Egyházunk tanítása szerint aki nem él igazán szép, tiszta életet itt a földön, annak biztos, hogy a tisztítótűzben kell várakoznia az örök boldogság előtt. (A megátalkodott bűnös sajnos sokszor eleve csak a pokolra juthat, ez egy másik, szomorú irány.)
A tisztítótűzben való szenvedésről viszonylag keveset tudunk. Azt tudjuk biztosan, hogy létezik és ez egy tisztulási lehetőség és szükségesség az örök boldogság „előszobájában”. Isten csodálatos szeretete és elrendezése révén vannak olyan lelkek (emberek), akik kapcsolatba tudnak kerülni a tisztítótűzben szenvedő lelkekkel. Ilyen személy volt Mária Simma, aki 1915-2004-ig élt Ausztriában. Megélhetésben, munkában a hétköznapok kemény küzdelmét élte egész életében. Az Úr szép lassan rávezette, hogy a tisztítótűzben szenvedő lelkekkel való kapcsolattartás karizmáját megélje, gyakorolja. Így lett a Szenvedő Lelkek apostola, közvetítője. Ez a karizma kemény terhet rótt Mária Simmára, aki szeretettel, önként vállalt különböző áldozatokat, szenvedéseket a Szenvedő Lelkek megmentésért, kiszabadításáért. Egy különös eset megérintett ebből a könyvből. Egyszer egy 555-ben élt kölni pap szenvedő lelke jelent meg Máriánál (1400 éve szenvedett már a lelke). Önként vállalt vezeklésre kérte Máriát, aki szeretetben igent mondott rá, hogy ne kelljen az Utolsó Ítéletig szenvednie a pap lelkének. Nagyon nehéz hét következett Mária számra. A lélek minden nap megjelent, és újabb és újabb szenvedéseket helyezett rá. Olyan érzése volt, mintha szétszakítanák a tagjait. A lélek ránehezedett az asszonyra: olyan volt, mintha oldalról hegyes tőröket döftek volna belé. Máskor meg az volt az érzése, mintha egy tompa vasat nyomtak volna a tagjaihoz, amely a teste ellenállása hatására elgörbült, aztán behatolt minden testrészébe. A léleknek azokért a gyilkosságokért kellett bűnhődnie, amelyeket Szent Orsolya társnőin követett el. Továbbá mert a hitet megtagadta, többszörös házasságtörést követett el, és a szentmisét méltatlanul mutatta be – isteni kegyelem, hogy nem jutott a pokolra… Elgondolkodtató, hogyha a földi életünkben nem tudjuk vétkeinket tiszta szívből megbánni, akkor milyen sok szenvedés vár ránk. Egyre több lélek kért segítséget Máriától. A paráznaságért és a magzatelhajtásért vállalt vezeklés szörnyű testi fájdalmakkal és heves rosszulléttel járt. Máskor úgy érezte, mintha órákon át jégtömbök között feküdne; a hideg a csontja velejéig hatolt: ez a vallással szembeni lagymatag vagy hideg magatartás büntetése volt. A kölni pap súlyos esetét követően – ezt az üzenetet kapta – még hat lélek ügyét kell magára vennie, akiket csak az önkéntes vezeklés szabadíthat meg. Ezek után már sok léleknek könnyebb módon is szabadulást hozhat, Jézus Anyjának irgalmassága révén. Mária Simma alábbi gondolatát igencsak meg kellene fontolni mindannyiunknak: „Csak az örökkévalóságban fogjátok felismerni, mit kezdtetek az életetekre kiszabott idővel: éveitekkel, napjaitokkal és óráitokkal – és mi mindent kezdhettetek volna velük. Ott válik világossá számotokra, mi mindent mulasztottatok el. Ezért használjátok ki az időt még az életben, hogy mindent jóvátegyetek! Mennyi mindent megtennének az emberek azért, hogy újra kezdjék az életüket, ha tudnák, hogy mi az örökkévalóság!” Istennek a tisztítótűzben megnyilvánuló szeretete és igazságossága Mária Simma számára csodálatos harmóniában tárult a szeme elé. Minden lélek a bűneinek fajtája és a bűn-elkövetés lelkületének megfelelően kapja meg a büntetéseit. A szenvedés intenzitása különböző. Némelyek szenvedése olyan, mint amilyet az ember egy küzdelmekkel teli földi élet során átél. Ők arra várnak, hogy megpillantsák Istent. A legkeményebb tisztítótűzben eltöltött egyetlen nap többnek számít, mint tíz év a tisztítótűz gyengébb fokozatában. Az ördög gyötörhet olyan lelkeket is, akiknek részük volt abban, hogy mások a pokolra jutottak. A Szenvedő Lelkek csodálatra méltó türelemmel viselik gyötrelmeiket, és áldják Isten könyörületességét, amely lehetővé tette számukra, hogy elkerüljék a poklot. Tudják, hogy megérdemlik a szenvedést, és bánják a bűneiket. Máriához, az Irgalom Anyjához imádkoznak. Mária Simma sok olyan lelket is látott, akik Isten Anyjának a segítségére vártak. Aki életében azt hiszi, hogy a tisztítótűz valami jelentéktelen dolog, így hát nyugodt lélekkel vétkezhet, az keservesen meg fogja tapasztalni ennek az ellenkezőjét. Hogyan segíthetünk a Szenvedő Lelkeken?
- szentmise felajánlásával,
- vezekléssel,
- rózsafüzér imádkozásával,
- keresztúti ájtatossággal,
- adományokkal és jócselekedetekkel,
- szentelt gyertya gyújtásával,
- szenteltvíz széthintésével…
és természetesen imádsággal!
A Szenvedő Lelkek úgy látják: sokan azért kerülnek a pokolba, mert túl kevés imát mondanak értük. Mondjuk el minél gyakrabban, akár minden reggel és este ezt a búcsúval járó imát: Jézus, aki a lelkeket oly bensőségesen szereted, könyörögve kérlek a te Szent Szíved halálküzdelméért és a te legszentebb Anyád fájdalmáért, tisztítsd meg Szent Véreddel a világ minden bűnösét, akik most halálukon vannak, és még ma meg fognak halni. Jézus isteni Szíve, aki elszenvedted a halálfélelmet, irgalmazz a haldoklóknak. Ámen.
Forrás: Jánossy Gábor, az „Élményeim a szenvedő lelkekkel” c. könyv előszava alapján, Marana Tha, 2011.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése