Mit tehetek én?
Az
új evangelizációról szóló püspöki szinódus semmihez sem fogható
„egyháztapasztalat" volt a számomra. Az öt kontinensről érkezett
bíborosok, püspökök, papok, laikusok és szerzetesek rendkívül sokszínű és élő
közösséget alkottak a szinódus három hete alatt. Az auditorok között főként
olyan laikusok voltak jelen és osztották meg tanúságtételeiket, akik az
evangelizáció első vonalában tevékenykednek. XVI. Benedek pápa egyik utolsó
szinódusi megszólalásában külön is kiemelte az ő tanúságtételük fontosságát. A
szinódusi záródokumentum pedig leszögezte: az új evangelizációban szükség van a
Szentléleknek a hierarchián keresztül működő és szabadon megnyilvánuló
karizmáira is, amelyek egysége elsődleges fontosságú.
Nagy
megtiszteltetés volt számomra a szinóduson helyet foglalni, nemcsak azért, mert
együtt lehettem a szentatyával, neves bíborosokkal és püspökökkel, hanem azért
is, mert találkozhattam jó néhány olyan laikus testvérrel, aki a Szentlélektől
kapott missziós küldetésével az egész egyházat gazdagítja. Az ismertebbek közül
a mögöttem lévő sorban ült Kiko Argüello, a Neokatekumenális Út társalapítója,
két sorral feljebb pedig Pepe Prado Flores, a nemzetközi Szent András
Evangelizációs Iskola alapító vezetője, akinek munkatársai világszerte hatvan
országban segítik a katolikus evangelizátorok képzését. A szakértők között
foglalt helyet Ralph Martin, a Renewal Ministries nevű evangelizációs szolgálat
elnöke, a katolikus karizmatikus megújulás egyik „alapító atyja", aki több
alkalommal járt Magyarországon is. Például 1997-ben, az első TŰZ evangelizációk
fő előadójaként, majd a 2007-es városmisszión, Erdő Péter bíboros úr
meghívására.
Igen,
a velük való találkozást már előre vártam, de voltak hatalmas új felfedezéseim
is. Egyikük Manoj Sunny, ez a jól megtermett, mosolygós, bajuszos indiai
fiatalember, két gyermek édesapja, aki eredetileg mérnöknek tanult, de
csakhamar „beszippantotta" a fiatalok evangelizációja. Ma a huszonötezer
tagot számláló Jesus Youth nevű nemzetközi ifjúsági evangelizációs közösség
koordinátoraként ideje nagy részét a hivatalos egyházzal való
kapcsolattartással és a fejlődő közösségek látogatásával tölti. Aztán ott volt
Curtis Martin, a magas, sportos nyolcgyermekes édesapa az Egyesült Államokból,
aki az állami egyetemeken tanuló fiatalok evangelizációjára érzett elhívást a
'90-es évek közepén. Az általa alapított Focus egyetemi missziónak ma az USA
hetvenkét egyetemén négyszáz, teljes időben szolgáló munkatársa tevékenykedik,
ifjúsági közösségek sokaságát hozva létre. Az elmúlt csaknem húsz évben csak
papi hivatásból több száz került ki az általuk evangelizáltak sorai közül.
Ennyi
férfi mellett egy gyenge nő is tehet valamit? Az olasz Chiara Amirantét a
kilencvenes évek közepén nagy keserűség töltötte el, amikor látta, hogyan
telnek meg hétvégén éjszakánként a nagyvárosok utcái alkoholt fogyasztó,
drogozó, bulizó fiatalokkal. (Aki nem tudja, miről beszélek, tegyen egy rövid
sétát bármelyik szombat este tíz óra után Budapest Belvárosában.) Úgy érezte,
keresztényként felelős ezekért a fiatalokért, tennie kell valamit. Először
egyedül indult el az éjszakába segítséget nyújtani, beszélgetni, Isten
szeretetéről tanúságot téve kiutat mutatni a fiataloknak. Akik meghallgatták,
hiszen a „vagány" felszín mögött legbelül elfogadásra, bizalomra,
óvó-útmutató tekintélyre vágynak. Chiarának csakhamar segítőtársai is akadtak.
Közösségével, a Nuovi Orizzontival 1994 óta kétezerötszáz fiatalt vezettek
Jézus Krisztushoz, s rajta keresztül az egyházba, és százhetvennégy ifjúsági
evangelizációs központot alapítottak.
Sokszor
siránkozunk, hogy mit tehetünk egyszerű hívőkként az új evangelizációban. A
fentiek alapján világos a válasz: mindent megtehetünk, amit a Szentlélek, az
evangelizáció fő mozgatója a szívünkre helyez. Talán e sorok olvasója is régóta
érez sürgetést, késztetést a társadalom egy bizonyos csoportjának szolgálatára:
gyerekekkel, fiatalokkal, öregekkel való foglalkozásra, vagy esetleg
üzletemberek evangelizációjára. Engedjünk a „jóra való kísértésnek"! Ne
azt magyarázzuk magunknak, miért lehetetlen megvalósítani Istenben gyökerező
vágyainkat, hanem imádkozzunk nagy bizalommal Istenhez, és kezdjük el kicsiben.
A növekedést és a kiteljesedést már ő adja, belátása szerint. Isten, „aki azt
akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére"
(1Tim 2,4), már alig várja, hogy csodát tegyen általad!
Kunszabó Zoltán
Forrás: Új Ember
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése