„Ezt mondja az Úr, aki utat csinált egykor
a tengeren át, és ösvényt a nagy vizekben, aki kivezette a harci
szekereket és a lovakat, az egész hatalmas sereget, amely elbukott és nem kelt
föl többé, odaveszett és kialudt, mint a mécses lángja. Most
már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek. Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van;
nem látjátok? Valóban, utat csinálok a pusztában, és ösvényt a járatlan földön. Dicsőíteni fog a mező minden vadja, a sakálok és a struccok, mert
vizet fakasztok a pusztában, [és folyókat a sivatag földön], hogy inni adjanak
népemnek, választottaimnak. A nép, amelyet magamnak alkottam,
hirdetni fogja dicsőségemet.” Iz 43, 16-21
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése