2014. december 1., hétfő

A karizmáról és a karizmatikus megújulásról

Mi a karizma?
A karizma Istennek kegyelmi ajándéka, melyet az ember Jézus Krisztusban kap meg! A Szentírásban így olvassuk: „Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” (Róm 6,23). „Őbenne nyertük el a megváltást a vére árán, és bűneink bocsánatát bőséges kegyelme folytán, amelyet végtelen bölcsességében és megértésében gazdagon árasztott ránk.” (Ef 1,7-8).

Isten tehát elhalmoz kegyelemmel, és minden adományt gazdagon áraszt ránk. Ebben az ajándék áradásban a Szentlélek a legfőbb ajándék. Ő szívünkbe árad és eltölti az embert szeretettel (vö. Róm 5,5;8,15).

Ahol felismerjük ezeket az adományokat és a szeretet szellemét, ott van Istennek a Szentlelke és az embereket, akik ezt a jelenlétet számunkra felismerhetővé teszik: karizmatikus embereknek nevezzük. Ebben a közösségben tehát magától értődően felismerhetjük Isten bőkezű adományait! A liturgiában, az amboni imában valljuk ugyanezt: „…minden jó adomány és tökéletes ajándék onnan felülről van, leszállván tőled, a világosság Atyjától…”

Aki nem „oltja ki a Lelket” e karizma által képes tenni azt, amit tennie kell! Az a közösség pedig, amely ezt megtapasztalja, felismeri, hogy Istennek Szentlelke működik és jóságos és áldozatos tettekre ihlet mindenkit.[A Kolostorboldogság c. filmet idézem. Ez a film emberközelbe hoz egy természetfeletti adományt, melyet a Szentlélek ajándékának nevezünk. Általában ezt az adományt karizma néven emlegetjük. Ebben a filmben élethivatásra, papi szolgálatra készülő fiatalemberek életébe, lelki küzdelmeibe, mindennapjaiba tekinthetünk be. De nemcsak az ő küzdelmeiket értékelhetjük, hanem az elöljáróik, nevelőik szellemiségét is képesek vagyunk értékelni. Világosan megfigyelhetjük: hogyan erősödik a hivatás; az emberi indulatok és szenvedélyek miképpen terelődnek mederbe; látjuk az elöljárók felelős magatartását. Nagyon földies minden, az élet természetes síkján játszódik. Hétköznapias a szigor, az élet realitásai. Hétköznapias, vagy mindennapi maga a szeretet is amit felismerünk ebben a közösségben. Mindez együtt mégis eltéveszthetetlenül a természetfölöttit mutatja meg nekünk. Felismerhető a Szentlélek jelenléte és ennek a jelenlétnek emberekre való hatása. Egy karizmatikus közösséget ismerhetünk meg ennek a filmnek a segítségével.]

A Lélek adománya
Amikor a Szentírás karizmatikus embereket mutat be, azt hangsúlyozza, hogy fedezzük fel az ő cselekedeteik segítségével a Lélek adományait.

Elsők közt hangsúlyozza a prófétai éleslátás adományát![Egy kevésbé ismert történetet idézek fel. Achab király nagyon szerette volna sikeres háború által terjeszteni ki hatalmát. Megkérdezte tehát a prófétákat, hogy mit tegyen! Azok azonban nem mertek ellent mondani neki és bíztatták: Győzni fogsz! Egy próféta mondta csak, hogy nem! Jelképesen elmondta, hogy a hazugság lelke az, ami a többi próféta ajkával szól! De milyen az emberi rövidlátás! „Izrael királya erre megparancsolta: Fogjátok el Michajehut, vigyétek a város parancsnokához, Amonhoz és Joáshoz, a király fiához, aztán jelentsétek: Ezt parancsolja a király: Vessétek ezt az embert börtönbe, s csak kenyéren és vízen tartsátok, míg szerencsésen haza nem térek! Michajehu azonban így szólt: Ha szerencsésen hazatérsz, akkor nem az Úr szólt általam.” (1Kir 22,26-28). A király a csatában meghalt! Egy véletlenül kilőtt nyíl sebezte meg és egész nap a kocsiján kellett harcolnia, estére elvérzett és meghalt! Csúfos vereséget szenvedett és életét is elveszítette!]

Az Újszövetségben a legismertebb esemény az első Pünkösd története. (Csel 2,1-13). Itt a Lélek kiáradásával felismerhető a nyelvek adománya! Az apostolok különféle nyelveken hirdetik Isten csodálatos tetteit és mindenki a maga nyelvén hallja és megérti! (Itt az érthető nyelv ajándékán van a hangsúly!)

Ezek a pünkösdi jelek az apostoli igehirdetés nyomán ismétlődnek!

Keresztség, kézrátétel alkalmával: „Amikor a Jeruzsálemben maradt apostolok meghallották, hogy Szamaria elfogadta az Isten szavát, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Amikor megérkeztek, imádkoztak értük, hogy megkapják a Szentlelket. Mert még egyikükre sem szállt le, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Rájuk tették hát kezüket, s erre megkapták a Szentlelket.” (Csel 8,14-17).

Csodák, látomások: Szent István első vértanú, aki nagy csodákat vitt végbe (Csel 6,8), Ananiás és Szafira esetében, amikor a hazugság nyomán szörnyethaltak (Csel 5,8), Újra Szent István vértanú esete: Aki „a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. Felkiáltott: Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján.” (Csel 7,55).

Mindezek a jelek arra voltak jók, hogy a résztvevők felismerjék, hogy megkapták a Lelket! Ezért kísérték hatalmas csodák az apostoli igehirdetést. Később azonban éppen e karizmatikus megnyilatkozások miatt adódtak lelkipásztori problémák is!

Két ilyen problémát szeretnék felidézni, mert ezek a jelen kor egyházi életében is felismerhetőek: a nyelvek adománya és az elragadtatás! Amíg azonban az első pünkösd alkalmával a nyelvek adománya abban mutatkozott meg, hogy ki-ki saját nyelvén hallotta hirdetni és meg is értette Isten csodálatos tetteit, addig a későbbi nyelvek adományai megnyilatkozásaiban az érthetetlenség volt a jellemző! A liturgiában ezt hangoztatjuk a pünkösdi nyelvek adományáról: „Midőn a Magasságbeli összezavarta a nyelveket, szétszórta a nemzeteket. Midőn a tüzes nyelveket osztotta szét, mindenkit egyesülésre hívott, hogy összhangzólag dicsőítsük a legszentebb Lelket!” (Konták). Tehát a Lélek adománya az érthető nyelv. Az érthetetlen nyelv Bábel nyelve! [Élményem: Egy plébános barátom otthont adott egy-egy összejövetelre a karizmatikus mozgalomhoz tartozó közösségnek. Kiszorultunk a konyhába, amíg bent a szobában imádkoztak a közösség tagjai. Nyelveken kezdtek beszélni! De ez a nyelv nem érthető és nem is artikulált beszédnyelv volt! Eszembe jut szent Pál figyelmeztetése: „Lám, milyen sokféle nyelv van a világon, de egy sem érthetetlen. De ha nem ismerem a szó jelentését, idegen maradok a beszélőnek, és a beszélő is idegen nekem.” „Hálát adok Istenemnek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok az elragadtatás nyelvén szólni, az egyházban azonban inkább szólok öt érthető szót azért, hogy másokat tanítsak, mint tízezer szót az elragadtatás nyelvén.” 1Kor 14,14-20.]

Ugyanez vonatkozik az elragadtatásra (extázis) is.  Az első Pünkösd napján úgy vélték, hogy a részegek voltak az apostolok. Péter mondja is: „Nem részegek ezek, amint vélitek…” (Csel 2,15). Ugyanis a ma is sokszor tapasztalható elragadtatás összetéveszthető a pogány istentiszteleti orgiákkal, de legkevesebb, hogy különcködésnek hat. És ha nem teszünk ajánlott különbséget a megnyilvánulások között, óhatatlanul a szakadásnak adunk esélyt a közösségen belül. Megszívlelendő tehát szent Pál apostol intése:

„Ne oltsátok ki a Lelket, s a prófétai beszédet ne vessétek meg. Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg. Mindenféle rossztól óvakodjatok. A békesség Istene szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek. Őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig.” (1Tessz 5,19-23).

A Lélek ajándékainak mibenléte
A Szentírásban szent Péter apostol tanításában ez áll: „Aszerint, hogy ki-ki milyen lelki ajándékot kapott, legyetek egymásnak szolgálatára, hogy az Isten sokféle kegyelmének jó letéteményesei legyetek.” (1Pét 4,10).

Ezek az ajándékok sokfélék, mégis az egység jellemzi azokat. Azért különbözőek, mert az emberek sem egyformák és mindenki a saját egyénisége és tehetsége szerint használja ezeket az adományokat. - Azonban egy adományról van szó, hiszen a forrás, ahonnét kapja minden ember: az Egy Lélek!

Jobban megértjük, ha szent Pál apostolnak a hasonlatát olvassuk! Ő arról beszél, hogy az egyház olyan mint egy emberi test! Ennek analógiájára nevezzük Krisztus Misztikus Testének. Az emberi testet is egynek ismerjük el, bár vannak különböző tagjai, mint a kéz, a láb, a fül, az orr, a száj stb. Egyik tag sem mondhatja, hogy fontosabb a másiknál, hiszen minden testrésznek megvan a sajátos szerepe és feladata. Nélkülük az emberi test nem birtokolja maradéktalanul az életfunkciókat (vö. 1Kor 12,7 skk).

A Szentlélek ajándékait az egy Istentől kapjuk, de ezt az egy adományt a felhasználás során a sokszínűség jellemzi, de mégis egy marad, hiszen az egy közösség javára, az Egyház javára (Krisztus Misztikus Teste javára) használjuk

A karizma tehát nem kivételes jelenség! A hétköznapi dolgokban van jelen. Az Egyházat Isten Lelke a karizmák (karizmatikus emberek) által kormányozza. Mindenki megkapja a kegyelmet, hogy a maga élethivatása területén, vagy a különböző szituációkban, élethelyzetekben hasznára legyen a közösségnek!

Ez az alapja az egyház szentségeinek is és ezért fontos a szentségek használata![Külön hangsúlyozni szoktuk a házassági előkészítőkön, annak megértetésére, hogy a szentségi házasság egyben a Lélek adományainak is különleges közvetítője…] Így épül Krisztus teste!

A karizmatikus mozgalmakról [Országos Lelkipásztori Intézet: Ismertebb lelkiségek a Magyar Egyházban.]

A katolikus karizmatikus megújulás
A jelenkori katolikus karizmatikus megújulás 1967-ben indult el Amerikából. Azóta az egész világon elterjedt és minden országban beilleszkedett az egyház keretébe. A püspöki karok és a Szentatya több alkalommal is pozitívan nyilatkozott róla. A karizmatikus megújulás a Szentlélek indítására spontán módon keletkezett, terjedő mozgalom, amelyet három vonás jellemez:

a tudatos megtérés, amely személyes hívő elkötelezettséget jelent Jézus Krisztusnak, mint Megváltónknak és életünk Urának;

a Szentlélek megtapasztalása egy személyes pünkösdben, amelyet az Csel 1,5 alapján „Szentlélekben való megkeresztelkedésnek” is szoktunk nevezni;

a Szentlélek adományainak, karizmáinak jelentkezése, köztük azoké is, amelyek az egyház általános gyakorlatában jelenleg szokatlanok (nyelvek adománya, prófétálás, gyógyítás).

Gyakorlati megnyilvánulása és koordinációja
A megújulás résztvevői számára minden országban bevezető és elmélyítő szemináriumokat szerveznek, amelyeken hét egyhetes formában elsajátítják a hit alapigazságait. A szemináriumok a keresztény felnőttképzés eszközei is. A megújulás résztvevői hetenkénti ima-összejövetelen Istent dicsőítik, egymásért imádkoznak és a Szentírást olvasva, egymás közt megosztják Isten üzenetének személyes megtapasztalását. Nem mondható egységes mozgalomnak, nincs szervezete, csupán koordinációs irodája van Rómában és a legtöbb országban. A legkülönbözőbb közösségeket fogja össze, amelyek lelkiség szempontjából nem feltétlenül azonosak.

Célja és tevékenysége
A hitélet elmélyítése és a felebaráti szeretet gyakorlása. Nagyobb összejöveteleken felemelt karokkal imádkozó fiatalokat láthatunk, nyelveken beszélnek. Magyarországon 1975-től indult meg a karizmatikus megújulás. Külső és belső problémák (beilleszkedési gondok és számunkra életidegen és szokatlan) miatt csak nagyon lassan tudott kibontakozni. Ma kb. 80-100 imacsoportja van és néhány életközössége (együttlakással és vagyonközösséggel). ...

Jó lenne egy olyan kibontakozás, amely a különböző irányzatokat egységbe fogná és így elejét venné a hibás magatartásnak.

Forrás: Véghseö Dániel: Katekézisek


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése