A csepeli Szűz Mária Szeplőtelen Szíve templomban (2014 decemberében) elhangzott első adventi előadás szövege. Hogyan várjuk mi keresztények karácsony előtt Krisztust, és valójában miért is várjuk őt, hiszen már eljött és itt maradt közöttünk az Oltáriszentségben? Miért hívjuk: „Jöjj el Uram Jézus”?
Drága Testvérek, itt van az advent! Várjad a Jézus Krisztust! Érdemes elgondolkodni rajta, mi keresztények mennyire várjuk őt? Valóban várjuk-e, teljes szívünkből és lelkünkből? Advent egy nagy felkiáltás lenne Krisztushoz: „Jöjj el Uram!” Persze, mondjuk is..., de vizsgáljuk meg a lelkünket, valóban, mindenkinél jobban szeretem és várom Krisztust?
Ha most eljönne, és azt mondaná: Fiam vége az életednek, jössz hozzám - örömmel vennéd?
Azt gondolom, hogy amikor egészségesek vagyunk és fiatalok, könnyen mondjuk, hogy nem érdekes a halál. De minél közelebb vagyunk hozzá betegségből, korunkból kifolyólag, annál kevésbé szeretnénk itthagyni ezt a világot.
A szentek annyira sóvárognak Krisztus után, hogy vágyták a halált, mert tudták, az nem más, mint egyesülés az élő Istennel. Nem úgy vágyták, ahogy mi vágyunk rá időnként: elegem van az életből, nincs munkám, nincs pénzem, beteg vagyok, elmennék már! Valóban annyira vágyódom Krisztus után, hogy azt mondom: „Uram bárcsak már most elvinnél, mert semmi nem köt engem ehhez a világhoz, jobban szeretlek Téged, mint a családtagjaimat, jobban, mint a munkámat. Vigyél el, mert epedve sóvárgok utánad, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld, mikor mehetek majd be a Te hajlékodba?” - Talán nincs meg bennünk ez a vágyakozás. Ha valaki érezte, akár csak pillanatokra is, legyen nagyon hálás Istennek és ápolja magában ezt a lelkületet.
A másik lehetőség, hogy azért vágyom Krisztus eljövetelét, mert ennek a világnak olyan problémái vannak, amelyeket egyedül Isten tud megoldani. Az Ószövetségben Isten csak addig engedi a választott népre a csapásokat a bűneik miatt, amíg fel nem kiáltanak: Uram, jöjj el, mert nincs más megoldás! Szörnyű ez a világ, annyira háborús, annyira gonosz, annyira lesújtó, nincs íze az életnek, rossz itt lenni a földön, ha nem jössz el, nincs értelme élni!
Azt gondolom, a legtöbben ezt sem így éljük meg, mert van szépség és jóság az életben. Lehetséges, hogy a szíriai keresztények, akiket üldöznek és lefejeznek, buzgóbban kiáltanak az Úrhoz: Jöjj el Jézus, látod, halál-veszedelemben vagyunk, és nincs más megoldás, jöjj el!
Lehet, hogy a mi életünkben most nincs így. Szabad szeretni a világot, szabad szeretni a gyerekemet, szabad rá vágyni, hogy még láthassam az unokáimat. A világ nyomorúságos, Magyarország helyzete is nyomorúságos, de még mindig bízunk a politikusainkban, bízom a vállalkozásomban, ha munkanélküli vagyok, bízom abban, hogy előbb-utóbb lesz munka, vagy legalább állnak mellettem rokonok vagy barátok, akik segítenek engem.
Miért mondjuk mi azt, hogy jöjj el Jézus, amikor itt van?
Jézus itt van az Oltáriszentségben, itt van az imáink által, itt van a Szentlélek által. Miért kiabálunk mégis, hogy „Jöjj el Uram Jézus”?
Képzeljétek el, hogy a vasárnapi szentmise előtt kimennénk az emberek közé és elkezdenénk kiabálni: „Drága Testvérek! Gyertek be, itt van a templomban Jézus! Gyertek, ezt nézzétek meg!” - Az emberek ezt meghallva bejönnének, erre monda-nánk: „Akkor kezdődik a szentmise!” - Milyen csalódás lenne a sok embernek. Pedig hát nem ugyanaz a Jézus van jelen az Oltáriszentségben? Dehogynem!
Csak a mi szívünkben nincs eléggé jelen, az életünkben nincs eléggé jelen. Ez talán azért van, mert nem vágyunk eléggé Isten után. Nem vágyunk szerelmesen utána, úgy mint Krisztus, aki azt mondja keresztre-feszítése előtt: „ezért az óráért jöttem” - az Atyához megyek, örüljetek! Most sírtok, de a sírásotok örömmé válik!
Miért nincs ez bennünk? Valószínüleg azért, mert szűkölködünk a Szentlélekben. Márpedig Jézus azt mondta, hogy „elküldöm nektek a Szentlelket, az elvezet benneteket a teljes igazságra és mindent megmutat nektek.” A mi adventi vágyakozásunkat a Szentlélek tudja betölteni.
Vágyakozom. Ha arra nem is tudok vágyakozni, hogy már most elmenjek, mert mindenkinél jobban szeretem Jézust - de legalább arra vágyjak, hogy elevenebben jelen legyen bennem a Szentlélek és megelevenítse Krisztus valóságát.
Mondhatnánk: tessék, megint visszatértünk. Bennünk van a Szentlélek. - Hát nem? Dehogynem! Meg vagyunk keresztelve és bérmálkozva, magunkhoz vesszük Jézust, mi kell még a Szentléleknek?
Természetesen, aki meg van keresztelve, meg van bérmálva, aki imádkozik, próbál Krisztusi életet élni, abban benne él a Szentlélek, Isten valósága.
Csak ez egy picit olyan, mint amikor a gázkályhában ég a gyújtóláng. Igaz hogy ég - de nem melegít. Odamehetünk a kályhához, ölelgethetjük, nem fog felmelegíteni. De ha ráadjuk a gázt, belobban! Olyan forró lesz, hogy nem is tudunk a közelében maradni. Arra van szükségünk, hogy ne csak gyújtólángon legyen bennünk a Szentlélek, hanem ráadja a gázt a jó Isten.
Uram, add meg azt a kirobbanó erőt! - A Szentlélek egyik jelzője a Dünamisz, a kirobbanó erő - amiből a dinamit is származik. Uram, add meg azt a kirobbanó erőt, áttüzesítő erőt, amely annyira felforrósít, hogy Krisztusnak akarjak egészen élni! - Ez időnként még akár fizikailag is lehetséges, Pio atyánál lehet olvasni, hogy időnként olyan meleg volt a testhőmérséklete, hogy szétrobbantak a hőmérők. Néri Szent Fülöpöt annyira átjárta a forróság, hogy végül felkiáltott: „Uram ne többet, mert nem bírom tovább!”
Lehetséges, hogy olyan a szívünk, amiben csak egy kis gyújtóláng ég. Olyan, mint egy köves forrás, amiben csorog ugyan a víz, de el van tömődve, és arra van szükség, hogy megtisztítsuk a hordaléktól, hogy szabadon áramolhasson a víz belőle. Olyan, mint amikor valaki kávét iszik, beleteszi a cukrot, de nem keveri fel. A kávé egészen addig keserű marad, míg fel nem keveri a cukrot az aljáról. Így van Isten jelen az életünkben, ha nincs felkeveredve, nem járja át egészen. Így lehet, hogy az életet is keserűbbnek találjuk, mint amilyen valójában.
Akkor viszont, ha Isten nem tud átjárni, nem tud megvigasztalni, nem tud megerősíteni minket, nem tudja megmutatni a helyes és jó megoldást.
Ezért kérni kell a Szentlelket: Uram, elevenítsd föl Jézus Krisztus életét bennem! Jöhet a Szentlélek ajándékaival, sőt, jöhet a karizmáival, hogy élet legyen bennem a te életed!
Gondoljátok meg: magának Jézusnak is milyen szüksége volt a Szentlélekre, pedig ő a Szentlélektől fogantatott, Isten fia volt.
A Teremtés könyvének az elején olvassuk, hogy „Isten Lelke lebegett a vizek fölött” - ahogy a tyúkanyó költögeti a tojást, úgy költögette ezt az élettelen földet, hogy élővé tegye. Ugyanaz a Szentlélek lebegett a Szűzanya fölött is, leszállt a szívébe, leszállt a méhébe. A Szűzanya testéből formálódott Krisztusnak a valósága, és ez nem volt elég. Jézus 12 éves korában a templomban felolvas - megbérmálják, ez a férfivá avatási szertartás - és utána ott ragad. Édesanyja és nevelőapja harmadnapra találják meg és mondják: „Fiam, atyád és én aggódva kerestünk!” Erre Jézusnak az a válasza: ”Hát nem tudtátok, hogy Atyám dolgában kell lennem?” A Szűzanya nem értette ezt, a szívében forgatta, mit mondott a fia. Miért? Mert az, hogy nekem atyám dolgában kell lennem, Józsefre vonatkozott. A kis Jézus tökéletesen emberi életet élt, ugyanúgy szoptatni kellett, pelenkázni, ugyanúgy növekedett és neki József volt az apukája, Mária volt az anyukája, Isten pedig a Seregek Ura, az a Valaki, akihez imádkozni kell. De aki jelen van. Akkor leszáll rá a Szentlélek a templomban, egy nagy Istenélménye során és rádöbben, hogy neki ilyen szoros kapcsolata van vele, ő az Atyja. Mi történt ezután?
„Követte a szüleit és növekedett kedvességben és bölcsességben Isten és az emberek előtt”. A Szentlélek két ajándéka munkálkodik benne, az Értelem, Tudomány, Bölcsesség, Jótanács, Jámborság, Istenfélelem, Erősség Lelke.
A krisztusi, a tökéletes, szép emberség, a bűn nélkül való emberség formálódik benne.
Milyen nagy szükségünk van nekünk is a Szentlélekre!
Szabad kérni: Uram jöjj el a te hét ajándékoddal! Az Értelem, Tudomány, Bölcsesség, Jótanács, Jámborság, Isten-félelem, Erősség Lelkével, hogy átlás-sam, hogy értsem, mi történik körülöt-tem! Ha döntéshelyzetbe kerülök, akkor helyes döntést tudjak hozni!
Ha nehézségek érnek, a te erőd legyen bennem!
Olyan könnyen ellankadunk. A Szentírás azt mondja, még a legerősebbek, a legnagyobbak is ellankadnak „de akik az Úrban bíznak, szárnyra kelnek, mint a sasmadarak.” Milyen fontos lenne, hogy Isten tudjon terelgetni. Milyen jó, ha Isten meg tud világosítani minket, mit csinál-junk, merre menjünk. Milyen jó, ha az Isten ihletni tud minket a munkánkban.
Amikor Jézus lement a Jordánhoz, hogy megkeresztelkedjen, akkor kente fel az Úr Szentlélekkel a nyilvános szolgálatra. Ezt olvassuk: „Mindnyájan hallottátok, mint kente fel Isten a Názáreti Jézus Krisztust Szentlélekkel és erővel és ez körüljárva mindenkivel jót tett.”
Csodálatos dolog, milyen jó lenne, ha Isten így felkenne minket! Hogy így tudjunk körüljárni a világban! Mész a sötét utcán és világosság van körülötted, a gonosz lélek pánikba esik: jönnek a keresztények, meneküljünk! Képzeljétek el! Próbálnak valami gonoszságot tenni, viszályt szítani és te, a békesség embere bemész abba a szituációba és megszűnik a viszály. Jönnek a betegségekkel, imádkozol, és az emberek meggyógyulnak. Milyen nagy szükségünk van rá!
Azt mondta Jézus: „Ti még nagyobb dolgokat fogtok tenni, mert én az Atyához megyek, elküldöm nektek a Szentlelket.” Nyilvánvaló, hogy minőségében nem tud nagyobb dolgot tenni, mert a megváltásnál nagyobb dolog nincsen - de mennyiségében éppenséggel lehetséges. Jézus két halottat támasztott föl, de vannak olyan szentek, akik sokkal többet támasztottak fel, ez Krisztusból lehetséges, a Szentlélek által.
Szabad vágynunk rá: Uram, itt van az advent, ezt a négy hetet úgy szeretném végigimádkozni, úgy szeretném végigélni, hogy a te Szentlelkedből minél többet megkapjak, hogy Krisztus élete bennem, a családomban, és minél elevenebb legyen! Oszd szét a te ajándékaidat, karizmáidat a közösségünkben, hogy egymást építve lehessünk egy testté! Hogyha valami problémám van, a mellettem ülő - nem is tudja miért -, megmondja a helyes választ, mert te ihleted őt. Amikor nehézségbe esem, már valaki hozza is a segítséget. Ha másnak van szüksége segítségre, tudjak nagylelkű lenni és az időmből, a pénzemből, a tehetségemből adni neki.
Kedves Testvérek, arra szeretnélek biztatni benneteket, hogy vágyjuk a Szentlelket! Kérjük a Szentlelket! Nincs is ennél nagyobb dolog. Kérjük Isten kegyelmét, hogy jöjjön el az ő Szentlelkével, áradjon ki ránk!
Jöjj drága Szentlélek, egészen járj át minket! Jöjj, drága Szentlélek, oldozz el minket minden rossz szokásunktól, tulajdonságunktól! Jöjj, drága Szentlélek, Bűnbánat lelke, hogy egészen le tudjuk tenni a bűneinket és életünket eléd. Jöjj, drága Szentlélek, megelevenítő Lélek, elevenítsd meg bennünk Jézus Krisztus életét, hogy egyénenként és közösségben egészen krisztusivá váljunk! Jöjj, drága Szentlélek, dicsőítsd meg bennünk Krisztust egészen!
Drága Mennyei Atyánk, hálát adok neked, Jézus Krisztis nevében! Köszönöm Uram, hogy te kiárasztod ránk Szentlelkedet. Köszönöm neked azt, hogy egyek lehetünk tebenned. Köszönöm neked Istenem, hogy összetartozhatunk tebenned! Kérünk téged most a mindenkor Segítő Szűzanya közbenjárására, add, hogy ez az adventi időszak, ez a négy hét közelebb vigyen hozzád, hogy napról-napra, lépésről-lépésre, kegyelemről-kegyelemre haladjunk előre, egyre közelebb haladjunk előre, hogy Krisztusivá lehessünk. Jöjj, dicsőítsd meg magad közöttünk mert szeretünk téged. Köszönöm Istenem, hogy Te valóban Atyánk vagy és meghallgatod imáinkat! Amen.
Sipos Gyula
Forrás: Szeretet földje
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése