Ezúttal a csíkszeredai Erőss
Zsolt Sportaréna adott otthont az Erdélyi Katolikus Karizmatikus Megújulás
(EKKM) XIII. országos találkozójának. A 2016. október 8-án lezajlott rendezvény
szervezését a helyi Búzamag közösség vállalta, az esemény mottóját Máté
Evangéliumából választották: „Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,14). A több
mint ezer résztvevő jelenlétében Fülöp Magdolna szociális testvér és Szénégető
István atya tanításaikkal rávilágítottak arra, hogy keresztényként
mindannyiunknak küldetésünk van, ugyanezt emelte ki prédikációjában Tamás
József segédpüspök úr is.
A találkozó első programja a
gelencei Bétel ificsoport pantomim előadása volt, amelyben kiemelték a mai
emberre leselkedő kísértéseket, amelyek „megkötözik”, foglyul ejtik a kelepcébe
besétálót, de arra is rámutattak, hogy van, aki elvágja a kötelékeket,
kiszabadítson a gonosz fogságából. Szépen kidolgozott, hiteles produkciójukban
a közösség megtartó erejét is kihangsúlyozták.
A csíkszeredai Búzamag közösség
dicsőítő csapata segítette a résztvevőket a megérkezésre, szíveik megnyitására,
a rendezvényre való ráhangolódásra.
Fülöp Magdolna szociális testvér
tanítását azzal kezdte, hogy Jézus ki akar hívni a kényelmi zónánkból, mert azt
akarja, hogy tovább növekedjünk, tovább fejlődjünk. Ezt követően a
világosságról beszélt: úgy tudunk a világ világossága lenni, hogy Jézus fényét
tükrözzük. Ő bennünk él, „Ő a nap és mi vagyunk a hold.” A mi világunk egy
sötétben élő világ, ahol sokan inkább szeretik a sötétséget, mint a
világosságot. Sötétben tapogatóznak tömegek, és sokan élnek tudatlanságban,
Isten dolgait illetően. Magunkat is rajtakaphatjuk azon, hogy sötét indulatok,
gondolatok, sőt időnként cselekedtek is előfordulnak életünkben. Ezeket el szeretnénk
rejteni, hogy ne kerüljenek fényre. „A világot akkor lehet igazán
megváltoztatni, ha átitatjuk jósággal, becsületességgel, szent élettel,
belülről kifele.” – mondta, majd hozzátette: „Az Isten szerinti életek tudják
csak megváltoztatni a világot”.
Nem tudunk hatást gyakorolni a
világra, ha nem különbözünk tőle. „A mi életünk, otthonaink, kapcsolataink
másak kell legyenek, mint azoké az embertársainké, akik nem ismerik Istent.”
„Nem tudok világítani, ha magam is sötétségben járok.”
Ezt követően a megtisztulásról
beszélt: tudatosítsuk magunkban, hogy mi a veszély, mibe keveredtünk, majd
hogyan tisztulhatunk meg. Hogyan tarthatjuk távol magunkat attól, hogy
beszennyeződjünk? Megoldásként Szent Pál szavai idézte: „Ne hasonuljatok a
világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek,
mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes.” (Róm.
12,2)
„Amennyiben jó dolgokat gondolunk
másokról, irgalommal tekintünk másokra, amikor a legnagyobb jót akarjuk a másik
ember számára – akár szeret, akár nem –, akkor elkezdünk láthatóan megváltozni.
A gondolataink is, az érzésvilágunk is. Miért? Mert amit vetettük, azt
aratjuk.” – mondta a szociális testvér.
Tanítása végén a küldetésről is
beszélt: „Ha szenvedélyemmé válik az, hogy megismerjem Jézust, hogy benne
éljek, hogy benne megmaradjak, hogy hozzá hasonlóvá válljak, akkor a szívem
égni kezd azért, ami neki fontos. Mindegyikünk számára Isten elképzelt egy
olyan területet, egy olyan küldetést, ami által Isten országát elhozhatjuk a
földre. De fontos, hogy ezt tőle kérdezzük meg, mert Ő tudja.”
Ezt követően Jancio Laura
szívbemarkoló, ugyanakkor felemelő tanúságtételét hallgathatták meg az
résztvevők.
Imaszolgálattal folytatódott a
találkozó, imapárok fogadták azon testvéreket, akik annak tudatában, hogy:
„Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.”
(Mt.18,20), az ő közbenjárásukat kérték.
A délutáni program a
székelyudvarhelyi Pitypang ifiközösség pantomimjével kezdődött, amelynek
mottója az Indulj és menj! című ifjúsági ének refrénje volt: „Küldelek én,
megáldlak én, csak menj, és hirdesd szavam!” A fiatalok előadása arra is
rámutatott, hogy akkor tudunk kiteljesedni, ha azt tesszük, amire Ő elhívott.
A produkciót ismét dicsőítés
követte, majd Szénégető István családpasztorációs lelkésznek, a remeteszegi
Szent Család-templom plébánosának előadása következett.
A küldetést röviden úgy foglalta
össze, hogy: „Isten akarta, hogy legyek, én nem véletlenül születtem, nem csak
a szüleim szerelmének vagyok a gyümölcse, hanem Isten engem akart. A
legszentebb pillanat az életemben az volt, amikor megfogantam. Isten szánt
nekem egy helyet ezen a földön, ebben az egyházban nekem helyem van. Van egy
feladatom, ami összefügg az én foganásommal. Amikor engem Isten megalkotott,
akkor egy bizonyos céllal alkotott meg.” – mondta a családok iránti
elkötelezettségérőről jól ismert plébános, majd így folytatta: „Istennek az a
terve, hogy megismerjük őt, hogy halljuk az örömhírt, hogy van Isten, jó az
Isten, szeret az Isten és hazavár az Isten.”
„Mi is az én küldetésem a
világban, az egyházban?” – tette fel a kérdést, majd öt fényt, öt pontot
mutatott be, amely hozzásegít mindannyiunkat, hogy megtaláljuk, mi a
küldetésünk.
1. Isten meghívott engem egy nagy
átalakulásra – amikor elgördül a kő és új ember születik.
2. Én vagyok a világ világossága
– tudok-e krisztusi alázattal szolgálni, anélkül, hogy elismerésre vágynék?
3. Tanúságtétel – beszélek-e
arról, hogy mit tesz az Isten az életemben, bennem és általam?
4. A befogadás kultúrája –
örülök-e azon embereknek, akik először toppannak be a közösségbe, vagy
érdeklődök-e azon közösségi tagok után, akik valami okból nem jöttek a
közösségbe? A missziós szem, szív, fül alakítható.
5. Missziós lendület – hol van az
én helyem, és hogy akar engem az Isten használni közösségen kívül. A missziós
lendület az, amikor kifele megnyílunk.
Ezután a Szentségimádásra került
sor. Ifjúsági dalok és az Oltáriszentség előtti elmélkedések követték egymást,
de csendes, személyes imára is volt lehetőség – Jézus jelenlétében. A zenei
szolgálatot a Psallite ifjúsági ének és zenekar végezte.
A záró szentmisét Tamás József
segédpüspök celebrálta. Prédikációját a három szó: lélek, bölcsesség, szeretet
köré építette fel.
Kitért arra, hogy „a keresztény
ember – Jézus Krisztusnak a követője – akkor válik a világ világosságává, ha a
léleknek az embere, ha lelket visz bele a mindennapi életbe”. Feladata rendet
tenni önmagában és önmaga körül is.
A püspök atya szerint a
bölcsesség embere Jézus tanítását helyezi első helyre életében, és ezt
közvetíti embertársai felé is. Beszédében kihangsúlyozta, hogy a szeretet a
legértékesebb ajándéka Istennek, értékesebb az egészségnél, a tudásnál, a
talentumainknál, az anyagi javaknál. Az ember annyit ér, mint amennyi szeretet
lakozik benne. A szeretet apró jó cselekedeteit kell tennünk, mert ezekből a
mozaikkockákból egy nagyon szép életmű alakul ki.
Jövőre ismét találkozni fognak a
közösségek, a dátumot már ismertették is a szervezők: 2017. október 14. Aki
kedvet kapott és szeretné meghallgatni az előadásokat, megteheti a megújulás
honlapján: www.ekkm.ro
Barabás Mózes
Forrás: EKKM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése