Új Pünkösd?

Könyvajánló

Leo Jozef Suenens: Új Pünkösd?

A könyv mottója XXIII. János pápa zsinati imádsága: „Szentlélek, újítsd meg korunkban csodáidat, mint új Pünkösdöt.”

A szerző bemutatja a Szentlélek működését az Egyház és az egyes emberek vallási életében, „az emberi korlátokon túl a Szentlélek felé irányítja tekintetünket”. Részletesen foglalkozik a II. Vatikáni Zsinat óta történt liturgikus megújulással, tárgyalja a Szentlélek szerepét a mai hiteles kereszténységben, az új közösségekben, és az ökümené területén. Mária és a Szentlélek kapcsolatát úgy mutatja be, hogy Mária „Anyánk a lélekben”.

A szerző célja: „Azoknak, akik pillanatnyilag tanácstalanul állnak, mert a mai nagy változásokban nem ismerik föl gyerekkoruk vagy talán egyszerűen a tegnapelőtt Egyházát, ez a könyv meg szeretné mutatni, hogy a Szentlélek igenis működik Egyházában, erőteljesen dolgozik azon, hogy új, fiatalos lendületet öntsön bele, és hogy továbbra is Ő marad élő reményünk.”

Forrás: Moly

A könyv letölthető innen:

http://www.ppek.hu/konyvek/Suenens_Uj_punkosd_1.pdf

Az első Pünkösd - a Katolikus Karizmatikus Megújulás

Karizmák ünnepe 2016

Pünkösd gazdagsága

Korfordulóban az emberek könnyen gondolnak arra, hogy talán elérkeztünk a világ végéhez. Pedig helyesebb úgy fogalmazni, hogy egy új világ előtt állunk. Ennek az új világnak az Egyháza – elmélkedik Szennay András – nem tehet mást, mint hogy ugyanolyan odaadással és engedelmességgel figyel a Szentlélek vezetésére, mint tette az első időkben. A Lélek adja meg, hogy az egyházi szervezet nem válik az emberi hatalmaskodás eszközévé, hanem egyre inkább Isten átfogó tervének végrehajtójává. A hit terjesztése a Lélek által nem a világ mintájára szervezett propaganda lesz, hanem meghívás az örömre, a szebb életre. A Szentlélek által a szentmise nem lesz merev formák kényszere, hanem a szív szabad megnyitása Isten felé és a közösség felé. A Lélek által a Szentírás nem lesz többé holt betű, hanem eleven tűz, ami átjárja az embert és föllelkesíti. – Ha ennyi jót művel bennünk a Szentlélek, akkor már csak azt kell tisztázni, hogyan kerülhetünk vele kapcsolatba.

1. Gyermeki bizalom

Az Apostolok Cselekedeteiben (2,4) azt olvassuk, hogy az „apostolok különféle nyelveken kezdtek beszélni, ahogy a Lélek a szót ajkukra adta.” Ezeknek a szavaknak a hát- terében gyermeki bizalom és egyszerűség rejlik. Nem vizsgálgatták, hogy egyáltalán lehetséges-e idegen nyelven beszélni tanulás nélkül – de arra se gondoltak, hogy mit szólnak a többiek, nem nézik-e bolondnak őket; hanem kimondták azt, amivel tele volt a szívük.
Te Isten gyermeke vagy, Ő atyai szívvel vágyódik utánad, mindent Tőle kaptál, mindent meg akar adni, hogy boldog le- hess. Mindenben gondoskodni akar rólad. Húsvét hajnalán az asszonyok siettek Jézus sírjához és azon tanakodtak, ki fogja elhengeríteni a sírt lezáró hatalmas követ (vö. Mk 16,5). Nem is sejtettek, hogy a feltámadt Jézus ott lépked mellettük láthatatlanul, és már rég gondoskodott mindenről!
„Ki fogja elhengeríteni a követ?” – Ugye ismerős ez a mondat a te életedben is? Ó hány ilyen nehéz követ kell a mi életünkben is elhengeríteni, hogy Jézus feltámadt élete átjárja szívünket? Gondolj a reménytelenség kövére, a megélhetési gondok köveire, a megszokott bűnök köveire, az aggodalmak köveire – ezt mind el akarja hengeríteni Jézus, hogy a Lélek által nekünk adhassa a hit felfoghatatlan gazdagságát (vö. Ef 3,8; 3,18).

2. A Szentlélek tüze

Pál apostol írja (1Kor 12,13): „mind- nyájunkat ugyanaz a Lélek itatott át.” Az ’átitatás’ szót használja, amivel ki akarja fejezni, hogy a Szentlélek eljövetele nem külső esemény, hanem egész bensőnket akarja átjárni. – A Sínai hegyen villámlás és mennydörgés között adta az Úr a paran-
csait. Parancsainak kötelékével megkötöz- te a parttalan élet zabolátlanságát. Jézus a megváltásban szívünkbe árasztotta Szentlelkét, hogy az istengyermekség örömében és a Lélek erejével kövessük tanítását. A Szentlélek tüzet gyújtott a szívünkben, erőt adott gyenge akaratunknak. Hatalmas lehetőséget adott az embernek azzal, hogy általa újjászülethet, belsőleg megváltozhat. Ez a változás növekedést jelent és örömet. Ez adja az élet legszebb megtapasztalásait.

3. Lélekben való élet

Jézus azt mondta: „Vegyétek a Szentlelket!” (Jn 20,22). Ez egy nagy lehetőség és ajándék. Ugyanakkor küldetés is. Jézus azt akarja, hogy a Lélekben éljünk, és a Lélekkel dolgozzunk. A lelki élet kulcsa kezünkben van.
Ha átadod életedet az Úrnak, akkor valami nagyon szép és új dolog kezdődik. Jézus élni kezd benned és a Szentlélek átformálja a szívedet. A Szentlélek munkálkodásából jön létre a lelki élet. Minden imát, minden Ige-olvasást, minden jócselekedetet a Szentlélekben kell végezni. Ő mindezeket egybefűzi, és ezeken keresztül átformál. Mert a cél az, hogy hasonlók legyünk Jézushoz (Róm 8,29). Ezért kell elhagynunk a „régi embert” (Kol 3,10) és felölteni az újat, amely „állandóan megújul a teljes megismerésig”, vagyis a mennyországban lehetséges színe látásig.

Forrás: MKKM

A Katolikus Karizmatikus Megújulás

A Katolikus Karizmatikus Megújulás kezdetei

1967 februárjában hétvégi lelkigyakorlatra gyűlt össze a Dugnesne Egyetemen (USA) tanáraival egy fiatalokból álló csoport. Az a vágy élt szívükben, hogy a Szentlélek megújítsa azokat a kegyelmeket, melyeket a keresztségben és a bérmálásban kaptak. Tudták, hogy Isten meghallgatja kéréseiket, cselekedni fog. Ami történt, arra viszont nem számítottak: Az egyetem kápolnájában voltak együtt, mikor a Lélek ereje töltötte el őket, mint egykor, az első pünkösdkor az apostolokat. Kitárt karral imádkoztak, dicsőítették a Teremtőt, megtapasztalták a karizmák kiáradását. Imaéletük megváltozott, hatalmas vágy égett bennük, hogy továbbadják az örömhírt, hirdessék Krisztus evangéliumát.

Így indult a Megújulás, melyet 1975-ben VI. Pál pápa „az Egyház és a világ nagy lehetőségének” nevezett. Az azóta eltelt több mint 30 év alatt a világ közel 150 országában kb. 80 millió ember – katolikusok és keresők – tapasztalta meg életében Jézus közelségét, egészen személyes szeretetét és a Szentlélek újbóli kiáradását.

A Katolikus Karizmatikus Megújulás jellemzői

A Megújulás egyik legfontosabb jellemzője az Egyházhoz való hűség. Tanítása nem tartalmaz új tanokat. Közösségei és tagjai alávetik magukat a mindenkori pápának és püspököknek, fontosnak tartják és igénylik a lelkipásztorok segítő közreműködését.

II. János Pál pápa 1992. március 14-én Rómában, a Katolikus Karizmatikus Megújulás Nemzetközi Tanácsa tagjaihoz intézett beszédében így szólt a Megújulásról: „A II. Vatikáni Zsinat után hamarosan megjelenő Megújulás a Szentléleknek egy igen különleges ajándéka volt az Egyház számára. Jel volt, amely sok katolikusnak azt a vágyát fejezte ki, hogy – mint az Atya fogadott fiai és leányai – még teljesebben élhessék meg a keresztségből fakadó méltóságukat és elhivatottságukat, hogy a mélyebb egyéni és csoportos imákon keresztül megismerhessék Krisztusnak, a mi Üdvözítőnknek megváltó erejét, és hogy – ugyanannak a Léleknek a fényében olvasva a Szentírást, Aki azt sugalmazta – követhessék is annak tanítását.”

A Megújulás három fő vonása:

– A Jézus Krisztusban való személyes hit, amely a tudatos döntésben (megtérés) és az Evangélium szerinti értékrend elfogadásában nyilvánul meg.

– A Szentlélek kiáradásáért való ima, amelyben megújul és hatékonnyá válik a gyermekkorban kapott keresztség és bérmálás kegyelme, a Jézusnak átadott élet.
– A Szentlélek adományainak (karizmák) kérése és elfogadása Isten dicsőségére és az Egyház szolgálatára.

A Megújulás lelkisége középpontba helyezi az Eucharisztiát, a Szentírást; a karizmatikus imacsoportok, kisközösségek fő feladatuknak tekintik a dicsőítést, engesztelést, szolgálatvállalást, az evangelizációt és annak az örömnek a továbbadását, melyet saját életükben megtapasztaltak (tanúságtétel).

A Katolikus Karizmatikus Megújulás Magyarországon

Hazánkban a Karizmatikus Megújulás története az 1970-es évekre nyúlik vissza, s azóta egyre nő azon hívők (papok és világiak) száma, akik felfigyelnek életükben a Szentlélek szavára, befogadják ajándékait (karizmáit), és engedik föléledni szívükben a keresztségük, bérmálkozásuk óta bennük pislákoló pünkösdi lángot, amely hazánkban is új lendületet ad az imacsoportokon, plébániai közösségeken keresztül az egész katolikus Egyház életének.

1989 a fordulat éve lett, olyan lehetőségek adódtak, melyek pár évvel korábban még merész álomnak tűntek: kórházlátogatás, börtönmisszió, alkoholbetegek mentése, könyvek, újságok kiadása. Az imacsoportok visszatértek a plébániákra, s már nemcsak egyénileg, hanem mint közösség is segítették az őket befogadó papok munkáját.

1992 őszén megrendezték Budapesten az első Országos Karizmatikus Találkozót, ahol több ezer katolikus testvér közösen dicsőítette az Urat, imádkozott, leborult az Oltáriszentség előtt, tanítást hallgatott, s részt vett Krisztus legnagyobb áldozatának bemutatásán, a szentmisén. Azóta is évről évre találkoznak a Karizmatikus Megújuláshoz tartozó közösségek tagjai. A találkozók célja egyrészt az, hogy az ország területén és a határon túl működő karizmatikus közösségeknek, imacsoportoknak találkozási lehetőséget nyújtson, alkalmat a megismerkedésre, tapasztalatcserére, a közös ünneplés által és az előadások segítségével a megerősödésre, feltöltődésre, másrészt hogy a kívülállók, érdeklődök, keresők lehetőséget kapjanak arra, hogy kapcsolatba kerüljenek élő közösségekkel, hallják azt az Örömhírt, amire minden embernek szüksége van. A rendezvények szervezője a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Országos Tanácsa, mely a vatikáni ICCRS (Nemzetközi Katolikus Karizmatikus Megújulás Központja) buzdítására jött létre, s melynek tagjai (kb. 45 fő) az ország nagyobb közösségeinek, imacsoportjainak, illetve régióinak küldöttei. Ők választják a 12 tagú Szolgáló Bizottságot, melynek feladata a karizmatikus imacsoportok, közösségek közötti kapcsolattartás, koordináció.

Erre azért van szükség, mert a közösségek (a nagyobbak, mint a Nyolc Boldogság, Emmausz, Emmánuel, Új Jeruzsálem, Hét Láng Szövetség, Szociális Testvérek Társasága stb.) és a karizmatikus megújulás gyümölcseként született kisebb-nagyobb imacsoportok egymástól függetlenül, földrajzilag gyakran távol, saját arculatuknak, hivatásuknak, karizmáiknak megfelelően működnek, és kevés lehetőségük adódik arra, hogy egymást megismerjék, egymás szolgálataiból erőt merítsenek. Az Országos Tanács és a Szolgáló Bizottság feladata tehát az ország területén működő imacsoportok, közösségek összefogása, tájékoztatása, vezetése a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és helyi megyéspüspökök irányelvei alapján.

Forrás: Országos Lelkipásztori Intézet

Pünkösdi imaest a Nyolc Boldogság Közösséggel

Könyv a nyelvek adományáról

Könyvajánló

Fr. Claude-Jean-Marie: A nyelvek adománya (Megújulás és karizmák 3.) 

„Szeretném, ha mindnyájan szólnátok az elragadtatás nyelvén!” (1 Kor 14,5)

Szent Pál kívánsága világos.

Mégis a nyelveken szólás kérdéseket vet fel, mely modern mentalitásunknak még zavaróbb lehet, mint az első század emberének! A legelterjedtebb karizma hozzájárul azok belső fejlődéséhez, akik ezt gyakorolják, miközben megnyílnak más karizmák felé is. A karizma befogadásához azonban segítségre van szükségünk.

Claude-Jean-Marie testvér rávilágít a Szentlélek eme adományának eredetére, jelenőségére, fontosságára. Néhány konkrét tanáccsal is szolgál ennek a karizmának gyakorlását illetően.

Claude-Jean-Marie testvér 1982 óta a Dicsőséges Kereszt Közösség „apostoli szerzetese”. Egyik házuk vezető lelkipásztora és a szeplőtelen fogantatás egyházközösség plébánosa Toulouse-ban. a Párizsi Katolikus Intézetben megszerezte a „nyelvek és az értelmezés karizmájának” bibliai és szisztematikus teológiai doktorátusát.

Forrás: Moly