Megtérés

A lelki megújulás fokozatai, amelyek a megtérés előfeltételei:


I. Kiengesztelődés


1. Bocsáss meg mindenkinek, aki valaha is megbántott eddigi életed folyamán. Isten szeretetét nem tudod szívedbe fogadni, ha bárki iránt haragot érzel. A harag forrása sokféle lehet. Valaki megalázott, csalódtál, nem kaptad meg azt a szeretetet, amit vártál, munkahelyeden nem kapsz megfelelő elismerést, gyermekkorodban visszaéltek bizalmaddal, stb… Mindezekért bocsáss meg. Jézus azt mondta: „Ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket” (Mt 6,15).
2. Bocsáss meg Istennek, hogy olyannak teremtett, amilyen vagy és olyan körülményekbe helyezett, amelyekben élsz. Sokan egy életen át tartó elégedetlenséget hordoznak szívükben, mert nem elég okosak, szépek, erősek, gazdagok, vagy valami testi fogyatékosságban szenvednek. Mindezekért Istent vádolják. Ha nem győzik le elégedetlenségüket, és nem bocsátanak meg Istennek, képtelenek befogadni a hitet, nem tudják felismerni, hogy Isten jó és még a rosszból is jót hoz elő. Teremts magadban pozitív istenképet, egy jóságos apa képét, aki mindenben gondoskodni szeretne rólad. Határozd el, hogy ezután semmi rosszért nem hibáztatod.
3. Bocsáss meg önmagadnak. A szülők vagy más emberek elutasítása sok esetben önmegvetést eredményez. Ebből fakadhat kicsinyhitűség, félelem, rosszindulat, ellenszenv, irigység, féltékenység. Fogadd el önmagadat úgy, ahogy vagy, olyannak, amilyen vagy, és hidd el, hogy Isten értékeket helyezett el benned. Az Ő szemében értékes vagy. Bocsáss meg magadnak! Isten ilyennek szeret téged, amilyen vagy!


II. Belső sérelmek gyógyulása


4. A szeretet gyógyít. Engedd meg Jézusnak, hogy meggyógyítson szeretetével. Vannak olyan mély sérelmek, amelyek nem gyógyulnak meg egyszerű megbocsátással. Hosszabb ideig kell kérni Jézust és a testvérek imáját, hogy a Szentlélek által létrejöjjön egy teljes gyógyulás. De nagyon fontos, hogy ne ragaszkodj sérelmeidhez, régi fájdalmaidhoz, szomorú körülményeidhez. Kérd a Szentlelket, hogy nyilatkoztassa ki szívedben Isten atyai szeretetét (Róm 5,5). Jézus hív! (Mt 11,28) Ha megérzed az Ő szeretetét, ennek jele az önátadás vágya. Próbáld átadni neki sérelmeidet. Azt, ami a legjobban fáj. Hidd el, hogy Ő elveszi.
5. A gyógyulás egyik gyümölcse a hála. Ha Jézust befogadtad a szívedbe, egyre gyakrabban fedezed fel az Ő jelenlétét és közelségét. Hálás tudsz lenni egy baráti szóért, a Szentírás egy mondatáért, a napsugárért, mert mindenben felismered az Úr hozzád szóló üzenetét. Tanulj meg egyszerű megfogalmazással hálát adni Istennek. A zsoltárok szellemében tanuld meg dicsőíteni az Ő nagyságát, szépségét, bölcsességét, jóságát. Ebben nagy segítőd lesz a Szentlélek!


III. Szabadítás


6. Ha jól megfigyeled, bizonyos indulatok, neheztelések, szomorúságok nemcsak visszatérnek, mint a belső sérülésnél, hanem gátolják, szinte megkötözik szeretet-képességedet. Nem tudod igazán szeretni Istent, és az embereket. Ezek a megkötözöttségek különösen alkalmasak arra, hogy a gonosz lélek uralmát, illetve befolyását állandósítsák lelkedben. Ebben az esetben szabadulásért kell könyörögni, egyedül vagy másokkal együtt, és tudatosan ellene mondani a bosszú, a harag és az ellenszenv lelkének. A megkötözöttség abból is fakadhat, hogy valami szenvedély, bűn vagy tevékenység egészen lefoglalja a személyiségedet. A szex, az ital, a kábítószer megkötöz, de ugyanilyen erővel lefoglalhat a sportszenvedély, a pénz szenvedélyes szeretete vagy az autómánia. Szinte a bálványimádás lelkületével veszed körül ezeket a dolgokat. Nekik adod gondolataidat, érzelmeidet, energiádat annyira, hogy elfelejted Isten és a körülötted élő emberek szeretetét. Ez előbb-utóbb katasztrófához vezet: kiüresít, és boldogtalanná tesz. Itt is imádkozni kell a szabadulásért, mert ezekben a kötődésekben is a gonosz lélek működik. Kérd a Szentlelket, szabadítson meg a bálványaidtól, és adjon erőt a helyes értékrend kialakítására.

IV. Aktív keresztény élet

7. A meggyógyult, megszabadult keresztény nem bír tétlen lenni. Vágyakozik arra, hogy szolgálja az Urat és embertársait. Mindenét meg akarja osztani másokkal. Nemcsak idejét, hanem anyagi javait is. A megosztás vágya a szeretet gyümölcse. Az egészséges szeretet mindig adni akar. A lehetőség sokféle. Egy vigasztaló szótól a Jézushoz elvezetésig, egy kisebb szívességtől a rendszeres betegápolásig sokféle alkalom kínálkozik, csak észre kell venni. Isten lelke erőt ad a bátor tevékeny szeretethez. „Aki szeretetben él, Istenben él és isten őbenne” (Jn 4,16). A szolgálatnál felmerül az idő kérdése. Nagyon szükséges, hogy fontossági sorrend szerint mindennek meghatározd a maga idejét. Jelöld ki az ima, a Szentírás-olvasás, a szentmise és a szolgálat idejét.
8. Vállad a lelki harcot. Hogy szíved tiszta maradjon, és telve legyen Isten szeretetével, ez gyakran nehéz küzdelembe kerül. Pál apostol írja: „A jó harcot megharcoltam” (2Tim 4,7). Vállad a „ jó harcot” rossz szokásaid, visszatérő bűneid, a sátán kísértése és a világ támadásai ellen. Soha semmilyen bűnre ne mondd, hogy ne tudod legyőzni. Az Úr veled van. Ha elestél, kelj fel, és kezd újra a harcot. Ne engedj a kevélység démonának, amely el akarja hitetni, hogy a rossznak van igaza, nem érdemes harcolni, a tökéletességet úgysem lehet elérni. Legyen benned alázat és akkor Isten nagyot tud benned alkotni. Jézussal ma is lehet tiszta lelkiismerettel, tiszta gondolkodással és tiszta érzéssel élni. A Szentlélek vezetni fog és átformál, hogy hasonlóvá válj Jézushoz (Róm 8,29).
9. Hogy épülésed és szolgálatod harmonikusan alakuljon, keress egy közösséget, ahol komolyan veszik a szentségeket, az imát, a Szentírást és a Szentlélek szerepét. Amikor Jézus meghívta az apostolokat (Jn 1), ez nemcsak a Vele való közösséget jelentette, hanem az egymással való közösséget is. Az Egyház személyes átéléséhez szükséges a kisközösség. A szentmise és a testvéri közösség egymást építik.
10. Fontos, hogy legyen lelki vezetőd. Egyrészt, hogy gyakorold az Úrnak való engedelmességet, másrészt Istennek az a terve, hogy másokon keresztül mutassa meg akaratát (ApCsel 9,10-19). Lehetőleg pap legyen, de ha nem tudja vállalni a havi lelki beszélgetést, kérj meg rá egy érettebb keresztényt, aki iránt bizalmat érzel. Tárd fel neki problémáidat, kérd ki tanácsát a lelki élet alapvető kérdéseiben. Jézus boldog és győzelmes életet akar adni neked (Jn 10,10).

A megtérés lényege: a szív odaadása

A megtérésnek az a lényege, hogy szívünket, egész bensőnket odaajándékozzuk Istennek.
Az evangélium szerint a szív a személyiség a központja, a cselekvés és az Istennel való kapcsolat helye, a döntések csomópontja, ahol egyformán érdekelve van a szellem és az akarat, a szabadság és a hűség. Jelenti egyben a lelkiismeretet is, mint Isten szólítását és ítéletét. Röviden annyit ér az ember Isten és önmaga előtt, amennyit a szíve ér. Jézus szavaiban felismerjük nagy felelősségünket, hogy szívünket megnyitjuk-e előtte vagy nem. Mert ettől függ üdvösségünk, vagy kárhozatunk. „Ahol a kincsed, ott a szíved is” (Mt 6,21). Amikor az Isten jön, vagy amikor szólít, az emberi szívnek ki kell nyilvánítania készenlétét. Az Újszövetség szerint az emberi szív ilyenkor nyitott, megvilágosított, elhatározott, égő, engedelmes, őszinte, szép és jó, tágas, tiszta, áttetsző, és hívő. Vagy pedig éppen ellenkezőleg vak, megkeményedett, eltompult, homályba burkolt, tétovázó, gonosz, hitetlen.
Az a megtérés, ami csupán az eszmékre vonatkozik, csak értelmi változás, nem evangéliumi megtérés. De az sem, ami kizárólag az érzelmi szférában, a vallásos érzelmek területén megy végbe. Végül az sem, amikor csak önmagunkhoz való viszonyunkban áll be változás erkölcsi magatartásunk szintjén. A valódi megtérés esetén legmélyebb lényünkkel, mindazzal, ami felnőtt személyiségünket alkotja – szívünkkel – kell állást foglalnunk a bennünket szólító isteni Igével szemben. Az a szív, amely befogadja az Igét és fönntartás nélkül igazat is ad neki, Isten, Krisztus és a Lélek lakásává válik. Így tehát a metanoia-megtérés egész folyamata a szív nívóján játszódik le. A szív az, amely tevőlegesen fogadja a megvilágosító kegyelmet. Ugyancsak a szív az, amely csatlakozik az Evangéliumhoz és elismeri Istent. (Liege: Krisztusi élet, 47.old.)
A megtérés egész gondolkodásunk megváltozását jelenti. Ebben a folyamatban lemondunk a bűnről, önző akaratunkról, a pénzimádatról, a hatalom és az érzéki élvezetek iránti törekvésről, és rálépünk a hit útjára. A megtérés után is lesznek megpróbáltatások, szenvedések, de ezek átértékelődnek. A hitben, Jézus világosságánál, az Atya szerető közelségében a fájdalmak megszelídülnek. A hitben járva, Isten szeretetét megtapasztalva képesek leszünk nehézségeink közepette is Isten békéjében és Jézus örömében élni.

A megtérés hármas lépést jelent: elszakadás a bűntől, a hit útjára lépés, Isten királyi hatalmának (vezetésének) elfogadása.


1. A bűntől való elszakadás – nemcsak bánatot foglal magában, hanem mindannak elutasítását, amiből a bűn táplálkozik. Ez azt jelenti, hogy le kell mondani saját akaratunk erőszakos érvényesítéséről, a hatalom- és sikervágy hajszolásáról, az érzéki élvezetek középpontba helyezéséről (1Jn 2,15.17). Mindez csak akkor sikerülhet, ha a Szentlélek világosságában felismerte az ember Isten szeretetét, irgalmát, és erőt kért a Lélektől az Úr akaratának megvalósítására, és a bűntől való elszakadásra.
A keresztény ember számára azzal kezdődik a megtérés, hogy világosságot kap saját életére vonatkozóan. Bármilyen volt is a lélek előző kapcsolata Istennel, a megtérésben megnyílik az új életnek az igényére, elkezdi élni azt az életet, amely az Istennel kötött szövetségből fakad. Rálép arra az útra, amelyen a Lélek vezeti Isten felé. Isten világosságában tudja, hogy bűnös volt, és felismeri jelenlegi törékenységét is. (Róm 7,22) Ha valaki be akar lépni Krisztus üdvösségébe, ennek éppen ez a feltétele: el kell ismernie Isten iránti hűtlenségét, és fel kell ismernie, hogy ebből az állapotból saját erejéből nem tud szabadulni.
A bűn felismerésének önmagában semmi értelme nem lenne, ha nem vezetne változáshoz. Cselekvésre kell, hogy ösztönözzön. A bűnbánat abban áll, hogy elítéljük előző életünket, és lelki erőfeszítéssel igyekszünk korábbi önmagunkat felülmúlni. Ebben segít az a felismerés, hogy Isten akarata szerinti új életet kezdünk, és az az elhatározás, hogy ez elé semmi akadályt nem gördítünk, mert tudjuk, hogy ezen az úton üdvösségünk felé haladunk. Ez inkább tisztulás, mintsem önsanyargatás. Hiszen törekvésünk arra irányul, hogy a bűn által elzárt szívünket megnyissuk, engedjük, hogy a kegyelem behatoljon, és átalakítsa bensőnket Isten akarata szerint. Így nyer a bűnbánat értelmet, kiindulópontot teremtve az Evangélium szerinti hit felé.
A megtérés azt jelenti, hogy elfogadjuk Jézus Krisztus gondolatainak és értékeinek világát, a boldogság általa adott fogalmát, és elkötelezzük magunkat Neki. Ez a hit cselekvése. Mert a keresztény hit nem más, mint Isten Igéjének elfogadása. Ez az odaadásnak olyan megvallása, amely a hívő egész személyiségét kötelezi. A hit: Isten kegyelmének és az ember döntésének együttléte. A hívő ezzel az önátadással elveszti egész egzisztenciájának önközéppontúságát, s ettől kezdve Isten hívásának engedelmeskedik. A hit felelet a meghirdetett Isten-országra és belépés a szövetség világába.
Az Evangélium (örömhír) emeli ki az embert hamis nyugalmából, és hívja bűnbánatra. Az Evangélium nemcsak kimozdít a tespedtségből, a lelki halálból, hanem utat mutat a bűnbánat folyamatának beteljesedéséhez, bevezet a hit világába, az üdvösségbe. Az evangéliumi megtérés mindig úgy jelentkezik, mint a szív megújulása. Ez a bűneit bánó bűnös megvilágosodásával kezdődik, és az Úr Jézushoz való személyes és teljes csatlakozással végződik.


2. A hit útját járó ember nem elvont igazságok megismerésére törekszik, hanem figyelme Isten jelenlegi működésére irányul. Ez a hit fölforgatja a szív világias nyugalmát. Olyan, mint egy szellemi forradalom. A hit útjára lépő ember felismeri az isteni erőt, amely kimozdította korábbi fásultságából, és megrendülten veszi tudomásul, hogy Isten hatalma, amely meghívta, kenyeret szaporít (Mt15), halottat támaszt föl (Jn 11,44), az eperfának parancsolhat, hogy szakadjon ki és menjen a tengerbe (Lk 17,6). Ez a hit a hatalmas Isten működése előtt kitárja az ember szívét, aki már tudja, hogy a régen megtörtént események folyamatosan ismétlődnek, szabadulást, gyógyulást hozva a megtérés útján járó embernek. A világot nem lezártnak és megváltoztathatatlannak tekinti, hanem hiszi, és ajkával megvallja, hogy az Úr hatalma előtt a „hegyek is szétolvadnak” (Zs 96).
Ez a hit állandó kihívást jelent minden korban a keresztényeknek: elhagyni a kiszámíthatót, a foghatót, az anyagi világot, és belépni Isten jelenlétébe, ahol minden megtörténhet, minden megújulhat.


3. A megtérés – belépés Isten országába. Isten országa az eredeti görög kifejezés szerint (basileia) Isten királyi uralmát jelenti.
Ha valaki belép Isten országába, ez nem passzivitást, hanem szoros együttműködést jelent az isteni aktivitással. Amikor valaki megtér, befogadja Isten uralmát a szívébe. Nemcsak legyőzi fenntartását, lázadását, elégedetlenségét Istennel szemben, hanem elfogadja Isten akaratát élete minden területe fölött. Kiszolgáltatja magát Neki. „Fogadd el egészen akaratomat” – imádkozta Szent Ignác a megtérésekor. Az ember engedelmességet fogad Istennek, amit örömmel gyakorol, hiszen szeretetből fakad.
A királyi uralom azonban kifele is hat. Ez a szellemi hatalom olyan erő, amellyel le lehet győzni a sátánt, a bűnöket, és a világ gonoszságát. Ebben ismeri fel az ember, hogy hogyan uralkodhat bűnre hajló természete felett.
Volt, aki arról számolt be, hogy a megtérés-élmény után egy pillanat alatt el tudta hagyni a dohányzást, az alkoholt, vagy a szexuális bűnöket. Ezért a megtérés-élmények egyben szabadulás-élmények is. Az ember úgy érzi, hogy nagy tehertől szabadult meg… a régi bűnös, vagy közömbös élete semmivé vált, és új élet született benne. Isten királyi uralmából értjük meg a lelki adományok (karizmák) születését is. Teljesen ésszerűnek mondható, hogyha valaki egy király szolgálatában áll, hogy építse országát, eszközöket kap, amelyekkel elvégezheti feladatát.
Az Egyház tanítja, hogy a sokféle kegyelmi ajándék között van segítő kegyelem is. A kegyelem feltételezi az ember együttműködését. Isten segítséget nyújt, de az embernek energiát kell befektetni, hogy legyőzze indulatait, lustaságát, rossz szokásait, rossz hangulatait, és átalakítsa önző gondolkodását.
A megtérés a Szentlélek műve. „Ez a kezdő kegyelem azonban nem ellenállhatatlanul hat a szabad akaratú emberre, hanem csak akkor, ha közreműködik vele… Ez a kegyelem nem pillanatnyi segítséget akar adni, hanem az a rendeltetése, hogy felkészítsen az Istennel való tartós, sőt végleges békére, barátságra, szeretet-dialógusra, amelyet a megigazultságnak, vagy megszentelő kegyelem állapotának nevezünk” (Dr. Előd István: Katolikus dogmatika, 384. old.).

Forrás: Emmausz Közösség