével megfiatalítja.” (Lumen gentium 4.) VI. Pál megismételte XXIII. János imáját: arra kérte az Urat, adja meg nekünk az „új Pünkösdöt”. Beszédeiben ezt ismételte: az Egyháznak elsősorban erre a pünkösdi csodára van szüksége: a Szentlélek tüzére. 

Új Pünkösdöt várva tudatosítsuk: szükség van a külső keret, a struktúrák reformjára, az új evangelizálás új eszközeinek felhasználására, párbeszédre és inkulturációra, hidak építésére. De az intézmény megújításán túl főleg imádkozva figyelnünk kell arra: mit mond a Lélek az Egyháznak, és kitárulni a Szeretet Lelkének, hogy átalakítson, újjáteremtsen bennünket, és Krisztus egész titokzatos Testét. Felelősek vagyunk a vajúdó világ megújulásáért!

(ApCsel 2,1-11; 1Kor 12,3- 13; Jn 14, 15-16.23-26)

Forrás: Vatikáni Rádió

Szent Lélek, úgy kérünk szállj le ránk

Szent Lélek szállj le rám

Atya teremtő szeretet Lelke, áradj szét!

Atya teremtő szeretet Lelke,
áradj szét!
Fiú megváltó szeretet Lelke,
áradj szét!
Egyház vezető szeretet Lelke,
áradj szét!
Szentség pecsétje, szeretet Lelke, áradj szét!

Áradj szét Lélek, áradj szét!
Áradj szét, s töltsd be minden hívő szívét!
Szívből jövő imádság Lelke,
áradj szét!
Mélyből fakadó sóhaj Lelke,
áradj szét!

Isteni üzenet dicső Lelke,
áradj szét!
Megbocsátás irgalmas Lelke,
áradj szét!

Áradj szét Lélek, áradj szét!
Áradj szét, s töltsd be minden hívő szívét!

Szabadságom tüzes Lelke,
áradj szét!
Imádságom kitartó Lelke,
áradj szét!
Szenvedésem tűrő Lelke,
áradj szét!
Békességem gyönyörű Lelke,
áradj szét!

Áradj szét Lélek, áradj szét!
Áradj szét, s töltsd be minden hívő szívét!

Dicsőítelek Atya Lelke,
szent kegyelem!
Magasztallak Fiú Lelke,
örök örömem!

Téríts meg engem Isten Lelke,
legyél életem!
Tarts meg engem szeretet Lelke,
te vagy Istenem!

Áradj szét Lélek, áradj szét!
Áradj szét, s töltsd be minden hívő szívét!

Forrás: Sárga könyv 17. sz. ének

Az élő Jézust magasztalom és kiárad rám a Lélek

Pünkösdi himnusz

(Beata nobis gaudia)

Boldog örömre visszatért 
az évköre nagy ünnepért! 
Midőn a Lélek vígasza 
suhant le tanítványira. 
A Tűz lobogó lángokon 
titkos jelt: nyelvet rájuk ont. 
Hogy szívük áradó legyen, 
szeretve égjen tüzesen! 
Mindenki nyelvén szólának; 
riadva hallja pogányhad! 
Hiszi: hívőket bor hevít, – 
de lelkük Lélektől telik! 
Küld ezzel Isten titkos jelt, 
hogy Húsvét szentidő letelt. 
Nagy Ötvenes – lejárt körén 
Sínáról fénylik új Törvény^[1]… 
Most, – kegyárasztó Istenünk – 
arcúl borulva esdeklünk: 
Égből még egyre ránk bocsásd 
Szentlelked, kincs-kiáradást… 
Egykor, megszentelt szíveket 
Jóság malaszttal töltetett… 
Bocsáss meg minden bűnt nekünk, 
békélt szív ülje ünnepünk!

(Szent Hiláriusnak tulajdonított himnusz)

1. Az ötven jubiláris szent szám; adósság engedés, rabszabadítás az 50. évben; a Vörös tengeren átkelés 50. napján, a Sínai hegynél köt Isten szövetséget, ád Tízparancsolatot.

Forrás: Piaristák

1. Beata nobis gaudia
   Anni reduxit orbita,
   Cum Spiritus paraclitus
   Illapsus est Apostolis.
2. Ignis vibrante lumine
   Linguæ figuram detulit,
   Verbis ut essent proflui,
   Et caritate fervidi.
3. Linguis loquuntur omnium,
   Turbæ pavent Gentilium:
   Musto madere deputant,
   Quos spiritus repleverat.
4. Parata sunt hæc mystice,
   Paschæ peracto tempore,
   Sacro dierum circulo,
   Quo lege fit remissio.
5. Te nunc Deus piissime
   Vultu precamur cernuo,
   Illapsa nobis cœlitus
   Largire dona Spiritus.
6. Dudum sacrata pectora
   Tua replesti gratia:
   Dimitte nostra crimina,
   Et da quieta tempora.
7. Deo Patri sit gloria,
   Et Filio, qui a mortuis
   Surrexit, ac Paraclito.
   In sæculorum sæcula.

Forrás: http://www.cathcorn.org