I. A Szentlélek - új szemléletben
A II. vatikáni zsinat óta a katolikus Egyház teológiája - az előző évszázadokhoz hasonlítva - új módon beszél a Szentlélekről. (Bár ma is sokan vannak, akik számára ez az új szemlélet kevéssé ismert.) Korábban sokan úgy képzelték, hogy a Szentlélek csak a katolikus Egyházban működik, és természetesen így nem tudtak mit kezdeni, ha a Léleknek az Egyházon kívüli tevékenységét tapasztalták. - A mai teológia hangsúlyozza, hogy a Lélek a világ egész történelmében tevékenykedik (ha egy új teljességgel működik is pünkösd óta); hangsúlyozza, hogy pünkösd után továbbra is működik minden jóakaratú emberben és közösségben (bár egészen sajátos módon működik a keresztényekben). (vö. 23. rész 4; 53. rész)
Korábban sokan úgy képzelték hogy Krisztus az Egyházat valamiképpen végleges formában alapította, s a Szentlélek szerepe csupán az, hogy támogassa az Egyházat - elsősorban annak vezetőit, - hogy hűek maradjanak annak változatlan alapelveihez. - Ezzel szemben (a zsinat hangsúlyozta) a Szentlélek az Egyházat folytonos megújulásra hívja, s a Lélek eszközei e műben nemcsak a szolgálati papság tagjai, hanem minden megkeresztelt.
A Szentléleknek minden hívőre való kiáradásáról már az Ószövetség is tudott. Joel próféta így beszél az Úr szavát közvetítve:
Azokban a napokban “kiárasztom Lelkemet minden emberre,
fiaitok és lányaitok prófétálni fognak,
véneitek álmokat álmodnak,
ifjaitok meg látomásokat látnak.
Sőt még a szolgákra és szolgálókra is
kiárasztom Lelkemet azokban a napokban.” (Jo 3,1)
S a Szentírás, különösen az Apostolok Cselekedetei beszámol arról, hogy a Léleknek ez az egyetemes kiáradása megvalósult Jézus halála-feltámadása, illetve pünkösd után... És hogy nemcsak az apostolok, hanem mindenfajta megkereszteltek megkapták a Lelket és rendkívüli adományait. (Érdemes erre figyelve elolvasni az ApCsel megfelelő részeit: pl. 4,31; 5,32; 6,10; 8,13, 15-17.39; 9,18; 10,44-48; 12,28; 13,2. 4. 9. 52; 16,6; 19,6-7; 21,10-11; vö. 1 Kor 14,1-40.)
Hogyan működik tehát a Szentlélek az Egyházban?
II. A Lélek Egyháza
1. A Szentlélek és a megújulás
Az Egyház teljességgel pünkösdkor született meg. A Szentlélek eljött, hogy folyamatossá tegye a történelemben Krisztus jelenlétét és művét. Az Egyházat Ő tartja meg és vezeti az igazságban. (Jn 14,26; 16,13)
Az Egyház mint emberekből álló közösség, nem azonos Krisztussal, nem azonos Isten országával: bűnösök közössége. Mégis szent, mert a Szentlélek hatja át és egyesíti Krisztussal. (vö. 25. rész 5)
Az Egyház emberi voltából következik az is, hogy folytonos megújulásra szorul. A Lélek - a “túllépés”, megújulás Lelke - teszi képessé, hogy túllépjen az emberi korlátokon, történelmi mulasztásokon és folyton megújuljon Krisztusban.
Példaként gondoljunk csupán korunk nagy megújulásaira: pl. a II. vatikáni zsinatra vagy korunk egyházi megújulásaira, mozgalmaira, amelyeket látva a legutóbbi pápák ismételten egy “új pünkösdről” beszélnek.
2. Sokféleség és karizmák
A Szentlélek az egyes keresztények által is működik, vezeti és újítja meg Egyházát. Nekik osztja sokféle adományait, hogy ezek segítségével betöltsék küldetésüket, illetve felépítsék Krisztus testét, a krisztusi közösséget. (vö. Róm 12,5-8; 1 Kor 12,5-31) - A Léleknek ezeket az ajándékait, amelyeket a keresztény közösség építésére ad, karizmáknak hívjuk.
a.) A zsinat Egyházról szóló dokumentuma így ír a karizmákról, amelyekben minden keresztény részesülhet: “A Szentlélek Isten népét nemcsak a szentségek által és a papi szolgálatokkal szenteli meg, hanem ajándékait ’tetszés szerint juttatva kinek-kinek’ (1 Kor 12,11) sajátos kegyelmeket is oszt szét a hívők minden fokozata között... Ezekkel a kegyelmekkel alkalmassá és készségessé teszi őket különféle munkák és feladatok vállalására, az Egyház megújhodása és tovább építése érdekében... ezeket a karizmákat akár a legragyogóbbak közül valók, akár egyszerűek és gyakorta előfordulók, hálaadással kell fogadni, mert mindig időszerűek és hasznosak az Egyházban”. (11. p.)
b.) Karizmákról beszélhetünk olyan látszólag természetes szolgálatok vagy megbízatások esetében is, amelyeknek célja az egyházi közösség felépítése, s amelyekben a Szentlélek külön kegyelmekkel erősíti meg hordozóit. Így beszélhetünk az összes megkereszteltek, illetve a papok vagy püspökök (s általában az egyházi elöljárók) karizmájáról. Ők mindannyian a Szentlélek sajátos kegyelmében részesülnek, hogy erejüket felülmúló hivatásukat jól betölthessék. - Szent Pál beszél a tanítás, a buzdítás, a vigasztalás, a kormányzás karizmáiról. (1 Kor 12,28; Róm 12,6-8)
c.) A karizmák között vannak rendkívüli adományok. - Jézus megígérte, hogy a Lélek majd rendkívüli kegyelmek kíséretében jelenik meg övéiben. Megígérte, hogy akik hisznek benne, nagyobb dolgokat fognak cselekedni, mint Ő maga. (Jn 14,12) Valóban a mélyen hívők vagy a szentek életében az első időktől napjainkig találkozunk rendkívüli képességekkel: csodatevésekkel, gyógyítással, nyelveken szólással, jövendöléssel. (vö. 1 Kor 12,4-11)
De - láttuk - a rendkívüli képességek nem öncélúak: az Egyház egységének építését hivatottak szolgálni. - Voltak ugyan már az ősegyházban is olyan keresztények vagy kisebb közösségek, akik vagy amelyek rendkívüli képességeiket úgy akarták felhasználni vagy értelmezni, hogy az nem volt harmóniában az egyházi közösséggel. Magatartásukat Szent Pál elutasította. (1 Kor 14; 12,31-33)
- Ha tehát valaki azt állítja, hogy a Lélektől kapott karizmákat, s mégis megbontja az Egyház egységét, akkor az vagy nem a Szentlélektől kapja képességeit (hanem emberi eredetű jelenségeket, képességeket mutat be isteni eredetűnek), vagy visszaél a kapott kegyelemmel, és rövidesen el fogja veszíteni azt (hiszen a Szentlélekkel, az egység Lelkével nem lehet “visszaélni”. (Vö. 33. rész olvasmányát a szektákról)
d.) Amint a Szentlélek minden ajándéka, úgy kezdetben a karizma is csíraként van jelen minden keresztényben. S ez a csíra a Szentlélek kegyelme és az egyéni közreműködés által, annak mértékében bontakozik ki. Karizmatikus egyénnek szorosabb értelemben azt nevezzük, akiben kibontakozott a Szentlélek adománya, s az érezhetően jelentkezik életében. (Gondolj XXIII. János és II. János Pál pápára vagy Roger Schutzre, Chiara Lubichra és Teréz anyára.)
3. Egység és “hivatalviselők”
A Szentírás kiemeli, hogy a Szentlélek különösképpen eltöltötte és vezette az apostolokat. Jézus nekik ígérte meg, hogy elküldi az igazság Lelkét, “aki mindörökre velük marad”, “aki elvezeti őket a teljes igazságra”. (Jn 14,16; 16,13) Pünkösdkor elsőnek ők kapták meg a Szentlelket és igehirdetésüket a Lélek indítására kezdték el. (ApCsel 2,4; 4,31) A Szentlélek által kapták a küldetést és a bűnbocsátásra való megbízatást. (Mt 10,20; Lk 12,12; Jn 20,22) A Lélek irányítása mellett végezték apostoli munkájukat, az Ő indítására cselekedtek. (vö. ApCsel 8,29; 10,19; 13,21; 13,50-52; 16,6-7; 20,22-24 stb.)
Az apostolok tudatában is voltak, hogy a Lélek vezeti őket. Szent Pál hangsúlyozta: “Igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a Lélek és az erő bizonyításából, hogy hitetek ne emberi bölcsességen, hanem Isten erején alapuljon”. (1 Kor 2,4) Az apostoli testület pedig így merte megokolni döntését: “A Szentlélek és mi magunk úgy tartottuk helyesnek, hogy...” ezt és ezt az útmutatást adjuk. (ApCsel 15,28)
Jézus azért jött a földre, hogy meghívja a világot a Szentháromság életébe és egységére. Azért alapította az Egyházat, hogy Isten szeretetének és az egységének jele és kovásza legyen a világban. És azért küldte a Szentlelket, hogy általa megvalósuljon először az Egyház, majd a világ egysége. (vö. 35. rész)
A Szentlélek azáltal is biztosítja az Egyház egységét - a hívek, illetve a karizmák sokfélesége közepette, hogy “megkülönböztessék az igazság lelkét és a tévedés lelkét”. (1 Jn 4,6; vö. Jn 14,7; 16,12-13); illetve garantálja, hogy aki velük egyetértésben cselekszik, az Jézus útján jár. (vö. 31. rész) - Az apostolok és utódaik a Lélek által tudják megvalósítani küldetésüket: az Egyház egységesítését és Isten tervének megfelelő vezetését. A Lélek biztosítja azt is, hogy az Egyház ne juthasson lényegi kérdésekben tévedésbe.
Az egyházmegye vezetője a püspök. Az ő feladata a helyi Egyház összefogása, egységesítése. Nem véletlen, hogy a nyugati Egyházban a bérmálás szentségét a püspök vagy képviselője szolgáltatja ki. Ez is jelenti, hogy a bérmálkozó elkötelezi magát az Egyház vezetői iránti engedelmességre, ill. az ő vezetésük alatt az Egyház egységének ápolására.
A mondottakból következik, hogy a Léleknek az Egyházban való működése szempontjából kétféleképpen lehet véteni a Szentlélek ellen. Ha egy keresztény saját karizmájára vagy a Lélek indítására hivatkozva nem az Egyház egységét építi. Ez jelzi, hogy igazában nem hisz a Szentlélekben, az egység Lelkében, aki vezeti az Egyházat s annak “egységesítőit”. (vö. 32., 33. rész) És ha egy hivatalviselő nem vesz tudomást arról, hogy a Szentlélek minden keresztényt részesíthet adományaiban, illetve hogy az Egyház küldetésében való részvétel vagy pl. “az apostolkodás joga és kötelessége minden hívőnek”. (A világiakról 25; vö. 1 Tessz 5,19)
III. Légy a Lélek eszköze!
a) Benned is vannak képességek, amelyeket az Egyház javára kamatoztathatsz. Ha a közösség iránti felelősségben élsz, a Lélek sajátos karizmákban is részesíthet, hogy még alkalmasabbá válj a közösség építésére.
A hét bérmálkozási feladataként nézz körül: gondold meg, mit tehetnél egyházközségedben! Lehetőleg végezz valamilyen konkrét szolgálatot, pl. látogasd meg egy hittanról elmaradt társadat, segíts a templom vagy a liturgia szépítésében, vagy a kisebbek hittanjának szebbé tételében stb!
b) Imádkozz e héten az Egyház és a világ egységéért! Imádkozz az Egyház vezetőiért: a pápáért, püspöködért, papjaidért, hogy a Szentlélek jó eszközei legyenek az Egyház egységének munkálásában! (Fogjatok hozzá közösen egy lelki csokor gyűjtéséhez a bérmáló főpap számára!)
Összefoglalás
1. Mire figyelmeztet az, hogy a püspök vagy megbízottja bérmál?
Arra, hogy a keresztény tanúságtétel csak a püspökkel és az egyházi elöljárókkal egységben lehet hatékony.
2. Mik a karizmák?
Karizmák a Szentlélek kegyelmi adományai, amelyeket sajátosan a keresztény közösség építésére ad.
Válaszolj!
1. Mennyiben új korunk szemlélete a Szentlélekről?
2. Mi a szerepe a Szentléleknek az Egyház megújulásában?
3. Kik részesülhetnek karizmában?
4. Mondj természetesnek tűnő és rendkívüli karizmákat!
5. Milyen karizmatikus személyeket ismersz korunkban?
6. Hogy biztosítja a Szentlélek az Egyház egységét a karizmák sokféleségében?
7. Mi a véleményed arról, aki karizmatikusnak mondja magát, de szakadást támaszt az Egyházban, a közösségben?
Feladat
1. Imádkozz az Egyház egységéért, az egyházi elöljárókért! (Csináljatok lelki csokrot a bérmáló főpapnak! - Vö. 32. rész Tudod-e? 3.pont.)
2. Végezz konkrét szolgálatot egyházközségedben!
Dr. Tomka Ferenc
Forrás: Találkozás a kereszténységgel - Tomka Ferenc atya honlapja
A II. vatikáni zsinat óta a katolikus Egyház teológiája - az előző évszázadokhoz hasonlítva - új módon beszél a Szentlélekről. (Bár ma is sokan vannak, akik számára ez az új szemlélet kevéssé ismert.) Korábban sokan úgy képzelték, hogy a Szentlélek csak a katolikus Egyházban működik, és természetesen így nem tudtak mit kezdeni, ha a Léleknek az Egyházon kívüli tevékenységét tapasztalták. - A mai teológia hangsúlyozza, hogy a Lélek a világ egész történelmében tevékenykedik (ha egy új teljességgel működik is pünkösd óta); hangsúlyozza, hogy pünkösd után továbbra is működik minden jóakaratú emberben és közösségben (bár egészen sajátos módon működik a keresztényekben). (vö. 23. rész 4; 53. rész)
Korábban sokan úgy képzelték hogy Krisztus az Egyházat valamiképpen végleges formában alapította, s a Szentlélek szerepe csupán az, hogy támogassa az Egyházat - elsősorban annak vezetőit, - hogy hűek maradjanak annak változatlan alapelveihez. - Ezzel szemben (a zsinat hangsúlyozta) a Szentlélek az Egyházat folytonos megújulásra hívja, s a Lélek eszközei e műben nemcsak a szolgálati papság tagjai, hanem minden megkeresztelt.
A Szentléleknek minden hívőre való kiáradásáról már az Ószövetség is tudott. Joel próféta így beszél az Úr szavát közvetítve:
Azokban a napokban “kiárasztom Lelkemet minden emberre,
fiaitok és lányaitok prófétálni fognak,
véneitek álmokat álmodnak,
ifjaitok meg látomásokat látnak.
Sőt még a szolgákra és szolgálókra is
kiárasztom Lelkemet azokban a napokban.” (Jo 3,1)
S a Szentírás, különösen az Apostolok Cselekedetei beszámol arról, hogy a Léleknek ez az egyetemes kiáradása megvalósult Jézus halála-feltámadása, illetve pünkösd után... És hogy nemcsak az apostolok, hanem mindenfajta megkereszteltek megkapták a Lelket és rendkívüli adományait. (Érdemes erre figyelve elolvasni az ApCsel megfelelő részeit: pl. 4,31; 5,32; 6,10; 8,13, 15-17.39; 9,18; 10,44-48; 12,28; 13,2. 4. 9. 52; 16,6; 19,6-7; 21,10-11; vö. 1 Kor 14,1-40.)
Hogyan működik tehát a Szentlélek az Egyházban?
II. A Lélek Egyháza
1. A Szentlélek és a megújulás
Az Egyház teljességgel pünkösdkor született meg. A Szentlélek eljött, hogy folyamatossá tegye a történelemben Krisztus jelenlétét és művét. Az Egyházat Ő tartja meg és vezeti az igazságban. (Jn 14,26; 16,13)
Az Egyház mint emberekből álló közösség, nem azonos Krisztussal, nem azonos Isten országával: bűnösök közössége. Mégis szent, mert a Szentlélek hatja át és egyesíti Krisztussal. (vö. 25. rész 5)
Az Egyház emberi voltából következik az is, hogy folytonos megújulásra szorul. A Lélek - a “túllépés”, megújulás Lelke - teszi képessé, hogy túllépjen az emberi korlátokon, történelmi mulasztásokon és folyton megújuljon Krisztusban.
Példaként gondoljunk csupán korunk nagy megújulásaira: pl. a II. vatikáni zsinatra vagy korunk egyházi megújulásaira, mozgalmaira, amelyeket látva a legutóbbi pápák ismételten egy “új pünkösdről” beszélnek.
2. Sokféleség és karizmák
A Szentlélek az egyes keresztények által is működik, vezeti és újítja meg Egyházát. Nekik osztja sokféle adományait, hogy ezek segítségével betöltsék küldetésüket, illetve felépítsék Krisztus testét, a krisztusi közösséget. (vö. Róm 12,5-8; 1 Kor 12,5-31) - A Léleknek ezeket az ajándékait, amelyeket a keresztény közösség építésére ad, karizmáknak hívjuk.
a.) A zsinat Egyházról szóló dokumentuma így ír a karizmákról, amelyekben minden keresztény részesülhet: “A Szentlélek Isten népét nemcsak a szentségek által és a papi szolgálatokkal szenteli meg, hanem ajándékait ’tetszés szerint juttatva kinek-kinek’ (1 Kor 12,11) sajátos kegyelmeket is oszt szét a hívők minden fokozata között... Ezekkel a kegyelmekkel alkalmassá és készségessé teszi őket különféle munkák és feladatok vállalására, az Egyház megújhodása és tovább építése érdekében... ezeket a karizmákat akár a legragyogóbbak közül valók, akár egyszerűek és gyakorta előfordulók, hálaadással kell fogadni, mert mindig időszerűek és hasznosak az Egyházban”. (11. p.)
b.) Karizmákról beszélhetünk olyan látszólag természetes szolgálatok vagy megbízatások esetében is, amelyeknek célja az egyházi közösség felépítése, s amelyekben a Szentlélek külön kegyelmekkel erősíti meg hordozóit. Így beszélhetünk az összes megkereszteltek, illetve a papok vagy püspökök (s általában az egyházi elöljárók) karizmájáról. Ők mindannyian a Szentlélek sajátos kegyelmében részesülnek, hogy erejüket felülmúló hivatásukat jól betölthessék. - Szent Pál beszél a tanítás, a buzdítás, a vigasztalás, a kormányzás karizmáiról. (1 Kor 12,28; Róm 12,6-8)
c.) A karizmák között vannak rendkívüli adományok. - Jézus megígérte, hogy a Lélek majd rendkívüli kegyelmek kíséretében jelenik meg övéiben. Megígérte, hogy akik hisznek benne, nagyobb dolgokat fognak cselekedni, mint Ő maga. (Jn 14,12) Valóban a mélyen hívők vagy a szentek életében az első időktől napjainkig találkozunk rendkívüli képességekkel: csodatevésekkel, gyógyítással, nyelveken szólással, jövendöléssel. (vö. 1 Kor 12,4-11)
De - láttuk - a rendkívüli képességek nem öncélúak: az Egyház egységének építését hivatottak szolgálni. - Voltak ugyan már az ősegyházban is olyan keresztények vagy kisebb közösségek, akik vagy amelyek rendkívüli képességeiket úgy akarták felhasználni vagy értelmezni, hogy az nem volt harmóniában az egyházi közösséggel. Magatartásukat Szent Pál elutasította. (1 Kor 14; 12,31-33)
- Ha tehát valaki azt állítja, hogy a Lélektől kapott karizmákat, s mégis megbontja az Egyház egységét, akkor az vagy nem a Szentlélektől kapja képességeit (hanem emberi eredetű jelenségeket, képességeket mutat be isteni eredetűnek), vagy visszaél a kapott kegyelemmel, és rövidesen el fogja veszíteni azt (hiszen a Szentlélekkel, az egység Lelkével nem lehet “visszaélni”. (Vö. 33. rész olvasmányát a szektákról)
d.) Amint a Szentlélek minden ajándéka, úgy kezdetben a karizma is csíraként van jelen minden keresztényben. S ez a csíra a Szentlélek kegyelme és az egyéni közreműködés által, annak mértékében bontakozik ki. Karizmatikus egyénnek szorosabb értelemben azt nevezzük, akiben kibontakozott a Szentlélek adománya, s az érezhetően jelentkezik életében. (Gondolj XXIII. János és II. János Pál pápára vagy Roger Schutzre, Chiara Lubichra és Teréz anyára.)
3. Egység és “hivatalviselők”
A Szentírás kiemeli, hogy a Szentlélek különösképpen eltöltötte és vezette az apostolokat. Jézus nekik ígérte meg, hogy elküldi az igazság Lelkét, “aki mindörökre velük marad”, “aki elvezeti őket a teljes igazságra”. (Jn 14,16; 16,13) Pünkösdkor elsőnek ők kapták meg a Szentlelket és igehirdetésüket a Lélek indítására kezdték el. (ApCsel 2,4; 4,31) A Szentlélek által kapták a küldetést és a bűnbocsátásra való megbízatást. (Mt 10,20; Lk 12,12; Jn 20,22) A Lélek irányítása mellett végezték apostoli munkájukat, az Ő indítására cselekedtek. (vö. ApCsel 8,29; 10,19; 13,21; 13,50-52; 16,6-7; 20,22-24 stb.)
Az apostolok tudatában is voltak, hogy a Lélek vezeti őket. Szent Pál hangsúlyozta: “Igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a Lélek és az erő bizonyításából, hogy hitetek ne emberi bölcsességen, hanem Isten erején alapuljon”. (1 Kor 2,4) Az apostoli testület pedig így merte megokolni döntését: “A Szentlélek és mi magunk úgy tartottuk helyesnek, hogy...” ezt és ezt az útmutatást adjuk. (ApCsel 15,28)
Jézus azért jött a földre, hogy meghívja a világot a Szentháromság életébe és egységére. Azért alapította az Egyházat, hogy Isten szeretetének és az egységének jele és kovásza legyen a világban. És azért küldte a Szentlelket, hogy általa megvalósuljon először az Egyház, majd a világ egysége. (vö. 35. rész)
A Szentlélek azáltal is biztosítja az Egyház egységét - a hívek, illetve a karizmák sokfélesége közepette, hogy “megkülönböztessék az igazság lelkét és a tévedés lelkét”. (1 Jn 4,6; vö. Jn 14,7; 16,12-13); illetve garantálja, hogy aki velük egyetértésben cselekszik, az Jézus útján jár. (vö. 31. rész) - Az apostolok és utódaik a Lélek által tudják megvalósítani küldetésüket: az Egyház egységesítését és Isten tervének megfelelő vezetését. A Lélek biztosítja azt is, hogy az Egyház ne juthasson lényegi kérdésekben tévedésbe.
Az egyházmegye vezetője a püspök. Az ő feladata a helyi Egyház összefogása, egységesítése. Nem véletlen, hogy a nyugati Egyházban a bérmálás szentségét a püspök vagy képviselője szolgáltatja ki. Ez is jelenti, hogy a bérmálkozó elkötelezi magát az Egyház vezetői iránti engedelmességre, ill. az ő vezetésük alatt az Egyház egységének ápolására.
A mondottakból következik, hogy a Léleknek az Egyházban való működése szempontjából kétféleképpen lehet véteni a Szentlélek ellen. Ha egy keresztény saját karizmájára vagy a Lélek indítására hivatkozva nem az Egyház egységét építi. Ez jelzi, hogy igazában nem hisz a Szentlélekben, az egység Lelkében, aki vezeti az Egyházat s annak “egységesítőit”. (vö. 32., 33. rész) És ha egy hivatalviselő nem vesz tudomást arról, hogy a Szentlélek minden keresztényt részesíthet adományaiban, illetve hogy az Egyház küldetésében való részvétel vagy pl. “az apostolkodás joga és kötelessége minden hívőnek”. (A világiakról 25; vö. 1 Tessz 5,19)
III. Légy a Lélek eszköze!
a) Benned is vannak képességek, amelyeket az Egyház javára kamatoztathatsz. Ha a közösség iránti felelősségben élsz, a Lélek sajátos karizmákban is részesíthet, hogy még alkalmasabbá válj a közösség építésére.
A hét bérmálkozási feladataként nézz körül: gondold meg, mit tehetnél egyházközségedben! Lehetőleg végezz valamilyen konkrét szolgálatot, pl. látogasd meg egy hittanról elmaradt társadat, segíts a templom vagy a liturgia szépítésében, vagy a kisebbek hittanjának szebbé tételében stb!
b) Imádkozz e héten az Egyház és a világ egységéért! Imádkozz az Egyház vezetőiért: a pápáért, püspöködért, papjaidért, hogy a Szentlélek jó eszközei legyenek az Egyház egységének munkálásában! (Fogjatok hozzá közösen egy lelki csokor gyűjtéséhez a bérmáló főpap számára!)
Összefoglalás
1. Mire figyelmeztet az, hogy a püspök vagy megbízottja bérmál?
Arra, hogy a keresztény tanúságtétel csak a püspökkel és az egyházi elöljárókkal egységben lehet hatékony.
2. Mik a karizmák?
Karizmák a Szentlélek kegyelmi adományai, amelyeket sajátosan a keresztény közösség építésére ad.
Válaszolj!
1. Mennyiben új korunk szemlélete a Szentlélekről?
2. Mi a szerepe a Szentléleknek az Egyház megújulásában?
3. Kik részesülhetnek karizmában?
4. Mondj természetesnek tűnő és rendkívüli karizmákat!
5. Milyen karizmatikus személyeket ismersz korunkban?
6. Hogy biztosítja a Szentlélek az Egyház egységét a karizmák sokféleségében?
7. Mi a véleményed arról, aki karizmatikusnak mondja magát, de szakadást támaszt az Egyházban, a közösségben?
Feladat
1. Imádkozz az Egyház egységéért, az egyházi elöljárókért! (Csináljatok lelki csokrot a bérmáló főpapnak! - Vö. 32. rész Tudod-e? 3.pont.)
2. Végezz konkrét szolgálatot egyházközségedben!
Dr. Tomka Ferenc
Forrás: Találkozás a kereszténységgel - Tomka Ferenc atya honlapja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése