A Katolikus Karizmatikus Megújulás

A Katolikus Karizmatikus Megújulás kezdetei

1967 februárjában hétvégi lelkigyakorlatra gyűlt össze a Dugnesne Egyetemen (USA) tanáraival egy fiatalokból álló csoport. Az a vágy élt szívükben, hogy a Szentlélek megújítsa azokat a kegyelmeket, melyeket a keresztségben és a bérmálásban kaptak. Tudták, hogy Isten meghallgatja kéréseiket, cselekedni fog. Ami történt, arra viszont nem számítottak: Az egyetem kápolnájában voltak együtt, mikor a Lélek ereje töltötte el őket, mint egykor, az első pünkösdkor az apostolokat. Kitárt karral imádkoztak, dicsőítették a Teremtőt, megtapasztalták a karizmák kiáradását. Imaéletük megváltozott, hatalmas vágy égett bennük, hogy továbbadják az örömhírt, hirdessék Krisztus evangéliumát.

Így indult a Megújulás, melyet 1975-ben VI. Pál pápa „az Egyház és a világ nagy lehetőségének” nevezett. Az azóta eltelt több mint 30 év alatt a világ közel 150 országában kb. 80 millió ember – katolikusok és keresők – tapasztalta meg életében Jézus közelségét, egészen személyes szeretetét és a Szentlélek újbóli kiáradását.

A Katolikus Karizmatikus Megújulás jellemzői

A Megújulás egyik legfontosabb jellemzője az Egyházhoz való hűség. Tanítása nem tartalmaz új tanokat. Közösségei és tagjai alávetik magukat a mindenkori pápának és püspököknek, fontosnak tartják és igénylik a lelkipásztorok segítő közreműködését.

II. János Pál pápa 1992. március 14-én Rómában, a Katolikus Karizmatikus Megújulás Nemzetközi Tanácsa tagjaihoz intézett beszédében így szólt a Megújulásról: „A II. Vatikáni Zsinat után hamarosan megjelenő Megújulás a Szentléleknek egy igen különleges ajándéka volt az Egyház számára. Jel volt, amely sok katolikusnak azt a vágyát fejezte ki, hogy – mint az Atya fogadott fiai és leányai – még teljesebben élhessék meg a keresztségből fakadó méltóságukat és elhivatottságukat, hogy a mélyebb egyéni és csoportos imákon keresztül megismerhessék Krisztusnak, a mi Üdvözítőnknek megváltó erejét, és hogy – ugyanannak a Léleknek a fényében olvasva a Szentírást, Aki azt sugalmazta – követhessék is annak tanítását.”

A Megújulás három fő vonása:

– A Jézus Krisztusban való személyes hit, amely a tudatos döntésben (megtérés) és az Evangélium szerinti értékrend elfogadásában nyilvánul meg.

– A Szentlélek kiáradásáért való ima, amelyben megújul és hatékonnyá válik a gyermekkorban kapott keresztség és bérmálás kegyelme, a Jézusnak átadott élet.
– A Szentlélek adományainak (karizmák) kérése és elfogadása Isten dicsőségére és az Egyház szolgálatára.

A Megújulás lelkisége középpontba helyezi az Eucharisztiát, a Szentírást; a karizmatikus imacsoportok, kisközösségek fő feladatuknak tekintik a dicsőítést, engesztelést, szolgálatvállalást, az evangelizációt és annak az örömnek a továbbadását, melyet saját életükben megtapasztaltak (tanúságtétel).

A Katolikus Karizmatikus Megújulás Magyarországon

Hazánkban a Karizmatikus Megújulás története az 1970-es évekre nyúlik vissza, s azóta egyre nő azon hívők (papok és világiak) száma, akik felfigyelnek életükben a Szentlélek szavára, befogadják ajándékait (karizmáit), és engedik föléledni szívükben a keresztségük, bérmálkozásuk óta bennük pislákoló pünkösdi lángot, amely hazánkban is új lendületet ad az imacsoportokon, plébániai közösségeken keresztül az egész katolikus Egyház életének.

1989 a fordulat éve lett, olyan lehetőségek adódtak, melyek pár évvel korábban még merész álomnak tűntek: kórházlátogatás, börtönmisszió, alkoholbetegek mentése, könyvek, újságok kiadása. Az imacsoportok visszatértek a plébániákra, s már nemcsak egyénileg, hanem mint közösség is segítették az őket befogadó papok munkáját.

1992 őszén megrendezték Budapesten az első Országos Karizmatikus Találkozót, ahol több ezer katolikus testvér közösen dicsőítette az Urat, imádkozott, leborult az Oltáriszentség előtt, tanítást hallgatott, s részt vett Krisztus legnagyobb áldozatának bemutatásán, a szentmisén. Azóta is évről évre találkoznak a Karizmatikus Megújuláshoz tartozó közösségek tagjai. A találkozók célja egyrészt az, hogy az ország területén és a határon túl működő karizmatikus közösségeknek, imacsoportoknak találkozási lehetőséget nyújtson, alkalmat a megismerkedésre, tapasztalatcserére, a közös ünneplés által és az előadások segítségével a megerősödésre, feltöltődésre, másrészt hogy a kívülállók, érdeklődök, keresők lehetőséget kapjanak arra, hogy kapcsolatba kerüljenek élő közösségekkel, hallják azt az Örömhírt, amire minden embernek szüksége van. A rendezvények szervezője a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Országos Tanácsa, mely a vatikáni ICCRS (Nemzetközi Katolikus Karizmatikus Megújulás Központja) buzdítására jött létre, s melynek tagjai (kb. 45 fő) az ország nagyobb közösségeinek, imacsoportjainak, illetve régióinak küldöttei. Ők választják a 12 tagú Szolgáló Bizottságot, melynek feladata a karizmatikus imacsoportok, közösségek közötti kapcsolattartás, koordináció.

Erre azért van szükség, mert a közösségek (a nagyobbak, mint a Nyolc Boldogság, Emmausz, Emmánuel, Új Jeruzsálem, Hét Láng Szövetség, Szociális Testvérek Társasága stb.) és a karizmatikus megújulás gyümölcseként született kisebb-nagyobb imacsoportok egymástól függetlenül, földrajzilag gyakran távol, saját arculatuknak, hivatásuknak, karizmáiknak megfelelően működnek, és kevés lehetőségük adódik arra, hogy egymást megismerjék, egymás szolgálataiból erőt merítsenek. Az Országos Tanács és a Szolgáló Bizottság feladata tehát az ország területén működő imacsoportok, közösségek összefogása, tájékoztatása, vezetése a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és helyi megyéspüspökök irányelvei alapján.

Forrás: Országos Lelkipásztori Intézet