Ha valaki kívülről nézi az
Egyházat, akkor azt gondolhatja, hogy az Istenhez vezető út egy akadálypálya
(sajnos sokan belülről is így látják). Meg kell tagadnunk magunkat, le kell
tennünk a bűneinket, engedelmeskedni kell az Istennek, misére kell járni, gyónni
kell, és jót kell tennünk az embertársainkkal. Igaz keresztényként kell élnünk.
Képesek vagyunk erre egyáltalán? Van egy jó és egy rossz hírem…
Először legyünk túl a rossz
híren. A kérdésre a rövid válasz az hogy nem, nem vagyunk képesek. Hogy ezt honnan
tudjuk? A Szentírásból. Nem vagyunk képesek megtagadni a bűneinket. Ha képesek
lennénk, akkor nem kellett volna eljönnie Krisztusnak. A Törvény világos
útmutatást ad arról, hogy mi helyes és mi nem. Mégsem tudta soha senki
megtartani.
"Mert a törvény szerinti
tettek senkit sem tesznek előtte igazzá, hiszen a bűn megismerésének is a
törvény az alapja." Róm 3, 20
Nem, nem vagyunk képesek
engedelmeskedni sem az Istennek. Ha képesek lennénk, akkor nem lenne szükségünk
a Szentlélekre. A Szentlélek mutatja meg az irányt, meggyőz bennünket, és erőt
ad hogy Isten akaratát megtegyük. Jézus nélkül nem tudunk jót tenni sem.
“Aki bennem marad és én őbenne,
az bő termést hoz. Hiszen nélkülem semmit sem tehettek.” Jn 15, 5
Jézus nélkül semmit sem tehetünk,
ami Isten előtt számít. Az igazi alázat az, ha ezt elfogadjuk. Saját magunkban
nem vagyunk több, mint elveszett, bűnös, bukott emberek, akik még arra is
képtelenek, hogy az Isten felé forduljanak.
És akkor következzen a jó hír.
Isten tudja hogy nem vagyunk képesek rá, hogy hozzá forduljunk és
engedelmeskedjünk neki, ezért kegyelme által Ő maga jön hozzánk és gondoskodik
mindenről! Halleluja! Isten nem egy távoli cél, amelyet akadályokat leküzdve
saját erőnkből el kell érnünk, hanem Szentlelke által jelenlévő valóság. Amint
megtérünk, és elfogadjuk Jézust megváltónknak, Isten belénk adja a Szentlelkét.
A Szentlélek bennünk él, erőt ad halandó testünknek, vezet bennünket, tanácsot
ad, és részesít bennünket az Ő örömében. Abban az örömben, amellyel a Mennyei
Atya örvendezik felettünk. Reggel amikor felkelünk, eszünkbe juttatja, hogy az
Atya mennyire szeret bennünket, és hogy Jézus minden bűnünket felvitte a
keresztre. Napközben felhívja a figyelmünket mindenre, amit észre kell vennünk.
Segít és vezet bennünket. Este hálával tölti meg a szívünket, és imára
fakasztja az ajkunkat.
Sokan nem tudják elhinni, hogy
mennyire jó az Isten. Inkább saját magukra tekintenek, saját cselekedeikre,
saját erőfeszítéseikre, saját érdemeikre. A Szentírás szerint viszont minden
amit Jézus nélkül teszünk, semmi az Atya szemében. A Mennyei Atya annyira
szeret bennünket, hogy Jézus Krisztus keresztáldozata által minden akadályt
eltávolított ami a bűnös ember és közte volt. Jézus halálakor kettéhasadt a
templom függönye, ami addig elválasztotta a Szentek Szentjét Isten népétől.
Jézus oldalát megnyitotta a lándzsa a kereszten, így közvetlenül láthatóvá vált
a Szíve. Ennél közelebb már nem is kerülhetnénk az Istenhez. Az Út nem
Istenhez, hanem Istennel vezet! Jézus egész úton ott van Veled, már az Út
elejétől kezdve, és soha nem hagy el. Jézus maga az Út. Ha már megtértél, akkor
az örömhír Neked is szól. Jézus, aki az Út, benned él! Élj Vele!
"Megismertettem velük
nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük
legyen, s én is bennük legyek.” Jn 17, 26
Forrás: Irgalom Forrása Közösség
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése