TŰZ találkozó fiataloknak

Te is lehetsz sztár!

„Ragyognotok kell, mint csillagoknak

a mindenségben!” - Filippieknek 2,15

 
AZ URÁNIA NEMZETI FILMSZÍNHÁZBAN

Budapest, VIII., Rákóczi út 21.

2016. április 9., szombat, 17.00-20.00


Dicsőítő zene      

Örömhírek      

Meglepetések      

Személyes áldás Neked


Szervezők: Új Jeruzsálem Katolikus Közösség, Fúzió Közösség

Partnereink: „Lelkes Napok”, Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

www. uj-jeruzsalem.hu; facebook.com/Fúzió

Az esemény megtalálható a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás facebook oldalán.


FIATALOK FIATALOKNAK JÉZUSRÓL - HOZD EL BARÁTAIDAT IS!

A belépés ingyenes.

Április 9-én, 17 órától olyan dolog történik a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban, amire ott még nem volt példa. A pompás nagyterem színpadán egész este fiatalok tesznek majd tanúságot  Jézusba vetett hitükről ─ zenével, prózában és sok kreatív ötlettel − érdeklődő kortársaik előtt. A „Te is lehetsz sztár” mottót a hely ihlette, s egész este arról lesz szó, hogy vajon mi adhat igazi fényt, ragyogást, világosságot az ember életének.

Erről beszélnek majd azok a vendégek is, akik életüket reflektorok kereszttüzében élik, mint például Süveges Gergő televíziós személyiség és Zámbori Soma színművész. Néhány rövid filmbejátszás erejéig olyan sztárok is megjelennek majd, mint Alex, az oroszlán (Madagaszkár) és Jim Chaviezel (Passió). Olyan fiatalok is vallanak majd hitükről Marti Zoltán, az MTVA fiatal szerkesztőjének mikrofonja előtt, akiket megcsapott egy „csillogó” életforma varázsa, de aztán a valódi értékek felé fordultak. Így megszólal Kiss Brigitta, a beszédes nevű Pure Fashion (Tiszta Divat) szolgálat ifjú munkatársa, és Pulay Vince is, aki végül nem világi rock-zenészként találta meg a boldogságot.
A fiatalos dicsőítő zene nagy szerepet játszik majd az est folyamán, garantálva, hogy a pörgős program egyre mélyebb spirituális tartalmat hordozzon. Az est végén Kunszabó Anna, a Fúzió Közösség társvezetője foglalja össze az evangéliumot, és mód lesz arra is, hogy a jelenlévők közös imádságban vallják meg hitüket. Az estét még több zene, és személyes közbenjáró imaszolgálat zárja majd.
A TŰZ evangelizációk sorozata 1997 óta zajlik Budapesten és szerte a Kárpát-medencében. Az elmúlt majd’ húsz évben az Új Jeruzsálem Katolikus Közösség programjaként fiatalok és idősebbek sokasága került közelebb e szolgálat által az Úr Jézushoz. Április eleji találkozójukat most több ifjúsági közösséggel és kezdeményezéssel együttműködésben – Fúzió, Lelkes Napok, Pure Fashion -- készítik elő, fő támogatójuk pedig az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye.
A belépés minden fiatal számára ingyenes, a szervezők szeretettel várnak minden érdeklődőt a várhatóan jó hangulatú és tartalmas programra. Hiszen nagyszerű lenne, ha mindenki számára fény derülne az est kissé talányos bibliai mottójának értelmére: „Ragyognotok kell, mint csillagoknak a mindenségben!”

Forrás: Új Jeruzsálem Közösség

Tábor Hegyi Napok 2016

Húsvét 2016

Szent Három Nap, Húsvét a Nyolc Boldogság Közösséggel

Végigkísérjük Jézust az Utolsó Vacsorától a Feltámadásig, bekapcsolódva az Egyház liturgiájába.

 

http://nyolcboldogsag.hu/mivel-foglalkozunk/lelkigyakorlatok/

Helyszín: 8777 Homokkomárom, Ady E. u. 2.

Bővebb információ és jelentkezés:
Tel.: +3630 520 5171, E-mail: hk.vendeg@gmail.com

Forrás: Nyolc Boldogság Közösség

A Szentlélek kiáradása

Könyvajánló

Gál Ferenc: A Szentlélek kiáradása

VI. Pál pápa az 1975. december 8.- án kiadott „Evangelii nuntiandi” c. exhortációjában a következőket írja: „Úgy lehetne mondani, hogy napjainkban újból a Szentlélek kivételes korának résztvevői vagyunk. Újból fel akarják őt fedezni úgy, ahogy a Szentírás elénk tárja. Bátorságot érez, aki átadja magát az ő irányításának. Sokan csak őrá akarnak figyelni, tőle akarják vezettetni magukat. A Szentléleknek az egész egyház életében döntő szerepe van, de elsősorban az evangelizáló munkában nyilatkozik meg. Nem ok nélkül kezdődött az evangelizáció a Szentlélek sugallatára pünkösd reggelén.” Magáról az evangelizációról pedig ezt mondja: „Az evangelizáció megfelelő módszerei fontosak, de a legkiválóbb módszerek sem pótolhatják a Szentlélek csendes munkáját. Bármekkora legyen a hithirdető tudása, mindez semmi, ha a Szentlélek nem kíséri. Őnélküle a leghatásosabb érvelés sem ér semmit. A legcsodálatosabb lélektani rendszerek is értéktelenek a Szentlélek segítsége nélkül” (Ev. nunt. 74). Vegyük hozzá, hogy szerte a világon a karizmatikus csoportok és irányzatok mind őrá hivatkoznak, belőle akarnak erőt és ihletet meríteni, mert meggyőződésük, hogy az apostoli egyház kezdeti melegének és lendületének ő volt a forrása. Az egyetemes egyház a II. vatikáni zsinattal meghirdetett reformjában is ezt a gondolatot képviselte. A teológiának az a feladata, hogy segítséget nyújtson ezekhez a törekvésekhez. A hívők tudatában tisztázni kell, hogy valójában kit nevezünk Szentléleknek, mi az ő üdvtörténeti és üdvrendi szerepe, hogyan működik az egyházban és a hívők lelkében. A könyv ezen a téren akar eligazítást adni, s így akar hozzájárulni az egyházon belül a vallásos élet elmélyítéséhez.

Eredeti megjelenés éve: 1986

Forrás: Moly

A könyv letölthető innen: 

http://www.ppek.hu/konyvek/Gal_Ferenc_A%20Szentlelek_kiaradasa_1.pdf

 

Az Emmánuel Közösség családos és ifjúsági tábora Sátoraljaújhelyen

http://www.emmanuel.hu/csaladok.html

Isten meggyógyította, hogy általa másokat is gyógyítson

Beszélgetés Ligy Payyappilly nővérrel

Pósaházán a római katolikus idősek otthonát a Szent József Kongregáció nővérei vezetik. Vezetőjük az indiai Ligy Payyappilly nővér, aki a rendbéli szolgálata mellett a gyógyító imádság szolgálatát is végzi. Hétköznap több tucat betegséggel, bajokkal, problémákkal megterhelt ember megy hozzá, hogy közvetítse imáin, kézrátételén keresztül Isten gyógyító erejét. Az alábbi interjúban őt kérdeztük szolgálatáról, életéről.

– Indiában, Kerala államban születtem, – kezdi a beszélgetést Ligy nővér – kilencen vagyunk testvérek, 6 fiútestvérem és 2 leánytestvérem van. Szerzetesi hivatásom kialakulására nagy hatással volt nővérem, aki szintén szerzetes. 23 éve vagyok a rendben. 2000-ben érkeztem Ukrajnába, kijevi rendházunkba, elöljáróim kérésére. Sokkolóan hatott rám az emberek vallástalansága, a templomok üressége, a sok szenvedélybeteg és istentelen ember. Reménykedtem, hogy mielőbb visszatérhetek hazámba. Nem éreztem jól magam Kijevben. Fél év után erős hát- és fejfájás jelentkezett nálam. A kivizsgálás során gennyes daganatot találtak a gerincemnél, ami csonttuberkulózis miatt alakult ki. Az orvosok azt mondták, néhány hetem van még hátra. Az elöljáróm megkérdezte, hogy mi az utolsó kívánságom. Én azt feleltem: „Nem akarom, hogy Ukrajnában temessenek el. Kész vagyok arra, hogy Franciaországba, a rendünk központjába, vagy Indiába utazhassak, hogy ott tölthessem utolsó napjaimat.” Ő azt mondta, menjek haza a családomhoz. Indiában is alátámasztották az orvosok, hogy a betegségem gyógyíthatatlan, és hozzátették: ha az Istenem, akiben hiszek, akarja, hogy éljek, akkor élni fogok.

– Sejtem, hogy mi történt ezek után…

– Volt egy élményem, amikor vagy álmomban, vagy látomásban Istennel beszélgettem. Ő azt mondta: „Azt akartam, hogy Ukrajnában szolgálj nekem, te pedig nem akartad. Tudom, hogy elítéled az ottani embereket, mert bűnösen élnek. De senki nem ítélkezhet más ember fölött. Nem akartad őket szolgálni, ezért hazahoztalak.” Isten senkire sem kényszeríti rá az akaratát. Én akkor azt kértem Istentől, hogy gyógyítson meg halálos betegségemből, és én visszatérek Ukrajnába, s Őt fogom szolgálni. Ezek után lassan, de folyamatosan elkezdett javulni az állapotom. Még néhány hónapig nagy fájdalmaim voltak, amitől nem sokat tudtam aludni, ezért imádkoztam. Egy nap alatt 45-50 rózsafüzért is elimádkoztam, hiszen volt időm rá. Egy év után már lábra tudtam állni, és teljesen felépültem. Mivel fizikai munkát nemigen végezhettem, s rendtársaim is kímélni akartak még, egész nap a kápolnában imádkoztam az Oltáriszentség előtt. Volt, hogy naponta 8-10 órát is ott töltöttem. Újabb egy év elteltével az elöljáróm megkérdezte, vissza akarok-e térni Ukrajnába. Nagyon féltem az ottani szolgálattól, de igent mondtam.

– És mikor, hogyan kapta Istentől a gyógyítás adományát?

– Ez még Indiában történt, amikor hat hónapig az ukrán vízumomra vártam. Egy idős férfi jött el rendházunk kápolnájába, és arra kért, hogy imádkozzak érte, hogy mielőbb meghalhasson, mivel nincs már ereje szenvedni a betegsége miatt. Én akkor megkérdeztem tőle: „De hát miért ne azért imádkozzunk, hogy Isten meggyógyítsa Önt?” Ő csodálkozva mondta: „Nem tudom, erre még nem is gondoltam, hiszen idős vagyok már” Kezemet fejére helyezve így imádkoztam fölötte: „Istenem, Te fiatal korom ellenére betegséget küldtél nekem, majd csodás módon meggyógyítottál. Hiszem, hogy terved van velem. Ha azt akarod, hogy Ukrajnában szolgáljalak Téged, adj jelet. Gyógyítsd meg ezt az embert.” Ez egy pénteki napon történt. Két nap múlva a vasárnapi szentmise után ez az idős ember odajött hozzám és azt mondta: „Isten engem teljesen meggyógyított az Ön imái által. Köszönöm!”

– Hogyan folytatódott a szolgálata Ukrajnában?

– Megkérdeztem az elöljárómtól, szolgálhatnék-e egy másik ukrajnai városban, mert úgy érzem, nem Kijevben kell lennem. Azt mondta, keressek egy helyet. Két püspöknek írtam érdeklődő levelet – Leon Dubravskij püspöknek és Majnek Antal püspöknek –, hogy szükség lenne-e náluk a Szent József Kongregáció nővéreinek szolgálatára.

– Miért csak nekik?

– Mert egy egyházi statisztika szerint e két egyházmegye területén (munkácsi és kamenec-podilsk-i egyházmegye – szerk. megj.) él a legtöbb katolikus hívő az összlakossághoz képest, és én olyan helyre akartam menni, ahol sok a katolikus. Imáimban azt mondtam Istennek, hogy amelyik püspök előbb válaszol levelünkre, oda megyünk. Antal püspök küldött elsőként választ, hogy a munkácsi egyházmegyében szüksége lenne a szolgálatunkra. Így ide jöttem, először csak egyedül. Egy ideig a szinyáki plébánián laktam, majd ideköltöztem Pósaházára, amikor megalakult az öregek otthona, és akkor rendtársaim is érkeztek ide.

– Hogyan indult itt Kárpátalján a gyógyító imaszolgálata?

– Beszélgetések során mondták el az emberek, hogy ilyen vagy olyan betegségük, problémájuk van. Én megkérdeztem, hogy imádkozhatok-e fölöttük a gyógyulásukért. Ezek az emberek többnyire meggyógyultak, vagy legalábbis enyhült a betegségük. Jelenleg naponta legkevesebb ötven ember látogat el hozzánk és kéri a gyógyító imádságomat. De van, amikor 150-200 ember fölött is imádkozom egy nap alatt.

– Ez az imádkozás mennyire fárasztó, kimerítő lelkileg?

– Lelkileg egyáltalán nem kimerítő, hiszen én csak közvetítem Isten gyógyító kegyelmét. Ima alatt egyik kezem mindig az Oltáriszentségnél van, a másikat pedig a betegre helyezem. Mivel állva imádkozom, ezért esetleg fizikai fáradtságot érzek a több órás állás miatt.
Sokan jönnek ide úgy, hogy nem hisznek az imában, Isten erejében. Van, aki Istenben sem hisz, egyszerűen csak egy gyógymódnak tekinti ezt, és szeretne egy próbát tenni. De amikor egy-egy betegtől megkérdezem rögtön találkozásunk elején, hogy fáj-e még a háta vagy a keze, akkor felkapják a fejüket: „Honnan tud ezekről a fájdalmaimról?”

– Mindenki meggyógyul, aki Önhöz jön?

– Nem, nem mindenki. Amikor imádkozom, soha nem a gyógyulást kérem Istentől, hanem azt, hogy bocsássa meg az illető bűneit és áldja meg. Isten egyedül dönti el, hogy a gyógyulás az ember üdvösségét szolgálja-e vagy sem. Van, amikor ima közben látom, hogy az illető meg fog halni egy hónap múlva vagy három napon belül. Ekkor mindig az adott ember üdvösségéért imádkozom.

– Mi az, amit tanácsolni, üzenni szeretne az olvasóinknak?

– Isten legyen mindig az első helyen az életükben. Az imádság nagyon fontos. Mindenkinek időt kell találnia az életében a napi imádságra. A családban nagyon fontos a közös imádság. Gyakran mondom családos embereknek, hogy bár a gyermekeik néha sírva vagy kedvetlenül mennek az óvodába, iskolába vagy az orvoshoz, mégis elviszik őket, mert tudják, hogy ez a javukra válik. Így kell ennek lennie az imádsággal is. Már a kisgyerekeket hozzá kell szoktatni. Az én szüleim minden reggel öt órakor ébredtek, és minket is akkor ébresztettek. Addig senki nem mehetett el otthonról, amíg nem végeztük el a közös imát. Édesanyám addig nem adott vacsorát a családban senkinek, amíg nem mondtuk el közösen az esti imádságot. Ez nagyon erős alapot adott az életemnek. Lehet, hogy gyermekkoromban nehezemre esett ez a közös imádság, de most már látom, milyen hatalmas kincset adtak nekem ezzel a szüleim.

Bunda Szabolcs

Forrás Új Hajtás

A Lélek, aki a szenvedést üdvöthozó szeretetté alakítja

A Lelket, aki Isten mélységeit vizsgálja, Jézus az utolsó vacsora termében elhangzott beszédében Közbenjárónak (Paraklétosz) nevezte. Mert kezdettől fogva arra hivatott, hogy „győzze meg a világot a bűnről.” (görögül: parakalein, „segítségül hívni”, „maga mellé hívni”) Végérvényes felhívást kapott Krisztus keresztje által. „A bűnről meggyőzni” annyit jelent, mint megmutatni, mi benne a gonosz, azaz feltárni a „gonoszság misztériumát”. Nem lehet a bűn gonoszságát egész fájdalmas valóságában feltárni „Isten mélységeinek vizsgálata” nélkül. Kezdet óta megnyilvánult a világban a bűn sötét misztériuma, amely az emberi szabadságnak a Teremtőhöz való viszonyából adódik. S úgy jelenik meg, mint a teremtett ember tudatos szembefordulása Isten akaratával: Isten üdvözítő akaratával; sőt, úgy jelenik meg, mint az igazságnak ellentmondó, mint a „már elítélt” hazugság követője, azé a hazugságé, amely a teremtő és üdvözítő isteni szeretetet állandóan vádolja és kárhoztatja. Az ember követte a „hazugság atyját”, és az élet Atyja, valamint az igazság Lelke ellen fordult.

„Meggyőzni a bűnről” azt is jelenti: feltárni a szenvedést. Feltárni azt a felfoghatatlan és kimondhatatlan fájdalmat, melyet a Szentírás a maga antropomorf szemléletével a bűn miatt „Isten mélységeiben”, sőt bizonyos mértékben a felfoghatatlan Szentháromság szívében vél látni. Az Egyház a kinyilatkoztatás alapján hiszi és vallja, hogy a bűn Isten megbántása. Mi felel meg az Atya, a Fiú és a Szentlélek kifürkészhetetlen bensejében ennek a „megbántásnak”, a Lélek eme visszautasításának, aki maga a szeretet és ajándék? Istennek mint az abszolút legtökéletesebb létezőnek a fogalma teljesen kizár Istenből minden fájdalmat, amely akár hiányból, akár sebesülésből származna; de az atyai szeretet „Isten mélységeiben” az ember bűnére oly erősen reagált, hogy a Szentírás a maga nyelvén ezt mondja: „...megbántam, hogy teremtettem őket”. „Amikor az Úr látta, hogy nagy az emberek gonoszsága a földön... megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön... és mondotta... megbántam, hogy teremtettem őket.”  De sokkal többször szól nekünk a Szentírás egy olyan Atyáról, aki részvéttel van az ember iránt; szinte osztozik fájdalmában. Végül ez a felfoghatatlan és kimondhatatlan atyai fájdalom eredményezte a megváltó szeretet csodálatos rendjét Jézus Krisztusban, hogy az Isten irántunk való végtelen irgalmának titka révén az ember történetében a szeretet erősebbnek bizonyuljon a bűnnél. Hogy erősebbnek bizonyuljon „az ajándék”!

A Szentlélek az, aki Jézus szavai szerint „meggyőz a bűnről”, az Atya és a Fiú Szeretete, és mint ilyen a Szentháromság ajándéka, egyben örök forrása minden teremtménynek szánt isteni adománynak. Őbenne ismerjük meg azt a személyes és transzcendens módon tevékeny irgalmasságot, melyet az egyházatyák és a teológusok hagyománya az Ó- és Újszövetség alapján magának Istennek tulajdonít. Az emberben az irgalmasság a felebarát nyomorúságán érzett fájdalomban és részvétben nyilvánul meg. Istenben pedig a szeretet-Lélek az ember bűne fölötti fájdalmat és részvétet új, üdvözítő szeretet-adománnyá formálja. Az Atyával és a Fiúval egységben Őbelőle árad az üdvözítő terv, mely az emberi történelmet a megváltás ajándékával halmozza el. Ha a szeretet visszautasítása miatt a bűn amely valamilyen módon minden teremtményre ránehezedik az embernek fájdalmat okoz, a Szentlélek belép az emberi és kozmikus fájdalomba szeretetének azzal az új ajándékával, amely meg fogja váltani a világot. Jézusban, a Megváltóban, emberi természetében igazolást nyer Isten „fájdalma”, amikor szájából visszhangzik az örök szeretet isteni irgalma: „Misereor –  „szánom őket”. Így tehát a Szentlélektől ered, hogy „bűnről való meggyőzés” „a mulandóságnak alávetett” teremtmény –  különösen az emberi lelkiismeret mélye –  előtt kibontja, hogyan győzi le Isten Bárányának áldozata a bűnt, aki haláláig engedelmes szolgának bizonyult, és ezzel az ember engedetlenségét jóvátéve megváltotta a világot. Az igazság Lelke, a Vigasztaló ezen az úton „győz meg a bűnről”.

Jézus áldozatának értékét a Zsidó levél szerzője igen jelentős szavakkal fogalmazza meg. Emlékeztet az Ószövetség áldozatára: „...a bakok és bikák vérére... mely külsőleg tisztává tesz”, azután hozzáfűzi: „...mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére, aki az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk?”Bár más lehetséges magyarázatokat is ismerünk, annak tudatában, hogy a Szentlélek jelen van Jézus egész életében, e szöveg alapján arra kapunk indítást, hogy meglássuk ennek a Léleknek a jelenlétét a megtestesült Ige áldozatában is.

Először vegyük szemügyre a szöveg kezdő szavait, melyek erről az áldozatról szólnak, majd külön „a lelkiismeret megtisztítását”, melyet eredményez. Ez valóban áldozat, melyet „az örök Lélek” ajánl fel, aki abból „nyer” erőt, hogy üdvösségesen „meggyőzzön a bűnről”. Ez ugyanaz a Lélek, akit Jézus Krisztus –  az utolsó vacsora termében tett ígérete szerint –  feltámadása napján, amikor megmutatta nekik sebeit, elhozott az apostoloknak, és akit „a bűnök megbocsátására” nekik adományozott: „Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer.”

Tudjuk, hogy –  miként Simon Péter Kornéliusz házában hirdette –  „Isten felkente a názáreti Jézust Szentlélekkel és erővel”; János evangéliumából megismertük elmenetelének húsvéti misztériumát. A Zsidó levél szavai most megvilágítják, hogyan „adta magát Krisztus Istennek szeplőtelen áldozatul”, és hogyan tette ezt az „örök Lélek által”. A Szentlélek jelen van az Emberfia áldozatában, és ugyanúgy közreműködik, mint fogantatásakor, amikor a világba lépett, rejtett életében és nyilvános működésében. A Zsidó levél szerint Jézus a Getszemáni kerten és a Golgota hegyén át „elmenő” Jézus emberi természetében teljesen megnyílt a Vigasztaló Lélek tevékenysége előtt, aki a szenvedést üdvözítő örök szeretetté emelte. Ezért a „hódolatáért meghallgatásra talált. Annak ellenére, hogy Ő volt a Fiú, az engedelmességet szenvedésben tanulta meg.” A levél így mutatja be, hogy az emberiség, mint Ádám utóda hogyan lett alávetve a bűnnek, Jézus Krisztusban hogyan lett tökéletesen alávetve Istennek és hogyan kapcsolódott egységbe azzal az Istennel, aki teljes irgalommal fordult az emberhez. Így az ember új létet kapott, amely Krisztus szenvedése és keresztje által visszatért ahhoz a szeretethez, melyet Ádám bűnével elárult. Újra megtalálta önmagát az eredeti kegyelem-ajándék isteni forrásánál: a Léleknél, aki „Isten mélységeit vizsgálja” és aki maga a Szeretet és az Ajándék.

Isten Fia, Krisztus Jézus mint ember szenvedésének forró imájában átadta magát a Szentléleknek, aki emberségét teljesen áthatotta, hogy tegye halálát tökéletes áldozattá, a szeretet áldozatává a keresztfán. Teljesen önkéntesen tette ezt a felajánlást. Mint egyetlen főpap „önmagát adta tiszta áldozatul Istennek”. Emberi természete szerint méltó volt ilyen áldozattá válni, mert egyedül ő volt makulátlan. De „az örök Lélek által” adta magát: ez azt jelenti, hogy a Szentlélek az Emberfiának ebben a tökéletes önátadásában együttműködött vele, hogy a szenvedést megváltó szeretetté változtathassa.

Az Ószövetségben gyakran olvashatjuk, hogy az „égből jött tűz” emésztette meg az emberek felajánlott áldozatát. Hasonlattal élve, a Szentlelket nevezhetjük „égből jövő tűznek,” ki a kereszt misztériumának mélyén működik. Az Atyától jőve a Fiú áldozatát az Atyának nyújtja, és magába a szentháromságos közösségbe foglalja. Ha a bűn szülte a fájdalmat, akkor az Isten fájdalma a megfeszített Krisztusban a Szentlélek által most megkapta teljes emberi kifejezését. Itt állunk a szeretet csodálatos és egyedülálló misztériuma előtt: Krisztusban szenved az Isten, akit az általa teremtett ember elutasított: „Nem hittek bennem!”; de ugyanakkor éppen ebből a fájdalomból –  és közvetve éppen abból a bűnből, hogy „nem hittek” –  nyert új mértéket a Szentlélek ajándéka, mely az ember és a világ számára készült kezdettől fogva. A kereszt misztériumának mélyén a szeretet munkálkodik, amely az embert megújítja, hogy részese lehessen annak az életnek, amely Istenben van.

A Szentlélek, mint szeretet és ajándék, valamiképpen leszáll annak az áldozatnak a mélyébe, melyet a keresztfán mutattak be. Ha újból elővesszük a szentírási hagyományt, elmondhatjuk: az emészti a szeretet tüzével ezt az áldozatot, aki a Fiút az Atyával összekapcsolja a Szentháromság egységébe, és mert a keresztáldozat cselekménye Krisztus sajátja, ebben az áldozatban „megkapja” a Szentlelket. De úgy kapja meg, hogy később ő maga –  és egyedül ő maga az Atyával –  az apostoloknak, az Egyháznak és az emberi nemnek „adni” tudja. Ő egyedül „küldi” a Lelket az Atyától. Ő egyedül jelent meg az utolsó vacsora termében egybegyűlt apostoloknak, rájuk lehelt és azt mondta: „Vegyétek a Szentlelket, akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer”, amint Keresztelő János előre hirdette: „Ő Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni”. Jézus ezekkel a szavakkal, amelyeket az apostolokhoz intézett, kinyilatkoztatta a Szentlelket, aki azonnal jelenlévővé lett, mint szeretet, aki a húsvéti misztérium mélyén fejti ki hatását, mint a kereszt üdvözítő erejének forrása, mint az új és örök élet ajándéka.

Ezt a Szentlélekre vonatkozó igazságot fejezi ki naponta a Római Liturgia, amikor a szentáldozás előtt a pap ezeket a jelentős szavakat mondja: „Uram Jézus Krisztus, élő Isten Fia, te az Atya akaratából a Szentlélek közreműködésével halálod által életre keltetted a világot”. És a harmadik kánonban a pap ugyanarra az üdvrendre hivatkozva kéri Istentől: „Ő tegyen minket előtted örök áldozattá.”

Forrás:DOMINUM ET VIVIFICANTEM - II. János Pál pápa enciklikája a Szentlélekről az Egyház és a világ életében, 1986. május 18. 

Új élet Krisztusban - Fülöp - kurzus Kolozsváron