A prófétálás adományáról

Dániel próféta

1. „aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint” (Róm 12,6)

A sok buzdítás közül azért választottam a prófétálás adományát elmélkedésünk tárgyául, mert ez a legkevésbé ismert karizma az egyházban, leszámítva az ősegyház korát. A prófétálás a közösség épülését, építését szolgáló kegyelmi adomány, a Szentlélek ajándéka, Isten Lelkének jelenléte a közösség egy vagy több tagjában. Nem csak a Krisztus feltámadása után keletkezett keresztény közösségek tagjai között akadnak személyek, akik megkapták ezt az ajándékot. Mert ilyen volt pl. az agg Simeon, aki karjaiba véve a kisded Jézust a jeruzsálemi templomban, a jövőbe látva prófétált. Hasonló korú társa, Anna prófétaasszony is ugyanezt tette ugyanakkor. Zakariás és Erzsébet, Keresztelő János szülei és maga Keresztelő János is rendelkeztek ezzel az adománnyal. Az ószövetségi próféták is mind, a Lélek által jövendöltek. Pál apostol is képes volt a prófétálásra.

Anna prófétaasszony

Legalább két kérdése lehet a mai kereszténynek a prófétálás adományával kapcsolatban. Az egyik, az hogy hogyan működik valamely emberben ez a képesség? A másik pedig az, hogy évszázadok multával miért szűnt meg működni a keresztény közösségekben ez a karizma?

Nem túl nehéz megválaszolni ezeket a kérdéseket. Az első kérdésre az a válasz, hogy nem olyan idegen az emberi természettől ez a képesség, mint általában gondolják az emberek. A próféta olyan jelekből olvas, melyeket mindenki lát, csak nem mindenki tud összerakni. A környezet is segítheti vagy lehetetlenné teheti a prófétálás képességének működését. Ahogy Jézus hitetlen környezetben nem tudott csodákat tenni, úgy a prófétálás adománya sem működik cinikus vagy materialista szellemű emberek között. Érdekes megfigyelni a csodák természetét. Katolikus hívek körében történnek „csodák”, protestáns környezetben ez nem jellemző. A katolikus környezeten belül is érdekes megfigyelni, hogy a szentképek görög katolikus környezetben könnyeznek.

Szent Pál apostol

A második kérdésre pedig az a válasz, hogy ma is vannak ilyen képességű emberek, de nem szeretik a feltűnést, és a mai ember erős ellenszenvvel fogadja az ilyen jelenségeket, és ezért titokban maradnak, vagy csak nagyon szűk körben ismertek.

Végül, ne feledjük, hogy már Szent Pál is felhívja kortársai figyelmét arra, hogy a legértékesebb karizma, a szeretet. A prófétálás és minden más karizma megszűnik, de a szeretet soha el nem múlik. És hozzá teszi: „törekedjetek a szeretetre!”

 

Buzgán József atya, Szirmabesnyő - http://paplak.hu/

Keresztelő Szent János

Izajás prófét

2. A prófétálás

„Keressétek buzgón a lelki adományokat, különösen pedig azt, hogy prófétálhassatok" (1Kor 14,1).

„Aki viszont prófétál, emberek épülésére, buzdítására és vigasztalására beszél" (1Kor 14,3).

Mire gondolunk akkor, amikor azt mondjuk, hogy a karizmatikus megújulásban Isten megújítja a prófétálás adományát - azt az ajándékot, ami végeredményben sohasem halt ki teljesen az egyházban? Talán azt akarjuk ezzel mondani, hogy a hétfő esti imaösszejövetelen egy Izajás, egy Ámosz, egy Assziszi Szent Ferenc, egy Szienai Szent Katalin, vagy egy XXIII. János pápa van jelen a résztvevők között? Nyilvánvalóan nem ezt. A nagy prófétai alakok nagyon ritkák. Sokkal szerényebb szinten azonban az imacsoportok néhány tagja is megkaphatja a prófétálás adományát –megegyezően azzal, amit Pál mond az 1Kor 14. fejezetében a prófétálásról. Amit ők megtapasztalnak az az, hogy Isten valamit megmutat nekik, vagy sürgeti őket, hogy mondjanak ki valamit, ami több, mint emberi intuíció, szellemi meglátás vagy gondolat.

Jeremiás próféta

Az a benyomásuk támad, hogy a Szentlélek inspirálja őket. Ez olyan esetekre is kiterjedhet, amikor különösen fontos döntéseket kell meghozni. Tudomásom van egy esetről, amikor bencés barátok a karizmatikus megújulás hatására, prófétai módon vezettetve alkalmas szerzetesi kolostort találtak maguknak külföldön - és ez a kolostor még ma is virágzik. Általában azonban a prófétikus szavak vagy meglátások egy imacsoporton belül sokkal korlátozottabb természetűek - esetleg csak egy bátorító szó, vagy tanács egy terheket hordozó személy számára, talán egy olyan szó, amely segít az egész imacsoport lelki megerősítésében vagy talán az intés szava.

Mikeás próféta

Az imacsoportokban előforduló prófétai üzenetek általában nem hívják fel a figyelmet jövőbeli eseményekre vagy rejtett tényekre, bár olykor ez is megtörténik. Általában azonban sokkal inkább „épülésről, bátorításról vagy vigasztalásról" van bennük szó. Néha prófétai adományokkal rendelkező emberek megkapják az ismeret szavát. Ez elég gyakran előfordul a gyógyítással kapcsolatban. Emlékszem egy esetre, amikor gyógyító csoportunk egyik tagja egy közel száz főből álló imaösszejövetelen hangosan azt mondta, hogy Isten valakinek meggyógyítja a jobb kezét. Néhány perccel később az egyik jelenlevő nő azt tapasztalta, hogy béna jobb keze mozgathatóvá vált. Az ismeret szava nemcsak a gyógyítással van kapcsolatban. Velem történt meg egyszer, hogy elvállaltam két nemzetközi utazást, mert imacsoportunk két tagja az ismeret szava által biztatást adott. Mindkét utam nagyon áldásos volt.

Zakariás próféta

Ha egy imacsoportban vagy másutt előfordul igaz prófécia, előfordulhat ennek az ellenkezője, a hamis prófécia is. Szükség van a megkülönböztetésre. Az 1Kor 12. fejezetében Pál megemlíti a „lelkek megkülönböztetését", mint a Szentlélek egyik adományát. Ezért az adományért imádkoznunk kell. Természetesen az imacsoport vezetőinek gondosan kell figyelniük a prófétálás adományára, mert téves irányba is mehetnek a dolgok. Nem is kell mondani, hogy fontosabb esetekben a papságot és a püspököt be kell vonni a megkülönböztetés folyamatába, ahogy például Lourdes-ban is történt.

Jöhetnek kísértések a prófétálás visszaszorítására azzal az indoklással, hogy túlságosan kockázatos. Ez azonban nagy hanyatláshoz vezetne, mert a prófétai adományok sok gyümölcsöt tudnak teremni Krisztus országának az építésére. Kövessük Pál tanácsát:

„A lelket el ne fojtsátok! A prófétai beszédet el ne vessétek. Vizsgáljatok meg mindent, a jót tartsátok meg." (1Tessz 5,19)

Benedict M. Heron OSB – karizmatikus.hu