A Szentlélek az első a maga
kegyelmével hitünk ébresztésében és abban az új életben, amely nem más, mint
megismerni az egyedüli Atyát, és akit Ő küldött, Jézus Krisztust. (Vö. Jn 17,3)
De Ő az utolsó a Szentháromság személyeinek kinyilatkoztatásában. Nazianzi
Szent Gergely, a "Teológus" ezt a kibontakozást az isteni "közös
leereszkedés" pedagógiája által magyarázza:
„Az Ószövetség az Atyát nyíltan
hirdette, a Fiút homályosabban. Az Újszövetség világosan megmutatja nekünk a
Fiút, és a Szentlélek istenségét bizonyos értelemben homályosan. Most pedig
maga a Lélek velünk van, és nyíltabban mutatja meg magát. Ugyanis nem volt
biztonságos nyíltan hirdetni a Fiút akkor, amikor az Atya istenségét még nem
vallották: sem a Szentlelket - hogy úgy mondjam - súlyosabb teherként ránk
helyezni, amikor a Fiú istenségét még nem ismertük: (...) tanácsosabb volt az,
hogy fokozatosan (...), hallgatagon fölfelé haladva és "világosságból
világosságba" jutva ragyogjon ránk a Szentháromság világossága.”
Forrás: Katekizmus, Nazianzi Szent Gergely: Oratio, 31,
(Theologica, 5), 26: SC250, 326 (PG 36, 161-164)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése