Nyelveken szólás

A nyelveken szólás (görögül glosszolália) a Bibliában az elragadtatás nyelve. Nem idegen nyelven beszélést jelentett, hanem semmilyen nyelvből ki nem mutatható hangsoroknak elragadtatott állapotban való hallatását. Csak azok számára volt érthető, akiknek erre külön adományuk volt. A nyelven szólással való visszaélés veszélyeire már Szent Pál figyelmeztetett. A 20. század végén a karizmatikus mozgalmakban ismét megjelent. A Lélek adományai értékrendjében az utolsó helyen állt, a prófétálás alatt.

Leírása

A nyelveken szólás az Újszövetségben definiált szellemi eredetű megtapasztalás, amely Pünkösd napja óta jelen van a Szent Lélek keresztségben részesülő hívők életében. Az említett esemény külső megnyilvánulása. Az apostolok a jelenséget - az esemény részeseiként - következetesen a Szent Lélek keresztség egyetlen kívülről is azonosítható jeleként és bizonyítékaként tartották számon. Pünkösd napján Péter apostol úgy számol be róla, mint "amit ma láttok és hallotok". Az Újszövetség három leírásban említi a tevékenységet. Pünkösd napján: kezdtek szólani más nyelveken, amint a Lélek adta nekik szólniuk, majd a későbbiekben szintén a Szent Lélek keresztséggel összefüggésben. Ez volt a bizonyíték, amit mások életében az apostolok ezzel kapcsolatban elfogadtak, és soha senkitől nem kértek más bizonyítékot. Az Újszövetség más helyen sem tartalmaz e vonatkozásban ettől eltérő utalást.

Céljai

A nyelveken szólással kapcsolatban kilenc célt nevez meg a Biblia:

1. A bibliai hit jele

2. Közvetlen, természetfölötti kommunikációs csatorna Istennel

3. A hitben való épülés eszköze

4. Isten tökéletes akarata szerint való ima
5. Szellemi felüdülés
6. A természetes értelem alázatban tartása

7. A nyelv, az életvezetés isteni vezetés alá helyezése

8. A Szent Lélekkel való ismételt közösség egyik módja

Forrás: Wikipédia