A nyelvek adománya vagy glosszolália sokak
számára a karizmatikus megújulás legsajátosabb jellemzője és egyben a
legmeglepőbb jellemzője is. Az úgynevezett nyelveken szólás több-e, mint blabla
beszéd? A nyelveken szólás vajon nem érzelmi túlfűtöttség-e, ami rontja a
kereszténység hitelét a nem vívők előtt. Mi lehet az értelme a nyelveken való
beszédnek, amikor a keresztények túlnyomó többsége a maga nyelvét (vagy a
latint) teljesen megfelelőnek találja arra, hogy azon imádkozzon?
Az első, amit
meg kell jegyezni, az az, hogy a nyelvek adományának vagy glosszoláliának
megvan a szilárd alapja az Újszövetségben.
Márknál olvashatjuk, hogy Jézus azt
mondja, a hívők: „új nyelveken fognak beszélni " (Mk
16,17). Pünkösd napján ez történik:
„Valamennyien elteltek Szentlélekkel és
különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, amint a Szentlélek szólásra
indította őket" (ApCsel 2,4).
Kornéliusz házában ez történt:
„Péter még ki sem mondta ezeket a
szavakat, mikor a Szentlélek leszállt mindazokra, akik a beszédet
hallgatták. A zsidó-keresztények, akik Péterrel együtt érkeztek oda,
csodálkoztak, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiárad.
Hallották ugyanis, hogy nyelveken beszélnek és magasztalják az Istent.
" (ApCsel 10,44)
Efezusban is megtörtént a következő:
„Mikor pedig Pál rájuk tette kezét, leszállt
rájuk a Szentlélek, nyelveken kezdtek beszelni és prófétáltak. Ezek az
emberek egyi.ittvéve mintegy tizenketten voltak" (ApCsel 19,6).
Az első korintusi levél 12. fejezetében Pál
kétszer is úgy említi a „különféle nyelveket", mint a Szentlélek
adományait. Az első korintusi levél 14. fejezetében - ahol Pál részben kiigazít
bizonyos túlkapásokat a korintusi egyházban a nyelveken való beszéddel
kapcsolatban és kifejezésre juttatja, hogy általában jobban szeretné a
prófétálás elterjedését, mint a nyelveken szólásét - mégis azt mondja:
„Szeretném... hogy mindannyian nyelveken
szóljatok"
„Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban
szólok nyelveken.”
A bibliai bizonyítékok mellett tény, hogy sok
millió keresztény, ide értve a sok katolikust is, azt állítja, hogy megkapta a
nyelvek adományát és ez az adomány valóban elmélyítette imaéletüket. Ez az
állítás püspökök és tudós teológusok, írástudatlan emberek és tíz évnél
fiatalabb gyermekek részéről egyaránt elhangzott. Ilyen sok bizonyíték mellett
nehéz lenne tagadni, hogy igen sok keresztény, ezek között sok katolikus is
lelki segítséget nyert azáltal, hogy megkapta a nyelveken való beszéd
adományát. Néhány évvel ezelőtt 700.000-re becsülték az Egyesült Államokban
azok számát, akik nyelveken imádkoztak. Ebből is látható, hogy itt nem egy
ritka adományról van szó, mely csak kevesek számára adatik. A nyelvek adománya
elsősorban egy olyan adomány, amely által az ember jobban tud imádkozni.
Hasznos a közbenjárásban is, különösen akkor, amikor valaki nem tudja; hogy
miért imádkozzon (vö. Róm 8,26).
Az 1Kor 14,4-ben Pál apostol ezt írja:
„Aki nyelveken szól, csak önmagának épülésére
szolgál."
Néha ez az adomány, a nyelveken való beszéd
értelmezésével együtt (vö.1Kor 12,10) üzenetet is hordozhat, hasonlóan a
prófétálás adományához.
A nyelvek adománya nem azért van, hogy az
Evangélium továbbadását vagy az idegen nyelvet beszélőkkel való kommunikációt
szolgálja -ez a tapasztalat egy különleges kegyelem volt Pünkösd idején. S bár
nagyon ritkán, de úgy tűnik, hogy olykor ez ugyanígy megismétlődik. A
karizmatikus megújulásban résztvevő katolikus teológusok általában nem hisznek
abban, hogy az igazi nyelvadomány magában foglalja olyan nyelv tudását, amit ma
beszélnek,* vagy valaha is beszéltek. Mégis van valami nyelvszerű a hiteles
nyelvi adományban, ami megkülönbözteti a blabla beszédtől, mert nyelvként
hangzik, eltérően az értelmetlen blablától. Nyelvtudományi szakértők mondhatják
meg a különbséget az autentikus nyelvi hagyomány és a bárki által erőszakolható
blablázás között.
A nyelvek adománya nem elragadtatás, a nyelveken
való beszéd nem jelent eksztázisba esést. Épp oly könnyen elhatározhatom, hogy
nyelveken beszélek, mint ahogy azt, hogy angolul akarok beszélni, ugyanakkor
nyelveken is imádkozhatom oly rosszul, mint angolul, olyankor például, amikor
szétszórt vagyok.
A nyelveken való beszéd nem a szentség jele, de
nem is egy nagyon magas lelki adományé. Kétségtelen, hogy néhányan nem azért
kapták meg a nyelvek adományát, mert jól tudnak imádkozni, hanem éppen azért,
mert nem jól imádkoznak és segítségre szorulnak az imaéletükben. A nyelvek
adománya valójában a szemlélődést segíti elő.
Benedict M. Heron OSB – karizmatikus.hu
A pünkösdi "nyelvcsoda":az apostolok „lelkes” arám nyelvjárású beszédét az összesereglett zarándokok ezrei mind a maguk nyelvén értik |
A másik blogon régebben közzétett összefoglaló írásom a témában itt olvasható: http://philomelablogja.blogspot.com/2011/07/nyelvek-adomanya.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése