Közösségek bemutatása 13.

Betánia Katolikus Közösség

Pécsett működő közösségünk szerepéről legjobban talán a II. Vatikáni Zsinat “Apostolicam Actuositatem “ kezdetű dekrétumából - mely a világi hívek apostolkodásáról szól - kaphatunk megfelelő képet.

Küldetésünk… „Mivel a világiakra éppen az jellemző, hogy világi környezetben és világi tevékenységek közepette élnek, Isten arra hívja őket, hogy buzgó keresztény lelkülettel kovász módjára apostolkodjanak a világban.”

…a  Szentlélek által…

„A Szentlélek, aki Isten népének megszentelésén a szolgálat és a szentségek által munkálkodik, apostolkodásukhoz a hívőket is ellátja különleges adományokkal (vö. 1Kor 12,7), ,,tetszése szerint osztván kinek-kinek'' (1Kor 12,11), hogy valamennyien a kapott ajándékok szerint ,,egymás szolgálatára legyenek'', mint ,,Isten sokféle kegyelmének letéteményesei'' (1Pt 4,10) az egész test épülésére a szeretetben (vö. Ef 4,16). E karizmák - a legkisebbeket is beleértve - elfogadásából ered minden egyes hívő joga és kötelessége, hogy a kapott ajándékokat az emberek javára és az Egyház épülésére használja föl az Egyházban és a világban; a Szentlélek szabadságában, aki ,,ott fú, ahol akar'' (Jn 3,8), és közösségben testvéreikkel Krisztusban, főképpen a pásztoraikkal, akiknek feladata, hogy ítéletet mondjanak a karizmák hitelességéről és rendezett használatáról, nem azért, hogy kioltsák a Lelket, hanem hogy mindent vizsgáljanak meg és a jót tartsák meg (vö. 1Tesz 5,12.19.21).”

…életállapottól függetlenül…

„A világi hívek lelki életének sajátos formát ad a házas és családi állapot, a nőtlenség vagy özvegység, a betegség, valamint a hivatásbeli és társadalmi tevékenység.

…az Egyházhoz szorosan kapcsolódva.

„Ápolják magukban az egyházmegyéhez tartozás tudatát, melynek a plébánia egy sejtje; főpásztoruk hívására kapcsolódjanak be az egyházmegyei munkába.

Miért Betánia a nevünk?  

A Betánia név jelentése: a “szegények háza”. Itt történt számos fontos evangéliumi esemény, melyek alapvető fontosságúak voltak Jézus életében is.

Két Betánia nevű helység létezett.

* Az egyik Jeruzsálemtől keletre, a Getszemáni kerttől nem messze található. Itt éltek barátai, Márta, Mária és testvérük Lázár illetve a Leprás Simon is. Ide járt Jézus megpihenni, virrasztani, új erőt meríteni a küldetésének beteljesítéséhez. Itt ment fel - tanítványi szemeláttára - a mennybe és imádta Őt a bűnös asszony, mikor megkente drága olajjal Simon házában. Szeretett barátját - Lázárt - is itt támasztotta fel.

* A másik Betániát a Jordán mellett, Keresztelő János működésének helyszíneként azonosítják, ahol a hagyomány szerint Jézus is megkeresztelkedett. Egyes kutatások Illés mennybemenetelét is ide kötik.

Látható, hogy a történések szinte keretbe foglalják Jézus földi életét. Mi is szeretnénk Őhozzá hasonló életet élni, azaz szegénynek lenni mindabból, amit a világ adhat és gazdagnak lenni Isten kegyelmében, így szolgálva mások felé.

Nyitott alkalmaink különböző korosztályoknak

Közösségünk szeretettel várja nyitott alkalmaira a különböző korosztályhoz tartozókat,

Elsősorban felnőtteknek szóló alkalmaink:

- minden 1. pénteken 19:00-21:00-ig nyitott imaalkalom a Pécsi Imádság Házában (közös dicsőítő imádság, Igehirdetés, köbenjáró imaszolgálat)

Elsősorban fiataloknak (17-25 év) szóló alkalmunk:

- minden 3. csütörtökön 19:00-21:00-ig nyitott imaalkalom a Pécsi Imádság Házában (közös dicsőítő imádság, Igehirdetés, köbenjáró imaszolgálat)

10-15 éves korosztálynak

- havi rendszerességgel tartanak fiataljaink szombat délután kisközösségi alkalmat a Pécsi Imádság Házában. Mivel még változó a szombatok időpontja, ezért az alábbi e-mail címen lehet érdeklődni a következő alkalom időpontjáról: info@betania.hu

Forrás: Betánia Közösség

Aktuális kurzusok a Szent András Evangelizációs Iskola szervezésében

 

http://szentandras.ujevangelizacio.hu/

 

Papi hivatás és karizmatikus megújulás

Papi tanúságtételek a karizmatikus megújulással való találkozásról

Hivatásom - Fülöp László atya

1978. április 29-én születtem Alsósófalván. Református templomban részesültem a keresztségben, de később, amikor szüleim elváltak, és Parajdra költöztünk, édesanyám szülei római katolikus nevelésben részesítettek: hittanórára járattak és minden vasárnap elvittek a templomba. Az általános iskola befejezése után inasiskolába nyertem felvételt. Ennek elvégzése után beiratkoztam egy szakiskolába, de itt betegségem miatt csak egy évet végeztem el. Ezen évek alatt rájöttem arra, hogy hosszú távú fizikai munkára nem vagyok alkalmas. Ezért a nyári vakáció után felvételiztem a Korondi Elméleti Líceum matematika-fizika szakára. Érettségi után egy jótevőm bátorítására elvégeztem egy növényvédő technikumot. Ettől kezdve arra készültem, hogy elhagyom Romániát, és egy nyugati országban próbálom az anyagi helyzetünket jobbá tenni. Amikor a Gyergyószentmiklósi Caritason keresztül indulhattam volna dolgozni Svájcba, vízválasztó esemény következett az életemben: fél éves betegség. Többszöri műtét után azt éreztem, hogy a talaj kicsúszott a lábam alól, addigi terveim romba dőltek, nem láttam életem értelmét. Marosvásárhelyen a kórházban mindezt megosztottam egy adventista asszisztensnővel, aki ekkor beszélni kezdett nekem Jézusról, az ő szavaival vigasztalt. Addig Istent nem ismertem, számomra a szentmise is kényszerűség, ceremónia, érthetetlen, megfoghatatlan titokzatosság volt. Ez a személyes beszélgetés kinyilatkoztatás erejével hatott rám. Azon az éjszakán nem tudtam aludni, sokat vívódtam, megpróbáltam a számomra ismeretlen Istenhez fordulni, és azt kértem tőle, hogy szabadítson ki ebből a tarthatatlan állapotból, én nem akarok ilyen körülmények között élni, hanem az igazság keresésének szeretném szentelni az életemet. Eldöntöttem, hogy ezután őszinte keresztény akarok lenni, aki számára a hit nem képmutatás, hanem életmód, értékrend, világnézet. Ez a találkozás számomra csodálatos élmény volt, az életfelfogásomban, erkölcsi magatartásomban pedig radikális változást eredményezett. Miután a kórházból hazavittek, szereztem magamnak egy Szentírást, és ettől kezdve életemet Isten igéje befolyásolta. 2002-ben felvételt nyertem a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskolára. A szemináriumi élet első négy éve biztosította számomra azt a keretet, amelyben lelkileg is, szellemileg is tudtam készülni a lelkipásztori életre. Mégis a korszellem hatására a gyakorlati évre úgy távoztam, hogy meg szerettem volna győződni, nincs hivatásom. Féltem az elköteleződéstől. Mivel a plébánián megszűnt a kötelező imaprogram, amit a szemináriumi élet keretei biztosítottak, megszűnt a személyes imaidőm is. Az imádság elhanyagolása következményeként tékozló fiú módjára kezdtem élni, így lassan megszűnt az Istennel való személyes kapcsolatom. Nehéz volt az oltárnál állva úgy beszélni a szerető Istenről, hogy tudtam, nem élek az Ő jelenlétében. Körülbelül a negyedik hittanórán egy másodikos fiúcska megkérdezte tőlem: "Tisztelendő úr mikor beszél nekünk Jézusról"? Ez a kisfiú ébresztett rá arra, hogy olyan valakit képviselek, akit nem is ismerek személyesen. Egyre több csalódás következett az életemben. Több barátomnak el is mondtam, hogy ott akarom hagyni a Teológiát, de nem mertem megtenni, mert tudtam, hogy a fontos eseményeknél addig nem dönthetek, amíg káosz van az életemben. Eddigi életem legnagyobb fordulópontjának azt tekintem, amikor Csíkszeredában meghívtak egy Fülöp-kurzusra. Gyanakodva mentem el, mert a karizmatikus lelkiségi mozgalmat többen szektának állították be. Rám mégis olyan nagy hatással volt, hogy megváltozott egész lelki életem. Megtapasztaltam az Atya szeretetét, ami úgy érzem, többet ér mindennél. Jó érzés volt rádöbbenni arra, hogy Jézus úgy szeret engem, ahogy vagyok! Isten új emberré formált: addig a prédikációimban mindig másokra hivatkoztam, azóta tudok úgy beszélni Jézusról, mint aki naponta formálja az életemet, jelen van az életemben. Boldoggá tesz a tudat, hogy Isten eszköze lehetek. Jelmondatom: "Az Istent szeretőknek minden a javukra válik" - (Róm 8,28) - e mondat nagyon a szívembe vésődött és meghatározza mindennapjaimat, világnézetemet.

