2017. december 26., kedd
2017. december 6., szerda
2017. november 20., hétfő
Mennyei franchise: mit akarnak a katolikus karizmatikusok?
A kereszténységnek ma az ősegyházhoz hasonlóan egy kulturálisan idegen környezetben kell helyt állnia – mondja Kunszabó Zoltán, a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás vezetője a Mandinernek. Kunszabót a mozgalom ötvenedik évfordulója kapcsán kérdeztük a karizmatikusok és egyáltalán, a katolikus egyház előtt álló mai kihívásokról. A mozgalom november 11-én, szombaton tartotta háromezres ünnepi összejövetelét az újpesti Jégcsarnokban. Interjúnk.
Azt hihetnénk, hogy ha egy katolikus közösség vezetőjével ülünk le beszélgetni, pappal kávézunk majd. De ön világi.
Nem vagyok világi, mivel diakónus vagyok, ami már klerikusnak számít, az egyházi rend legalsó fokozata. Viszont ötgyermekes apuka is vagyok. A diakónus az egyetlen az egyházban, aki mind a hét szentséget felveheti, ezt csak a diakónus tudja megtenni, hiszen házas férfiakat is felszentelnek. Ezt még a pápa sem tudja utánunk csinálni…
Mit ünnepelt a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás szombaton?
Most a megújulás világszinten való indulásának kezdetét ünnepeljük. Ez a mozgalom teljesen spontán jött létre, és igazából nincsenek alapítói. De volt egy csoport, aminek a Szentlélek-tapasztalatához kötjük az indulást. 1967. február 18-án este egy amerikai lelkigyakorlatos házban katolikus egyetemisták, a Notre Dame Egyetem hallgatói és oktatói együtt töltöttek egy hétvégét, és azon tűnődtek, hogy a mai egyház miért nem olyan, mint amilyen az Apostolok Cselekedeteinek egyháza. Szóval hogy mi hiányzik ahhoz, hogy azt a dinamizmust, szellemi pezsgést, azt az erőt megtapasztalják és átadják. Miért nem olyan az evangelizáció, az igehirdetés, és miért nincsenek csodák, ami az ősegyházban mindennapos volt. Az egyik esti imában pedig spontán módon „áttört” a Szentlélek, és ugyanazokat a dolgokat kezdték el tapasztalni, amit az első pünkösd leírásánál olvasunk a Szentírásban. Mély istentapasztalat, Isten szeretetének mély átélése. Fellépett a nyelvek adománya és kézrátétellel imádkoztak egymásért, felhangoztak próféciák.
Az ebből indult mozgalom aztán emberről emberre, futótűzként terjedt a világon.
Egyes teológiai irányzatok szerint az ilyen csodák az apostolok korával eltűntek.
A karizmatikus megújulás központi értéke a Szentlélek megismerése, akiről azt mondták, hogy ő volt az elfeledett isteni személy szinte a huszadik századig. És pont az előző század elején protestáns körökben kitört pünkösdi karizmatikus ébredés váltotta ki azt a teológiai reflexiót, ami miatt megelevenedett a Szentlélekről szóló tanítás. A II. Vatikáni Zsinat kimondottan elhozta a Szentlélek teológiájának reneszánszát, és a Lumen Gentium című dokumentumban leszögezte, hogy a Szentlélek ma is szabadon osztogatja ajándékait. Az evangélium hirdetése, a tanúságtétel minden keresztény hívő feladata, nem csak a papoké. II. János Pál a Redemptoris Missio című missziós enciklikájában felfesti az Aposotolok Cselekedetei egyházképét, mondván, nekünk is úgy kell élni és cselekedni, a misszió alapfeltétele pedig a pünkösd. A katolikus egyház hivatalos tanítása szerint tehát teljesen rendben van, amit csinálunk. A karizmatikus mozgalom egyébként egyszerre mélyen katolikus és mélyen ökumenikus.
Mi különböztet meg egy karizmatikus katolikust egy normál hívőtől?
Minden „normál” katolikus hívő párbeszédre törekszik Istennel, így nem sok különbözteti meg egy karizmatikustól. Nem gettóba zárva képzeljük el magunkat. Én karizmatikusnak tartom Barsi Balázst is, aki persze ezt valószínűleg kikérné magának. Odavagyok Balázs atyáért, akkor is, ha éppen kritizál minket. Minden katolikus valahol per definitionem karizmatikus is. Én inkább azt mondanám, hogy mi ebben pusztán csak tudatosabbak vagyunk, és belehelyezzük ebbe a bibliai perspektívába, ami nagyon megnyitja a hit világát.
Hogy kell elképzelni, amikor valaki nyelveken beszél? Halandzsa tör fel belőle, vagy egy ókori nyelv, esetleg konkrétan egy mai nyelv, amit korábban nem tanult?
Az adományokat, tehát a karizmákat, amelyekre rákérdezett, a klasszikus teológia is felosztja rendes és rendkívüli adományokra. Szerintem ugyanakkor találóbb lenne megszokott és szokatlan karizmákról beszélni. Ugyanakkor az Újszövetség karizmalistái is keverve hozzák ezeket. Mi a megszokott? Vendégszeretet, diakónia, vezetői képesség, ilyenek. Szerintem a karizmatikus mozgalmat rá kell nyitni a megszokott karizmákra, hogy az egyházzal is megéljük az egységet, ugyanakkor a nem karizmatikus világot megnyitnám a rendkívüli karizmák felé. Egyébként betegeket, hajléktalanokat gondozni sokkal nehezebb, mint nyelveken szólni, számomra a karitatív tevékenység sokkal rendkívülibb. A nyelvek adománya játékos karizma, ami szellemi dimenziókat nyit meg. Ezt úgy kell elképzelni, hogy valaki olyan nyelven kezd el szólni imádság, dicsőítés közben, amit ő maga sem ért. De nem extázisról beszélünk, hanem egy belső indíttatásról.
És mire jó ez?
Szent Pál azt mondja, hogy aki nyelveken szól, önmagát építi, tehát az istenkapcsolatát építi.
És a prófécia?
Amikor a közösséggel már jobban benne vagyunk a dicsőítésben, eljutottunk abba az állapotba, hogy szemléljük Krisztust, ilyenkor szokott előfordulni, hogy valaki úgy érzi, régóta van benne egy-egy visszatérő gondolat, ami talán nem őtőle származik. És akkor ő ezt kimondja, mint Jézus aktuális üzenetét. A többieknek pedig meg kell ítélniük, hogy ez hiteles vagy nem. De ez sem extázisban történik, szeretném erről is lehámozni a túlzottan misztikus körítést. Isteni inspirációi minden hívőnek vannak időnként, maximum nem ilyen nyilvánvaló és nem mondja ki.
A keresztény karizmatikus mozgalom a hatvanas években indult amerikai protestáns közegből, s eleinte hasonlatos volt a pünkösdista egyházhoz. A mozgalom az ősegyházat tekinti mintának és azt vallja, mivel pünkösdkor megkapták az apostolok a Szentlélek ajándékait és a csodák, valamint a karizmák jelenléte az ősegyházi korban nyilvánvaló volt, ezért ez ma sem lehet másképp. A mozgalomba a katolikusok 1967-ben csatlakoztak be, éppen két évvel a II. Vatikáni Zsinat lezárása után. A katolikus karizmatikus mozgalom nem hirdet új tanokat, tanítása megegyezik a katolikus egyház tanításával. Fő tevékenységei között szerepel a dicsőítés, az engesztelés, a szolgálatvállalás, az evangelizáció és a tanúságtétel. A közösségek összefogására jött létre a vatikáni Nemzetközi Katolikus Karizmatikus Megújulás Központja (International Catholic Charismatic Renewal Services - ICCRS). Magyarországon egy évtizeddel később, a hetvenes évek közepén indultak az első csoportok. A közösségek összefogásával és az ICCRS támogatásával jött létre a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Országos Tanácsa 1989-ben. Tagjai (kb. 45 fő) az ország nagyobb közösségeinek, imacsoportjainak, illetve régióinak küldöttei. Ők választják a 12 tagú Szolgáló Bizottságot. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a helyi megyés püspökök irányelvei alapján működő Országos Tanács és a Szolgáló Bizottság feladata az ország területén működő karizmatikus imacsoportok, közösségek összefogása, koordinálása, tájékoztatása, vezetése. 1992 óta évente megrendezik Budapesten az Országos Karizmatikus Találkozót. Ezen több ezer katolikus gyűlik össze dicsőítésre, imádkozásra, Oltáriszentség-imádásra, tanítások hallgatására és szentmisén való részvételre. Karizmatikus közösség Magyarországon például a Chemin Neuf, a Családok Jézusban, az Emmausz, az Emmánuel, az Élet Kenyere közösség, a Hét Láng, az Irgalmas Szamaritánus közösség, a Nyolc Boldogság katolikus közösség, a Regina Pacis és az Új Jeruzsálem – ez utóbbinak alapítója és vezetőségi tagja Kunszabó Zoltán is. A mozgalomnak ma világszerte 160 millió tagja van.
Intézmény és karizma viszonya örök téma a katolikus egyházban. Hogyan passzolnak bele a katolikus egységbe?
A nyugati egyház különösen is szakértője ennek a feszültségnek, mert itt mindig hemzsegtek az Istentől inspirált alakok, akik aztán többnyire szent rendalapítókként vonultak be a történelembe. A maguk idejében viszont nagyon nehéz volt őket elhelyezni az egyházban. Hasonló a helyzet a karizmatikus megújulással is, csak itt nem egy-egy kiemelkedő személyről van szó, hanem inkább hívők csoportjairól. Ráadásul mi ugyan próbáljuk kicsit összefogni a karizmatikusokat, de az új csoportok a mi struktúránkon kívül jönnek létre.
Nem mi hozzuk létre őket, ez „mennyei franchise”.
A mozgalom részéről ugyanakkor megvan a törekvés az egységre, és az egyház részéről is megvan a törekvés arra, hogy integrálja ezeket a csoportokat. VI. Pál pápa azt mondta, hogy a karizmatikus megújulás esély az egyház és a világ számára is. A pápák vele kezdve mind üdvözölték és bátorították a mozgalmat. Nemrég készítettük el a statútumunkat, és a szövetség tiszteletbeli elnökségét elvállalta Varga László kaposvári püspök. Mi hiszünk abban, hogy aki megtér és elfogadja Jézus Krisztust, annak tényleg megváltozik az élete. Nem ugyanaz hívőnek és nem hívőnek lenni.
Ma divat az ősegyházra hivatkozni, mint ideális időszakra. De miért kell kihagyni az azóta eltelt 1500 évet? Mi van a középkorral például? Mennyire lehet visszatérni az ősegyházhoz?
A mai történelmi szituáció itt, Európában nagyon hasonló ahhoz, ami az ősegyház idejében volt. Rokon a két helyzet, mert mindkét korban, akkor és most a kereszténységnek egy kulturálisan idegen környezetben kell helyt állnia. A középkori egyházhoz sajnos nincs módunk visszatérni, bármennyire szeretnénk, mert az az egész társadalmat átható népegyház volt. Akkor a keresztény közösség egyenlő volt a faluközösséggel. Nagyon szeretném, ha ez így lenne ma is, de nincs így. Egy falusi imádkozó csoport ma pici sziget a falujában. Sőt,ma a kereszténység a kezdetekhez hasonlóan egyre inkább újra városi jelenség, ha a rengeteg városi keresztény közösséget nézzük. Nincs is más lehetőségünk, mint a személyes kapcsolatokra alapozó, informális közösségi modellt megélni. A vagyonközösség persze nehézkes ügy ma, szóval nem mindenben könnyű visszahozni az ősegyházi modelleket sem, de inspirálódunk az ősegyházból. Az egyház még mindig sokszor szerepzavarban van, még mindig nem tudjuk, mit kezdjünk a modernnel, és már a posztmodernben vagyunk!
Ferenc pápával mintha újra felerősödött volna az a taktikai vita az egyházon belül, hogy a modernitással való szembenállás a gyümölcsöző, vagy a modernitás felé való nyitás. Hogyan látják önök az egyház és a modernitás viszonyát?
Hadd mondjam azt, hogy mi megtaláltuk a megoldást! A két álláspontot nem szabad kijátszani egymás ellen. Tragikusnak tartom, hogy szinte már minden kérdésben elfelejtettük azt, hogy a széttartó álláspontokat együtt kell tartani. Pedig ez régen a katolikus gondolkodás fő jellemzője volt. Volt, hogy kétszáz évig sem tudták valamire a választ, például ott az ariánus válság, ami ha rosszul dől el, ma nincs egyház. Krisztus Isten vagy ember volt? Aztán kilyukadtak annál az álláspontnál, amit addig is hittek, hogy istenember. Miért kellene mindenre azonnal tudnunk a választ?
Az európai kultúra válságjele, hogy föladta azt, hogy széttartó tendenciákat együtt tartsunk. Ebből egyoldalúság lesz, és sem a valóságot nem fogjuk megismerni, sem az igazságot, sem a kettőt együtt.
A karizmatikus megújulás mindkét szempontot fontosnak tartja, és a kettő termékeny viszonyát hangsúlyozzuk. Nyitottak vagyunk bárkire, például sok roma és hajléktalan tagunk van. Azt tapasztaljuk, hogy az emberek nem veszik rossz néven, ha megtérésről, bűnről, új életről beszélünk nekik. Sokan sokáig a közösség perifériáján maradnak, amíg döntenek. Szerintem mesterkélt ellentét a nyitás és az ortodoxia szembeállítása. Szerintem vonzó a szeretetteli ortodoxia! A karizmatikusok azt szokták mondani, azért vagyunk, hogy megszűnjünk:hogy az egyház visszatérjen abba az állapotba, amikor minden hívő apostol.
A karizmatikus mozgalom egyik ismert sajátossága a gitáros mise, amivel az ifjúsághoz szeretnének közelíteni. Viszont a hatvanas évek gitáros zenéje, amiből a gitáros misezene táplálkozik, már évtizedek óta nem az aktuális ifjúság zenéje. A hatvanas évek zenéje a nagyapám és esetleg a szüleim korosztályának a zenéje. Ha kortárs könnyűzenével szeretnék megfogni a fiatalokat, akkor már rég mindenféle metál-, techno- és r'n'b-miséknek kellene komponálódniuk.
Egyrészt van fejlődés. A klasszikus gitáros mise valóban Beatles-hangzás, de a mai keresztény gitáros zene inkább már U2-hangzású, mennek a torzított gitárok. Ez a dicsőítő fesztiválokra is áll. Technós-szintis zenéket is hallottam már misén, de heavy metal-misét nehezen tudnék elképzelni. Az egyház mindig követte a kor zenei ízlését valamennyire. Már a gregorián is egy felújító törekvés volt a maga idején. Nálunk a népénekek taroltak, ami mindennek nevezhető, csak liturgikus alapúnak és klasszikusnak nem… Az igaz, hogy ma már a beatgeneráció hetven felett van. De én nem látok ellentétet a beatmise és a gregorián között sem, senkit nem akadályozunk abban, hogy tovább lépjen és elmerüljön az utóbbi szépségeiben. Én otthon amúgy főképp Bachot és ortodox férfikórusokat hallgatok.
Hogyan fogadtatta el magát a karizmatikus mozgalom az egyházzal?
A hierarchia néhány éles szemű tagja már a kezdet kezdetén szimpatizált a karizmatikusokkal. Látták, hogy ez egy olyan irány, amivel az egyház megint tömegekhez tud szólni és tömegbázist tud alkotni. VI. Pál pápa sietett már a Vatikánba összehívni a karizmatikus vezetők első világtalákozóit, amelyekre rendszeresen elment. De hogy itthoni példát mondjak, főpásztorunk, Erdő Péter sem félt sok felelős feladattal megbízni karizmatikusokat a 2007-es budapesti Városmisszió során, mert amikor körülnézett, hogy mely közösségek azok, amelyek valóban foglalkoznak misszióval és értenek ehhez, akkor minket nagyon gyorsan megtalált. Az intézmény és a karizmatikus oldal nem csak együttműködhet, hanem egymásra van utalva. Ezek az irreguláris haderők nagyon is lojálisak az egyházzal és igénylik a püspöki tekintélyt.
Önnek egyébként kik a kedvenc teológusai?
A karizmatikus megújulás nagyon bibliás, nagyon Írás-központú, és nagyon sok benne a felnőttkori megtérő. Emiatt a teológiája is kicsit a konvertiták teológiája. Közel áll hozzánk például Szent Pál, mert nála egyértelmű és a végsőkig élezett, hogy az ember a sötétségből a világosságba kerül át, a halálból az életbe. Persze ez a jánosi írásokra is jellemző. Ezt mi magunk is így éltük át. Közel áll hozzám Szent Ágoston. A teológiailag műveltebbek látják a Szent Ágoston és Szent Tamás közti kapcsolatot is, így a klasszikus tomizmus is közel áll hozzánk. A II. Vatikáni Zsinat utáni szerzők közül Suenens bíborost sokan kedveljük, hiszen ő támogatta is a karizmatikus mozgalmat. Az én személyes mesterem, aki ma is él, Dr. Ralph Martin. Ő az egyik első karizmatikus közösség, a Word of God alapítója, ma a detroiti nagyszemináriumban vezeti az új evangelizáció tanszékét. Ott kétszáz kispap tanul, főleg karizmatikus családok gyermekei. Az ő jó barátja volt az az Avery Dulles bíboros, aki egyfajta dinamikus ortodoxiát képviselt a Zsinat utáni zűrzavarban. Nagyon szeretem a könyveit
Mi az, hogy konvertiták teológiája?
Az, hogy semmiképp nem hirdetünk olyan univerzalista teológiát, ami el akarná mosni a Krisztusban hívő és a nem hívő, a megtért és a nem megtért emberek állapota közti különbségeket. Legyen már világos, hogy miért vagyunk keresztények! Mi osztjuk a klasszikus teológia azon álláspontját, hogy a hit és a keresztség által kerülünk kegyelmi állapotba és valóságos közösségbe Istennel. Nekem egyébként a fő teológiai táplálékom a Katolikus Egyház Katekizmusa. Az embereket persze elsősorban nem megkülönböztetni akarjuk, hanem meghívni. Én magam is átmentem egy megtérési folyamaton egy karizmatikus közösség segítségével, és a feleségem is. Mindketten bonyolult családi körülmények közül érkeztünk, minket elhagyott az édesapám, még anyukám várandóssága alatt. Én nem tudom, ha nem térünk meg és nem részesülünk a Szentlélek elképesztő biztatásában, a hit, remény, szeretet erejében, akkor milyen családunk lett volna. Mertünk volna-e nagycsaládba belevágni? Sokakat evangelizáltam közösségvezetőként és diakónusként mindenfelé, de azt látom, a legnagyobb gyümölcs otthon termett, hiszen öt nagy gyermekünk van, akik hívők és dinamikus, kreatív, boldog emberek. Semmit nem csinálnék szívesebben, mint most, hogy a legfontosabbról beszélek az embereknek, mert ez hat és használ.
Mi a haszna a karizmatikus megújulásnak?
Ugyanaz, mint bármilyen, hiteles keresztény lelkiségnek:az, hogy élet fakad belőle.
Ötven év után úgy látom, hogy a megújulás legnagyobb gyümölcse a katolikus nagycsaládok tömege. A közösségeinkben megtért fiatalok családot alapítva sok gyermeket, sok hívő embert ajándékoztak Istennek és a nemzetnek. A mi szemünkben a karizmatikus megújulás a magyar nemzet megújulásának is fontos eszköze. A mostani szlogenünk az, hogy „Megújuló szív, egyház, nemzet”. Ezért dolgozunk!
Kunszabó Zoltán (1966) Budapesten született, de gyermekkora egy részét Gyöngyösön töltötte. Negyedéves egyetemista volt, amikor 1989-ben egy evangelizációs összejövetelen megtért. 1991-ben szerzett diplomát az ELTE magyar–történelem szakán. Az elkövetkező években a Magyar Rádió Irodalmi osztályán dolgozott, majd az Új Ember munkatársa lett. 1994-ben barátaival létrehozta a Lélek és Élet Alapítványt a keresztény hit terjesztésére, amelynek azóta is munkatársa. László Viktorral együtt 1997. január elsején alapították meg az Új Jeruzsálem Közösséget, kifejezetten missziós céllal. Évente több tucat evangelizációs összejövetelt, missziós kurzust és lelki napot tartanak Magyarországon és a környező országokban. 2005-ben munkatársai sorába hívta az amerikai székhelyű Renewal Ministries, nemzetközi katolikus missziós szolgálat. A szerbiai misszió irányítását bízták rá. Erdő Péter bíboros 2007-ben diakónussá szentelte. XVI. Benedek pápa meghívására auditorként részt vehettem az új evangelizációról szóló püspöki szinóduson, Rómában. 2007-ben főiskolai, 2010-ben mester diplomát szerzett katolikus teológiából. Jelenleg teológiából doktorál a Pázmányon. 1993 óta házas, feleségével, Kunszabóné Pataki Annával öt gyermeket neveltek fel. Pataki Anna 2011 óta vezeti Budapesten, a VI. kerületben az Új Jeruzsálem fenntartásában működő Csak Egyet Szociális Segítő Központot hajléktalan emberek számára.
Szilvay Gergely
Forrás: Mandiner
Azt hihetnénk, hogy ha egy katolikus közösség vezetőjével ülünk le beszélgetni, pappal kávézunk majd. De ön világi.
Nem vagyok világi, mivel diakónus vagyok, ami már klerikusnak számít, az egyházi rend legalsó fokozata. Viszont ötgyermekes apuka is vagyok. A diakónus az egyetlen az egyházban, aki mind a hét szentséget felveheti, ezt csak a diakónus tudja megtenni, hiszen házas férfiakat is felszentelnek. Ezt még a pápa sem tudja utánunk csinálni…
Mit ünnepelt a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás szombaton?
Most a megújulás világszinten való indulásának kezdetét ünnepeljük. Ez a mozgalom teljesen spontán jött létre, és igazából nincsenek alapítói. De volt egy csoport, aminek a Szentlélek-tapasztalatához kötjük az indulást. 1967. február 18-án este egy amerikai lelkigyakorlatos házban katolikus egyetemisták, a Notre Dame Egyetem hallgatói és oktatói együtt töltöttek egy hétvégét, és azon tűnődtek, hogy a mai egyház miért nem olyan, mint amilyen az Apostolok Cselekedeteinek egyháza. Szóval hogy mi hiányzik ahhoz, hogy azt a dinamizmust, szellemi pezsgést, azt az erőt megtapasztalják és átadják. Miért nem olyan az evangelizáció, az igehirdetés, és miért nincsenek csodák, ami az ősegyházban mindennapos volt. Az egyik esti imában pedig spontán módon „áttört” a Szentlélek, és ugyanazokat a dolgokat kezdték el tapasztalni, amit az első pünkösd leírásánál olvasunk a Szentírásban. Mély istentapasztalat, Isten szeretetének mély átélése. Fellépett a nyelvek adománya és kézrátétellel imádkoztak egymásért, felhangoztak próféciák.
Az ebből indult mozgalom aztán emberről emberre, futótűzként terjedt a világon.
Egyes teológiai irányzatok szerint az ilyen csodák az apostolok korával eltűntek.
A karizmatikus megújulás központi értéke a Szentlélek megismerése, akiről azt mondták, hogy ő volt az elfeledett isteni személy szinte a huszadik századig. És pont az előző század elején protestáns körökben kitört pünkösdi karizmatikus ébredés váltotta ki azt a teológiai reflexiót, ami miatt megelevenedett a Szentlélekről szóló tanítás. A II. Vatikáni Zsinat kimondottan elhozta a Szentlélek teológiájának reneszánszát, és a Lumen Gentium című dokumentumban leszögezte, hogy a Szentlélek ma is szabadon osztogatja ajándékait. Az evangélium hirdetése, a tanúságtétel minden keresztény hívő feladata, nem csak a papoké. II. János Pál a Redemptoris Missio című missziós enciklikájában felfesti az Aposotolok Cselekedetei egyházképét, mondván, nekünk is úgy kell élni és cselekedni, a misszió alapfeltétele pedig a pünkösd. A katolikus egyház hivatalos tanítása szerint tehát teljesen rendben van, amit csinálunk. A karizmatikus mozgalom egyébként egyszerre mélyen katolikus és mélyen ökumenikus.
Mi különböztet meg egy karizmatikus katolikust egy normál hívőtől?
Minden „normál” katolikus hívő párbeszédre törekszik Istennel, így nem sok különbözteti meg egy karizmatikustól. Nem gettóba zárva képzeljük el magunkat. Én karizmatikusnak tartom Barsi Balázst is, aki persze ezt valószínűleg kikérné magának. Odavagyok Balázs atyáért, akkor is, ha éppen kritizál minket. Minden katolikus valahol per definitionem karizmatikus is. Én inkább azt mondanám, hogy mi ebben pusztán csak tudatosabbak vagyunk, és belehelyezzük ebbe a bibliai perspektívába, ami nagyon megnyitja a hit világát.
Hogy kell elképzelni, amikor valaki nyelveken beszél? Halandzsa tör fel belőle, vagy egy ókori nyelv, esetleg konkrétan egy mai nyelv, amit korábban nem tanult?
Az adományokat, tehát a karizmákat, amelyekre rákérdezett, a klasszikus teológia is felosztja rendes és rendkívüli adományokra. Szerintem ugyanakkor találóbb lenne megszokott és szokatlan karizmákról beszélni. Ugyanakkor az Újszövetség karizmalistái is keverve hozzák ezeket. Mi a megszokott? Vendégszeretet, diakónia, vezetői képesség, ilyenek. Szerintem a karizmatikus mozgalmat rá kell nyitni a megszokott karizmákra, hogy az egyházzal is megéljük az egységet, ugyanakkor a nem karizmatikus világot megnyitnám a rendkívüli karizmák felé. Egyébként betegeket, hajléktalanokat gondozni sokkal nehezebb, mint nyelveken szólni, számomra a karitatív tevékenység sokkal rendkívülibb. A nyelvek adománya játékos karizma, ami szellemi dimenziókat nyit meg. Ezt úgy kell elképzelni, hogy valaki olyan nyelven kezd el szólni imádság, dicsőítés közben, amit ő maga sem ért. De nem extázisról beszélünk, hanem egy belső indíttatásról.
És mire jó ez?
Szent Pál azt mondja, hogy aki nyelveken szól, önmagát építi, tehát az istenkapcsolatát építi.
És a prófécia?
Amikor a közösséggel már jobban benne vagyunk a dicsőítésben, eljutottunk abba az állapotba, hogy szemléljük Krisztust, ilyenkor szokott előfordulni, hogy valaki úgy érzi, régóta van benne egy-egy visszatérő gondolat, ami talán nem őtőle származik. És akkor ő ezt kimondja, mint Jézus aktuális üzenetét. A többieknek pedig meg kell ítélniük, hogy ez hiteles vagy nem. De ez sem extázisban történik, szeretném erről is lehámozni a túlzottan misztikus körítést. Isteni inspirációi minden hívőnek vannak időnként, maximum nem ilyen nyilvánvaló és nem mondja ki.
A keresztény karizmatikus mozgalom a hatvanas években indult amerikai protestáns közegből, s eleinte hasonlatos volt a pünkösdista egyházhoz. A mozgalom az ősegyházat tekinti mintának és azt vallja, mivel pünkösdkor megkapták az apostolok a Szentlélek ajándékait és a csodák, valamint a karizmák jelenléte az ősegyházi korban nyilvánvaló volt, ezért ez ma sem lehet másképp. A mozgalomba a katolikusok 1967-ben csatlakoztak be, éppen két évvel a II. Vatikáni Zsinat lezárása után. A katolikus karizmatikus mozgalom nem hirdet új tanokat, tanítása megegyezik a katolikus egyház tanításával. Fő tevékenységei között szerepel a dicsőítés, az engesztelés, a szolgálatvállalás, az evangelizáció és a tanúságtétel. A közösségek összefogására jött létre a vatikáni Nemzetközi Katolikus Karizmatikus Megújulás Központja (International Catholic Charismatic Renewal Services - ICCRS). Magyarországon egy évtizeddel később, a hetvenes évek közepén indultak az első csoportok. A közösségek összefogásával és az ICCRS támogatásával jött létre a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Országos Tanácsa 1989-ben. Tagjai (kb. 45 fő) az ország nagyobb közösségeinek, imacsoportjainak, illetve régióinak küldöttei. Ők választják a 12 tagú Szolgáló Bizottságot. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a helyi megyés püspökök irányelvei alapján működő Országos Tanács és a Szolgáló Bizottság feladata az ország területén működő karizmatikus imacsoportok, közösségek összefogása, koordinálása, tájékoztatása, vezetése. 1992 óta évente megrendezik Budapesten az Országos Karizmatikus Találkozót. Ezen több ezer katolikus gyűlik össze dicsőítésre, imádkozásra, Oltáriszentség-imádásra, tanítások hallgatására és szentmisén való részvételre. Karizmatikus közösség Magyarországon például a Chemin Neuf, a Családok Jézusban, az Emmausz, az Emmánuel, az Élet Kenyere közösség, a Hét Láng, az Irgalmas Szamaritánus közösség, a Nyolc Boldogság katolikus közösség, a Regina Pacis és az Új Jeruzsálem – ez utóbbinak alapítója és vezetőségi tagja Kunszabó Zoltán is. A mozgalomnak ma világszerte 160 millió tagja van.
Intézmény és karizma viszonya örök téma a katolikus egyházban. Hogyan passzolnak bele a katolikus egységbe?
A nyugati egyház különösen is szakértője ennek a feszültségnek, mert itt mindig hemzsegtek az Istentől inspirált alakok, akik aztán többnyire szent rendalapítókként vonultak be a történelembe. A maguk idejében viszont nagyon nehéz volt őket elhelyezni az egyházban. Hasonló a helyzet a karizmatikus megújulással is, csak itt nem egy-egy kiemelkedő személyről van szó, hanem inkább hívők csoportjairól. Ráadásul mi ugyan próbáljuk kicsit összefogni a karizmatikusokat, de az új csoportok a mi struktúránkon kívül jönnek létre.
Nem mi hozzuk létre őket, ez „mennyei franchise”.
A mozgalom részéről ugyanakkor megvan a törekvés az egységre, és az egyház részéről is megvan a törekvés arra, hogy integrálja ezeket a csoportokat. VI. Pál pápa azt mondta, hogy a karizmatikus megújulás esély az egyház és a világ számára is. A pápák vele kezdve mind üdvözölték és bátorították a mozgalmat. Nemrég készítettük el a statútumunkat, és a szövetség tiszteletbeli elnökségét elvállalta Varga László kaposvári püspök. Mi hiszünk abban, hogy aki megtér és elfogadja Jézus Krisztust, annak tényleg megváltozik az élete. Nem ugyanaz hívőnek és nem hívőnek lenni.
Ma divat az ősegyházra hivatkozni, mint ideális időszakra. De miért kell kihagyni az azóta eltelt 1500 évet? Mi van a középkorral például? Mennyire lehet visszatérni az ősegyházhoz?
A mai történelmi szituáció itt, Európában nagyon hasonló ahhoz, ami az ősegyház idejében volt. Rokon a két helyzet, mert mindkét korban, akkor és most a kereszténységnek egy kulturálisan idegen környezetben kell helyt állnia. A középkori egyházhoz sajnos nincs módunk visszatérni, bármennyire szeretnénk, mert az az egész társadalmat átható népegyház volt. Akkor a keresztény közösség egyenlő volt a faluközösséggel. Nagyon szeretném, ha ez így lenne ma is, de nincs így. Egy falusi imádkozó csoport ma pici sziget a falujában. Sőt,ma a kereszténység a kezdetekhez hasonlóan egyre inkább újra városi jelenség, ha a rengeteg városi keresztény közösséget nézzük. Nincs is más lehetőségünk, mint a személyes kapcsolatokra alapozó, informális közösségi modellt megélni. A vagyonközösség persze nehézkes ügy ma, szóval nem mindenben könnyű visszahozni az ősegyházi modelleket sem, de inspirálódunk az ősegyházból. Az egyház még mindig sokszor szerepzavarban van, még mindig nem tudjuk, mit kezdjünk a modernnel, és már a posztmodernben vagyunk!
Ferenc pápával mintha újra felerősödött volna az a taktikai vita az egyházon belül, hogy a modernitással való szembenállás a gyümölcsöző, vagy a modernitás felé való nyitás. Hogyan látják önök az egyház és a modernitás viszonyát?
Hadd mondjam azt, hogy mi megtaláltuk a megoldást! A két álláspontot nem szabad kijátszani egymás ellen. Tragikusnak tartom, hogy szinte már minden kérdésben elfelejtettük azt, hogy a széttartó álláspontokat együtt kell tartani. Pedig ez régen a katolikus gondolkodás fő jellemzője volt. Volt, hogy kétszáz évig sem tudták valamire a választ, például ott az ariánus válság, ami ha rosszul dől el, ma nincs egyház. Krisztus Isten vagy ember volt? Aztán kilyukadtak annál az álláspontnál, amit addig is hittek, hogy istenember. Miért kellene mindenre azonnal tudnunk a választ?
Az európai kultúra válságjele, hogy föladta azt, hogy széttartó tendenciákat együtt tartsunk. Ebből egyoldalúság lesz, és sem a valóságot nem fogjuk megismerni, sem az igazságot, sem a kettőt együtt.
A karizmatikus megújulás mindkét szempontot fontosnak tartja, és a kettő termékeny viszonyát hangsúlyozzuk. Nyitottak vagyunk bárkire, például sok roma és hajléktalan tagunk van. Azt tapasztaljuk, hogy az emberek nem veszik rossz néven, ha megtérésről, bűnről, új életről beszélünk nekik. Sokan sokáig a közösség perifériáján maradnak, amíg döntenek. Szerintem mesterkélt ellentét a nyitás és az ortodoxia szembeállítása. Szerintem vonzó a szeretetteli ortodoxia! A karizmatikusok azt szokták mondani, azért vagyunk, hogy megszűnjünk:hogy az egyház visszatérjen abba az állapotba, amikor minden hívő apostol.
A karizmatikus mozgalom egyik ismert sajátossága a gitáros mise, amivel az ifjúsághoz szeretnének közelíteni. Viszont a hatvanas évek gitáros zenéje, amiből a gitáros misezene táplálkozik, már évtizedek óta nem az aktuális ifjúság zenéje. A hatvanas évek zenéje a nagyapám és esetleg a szüleim korosztályának a zenéje. Ha kortárs könnyűzenével szeretnék megfogni a fiatalokat, akkor már rég mindenféle metál-, techno- és r'n'b-miséknek kellene komponálódniuk.
Egyrészt van fejlődés. A klasszikus gitáros mise valóban Beatles-hangzás, de a mai keresztény gitáros zene inkább már U2-hangzású, mennek a torzított gitárok. Ez a dicsőítő fesztiválokra is áll. Technós-szintis zenéket is hallottam már misén, de heavy metal-misét nehezen tudnék elképzelni. Az egyház mindig követte a kor zenei ízlését valamennyire. Már a gregorián is egy felújító törekvés volt a maga idején. Nálunk a népénekek taroltak, ami mindennek nevezhető, csak liturgikus alapúnak és klasszikusnak nem… Az igaz, hogy ma már a beatgeneráció hetven felett van. De én nem látok ellentétet a beatmise és a gregorián között sem, senkit nem akadályozunk abban, hogy tovább lépjen és elmerüljön az utóbbi szépségeiben. Én otthon amúgy főképp Bachot és ortodox férfikórusokat hallgatok.
Hogyan fogadtatta el magát a karizmatikus mozgalom az egyházzal?
A hierarchia néhány éles szemű tagja már a kezdet kezdetén szimpatizált a karizmatikusokkal. Látták, hogy ez egy olyan irány, amivel az egyház megint tömegekhez tud szólni és tömegbázist tud alkotni. VI. Pál pápa sietett már a Vatikánba összehívni a karizmatikus vezetők első világtalákozóit, amelyekre rendszeresen elment. De hogy itthoni példát mondjak, főpásztorunk, Erdő Péter sem félt sok felelős feladattal megbízni karizmatikusokat a 2007-es budapesti Városmisszió során, mert amikor körülnézett, hogy mely közösségek azok, amelyek valóban foglalkoznak misszióval és értenek ehhez, akkor minket nagyon gyorsan megtalált. Az intézmény és a karizmatikus oldal nem csak együttműködhet, hanem egymásra van utalva. Ezek az irreguláris haderők nagyon is lojálisak az egyházzal és igénylik a püspöki tekintélyt.
Önnek egyébként kik a kedvenc teológusai?
A karizmatikus megújulás nagyon bibliás, nagyon Írás-központú, és nagyon sok benne a felnőttkori megtérő. Emiatt a teológiája is kicsit a konvertiták teológiája. Közel áll hozzánk például Szent Pál, mert nála egyértelmű és a végsőkig élezett, hogy az ember a sötétségből a világosságba kerül át, a halálból az életbe. Persze ez a jánosi írásokra is jellemző. Ezt mi magunk is így éltük át. Közel áll hozzám Szent Ágoston. A teológiailag műveltebbek látják a Szent Ágoston és Szent Tamás közti kapcsolatot is, így a klasszikus tomizmus is közel áll hozzánk. A II. Vatikáni Zsinat utáni szerzők közül Suenens bíborost sokan kedveljük, hiszen ő támogatta is a karizmatikus mozgalmat. Az én személyes mesterem, aki ma is él, Dr. Ralph Martin. Ő az egyik első karizmatikus közösség, a Word of God alapítója, ma a detroiti nagyszemináriumban vezeti az új evangelizáció tanszékét. Ott kétszáz kispap tanul, főleg karizmatikus családok gyermekei. Az ő jó barátja volt az az Avery Dulles bíboros, aki egyfajta dinamikus ortodoxiát képviselt a Zsinat utáni zűrzavarban. Nagyon szeretem a könyveit
Mi az, hogy konvertiták teológiája?
Az, hogy semmiképp nem hirdetünk olyan univerzalista teológiát, ami el akarná mosni a Krisztusban hívő és a nem hívő, a megtért és a nem megtért emberek állapota közti különbségeket. Legyen már világos, hogy miért vagyunk keresztények! Mi osztjuk a klasszikus teológia azon álláspontját, hogy a hit és a keresztség által kerülünk kegyelmi állapotba és valóságos közösségbe Istennel. Nekem egyébként a fő teológiai táplálékom a Katolikus Egyház Katekizmusa. Az embereket persze elsősorban nem megkülönböztetni akarjuk, hanem meghívni. Én magam is átmentem egy megtérési folyamaton egy karizmatikus közösség segítségével, és a feleségem is. Mindketten bonyolult családi körülmények közül érkeztünk, minket elhagyott az édesapám, még anyukám várandóssága alatt. Én nem tudom, ha nem térünk meg és nem részesülünk a Szentlélek elképesztő biztatásában, a hit, remény, szeretet erejében, akkor milyen családunk lett volna. Mertünk volna-e nagycsaládba belevágni? Sokakat evangelizáltam közösségvezetőként és diakónusként mindenfelé, de azt látom, a legnagyobb gyümölcs otthon termett, hiszen öt nagy gyermekünk van, akik hívők és dinamikus, kreatív, boldog emberek. Semmit nem csinálnék szívesebben, mint most, hogy a legfontosabbról beszélek az embereknek, mert ez hat és használ.
Mi a haszna a karizmatikus megújulásnak?
Ugyanaz, mint bármilyen, hiteles keresztény lelkiségnek:az, hogy élet fakad belőle.
Ötven év után úgy látom, hogy a megújulás legnagyobb gyümölcse a katolikus nagycsaládok tömege. A közösségeinkben megtért fiatalok családot alapítva sok gyermeket, sok hívő embert ajándékoztak Istennek és a nemzetnek. A mi szemünkben a karizmatikus megújulás a magyar nemzet megújulásának is fontos eszköze. A mostani szlogenünk az, hogy „Megújuló szív, egyház, nemzet”. Ezért dolgozunk!
Kunszabó Zoltán (1966) Budapesten született, de gyermekkora egy részét Gyöngyösön töltötte. Negyedéves egyetemista volt, amikor 1989-ben egy evangelizációs összejövetelen megtért. 1991-ben szerzett diplomát az ELTE magyar–történelem szakán. Az elkövetkező években a Magyar Rádió Irodalmi osztályán dolgozott, majd az Új Ember munkatársa lett. 1994-ben barátaival létrehozta a Lélek és Élet Alapítványt a keresztény hit terjesztésére, amelynek azóta is munkatársa. László Viktorral együtt 1997. január elsején alapították meg az Új Jeruzsálem Közösséget, kifejezetten missziós céllal. Évente több tucat evangelizációs összejövetelt, missziós kurzust és lelki napot tartanak Magyarországon és a környező országokban. 2005-ben munkatársai sorába hívta az amerikai székhelyű Renewal Ministries, nemzetközi katolikus missziós szolgálat. A szerbiai misszió irányítását bízták rá. Erdő Péter bíboros 2007-ben diakónussá szentelte. XVI. Benedek pápa meghívására auditorként részt vehettem az új evangelizációról szóló püspöki szinóduson, Rómában. 2007-ben főiskolai, 2010-ben mester diplomát szerzett katolikus teológiából. Jelenleg teológiából doktorál a Pázmányon. 1993 óta házas, feleségével, Kunszabóné Pataki Annával öt gyermeket neveltek fel. Pataki Anna 2011 óta vezeti Budapesten, a VI. kerületben az Új Jeruzsálem fenntartásában működő Csak Egyet Szociális Segítő Központot hajléktalan emberek számára.
Szilvay Gergely
Forrás: Mandiner
2017. november 15., szerda
A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás XXVI. Országos Találkozója
I. Nyitó dicsőítés
II. Peter Herbeck előadása
III. Ann Shields nővér előadása
IV. Szentségimádás
V. Graham Keep atya, közbenjáró imaszolgálat
VI. Szövetségkötési ünnep
VII. Szentmise
VIII. Záró dicsőítés
2017. november 11., szombat
Nem kell félni a karizmatikus megújulástól
A
Szentlélek keresztség a katolikus karizmatikus megújulást egy
félelmetes eszközzé teszi Isten akarata szerint, hogy megújítsa a
keresztény életet, mondja a pápai ház prédikátora. A kapucinus Raniero
Cantalamessa atya ezt az érvelést csütörtökön mondta el a katolikus
karizmatikus megújulás több mint ezer küldötte előtt, akik 73 országból
érkeztek. A küldöttek lelkigyakorlatra érkeztek, hogy reflektáljanak a
szentségre, II. János Pál "Novo Millennio Ineunte" apostoli levele
alapján. Cantalamessa atya volt a lelkigyakorlat fő tanítója.
Figyelembe véve a protestáns, evangélikus és pünkösdi felekezeteket, valamint az ortodox egyház egyes tagjait, a becslések szerint mintegy 600 millió kereszténynek már van karizmatikus tapasztalata.
A „karizmatikus” megtapasztalás ismerete okán a ZENIT hírügynökség az ülés előtt kérdezte Cantalamessa atyát.
- Az egyházban vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy a „Szentlélek keresztség” a karizmatikusok találmánya, és ez az elnevezést egy olyan megtapasztalásnak adták, amit nem „katalogizáltak” az egyházban. Meg tudná magyarázni saját tapasztalataiból, hogy mi a Szentlélek keresztség?
Fr. Cantamamessa: A Szentlélek keresztség nem emberi találmány, hanem isteni. Ez a keresztség és az egész keresztény élet, az összes szentség megújítása.
Számomra ez a vallási hivatás, a bérmálás és a papi szentelésem megújítása is volt. Az egész spirituális szervezet újjáéled, mint amikor a szél belefúj egy lángba. Miért döntött úgy az Úr, hogy most ilyen erőteljes módon cselekedjen? Nem tudjuk. Ez egy új pünkösd kegyelme.
Nem a karizmatikus megújulásról van szó, mely feltalálja a Szentlélek keresztséget. Valójában sokan részesültek ebben a lélek-keresztségben anélkül, hogy tudnának bármi a karizmatikus megújulásról. Ez egy kegyelem, ami a Szentlélektől függ. Ez a Szentlélek eljövetele, ami a bűnök megbánásában nyilvánul meg, újszerű módon láttatja az életet, ami Jézust, mint az élő Urat jelenti ki - nem mint a múlt személyiségét - és a Biblia élő szóvá válik. Tény, hogy ez nemigen magyarázható el jobban.
Van egy kinyilatkoztatás kereszteléskor, mert az Úr azt mondja, hogy bárki, aki hisz, meg fog keresztelkedni és megmenekül. Gyermekként kaptuk a keresztséget, és az egyház megáldotta ezen hitbéli cselekedetünket, de eljön az idő, amikor meg kell erősítenünk azt, ami megtörtént a keresztelkedéskor. Ez egy ilyen alkalom erre, nem mint személyes erőfeszítés, hanem a Szentlélek cselekedete alatt.
Nem mondhatjuk, hogy többszáz millió ember téved. A Szentlélekről írt könyvében Yves Congar, a nagy teológus, aki nem tartozott a karizmatikus megújuláshoz, azt mondta, hogy valójában ez a tapasztalat mélyrehatóan megváltoztatta sok keresztény életét. És ez tény. Megváltoztatta őket, és elindította a szentség útjait sokakban.
- Hogyan végzi szolgálatát, mint a pápai ház prédikátora, a karizmatikus megújulás tapasztalatai alapján?
Fr. Cantamamessa: Számomra minden, ami 1977 óta történt, a Szentlélek keresztségem gyümölcse. Egyetemi tanár voltam. Életemet a keresztények származása tudományos kutatásának szenteltem. És amikor elfogadtam ezt a megtapasztalást, nem minden ellenállás nélkül, akkor kaptam a hívást, hogy hagyjak fel mindennel és álljak rendelkezésre prédikátorként.
A Pápai Ház prédikátorának való kinevezésem azt követően jött, hogy megtapasztaltam ezt a „feltámadást”. Nagy kegyelemnek látom. A hivatásom után a karizmatikus megújulás volt az életem legszembetűnőbb kegyelme.
- A karizmatikus megújulás tagjai az Ön szemszögéből különleges hivatással rendelkeznek-e az egyházban?
Fr. Cantamamessa: Igen és nem. A karizmatikus megújulás, meg kell mondani és megismételni, nem egy egyházi mozgalom. Ez a kegyelem áramköre, aminek célja az egyház átalakítása - prédikálás, a liturgia, a személyes imádság, keresztény élet területein.
Tehát ez nem egyfajta szellemiség. A mozgalmaknak van szellemisége, és hangsúlyoznak egy bizonyos szempontot, például az irgalmasságot. Először is, a karizmatikus megújulásnak nincs alapítója. Senki sem gondolja, hogy hozzákapcsoljon egy alapítót a karizmatikus megújuláshoz, mert ez több helyen és különböző módon indult el. És nincs spiritualitása, ez a keresztény élet a Szentlélekben .
Azonban elmondható, ahogy az emberek ezt a megtapasztalást átélték - olyan emberek, akik bizonyos mozdulatokat tesznek, bizonyos módon imádkoznak -, akkor meg lehet határozni egy társadalmi valóságot, aminek szerepe az egyszerű elérhetőség, hogy mások is ugyanazt megtapasztalhassák, majd eltűnjenek.
Leo Jozef Suenens bíboros, aki a karizmatikus megújulás nagy védelmezője és támogatója volt a kezdetekben, azt mondta, hogy a karizmatikus megújulás végső sorsa az, hogy eltűnhet, ha ez a kegyelmi áramlat szétterjedt már az egész egyházban.
- Mivel lassan befejezi a lelkigyakorlaton a prédikációt, amit 1000 karizmatikus küldöttnek tartott a világ minden tájáról, milyen üzenetet szeretne adni azoknak a hívőknek, akik nem ismerik a megújulást?
Fr. Cantalamessa: Azt akarom mondani a hívőknek, a püspököknek, a papoknak, hogy ne féljenek. Nem tudom, miért van ez a félelem. Talán bizonyos mértékig azért, mert ez a megtapasztalás más keresztény vallásokban kezdődött, mint például a pünkösdistáknál és a protestánsoknál.
A pápa azonban nem fél. Az egyházi mozgalmakról és a karizmatikus megújulásról is beszélt az Egyház új tavaszának jeleként, és gyakran hangsúlyozza ennek fontosságát. VI. Pál azt mondta, hogy ez egy lehetőség az egyház számára.
Nem kell félni. Vannak püspöki konferenciák például Latin-Amerikában - ez igaz Brazíliára -, ahol a hierarchia felfedezte, hogy a karizmatikus megújulás nem probléma. Ez azon katolikusok problémája megoldásának része, akik elhagyták az egyházat, mert nem találnak benne élő szót, az élő Bibliát, a lehetőséget, hogy a hitet örömteli módon, szabadon és karizmatikus módon fejezzék ki.
A
megújulás félelmetes eszköz, amit az Úr adott az egyháznak, hogy az
emberek megélhessék a Lélek pünkösdjének tapasztalatát anélkül, hogy el
kellene hagyniuk az egyházat.
A karizmatikus megújulást nem szabad „szigetnek” tekinteni, ahol néhány érzelmes ember összejön. Nem sziget. Ez kegyelem az összes keresztény számára. A külső jelek különbözőek lehetnek, de lényegében olyan tapasztalat, ami minden keresztényé.
Fr. James Manjackal MSFS
A karizmatikus megújulást nem szabad „szigetnek” tekinteni, ahol néhány érzelmes ember összejön. Nem sziget. Ez kegyelem az összes keresztény számára. A külső jelek különbözőek lehetnek, de lényegében olyan tapasztalat, ami minden keresztényé.
Fr. James Manjackal MSFS
Castel Gandolfo, Olaszország (2003. szeptember 26.)
Forrás: Karizmatikus Hitvédelem / Fr. James Manjackal MSFS honlapja - http://www.jmanjackal.net/eng/engfear.htm
A Szentlélek hét ajándéka magyar szentjeink példája által
Imádkozzunk magyar szentjeinkhez a Szentlélek hét ajándékáért!
Atyánk, áraszd ki Lelkedet a Te népedre, és add meg nekünk, hogy új szemmel lássuk dicsőségedet, új megtapasztalással fogadjuk be hatalmadat, új odaszentelődéssel vállaljuk szolgálatodat, új hűséggel ragaszkodjunk Igédhez, hogy szereteted növekedjen bennünk, és jöjjön el a Te Országod a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Amen.
Atyánk, áraszd ki Lelkedet a Te népedre, és add meg nekünk, hogy új szemmel lássuk dicsőségedet, új megtapasztalással fogadjuk be hatalmadat, új odaszentelődéssel vállaljuk szolgálatodat, új hűséggel ragaszkodjunk Igédhez, hogy szereteted növekedjen bennünk, és jöjjön el a Te Országod a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Amen.
BÖLCSESSÉG LELKE ~ SZENT ISTVÁN KIRÁLY
1. A bölcsesség lelke. A bölcsesség a dolgok helyes értékelését jelenti, amelyet nem zavar meg a földi dolgok vonzása, és így az ember a bölcsesség lelke által a múló dolgokat nem helyezi Isten és a lelki dolgok elé. A bölcsesség lelke nyíltságra képesít Istennel és az emberekkel szemben. Készséget ad az igazság elfogadására, életünk megalapozására.
Jöjj dicsőséges Szent István Király, ki a Bölcsesség Lelke által váltál áldottá!
Könyörögj érettünk és nemzetünkért! Amen.
ÉRTELEM LELKE ~ ÁRPÁDHÁZI SZENT MAGIT
2. Az értelem lelke. Az értelem lelke a hit igazságainak, azok szerepének és jelentőségének mélyebb megértésében segíti az embert. Az az ismeret, amely tudja, például mi hasznom van lelki életem számára, ha ismerem a Szentháromság titkát
vagy a Boldogságos Szűz szeplőtelen fogantatását. Ebben a tudásban sokszor több egyszerű lélek felülmúlja a hittudósokat.
Jöjj Árpádházi Szent Margit, aki felmagasztaltattál az Értelem Lelke által, könyörögj érettünk és hitünk tisztaságáért!
Amen.
TANÁCS LELKE ~ ÁRPÁDHÁZI SZENT LÁSZLÓ
3. A tanács lelke. A tanács lelke kényes vagy nehéz helyzetekben, válaszút előtt megmondja nekünk, hogy mit tegyünk, mit válasszunk. Különféle pályaválasztási, házasodási, foglalkozási, és egyéb lehetőségek közül, melyik felel meg leginkább Isten szándékának és a mi üdvösségünknek. Segít, hogy életirányunkban Isten Lelkéhez igazodjunk és ne saját magunkhoz.
Segít a komoly és személyes reflexiókban, csiszolja a lelkiismeretünket. Jöjj Árpádházi Szent László, aki megáldattál a Jótanács Lelke által, könyörögj érettünk, hogy igaz és megszentelt utunkat járjuk!
Amen.
ERŐSSÉG LELKE ~ ÁRPÁDHÁZI SZENT ERZSÉBET
4. Az erősség lelke. Az erősség lelkére a kísértések legyőzésében, a hit bátor megvallásában, és bizonyos helyzetek túlélésében van nagy szükségünk. Saját tapasztalatainkból ismerjük a kísértések erejét. Az erősség lelke segít a restség legyőzésében, valamint a kitartásban is.
Jöjj Árpádházi Szent Erzsébet, aki megáldattál az Erősség Lelke által, könyörögj érettünk, hogy keresztény életünkkel és hitünk által a szükséget szenvedők javát is szolgálhassuk!
Amen.
5. A tudomány lelke. A tudomány lelke segít, hogy a világból, a látható dolgokból felismerjük az Istent. A hívő lélek számára minden Istent tükrözi. Az eredeti bűn egyik szomorú következménye, hogy ez a képességünk elveszett, értelmünk elhomályosodott.
A tudomány lelke segít a világ helyes alakításában is, valamint a jó és a rossz megkülönböztetésében, Jézus Krisztus akaratának felismerésében és az Ő követésében.
Jöjj Szent Gellért püspök, aki megáldattál az Tudomány Lelke által, könyörögj érettünk, és segíts bennünket, hogy Isten igaz útját járhassuk!
Amen.
JÁMBORSÁG LELKE ~ ÁRPÁDHÁZI IFJABB SZENT ERZSÉBET
6. A jámborság vagy vallásosság lelke. A jámborság az Isten szolgálatában, a vele való beszélgetésben kifejezésre jutó öröm és készség. Akinek nem teher az imádság, sem az Istennek való engedelmesség, hanem öröm, azt nyugodtan nevezhetjük jámbornak.
Jöjj Árpádházi ifjabb Szent Erzsébet, aki megáldattál a Jámborság Lelke által, könyörögj érettünk, és segíts bennünket, könyörületes életet élhessünk!
Amen.
ISTENFÉLELEM LELKE ~ SZENT IMRE HERCEG
7. Az Úr félelmének a lelke. Az Úr félelme nem a büntetéstől és Isten hatalmától való rettegés, hanem az Isten iránti tisztelet, amely a hozzánk közeledő, minket barátságába fogadó Istenben is felismeri az Ő mindent felülmúló nagyságát, nem mer Isten jelenlétében vétkezni. Valahogy úgy van ez, mint ahogy egy komoly tekintélyes ember előtt senki sem mer trágár szavakat használni vagy valami rosszat tenni.
Jöjj Szent Imre herceg, aki megáldattál az Istenfélelem Lelke által, könyörögj érettünk, és segíts bennünket, Istenfélő, Istennek tetsző tiszta életet élhessünk!
Amen.
Forrás: Katolikus Hitvédelem
2017. november 2., csütörtök
2017. november 1., szerda
2017. október 31., kedd
2017. október 11., szerda
2017. október 8., vasárnap
2017. szeptember 30., szombat
2017. szeptember 28., csütörtök
2017. szeptember 26., kedd
2017. szeptember 23., szombat
2017. szeptember 21., csütörtök
Szentlélek-litánia
Uram, irgalmazz nekünk! - Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk! - Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, hallgass minket! - Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket! - Krisztus, hallgass meg minket!
Mennybéli Atyaisten - Irgalmazz nekünk!
Megváltó Fiúisten,
Szentlélek Úristen,
Szentháromság egy Isten,
Szentlélek, az Atyának és Fiúnak közös szeretete,
Szentlélek, az Atyának és Fiúnak közös boldogsága,
Szentlélek, a megtestesülés titkának eszközlője,
Szentlélek, a Szeplőtelen Szűznek isteni mátkája,
Szentlélek, Jézus Krisztus művének folytatója és megkoronázója,
Szentlélek, az Anyaszentegyház kormányzója,
Szentlélek, a szentatya tanításának őre,
Szentlélek, az isteni kegyelem napja,
Szentlélek, a megszentelő és segítő kegyelem osztogatója,
Szentlélek, az isteni erények és ajándékok adományozója,
Szentlélek, az értelem és tudomány Lelke,
Szentlélek, a bölcsesség és jó tanács Lelke,
Szentlélek, a jámborság és istenfélelem Lelke,
Szentlélek, az erősség Lelke,
Szentlélek, minden erény felvirágoztatója,
Szentlélek, a tökéletesség Mestere,
Szentlélek, az angyalok öröme,
Szentlélek, a pátriárkák reménysége,
Szentlélek, a próféták ihletője,
Szentlélek, az apostolok tanítója,
Szentlélek, a vértanúk szilárdsága,
Szentlélek, a hitvallók ereje,
Szentlélek, a szüzek tisztasága,
Szentlélek, a szentek egyességének aranykapcsa,
Szentlélek, a bűnök megbocsátója,
Szentlélek, a testek feltámasztója,
Szentlélek, az örök élet fénye és boldogsága,
Légy irgalmas! - Kegyelmezz nekünk, Szentlélek!
Légy irgalmas! - Hallgass meg minket, Szentlélek!
Minden hitbeli tévedéstől - Ments meg minket, Szentlélek!
Minden vétektől,
A kevélység szellemétől,
A tisztátalanság szellemétől,
A szeretetlenség szellemétől,
A hamisság és kétszínűség szellemétől,
A Te sugallataid megvetésétől,
A megismert igazság elleni tusakodástól,
Az isteni irgalomban való vakmerő bizakodástól,
Az isteni irgalom elvesztésének hiedelmétől,
A megátalkodottságtól és a bűnbánat elutasításától,
A hirtelen és boldogtalan haláltól,Az örök kárhozattól,
Mi, szegény bűnösök - Kérünk Téged, hallgass meg minket!
Kérünk, támogasd a római pápát s a püspöki kart az Egyház kormányzásában;
Kérünk, küldj az Egyháznak szent papokat;
Kérünk, szenteld meg az Egyház minden rendjét és tagját;
Kérünk, hogy a katolikus hitoktatók és tanítók munkáját megáldani méltóztassál,
Kérünk, a katolikus missziókat hathatósan pártfogolni méltóztassál,
Kérünk, a hitetleneket és tévelygőket mielőbb Krisztus aklába terelni méltóztassál,
Kérünk, tarts távol tőlünk minden szomorúságot és kishitűséget;
Kérünk, őrizd meg sértetlenül az Egyház egységét;
Kérünk, segíts nekünk minden gondolatunkat és szándékunkat a mennyeiekre irányítani;
Kérünk, mindnyájunkat őrizz meg a Te szent sze¬retetedben;
Kérünk, mindnyájunkat fogadj be az örök boldog¬ságba –
Kérünk Téged, hallgass meg minket!
Isten Báránya; Te elveszed a világ bűneit - Kegyelmezz nekünk, Uram!
Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit - Hallgass meg minket, Uram!
Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit - Irgalmazz nekünk, Uram!
P: Küldd el Lelkedet, és életre kelnek.
H: És megújítod a földnek színét.
Könyörögjünk!
Szentlélek Úristen, akit az Úr Egyházának megígért és pünkösd napján kegyel¬mesen elküldött: légy a mi lelkünknek is állandó kedves vendége! Őrizd meg és gyarapítsd bennünk a Te megszentelő kegyelmedet, s gyújtsd lángra szívünkben a szunnyadó isteni erényeket! Ékesíts fel minket, a Te templomaidat, hét ajándékoddal, s engedd, hogy a Te szellemed belőlünk embertársainkra is kiáradjon, hogy imádság, jó példa és apostolkodás által Veled együtt hathatósan építsük Jézus Krisztus Szívének országát. A mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki Veled s az Atyával együtt él és uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen.
Forrás: Emmausz Közösség
2017. szeptember 18., hétfő
2017. szeptember 14., csütörtök
2017. szeptember 10., vasárnap
2017. szeptember 9., szombat
2017. szeptember 7., csütörtök
2017. szeptember 2., szombat
2017. augusztus 27., vasárnap
Kell ez a tűz
Az évszázados falak között most nem gregorián zsolozsma szól. A felnőtt sokaság Csiszér László vezetésével énekekkel, imával hódol az Úrnak. Testestől-lelkestől vesznek részt az imában, zengve szólnak a dalok. Gyakran tapsolnak, táncolnak, vagy éppen leborulva fejezik ki hódolatukat. Pannonhalmán, az apátság dísztermében a Szent András Evangelizációs Iskola szervezésében megvalósult nemzetközi szeminárium résztvevői végeznek dicsőítést. Ez az őszinte odafordulás a teremtmény válasza Isten teremtő és üdvözítő munkájára.
Világiak, papok, szerzetesek gyűltek össze a négynapos találkozóra Európa számos országából. Olaszországból, Lengyelországból, Romániából, Ukrajnából, Németországból, Spanyolországból, Dániából, Csehországból érkeztek a mintegy száznyolcvan magyarországi és külhoni – erdélyi, kárpátaljai, felvidéki és vajdasági – résztvevő mellé; összesen több mint kétszázötvenen voltak jelen. A két előadó a mexikói José H. Prado Flores, becenevén Pepe, a kurzussorozat létrehozója, valamint Ângela Chineze, a brazil evangelizációs iskola vezetője. A téma a Biblia értelmezése, a Szent Jeromos-kurzus.
A vendéglátó bencés rendet képviselő Hardi Titusz OSB szinte a kezdetektől bekapcsolódott az evangelizációs iskola munkájába. Magyarországon is egy bencés atya honosította meg a kurzussorozatot, Forrai Botond, a kilencvenes években ménfőcsanaki plébános. Szívügye volt az evangelizáció. Munkatársa, Maros Ildikó hosszas keresés után jutott el Rómában a mexikói alapítású Szent András Evangelizációs Iskola kurzusára. Ekkor született meg a döntés, hogy a lelki képzést elhozzák hazánkba is. 1994-et írtunk ekkor. Egy évre rá meg is tartották az első kurzust Ménfőcsanakon. „Egy ezeréves hagyomány és egy tüzes megújulás találkozása volt. Botond atya életének eseményévé vált ez az iskola, megerősítette a Ménfőcsanakra képzelt evangelizációs ház vízióját. Hívott, nézzem meg munkájukat. Ritkán tapasztalható meg a megújulás az Egyház életében, tudtam, erre az életindításra oda kell figyelni. Nekem kell ez a tűz” – meséli Titusz atya, aki éveken át igazgatóként szolgált, ma lelkipásztori felelősként van jelen az evangelizációs iskolában.
A kurzussorozat célja az új evangelizáció. Új a lendületben, a kifejezésmódban, nyelvezetben, de a látásmódban is. Az alapító azt vallja, az evangéliumot tanítványok közössége tudja hirdetni, akik Jézus mellé szegődve élnek, így tudnak tanúságot tenni róla.
A tartalom és forma Mexikóban jött létre 1980-ban, és rövid idő alatt széles körben elterjedt. Az átadás a Pepe Prado és munkatársai által kidolgozott kurzusok sokasága által valósul meg. A Szent András Evangelizációs Iskola képzési programja huszonegy kurzusból áll. „Teljes palettát adunk az embereknek, hogyan fejlődjenek. A megtérés az »új élet kurzus« elvégzésével kezdődik, ezt az Emmausz követi, melynek célja Jézus megismerése, a János-kurzus készít fel a tanítványságra. A Pál-kurzus pedig az apostolság felé vezető út. Mindez nem gyorsan megy végbe, hiszen az emberben lassan játszódik le a változás. Érett evangelizátorrá öt-tíz év alatt válik valaki” – vázolta fel Gyuris Gellért, a lelki képzés magyarországi igazgatója azt az ívet, amit az evangelizációs iskola kurzusai nyújtanak.
A tartalmat tekintve alap a kérügma kibontása, elmélyítése, melyet Ferenc pápa így fogalmaz meg: „Jézus Krisztus szeret téged, életét adta azért, hogy üdvözítsen téged, és most mindennap melletted él, hogy megvilágosítson, megerősítsen, megszabadítson téged” (EG 164). A kurzusok célja ennek a szeretetnek a megélése. Az egyik résztvevőt, Moór Istvánt is ez ragadta meg. Diákként ismerkedett meg az iskolával, a fiatal vezetők lelkesedése nagy hatással volt rá: „Ott tapasztaltam meg először Isten személyes szeretetét. Arra a döntésre készített fel, hogy elfogadjam Jézust megváltónak, és megtaláljam az utat az Egyház közösségébe.” Kovács Zoltán papnövendék is azért lelkesedik, mert a kurzusok ébren tartják benne az Istennel megélt kapcsolatot, miközben közösségre talál azokkal, akik ugyanerre az alapra építik fel életüket.
Titusz atya azt fogalmazza meg, hogy szívesen elküldene minden szerzetest a tanítványság iskolájába: „A kurzusok olyan látást adnak a tanítványságról, ami egy életre meghatározó lehet egy szerzetes számára. Olyan értelmet kap az evangelizáció, amit nem tud többé elfelejteni.”
Az ismeret átadásának útja a megtapasztalás. A Szent András-i módszer abból a felismerésből indul ki, amit Bartha Angéla szociális testvér fejt ki: „Az ember az értelme mellett érzékszervei érintettségével tanul. Azt jegyezzük meg, ami a szívhez is szól, ami belülről megmozgat. Sok intellektuálisan gazdag előadást hallunk, de a felnőtt azt viszi el magával, ami megérinti. Amin sírunk, nevetünk, azt megjegyezzük.” Fontos eszköz a láttatás, megjelenítés. Az épületben mindenütt sok kép, szimbólum kapcsolható a kurzus tartalmához. Az előadók szemléltetőeszközök gazdag tárházával dolgoznak.
A vizualitás mellett az „aktívan részt vevő” módszerrel dolgoznak az evangelizációs iskola kurzusain. A legfontosabb üzeneteket az előadó kérésére a közösség hangosan megismétli. Úgynevezett dinamikák tartják ébren a figyelmet, elősegítve a központi gondolatok elmélyítését. Ilyen volt például, amikor Ângela Chineze arra kérte a résztvevőket, a bibliájuk szívükhöz szorításával szimbolikusan öleljék magukhoz Jézust. A hangsúly mindig a belső átélésen, megtapasztaláson van.
Az aktív részvételt célozza a csoportmunka: tizennyolc naponta változó feladattal kapcsolódik a kurzushoz. A reggeli dicsőítést követően „trónra emelik” a Szentírást, díszítésekkel körbevéve helyezik az ambóra. Egy másik csoport színre viszi az előző nap összefoglalását. A közbenjáró csoport az előadókért imádkozik, a fogadó csoport a programokra érkezőket várja. Elmaradhatatlan a liturgikus csoport közreműködése a napi szentmiséken, és a résztvevők jólétét biztosító takarító, étkeztető csoportok munkája. Az animációs csoport az előadás előtt mozgatja meg a résztvevőket. Az esti „Bandi csárda” pedig játékra, táncra, vidámságra hívja a közösséget.
A tanítás érthető kibontása, útmutatást adó gondolatok, elmélyült ima, felszabadító dicsőítés, közösség, vidámság – így teljes a kép a Szent András Evangelizációs Iskola III. nemzetközi szemináriumán.
Trauttwein Éva
Forrás: Új Ember
A vendéglátó bencés rendet képviselő Hardi Titusz OSB szinte a kezdetektől bekapcsolódott az evangelizációs iskola munkájába. Magyarországon is egy bencés atya honosította meg a kurzussorozatot, Forrai Botond, a kilencvenes években ménfőcsanaki plébános. Szívügye volt az evangelizáció. Munkatársa, Maros Ildikó hosszas keresés után jutott el Rómában a mexikói alapítású Szent András Evangelizációs Iskola kurzusára. Ekkor született meg a döntés, hogy a lelki képzést elhozzák hazánkba is. 1994-et írtunk ekkor. Egy évre rá meg is tartották az első kurzust Ménfőcsanakon. „Egy ezeréves hagyomány és egy tüzes megújulás találkozása volt. Botond atya életének eseményévé vált ez az iskola, megerősítette a Ménfőcsanakra képzelt evangelizációs ház vízióját. Hívott, nézzem meg munkájukat. Ritkán tapasztalható meg a megújulás az Egyház életében, tudtam, erre az életindításra oda kell figyelni. Nekem kell ez a tűz” – meséli Titusz atya, aki éveken át igazgatóként szolgált, ma lelkipásztori felelősként van jelen az evangelizációs iskolában.
A kurzussorozat célja az új evangelizáció. Új a lendületben, a kifejezésmódban, nyelvezetben, de a látásmódban is. Az alapító azt vallja, az evangéliumot tanítványok közössége tudja hirdetni, akik Jézus mellé szegődve élnek, így tudnak tanúságot tenni róla.
A tartalom és forma Mexikóban jött létre 1980-ban, és rövid idő alatt széles körben elterjedt. Az átadás a Pepe Prado és munkatársai által kidolgozott kurzusok sokasága által valósul meg. A Szent András Evangelizációs Iskola képzési programja huszonegy kurzusból áll. „Teljes palettát adunk az embereknek, hogyan fejlődjenek. A megtérés az »új élet kurzus« elvégzésével kezdődik, ezt az Emmausz követi, melynek célja Jézus megismerése, a János-kurzus készít fel a tanítványságra. A Pál-kurzus pedig az apostolság felé vezető út. Mindez nem gyorsan megy végbe, hiszen az emberben lassan játszódik le a változás. Érett evangelizátorrá öt-tíz év alatt válik valaki” – vázolta fel Gyuris Gellért, a lelki képzés magyarországi igazgatója azt az ívet, amit az evangelizációs iskola kurzusai nyújtanak.
A tartalmat tekintve alap a kérügma kibontása, elmélyítése, melyet Ferenc pápa így fogalmaz meg: „Jézus Krisztus szeret téged, életét adta azért, hogy üdvözítsen téged, és most mindennap melletted él, hogy megvilágosítson, megerősítsen, megszabadítson téged” (EG 164). A kurzusok célja ennek a szeretetnek a megélése. Az egyik résztvevőt, Moór Istvánt is ez ragadta meg. Diákként ismerkedett meg az iskolával, a fiatal vezetők lelkesedése nagy hatással volt rá: „Ott tapasztaltam meg először Isten személyes szeretetét. Arra a döntésre készített fel, hogy elfogadjam Jézust megváltónak, és megtaláljam az utat az Egyház közösségébe.” Kovács Zoltán papnövendék is azért lelkesedik, mert a kurzusok ébren tartják benne az Istennel megélt kapcsolatot, miközben közösségre talál azokkal, akik ugyanerre az alapra építik fel életüket.
Titusz atya azt fogalmazza meg, hogy szívesen elküldene minden szerzetest a tanítványság iskolájába: „A kurzusok olyan látást adnak a tanítványságról, ami egy életre meghatározó lehet egy szerzetes számára. Olyan értelmet kap az evangelizáció, amit nem tud többé elfelejteni.”
Az ismeret átadásának útja a megtapasztalás. A Szent András-i módszer abból a felismerésből indul ki, amit Bartha Angéla szociális testvér fejt ki: „Az ember az értelme mellett érzékszervei érintettségével tanul. Azt jegyezzük meg, ami a szívhez is szól, ami belülről megmozgat. Sok intellektuálisan gazdag előadást hallunk, de a felnőtt azt viszi el magával, ami megérinti. Amin sírunk, nevetünk, azt megjegyezzük.” Fontos eszköz a láttatás, megjelenítés. Az épületben mindenütt sok kép, szimbólum kapcsolható a kurzus tartalmához. Az előadók szemléltetőeszközök gazdag tárházával dolgoznak.
A vizualitás mellett az „aktívan részt vevő” módszerrel dolgoznak az evangelizációs iskola kurzusain. A legfontosabb üzeneteket az előadó kérésére a közösség hangosan megismétli. Úgynevezett dinamikák tartják ébren a figyelmet, elősegítve a központi gondolatok elmélyítését. Ilyen volt például, amikor Ângela Chineze arra kérte a résztvevőket, a bibliájuk szívükhöz szorításával szimbolikusan öleljék magukhoz Jézust. A hangsúly mindig a belső átélésen, megtapasztaláson van.
Az aktív részvételt célozza a csoportmunka: tizennyolc naponta változó feladattal kapcsolódik a kurzushoz. A reggeli dicsőítést követően „trónra emelik” a Szentírást, díszítésekkel körbevéve helyezik az ambóra. Egy másik csoport színre viszi az előző nap összefoglalását. A közbenjáró csoport az előadókért imádkozik, a fogadó csoport a programokra érkezőket várja. Elmaradhatatlan a liturgikus csoport közreműködése a napi szentmiséken, és a résztvevők jólétét biztosító takarító, étkeztető csoportok munkája. Az animációs csoport az előadás előtt mozgatja meg a résztvevőket. Az esti „Bandi csárda” pedig játékra, táncra, vidámságra hívja a közösséget.
A tanítás érthető kibontása, útmutatást adó gondolatok, elmélyült ima, felszabadító dicsőítés, közösség, vidámság – így teljes a kép a Szent András Evangelizációs Iskola III. nemzetközi szemináriumán.
Trauttwein Éva
Forrás: Új Ember
2017. augusztus 25., péntek
2017. augusztus 21., hétfő
A Szentlélek 50 évvel ezelőtt - is - meglepte az Egyházat
A Katolikus Karizmatikus Megújulás az Egyház legdinamikusabb Szentlélek-mozgalma, amely rövid története alatt több mint 100 millió katolikus szívét érintette meg, közel 150 országban terjedt el. 1967-ben indult el Amerikából. Nincs emberi alapítója, spontán módon keletkezett és terjed ma is.
Előzmények
A kezdeti karizmatikus jelenségek, melyekről az Apostolok Cselekedeteiben olvashatunk, mindvégig megvoltak az Egyház életében, csak nem olyan bőségben. Aki figyelmesen tanulmányozza a szentek életét, az ebben nem is kételkedhet.1
XIII. Leó 1901. január 1-jén a Szentléleknek ajánlotta a XX. századot: az Egyház nevében elimádkozta a Veni Creator Spiritus-t. 1962 őszén, a II. Vatikáni Zsinat megnyitóján XXIII. János pápa így imádkozott: "Szentlélek, újítsd meg korunkban csodáidat, mint új Pünkösdöt." Az ima meghallgatásra talált: a Zsinat lezárása után másfél év sem telt el, és útjára indult a katolikus karizmatikus megújulás.
A Szentlélek alázatos volt, ránk, az Egyház gyarló tagjaira gondolva előkészített mindent az új pünkösd eljövetelére. Az előkészítés része volt egy teológiai vita a karizmákról Ruffini bíboros és Suenens bíboros között. Az Egyház a Suenens-féle nézetet fogadta el:
A Szentlélek az Isten népét nemcsak szentségeken keresztül és papi szolgálatokkal szenteli meg, vezeti és ékesíti erényekkel, hanem ajándékait 'tetszése szerint juttatva kinek-kinek' (1Kor 12,11), sajátos (más fordításban "különleges") kegyelmeket is oszt szét a hívők minden fokozata között. Ezekkel a kegyelmekkel alkalmassá és készségessé teszi őket különféle munkák és feladatok vállalására az Egyház megújhodása és továbbépítése érdekében, ahogyan az Írásban áll: 'A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon velük' (1Kor 12,7). Ezeket a karizmákat, akár a legragyogóbbak közül valók, akár egyszerűbbek és gyakorta előfordulók, hálaadással és vigasztalódással kell fogadnunk, mert mindig éppen időszerűek és nagyon is hasznosak az Egyházban. Nem szabad vakmerően kívánkozni rendkívüli adományok után és elbizakodottan nem szabad tőlük remélni az apostoli munkálkodás eredményességét. Valódiságukat és célszerű felhasználásukat illetően azokra tartozik az ítélet, akik elöljárók az Egyházban, és akiknek különösképpen feladatuk nem a Lélek kioltása, hanem az, hogy vizsgáljanak felül mindent, és a jót tartsák meg (vö. 1Tessz 5,12.19.21).2
Hasonló megfogalmazást találunk az "Apostolicam actuositatem" kezdetű zsinati dekrétum 3. pontjában, mely a világiak apostolkodásáról szól.3
Ezzel elérkezett az idő, hogy a Szentlélek megújítsa csodáit Egyházunkban.
Hivatkozások:
1 vö. SUENENS, Leo Jozef.: Új Pünkösd?, Prugg Verlag, Eisenstadt, 1976. 29-31.
2 A II. Vatikáni Zsinat Lumen gentium kezdetű konstitúciója az Egyházról, 12. fejezet, in: A II. Vatikáni Zsinat tanítása, Szent István Társulat, Budapest, é.n.
3 A II. Vatikáni Zsinat Apostolicam actuositatem kezdetű konstitúciója a világiak apostolkodásáról, 3. fejezet, in: A II. Vatikáni Zsinat tanítása, Szent István Társulat, Budapest, é.n.
II. rész
A Katolikus Karizmatikus Megújulást három vonás jellemzi: tudatos megtérés, a Szentlélek megtapasztalása egy személyes pünkösdben ("Szentlélek-keresztség", vö. ApCsel 1,5), a Szentlélek rendkívüli adományainak megjelenése és használata. Nem egyház akar lenni, csak kovász, mely új életet visz az Egyházba.
Az új pünkösd1 megjelenése és gyors elterjedése a Katolikus Egyházban
Sok katolikus fiatal a '60-as évek közepén kapcsolatba került a Cursillo mozgalommal. Néhányan már ekkor, 1965-ben (a II. Vatikáni Zsinat lezárásának évében!!!) új módon találkoztak a Szentlélekkel (pl. Ralph Martin, aki akkor még filozófia szakos egyetemi hallgató volt, később a "Megújulás" egyik vezetője lett). Egyesek megkapták a nyelvek adományát, de még nem ismerték fel, mi is az.
A pittsburghi Duquesne Egyetem és az Indiana-beli Notre Dame Egyetem hívő hallgatói között szoros kapcsolat alakult ki. Két könyv járt kézről kézre közöttük: a "Kereszt az aszfaltdzsungelben" (David Wilkerson, John és Elizabeth Sherril szerzőhármastól- 1963-ból) és a "Más nyelveken szólnak" (John Sherilltől, 1964-ből). Ez a két könyv a Cursillo mozgalomban a Szentlélek-keresztség megtapasztalásához vezetett.
A következő fontos esemény 1967. január 13. Egy Szentlélekben megújult protestáns testvérhez (Flo Dodge) vezetett az Úr olyan katolikus fiatalokat, tanárokat, akik részesülni akartak a Szentlélek-keresztség kegyelmében. Flo úgy emlékezett vissza, hogy a találkozóra készülve ezt mondta neki az Úr: "Kérd őket, hogy imádkozzanak és böjtöljenek, és legyenek engedelmesek a Szentléleknek; akkor történelem születik."2
És egy hónappal később történelem született...
1967. február 17-én a Duquesne-i Egyetem 25 hallgatója indult el egyetemi lelkészükkel és két professzorukkal (akik közben már megkapták a Szentlélek-keresztséget) lelkigyakorlatra. A lelkigyakorlat témája az Apostolok Cselekedetei volt. Elimádkozták a Veni Creator Spiritus kezdetű ősi himnuszt (ezzel kezdődött a XX. század a Vatikánban), majd bűnbánati liturgia és elmélkedés következett. Az ApCsel 2. fejezetéről szóló tanítása sokakban megindított valamit. Másnap estére születésnapi partit szerveztek, de egy nem várt csőtörés miatt minden késett. Patti Gallagher Mansfield bement a kápolnába, hogy összegyűjtse a többieket. Gondolta imádkozik egyet és továbbmegy, de nem így lett. Hirtelen a tabernákulum előtt a földön fekve találta magát és öröm töltötte el. Ugyanez történt többekkel, köztük David Mangan-nel, aki egyből a nyelvek adományát is megkapta. Születésnapi parti helyett szinte mindenki az emeleten lévő kápolnába ment (emeleti terem), és különböző módon mindnyájan megtapasztalták Isten szeretetét. Ez válaszra indította őket: sokan életükben először ekkor adták át magukat teljesen Istennek. Érdekes párhuzam, hogy az első pünkösd is egy emeleti teremben volt, és a XXIII. János pápa által kért új pünkösd is egy emeleti teremben kezdődött el.
A hétvége híre gyorsan terjedt. Egyetemről egyetemre egyre többen megtapasztalták a Lélek új kiáradását. A világi hívek után papok, szerzetesek és püspökök is bekapcsolódtak a katolikus pünkösdi mozgalomba. Először Európában, majd az összes kontinensen elterjedt a "mozgalom".
A hivatalos Egyház először ugyan óvatos volt, de nem elutasító. Suenens bíboros a legismertebb, aki már kezdetben a "Megújulás" mellé állt. VI. Pál pápa pedig 1975-ben a Lélekben való megújulást esélynek nevezte az Egyház számára.3
Szent II. János Pál pápa ezt így fogalmazta meg 1987. május 15-én a Nemzetközi Karizmatikus Kongresszus résztvevőinek: "A Szentlélekben az egyház folyamatosan megőrzi fiatalos vitalitását. A karizmatikus megújulás ennek a vitalitásnak ékesszóló megnyilvánulása ma; bátor tanúságtétel arról, amit a Lélek üzen az egyházaknak' (Jel 2,7)".4
Végezetül a karizmatikus megújulásról szóló tételek közül (melyet dr. Kovács Gábor atya állított össze) idézek egyet: "A katolikus karizmatikus megújulás, amely az 1967-es pittsburghi eseményekkel kezdődött és ma már az egész világot átjárja, lényegében és egészében pozitív jelenség, a Szentlélektől való és része az egyetemes egyház megújulásának." 5
Hivatkozások
1 vö. SUENENS , Leo Jozef.: Új Pünkösd?, Prugg Verlag, Eisenstadt, 1976 ;
valamint MANSFIELD, Patti Gallagher: Az új pünkösd kezdete, Marana Tha, Budapest, 1995
2 MANSFIELD, Patti Gallagher: Az új pünkösd kezdete, Marana Tha, Budapest, 1995 41.
3 vö. Kovács Gábor: A lángoló Isten, Marana Tha, Budapest, 1993. 163.
4 Megújulási mozgalmak a Magyar Egyházban, kézirat
5 Kovács Gábor: Tételek a karizmatikus megújulásról, in: Sievers,
6 Ernst WV: Élet a Lélekben szeminárium - Lelkigyakorlatos munkafüzet -, Marana Tha, Budapest, 1994
Listár István
teológus
Forrás: Holdfény Közösség
Családfa gyógyító lelkigyakorlat - Mijo Barada a nemzedékekért való imádságról
Szeretettel osztom meg egy közösségi testvérem levelét, melyben a nemzedékekért, a családfa gyógyításáért mondott imádságról szóló lelkigyakorlat hanganyagát osztja meg, amelyet Mijo Barada horvát karizmatikus tartott nemrég. Mindez nemcsak a elődeink üdvössége de a mi és családtagjaink gyógyulása és szabadulása, az Istenben megélt boldog és teljes életünk eléréséhez szükséges.
"Szívből ajánlom az alábbi lelkgyakorlat hanganyagát, hogy továbbítani tudd másoknak amelyen - horvát földön a sok háború nyomán - a megölt Vértanuk erőteljes áldása van! És a Magyarországi Vértanukra is gondolhatunk, és az iszlám által adott új Vértenukra is ...
Mijo Barada horvátországi 4 gyermekes katolikus családapa és agrár mérnök. Családjától és mandarin ültetvényeitől időszakosan távol - a világot járja Japántól Németországig és mostanában hazánkba is egyre többet hívják.
Mijo Barada családfagyógyító lelkigyakorlata Máriabesnyőn 2017. aug. 14-17.
A lelkigyakorlatot az alábbi záró prédikációval ajánlom kezdeni:
A hanganyagokat jobb egér gombbal katintva az adott hangfájlra és "Mentés másként ..." vagy "Link mentés másként ..." opciót választva tehetjük meg.
Ha közvetlen rákattintunk akkor az egyes böngészők megnyitott hanglejátszójának a végén (az az jobb oldalon) van a letöltési lehetőség.
Ha mindehez imádságos, befogadó lelkülettel elolvassuk az elmúlt hónapok Üzeneteit Szent Édesanyánknak Medjugorjéből akkor sok mindent érteni, érezni is fogunk:
Kérem az imáitokat Mijo Barada szolgálatáért, családjáért mert nagyon erőtejes prófétikus történés és minden egyes alkalommal nagyon megszenved amíg az emberek nem gyónnak meg ...
Rendszerint mindennap Szentségimádás volt este 20 órától egész éjszaka, és mindennap Szentmise és Rózsafűzér a Szentségi Jézus jelenlétében.
Ezt ha hasonlóan csináljátok, akkor erőteljes lesz. Naponta 1 hanganyagot hallgasatok meg úgy, hogy két részre osztjátok és a kettő között elmondtok egy Rózsafűzért és a végét Szentségimádással zárjátok.
Kérem az imáitokat, közbenjárásotokat értem is, mert ez nagyon erőteljes tanítás. Tudjátok, hogy Mijo Barada Emiliano Tardif atya szeminárimain nevelkedett és Medjugorjeben kapott egy nagy áldást. Jézus tanítványainak egyike.
Máriabesnyőn láttam egy Szent Angyalt. Aki - úgy éreztem - Mijo szolgálatának angyala volt. Egyik este az előadóterem mellett kint a nagy platán fa helyén ált és utasításokat adott befelé nézve. Egszerü volt, fehér ruhába, szőkés barna haja, a fejét egy hármas fonatu egszerű fejdísz vette körül a homloka kozepén körbe. Isten szent jelenlétét sugározta. Az arcát részletesen nem láthattam de rendíthetetlenül erőss volt benne a szeretet és a szentség. A Seregek Urának ha egy ilyen Szent Angyala ezt hordozza, ezt a jelenltétet akkor Jézus Szentésges Szíve és Szűz Mára Szeplőtelen Szíve egyesülve a Szeretetben mit tartogathat számunkra ??? Nincs más Isten csak Mózes, Ábrahám és Jákob Istene az - Aki Van a Szentek Szentje!!!
Igen, Isten bárkit meg tud menteni de ehhez szüksége van az illető feltétel nélküli szabad akaratára, úgy, hogy azt Nála is tartsa minden időben ...
Sem halál, sem élet, sem magasság, sem mélység sem semmiféle más teremtmény el nem szakíthat minket az Isten szeretetétől amely a mi Urunkban Jézus Krisztusban van!
* * *
Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra hely a mennyben. Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is. Ekkor harsány hangot hallottam az égben: "Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt. De legyőzték a Bárány vérével és tanúságuk szavával, s nem kímélték életüket mindhalálig. " (Jel. 12, 8-11)
"A megváltás harmadik évezredében Isten a keresztények nagy Tavaszát készíti elő, amelynek kezdete immár előre látható. " ( II. János Pál pápa - 1999 Pünkösdjén )
"Ekkor láttam a megnyílt eget, és íme, egy fehér ló, és aki azon ült, annak Hűséges és Igaz volt a neve, és igazságosan ítél és harcol. A szeme pedig olyan, mint a tűz lángja, és a fején számos korona. Olyan név van rá írva, amelyet rajta kívül senki sem ismer. Vértől ázott ruhába volt öltözve, és ez a neve: Isten Igéje. Az égi seregek követték őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. Szájából kétélű kard nyúlt ki, hogy azzal verje meg a nemzeteket. Ő fogja kormányozni őket vasvesszővel, és ő tapossa a mindenható Isten bosszuló haragjának szőlőprését.
A ruhája és ágyéka fölé ez van írva: Királyok Királya és uralkodók Ura!"
( Jel. 19, 11-16 )
Dicsőség Istennek a Magasságbelinek, áldott legyen Szent Neve! -- x 7
Dicsőség Istennek amint írva van! -- x 5
Áldott a Király Aki eljön! -- x3
* * *
Midőn leszállottál a halálhoz, halhatatlan élet, akkor megtörted a poklot istenséged fényével; s midőn a holtakat is a mélységből feltámasztottad, minden mennyei erők örvendezve kiálták:
Életadó Krisztus Istenünk, dicsőség néked!
Volt egy álmom egy éjszaka: mindenütt Isten megjelenését lehetett tapasztalni olyan mennyiségben és változatos formában, hogy csak kapkodtuk a fejünket. Volt, hogy ősrégi ikonként, volt, hogy csillagok mozgásában az égbolton, volt, hogy egy ikon kivetítődött egy templom falára és mozgott. Olyan öröm ujjongásban voltunk akik ezt láttuk, hogy nem tudtunk betelni. Nagy biztonságot élhettünk meg. Szikrája sem volt a reménytelenségnek, félelemnek ... Igaz sokan akik nem Ismerték Istent nem értették, csak csodálkoztak, hogy minek örülnek annyira jó néhányan ... Jó néhányan azért örültek annyira, mert bensőjükben ezzel párhuzamosan mély örömöt éltek meg amely Isten jelenléte volt az emberekben és az emberek között.
Isten áldás kísérjen és óvja minden léptedet!
Szeretettel a Szeretetért!
- eleyson szolgálat -"
2017. augusztus 20., vasárnap
2017. augusztus 19., szombat
2017. augusztus 12., szombat
Bárány Tanítványai képzés 2017-2018
Kik a Bárány Tanítványai?
Olyan 16-35 év közötti fiatalok,
- akikben Isten felébresztette a vágyat, hogy Jézusra, mint Mesterükre tekintve keressék küldetésüket, hivatásukat,
- akik a Mennyei Atya szerető tekintetében, szeretnék meghatározni önmagukat, megtalálni helyüket a világban,
- akik szeretnének felnőtté válni a hitben és mélyebben megismerni az Egyház tanítását.
Olyan 16-35 év közötti fiatalok,
- akikben Isten felébresztette a vágyat, hogy Jézusra, mint Mesterükre tekintve keressék küldetésüket, hivatásukat,
- akik a Mennyei Atya szerető tekintetében, szeretnék meghatározni önmagukat, megtalálni helyüket a világban,
- akik szeretnének felnőtté válni a hitben és mélyebben megismerni az Egyház tanítását.
Hogyan segít a Nyolc Boldogság Közösség a Bárány Tanítványainak Jézus követésében?
A Közösség 2006 óta egy három éves képzési terv alapján, évente négy lelkigyakorlatos hétvégét biztosít (ősztől tavaszig) a jelentkező fiataloknak a Nyolc Boldogság Közösség homokkomáromi házában. Ennek során igyekszik átadni a szükséges emberi-, lelki-, hitbeli tanítást ahhoz, hogy a Bárány Tanítványai valóban a feltámadt Krisztus tanúivá válhassanak. A képzés íve a megtérés elmélyítésétől a személyes hivatás és küldetés megtalálásáig vezet. Magában foglal egy elköteleződést, melyet a fiatalok az első év végén tesznek, a „Bárány Tanítványai” Chartájában megfogalmazott pontokra. Elköteleződésükkel szorosabban kapcsolódnak a Nyolc Boldogság Közösséghez és annak lelkiségéhez is.
A három éves képzés tematikája a következő:
Első év: Találkozás a Mesterrel
Megtérés és a Szentlélek munkálkodása bennünk
A Szentírás imádságos olvasása
A liturgia felfedezése
A Bárány tanítványai Chartájának tanulmányozása
Második év: A Mester hallgatása
Belső ima / Szentségimádás
Az Egyház tanításának tanulmányozása
A lelki küzdelem
Megkülönböztetés és döntés
Harmadik év: A Mester küld
Hivatás és küldetés
A szeretet és az irgalom művei
A karizmatikus élet
A tanúságtétel és az evangelizáció
Bárány Tanítványai írták
„Az életemnek jó alapozásra van szüksége, hogy aztán a ház ne dőljön össze…”
„Régóta vágyom arra, hogy kövessem Jézust, a Bárányt, bárhová is megy. Ez a képzés s elköteleződés segít abban, hogy megtanuljam, Jézust ne csak akkor kövessem, ha van időm, ha éppen nincs más programom, hanem Ő legyen az első az életemben, Őt kövessem akkor is, ha minden érzésem és a világ vonzása is máshová vinne…”
„Megnyugtató azt megtapasztalni, hogy Isten embereken keresztül is formál, alakít. Emellett pedig lehetek én is az Ő eszköze mások életében.”
„Krisztus elkötelezte magát mellettem, ezért én is elkötelezem magam mellette.”
A képzés helye: 8777 Homokkomárom, Ady E. u. 2.
Jelentkezési határidő a 2017/2018-as induló évfolyamba: 2017. szeptember 15.
Bővebb információ és jelentkezés: Tel.: +3630 262 5889 E-mail: baranytanitvany@gmail.com
Képzési hétvégék 2017/2018-ban:
2017. október 6-8.
2017. november 10-12.
2018. február 16-18.
2018. április 27-29.
Forrás: Nyolc Boldogság Közösség
2017. augusztus 11., péntek
Evangelizáció és befolyásolás: egy misszió margójára
A minap nagyon óvatosan és
rejtetten, de evangelizálni próbáltam egy kolléganőmet, aki mostanában nagyon
nyitottan fordult felém és szívből összebarátkoztunk, legalábbis úgy éreztem.
Most azonban megtorpantam, mert egy eddig nem ismert fallal ütköztem össze, egy
olyan hozzáállással, amely biztos nem új nálam tapasztaltabb evangelizátorok
számára, de ilyen formában még nem szembesítettek engem a kérdéssel. Arról van
szó, hogy a beszélgetésünkben hitről Istenről nem esett szó, de mivel tudtam,
hogy párkapcsolata van és házasságra készül, egy nagyon tartalmas fiataloknak
hasonló témában - szándékosan keresztény katolikus - honlapot javasoltam neki a
nélkül hogy ezt kiemeltem volna, pusztán a párkapcsolati nívós tartalmat
hangsúlyozva. Erre a törekvésemre meglepetésemre nem a természetes köszönöm
majd megnézem választ kaptam, hanem azt, hogy ne akarjam őt „befolyásolni”…
Az emberi természet: gyökerek és bűnbe esés
Mindezek alapján elindultak bennem a gondolatok, hogy egyrészt, most hogyan tovább, egyelőre visszavonulót fújtam misszióm ezen a vonalon való folytatásához, másrész elkezdtem kutatni, hogy honnan van valakiben ilyen akadály, mi az alapja mindennek. Az alakult ki bennem, hogy az emberi öntudat mélyén az él, hogy elég vagyok én magamnak, és hogy majd én tudom, mi a jó nekem, majd én ki tudom válogatni, hogy milyen honlapokat nézek meg, ami alapján majd saját magam kialakítom a nézetemet és úgy élek, ahogy az nekem tetszik. Ez az egész már az első emberpár óta bennünk él, az eredeti bűn óta, mely minden ember alapvető belső mozgatórugója, és ez irányítja, ha nincs egy tudatos döntés a jó mellett és Isten oldalán, ha az első nagy megtérés és életátadás után a sok kisebb megtérés nyomán el nem indul az üdvösség felé. Az ősbűn óta átvettük életünk felett az uralmat, ne akarja nekünk senki megmondani mi a jó és követendő, majd én tudom nekem mi a jó és én úgy teszek mindent, ahogy kedvem tartja. Ennek mondanom sem kell, hogy az eredménye a mai napig rányomja a bélyegét az életünkre és a társadalomra, ebből csak a megváltás hozott menekülést számunkra, de Jézus befogadása nélkül és az igazság felkutatása megismerése és valóra váltása nélkül az eredeti bűn miatt rosszra hajló természetünk rabságában élünk.
Tudomány és fejlődés
A második vonulata gondolatoknak bennem az volt, hogy miért akar a mai világban egy ember mindent jobban tudni a környezeténél, miért nem nyitott mások jó tanácsára ajánlására? Hol tartana az emberiség, ha mindenki magára hagyatkozva élt volna és maga akarta volna feltérképezni mindazt a jót, ami minket körülvett. Ha mindezt nem a vallásos hit felől közelítem meg, pusztán anyagi és tudományos szempontból, hol tartanánk ma a kultúra, technika és minden modern vívmány szempontjából, ha nem épített volna mindenki a társadalom részeként mindenki a környezete illetve az előtte élők tapasztalataira és eredményeire? A vallásos hit mellett van olyan hit, amelynek az egész oktatáson végigvezet bennünket, melynek során olyan információkat tudást nyerünk, amelyeket anélkül, hogy megtapasztalnánk, úgy mond elhiszünk és beépítünk életünkbe. Kell hogy nyitottan és hittel, befogadóan álljunk hozzá a világhoz és életünk és társadalmunk számára így alakul ki bennünk és általunk érték, amely családunk barátaink egész jövőnk értelmét és célját adják.
Az emberi természet: gyökerek és bűnbe esés
Mindezek alapján elindultak bennem a gondolatok, hogy egyrészt, most hogyan tovább, egyelőre visszavonulót fújtam misszióm ezen a vonalon való folytatásához, másrész elkezdtem kutatni, hogy honnan van valakiben ilyen akadály, mi az alapja mindennek. Az alakult ki bennem, hogy az emberi öntudat mélyén az él, hogy elég vagyok én magamnak, és hogy majd én tudom, mi a jó nekem, majd én ki tudom válogatni, hogy milyen honlapokat nézek meg, ami alapján majd saját magam kialakítom a nézetemet és úgy élek, ahogy az nekem tetszik. Ez az egész már az első emberpár óta bennünk él, az eredeti bűn óta, mely minden ember alapvető belső mozgatórugója, és ez irányítja, ha nincs egy tudatos döntés a jó mellett és Isten oldalán, ha az első nagy megtérés és életátadás után a sok kisebb megtérés nyomán el nem indul az üdvösség felé. Az ősbűn óta átvettük életünk felett az uralmat, ne akarja nekünk senki megmondani mi a jó és követendő, majd én tudom nekem mi a jó és én úgy teszek mindent, ahogy kedvem tartja. Ennek mondanom sem kell, hogy az eredménye a mai napig rányomja a bélyegét az életünkre és a társadalomra, ebből csak a megváltás hozott menekülést számunkra, de Jézus befogadása nélkül és az igazság felkutatása megismerése és valóra váltása nélkül az eredeti bűn miatt rosszra hajló természetünk rabságában élünk.
Tudomány és fejlődés
A második vonulata gondolatoknak bennem az volt, hogy miért akar a mai világban egy ember mindent jobban tudni a környezeténél, miért nem nyitott mások jó tanácsára ajánlására? Hol tartana az emberiség, ha mindenki magára hagyatkozva élt volna és maga akarta volna feltérképezni mindazt a jót, ami minket körülvett. Ha mindezt nem a vallásos hit felől közelítem meg, pusztán anyagi és tudományos szempontból, hol tartanánk ma a kultúra, technika és minden modern vívmány szempontjából, ha nem épített volna mindenki a társadalom részeként mindenki a környezete illetve az előtte élők tapasztalataira és eredményeire? A vallásos hit mellett van olyan hit, amelynek az egész oktatáson végigvezet bennünket, melynek során olyan információkat tudást nyerünk, amelyeket anélkül, hogy megtapasztalnánk, úgy mond elhiszünk és beépítünk életünkbe. Kell hogy nyitottan és hittel, befogadóan álljunk hozzá a világhoz és életünk és társadalmunk számára így alakul ki bennünk és általunk érték, amely családunk barátaink egész jövőnk értelmét és célját adják.
Megosztás, nem kényszer
Megtorpanásomat azzal zártam le végül, mintegy megmagyarázva ajánlásomat, hogy mindezt vegye úgy, hogy megosztottam egy általam megismert jót, egy értékes információkat tartalmazó honlapot,annak érdekében, hogy átadjam az értéket.Mindezt ne vegy ráerőltetésnek és kényszernek, hanem a gazdagodás lehetőségének.Az egész beszélgetés egyáltalán nem vallási és az én burkolt evangelizációs szándékom síkján mozgott, mégis annak a csírásja volt, melyet én ebben a pillanatban veszélyben érzek és keresem, kutatom a továbblépés lehetőségét és imádkozom világosságért, hogy ezért a lélekért mit tudnék még tenni olyan módon, ahogy az az ő üdvösségét szolgálná. Az egészet érezze úgy, hogy az, amire ő érzékeny, az öntudata a befolyásolástól való félelmében visszakozik a jó tanácstól, mégis átalakuljon egy együttműködés és párbeszéd irányába. Mindezek után a teológiai tartalmak már csak egy távolabbi jövőnek érzem, amelynek teljesítése rövid munkahelyi kapcsolataim határain valószínűleg túl fog nőni. Az én feladatom a mag elvetése, de hogy ki fogja learatni, azt ebben a helyzetben egyelőre nekem nem kell tudnom.
Megtérés és evangélium
Amennyiben ez az alapvető ellenállás és öntudat fokozatosan átalakul egy alázattá és szerető elfogadó párbeszédre hajlandó hittel történő befogadássá, abban az esetben van lehetőség a megtérésben való elindulásra és az evangélium befogadására. Az evangelizáció folyamata kezdetben nehéz és göröngyös a nem hívőknél a mai modern világban, de Isten kegyelmével minden lehetséges. Mindez nem zárja ki az egyéni felelősséget, azaz a hit kegyelem, de kérni lehet és kell illetve a lélek egyéni része a termőföld, azaz a szívének előkészítése. Amennyiben ezt érzékeljük, hogy termékeny talajra hull evangelizációs tevékenységünk magja, akkor van remény arra, hogy kihajtson és szárba szökkenve majdan termést is hozzon a különböző szolgálatok és testvérek munkája nyomán.
A zsidó nép hitetlensége
Végül egy igerész, amely ennek az evangelizációs tapasztalatnak a nyomán a szívemben van: a hit hallásból van. Tehát az én feladatom, hogy elmondjam mindenkinek az örömhírt, és reméljem, hogy nem ellenszegülésre, hanem hitre találnak szavaim és az aki engem hallgat, nem lesz olyan mint a zsidó nép sok tagja Jézus iránt, a farizeusok közül sokan, akik elutasították az igazságot. Én buzgón végezzem az evangélista feladatát az égi hivatás jutalmául ez a legtöbb, amit én megtehetek.
"Testvérek! Szívből óhajtom üdvösségüket, s imádkozom érte az Istenhez. Tanúságot teszek mellettük, hogy van bennük buzgóság Istenért, de hiányzik a kellő megértés. Mert félreismerik az Istentől eredő megigazulást, és a magukéval próbálják behelyettesíteni, nem vetik alá magukat az Istentől származó megigazulásnak. Márpedig a törvény végső célja Krisztus, minden hívő megigazulására. Mózes azt írja a törvényből eredő megigazulásról, hogy aki megtartja, élni fog általa. Ugyanakkor a hitből származó megigazulásról így szól: Ne kérdezd bensődben: „Ki megy föl az égbe?” Azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza. Vagy: „Ki száll le az alvilágba?” Azért tudniillik, hogy Krisztust a holtak országából felhozza. Hanem hogyan mondja? Közel van hozzád a tanítás, ajkadon és szívedben, tudniillik a hit tanítása, amit hirdetünk. Ha tehát száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta a halálból, üdvözülsz. A szívbeli hit ugyanis megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál. Az Írás ugyanis azt mondja: Senki nem vall szégyent, aki benne hisz. Nincs különbség zsidó meg pogány között, mert mindnyájunknak egy az Ura, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják. Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. De hogyan hívhatják segítségül, amíg nem hisznek benne? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse? S hogyan hirdesse az, akit nem küldtek? Ezért meg van írva: „Milyen kedves a jövetele annak, aki jó hírt hoz.” De nem mindnyájan engedelmeskednek az evangéliumnak. Ezért kérdi Izajás is: „Uram, ki fogadja hittel a szavunkat?” A hit tehát hallásból fakad, a hallás pedig Krisztus tanításából. De kérdezem, vajon nem hallották? Hiszen: Végig a földön szárnyal a szavuk, a világ végéig elhat szózatuk. Tovább kérdem: Vajon Izrael nem értette meg? Már Mózes megfelelt rá: Féltékenységre ingerellek azok ellen, akik nem népem, haragra gerjesztelek az értelmetlen nép ellen. Izajás meg nyíltan mondja: Aki nem keresett, rám talált, fölismert, aki utánam nem járt. Izraelhez azonban így szólt: „Naphosszat a hitetlen és ellenszegülő nép felé tárom karomat.” Római levél 10,1-21
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)