A Szentlélek ajándékairól ma már nemigen lehet hallani még Pünkösdkor sem. A katolikus hívőnek pedig jó esetben is valami kellemes érzés, egyfajta könnyedség jut eszébe az Ajándékok hallatán, mint amolyan jámbor lelkeknek kijáró plusz, de ami nélkül nagyon is jól meg lehet lenni.
Pedig a Lélek ajándékairól már az Ószövetségben, Izajás könyvében is olvashatunk (Iz 11,1-3), s az Újszövetség is komolyan veszi őket (pl. Róm 8).
Ahhoz, hogy megértsük a Szentlélek ajándékainak lényegét, érdemes tisztában lennünk, ki is az ember, milyen képességei vannak. Ha ezt elmulasztjuk, aligha ragadhatjuk meg hitünk különböző szempontjainak összefüggéseit.
Az ember test és lélek lényegi egysége. A test érzékszervekkel van „felszerelve”, ám azt már kevesebben tudatosítják magukban, hogy a léleknek is megvan a maga „felszerelése”, melyek alappillérei az értelem, az akarat, az érzékek (külső: pl. az érzékszervek; és belső: pl. a képzelet, az emlékezet, stb), és nem utolsó sorban a szenvedélyek, vagyis érzelmek.
Az erények, a Szentlélek ajándékai, sőt, a karizmák sokfélesége mind-mind erre épülnek, az ember ezen képességeiben gyökerezve, ezekre épülve tudnak csak életre kelni, működni.
Az erények lényege, hogy az embert, illetve képességeit (értelem, akarat, szenvedélyek) a cselekvés helyességében tökéletesítik. Az erény által az ember képes fejlődni, előrehaladni, mégpedig folyamatosan és egyre növekvő szabadsággal és örömmel. Az erény természetéhez szorosan hozzátartozik, hogy szabaddá és örömtelivé teszi az embert, aki így szabadon és örömmel teszi a jót.
Az ember az erények által képes leginkább saját kezébe venni életét, meghatározni sorsát. S ez igaz még az ún. isteni, teologális erények esetében is, hiszen mi döntjük el, hogy együttműködünk-e az Isten kegyelmével, vagy visszautasítjuk azt.
Ugyanakkor tudjuk, hogy a lelki, spirituális életünk, természetfeletti életben való növekedésünk nem csak a saját törekvésünktől, hanem Isten segítő beavatkozásától is függ.
Isten az, aki késztet, ösztönöz minket az imára, a helyes, Neki tetsző cselekvésre, életre. Isten egyfajta belső, lelki Mesterként van jelen bennünk, aki belülről ösztönöz minket, hogy készségesen fogadjuk indításait.
Itt már nem annyira emberi erőfeszítésről, belső munkáról van szó (ami továbbra is fontos, hiszen ebben fejeződik ki személyes igen-ünk), hanem sokkal inkább egy folyamatosan növekvő tanulékonyságról.
"Ez tulajdonképpen egy isteni inspiráció, ösztönzés bennünk, s mivel Istentől jövő ingyenes ajándékokról van szó, ezért nevezzük Ajándékoknak, vagyis Szentlélek ajándékainak."
Az erények, melyekre fokozatosan, Istennel együttműködve teszünk szert, fogékonnyá és tanulékonnyá tesznek minket, mégpedig a helyes ész irányítása alatt. A helyes ész irányítása alatt állnak a belénk öntött, isteni erények is (hit, remény, szeretet), mégpedig azért, mert továbbra is mi rendelkezünk velük, akkor és ahogyan akarunk. Ebből következik, hogy az erények fokozatosan meg is kophatnak bennünk és elveszíthetőek, amennyiben nem tápláljuk őket mindig jobb és erényesebb tettekkel. Ebben pedig az értelemnek és az akaratnak komoly szerepe van, mert ettől függ egész erkölcsi életünk, azaz hogy tetteink mennyire vannak összhangban a legfőbb jóval, mennyire irányulnak a végső Cél, a végső Boldogság felé, illetve mennyire távolítanak el attól.
Ahhoz azonban, hogy az emberi dimenziót meghaladva magasabb rendű, isteni indításokat is készségesen, ha tetszik szabaddá tevő engedelmességgel tudjunk fogadni, úgy, hogy az már ne csak a mi emberi készségeinktől függjenek, másra is szükség van.
Ez a valami más közvetlenül a Szentlélek „uralma” alá helyez minket.
Tamás szerint az erények esetében emberi módon cselekszünk, míg a Szentlélek irányítása alatt már „ember-feletti” módon, ami sajátosan a Szentlélek ajándékainak jellemzője.
"A Szentlélek ajándékai az emberi lélek olyan tartós, állandó tökéletességei, melyek fogékonnyá teszik a lelket a Szentlélek indításaira, ösztönzéseire, s általuk a már bennünk kialakult erényeket magasabb szinten, sajátosan isteni módon tudjuk gyakorolni, cselekedni általuk."
A Szentlélek ajándékai lényegében maga a Szentlélek működésének nyoma. Az Ajándékok Isten eszközeivé tesznek minket, amiben természetesen szó sincs semmiféle eszköziesítésről, hanem általuk készségesen, fogékonyan, finom belső érzékekkel és készséggel állunk az Isten szolgálatába, akinek szolgálni uralkodás (Firenzei Szent Antonin).
Szükség van-e egyáltalán a Szentlélek ajándékaira?
A Szentírás tesz tanúságot számunkra arról, hogy a Szentlélek ajándékai valós ajándékok (azonban csak az emberi lélekben kelnek életre).
De vajon szükségesek-e?
Először is, Tamás szerint a Szentlélek ajándékai abszolút módon szükségesek az üdvösséghez. Márpedig ha az üdvösséghez szükség van rájuk, akkor az emberi élet folyamán is nélkülözhetetlenek.
Éppen ezért a Szentlélek ajándékai semmiképpen sem valami lelki elitnek kijáró plusz, hanem az ember erkölcsi életének egészében szükség van rájuk.
Miért van rájuk szükségünk?
Az ember teremtett, vagyis természetes valósága és természetfölötti célja (ami nem más, mint a teljes Boldogság, a szentháromságos Isten) között olyan létbeli, ontológiai rés van, amit az ember önerejéből nem képes áthidalni. Továbbá a teológiai erények, a hit, a remény és a szeretet a teremtetlen isteni természetre, magára a szentháromságos Istenre, az isteni Személyekre irányulnak, ám magunk csupán részesedhetünk ebben az isteni természetben, a keresztség, illetve az erények, különösen is az isteni erények által.
Már említettük, hogy az erények megvalósulása bennünk soha nem tökéletes, hiszen emberek vagyunk, a magunk tökéletlenségeivel. Sem az erények, sem a Lélek ajándékai nem arra valók, hogy hibátlanná tegyenek minket, hanem hogy emberi természetünkön, emberi képességeinken keresztül, az isteni kegyelem segítségével haladjunk a végső Cél felé.
A Szentlélek ajándékai nem felváltják az erényeket, hanem segítik őket, hogy felülmúlják (de nem megszüntessék) bennünk mindazt, ami még túlságosan is emberi, hiszen emberi módon gyakoroljuk, éljük őket.
"A Szentlélek ajándékai feltételezik a megszentelő kegyelem állapotát, melyet ugyan biztosítani nem tudunk magunknak, de rendszeres, buzgó és mélységre törekvő szentségi élettel (rendszeres szentgyónás, szentáldozás, imaélettel) teret tudunk adni Isten bennünk való működésének."
A Szentlélek ajándékai, mint magasabb rendű tökéletességek, felkészítenek bennünket az isteni indításokra, s ezeket nevezzük ajándékoknak, egyrészt azért, mert Isten önti belénk őket, másrészt azért, mert az ajándékok által válunk alkalmassá arra, hogy Isten belső indításait készségesen fogadjuk és meg is tegyük azokat.
Ez azonban, bármennyire is készséges befogadásról van szó, nem terméketlen, az embert kizáró passzivitás. Amikor ajándékot fogadunk el valakitől, látszólag passzívak vagyunk, de valójában nagyon is aktívak, hiszen szeretettel, nyitottsággal fogadjuk valakinek a felénk fordulását, azt, amit szeretne nekünk adni.
Nincs ez másként az Istennel való kapcsolatunkban sem. Amikor az Isten mintegy belénk önti ajándékait, amikor – emberi szóval – elhalmoz minket ajándékaival, a befogadás szempontjából talán passzivitásnak tűnik, valójában azonban a legmagasabb szintű belső aktivitás ez, sokkal magasabb és nemesebb, mint amire önerőnkből, emberi szinten valaha is képesek lennénk.
A Lélek ajándékai
Bővebben lásd itt: http://kattanok.weebly.com/a-szentleacutelek-ajaacutendeacutekai.html
Az értelem ajándéka
Fogékonnyá tesz bennünket a Szentlélek indításaira, hogy a megértés által a spekulatív igazságokat mélyebben, a maguk valóságában ragadjuk meg (ST, II-II. q.8.a.1-8).
A jótanács ajándéka
Fogékonnyá tesz bennünket a Szentlélek indításaira, hogy a megértés által a gyakorlati igazságokat mélyebben, a maguk valóságában ragadjuk meg (ST, II-II.q.52.a.1-4).
A bölcsesség
Fogékonnyá tesz bennünket a Szentlélek indításaira, hogy a dolgok mélyebb megértése által helyes ítéletet (döntést) hozzunk a spekulatív igazságokról (ST, II-II.q. 45.q.1-6).
A tudomány
Fogékonnyá tesz bennünket a Szentlélek indításaira, hogy a dolgok mélyebb megértése által helyes ítéletet (döntést) hozzunk a gyakorlati igazságokról. (ST, II-II .q.9.a.1-4).
A jámborság ajándéka
Fogékonnyá tesz bennünket a Szentlélek azon indításaira, melyek a dolgokra irányuló szeretőképességeinkre irányulnak, hogy vágyaink beteljesítésében a többi ember iránt is figyelemmel legyünk.(ST, II-II. q.121.a.1-2).
Az erősség ajándéka
Fogékonnyá tesz bennünket a Szentlélek indításaira, melyek a haragvó- és félelemképességeinkre irányulnak, hogy az előttünk álló nehézségekkel a Szentlélek indításai szerint tudjunk szembenézni és azokra reagálni. (ST, II-II.q.138.a.1-2).
Az istenfélelem ajándéka
Fogékonnyá tesz bennünket a Szentlélek indításaira, melyek vágyóképességeinkre irányulnak, hogy a bennünket érintő dolgokban a helyes mértéket és igazságosságot megtartsuk. (ST, II-II. q.19.a.1-12).
A karizmák
A karizmák, melyeket olykor összetévesztünk a Szentlélek ajándékaival (s időnként át is fedik egymást! - ez történik pl, amikor a Szentlélek egy-egy ajándéka mintegy látható módon válik mások javára, ilyen a hit értelmezésének és kifejtésének karizmája) az ingyenesen adott kegyelem (gratia gratis data) rendjében kapott lelki, spirituális adományok.
Ezek a karizmák nem jelentik annak a személynek a belső, kegyelem általi átalakulását, mint például a megszentelő kegyelem (gratia sanctifians) esetében, ugyanakkor hatékony működésük feltételezi a megszentelő kegyelmet és a szeretet (caritas) erényét.
Az ingyenesen adott kegyelemmel időlegesen adott egy-egy karizma a befogadó személyt mintegy felruházza azzal a képességgel, hogy az Egyház javára és épülésére lássa el feladatát, szolgálatát.
Az, aki valamilyen karizmát megkapott, a Szentlélek indítása alatt tevékenykedik, s tulajdonképpen alkalmas eszközzé válik a Szentlélek kezében.
A karizmák kétféleképpen jelenhetnek meg az Egyházon belül:
vagy személyre szólóan, amikor az illető lélek saját személyes fejlődése érdekében kap valamilyen karizmát;
vagy szolgálatra szólóan, az Egyház hite javára. Pl, püspöki hivatal, vagy más, elöljárói hivatal az Egyház közösségén belül. Vagy pl, amikor egy teológus megkapja annak karizmáját, hogy a hitet ne csak kifejteni tudja, hanem értelmezni, értelmesen kifejteni és megvédeni is.
Mindkét esetben a szeretetre vannak rendelve, ettől függnek, s ez is a végső céljuk, hiszen a szeretet nem más, már itt a földön előre megízlelt örök élet.
A legfontosabb karizmák
bölcsesség: a tudás, ismeret karizmája; pl. a lelkek megkülönböztetésének karizmája; a beszéd karizmája; a hit értelmezésének és kifejtésének karizmája; a vitaképesség karizmája; a nyelvek adománya; a cselekvés karizmája, pl. csodatevés.
Forrás: Lábjegyzetek - Domonkos Nővérek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése