Josif Loncar evangelizációs alkalma

Teljetek meg Lélekkel!

Karácsonykor ott a jászol, nagypénteken a kereszt, húsvétkor az üres sír, pünkösdkor pedig semmi! A Szentlélek eljövetele azonban a Bibliában nem széljegyzet csupán. Isten nem kérvényt nyújt be, hanem megbízást ad: ,,Teljetek meg Lélekkel!”

Felmérések árulkodnak róla: a lakosság több mint fele nem tudja, miért ünnepeljük a pünkösdöt. Ez tragikus, pünkösd ugyanis a Szentlélek kitöltésére emlékeztet. A Szentlélek alakjában Istennel találkozhatunk. A Szentlélek nélkül nem létezne keresztény gyülekezet.

Az első pünkösd

Helyszín Jeruzsálem. A páska megünneplése óta ötven nap telt el. A város a ,,hetek ünnepére”, a zsidó sávuotra készülődik (3 Mózes 23,15kk.), melyen az újonnan learatott búzából készült első kenyereket, valamint egyéves állatokat vittek áldozatul a templomba. Az emberek messziről jőve érkeznek a városba, és csapatokban vonulnak a templomhoz. Senki sem sejti, ezúttal mennyire másként zajlik majd le az ünnep. Mert ezen a napon megkezdődik Isten szürete az emberek között.

,,Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak” (Apostolok cselekedetei 2,1-4).

Ez a hír futótűzként terjedt szét a városban! A figyelem egyszeriben már nem a templomra és az áldozatokra összpontosul. Az emberek kíváncsian tülekednek az utcákon ahhoz a házhoz, ahol a tanítványok összegyűltek, és amely kívülről úgy hat, mint amelyet süvöltő szélvihar tölt be.

A pünkösdi nyelvcsodának van egy őstörténeti ellenpárja – a bábeli torony építésénél bekövetkezett nyelvzavar (1 Mózes 11,1-9). Ez utóbbit követően az emberek többé nem értették meg egymást. Pünkösdkor fordulat veszi kezdetét. A szélrózsa minden irányából érkezettek a maguk nyelvén hallhatják az evangéliumot. A Szentlélek eljövetele leküzdi a válaszfalakat, és jelét adja a bábeli nyelvzavar visszájára fordulásának. Isten az Ő Lelke által kihirdeti a kiengesztelődés üzenetét.

Pünkösd 2000 évvel ezelőtt: a minden nemzetből jövő emberek megértik egymást. Mekkora örömöt és mozgatóerőt váltott ki akkor a Lélek! A mai pünkösd pedig? Lehangoló képek ivódnak bele gondolatainkba. A rémuralom és a háború képei. Keresztényüldözés. A társadalmat megtartani képes értékek szétmorzsolódása. Hívő keresztények közötti engesztelhetetlenség. Veszekedés és irigység. Ismerünk fiakat és leányokat, akik leválnak Istenről, és a maguk tetszése szerint élnek. Érzékelhetjük, ahogy a társadalomban egyre-másra tépik el az Istenhez fűződő szálakat. Az élet értelmének keresését jelentéktelen dolgokkal falazzák be, az életet szabályszerűen elfojtják.

Így volt ez annál a nőnél, aki hosszú éveken keresztül a pisztolylövész-egyesület lelkes tagja volt. Egy napon a szájába dugta a pisztolyt, és meghúzta a ravaszt. Senki sem tudta ettől visszatartani. Semmit sem ismert már, ami erősebb lett volna a teljes értelmetlenség érzésénél és bosszúvágyánál. Az ajánlatot, hogy Isten kész megbocsátani, büszkén utasította vissza ezekkel a szavakkal: ,,Korábban sem hittem, akkor most egyszer csak miért hinnék?”

De itt a földön sosem késő Istennek visszaadva az életünket, újat kezdeni! Az ember nem a véletlen terméke, és nem is a maga szerencséjének kovácsa. Az élet kezdetén Isten áll. Mi Isten által és Istenért vagyunk megteremtve. Életünk végén pedig szintén Isten áll. Ezért az értelmes és beteljesedett életet kutatva Neki kell feltennünk a kérdéseket. Életünknek az Isten létére és irántunk támasztott igényére adott válasznak kell lennie. A Szentlélek ajándékozza nekünk ennek felismerését és az ehhez szükséges erőt. Leleplezi, hogy miért bűn az, ha hit nélkül, istentelenül élünk (János 16,8). Elvezet az igazságra (János 16,13). Jézus Krisztusra mutat, és dicsőíti Megváltónkat (János 16,14). Ő a Pártfogónk (János 16,7). Módfelett szükségünk van tehát a Szentlélek működésére!

Pünkösddel kezdődik el a gyülekezet korszaka

Pünkösd napján tartja meg Péter az első igehirdetését. Ezt követően ezrek merítkeznek be, és megalkotják az első keresztény gyülekezetet. Ők Isten aratásának első zsengéi. Azé az aratásé, amely Kr.u. 33 óta folyik. Azóta növekszik a keresztény gyülekezet. Azóta Isten Lelke felébreszt, felkészít és megbíz embereket, hogy az Ő szándékának megfelelően, Neki engedelmeskedve Jézus gyülekezetének tagjaiként útra keljenek.

Jézus halálának és feltámadásának jelentése: megkezdődött Sátán uralmi korszakának végső ideje, de nem zárult még le.

A Szentlélek kitöltésének jelentése: megkezdődött a messiási korszak, de még nem teljesedett be.

A hívő keresztény ember lélekben-szellemben már most Isten új világában él. Ezzel egyidejűleg azonban még két lábbal a földön áll, ahol kétségek és kísértések, bűn és önzés – vagyis a ,,testünk” – igyekszik ellenállni a Lélek működésének, és ahol Sátán támadásokat intéz ellene (Galata 5,16-26).

A Lélek eljövetele és az új szövetség létrehozása mégis arról beszél: az új korszak megkezdődött, csakhogy még nem teljesedett be! Isten országa már eljött, de még nincs látható módon készen. De itt van, és növekszik!

Egy keresztény gyülekezetben két dolognak kellene középpontban állnia:

•    az Isten kegyelméről szóló örömhír továbbadása, 

•    az Ő országa erkölcsiségének megélése a mai idők feszültsége közepette.

Feltámadása után Jézus kijelenti tanítványai előtt:

,,Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Judeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig” (Apostolok cselekedetei 1,8).

A Lélek befogadásának feltétele

A kereszténnyé válás és a keresztény lét nem örökíthető át, és nem is vihető át az illető megkérdezése nélkül, hanem személyes döntés kérdése. Az első pünkösdkor Péter megfogalmazta annak feltételét, hogy a Lélek lakozást vehessen egy emberben:

,,Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát” (Apostolok cselekedetei 2,38).

Megtérés, mivel az ember bűnbánatra jut amiatt, hogy hátat fordított Istennek. A megbocsátás elfogadása. Elfordulás egy olyan élettől, amely önmagának kíván jelentőséget adni – és Krisztushoz való odafordulás. Isten megbocsátja a vétket, és ajándékként, adományként belehelyezi az emberbe a Szentlelket. Léte új irányt vesz. Elkezdődik egy új élet. Mekkora csoda!

Két dolgot eközben az ember tesz: megtér és bemerítkezik. Két dolgot Isten ajándékoz: a bűnbocsánatot és a Szentlelket.

Isten első ajándékáért, bűnünk bocsánatáért gyakran hálát adunk. És a második ajándékért? Ki az, aki már hálát adott Istennek a Szentlélek ajándékáért?

Szentlélekkel betöltve

Egy hívő keresztényt mindig teljesen betölti a Szentlélek? A válasz így hangzik: nem. Miként a tűz sem lángolhat fel, ha nem éri levegő, a Lélek ereje sem bontakozhat ki, ha nem teszik szabaddá az útját.

A Bibliában többször is találkozunk a Szentlélekkel való betöltöttség vagy a Vele való megtelés gondolatával. Egy példa az Apostolok cselekedeteiből: Az első keresztények szegénygondozókat és diakónusokat választottak. Mindezt azért, mert az apostolok figyelmen kívül hagyták a görög özvegyeket. Érthető, hogy a görög keresztények panaszt emeltek amiatt, hogy özvegyeik hátrányt szenvednek a mindennapi ellátásban. Az apostolok összehívták a gyülekezetet, és rangsoroltak: ,,Nem helyes – mondták –, hogy élelmet kelljen szétosztanunk, ahelyett hogy Isten üzenetét hirdetnénk.” Ezért diakóniai munkatársakat kerestek:

,,Hanem válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába” (Apostolok cselekedetei 6,3).

Ennél az „állásajánlatnál” a szolgálatba állítás három előfeltétele kerül megnevezésre:

•    jó hírnév 

•    Szentlékkel való betöltöttség 

•    bölcsesség

Azt jelenti ez, hogy az akkori hívők nem mindegyike felelt meg egyformán ezeknek a kívánalmaknak. Voltak különbségek. Az, hogy itt a Lélekkel való beteljesedettség külön is szerepel, arra mutat rá, hogy nem minden egyes hívőt és nem minden időben egyformán tölti be a Lélek.

Különbséget kell tennünk: A Szentlélekben való keresztség, a Szentlélekbe való bemerítkezés egyszeri alkalommal történik meg, a megtéréskor, amikor Isten betagol valakit Krisztus testébe (1 Korinthus 12,13); attól fogva a Lélek abban az emberben lakozik, és elpecsételi őt a megváltás napjáig (Róma 8,9; 2 Korinthus 1,22; Efezus 1,13; Efezus 4,30). A Szentlélekkel való beteljesedés ellenben megismételhető valóság a hívő ember életében, és a szívbeli hozzáállásunkkal, az életvezetésünkkel áll összefüggésben.

Akkor élek tartósan a Szentlélek befolyása, hatása alatt, ha engedem, hogy Isten Igéje vezessen, aszerint élek, és ha imádság útján ápolom az Istennel való kapcsolatot. Isten Szava Lélekkel töltött, nem holt betű! Azáltal, hogy hallgatom Isten Szavát, és Isten iránti bizalomból engedelmeskedem neki, Isten Lelke teret nyer bennem, és átformál. Hozzátartozik ehhez, hogy készek legyünk megvallani a bűnt és bizonyságot tenni az evangéliumról, de ugyanígy, hogy letegyük a gondokat és félelmeket, és merjünk bízni Isten gondoskodásában és erejében. A Szentlélekkel való betöltöttség egy tudatosan az Úr Jézus Krisztus jelenlétében élt, engedelmes életet jelent.

Ébredjetek!

Sajnos lehetséges lelkileg-szellemileg elaludni! Az efezusiakhoz írt levelében Pál komolyan figyelmeztet:

,,Ezért mondja: »Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.« Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel, mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében. Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében” (Efezus 5,14-21).

Mit jelent a „teljetek meg Lélekkel” felszólítás? Négy szempont ezzel kapcsolatban:

•    MEGBÍZATÁS - felszólító mód

Egyvalami feltűnik: Nem javaslatról vagy egy a sok közül választható lehetőségről van itt szó, mondjuk, hogy ha Önnek, kedves Olvasó, egy nap kedve szottyan rá, akkor jó lenne, ha egyszer engedné magát betölteni Isten Lelkétől. Nem, nem így! Isten nem kérvényt nyújt be, hanem megbízatást ad: teljetek meg Lélekkel!"

•    MINDENKINEK SZÓL - többes szám 

Ez a megbízatás többes számban áll, és mindenkinek szól: Ti mindnyájan – az egész keresztény közösség – teljetek meg Lélekkel! A Lélekkel való beteljesedés nem a vezetők és egyes különösen kegyes hívők kiváltsága. Mindenkinek Isten erejéből kell élnie. Itt nincs kivétel.

•    ŐÁLTALA - szenvedő igenem 

Isten megbízatása (az eredeti görög szövegben) passzív igei formában jut kifejezésre. Nem ez áll ott: ,,Töltsétek meg magatokat...” hanem: ,,Engedjétek magatokat betölteni; teljetek meg Lélekkel.” A betöltés Isten munkája. Mi befogadók vagyunk.

•    FOLYAMAT - jelen idő

,,Teljetek meg Lélekkel” – ez egy jelen idejű felszólítás. Újszövetségi szóhasználatban ez azt jelenti: itt egy állandó folyamatról van szó. Pál felszólítását így is fordíthatnánk: ,,Engedjétek, hogy újra meg újra megteljetek Lélekkel!”

A mannát a pusztában mindig csak egy napig lehetett eltartani. Ugyanígy az sem elegendő számunkra egész hétre, ha egyszer megebédelünk. A Lélekkel való mai betöltekezés nem jelent tartalékot a holnap számára. A Lélekkel való betöltöttség nem egy megmerevedett állapot. Köze van a naponként megélt vagy nem megélt hitünkhöz. A ,,teljetek meg Lélekkel!” egy hívőknek szóló parancsolat: éljenek állhatatosan a Szentlélek hatása alatt oly módon, hogy gondolkodásukat és cselekedeteiket engedik Isten Szava által uralni és vezetni, megvallják vétkeiket, és keresik Isten akaratát. A Lélekkel való beteljesedettség ugyanazt jelenti, mint a Lélek szerint járni vagy élni (vö. Galata 5,16).

Pál a borral hasonlítja össze a Lelket. Ennél a hasonlatnál a következő kérdésről van szó: ,,Ki ellenőrzi az életemet, és ki gyakorol rá befolyást?” Ami betölti az embert, az határozza őt meg. Az alkohol hatása fiatal éveimben oda vezetett, hogy ahányszor együtt ünnepeltünk a kollégáimmal, felálltam az asztalra, és ezt kurjongattam: ,,Mindnyájan a mennybe jutunk, mert olyan jók vagyunk...” Ilyen elvetendő, istenkáromló, hazug hatással volt rám a túlzott alkoholfogyasztás!

Mivel töltöm meg a szívemet? Mire irányulnak a céljaim? Ki vagy mi határozza meg az életvezetésemet? Az apostol azt szeretné, ha a Szentlélek befolyása és ellenőrzése alatt – azaz tudatosan Jézus jelenlétében – élnénk, és engednénk, hogy az Szava által uralkodjon az életünk felett. Ha Vele vagyok betöltve, ma is dalra fakadok, jóllehet most lelki énekekről van szó, amelyek megújult szívbeli állapotomat juttatják kifejezésre.

Tegyünk fel magunknak néhány kérdést:

•    Kinek élek? 

•    Milyen befolyás alatt állok? 

•    Kinek a dicsősége fontos nekem? 

•    Engedem leleplezni a bűnt az életemben? 

•    Hálás vagyok, amiért ajándékba kaptam a Szentlelket? 

•    Jézus bizonyságtevője kívánok lenni a munkatársaim között? 

•    Azt akarom, hogy a Szentlélek uralja az életem?

A Lélekkel való beteljesedés nem valami földtől elrugaszkodott dolog, hanem nagyon is gyakorlati kihatással bír az életre nézve. Pál ötleteket ad ehhez. Három felszólításának az Istenre való irányultsághoz van köze dicséret, hálaadás és ének formájában. A negyedik felhívás a felebaráthoz való viszonyulásunkkal kapcsolatos.

A Szentlélekkel való betöltekezés sosem öncélú, hanem Krisztus megdicsőítésére és a felebarát felé végzett szolgálatra irányul.

A Szentlélek szeretne átformálni minket. Ennek érdekében kibontakoztatja kedvező személyiségjegyeinket. Ez az ő gyümölcse: ,,szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Galata 5,22-23). Ezek a tulajdonságok minden ember számára kellemesek. A hívő keresztényeknek ki kell törniük burkolt reményvesztettségükből és megszokott tétlenségükből. Krisztus nem a múlt árnyéka. Ő a feltámadott Úr, az eljövendő Győztes! A világnak sürgősen szüksége van felébredt, meggyőződéses, Lélekkel betöltött hívő keresztényekre! A Szentlélek pedig azt a nyelvet beszéli, amelyet mindenki ért – a szeretet nyelvét!

Alvó rügyek?

A kertünkben elültettünk egy gyertyánfát, amely aztán nagyon rosszul nőtt, és csak a legtetején hajtott ágakat és leveleket. Nem éppen szép látvány. Tanácsot kértünk egy kertésztől. Ő valami különlegeset mutatott nekünk ezen a fán: alvó rügyeket vagy más néven ,,alvó szemeket”. A törzs telis-tele volt apró rügyekkel, amelyek azonban nem nőttek. Tehát alvó rügyek voltak. Mit kellett tenni? Fájó szívvel, de a tetején egy jókora darabot le kellett vágnom a fából. Tudják mi történt néhány hét leforgása alatt? Az „alvó szemek” kinyíltak, és körben az egész törzsön ágakat és leveleket hajtottak – a gyertyánunk így most igazán gyönyörű látványt nyújt!

Egyes hívők olyanok, mint az alvó rügyek. Ébredésre van szükségük. Ehhez változás szükséges, annak pedig megvan az ára. A nyereség azonban ezt többszörösen felülmúlja! A bibliai felszólítás így hangzik: ,,teljetek meg Lélekkel!” A hívő keresztények nem egy szomorú, elmosódott, letűnt alakhoz ragaszkodnak – ők a világ mostani és jövőbeni Urához tartoznak! A Biblia nem hagy kétséget afelől, hogy Jézus Krisztus egy napon visszajön majd. A világtörténelem Őfelé halad, Ő pedig a jövőből elénk jön. Erről tanúskodik nekünk a Szentlélek. Ő szeretné bennünk átvenni a hatalmat, hogy hirdessük és megéljük az Örömhírt.

Rolf Höneisen

Forrás: Ethos / karizmatikus.hu

Imádság Háza Konferencia 2015.

Énekelj - a dicsőítés kis teológiája