Hivatásom - Rusti Alexandru atya

Ez a nevem, vagy egyszerűen magyarul: Sanyi. Jászvásárban születtem (1981-ben, tehát mindjárt 28 éves leszek) és Besztercén, Észak-Erdélyben nevelkedtem. Itt, a katolikus templomban találkoztam először a magyar kultúrával és vallásossággal, de csak később, az egyetemi évek alatt fogtam neki tanulni is a magyar nyelvet. Szüleim elváltak, én és a húgom édesanyámmal maradtunk. Van egy mostoha kisebb húgom is. Hála Istennek a kapcsolatunk édesapámmal jó. Az elemi iskolát Jászvásárban végeztem, a gimnáziumot és a líceumot Besztercén. Képzőművészeti líceumba jártam. Ezután Kolozsvárra mentem, de nem folytattam a művészpályát, úgy gondoltam, abból nem lehet megélni Romániában. A terveim szerint mentem volna külföldre dolgozni, mint bármelyik "normális" román fiatalember. De azelőtt kellett művelődnöm is egy kicsit, gondoltam én. Hűséges ministráns voltam, annak ellenére, hogy elég rossz fiú módjára éltem. Tehát érdekes módon szerettem az egyházat, és a plébánosom ötlete szerint beiratkoztam a kolozsvári teológiai képzésre. Természetesen nekifogtam tanulni a magyar nyelvet, hogy alkalmazkodjam. Két egyetemi év elmúltával, érdekes módon (vagyis nem nagyon lehet körülírni, hogyan hatott rám, a lelkemre) megkaptam a hivatás kegyelmét Istentől. Mérges voltam - miért pont én, miért kell én pap legyek, nem talál hozzám stb. Az volt a gond, hogy a papság cölibátussal jár, s ez semmiképp nem tetszett nekem. Végül is két hónap belső vívódás után elfogadtam - és boldog voltam. Istennek nem lehet nemet mondani, belülről elég az ember másképpen. Meg kellett szakítsam a kapcsolatot az akkori barátnőmmel. Nem volt könnyű dolog. Na és így kezdődött egy új életszakasz: Gyulafehérvár, hét év szeminárium. Meg kell mondjam, hogy én olyan fiatalember voltam, aki nem éppen angyalka. Vagyis - szabados, könnyelmű, cinikus, ironikus, beképzelt, "művész" stb. Nehéz volt megszokni a fehérvári életet, meg a fehérváriaknak is nehéz volt megszokni engem. Szegény elöljárók! Most, ha visszagondolok, belátom, hogy "kemény dió" voltam számukra. Hálás vagyok türelmükért. Látszólag elfogadtam a cölibátust, a szabályokat - "mert így muszáj" -, de igazán, belsőleg nem így volt. Sokat vívódtam ezzel az első három év alatt. Azután a könnyelműségem győzött, s lemondtam a harcot. Kezdtem mondani magamban - hát ez normális, emberi dolog, lehet így is végezni a dolgokat, nemcsak én vagyok ilyen stb. Nem akartam látni, hogy az ilyenfajta kettősség lelkileg megöli az embert. Mondogattam magamban, hogy én nem tudok ezzel megbirkózni, nem vagyok képes, bennem másképpen folyik a vér, én igazi férfi vagyok. A lényeg az, hogy nem akartam, mert ha az ember nem akar, akkor Isten se segít. Az elöljárók előtt tudtam mutatni, hogy nem is én vagyok a legrosszabb fiú, mert jól ment a tanulás nekem, sok tízesem volt - okostojás voltam. Persze, nagyon gőgös is voltam ezért - senki sem tudott olyan gyorsan s jól tanulni, mint én. De lelkileg száraz és savanyú voltam. Nem foglalkoztam a sok lelki kinccsel, amit a lelkiatyák ajánlottak. A szemináriumban csodálatosan lehet növekedni lelkileg, minden biztosítva van, de én mit se törődtem ezzel. Persze úgy indokoltam: itt semmi se jó, ezek nem is tudnak minket segíteni, az egész hülyeség stb. Úgy múlt el az első négy év, hogy az volt a fontos, hogy én menő fiú legyek. Lelkileg nem fejlődtem, csak tudásban. A gyakorlati év friss levegőt hozott a lelkembe. Találkoztam jó emberekkel, kezdtem jobban érezni, milyen fontos, hogy jó pap legyek. Csíkszeredában első félévben igen sok szeretetet és elfogadást tapasztaltam - ez nagy hatással volt rám, Isten kegyelme kezdett mélyebben működni bennem. Második félévben Vicében árva gyerekekkel foglalkoztam. A plébános ott nagyszerű pszichológus. Az árva gyerekek szeretete s a plébános bölcsessége csodákat műveltek a lelkemben - természetesen Isten használta őket. Következett az 5. év, visszajöttem a szemináriumba. Kezdtem lenyugodni, változtatni a viselkedésemen, a dolgok kezdtek jobban menni. Óriási segítség volt számomra a spirituális, aki szintén nagyszerű pszichológus. Kezdtem rendszeresen járni hozzá, hetente legalább egyszer, és tényleg kezdtem fejlődni lelkileg s erkölcsileg. Felnőtté váltam, nyugodt s mérsékelt lettem, s amikor azt hittem, hogy tényleg jól állok, akkor jött a nagy csapás - bár ez is igen fontos lecke volt Isten részéről az életemben. Nagyon szerelmes lettem, egyszerűen alig tudtam lélegezni. Isten kegyelméből nem hoztam döntést, mert akkor biztos abbahagytam volna a teológiai tanulmányokat. Mindenesetre semmi nem érdekelt a Teológián, nem tudtam koncentrálni semmire, csak vártam a vakációkat, hogy azt a lányt lássam, akibe szerelmes voltam. Diakónusszenteléskor éreztem, hogy kettészakadok. Bár a szentelésnek örültem, nem tudtam nyugodni a szerelmem miatt. Csak később, szentelés után sikerült Isten kegyelméből fájdalmasan elrendezni ezt is. Sokat tanultam ebből - s ezt nem negatíve fogalmazom meg, hogy mit ne tegyek. Megtanultam, mik a gyengeségeim, megtanultam elfogadni sok mindent, ami bennem van, és megtanultam még jobban tisztelni a nőket. Bár az előző években is Isten elhalmozott engem a kegyelmével, bár én nem láttam ezt, szerintem az utolsó év csodálatos volt számomra. Tulajdonképpen a sok minden, ami összegyűlt az előző években: tudás, élettapasztalatok, most felvirágzott. Egyszerűen Isten rám öntötte a kegyelmet, egy nagy vederrel! Két osztálytársam, akik számomra olyanok, mint a testvérek, már korábban csatlakoztak a karizmatikus megújuláshoz, és bennük láttam igen nagy, pozitív változásokat - így kíváncsi lettem erre. Azelőtt én ellene voltam a karizmatikus mozgalomnak - így volt divatos -, "én komoly, férfias pap akarok lenni, nem lebegni!" Azután megenyhültem, vagyis egyszerűen nem törődtem velük, mintha ez jobb lett volna. Végül én is részt vettem a Fülöp-kurzuson, ahol minden előítéletem eloszlott - hát ezek igazi katolikusok, ezek igazán keresztény módon élnek, lám, lehet élni a Szentírás szerint. Ismerkedtem nagyszerű emberekkel, akiknek az életpéldája megérintette a lelkemet. Azután más lelki kurzusokon is részt vettem, és erős lelki fejlődés és gazdagodás indult meg bennem. Nem blamálom egyáltalán a Teológiát, mert én voltam az együgyű, aki nem élt a lehetőségekkel, de az én esetemben az, hogy én is csatlakoztam a karizmatikus mozgalomhoz, döntő volt az életemben. Ez, mint az eső s a sok mag, ami bennem volt, amit a Teológián kaptam (tudás, tapasztalat stb.), kezdett végre gyümölcsöt hozni. Konkrét példák: elfogadtam a cölibátust, rájöttem, hogy családdal vagy család nélkül, a boldogság csak Istentől jöhet; döntöttem a tisztaság mellett; más íze van az imának, a Szentírásnak; másképp prédikálok; tanultam igazán megbocsátani; sokkal türelmesebb vagyok, békésebb stb.; teljes szívemből szeretem a liturgiát; örömteli az életem, élő kapcsolatom van Istennel. Ez nem jelenti azt, hogy szent vagyok, vagy annak hiszem magam, vagy hogy "lebegek", hanem egyszerűen most Isten kegyelméből tudok igazán keresztény módon élni, félelem nélkül. Boldogan várom a papszentelést, jó pap akarok lenni, így szolgálni Istent s az embereket. A karizmatikus megújulás szerintem konkrét válasz a katolikus egyházon belül a 21. század problémáira. Jelmondatom: "Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert az Úr előtt jársz, egyengetni az Ő útját" (Lk 1,76). Mit is mondjak - ez a dolgom, hogy az Úr előtt egyengessem az utat! Ennyi!

Forrás: EKKM

Bárány tanítványai képzés

Megkülönböztetés kurzus Hargitafürdőn

Szeretettel meghívunk július 20-24 között Hargitafürdőn tartott kurzusunkra!

„Adj szolgádnak értelmes szívet, hogy megkülönböztesse a jót és a rosszat...." 1 Kir 3,9

Rohanó világban élünk, és nincs időnk megismerni Isten akaratát, tervét az életünkre.

Ez a kurzus segít:

- Helyesen dönteni, megkülönböztetve belső szándékainkat, motivációinkat, érveinket, megvizsgálva a körülményeket Szent Ignác alapelvei szerint
- Felismerni Isten akaratát az életünkre
- Isten igazságaiban növekedni

A kurzus programja:

- Kezdés: július 20-án, szerdán  d.u. 6-kor
- Befejezés: július 24-én, vasárnap d.u. 3-kor

Helyszín: Hargitafürdő, lelkigyakorlatos ház

A kurzuson azok vehetnek részt, akik már elvégezték a Fülöp kurzust!

Részvétel csak a teljes kurzuson lehetséges!

Részvételi szándékodat jelezd legkésőbb július 4-ig a jelentkezési lap kitöltésével és elküldésével!

Részvételi díj: 220 RON.

Ha a részvételi díj problémát jelent, jelezd és megpróbálunk segíteni.

Bejelentkezés és információ: Bereczki Béla, tel. 0723-214701, e-mail: regnumchristialap@gmail.com

Szeretettel várunk!

„Tisztítsuk meg magunkat a test és a lélek minden szennyétől, és tegyük teljessé megszentelődésünket Isten félelmében.” 2 Kor 7,1

Forrás: EKKM

Beszámoló a Tűz kurzusról

Beszámolóm, élményem, megtapasztalásaim a Tűz kurzusról
 

Szívem mély vágya volt, hogy részt vegyek a Tűz kurzuson, mert többet akartam tudni a Szentlélekről, az Ő munkájáról és adományairól. Úgy gondoltam, nem árt időnként felfrissíteni, amit tudok, ezáltal megerősíteni ismereteimet.

Először a Szentlélekről volt szó, mely lehetővé teszi, hogy megszentelt életet éljünk. Megértettem, hogy Isten azt akarja, hogy megszentelődjünk már itt, a Földön, és olyanokká váljunk, mint Ő, hozzá legyünk hasonlókká. A megszentelődést pedig a Szentlélek végzi bennünk.
Mélyen megmaradt bennem, hogy három dimenzióban kell élnünk a Szentlélekkel, hitben járva, ráhagyatkozni az Ő indíttatásaira, „kilépni bátran a vízre”, és megtenni azt is, ami bolondságnak tűnik.
Fontos számomra, hogy a Szentlélekkel állandó, személyes kapcsolatban legyek, hogy meghalljam és cselekedjem az indíttatásait – legalább megpróbáljak törekedni erre. Amire indít, azt tegyem, mert Ő képessé tesz rá.
A Szentlélek által juthatok el az életszentségre. Ha a kicsiben hű vagyok, akkor sokat bíznak rám. Fontos, hogy amit megkaptam, legyek hűséges, és növekedjek abban, amit Isten elindított bennem.
A házastársi kapcsolatokról való tanításban megmaradt bennem, hogy az a helyes, hogyha átadom önmagamat a házastársamnak. Azért adjam oda önmagamat, mert szeretem a házastársamat, és ne azért, hogy tőle szeretetet kapjak.
A pénzzel való bánásmódról is szó volt: ahogyan a pénzzel bánok, amire költöm, az mutatja meg, hogy mi a fontos számomra. Amibe a legtöbbet fektetek be, az a legfontosabb. A pénz mutatja meg az életünkben az igazi prioritást.
Letisztult bennem, hogy a böjt és a lemondás két különböző dolog. Eddig azt hittem, hogy ha lemondok bizonyos dolgokról, azáltal böjtölök, de itt megértettem, hogy a böjt az, amikor semmit sem eszek.
A továbbiakban szeretném kiemelni a karizmákat. A karizmák Isten és ember együttműködése, és azért vannak, hogy szolgáljunk általuk. Ilyenek a kinyilatkoztatás karizmái és az erőadományok.

A kinyilatkoztatás karizmáihoz tartozik:

- Az ismeret szava: amikor kinyilatkoztatásokat kapok egy személyről, amikor pontosan látom a helyzetet.
- A bölcsesség szava: amikor a Szentlélek tanácsod ad vagy egy ötletet kapok egy bizonyos probléma megoldására.
- A lelkek megkülönböztetése.
- A prófécia: felépít, vigasztal, bátorít. Olyan információk, képek, benyomások, amelyek a jövővel vagy a múlttal kapcsolatosak. A prófécia azért van, hogy felépítsen, vigasztaljon és bátorítson.
- Értelmezés.

Az erőadományokhoz tartozik:

- A csodatevő hatalom: amikor Isten Szentlelke rajtam keresztül csodát tesz.
- Hit adománya: amikor hitben tudok megtenni olyan dolgokat, amelyeket emberileg lehetetlen megtenni, vagy amikor olyan dolgokat teszek, amelyeket normálisan nem tennék.

A nyelvek adományához tartozik a nyelveken való imádkozás és a nyelveken való prófétálás.

- Nyelvima: Isten hozza létre bennünk. Egy olyan imádság, amely által Istennel beszélgetünk. Ilyenkor Isten beszél bennem. Ezen ima által be vagyok vonva a Szentháromság közösségébe. Isteni dolog történik bennem, amikor nyelveken imádkozok. A nyelvima felemel Istenhez, a Szentlélek imádkozik bennem. Amikor ima közben elfogynak a szavaim, vagy amikor nem tudom, hogyan imádkozzak, pontosan mit kérjek az illető személynek Istentől, a nyelvimát használom. Fontos, hogy a napi programomban meg legyen a helye a nyelvimának! Ez a közösséget is építi indirekt módon, nem csak engem. A nyelvima által Isten felépít.
Megértettem a kurzus alatt és próbálom magamévá tenni, hogy az az én feladatom, hogy a személyes időmben épüljek fel, nem a közösségben. A személyes időmben kell „feltankoljak olajjal”, a közösségbe pedig vigyem az „olajamat”, és ne onnan hozzam el.
A nyelvima megnyit a kinyilatkozásra. Ha akarom jobban hallani Isten hangját, beszéljek nyelveken. A nyelvek imája nagyon jó eszköz a szellemi harcban, hihetetlen hatása van. Segít belépni a harmadik dimenzióba, ugyanakkor megnyit a próféciákra is.tuzplakat-focim
Én a nyelvimát nélkülözhetetlennek tartom az Istennel való kapcsolatomban. Ilyenkor elmélyülök Isten jelenlétében, és azt tapasztaltam, hogy a Szentlélek felhozza bennem azt, hogy miért is imádkozzak, miért járjak közben.
Erőteljes közbenjárást tapasztaltam meg a nyelvimám által: éreztem, hogy erő árad ki a kezeimből. A nyelvima továbbá bevezet és ráhangol a dicsőítésre. Ily módon csak Istenre összpontosítok, nem kavarog mindenféle gondolat a fejemben. Azt is tapasztaltam, hogy amikor gyakran imádkozom nyelveken, az alakul és bővül. Bátorítást kaptam e kurzuson a nyelvima használatára, és most bátran merem használni a közösségben is. Ha szüntelenül használom a nyelvimát, általa szüntelen élő kapcsolatban lehetek Istennel.
- A prófétálás karizmája által Isten felépít, bátorít és vigasztal. Ha negatív dolgot kell prófétáljak, próbáljam azt pozitívan megfogalmazni. A prófétálással mindig építeni kell! Mindenki meg van hívva a prófétálásra, és a megkülönböztetés is mindenkinek a dolga. Prófétálni azt jelenti, hogy Isten üzenetét közvetíteni. Amikor Istentől, a Szentlélektől jön az üzenet, az szelíd, tiszta, világos és erős. Ha ellentmond Isten igéjének, az nem Istentől van. A prófécia mindig összhangban van Isten igéjével és az egyház tanításával.
A Tűz kurzus előtt nem volt mindig bátorságom kimondani azokat a próféciákat, amiket úgy éreztem, hogy Isten a közösség számára mutatott. A kurzuson bátorítást kaptam, hogy bátran merjem kimondani azt, amit Ő mutat nekem a közösségre vonatkozóan.
A kurzuson a próféciák által nagyon jó volt megerősítést kapnom Istentől, hogy Ő milyennek lát engem. Abban az időszakban éppen ez foglalkoztatott. Úgy éreztem, hogy amiket nekem prófétáltak, összecsengtek, összhangban voltak egymással. Azt kaptam, hogy valamit el fogok érni, valami sikerülni fog, és hogy jó úton vagyok – ezek, úgy érzem, megerősítésként hangzottak Istentől: Ő velem van, segít, csak bízzak benne és legyek alázatos.

A kurzus után értettem meg, hogy amire Isten elhívott, milyen fontos, hogy alázatban tegyem. Eddig alázatosnak gondoltam magam, de itt, a kurzuson rájöttem, hogy amire elhívott Isten, arra még több alázatra van szükségem, hogy ne magamnak tulajdonítsam a dicsőséget, hogy ne legyek „elszállva” még gondolatok szintjén sem, hanem akármit is cselekszik az Úr általam, mindig legyek alázatos, és a dicsőséget csak neki tulajdonítsam.
Isten még azt is üzente a próféciák által, hogy én jó és kedves vagyok neki, és szeret engem. Éreztem, hogy már ennél több nem is kell nekem! Egy másik személy által azt nyilatkoztatta ki számomra, hogy nagy dolgokra hív el. Azt valójában a Tűz kurzus után értettem meg, hogy mi az Isten elhívása számomra. Igéje által kétszer is megerősítést kaptam erre vonatkozóan.
Egy testvér által azt üzente, hogy áldott vagyok és értékes, Ő szeret engem és segít minden bajban. A kurzus lejárta után, a hétköznapok forgatagában jó ezeket magaménak tudni és újra meg újra feleleveníteni.
Egy másik próféciában azt kaptam, hogy Isten átölel, majd egy újabb prófécia nagyon mélyen a szívemhez szólt. Az egyik „testvér” egy képben egy embert látott, aki neki van támaszkodva a falnak, s fülével hallani akarja Isten hangját. Egy nagy fület látott: Isten szerető emberként lát engem, aki szeretettel szemléli az Urat, aki odahajol az Ő szívéhez; helyem van az Isten szívén, bátran hagyatkozzak rá. Kedves neki, ahogy hozzá bújok. Ezeket hallva könnyel teltek meg a szemeim, és rácsodálkoztam, hogy Isten milyen jól ismer engem, ismeri a gondolataimat és mindazt, ami engem foglalkoztat. Ez csodálatos megtapasztalás volt.
Összefoglalva: a Tűz kurzuson arra kaptam elhívást, hogy legyek a kicsiben hű, legyek hűséges abban, amit kaptam, és kamatoztassam, amim van, mert ha a kicsiben hű vagyok, akkor bíznak többet rám. Bátorítást kaptam továbbá a nyelvima állandó használatára és a próféciák kimondására.
Dicsőség és hála Istennek mindezen megtapasztalásaimért és azért, hogy lehetővé tette, hogy részt vegyek a Tűz kurzuson.

Duka Magdolna

Forrás: Forrás Katolikus Karizmatikus Közösség

A karizmatikus megújulás hiteles kifejezése katolikus hitünknek

Közösségek bemutatása 12.

Hét Láng Közösség

A Hét Láng egy magyar alapítású katolikus karizmatikus közösség, melynek tagjai a római katolikus egyház tanítását vallva életük minden tevékenységét Isten imádására akarják irányítani mint célra. A „Hét Láng”, „Hét Láng közösség” vagy „Hét Láng szövetség” elnevezéseket egyenértékűként használják. Tagjai lehetnek házasok, egyedülállók, papok, szerzetesek.

Tevékenysége

A Hét Láng közösségben mindenekelőtt az imádás van megjelölve mint cél és ennek keretében valósulnak meg a másodlagos célok (pl. evangelizáció). A hét láng a közösség fő törekvéseit szimbolizálja:

- hit,
- életszentség,
- tanúság,
- Lélek-hívás,
- állandó ima,
- nonkonformizmus,
- Gábriel-misszó. Ez utóbbi a Lukács-evangélium részletére utal (Lk 1,19 - SZIT fordítás), miszerint a közösség tagjai Gábriel angyalhoz hasonlóan "Isten színe előtt állnak, és mennek, amikor Isten küldi őket".

Nyitott programjaik:

- Vasárnaponként a budapesti Alkantarai Szent Péter templomigazgatóságon zsolozsmát végeznek egy kisméretű oratóriumban, utána a közösség vezetője, Dr. Kovács Gábor atya szentmisét mutat be, ahol lehetőség van aktív közreműködésre, ministrálásra, felolvasásra is.
- Havonta egyszer közbenjáró, gyógyító és dicsőítő imaszolgálatot, ún. Zikkaront tartanak.
- Minden év júliusában megrendezésre kerül a Tűzének lelkigyakorlat. A lelkigyakorlaton ókori (zsoltározás), középkori (szentségimádás) és legújabb kori (ima-összejövetel) elemek ötvöződnek.

Tagság

A végleges taggá válást hét szintre bontva többéves felkészülési idő előz meg:

- Kármel-hegy Szövetsége: ez a próbaidő, itt történhet meg az elhatározás, hogy Isten imádása az élet végleges célja legyen.
- Új Szív Szövetsége: az időszak arra szolgál, hogy Isten Lelke átjárja és megújítsa az embert.

Ezután évente köthetik meg a "jelölt testvérek" az újabb öt szövetséget:

- Pecsét Szövetsége: az Istennel való intim kapcsolat kialakításának időszaka.
- Iszapos Víz Szövetsége: a "korábbi élet zavaros anyagának imádás általi megszentelését" jelenti.
- Kard Szövetsége: az e világi értékrendtől elválás időszaka.
- Új Ég és Új Föld Szövetsége: ez az időszak biztosítja, hogy az érintett a jelen életben is a jövő polgáraként éljen.
- Olajfák Hegyének Szövetsége: ez idő alatt születhet meg a végleges döntés, ami életfogytig érvényes és Jézus feltámadásának földi tanúságtételére szólít fel.

A Hét Láng szigorú szabályok nélküli ága az Új Ének Közösség.

