Új Pünkösdöt várva

P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése Pünkösdvasárnapra

Az Apostolok Cselekedetei 2. fejezetében olvassuk a Szentlélek pünkösdi eljövetelének, kiáradásának csodáját. A Lélek heves szélvészként érkezik az égből, tüzes nyelvek ereszkednek a jeruzsálemi Coenaculumban (az Utolsó vacsora termében) összegyűlt apostolokra, akik a Szentlélek indítására különféle nyelveken beszélnek a Jeruzsálembe összegyűlt, különféle nyelvű zarándokoknak. 

Péter pünkösdi beszéde felfedi az esemény jelentését: Jézus küldetésében beteljesedtek a prófétai jövendölések: ő a megígért Messiás, keresztre feszítették, de harmadnapon feltámadt, megdicsőült, felment a mennybe. „Miután tehát fölszállt az Isten jobbjára, elnyerte az Atyától, majd pedig kiárasztotta a megígért Szentlelket. Ez, amit ti láttok és hallotok. (…) Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Messiássá tette azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.”

Jézus Vigasztalónk, az Igazság Lelkének nevezi a Szentlelket, ki az Atyától származik. Ez a 
Lélek vezette Jézust nyilvános működése során, hogy beteljesítse az Atyától kapott küldetést, ez a Lélek vezeti el az apostolokat a teljes igazságra, Jézus misztériumának teljes megértésére. Ez a húsvét utáni 50. napon elküldött Szentlélek képesíti az apostolokat és valamennyi Krisztus-hívőt arra, hogy tanúságot tegyenek a Feltámadott Úrról minden népnek a föld szélső határáig. 

Az Ősegyház fokozatosan felismeri (az első század végén született János-evangélium már világosan tanúsítja), hogy a Szentlélek a harmadik Isteni Személy, az Atya és a Fiú kölcsönös szeretete, az a Szeretet, amely a Fiú által kiáradt a világra, és tovább működik az Egyházban, a Krisztus-hívők közösségében.

Az Egyház Krisztus Teste, ahogy Szent Pál tanítja az első Korinthusi levél 12. fejezetében. A Szentlélek különféle lelki adományokkal (karizmákkal) ruházza fel a Test tagjait megbízatásaik szerint, hogy használjanak vele egymásnak és az egész Test növekedését segítsék: hit, nyelvek adománya, tudás, gyógyítás, a jó és rossz szellemek megkülönböztetése. Ismeretes, hogy a jelenkori karizmatikus és pünkösdista mozgalmak e páli tanításra hivatkozva igyekeznek gyümölcsöztetni a Lélek adományait, hogy a közösségek, az Egyház megújulását segítsék. 

Anélkül, hogy most bemutatnánk, bírálnánk e mozgalmak kinövéseit, éppen csak idézem az első Korinthusi levél következő 13. fejezetét, ahol az Apostol „magasztosabb utat” mutat: a szeretet nagyobb ajándék a nyelveken szólásnál, a tudásnál, a prófétáló tehetségnél. A szeretet nagyobb még az isteni erényeknél, a hitnél és a reménynél is, mert megmarad örökre.

Emlékezzünk arra, hogy Boldog XXIII. János pápa, amikor 50. évvel ezelőtt meghirdette az egyetemes zsinatot, azt remélte, hogy új Pünkösd köszönt ránk: az Egyház megújul a Lélek erejében. A pápa arra kérte a hívő népet, hogy olvassa az Apostolok Cselekedeteit, és éljék bele magukat abba az időbe, amikor az Utolsó vacsora termébe összegyűlt apostolok, Máriával, Jézus Anyjával, kitartóan imádkozva várták a Szentlélek eljövetelét. János pápa arra kérte az Urat, hogy mintegy új pünkösdként ismételje meg csodáit a mi korunkban. 

A Zsinat felbecsülhetetlen kegyelem ideje volt. Új távlatokat nyitott meg: kijelölte az Egyház megújulásának körvonalait. A zsinati atyák világosan hirdették: a megvalósítás meghaladja az emberi teljesítőképességet. „A Szentlélek újítja meg, tanítja és vezeti az Egyházat adományaival, és az Evangélium erejével megfiatalítja.” (Lumen gentium 4.) VI. Pál megismételte XXIII. János imáját: arra kérte az Urat, adja meg nekünk az „új Pünkösdöt”. Beszédeiben ezt ismételte: az Egyháznak elsősorban erre a pünkösdi csodára van szüksége: a Szentlélek tüzére. 

Új Pünkösdöt várva tudatosítsuk: szükség van a külső keret, a struktúrák reformjára, az új evangelizálás új eszközeinek felhasználására, párbeszédre és inkulturációra, hidak építésére. De az intézmény megújításán túl főleg imádkozva figyelnünk kell arra: mit mond a Lélek az Egyháznak, és kitárulni a Szeretet Lelkének, hogy átalakítson, újjáteremtsen bennünket, és Krisztus egész titokzatos Testét. Felelősek vagyunk a vajúdó világ megújulásáért!

(ApCsel 2,1-11; 1Kor 12,3- 13; Jn 14, 15-16.23-26)

Forrás: Vatikáni Rádió

Szent Lélek, úgy kérünk szállj le ránk

Szent Lélek szállj le rám

Atya teremtő szeretet Lelke, áradj szét!

Atya teremtő szeretet Lelke,
áradj szét!
Fiú megváltó szeretet Lelke,
áradj szét!
Egyház vezető szeretet Lelke,
áradj szét!
Szentség pecsétje, szeretet Lelke, áradj szét!

Áradj szét Lélek, áradj szét!
Áradj szét, s töltsd be minden hívő szívét!
Szívből jövő imádság Lelke,
áradj szét!
Mélyből fakadó sóhaj Lelke,
áradj szét!

Isteni üzenet dicső Lelke,
áradj szét!
Megbocsátás irgalmas Lelke,
áradj szét!

Áradj szét Lélek, áradj szét!
Áradj szét, s töltsd be minden hívő szívét!

Szabadságom tüzes Lelke,
áradj szét!
Imádságom kitartó Lelke,
áradj szét!
Szenvedésem tűrő Lelke,
áradj szét!
Békességem gyönyörű Lelke,
áradj szét!

Áradj szét Lélek, áradj szét!
Áradj szét, s töltsd be minden hívő szívét!

Dicsőítelek Atya Lelke,
szent kegyelem!
Magasztallak Fiú Lelke,
örök örömem!

Téríts meg engem Isten Lelke,
legyél életem!
Tarts meg engem szeretet Lelke,
te vagy Istenem!

Áradj szét Lélek, áradj szét!
Áradj szét, s töltsd be minden hívő szívét!

Forrás: Sárga könyv 17. sz. ének

Az élő Jézust magasztalom és kiárad rám a Lélek

Pünkösdi himnusz

(Beata nobis gaudia)

Boldog örömre visszatért 
az évköre nagy ünnepért! 
Midőn a Lélek vígasza 
suhant le tanítványira. 
A Tűz lobogó lángokon 
titkos jelt: nyelvet rájuk ont. 
Hogy szívük áradó legyen, 
szeretve égjen tüzesen! 
Mindenki nyelvén szólának; 
riadva hallja pogányhad! 
Hiszi: hívőket bor hevít, – 
de lelkük Lélektől telik! 
Küld ezzel Isten titkos jelt, 
hogy Húsvét szentidő letelt. 
Nagy Ötvenes – lejárt körén 
Sínáról fénylik új Törvény^[1]… 
Most, – kegyárasztó Istenünk – 
arcúl borulva esdeklünk: 
Égből még egyre ránk bocsásd 
Szentlelked, kincs-kiáradást… 
Egykor, megszentelt szíveket 
Jóság malaszttal töltetett… 
Bocsáss meg minden bűnt nekünk, 
békélt szív ülje ünnepünk!

(Szent Hiláriusnak tulajdonított himnusz)

1. Az ötven jubiláris szent szám; adósság engedés, rabszabadítás az 50. évben; a Vörös tengeren átkelés 50. napján, a Sínai hegynél köt Isten szövetséget, ád Tízparancsolatot.

Forrás: Piaristák

1. Beata nobis gaudia
   Anni reduxit orbita,
   Cum Spiritus paraclitus
   Illapsus est Apostolis.
2. Ignis vibrante lumine
   Linguæ figuram detulit,
   Verbis ut essent proflui,
   Et caritate fervidi.
3. Linguis loquuntur omnium,
   Turbæ pavent Gentilium:
   Musto madere deputant,
   Quos spiritus repleverat.
4. Parata sunt hæc mystice,
   Paschæ peracto tempore,
   Sacro dierum circulo,
   Quo lege fit remissio.
5. Te nunc Deus piissime
   Vultu precamur cernuo,
   Illapsa nobis cœlitus
   Largire dona Spiritus.
6. Dudum sacrata pectora
   Tua replesti gratia:
   Dimitte nostra crimina,
   Et da quieta tempora.
7. Deo Patri sit gloria,
   Et Filio, qui a mortuis
   Surrexit, ac Paraclito.
   In sæculorum sæcula.

Forrás: http://www.cathcorn.org

„Nem lehetünk ’időszakos’ keresztények, minden nap imádkozzunk a Szentlélekhez”

Ferenc pápa katekézise az általános kihallgatáson

A szerda délelőtti általános kihallgatáson Ferenc pápa a Szentlélek működéséről szólt, aki az Egyházat és mindnyájunkat elvezet az Igazságra. Jézus maga mondja tanítványainak: „a Szentlélek elvezet titeket a teljes igazságra” (Jn 16, 13), mivel Ő maga „az Igazság Lelke” (vö. Jn 14,17; 15,26; 16,13).

Olyan korban élünk, amikor eléggé szkeptikusak vagyunk az igazsággal szemben. XVI. Benedek gyakran beszélt a relativizmusról, amely azt állítja, hogy semmi sem végleges, az az igazság, amit mi annak tartunk, vagyis az emberek egyetértésének eredménye. Felmerül a kérdés: létezik-e valóban „az” igazság? Mi „az” igazság? Megismerhetjük-e az igazságot?

A pápa utalt Poncius Pilátusra, a római helytartóra. Amikor Jézus kinyilatkoztatja neki küldetése mély értelmét, Pilátus vállat vont és így szólt: „Mi az igazság?” (Jn 18,37,38). Nem képes megérteni, hogy „az” Igazság előtte áll, nem képes felfedezni Jézusban az igazság arcát, amely Isten arca. Jézus azonban éppen ez: az Igazság, aki az idők teljességében „testté lett” (Jn 1,1.14). Eljött közénk, hogy megismerjük őt. Az igazságot nem úgy fogjuk fel, mint egy dolgot, hanem az igazsággal találkozunk. Nem birtokoljuk, hanem egy Személyben találkozunk vele.

De ki ismerteti fel velünk, hogy Jézus „az” igazság Szava, az Atyaisten egyszülött Fia? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. Szent Pál azt tanítja, hogy senki sem mondhatja: „Jézus az Úr”, csak a Szentlélek által (vö. 1Kor 12,3). Éppen a Szentlélek, a feltámadt Krisztus ajándéka az, aki felismerteti velünk az Igazságot. Jézus „Parakleitosznak” „Vigasztalónak” mondja, vagyis ő az, aki segítségünkre jön, aki mellettünk áll, hogy támaszunk legyen ebben a megismerési folyamatban; az Utolsó Vacsorán Jézus arról biztosítja tanítványait, hogy a Szentlélek mindent megtanít majd nekik, eszükbe juttatja szavait (vö. Jn 14,26).

Hogyan működik tehát életünkben és az Egyház életében a Szentlélek, aki elvezet bennünket az igazságra? – hangzott Ferenc pápa kérdése. Mindenekelőtt emlékezteti a híveket Jézus szavaira és azokat szívükbe vési. Éppen e szavak által – mint ahogy ezt előre megjövendölték az Ószövetség prófétái – Isten törvénye belevésődik szívünkbe és bennünk mindennapi választásaink, tetteink, értékítéletünk vezérfonalává válik.

Megvalósul Ezekiel próféta nagy jövendölése: „Akkor majd tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok minden tisztátalanságtól, s minden bálványtól megtisztítalak benneteket. Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet oltom belétek és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint éljetek, és szemetek előtt tartsátok törvényeimet és hozzájuk igazodjatok” (36.25-27).

Valóban, legbensőbb lényünkből fakadnak tetteink: szívünknek kell megtérnie Istenhez, és a Szentlélek átalakítja azt, ha megnyílunk felé – mondta szerda délelőtti katekézisében Ferenc pápa.

A Szentlélek Jézus ígéretének megfelelően elvezet bennünket a „teljes igazságra” (Jn 16,13). Nemcsak a Jézussal való találkozásra vezet el, aki az Igazság teljessége, hanem elvezet bennünket az „Igazság” belsejébe, vagyis egyre mélyebb szeretetközösségre lépünk magával Jézussal, nekünk adja Isten dolgainak megértését. Ehhez nem juthatunk el saját erőnkből. Ha Isten nem világosítja meg bensőnket, keresztény mivoltunk felületes marad.

Az egyházi szent hagyomány leszögezi, hogy az igazság Lelke működik szívünkben, felélesztve azt a „hitérzéket” (sensus fidei), amely révén, a II. Vatikáni Zsinat tanítása szerint, Isten népe a Tanítóhivatal vezetésével hűségesen csatlakozik a kapott hithez, azt helyes ítélettel elmélyíti, és egyre inkább alkalmazza életében (vö. Lumen gentium 12. pont).

Tegyük fel magunknak a kérdést: nyitott vagyok-e a Szentlélek működésének, imádkozom-e hozzá, hogy világosítson meg és tegyen fogékonyabbá Isten dolgai iránt?

Gondoljunk Máriára, aki szívébe véste a hallottakat és „el-elgondolkodott rajtuk” (vö. Lk 2,19.51). A hit szavainak és igazságainak befogadása, hogy életté váljanak, a Szentlélek működésével valósul meg és növekszik – állapította meg katekézisében a Szentatya. Ebben az értelemben tanulnunk kell Máriától, újból át kell élnünk igenjét, maradéktalan készségét arra, hogy befogadja Isten Fiát életébe, amely attól a perctől kezdve teljesen átalakult.

A Szentlélek, az Atya és Fiú „lakást” vesznek bennünk: Istenben és Istenből élünk. De életünket valóban Isten hatja át? Mennyi mindent helyezünk Istennél előbbre?

Kedves Testvérek: engedjük, hogy a Szentlélek világossága elárasszon bennünket, hogy bevezessen minket Isten Igazságába, aki életünk egyetlen Ura. A hit évében tegyük fel magunknak a kérdést: valóban megtettük-e azt a lépést, hogy jobban megismerjük Krisztust és a hit igazságait, olvasva a Szentírást és elmélkedve róla, tanulmányozva a Katolikus Egyház Katekizmusát, a szentségekhez járulva? Azt is kérdezzük meg magunktól: milyen lépéseket teszünk ahhoz, hogy a hit irányítsa egész létünket?

Nem lehetünk „időszakos” keresztények, csak néhány percben, bizonyos körülmények között, egyes választásainkban; kereszténynek kell lennünk minden pillanatban! Krisztus igazsága, amelyet a Szentlélek tanít meg és ajándékoz nekünk, örökre és maradéktalanul érinti egész életünket. Fohászkodjunk hozzá gyakrabban, hogy vezessen bennünket Krisztus tanítványainak útján! – fejezte be szerda délelőtti katekézisét az általános kihallgatáson Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Hogyan vezet minket a Szentlélek?

Könyvajánló

Eberhard Mühlan: Hogyan vezet minket a Szentlélek?

Eberhard Mühlan elkötelezett keresztény. Egyformán fontos számára a komoly imaélet, közösségvezetés, bibliai tanítások – előadások, és a családi élet. Jelen könyvében elmondja nekünk hogyan tanult meg engedelmeskedni a Szentlélek levezetésének. A megújult keresztény számára rendkívül fontos, hogy helyes ismerete legyen a Lélek vezetéséről. Így elkerülhet bizonyos veszélyeket, elsietett döntéseket, rossz tanácsokat. A Lélek vezetése felszabadít és erővel tölti meg keresztény életünket. A szerző nem katolikus, de megállapításai minden keresztény számára megfontolandók. Szempontjait a katolikus olvasók számára a következőkkel egészíteném ki. A Lélek üzenetének elbírálásánál fontos szempont a Biblia mellett: a katolikus egyház tanítása. Mivel az egyházat ugyanaz a Szentlélek vezeti, mint aki személyes vezetést ad, a kettő nem kerülhet szembe egymással.

Forrás: Moly

Tini Lelkes Napok

Lelkes Napok