Története

1988. július 13-án Kovács Gábor atya és két társa kezdeményezésére jött létre a Hét Láng, mint a klerikusok és világi hívők magántársulása. Később mások is csatlakoztak, egy időben a közösség létszáma hetven fölé is nőtt. 1989. július 29-én Marosi Izidor váci megyés püspök a váci egyházmegyében jóváhagyta a közösséget mint világi hívők és klerikusok magántársulását. 1990-től Kovács Gábor atya Kosdon plébánosi feladatot kapott, itt működött a közösség is. 1992-ben - hitük szerint a Szentlélek sugallatára - a kosdi együttlakást fölszámolták és működésüket Budapesten folytatták. A Fővárosba költözés idejében a közösség létszáma ötödrészére apadt. Átdolgozott szabályzatukat 1995. február 13-án Dr. Paskai László bíboros prímás, esztergom-budapesti érsek „ad experimentum” hagyta jóvá. A jóváhagyás véglegesítését a létszámcsökkenés miatt már nem szorgalmazták, ezzel a jogi személyiségről lemondtak. Jelenleg jogi szempontból egyszerűen baráti társaságnak tekinthetők. 2003-ban berendeztek egy kisméretű, ideiglenes oratóriumot, vágyuk felépíteni a végleges budapesti Oratóriumot. A közösségnek jelenleg tizenhárom tagja van, vezetője Dr. Kovács Gábor atya.

Forrás: Wikipédia

Képek: Hagiosz

A Hét Láng Közösség lelkiségét bemutató írás olvasható Dr. Kovács Gábor atya honlapján a Hagioszon itt:

http://www.hagiosz.net/?q=book/export/html/801

Hét Láng Lelkigyakorlat

Hét Láng Lelkigyakorlat 2016. július 28. csütörtök 16 órától július 31. vasárnap 14 óráig katolikus hívők számára.

A Jelenések Könyvének mennyei látomásában ezt olvassuk: „Hét fáklya égett a trón előtt: Isten hét szelleme” (Jel 4,5). Ez a hét láng a Szentlélek teljessége. A Hét Láng Közösség lelkiségének alapja: Szentlélekkel eltelve folytonosan lángolni Isten imádásának tüzében.

Lelkigyakorlatunk célja a Hét Láng lelkiség megismertetése az érdeklődőkkel. Nem szándékozunk ráerőltetni senkire, mindenki annyit hasznosít belőle, amennyit jónak lát. De ha nyitott szívvel jössz, Isten cselekedni fog életedben, és közelebb kerülhetsz hozzá.

A lelkigyakorlat előadásait Dr Kovács Gábor atya tartja.

A katolikus hit és egyházfegyelem alapján állunk. Megbízhatatlan magánkinyilatkoztatásokat, ezoterikus praktikákat nem fogadunk el. Ha ilyenekkel foglalkozol, ne gyere. Lelkigyakorlatunk nem vitafórum.

A lelkigyakorlat színhelye: Althann Vendégház és Konferencia Központ 2600 Vác, Budapesti főút 5-7.

A jelentkezést Pádár Éva igazgatónak kell küldeni. Tel.: +36-30-300-50-40 Vezetékes.: +36-27-814-200

Napi díj 8.254 Ft + 300 Ft Idegenforgalmi adó.
Az ár bruttó értendő, tartalmazza a szállást, ellátást, terem és parkoló használatot valamint korlátlan wifi elérést.
Bontva a következőképpen néz ki:
Szállás reggelivel 5.015 Ft + 300 Ft Ifa
Ebéd 1.842 Ft
Vacsora 1.397 Ft
A bejáróknak a napi díj br. 1.270 Ft.
Az árakat nem emelték a tavalyi árhoz képest, csak az Áfa-val nőttek.
A költséget érkezés után a recepción kell befizetni.

Várunk, testvér!

Forrás: Kovács Gábor atya - Facebook

Előadás a megtérésről, gyógyulásról, imádságról

Regina Collins nővér előadása

Elhangzott 2015. május 1-én Törökbálinton, a Regionális Katolikus Karizmatikus Találkozón.

Előadás egy szabadító szolgálatról

Ullrich Ágoston atya előadása egy szabadító szolgálatról
Elhangzott 2015. május 1-én Törökbálinton a Regionális Katolikus Karizmatikus Találkozón.

A Szentlélek

A Jézus Krisztusba vetett hit nem magától értődő, hanem Isten erőn­ket meghaladó ajándéka.

Azt sem mondhatja senki: “Jézus az Úr”, csak a Szentlélek által (1Kor 12,3).

Jézus megígérte tanítványainak a Szentlélek elküldését, és föltáma­dása után meghagyta tanítványainak, hogy várjanak rá, mielőtt hirdetni kezdik a hitet.

A Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek (Jn 14,26).

Megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére, “amelyről úgymond tőlem hallottatok: mert János csak vízzel keresztelt, de ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztel­kedni.” (ApCsel 1,45)

Maga Jézus is a Szentlélek erejében kezdte meg működését.

Eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkereszteltette ma­gát Jánossal a Jordánban. Amikor feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek galamb alakjában leszáll rá (Mk 1,910).

Jézus emberi lénye is a Szentlélek erejéből fogantatott Szűz Mária méhében.

József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Má­riát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! (Mt 1,20)

A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be ár­nyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni (Lk 1,35).

Már a világ teremtésekor is a Lélek működött (Ter 1,2). Amikor pe­dig az ószövetség prófétái előre megjövendölték, hogy eljön a Fölkent (héberül Messiás, görögül Krisztus), ez a Szentlélek műve volt.

Ő szólt a próféták szavával. (Nikaiakonstantinápolyi hit­vallás, 381.)

A próféták töprengtek rajta, vajon milyen időpontra vagy milyen korra mutat Krisztusnak bennük működő Lelke, előre megmondva a Krisztusra váró szenvedéseket és az azutáni dicsőséget (1Pt 1,1011).

A Szentlélek mutatta meg, hogy Jézusban eljött Izrael várvavárt Messiása.

Egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek indítására a temp­lomba ment. Amikor a szülők a gyermek Jézust bevitték, hogy a törvény előírásának eleget tegyenek, karjába vette és áldotta az Istent (Lk 2,2528).

Jézusra leszállt a Szentlélek, mikor a Jordán folyóban fölvette Ke­resztelő János bűnbánati mozgalmának külső jelét, a vízben való alámerülést.

Amikor feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek galamb alakjában leszáll rá (Mk 1,10).

Jézus nyilvános működését is a Szentlélek működése kísérte: ő vitte Jézust a pusztába (Lk 4,1), majd Galileába (Lk 4,14), az ő segítségé­vel űzte ki Jézus a démonokat (Mt 12,28), benne ujjongott föl Jézus, amikor imádkozott (Lk 10,21). Jézus a kereszten a Lélek által adta önmagát áldozatul (Zsid 9,14), és a Lélekben támadt föl a halálból (1Pt 3,18). Pünkösdkor nagy erővel áradt ki a Szentlélek Jézus tanít­ványaira, s ezt Péter úgy magyarázta, hogy maga Jézus árasztotta ki az Atyától megígért Szentlelket (ApCsel 2,33). A Lélek erejében az­tán a hallgatóság is hitt a föltámadt Jézusban, mint Úrban és Messiásban.

“Tudja meg Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette! Térjetek meg, és keresztel­kedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára: és megkapjátok a Szentlélek aján­dékát. Meneküljetek ki ebből a romlott nemzedékből!” Akik megfogadták szavát, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek megtért (ApCsel 2,36. 38. 4041).

Mit gondoljunk erről a titokzatos Szentlélekről? A héber ruah és a görög pneuma jelentése: “szél”, “lehelet”, “lélegzet”. Az Ószövet­ségben YHWH lelke gyakran annyit jelent, hogy Isten saját erejét leheli az emberbe. Így Sámsonra “rászállt az Úr lelke, és Sámson puszta kézzel széttépte az oroszlánt” (Bír 14,6). Máshol viszont YHWH Lelke maga Isten, személyes mivoltában: “Lázongtak el­lene, és megszomorították szent Lelkét” (Iz 63,10). Az Újszövetség is ott beszél a Szentlélekről, ahol Isten beavatkozik a teremtésbe. János evangéliumában azonban a Szentlélek személyként szerepel (a pneuma szó a görögben nyelvtanilag semleges, mégis a hím­nemű ekeinosz névmás vonatkozik rá: Jn 14,26; 15,26; 16,14). Az unitáriusok és Jehova tanúi ma is azt vallják, hogy a Szentlélek személytelen isteni erő. Az Egyház már 381ben, a II. egyetemes (1. konstantinápolyi) zsinaton szembesült azzal a nézettel, hogy a Szentlélek nem Isten, és elutasította azt. Akkor toldották be a nikaiai hitvallásba a Szentlélekről szóló részletesebb szakaszt, amely szerint őt éppúgy imádjuk és dicsőítjük, mint az Atyát és a Fiút. Jézus valóságos Isten, akit teremtmény nem mutathat meg isteni mivoltában. “Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya” (Mt 11,27), viszont “ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz ró­lam” (Jn 15,26). A Szentlélek az Atya és a Fiú élő szeretetközösségéből jön, és kinyilvánítja a Fiú dicsőségét.

Amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall. Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek. Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek (Jn 16,1315).

Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik. Ne­künk azonban feltárta Isten a Lélek által. A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is (1Kor 2,910).

A Szentlélek valóságos isteni személy voltát azért nem mindig is­merik föl, mert ő más módon sze­mély, mint a Fiú, aki emberi arccal tekint ránk. A Szentléleknek nincsen “arca”. Ő az a terem­tetlen világosság, amelyben Jézus arcán fölismerjük Isten dicsőségét. Ő az az isteni “közeg”, amelyben az Ige fölhangzik számunkra. Ugyanakkor a Szentírás világosan megkülönbözteti mind az Atyától, mind a Fiútól (pl. 2Kor 13,13), vagyis külön alanyként kezeli.

A Szentlélek az Atyától és a Fiútól különböző harma­dik isteni személy, akinek működése nélkül Istennek Jézus Krisztusban megvalósuló önkinyilvánítását nem tudjuk befogadni.

Szentlélek, te nem maradsz meg a változatlan Atyában és Igében, mégis állandóan ott vagy az Atyában és az Igében, és ott vagy ugyanakkor saját magadban és az összes boldog lélekben és teremtményben is. Azokban a teremtmények­ben találod meg helyedet, akik úgy készülnek fel fogadásodra, hogy ajándékaidban részesülve hozzád ha­sonló tiszta lelkületre kötelezik el magukat. Jöjj el, Szentlélek! Jöjjön el az Atya egyesítő ereje, az Ige szere­tete! Te vagy az igazság Lelke és a szentek jutalma, a lelkek nyugodalma, világosság a sötétségben, te vagy a szegények gazdagsága, a szerető lelkek kincse, az éhezők kielégítője, az égi haza felé vándorlók vigasztalása, és te vagy minden kincsek foglalata. Jöjj el, aki Máriára le­szállva őt alkalmassá tetted, hogy az Ige testet öltsön benne. Működj bennünk is azzal a kegyelemmel, amellyel a kegyelem és a természet csodáját őbenne véghezvitted! (Pazzi Szent Mária Magdolna, XVIXVII. sz.)

Forrás: Hagiosz